EXEMIN 25 MG FILMTABLETTA
- exemestane
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - EXEMIN 25 MG
Posztmenopauzális nők, ösztrogénreceptor-pozitív, korai invazív emlőkarcinómájának adjuváns kezelésére javasolt, kezdeti 2-3éves adjuváns tamoxifén-kezelés után.
Előrehaladott emlőkarcinóma kezelésére természetes vagy indukált posztmenopauzában, ha a beteg állapota antiösztrogén-terápiát követően romlott.
A hatásosságot nem igazolták ösztrogénreceptor-negatív emlőkarcinóma esetében.
Adagolás
Felnőttek és idősek
Ajánlott dózis naponta egyszer 25mg, étkezés után.
A korai stádiumban lévő emlőkarcinómában szenvedő betegek Exeminnel történő kezelését mindaddig folytatni kell, amíg az összesen ötéves adjuváns hormonkezelés (tamoxifén, majd azt követően exemesztán) be nem fejeződik, vagy amíg tumorrecidíva ki nem alakul.
Előrehaladott emlőkarcinómában az exemesztán-kezelést addig kell folytatni, amíg a tumor progressziója nyilvánvalóvá nem válik.
Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők kezelésére nem ajánlott.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Premenopauzában lévő nők.
Terhes, vagy szoptató nők.
Exemesztán nem adható a premenopauza endokrin státuszában lévő nőknek, ezért ha klinikailag indokolt, a posztmenopauzális státuszról LH-, FSH- és ösztradiolszint-méréssel kell megbizonyosodni.
Az exemesztán óvatosan alkalmazható máj- vagy vesekárosodás fennállása esetén.
Az exemesztán hatásos (potens) ösztrogénszintet csökkentő gyógyszer, és a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenését, valamint a csonttörések mértékének növekedését figyelték meg az alkalmazást követően (lásd 5.1pont). Az exemesztánnal történő adjuváns kezelés megkezdésekor azoknál a nőknél, akiknek az osteoporosisa ismert, illetve akiknél az osteoporosis kockázata fennáll, a kezelés kezdetén fel kell mérni a csontok ásványianyag-sűrűségét az érvényben lévő klinikai irányelvek és gyakorlat szerint. Előrehaladott betegségben szenvedő betegek esetében a csontok ásványianyag-sűrűségét egyéni elbírálás szerint kell felmérni. Bár az exemesztán által okozott csontsűrűség‑csökkenés kezelésére vonatkozó terápia hatásosságát illetően megfelelő adatok nem állnak rendelkezésre, az Exeminnel kezelt betegeket körültekintően ellenőrizni kell, és az osteoporosis kezelését, illetve megelőzését szükség szerint el kell kezdeni a kockázatnak kitett betegeknél.
Korai emlőkarcinómában szenvedő nőknél, a súlyos hiányállapotok gyakori előfordulása miatt, az aromatáz-inhibitor-kezelés megkezdése előtt fontolóra kell venni a 25-hidroxi-D-vitamin-szintek rutin felmérését. A D-vitamin-hiányban szenvedő nőbetegeknek D-vitamin-pótlást kell kapniuk.
In vitro bizonyítást nyert, hogy az exemesztán a citokrómP450 (CYP) 3A4 és aldoketo-reduktáz segítségével metabolizálódik (lásd 5.2pont) és nem gátolja a jelentősebb CYP-izoenzimeket. Klinikai‑farmakokinetikai vizsgálatok során a CYP3A4 specifikus gátlása ketokonazollal szignifikánsan nem befolyásolta az exemesztán farmakokinetikáját.
Egy gyógyszerkölcsönhatás vizsgálat során az erős CYP450-induktor rifampicin napi 600mg-os, illetve az exemesztán napi egyszeri 25mg-os adagjának alkalmazásakor az exemesztán görbe alatti terület (AUC) értéke 54%-kal, a Cmax értéke 41%-kal csökkent. Mivel ennek a kölcsönhatásnak klinikai jelentősége még nem ismert, az ismert CYP3A4-induktorok, pl. a rifampicin, az antikonvulzívumok (fenitoin, karbamazepin) és a Hypericum perforatum (közönséges orbáncfű) tartalmú növényi készítmények együttadása csökkenthetk az exemesztán hatásosságát.
Az exemesztán óvatosan adható együtt a CYP3A4 útján metabolizálódó és szűk terápiás spektrumú készítményekkel. Nincs klinikai tapasztalat az exemesztán és más daganatellenes szerek együttes alkalmazásával.
Nem adható együtt ösztrogéntartalmú gyógyszerekkel, mivel azok semlegesítik az exemesztán farmakológiai hatását.
Terhesség
Az exemesztán humán terhességre kifejtett hatásáról nincsenek adatok. Állatokon végzett vizsgálatok az exemesztán reprodukciós toxicitását mutatták ki (lásd 5.3pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az Exemin alkalmazása ezért terhességben ellenjavallt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az exemesztán kiválasztódik-e az anyatejbe, ezért szoptató nőknek nem adható.
Perimenopauzában lévő vagy fogamzóképes nők:
Fogamzóképes korban lévő nőknek – a menopauza körüli és a nemrég posztmenopauzába került nőket is beleértve, míg a posztmenopauzális státuszuk teljesen nem igazolódik – hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt (lásd 4.3 és 4.4pont).
A gyógyszer szedésekor álmosságot, aluszékonyságot, gyengeséget és szédülést jelentettek. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ha ezek a tünetek jelentkeznek, fizikailag és/vagy mentálisan hátrányosan befolyásolhatják a járművezetési és a gépek kezeléséhez szükséges képességeiket.
Az exemesztánt a standard 25mg-os adagokkal végzett összes klinikai vizsgálatban általában jól tolerálták és a nemkívánatos hatások általában enyhék vagy közepes mértékűek voltak.
A korai emlőkarcinómában szenvedő, kezdeti tamoxifén adjuváns kezelés után exemesztán adjuváns kezelésben részesülő betegek körében végzett vizsgálatok során a nemkívánatos események miatt kiesett betegek aránya 7,4% volt. A leggyakrabban említett nemkívánatos hatások a hőhullámok (22%), az ízületi fájdalom (18%) és a fáradékonyság (16%) voltak.
Az előrehaladott emlőkarcinómában szenvedő betegek körében a nemkívánatos hatások miatt a kiesési arány 2,8% volt. A leggyakrabban jelentett nemkívánatos hatások a hőhullám (14%) és az émelygés (12%) voltak.
A legtöbb nemkívánatos hatás (pl. a hőhullámok) az ösztrogénhiány normál farmakológiai következményének tulajdonítható.
A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok alapján jelentett mellékhatások az alábbiakban szervrendszerek és előfordulási gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra.
A gyakorisági kategóriák meghatározásai a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek: | |
| Nagyon gyakori | Leukopenia (**) |
| Gyakori | Thrombocytopenia (**) |
| Nem ismert | Csökkent lymphocytaszám (**) |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek: | |
| Nem gyakori | Túlérzékenység |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: | |
| Gyakori | Anorexia |
| Pszichiátriai kórképek: | |
| Nagyon gyakori | Depresszió, insomnia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek: | |
| Nagyon gyakori | Fejfájás, szédülés |
| Gyakori | Carpal-tunnel szindróma, paraesthesia |
| Ritka | Aluszékonyság |
| Érbetegségek és tünetek: | |
| Nagyon gyakori | Hőhullámok |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek: | |
| Nagyon gyakori | Hasi fájdalom, émelygés |
| Gyakori | Hányás, hasmenés, székrekedés, emésztési zavar, |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek: | |
| Nagyon gyakori | Májenzimek emelkedése, a bilirubin vérszint emelkedése, alkalikus foszfatázszint emelkedése |
| Ritka | Hepatitis(†), epepangásos hepatitis(†) |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: | |
| Nagyon gyakori | Fokozott verítékezés |
| Gyakori | Alopecia, kiütés, urticaria, pruritus |
| Ritka | Akut generalizált exanthemás pustulosis(†) |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: | |
| Nagyon gyakori | Ízületi- és vázizomrendszeri fájdalom (*) |
| Gyakori | Csonttörés, osteoporosis, |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: | |
| Nagyon gyakori | Fájdalom, fáradtság |
| Gyakori | Perifériás ödéma, gyengeség |
(*) Beleértve: ízületi fájdalom, ritkább esetben végtagfájdalom, osteoarthritis, hátfájdalom, arthritis, izomfájdalom és ízületi merevség
(**) Előrehaladott emlőkarcinómás betegekben ritkán thrombocytopeniáról és leukopeniáról számoltak be. Az exemesztánnal kezelt betegek körülbelül 20%-ánál esetenként a lymphocytaszám csökkenését figyelték meg, különösen az előzőleg lymphopeniában szenvedő betegeknél, azonban ezeknél a betegeknél az átlagos lymphocyta-érték nem változott szignifikánsan az idő előre haladtával, és vírusos infekciók gyakoribb kialakulását sem tapasztalták. Ezeket a hatásokat korai emlőkarcinóma miatt kezelt betegeknél végzett vizsgálatokban nem észlelték.
(†) 3/X szabály alapján számított gyakoriság
Az alábbi táblázatban a korai emlőkarcinóma vizsgálatban (IES - Intergroup Exemestane Study) előforduló, előre kiválasztott, az októl független nemkívánatos események és betegségek gyakorisága található, amelyekről a vizsgálati kezelésben részesülő betegeknél számoltak be a vizsgálat alatt, ill. a kezelés befejezése utáni 30 napon belül.
| Nemkívánatos események és betegségek | Exemesztán (N=2249) | Tamoxifen (N=2279) |
| Hőhullám | 491 (21,8%) | 457 (20,1%) |
| Fáradékonyság | 367 (16,3%) | 344 (15,1%) |
| Fejfájás | (305 (13,6%) | 255 (11,2%) |
| Insomnia | 290 (12,9%) | 204 (9,0%) |
| Fokozott verítékezés | 270 (12,0%) | 242 (10,6%) |
| Nőgyógyászati eltérés | 235 (10,5%) | 340 (14,9%) |
| Szédülés | 224 (10,0%) | 200 (8,8%) |
| Émelygés | 200 (8,9%) | 208 (9,1%) |
| Osteoporosis | 116 (5,2%) | 66 (2,9%) |
| Hüvelyi vérzés | 90 (4,0%) | 121 (5,3%) |
| Egyéb primer daganat | 84 (3,6%) | 125 (5,3%) |
| Hányás | 50 (2,2%) | 54 (2,4%) |
| Látászavar | 45 (2,0%) | 53 (2,3%) |
| Thromboembolia | 16 (0,7%) | 42 (1,8%) |
| Osteoporoticus törés | 14 (0,6%) | 12 (0,5%) |
| Myocardialis infarctus | 13 (0,6%) | 4 (0,2%) |
Az IES vizsgálatban az ischaemiás cardialis események előfordulási gyakorisága az exemesztán kezelési karban 4,5%, a tamoxifén-karban pedig 4,2% volt. Nem észleltek szignifikáns különbséget a cardivascularis események egyetlen formájánál sem, mint a hypertensio (9,9% versus 8,4%), myocardialis infarctus (0,6% versus 0,2%) és a szívelégtelenség (1,1% versus 0,7%).
Az IES vizsgálatban az exemesztán a tamoxifénhez képest a hypercholesterinaemia nagyobb előfordulási gyakoriságával társult (3,7% versus 2,1%).
Huszonnégy hónapig exemesztánnal (N=73) vagy placebóval (N=73) kezelt korai emlődaganatban szenvedő, alacsony kockázatú posztmenopauzában lévő nőkkel végzett különálló, kettős-vak, randomizált vizsgálatban az exemesztán a plazma HDL-koleszterinszint átlagos 7-9%-os csökkenését eredményezte, a placebónál észlelt 1%-os növekedéshez képest. Az apolipoprotein-A-1 szintjében szintén 5-6%-os csökkenést észleltek az exemesztán-csoportban a placebónál észlelt 0-2%-kal szemben. Az egyéb vizsgált lipidparaméterekre gyakorolt hatás (összkoleszterin, LDL-koleszterin, trigliceridek, apolipoprotein-B és apolipoprotein-A) igen hasonló volt a két kezelési csoportban. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem tisztázott.
Az IES vizsgálatban a gyomorfekély valamivel nagyobb arányban fordult elő az exemesztán-karban (0,7%) a tamoxifénhez képest (<0,1%). Az exemesztán-kezelésben részesülő és gyomorfekély kialakulását tapasztaló betegek döntő része egyidejűleg nem-szteroid gyulladáscsökkentő szereket is kapott és/vagy már korábban is szenvedett gyomorfekélyben.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az exemesztánnal folytatott vizsgálatokban egészséges önkéntesek a 800mg egyszeri dózist, valamint posztmenopauzában lévő, előrehaladott emlőrákban szenvedő betegek a maximálisan napi 600mg dózist jól tolerálták. Életveszélyes tüneteket kiváltó egyszeri adag emberben nem ismert. A mg/m²-re számított ajánlott egyszeri humán dózis 2000-, ill. 4000-szerese patkányoknak, ill. kutyáknak beadva letálisnak bizonyult. Túladagolás esetén nincs megfelelő antidotum, ezért a kezelés tüneti legyen. Általános támogató kezelés: az életjelenségek gyakori monitorozása és a beteg szoros megfigyelése ajánlott.
Farmakológiai tulajdonságok - EXEMIN 25 MG
Farmakoterápiás csoport: hormonantagonisták és rokon anyagok; enziminhibitorok, ATC kód: L02BG06
Az exemesztán irreverzibilis szteroid aromatáz-inhibitor, szerkezetileg rokon a természetes androszténdion szubsztráttal. Posztmenopauzában lévő nőkben az ösztrogének elsődlegesen az androgénekből képződnek a perifériás szövetek aromatáz enzimje hatására. Az ösztrogén kiiktatása az aromatáz-gátlás révén hatásos és szelektív kezelési mód a posztmenopauzában lévő nők hormondependens emlőkarcinómájában.
Posztmenopauzában 5mg per os induló dózistól kezdve az exemesztán szignifikánsan csökkenti a szérum ösztrogén-koncentrációját és a maximális szuppresszió (>90%) 10-25mg adásával érhető el.
A posztmenopauza idején fellépő emlődaganat kezelésében 25mg napi dózis az egész test aromatizációját 98%-kal csökkentette.
Az exemesztánnak nincs progesztogén vagy ösztrogén aktivitása. Gyenge androgén hatása főleg nagy dózisokban, valószínűleg a 17-hidro-származéknak köszönhető. Az exemesztánt többszöri napi dózisokban adva – akár az ACTH beadása előtt, akár utána – nem találtak jelentősebb hatást a mellékvesekéreg kortizol vagy aldoszteron bioszintézisére, ily módon igazolva szelektivitását a szteroidképzésben szereplő enzimek vonatkozásában.
Glükokortikoid- vagy mineralokortikoid-pótlás ezért nem szükséges. A farmakológiai csoportra jellemző módon, a dózistól függetlenül a szérum LH- és FSH-szint gyenge emelkedését tapasztalták, még alacsony dózisok mellett is, feltehetően a hypophysealis feedback mechanizmus eredményeként, mivel a szérum ösztrogénszint csökkenése posztmenopauzában lévő nőknél stimulálja a hypophysis gonadotropin elválasztását.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Korai stádiumban levő emlőkarcinóma adjuváns kezeléseEgy multicentrikus, randomizált, kettős-vak klinikai vizsgálatban (IES - Intergroup Exemestane Study) 4724 olyan posztmenopauzális, ösztrogénreceptor-pozitív vagy ismeretlen receptorstátuszú primer emlőkarcinómában szenvedő beteg vett részt, akik 2-3 éves adjuváns tamoxifén-kezelés után betegségmentesek maradtak. Ezeket a betegeket randomizálták, és az ötéves hormonkezelés befejezéséig az egyik csoport a továbbiakban 3‑2év exemesztán (25mg/nap) kezelést, a másik csoport tamoxifén (20 vagy 30mg/nap) kezelést kapott.
Az IES vizsgálat 52 hónapos medián utánkövetése
Az eredmények a kb. 30 hónapos kezelés és 52 hónapos medián utánkövetés után azt mutatták, hogy a 2-3 éves adjuváns tamoxifén-kezelést követő exemesztán-kezelés klinikailag és statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a betegségmentes túlélésben a folytatólagos tamoxifén-kezeléssel összehasonlítva. Az elemzés azt mutatta, hogy a vizsgált időszakban az exemesztán, a tamoxifénnel összehasonlítva, 24%-kal csökkentette az emlőkarcinóma kiújulásának kockázatát (kockázati arány 0,76; p=0,00015). Az exemesztánnak a tamoxifénnel szembeni betegségmentes túlélésre gyakorolt jótékony hatása nyilvánvalóan független volt a nyirokcsomók státuszától, ill. a korábbi kemoterápiától. Az exemesztán továbbá szignifikánsan csökkentette az ellenoldali emlőkarcinóma kockázatát (kockázati arány 0,57; p=0,04158).
A teljes vizsgálati betegcsoport vonatkozásában az össztúlélés javulásának tendenciája mutatkozott az exemesztán-kezelés során (222 haláleset) a tamoxifénnel összehasonlítva (262 haláleset); a relatív arány 0,85 (log-rang próba: p=0,07362), amely a halálesetek kockázatának 15%-os csökkenését jelenti az exemesztán javára. Amennyiben az előre meghatározott prognosztikai faktorokhoz (ösztrogénreceptor-státusz, nyirokcsomó-státusz, megelőző kemoterápia, hormonpótló kezelés alkalmazása és biszfoszfonátok alkalmazása) igazították az elemzést, a halál kockázatának csökkenése statisztikailag szignifikáns, 23% volt az exemesztán-kezelés mellett (az össztúlélés relatív arány 0,77; Wald khi négyzet próba: p=0,0069 a tamoxifénnel összehasonlítva.
52 hónapos főbb hatásossági eredmények az összes betegre (kezelésbe bevont populáció) és az ösztrogénreceptor-pozitív betegekre vonatkoztatva:
| VégpontPopuláció | ExemesztánEsemények/N (%) | TamoxifénEsemények/N (%) | Relatív hazárd(95% CI) | p-érték* |
| Betegségmentes túlélésa Összes beteg ER+ betegek | 354 /2352 (15,1%) 289 /2023 (14,3%) | 453 /2372 (19,1%) 370 /2021 (18,3%) | 0,76 (0,67-0,88) 0,75 (0,65-0,88) | 0,00015 0,00030 |
| Ellenoldali emlőkarcinóma Összes beteg ER+ betegek | 20 /2352 (0,9%) 18 /2023 (0,95) | 35 /2372 (1,5%) 33 /2021 (1,6%) | 0,57 (0,33-0,99) 0,54 (0,30-0,95) | 0,04158 0,03048 |
| Emlőkarcinóma-mentes túlélésb Összes beteg ER+ betegek | 289 /2352 (12,3%) 232 /2023 (11,5%) | 373 /2372 (15,7%) 305 /2021 (15,1%) | 0,76 (0,65-0,89) 0,73 (0,62-0,87) | 0,00041 0,00038 |
| Távoli kiújulás nélküli túlélésc Összes beteg ER+ betegek | 248 /2352 (10,5%) 194 /2023 (9,6%) | 297 /2372 (12,5%) 242 /2021 (12,0%) | 0,83 (0,70-0,98) 0,78 (0,65-0,95) | 0,02621 0,01123 |
| Össztúlélésd Összes beteg ER+ betegek | 222 /2352 (9,4%) 178 /2023 (8,8%) | 262 /2372 (11,0%) 211 /2021 (10,4%) | 0,85 (0,71-1,02) 0,84 (0,68-0,02) | 0,07362 0,07569 |
* Log-rang próba; ER+ betegek: ösztrogénreceptor-pozitív betegek
a Betegségmentes túlélést a betegség helyi vagy távoli kiújulása, ill. ellenoldali emlőkarcinóma első megjelenése vagy bármely okból bekövetkező haláleset alapján határozzák meg.
b Emlőkarcinóma-mentes túlélést a betegség helyi vagy távoli kiújulása, ill. ellenoldali emlőrák első megjelenése vagy az emlőkarcinóma következtében bekövetkezett haláleset alapján határozzák meg
c Távoli kiújulás nélküli túlélést a betegség távoli kiújulásának első megjelenése vagy az emlőkarcinóma következtében bekövetkezett haláleset alapján határozzák meg.
d Össztúlélést a bármely okból bekövetkező haláleset alapján határozzák meg.
Az ösztrogénreceptor-pozitív vagy ismeretlen receptor-státuszú betegek alcsoportjának további elemzése során a kiigazítás nélküli össztúlélés relatív kockázata 0,83 volt (log-rang próba: p=0,04250), amely az elhalálozás kockázatának klinikailag és statisztikailag szignifikáns 17%-os csökkenését jelenti.
Az IES csont-alvizsgálat eredményei alapján a 2-3 éves tamoxifén-kezelés után az exemesztánnal kezelt nőknél mérsékelt csontállományvesztés következett be. Az egész vizsgálatban, amit 30hónapig tartó kezelés során értékeltek, a törések előfordulásának gyakorisága nagyobb volt az exemesztánnal, mint a tamoxifénnel kezelt betegeknél (4,5% versus 3,3%, p=0,038).
Az IES endometrium-alvizsgálat eredményei azt mutatják, hogy kétéves kezelés után az exemesztánnal kezelt csoportban az endometrium vastagsága 33%-os medián értékkel csökkent, míg a tamoxifénnel kezelt csoportban nem volt észrevehető változás. A kezelés elején észlelt endometrium‑megvastagodás az exemesztánnal kezelt csoportban a betegek 54%-ában normalizálódott (<5mm).
Az IES vizsgálat 87 hónapos medián utánkövetése
A 87 hónapos medián utánkövetéses vizsgálat frissített analízise alátámasztja a korábbi analízis eredményeit, az exemesztán mellett a betegségmentes túlélésben megfigyelt jelentős javulás tekintetében. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgálati megfigyeléses időszakban az exemesztán szignifikánsan, a tamoxifénhez képest 16%-kal csökkentette az emlőkarcinóma kiújulását (kockázati arány: 0,84; p=0,002).
Az exemesztánnak a tamoxifénnel szembeni betegségmentes túlélésre gyakorolt jótékony hatása egyértelmű volt, függetlenül a nyirokcsomók státuszától, vagy a korábbi kemoterápiától vagy hormonterápiától.
Ezen kívül az exemesztán ugyancsak szignifikánsan növelte az emlőkarcinóma-mentes túlélést (kockázati arány: 0,85; p=0,02425).
Az exemesztán csökkentette továbbá az ellenoldali emlőkarcinóma kockázatát, noha a hatás nem maradt szignifikáns a vizsgálatnak ebben a megfigyeléses szakaszában (kockázati arány: 0,74; p=0,12983).
Amennyiben az előre meghatározott prognosztikai faktorokhoz (ösztrogénreceptor-státusz, nyirokcsomó-státusz, megelőző kemoterápia, hormonpótló kezelés alkalmazása és biszfoszfonátok alkalmazása) igazították az elemzést, az exemesztán-kezelés mellett a halálozás kockázata statisztikailag szignifikáns mértékben, 18%-kal csökkent (az össztúlélés relatív aránya: 0,82; Wald khi négyzet próba: p=0,0082) a tamoxifénnel összehasonlítva.
A 87. havi Klinikai Vizsgálati Jelentésben nem jelentettek további halálesetet az utolsó vizsgálati dózist követő 30napon belül. A kezelés során nem volt különbség az exemesztán és a tamoxifén csoportok között a halálozás tekintetében: mindösszesen 69 beteg halálozott el a kezelés alatt (vagy 30napon belül a kezelés felfüggesztését követően), 35/2320 beteg (1,5%) az exemesztán-csoportban és 34/2338 beteg (1,5%) a tamoxifén-csoportban.
87 hónapos főbb hatásossági eredmények az összes betegre (kezelésbe bevont populáció) és az ösztrogénreceptor-pozitív betegekre vonatkoztatva
| VégpontPopuláció | ExemesztánEsemények/N (%) | TamoxifénEsemények/N (%) | Relatív hazárd(95% CI) | p-érték* |
| Betegség mentes túlélésa | ||||
| Összes beteg | 552 /2352 (23,5%) | 641/2372 (27,0%) | 0,84 (0,75-0,94) | 0,002 |
| ER+ betegek | 464 /2028 (22,9%) | 536 /2024 (26,5%) | 0,83 (0,73-0,94) | 0,00316 |
| Ellenoldali emlőkarcinóma | ||||
| Összes beteg | 43 /2352 (1,8%) | 58 /2372 (2,5%) | 0,74 (0,50-1,10) | 0,12983 |
| ER+ betegek | 39/2028 (1,9%) | 55 /2024 (2,7%) | 0,70 (0,46-1,05) | 0,0836 |
| Emlőkarcinóma-mentes túlélésb | ||||
| Összes beteg | 434 /2352 (18,5%) | 513 /2372 (21,6%) | 0,82 (0,72-0,94) | 0,00263 |
| ER+ betegek | 361 /2028 (17,8%) | 428 /2024 (21,2%) | 0,81 (0,70-0,93) | 0,00303 |
| Távoli kiújulás nélküli túlélésc | ||||
| Összes beteg | 353 /2352 (15,0%) | 409 /2372 (17,2%) | 0,85 (0,74-0,98) | 0,02425 |
| ER+ betegek | 288 /2028 (14,2%) | 340 /2024 (16,8%) | 0,82 (0,70-0,96) | 0,01501 |
| Össztúlélésd | ||||
| Összes beteg | 373 /2352 (15,9%) | 420 /2372 (17,7%) | 0,89 (0,77-1,02) | 0,08972 |
| ER+ betegek | 311 /2028 (15,3%) | 351 /2024 (17,3%) | 0,87 (0,75-1,02) | 0,0831 |
*Log-rang próba; ER+ betegek: ösztrogénreceptor-pozitív betegek
a Betegségmentes túlélést a betegség helyi vagy távoli kiújulása, ill. ellenoldali emlőkarcinóma első megjelenése vagy bármely okból bekövetkező haláleset alapján határozzák meg.
b Emlőkarcinóma-mentes túlélést a betegség helyi vagy távoli kiújulása, ill. ellenoldali emlőrák első megjelenése vagy az emlőkarcinóma következtében bekövetkezett haláleset alapján határozzák meg
c Távoli kiújulás nélküli túlélést a betegség távoli kiújulásának első megjelenése vagy az emlőkarcinóma következtében bekövetkezett haláleset alapján határozzák meg.
d Össztúlélést a bármely okból bekövetkező haláleset alapján határozzák meg.
Az ösztrogénreceptor-pozitív vagy ismeretlen receptor-státuszú betegek alcsoportjának további elemzése során a kiigazítás nélküli össztúlélés relatív kockázata 0,86 volt (log-rang próba: p=0,04262), amely a halálozás kockázatának klinikailag és statisztikailag szignifikáns 14%-os csökkenését jelenti.
A csont-alvizsgálat frissített eredményei alapján a 2-3éves tamoxifén-kezelés után - exemesztánnal kezelt nőknél mérsékelt csontsűrűség-csökkenés következett be. Ugyanakkor az utánkövetéses fázis végére a kiinduláshoz képest minimális különbségek voltak a csontok ásványianyag‑sűrűségének változásában mindkét kezelési csoportban; a tamoxifén-karban kissé nagyobb mértékű csökkenés volt megfigyelhető a csont ásványianyag‑sűrűségben minden vizsgálóhelyen. A kiindulási értékekhez képest a csont ásványianyag‑sűrűség összes változásának százalékos aránya a kezelés utáni 24.hónapban a következőképp alakult: -2,17 (gerinc), -3,06 (teljes csípő) az exemesztán és -3,44 (gerinc), -4,15 (teljes csípő) a tamoxifén esetében. Tehát csak az exemesztán-kezelésben részesülő betegek voltak kitéve a csontvesztés magasabb kockázatának a kezelés során. Ez a kockázat nem állt fenn a kezelés befejezését követően.
Az IES-vizsgálat egészében, 87 hónapos medián utánkövetéssel, a törések előfordulásának gyakorisága az exemesztánnal kezelt betegeknél nagyobb volt (4,6%), mint a tamoxifénnel kezelteknél (3,3%) (p=0,021), a 30hónapos kezelési periódusban történt értékelés szerint.
Előrehaladott emlőkarcinóma kezelése
Egy randomizált, szakmailag ellenőrzőtt, kontrollos klinikai vizsgálatban napi 25mg exemesztán adása statisztikailag szignifikáns mértékben megnövelte a túlélési időt, a TTP (Time to Progression) és a TTF (Time to Treatment Failure) paramétereket a standard hormon- (megesztrol-acetát) kezeléssel összehasonlítva előrehaladott emlőkarcinómában szenvedő, posztmenopauzális betegekben, akiknek állapota romlott az akár adjuváns terápiaként, akár az előrehaladott betegség első vonalbeli kezelésként alkalmazott tamoxifén-kezelés alatt vagy azt követően.
Felszívódás:
Az exemesztánt tartalmazó 25mg filmtabletta per os alkalmazását követően az exemesztán gyorsan felszívódik. A dózis nagy mennyisége szívódik fel a gyomor-béltraktusból. Az abszolút biohasznosulása emberben nem ismeretes, bár a kiterjedt first-pass metabolizmus vérhatóan korlátozza. Hasonló hatás 5%-os abszolút biohasznosulást eredményezett patkányokban és kutyákban. 25mg egyszeri dózis beadását követően a 2óra múlva elért átlag plazmaszint csúcsértéke 18ng/ml.
Egyidejű táplálékfelvétel 40%-kal megnöveli a biohasznosulást.
Eloszlás:
Az exemesztán orális biohasznosulással nem korrigált megoszlási térfogata kb.20000l. A kinetika lineáris és a végső eliminációs féléletidő 24óra. Plazmaprotein-kötődése 90%-os, és független a koncentrációtól. Sem az exemesztán, sem metabolitjai nem kötődnek a vörösvérsejtekhez. Az exemesztán ismételt adag bevitelekor váratlan módon nem akkumulálódik.
Biotranszformáció
Az exemesztán a C6-metilcsoporton a CYP3A4 izoenzim révén történő oxidációt és/vagy a 17 ketocsoporton az aldoketoreduktáz segítségével történő redukciót követő konjugációval metabolizálódik. Az exemesztán orális biohasznosulásra nem korrigált clearance-e kb. 500l/óra.
A metabolitok vagy inaktívak, vagy kevésbé aktívak az aromatáz gátlásában, mint az eredeti hatóanyag.
Elimináció
A vizeletben változatlanul ürülő hatóanyag a dózis 1%-a. Egy hét alatt a 14C jelzett exemesztán a vizelettel és a széklettel egyenlő mennyiségben (40%) eliminálódott.
Speciális betegcsoportok
Életkor:
Nem találtak szignifikáns korrelációt az exemesztán szisztémás hatása és a beteg életkora között.
Vesekárosodás:
Súlyos vesekárosodásban (ClKR<30ml/min) szenvedő betegekben az exemesztán szisztémás expozíciója kétszer magasabb volt az egészséges önkéntesekéhez képest. Az exemesztán biztonságossági profilját figyelembe véve dózismódosítás nem szükséges.
Májkárosodás:
Közepes és súlyos májkárosodásban szenvedőkben az exemesztán expozíciója az egészséges önkéntesekénél kétszer-háromszor magasabb volt. Az exemesztán biztonságossági profilját figyelembe véve dózismódosítás nem szükséges.
Gyógyszerészeti jellemzők - EXEMIN 25 MG
Tablettamag:
Poliszorbát 80,
Magnézium-sztearát,
Kroszpovidon,
Mikrokristályos cellulóz,
Mannit,
Karboximetilkeményítő-nátrium (A-típus),
Hipromellóz (5cp),
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid,
Filmbevonat:
Propilénglikol,
Titán-dioxid (E171),
Hipromellóz (5cp)
10, 30, 60, 90 vagy 300 db filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC/PVdC-Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható