FARESTON 60 MG TABLETTA

Hormon-függő metasztatikus emlőrák elsővonalbeli kezelésére postmenopausaban. Ösztrogén-receptor negatív tumorok esetén a Fareston nem ajánlott.

Adagolás

Ajánlott adag 60 mg, napi egy tabletta.

Vesekárosodás

Dóziskorrekció nem szükséges veseelégtelenséget mutató betegek esetén.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegnél a toremifen adagolása óvatosságot igényel (lásd 5.2 pont).

Gyermekek

A Fareston–nak gyermekeknél nincs releváns alkalmazása. Alkalmazás módja

A toremifen szájon át alkalmazandó. A toremifen bevehető étkezés közben, vagy az étkezésektől függetlenül is.

• Kezelés előtt fennálló endometrium hyperplasia és súlyos májkárosodás esetén ellenjavallt a tartós toremifen kezelés.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Mind a preklinikai, mind a humán vizsgálatokban a toremifen expoziciót követően a szív elektrofiziólógiájában változásokat észleltek, a QT-szakasz megnyúlását tapasztalták. A gyógyszerbiztonság miatt, ezért a toremifen ellenjavallt a következő betegségeknél:

  • Veleszületett, vagy ismert, szerzett QT-szakasz megnyúlásakor.

  • Elektrolitzavarok, különösen nem kezelt hypokalaemiában.

  • Klinikailag jelentős bradycardiában.

  • Klinikailag jelentős szívbetegségekben, csökkent balkamrai kiáramlás esetén.

  • Előzetes kórtörténetben meglévő tüneti arrhytmia esetén.

    A toremifen nem alkalmazható egyidejűleg más, a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont)

A kezelést gondos nőgyógyászati vizsgálat előzze meg az endometrium hyperplasia kizárása céljából. A kezelés során a nőgyógyászati vizsgálatot legalább évente egyszer meg kell ismételni. Az endometrium carcinomára vonatkozó további kockázatot fokozottan vizsgálni kell, pl. magas vérnyomás, diabetes, elhízottság (testtömeg index (BMI) > 30), vagy az anamnézisben szereplő hormonpótló kezelés esetén (lásd 4.8 pont).

Anaemiát, leukopeniát és thrombocytopeniát jelentettek, ezért a Fareston alkalmazása alatt a vörösvértestszámot, a leukocytaszámot és a thrombocytaszámot monitorozni kell.

Májkárosodás eseteket, köztük a májenzimek emelkedését (a normálérték felső határának több mint 10-szerese), hepatitist, sárgaságot jelentettek a toremifennel kapcsolatban. Ezek legnagyobb része a kezelés első hónapjában jelentkezett. A májkárosodás mintázata túlnyomórészt hepatocellularis volt.

Súlyos tromboembóliás betegségben szenvedő betegek általában nem kezelhetők toremifennel (lásd 4.8 pont)

A Fareston, dózisfüggő módon egyes betegek EKG-ján kimutathatóan a QT-szakasz megnyúlását okozta. A következő információk különösen fontosak a QT-szakasz megnyúlását illetően (lásd ellenjavallatok 4.3)

A QT-szakaszt vizsgáló 5 karú párhuzamos csoportos klinikai vizsgálatot (placebo, moxifloxacin 400 mg, toremifen 20 mg; 80 mg és 300 mg) végeztek 250 férfibeteg esetében, hogy jellemezzék a toremifennek a QTc-szakaszra gyakorolt hatásait. Ennek a vizsgálatnak az eredményei egyértelmű

pozitív hatást mutattak a 80 mg-os csoportban átlagosan 21–26 ms megnyúlással. A 20 mg-os csoport esetében ez a hatás az ICH irányelvek szerint szintén szignifikáns, 10-21 ms-os konfidencia tartományban. Ezek az eredmények kifejezetten dózisfüggő hatásra utalnak. Mivel a nők, a férfiakkal szemben hajlamosabbak a hosszabb QT-szakaszra, érzékenyebbek lehetnek a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerekkel szemben. Idősebb betegek szintén érzékenyebbek lehetnek a QT-szakaszra ható gyógyszerekre.

Fennálló proarrhytmiás állapotban a Fareston csak óvatosan alkalmazható (különösen idősebb betegeknél) akut myocardialis ischaemia vagy QT-szakasz megnyúlása esetén, mivel ez a kamrai arrhytmiák (beleértve a Torsade de pointes-t) és a szívmegállás (lásd 4.3 pont) kockázatának növekedéséhez vezethet.

Ha kardiális arrhytmia jelei, vagy tünetei jelentkeznek a Fareston kezelés során, a kezelést le kell állítani és EKG-vizsgálatot kell végezni.

Ha a QTc-szakasz > 500 ms, a Fareston nem alkalmazható.

Dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő, vagy súlyos angina pectorist mutató beteg szoros monitorozása szükséges.

Hypercalcaemia előfordulhat csontmetasztázisos betegek toremifennel való kezelésének kezdetekor, ezért folyamatos megfigyelésük szükséges.

Nem állnak rendelkezésre elegendő klinikai adatok rendszertelenül vagy ritkán kontrollált diabeteses betegekről, legyengült (csökkent teljesítőképességű) betegekről, valamint szívelégtelenségben szenvedő betegekről.

Segédanyagok

A Fareston laktózt tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz adagolási egységenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nem zárható ki a QT-szakasz megnyúlásának összeadódása a Fareston és további, a QTc-szakaszt megnyújtó gyógyszer, vagy más gyógyhatású termék között. Ez a kamrai arrhytmiák, beleértve a Torsade de pointes-t, fokozott kockázatához vezethet. Ezért a Fareston együttes alkalmazása az alábbi gyógyszerek bármelyikével kontraindikált (lásd 4.3 pont)

• IA csoportba tartozó antiarrhytmiás szerek (pl.: kinidin, hidrokinidin, dizopiramid), vagy

• III. osztályba tartozó antiarrhytmiás szerek (pl.: amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid),

• Neuroleptikumok (pl.: fenotiazinok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid),

• Egyes mikrobaellenes szerek (sparfloxacin, erythromycin iv., pentamidin, antimaláriás szerek, különösen halofantrin),

• Egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin),

• Egyéb szerek (cizaprid, vinkamin iv., bepridil, difemanil). Ez a hatás a kamrai arrhytmiák

  ,különösen a Torsade de pointes fokozott kockázatához vezethet. Ezért a Fareston ellenjavallt a fenti gyógyszert szedő betegek esetében (lásd 4.3 pont).

  Azok a gyógyszerek, amelyek csökkentik a vesén át történő Ca-kiürülést, mint pl. a tiazid típusú diureticumok, növelik a hypercalcaemia kockázatát.

  Enzim induktorok, mint pl. a fenobarbital, fenitoin, karbamazepin meggyorsítják a toremifen metabolizmusát, így csökkentve a steady-state szérumkoncentrációt. Ez esetben a napi adag kétszeresére lehet szükség.

  Az antiösztrogének és a warfarin-típusú véralvadásgátlók közötti ismert gyógyszerinterakció súlyos mértékben megnövekedett vérzési időhöz vezethet. Ezért a toremifen és a hasonló vegyületek egyidejű alkalmazását kerülni kell.

  Elméletileg a toremifen metabolizmusát gátolják a CYP3A enzim-rendszert-gátló anyagok, pl. a imidazol típusú gombaellenes szerek (ketokonazol), egyéb gombaellenes szerek (itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol); proteáz-inhibitorok (ritonavir, nelfinavir), makrolidok (klaritromicin, eritromicin, telitromicin, mivel ezen enzimrendszer felelős a toremifen fő metabolikus átalakulásáért is. Toremifennel együttadásuk során fokozott óvatosság szükséges.

Terhesség

Nem áll rendelkezésre elegendő adat terhes nők Fareston kezeléséről. Állatkísérletekben reprodukciós toxicitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). A várható humán kockázat nem prognosztizálható.

Fareston adása terhességben tilos.

Szoptatás

Patkánykísérletekben a laktáció ideje alatt az utódok csökkent súlygyarapodást mutattak. Fareston kezelés a szoptatás alatt nem alkalmazható.

Termékenység

A toremifen postmenopauzában lévő betegeknek ajánlott.

Toremifen nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A leggyakoribb mellékhatás hőhullámok, izzadás, hüvelyi vérzések, fehérfolyás, fáradtság, hányinger, kivörösödés, viszketés, álmosság, depresszió. A reakció legtöbbször enyhe és a toremifen hormonszerű hatásának tulajdonítható.

A mellékhatásokat az alábbiakban szervrendszer és gyakoriság szerint soroljuk fel. A gyakoriság osztályozása:

Nagyon gyakori (≥ 1/10), Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10),

Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), Ritka (≥ 1/10000 – < 1/1000),

Nagyon ritka (< 1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Thromboembóliás események: mélyvénás thrombosis, tromboflebitis és tüdőembólia (Lásd még a 4.4 pontban a Különleges figyelmeztetéseknél)

Toremifen-kezelés a májenzimszint megváltozásával jár együtt (megnövekszik a transzaminázok szintje) és nagyon ritkán súlyos májfunkció zavar is kialakulhat (sárgaság).

Csontáttéteknél néhány hypercalcaemiás esetet is jelentettek, amely a toremifen-kezelés kezdetén alakult ki.

A toremifen részleges ösztrogén hatása következtében endometrium megvastagodása is kialakulhat. Fokozódik az endometriális elváltozások kockázata, beleértve a hyperplasiát, polipokat és rákos megbetegedéseket.

Előbbi az ösztrogén stimuláció következményeként alakulhat ki (Lásd még 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Vertigo, fejfájás és szédülés volt megfigyelhető egészséges önkénteseknél napi 680 mg adása esetén. A Fareston dózis-függő QTc-szakasz megnyúlási potenciálját szintén figyelembe kell venni a túladagolási esetekben. Specifikus antidotuma nincs, tüneti kezelés alkalmazható.