FESOTERODINE STADA 4 MG RETARD FILMTABLETTA

A Fesoterodine Stada felnőttek számára javallott a hiperaktívhólyag-szindróma esetén előforduló tünetek (gyakori és/vagy sürgető vizelési inger és/vagy késztetéses inkontinencia) kezelésére.

Adagolás

Felnőttek (beleértve az időseket)

A javasolt kezdő adag naponta egyszer 4mg. Az egyedi választól függően a dózis napi egyszeri 8mg‑ra növelhető. A maximális napi adag 8mg.

A teljes terápiás hatást a 2. és 8.hét között figyelték meg. Ezért 8hetes kezelés után javasolt a hatásosságot az egyes betegeknél újraértékelni.

Normális vese- és májfunkciójú betegeknél, akik egyidejűleg erős CYP3A4-gátlókat szednek, a Fesoterodine Stada maximális napi adagja 4mg kell, hogy legyen, naponta egyszer (lásd 4.5pont).

Különleges betegcsoportok

Vese- és májkárosodás

Az alábbi táblázatban a károsodott vese- és májfunkciójú betegek számára javasolt napi adagolási útmutató látható, közepes fokú vagy erős CYP3A4‑gátlók nélkül vagy azok jelenlétében (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.2pont).

A Fesoterodine Stada ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő egyéneknél (lásd 4.3pont).

Gyermekek és serdülők

A Fesoterodine Stada biztonságosságát és hatásosságát 18évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A tablettát naponta egyszer, folyadékkal, egészben lenyelve kell bevenni. A Fesoterodine Stada étkezés során vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Vizeletretenció.

• Gyomorürülési zavar.

• Nem megfelelően kezelt zárt zugú glaucoma.

• Myasthenia gravis.

• Súlyos májbetegség (ChildPughC).

• Erős CYP3A4‑gátlók egyidejű alkalmazása közepes fokú vagy súlyos máj- és vesebetegség fennállása esetén.

• Súlyos colitis ulcerosa.

• Toxicus megacolon.

A Fesoterodine Stada óvatosan alkalmazandó az alábbi esetekben:

• Klinikailag jelentős hólyagürülési zavar, mely a vizeletretenció kockázatával jár (pl. benignus prostata hyperplasia okozta, klinikailag jelentős prostatamegnagyobbodás, lásd 4.3pont).

• Gastrointestinalis obstructiv zavarok (pl. pylorus stenosis).

• Gastro-oesophagealis reflux és/vagy olyan gyógyszerek (pl. orális biszfoszfonátok) szedése, amelyek oesophagitist okozhatnak vagy ronthatják azt.

• Csökkent gastrointestinalis motilitás.

• Vegetatív neuropathia.

• Kielégítően kezelt zárt zugú glaucoma.

Óvatosság ajánlott a fezoterodin rendelésénél illetve az adag emelésénél azoknál a betegeknél, akiknél az aktív metabolit (lásd 5.1pont) fokozott expozíciója várható:

• Májkárosodás (lásd 4.2, 4.3 és 5.2pont).

• Vesekárosodás (lásd 4.2, 4.3 és 5.2pont).

• Erős vagy közepesen erős CYP3A4‑gátlók egyidejű alkalmazása (lásd 4.2 és 4.5pont).

• Erős CYP2D6‑gátlók egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 és 5.2pont).

Az adag emelése

Azoknál a betegeknél, akiknél ezen tényezők egyidejűleg fordulnak elő, az expozíció további növekedése várható. Dózisfüggő antimuszkarin jellegű mellékhatások valószínűleg megjelennek. Azoknál a betegcsoportoknál, ahol a dózis napi egyszeri 8mg‑ra emelhető, előzetesen értékelni kell az egyéni választ és tolerabilitást.

Az antimuszkarin típusú gyógyszerekkel történő bármilyen kezelés mérlegelése előtt ki kell zárni a szervi okokat. Neurogén eredetű detrusor hiperaktivitású betegeknél a biztonságosságot és hatásosságot még nem igazolták.

A fezoterodin-kezelés elkezdése előtt a gyakori vizelés egyéb okait is (szívelégtelenség kezelése vagy vesebetegség) ki kell vizsgálni. Húgyúti infekció esetén megfelelő gyógyszeres/antibiotikus kezelést kell elkezdeni.

Angiooedema

A fezoterodinnal kapcsolatban angiooedemáról számoltak be, ami néhány esetben az első dózis alkalmazása után fordult elő. Ha angiooedema jelentkezik, akkor a fezoterodinnal történő kezelést abba kell hagyni, és azonnal megfelelő kezelést kell nyújtani.

Erős CYP3A4‑induktorok

Nem javasolt a fezoterodin és valamely erős CYP3A4‑induktor (pl. karbamazepin, rifampicin, fenobarbitál, fenitoin, közönséges orbáncfű [Hypericum perforatum]) egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

QT‑szakasz megnyúlása

A Fesoterodine Stada‑t óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a QT‑megnyúlás veszélye (pl. hypokalaemia, bradycardia és a QT‑intervallumot meghosszabbító gyógyszerek együttes szedése) és meglévő szívbetegség áll fenn (pl. myocardialis ischaemia, arrhythmia, pangásos szívelégtelenség) (lásd 4.8pont). Ez különösen igaz CYP3A4‑gátlók szedésekor (lásd 4.2, 4.5 és 5.1pont).

Laktóz és nátrium

A Fesoterodine Stada retard filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz retard filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Farmakológiai interakciók

Óvatosság ajánlott a fezoterodinnak más antimuszkarinokkal és antikolinerg hatású szerekkel (pl. amantadin, triciklusos antidepresszánsok, egyes neuroleptikumok) történő egyidejű alkalmazásakor, mivel kifejezettebbek lehetnek a terápiás- és a mellékhatások (pl. székrekedés, szájszárazság, álmosság, vizeletretenció).

A fezoterodin csökkentheti a hatását azoknak a gyógyszereknek, melyek a tápcsatorna motilitását serkentik, mint pl. a metoklopramid.

Farmakokinetikai interakciók

In vitro adatok azt mutatják, hogy klinikailag releváns plazmakoncentrációk mellett a fezoterodin aktív metabolitja nem gátolja a CYP1A2, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4, ill. nem indukálja a CYP1A2, 2B6, 2C9, 2C19 és 3A4 enzimeket, tehát nem valószínű, hogy a fezoterodin megváltoztatná az ezen enzimek által metabolizált gyógyszerek clearance-ét.

CYP3A4-gátlók

Erős CYP3A4-gátlók

A naponta kétszer 200 mg dózisban adagolt ketokonazol hatására kialakult CYP3A4-gátlás következtében a fezoterodin aktív metabolitjának Cmax-értéke 2,0‑szeresére, AUC‑értéke 2,3‑szeresére emelkedett erős CYP2D6-metabolizálóknál, és 2,1‑szeresére illetve 2,5‑szeresére emelkedtek gyenge CYP2D6-metabolizálóknál. Ezért erős CYP3A4‑gátlók (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, ketokonazol, nefazodon, nelfinavir, ritonavir [és az összes ritonavirral támogatott proteáz inhibitor-protokollok], szakvinavir és telitromicin) egyidejű alkalmazása esetén a fezoterodin maximális adagja nem lehet több mint 4mg (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Közepesen erős CYP3A4‑gátlók

Két napon át naponta kétszer 200mg flukonazol, a CYP3A4 közepesen erős gátlójának egyidejű alkalmazása után kialakult CYP3A4-gátlást követően a fezoterodin aktív metabolitjának Cmax‑értéke körülbelül 19%‑kal és AUC‑értéke körülbelül 27%‑kal emelkedett. Közepesen erős CYP3A4‑gátlók (pl. eritromicin, flukonazol, diltiazem, verapamil és grépfrútlé) alkalmazása mellett dózismódosítás nem javasolt.

Gyenge CYP3A4‑gátlók

Bár a gyenge CYP3A4‑gátlók (pl. cimetidin) hatását nem vizsgálták, nem valószínű, hogy ez meghaladná a közepesen erős gátlószerek hatását.

CYP3A4‑induktorok

A naponta egyszer 600mg dózisban egyidejűleg adagolt rifampicin hatására kialakult CYP3A4-indukció következtében a fezoterodin aktív metabolitjának Cmax- és AUC‑értéke kb. 70%‑kal ill. 75%‑kal csökkent, 8mg fezoterodin per os adása után.

A CYP3A4 indukciója szubterápiás plazmaszintet eredményezhet. A CYP3A4‑induktorok (pl. karbamazepin, rifampicin, fenobarbitál, fenitoin, orbáncfű [Hypericum perforatum]) egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4pont).

CYP2D6‑gátlók

A CYP2D6 gátlókkal való interakciókat klinikailag nem vizsgálták. Az aktív metabolit átlagos Cmax‑értéke 1,7‑szer és az AUC‑értéke 2‑szer nagyobb a gyenge CYP2D6-metabolizálóknál, mint az erősen metabolizálóknál. Egy erős CYP2D6‑gátló egyidejű szedésekor megnőhet az expozíció és a nemkívánatos események előfordulási gyakorisága. Szükség lehet az adag 4mg‑ra való lecsökkentésére (lásd 4.4pont).

Orális fogamzásgátlók

A fezoterodin nem befolyásolja az orális hormonális fogamzásgátlás által előidézett ovulációgátlást. A fezoterodin jelenlétében nem változik az etinilösztradiolt és levonorgesztrelt tartalmazó kombinált orális fogamzásgátlók plazmakoncentrációja.

Warfarin

Egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban napi egyszeri 8mg fezoterodin nem gyakorolt jelentős hatást az egyszeri adagban alkalmazott warfarin farmakokinetikájára vagy antikoaguláns hatására.

Gyermekek és serdülők

Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.

Terhesség

A fezoterodin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő információ. Fezoterodinnal végzett állatkísérletek során enyhe mértékű reprodukciós toxicitást igazoltak. Állatokkal végzett reprodukciós vizsgálatokban a vemhes egereknek és nyulaknak az organogenezis során per os adott fezoterodin toxikus volt a magzatokra a maximálisan javasolt emberi dózist (MRHD) az AUC alapján az egereknél 6‑szorosan, a nyulaknál 3‑szorosan meghaladó anyai expozíció esetén (lásd 5.3pont). A humán vonatkozású potenciális kockázat nem ismert. A Fesoterodine Stada nem javasolt terhesség alatt.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a fezoterodin vagy a fezoterodin metabolitjai kiválasztódnak‑e a humán anyatejbe, ezért a Fesoterodine Stada-kezelés alatt a szoptatás nem javasolt.

Termékenység

A fezoterodin humán termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nem végeztek klinikai vizsgálatokat. Az MRHD körülbelül 5‑19‑szeresének megfelelő expozíciónak kitett egerekkel végzett vizsgálatok a női termékenységet befolyásoló hatást mutatnak, azonban ezeknek az állatkísérletes eredményeknek a klinikai jelentősége nem ismert (lásd 5.3pont). A fogamzóképes nőket tájékoztatni kell a humán termékenységi adatok hiányáról, és a Fesoterodine Stada-t csak az egyéni kockázatok és előnyök értékelését figyelembe véve lehet alkalmazni.

A Fesoterodine Stada kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Egyes mellékhatások, mint homályos látás, szédülés és aluszékonyság esetleges megjelenése miatt óvatosság ajánlott gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben (lásd 4.8pont).

A biztonságossági profil összefoglalása

A fezoterodin biztonságosságát összesen 2859 hiperaktív hólyagműködésben szenvedő beteget magában foglaló placebo-kontrollos vizsgálatokban értékelték. A betegek közül 780 részesült placebokezelésben.

A fezoterodin farmakológiai tulajdonságai miatt a kezelés enyhe – közepes mértékű antimuszkarin hatásokat, mint szájszárazságot, szemszárazságot, dyspepsiát és székrekedést okozhat. Nem gyakran vizeletretenció alakulhat ki.

A szájszárazság, az egyetlen nagyon gyakori mellékhatás a fezoterodin-csoportban, a betegek 28,8%‑ában fordult elő, míg a placebo-csoportban ez az arány 8,5% volt. A mellékhatások döntő része a kezelés első hónapjában jelentkezett, kivéve a vizeletretenciónak vagy a vizelés után a hólyagban 200ml‑nél több vizelet visszamaradásának minősített eseteket, amely hosszútávú kezelés után is kialakulhat, és gyakoribb volt férfiaknál, mint nőknél.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a placebo-kontrollos vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően észlelt, kezeléssel összefüggő mellékhatásokat mutatja. A táblázatban felsorolt mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint vannak feltüntetve: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100) és ritka (≥1/10000‑<1/1000).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Egyes mellékhatások leírása

A fezoterodin klinikai vizsgálataiban, egyes esetekben a májenzimek jelentős emelkedéséről számoltak be, de ennek gyakorisága nem különbözött a placebo-csoportban észleltektől. Nem ismert, hogy ez összefügg‑e a fezoterodin-kezeléssel.

Elektrokardiográfiát végeztek 782 4mg, 785 8mg és 222 12mg fezoterodinnal valamint 780 placebóval kezelt betegnél. A szívfrekvenciára korrigált QT‑távolság nem különbözött a fezoterodinnal és a placebóval kezelt betegek között. A vizsgálat megkezdése után 500ms vagy annál hosszabb QTc‑távolság, ill. 60ms vagy nagyobb mértékű növekedést mutató QTc‑szakasz előfordulási gyakorisága 1,9% volt a 4 mg, 1,3% volt a 8 mg, 1,4% volt a 12mg fezoterodint szedő és 1,5% volt a placebo-csoportban. Az eredmények klinikai jelentősége függ az egyes betegek rizikófaktoraitól és érzékenységétől (lásd 4.4pont).

A forgalomba hozatalt követően katéterezést igénylő vizeletretenció eseteit írták le, általában a fezoterodin-kezelés első hetében. Ez főleg az idős (≥65év) férfi betegeket érintette, akik anamnézise benignus prostata hyperplasiára utalt (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az antimuszkarinok, mint a fezoterodin túladagolása súlyos antikolinerg hatásokat okozhat. A kezelés tüneti és szupportív. Túladagolás esetén javasolt az EKG-monitorozás és a QT‑távolság megnyúlásának kezelésére standard szupportív eljárásokat kell alkalmazni. Klinikai vizsgálatokban a fezoterodint 28mg‑ot is elérő adagokban is biztonságosnak találták.

Fezoterodin-túladagolás esetén gyomormosást kell alkalmazni és aktív szenet kell beadni. A tüneteket az alábbiak szerint kell kezelni:

• Súlyos centrális antikolinerg hatások (pl. hallucinációk, rendkívüli izgatottság): fizosztigmin adása

• Convulsiok vagy kifejezett izgatottság: benzodiazepinek adása

• Légzési elégtelenség: mesterséges lélegeztetés

• Tachycardia: béta‑blokkolók adása

• Vizeletretenció: katéter behelyezése

• Mydriasis: pilokarpin szemcseppek adása és/vagy a szoba elsötétítése