FLEBOGAMMA DIF 50 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

Szubsztitúciós terápiaként (immunglobulin-pótló terápia) felnőtteknek, gyermekeknek és serdülőknek

(2-betöltött 18 életév) az alábbi kórképekben:

• Primer immunhiányos állapotok (primary immunodeficiency syndromes, PID) károsodott antitest-termeléssel.

• Szekunder immunhiányos állapotok (secondary immunodeficiencies, SID) olyan betegeknél,

  akik súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenvednek, akiknél hatástalannak bizonyul az

  antimikrobiális kezelés és vagy igazolt specifikus antitestválasz-elégtelenség (proven specific antibody failure, PSAF)* vagy 4 g/l alatti szérum IgG-szint állt fenn.

  *PSAF = az IgG-antitestszint pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák hatására

  bekövetkező legalább 2-szeres emelkedésnek elmaradása.

  Kanyaró pre-/posztexpozíciós prophylaxisa fertőzésre fogékony felnőtteknél, gyermekeknél és

  serdülőknél (2-betöltött18 életév), akiknél az aktív immunizáció ellenjavallt vagy nem ajánlott.

  Az intravénás humán immunglobulin kanyaró pre-/posztexpozíciós prophylaxisában és aktív immunizáció alatt történő alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlásokat szintén figyelembe kell venni.

  Immunmoduláció felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (2-betöltött 18 életév) az alábbi kórképekben:

• Thrombocytaszám-korrekció primer immun thrombocytopeniában (ITP) szenvedő betegek esetében, akiknél nagy a vérzés veszélye, vagy akik sebészeti beavatkozás előtt állnak.

• Guillain–Barré-szindróma.

• Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt; lásd 4.2 pont).

• Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy, CIDP).

• Multifocalis motoros neuropathia (MMN).

Az IVIg--kezelést az immunrendszeri rendellenességek kezelésében jártas szakorvos felügyelete alatt kell elkezdeni és monitorozni.

Adagolás

A dózisok és az adagolási séma a javallattól függnek.

Szükség lehet a dózis egyénre szabott módosítására a klinikai reakció alapján. A testtömegen alapuló dózis alultáplált, illetve túlsúlyos betegeknél módosítást igényelhet.

Az alábbi adagolási séma iránymutatóként szolgál.

Primer immunhiányos állapotok szubsztitúciós terápiája

Az adagolási sémával legalább 6 g/l-es vagy a populáció életkorára vonatkozó normál referenciatartományon belüli minimális IgG-szintet kell elérni (a következő infúzió előtt mérve). A kezelés megkezdése után 3-6 hónap szükséges az egyensúlyi állapot (dinamikus egyensúlyi állapotú IgG-szintek) kialakulásához. A javasolt kezdő dózis egyszer 0,4–0,8 g/ttkg, melyet legalább 0,2 g/ttkg adag követ 3-4 hetente.

A 6 g/l-es minimális IgG-szint eléréséhez szükséges dózis nagyságrendje 0,2–0,8 g/ttkg/hónap. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 3–4 hét között lehet.

A minimális IgG-szinteket a fertőzések előfordulási gyakoriságával együtt kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések gyakoriságának csökkentése érdekében szükség lehet a dózis növelésére és magasabb minimális szintek elérésére.

Másodlagos immunhiányos állapotok (a 4.1 pontban szereplő meghatározás szerint) szubsztitúciós terápiája

A javasolt dózis 3-4 hetente 0,2–0,4 g/ttkg.

A minimális IgG-szinteket a fertőzések előfordulási gyakoriságával együtt kell mérni és értékelni. A fertőzések elleni optimális védelem elérése érdekében szükség szerint módosítani kell a dózist, tartósan fennálló fertőzésben szenvedő betegeknél dózisnövelésre lehet szükség, míg azoknál a betegeknél, akiknél tartósan nem fordul elő fertőzés, dóziscsökkentés mérlegelhető.

Kanyaró pre-/posztexpozíciós prophylaxisa

Posztexpozíciós prophylaxis

Kanyaró fertőzésnek kitett fogékony betegnek a lehető leghamarabb 0,4 g/ttkg-os dózist kell beadni és az expozíciót követő 6 napon belül legalább 2 hétig 240 mNE/ml feletti kanyaróellenes antitestszérumszintet kell biztosítani. A szérumszinteket 2 hét elteltével ellenőrizni és dokumentálni kell. 2 hét elteltével további 0,4 g/ttkg-os adagra lehet szükség a szérumszint 240 mNE/ml feletti szintentartásához.

Amennyiben PID/SID beteg kanyarónak volt kitéve és rendszeresen kap IVIg-infúziót, fontolóra kell venni egy újabb adag IVIg beadását a lehető leghamarabb, valamint az expozíció után 6 napon belül mégegy újabb adag beadását. 0,4 g/ttkg-os dózissal legalább 2 hétig biztosítható a kanyaróellenes antitestek 240 mNE/ml feletti szérumszintje.

Pre-expozíciós prophylaxis

Amennyiben PID/SID betegnél fennáll a jövőbeni kanyaróexpozíció kockázata, és a beteg 3-4 hetente 0,53 g/ttkg-nál alacsonyabb fenntartó dózisú IVIg-kezelést kap, ezt a dózist egyszeri alkalommal

0,53 g/ttkg-ra kell emelni. Ezáltal az infúzió beadása után legalább 22 napig biztosítható a kanyaróellenes antitestek 240 mNE/ml feletti szérumszintje.

Immunmoduláció az alábbi betegségek esetén:

Primer immun thrombocytopenia

Két alternatív kezelési protokol lehetséges:

• 0,8–1 g/ttkg az 1. napon adva, ez a dózis 3 napon belül egyszer ismételhető.

• napi 0,4 g/ttkg 2–5 napig.Visszaesés esetén a kezelés ismételhető.

Guillain–Barré-szindróma

0,4 g/ttkg/nap 5 napig (relapszus esetén az adagolás ismételhető).

Kawasaki-betegség

2,0 g/ttkg alkalmazandó egyszeri adagban. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsav-kezelést kell kapniuk.

Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2-5 egymást követő napra elosztva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 1-2 egymást követő napra elosztva, 3 hetente ismételve.

A kezelés hatását mindegyik ciklus után értékelni kell. Ha 6 hónap elteltével sem észlelhető a kezelés

hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatékony, a hosszú távú kezelésről a kezelőorvos dönt a betegnél tapasztalt terápiás válasz és a terápiás válasz tartóssága alapján. Az adagolás és az adagolási intervallumok módosítására lehet szükség a betegség adott egyénnél tapasztalható lefolyásának megfelelően.

Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2-5 egymást követő napra elosztva. Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2-4 hetente vagy 2 g/ttkg 4-8 hetente.

A kezelés hatását mindegyik ciklus után értékelni kell. Ha 6 hónap elteltével sem észlelhető a kezelés

hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatékony, a hosszú távú kezelésről a kezelőorvos dönt a betegnél tapasztalt terápiás válasz és a terápiás válasz tartóssága alapján. Az adagolás és az adagolási intervallumok módosítására lehet szükség a betegség adott egyénnél tapasztalható lefolyásának megfelelően.

A javasolt adagokat az alábbi táblázat foglalja össze:

Gyermekek és serdülők

A Flebogamma DIF 50 mg/ml ellenjavallt 0–2 éves gyermekeknél (lásd 4.3 pont).

Gyermekeknél és serdülőknél (2–betöltött 18 életév) az adagolás nem különbözik a felnőttekétől, mivel az adagolás valamennyi indikációban a testtömeg alapján kerül meghatározásra, és azt a fenti állapotokban elért klinikai eredménytől függően kell beállítani.

Májkárosodás

Nincs arra utaló adat, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Vesekárosodás

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4 pont.

Idősek

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4 pont. Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A Flebogamma DIF 50 mg/ml-t intravénás infúzióban kell beadni az első 30 percben

0,01-0,02 ml/ttkg/perc kezdeti sebességgel. Lásd 4.4 pont. Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell a beadás sebességét vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg ezt jól tolerálja, a beadás sebessége fokozatosan növelhető, legfeljebb 0,1 ml/ttkg/perc értékre.

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1 pont).

Örökletes fruktóz intolerancia (lásd 4.4 pont).

Csecsemőknél és kisgyermekeknél (0-2 éves korban) lehet, hogy az örökletes fruktóz intoleranciát (HFI) még nem diagnosztizálták, és ez végzetes lehet, ezért tilos ezt a gyógyszert kapniuk.

Olyan, szelektív IgA-hiányban szenvedő betegeknél, akiknél IgA-elleni antitestek alakultak ki, mivel IgA-tartalmú készítmény beadása anaphylaxiát eredményezhet.

Szorbit

Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható, kivéve, ha az feltétlenül szükséges.

Csecsemőknél és fiatal gyermekeknél (2 éves kor alatt) még diagnosztizálatlan örökletes fruktózintolerancia állhat fenn. Az intravénásan alkalmazott (szorbit-/fruktóztartalmú) gyógyszerek életveszélyesek lehetnek, és ennél a betegcsoportnál ellenjavalltak, kivéve, ha alkalmazásuk klinikailag feltétlenül szükséges, és nem áll rendelkezésre más gyógyszer.

A gyógyszer alkalmazása előtt minden egyes beteg esetében meg kell ismerni a részletes kórtörténetet, különös tekintettel az örökletes fruktózintolerancia tüneteinek jelentkezésére.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Az alkalmazásra vonatkozó óvintézkedések

A lehetséges szövődmények gyakran elkerülhetők az alábbiakkal:

• meg kell bizonyosodni róla, hogy a beteg nem érzékeny a humán normál immunglobulinra,

  ezért a készítményt első alkalommal lassan, 0,01-0,02 ml/ttkg/perc sebességgel kell beadni.

  – az infúziós időszak alatt gondosan figyelni kell a beteg minden tünetét. Különösen a humán normál immunglobulin-kezelésben első ízben részesülő, a más IVIg-készítmény alkalmazásáról áttért, illetve az infúziót hosszabb idő óta nem kapó betegeket szükséges az első infúzió alatt és az azt követő órában ellenőrzött egészségügyi körülmények között monitorozni annak érdekében, hogy bármilyen mellékhatásra utaló jel kiszűrhető legyen, és probléma esetén az azonnali sürgősségi ellátás elérhető legyen. Minden más esetben a beteget legalább a beadást követő 20 percben megfigyelés alatt kell tartani.

  Az IVIg-alkalmazása valamennyi betegnél szükségessé teszi:

• megfelelő hidratálást az IVIg-infúzió elindítása előtt,

• a vizeletmennyiség monitorozását,

• a szérum kreatininszintjének monitorozását,

• a kacsdiuretikumok együttes alkalmazásának kerülését (lásd 4.5 pont).

  Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. A szükséges kezelés a mellékhatás jellegétől és súlyosságától függ.

  Infúzióval kapcsolatos reakció

  Bizonyos mellékhatások – például fejfájás, kipirulás, hidegrázás, myalgia, sípoló légzés, tachycardia, derékfájás, hányinger és hypotonia – összefügghetnek az infúzió sebességével. A 4.2 pontban megadott javasolt infúziós sebességet pontosan be kell tartani. Az infúzió ideje alatt a betegeket mindvégig szorosan monitorozni kell, és gondosan oda kell figyelni bármilyen tünet előfordulására.

  Mellékhatások gyakrabban jelentkezhetnek:

• humán normál immunglobulin-kezelésben első ízben részesülő betegeknél, illetve ritka esetben akkor, ha a beteg más humán normál immunglobulin-készítmény alkalmazásáról tér át, vagy ha az előző infúzió óta hosszú idő telt el;

• aktív fertőzésben szenvedő betegeknél vagy krónikus gyulladás fennállása esetén.

  Túlérzékenység

  A túlérzékenységi reakciók ritkák.

  Anaphylaxia olyan betegeknél alakulhat ki, akiknél:

• nem mutathatók ki, de jelen vannak anti-IgA antitestek;

• akik az előző humán normál immunglobulin-kezelést tolerálták.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások szerint kell eljárni.

Thromboembolia

A klinikai bizonyítékok alapján az IVIg alkalmazása és a thromboembolikus események, mint amilyen a myocardiális infarctus, a cerebrovascularis történés (ideértve a stroke-ot), tüdőembólia és a mélyvénás thrombosis között összefüggés van, melyet a nagymértékű immunglobulin-bevitel miatti relatív vérviszkozitás-növekedésnek tulajdonítanak a veszélyeztetett betegek esetében. Körültekintően kell az IVIg-t rendelni és alkalmazni obesitas, valamint a thrombotikus események rizikófaktorainak fennállása (idősebb kor, hypertonia, diabetes mellitus és érbetegség vagy thrombotikus epizódok kórtörténete, szerzett vagy öröklött thrombophiliás állapotok, hosszan tartó immobilizáció, súlyos hypovolaemia, valamint a vér viszkozitását növelő betegségek) esetén.

Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a thromboemboliás mellékhatások veszélye, az

IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni. Akut veseelégtelenség

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben azonosíthatók voltak a rizikófaktorok, például már meglévő veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúlyosság, együtt alkalmazott nephrotoxikus gyógyszerek vagy 65 év fölötti kor.

A veseműködési paramétereket az IVIg-infúzió beadása előtt meg kell határozni – különösen olyan betegeknél, akiknél az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázatát potenciálisan fokozottnak ítélik –, majd megfelelő időközönként ellenőrizni kell. Az akut veseelégtelenség szempontjából veszélyeztetett betegek esetén az IVIg-készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni. Vesekárosodás esetén mérlegelni kell az IVIg-kezelés megszakítását.

A veseműködési zavarról és az akut veseelégtelenségről szóló jelentések számos törzskönyvezett, különböző segédanyagokat, így szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg-készítmény alkalmazásához kapcsolódtak, ezeknek túlnyomó részét azonban a stabilizátorként szacharózt tartalmazó készítmények tették ki. A veszélyeztetett betegek esetében mérlegelni kell olyan

IVIg-készítmények használatát, amelyek nem tartalmaznak ilyen segédanyagokat. A Flebogamma DIF nem tartalmaz szacharózt, maltózt és glükózt.

Asepticus meningitis szindróma (AMS)

Az IVIg-kezeléssel összefüggésben AMS-ről számoltak be. A szindróma rendszerint néhány órával, legkésőbb 2 nappal az IVIg-kezelés megkezdése után jelentkezik. A cerebrospinalis folyadékkal (CSF) kapcsolatos vizsgálatok gyakran pozitívak, akár több ezer sejt/mm³ mértékű pleocytosissal, túlnyomórészt a granulocyta sorból, és akár több száz mg/dl értékig növekedett fehérjeszinttel. Az AMS nagyobb gyakorisággal jelentkezhet nagy dózisú (2 g/ttkg) IVIg-kezelés kapcsán.

Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen jelek és tünetek jelentkeznek, a meningitis kizárására alapos neurológiai kivizsgálást kell végezni, a cerebrospinalis folyadék vizsgálatát is beleértve.

Az IVIg-kezelés megszakítása néhány napon belül az AMS maradványtünetek nélküli javulását eredményezte.

Haemolyticus anaemia

Az IVIg készítmények vércsoport antitesteket tartalmazhatnak, amelyek haemolysinként hatva, és

in vivo immunglobulinnal bevont vörösvértestek (RBC) kialakulását idézhetik elő, ami pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs teszt), és ritkán haemolysist okoz. IVIg-kezelést követően az RBC-k fokozott szekvesztrációja miatt haemolyticus anaemia alakulhat ki. Az IVIg recipienseknél monitorozni kell a haemolysis klinikai jeleit és tüneteit (lásd 4.8 pont).

Neutropenia/leukopenia

IVIg-kezelést követően beszámoltak a neutrophilszám átmeneti csökkenéséről és/vagy neutropeniás epizódokról, amelyek néhány esetben súlyosak voltak. Ez jellemzően az IVIg beadását követő néhány órán belül jelentkezik, és 7-14 napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (Transfusion Related Acute Lung Injury, TRALI)

IVIg-készítményekkel kezelt betegeknél néhány esetben beszámoltak nem kardiogén eredetű akut pulmonalis oedemáról (transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás, TRALI). A TRALI-t nagyfokú hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotonia jellemzi. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúziót követő 6 órán belül, gyakran 1-2 órán belül alakulnak ki. Ezért az IVIg-készítményekkel kezelt betegeknél monitorozni kell a pulmonalis mellékhatások előfordulását, és jelentkezésük esetén azonnal le kell állítani az IVIg-infúziót. A TRALI potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív osztályos kezelést igényel.

A szerológiai vizsgálatokra gyakorolt kölcsönhatások

Immunglobulin beadása után a passzívan átjutó különböző antitestek vérszintjének átmeneti

emelkedése miatt a szerológiai vizsgálat álpozitív eredményt adhat.

Az antitestek passzív átvitele a vörösvértest-antigénekhez (pl. A, B, D) vörösvértest-antigének bizonyos szerológiai vizsgálata, pl. a direkt antiglobulin teszt (DAT, direkt Coombs teszt) esetén zavaró lehet.

Átvihető ágensek

A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek okozta fertőzések megelőzésére szolgáló szokásos óvintézkedések közé tartozik a donorok kiválogatása, az egyes vérminták és plazmakészletek szűrése bizonyos fertőzésmarkerekre, valamint a vírusok inaktiválására/eltávolítására szolgáló hatékony lépések beiktatása a gyártási eljárásba. Humán vérből vagy plazmából készült gyógyszerkészítmények alkalmazása esetén mindezek ellenére sem zárható ki teljes bizonyossággal a fertőző ágensek átvitelének lehetősége. Ugyanez érvényes az ismeretlen vagy új vírusokra és más kórokozókra.

Az intézkedések hatásosnak számítanak a burkos vírusok, például a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV), valamint a nem burkos hepatitis A vírus és a parvovírus B19 esetén.

Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint immunglobulinokkal nem vihető át hepatitisz A vírus vagy parvovírus B19. Feltételezhető, hogy az antitesttartalom nagyban hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Feltétlenül ajánlott minden Flebogamma DIF adag beadása után feljegyezni a készítmény nevét és gyártási számát az adott betegek kezelésében felhasznált gyártási tételek nyilvántartása érdekében.

Nátriumtartalom

Ez a gyógyszer maximum 7,35 mg nátriumot tartalmaz 100 ml-ben, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 0,37%-ának felnőtteknél.

Gyermekek és serdülők

A Flebogamma DIF gyermekkorú betegeknek történő beadásakor javasolt a beteg vitális paramétereinek monitorozása.

Élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák

Az immunglobulin-alkalmazás legalább 6 hetes, legfeljebb 3 hónapos időszakra gyengítheti az élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák, például a kanyaró, a rubeola, a mumpsz és a bárányhimlő elleni oltóanyag hatását. A készítmény beadását követő 3 hónapban a beteg nem kaphat élő, gyengített vírusokat tartalmazó oltást. Kanyaró esetén az oltás hatásának gyengülése akár 1 évig is tarthat. A kanyaróoltást kapó betegeknek ezért meg kell vizsgáltatniuk szervezetük antitestállapotát.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

A gyermekpopulációban várhatóan ugyanazok a kölcsönhatások jelentkezhetnek, mint amiket

felnőtteknél is említettek.

Terhesség

A gyógyszerkészítmény humán terhesség alatti alkalmazásának biztonságát kontrollált klinikai vizsgálat nem igazolta, ezért a készítményt terhes nők esetén körültekintéssel kell alkalmazni. Az IVIg-készítmények igazoltan átjutnak a méhlepényen, a harmadik trimeszterben fokozott mértékben.

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok alapján azonban nem várhatók káros hatások sem a terhesség ideje alatt, sem a magzatra, sem az újszülöttre nézve.

Szoptatás

A készítmény biztonságosságát szoptató anyáknál való alkalmazás esetén kontrollált klinikai vizsgálatokban nem igazolták, ezért szoptató anyáknál csak elővigyázatossággal alkalmazható. Az immunoglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Káros hatás az anyatejjel táplált újszülöttre/csecsemőre nem várható.

Termékenység

Az immunglobulinokkal szerzett klinikai tapasztalat arra utal, hogy a termékenységre gyakorolt káros hatás nem várható.

A Flebogamma DIF egyes mellékhatásai, mint a szédülés, károsan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azok a betegek, akik a kezelés alatt mellékhatásokat észlelnek, várjanak, amíg azok megszűnnek, mielőtt gépjárművet vezetnének vagy gépeket kezelnének.

A biztonsági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok által okozott mellékhatások közé a következők tartoznak (a gyakoriság csökkenő sorrendjében) (lásd még 4.4 pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, vérnyomásesés és közepes fokú derékfájás;

• reverzibilis haemolyticus reakciók, különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán)

  transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia;

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesés és elszigetelt esetekben anaphylaxiás sokk, amely még abban az esetben is előfordulhat, ha a korábbi alkalmazás nem váltott ki a betegnél túlérzékenységi reakciót;

• (ritkán) átmeneti bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust - gyakorisága nem ismert);

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, például myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosisok;

• reverzibilis asepticus meningitis esetei;

• emelkedett szérum-kreatininszint és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának esetei;

• transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

Az átvihető ágensekre vonatkozó biztonságossági adatokkal kapcsolatban lásd a 4.4 pontot. A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás szerint készült (szervrendszerenkénti csoportosítás és preferált kifejezés szint).

A gyakoriságok értékelése a következő kategóriák szerint történt:

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100 – <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

• Ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10 000)

• Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások a súlyosság szerint csökkenő sorrendben vannak

feltüntetve.

A biztonságossági adatbázis összesen 128, Flebogamma DIF 50 mg/ml készítménnyel kezelt beteg (összesen 1318 infúzió) bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és engedélyezés utáni biztonságossági vizsgálatokból származik

Kiválasztott mellékhatások leírása

A készítmény engedélyezése óta a forgalomba hozatalt követően jelentett legtöbb gyógyszermellékhatás mindkét koncentráció esetében a mellkasi fájdalom, kipirulás, emelkedett és csökkent vérnyomás, rosszullét, dyspnoe, hányinger, hányás, láz, hátfájás, fejfájás és hidegrázás voltak.

Gyermekek és serdülők

A PID-vizsgálatba bevont 29 gyermek- és serdülőkorú beteg (≤17 évesek) biztonságossági eredményeit értékelték. Megfigyelték, hogy gyermekeknél a fejfájás, a láz, a tachycardia és a hypotonia aránya magasabb volt, mint felnőtteknél. A vitális paraméterek gyermekekkel végzett klinikai vizsgálatok során végzett értékelése nem mutatott klinikailag releváns elváltozásokat.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás folyadék-túlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen a veszélyeztetett betegeknél, például a csecsemőknél, az időseknél és szívműködési zavarban vagy vesekárosodásban szenvedőknél (lásd 4.4 pont).

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a Flebogamma DIF túladagolással kapcsolatos információkat nem állapították meg. Azonban csakúgy, mint a felnőtt populációban, a túladagolás egyéb intravénás immunglobulinokhoz hasonlóan folyadék-túlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet.