FLIXOTIDE DISKUS 100 MIKROGRAMM/ADAG ADAGOLT INHALÁCIÓS POR

Asthma bronchiale profilaktikus kezelése.

Felnőtteknek:

• enyhe asztmában (a PEF‑érték 80% felett van, 20% alatti variabilitással), amennyiben a beteg napi rendszerességgel igényel bronchodilatátor kezelést;

• közepesen súlyos asztmában (a PEF‑érték 60‑80% között van, 20‑30%‑os variabilitással), ha az addigi profilaktikus kezelés vagy az önmagában adott hörgőtágító mellett a beteg állapota instabillá válik vagy romlik;

• súlyos asztmában (a PEF‑érték 60% alatt van, 30% fölötti variabilitással): súlyos krónikus asztma esetén. A flutikazon‑propionát inhaláció szignifikánsan csökkentheti vagy meg is szüntetheti azoknak a betegeknek az orális szteroid igényét, akiknek az állapota csak szisztémás kortikoszteroid‑kezeléssel tartható egyensúlyban.

Gyermekeknek (4 éves kortól):

Minden esetben, amikor preventív asztma‑medikáció szükséges, beleértve azokat a betegeket is, akik a jelenleg rendelkezésre álló egyéb profilaktikus gyógyszerrel nem kezelhetők kielégítően.

Kizárólag inhalációs formában, szájon át belélegezve alkalmazható.

A betegek figyelmét fel kell hívni, hogy a Flixotide Diskus‑kezelés megelőző jellegű, ezért a gyógyszert rendszeresen, a panaszmentes időszakban is, alkalmazni kell.

A beteget arra is figyelmeztetni kell, hogy a készítmény terápiás hatása csak 4‑7napos kezelés után alakul ki, bár némi kedvező hatás már 24óra múlva is jelentkezhet, ha a beteg korábban nem kapott inhalációs szteroidot.

Az adagolást mindig egyedileg, a terápiás válasz szerint kell meghatározni.

Az asztma diagnózisát és az alkalmazott kezelést rendszeresen ellenőrizni kell.

Az adagot a legalacsonyabb, még hatásos dózisra kell beállítani (lásd 4.4 és 4.8pont).

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha úgy tapasztalják, hogy a rövid hatású béta2‑agonisták hörgőtágító hatása gyengül, vagy a szokottnál többször kell a belégzőt használniuk, akkor haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Ajánlott adagolás

Felnőttek és 16 éven felüli serdülők szokásos adagja 100‑1000mikrogramm, naponta kétszer.

A kezdő adagot a beteg állapotának súlyossága szerint kell megszabni, a következők szerint:

- enyhe asztmában 100‑250mikrogramm, naponta kétszer;

- közepesen súlyos asztmában 250‑500mikrogramm, naponta kétszer;

- súlyos asztmában 500‑1000mikrogramm, naponta kétszer.

A kezelés során a beteg állapotától, egyéni válaszreakciójától függően az adag – a szokásos adagolási tartományon belül – módosítható a megfelelő asztma-kontroll eléréséig, vagy csökkenthető a minimálisan hatékony adagra.

Időskorban vese- vagy májkárosodás esetén nem szükséges az adagolás módosítása.

Gyermekeknek 4 éves kortól a szokásos adag 50‑200mikrogramm, naponta kétszer.

Sok gyermek asztmája jól kezelhető 50‑100mikrogramm napi kétszeri adásával. Azoknak a betegeknek, akiknek ez az adag nem elegendő, további javulás várható, ha naponta kétszer 200mikrogramm‑ra emelik az adagot.

A kezdő adagot a gyermek állapotának súlyossága szerint kell megszabni. A kezelés során a beteg állapotától függően az adag – a szokásos adagolási tartományon belül – növelhető a megfelelő hatás eléréséig, vagy csökkenthető a minimálisan hatékony adagra.

A Diskus inhaláló készülék alkalmazása 4évesnél fiatalabb gyermekeknek nem ajánlott.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A flutikazon-propionát erős gyulladáscsökkentő hatást fejt ki a tüdőben.

Mérsékli az asztma tüneteit és csökkenti az exacerbációk gyakoriságát olyan betegekben, akik korábban csak bronchodilatátort kaptak vagy egyidejűleg más profilaktikus kezelésben is részesültek.

A súlyos asztma, mint életveszélyes állapot, rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. Súlyos asztmában a betegnek állandó tünetei vannak, gyakoriak az exacerbációk, csökkent a fizikai teljesítőképesség, a PEF-érték 60% alatt van, 30% fölötti variabilitással, és a bronchodilatátor hatására általában nem normalizálódik teljesen. Ilyenkor a nagy adagú inhalációs vagy orális szteroid adására van szükség.

A hirtelen állapotromlás azonnali orvosi felülvizsgálatot igényel és a szteroid adag emelését teheti szükségessé.

A rövid hatású inhalációs béta2‑agonista‑igény növekedése az asztma romló terápiás kontrollját jelenti. Ilyen körülmények között a beteg terápiáját újra kell értékelni.

Az asztma kezelése során jelentkező hirtelen és progresszív állapotromlás potenciálisan veszélyezteti a beteg életét, ezért fontolóra kell venni az alkalmazott szteroid adag emelését. A veszélyeztetett betegek csúcsáramlási értékeit naponta kell mérni.

Inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása során szisztémás hatások előfordulhatnak, különösen nagy adagok hosszan tartó alkalmazásakor. E hatások előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb inhalációs kezelés esetén, mint orális kortikoszteroidok esetében. (lásd 4.9pont). A lehetséges szisztémás hatások a következők: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a gyermekek és serdülők növekedésbeli visszamaradása, továbbá a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta, glaucoma és ritkábban egy sor pszichológiai vagy magatartásbeli hatás, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást, alvászavart, szorongást, depressziót vagy agressziót (különösen gyermekeknél). Ezért fontos, hogy az inhalációs kortikoszteroidot a legalacsonyabb, még hatásos adagra állítsák be (lásd 4.2 és 4.8pont) mellyel a tünetek hatékony kontrollja biztosítható és fenntartható.

Inhalációs kortikoszteroiddal tartósan kezelt gyermekek testmagasságát tanácsos rendszeresen ellenőrizni.

Látászavar

A kortikoszteroidok szisztémás és helyi alkalmazásával kapcsolatosan látászavarról számolhatnak be. Amennyiben a beteg olyan tünetekkel jelentkezik, mint például a homályos látás vagy egyéb látászavarok, fontolóra kell venni a beteg szemész szakorvoshoz történő utalását a lehetséges okok kivizsgálása céljából, amelyek között szerepelhet a szürkehályog, a glaucoma vagy olyan ritka betegségek, mint a centralis serosus chorioretinopathia (CSCR), amelyeket a szisztémás és helyi kortikoszteroid alkalmazása után jelentettek.

Mellékvesekéreg‑elégtelenség lehetőségére minden sürgősségi esetben (beleértve a műtéteket is), valamint a valószínűleg stresszhatást kiváltó sürgős és elektív beavatkozások esetén gondolni kell, különösen a hosszú időtartamon át nagy adaggal kezelt betegek esetében. A klinikai esettől függően mérlegelendő a kiegészítő kortikoszteroid‑kezelés szükségessége (lásd 4.9pont).

Tekintettel a mellékvese csökkent válaszképességének lehetőségére, azoknak a betegeknek a kezelése, akiket orális szteroid‑kezelésről állítanak át inhalációs flutikazon-propionát terápiára, különös elővigyázatosságot igényel, és a mellékvesekéreg‑funkciót rendszeresen ellenőrizni kell.

Inhalációs flutikazon-propionát‑terápia bevezetését követően a szisztémás szteroid megvonása fokozatosan történjék. A betegeket célszerű szteroidkártyával ellátni, amelyen fel van tüntetve, hogy stressz helyzetekben kiegészítő kezelésre lehet szükségük.

Hasonlóképpen, a szisztémás szteroid‑kezelésről inhalációs terápiára átállított betegeken olykor megjelenhetnek a korábban szisztémás kezeléssel féken tartott allergiás folyamatok, mint pl. allergiás rhinitis vagy ekzema.

A Flixotide inhalációs kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni.

Nagyon ritkán a vércukorszint megemelkedését jelentették (lásd 4.8pont), ezért azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében diabetes mellitus szerepel, ezt figyelembe kell venni.

Fokozott óvatossággal adható a többi inhalációs szteroidhoz hasonlóan aktív vagy nyugvó tüdőtuberkulózisban szenvedő betegeknek.

A forgalomba hozatalt követően klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatásról számoltak be azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg flutikazon‑propionátot és ritonavirt kaptak, olyan szisztémás hatások jelentkezését eredményezve ezzel, mint a Cushing‑szindróma és a mellékvesekéreg‑szuppresszió. Ezért egyidejű alkalmazásuk kerülendő, kivéve, ha annak potenciális előnye nagyobb, mint a szisztémás kortikoszteroid‑mellékhatások kockázata (lásd 4.5pont).

Mint más inhalációs terápia esetében is, a dózis belégzése után paradox bronchospasmus fordulhat elő fokozódó zihálással. Ezt azonnal kezelni kell gyors és rövid hatású inhalációs bronchodilatátorral. A Flixotide Diskus alkalmazását azonnal abba kell hagyni, és a beteget megfigyelés alatt kell tartani, valamint szükség esetén alternatív terápiát kell alkalmazni.

A Flixotide Diskus adagonként legfeljebb 12,5mg laktózt is tartalmaz. Ez a mennyiség általában nem okoz problémát laktóz‑intolerancia esetén. A laktóz segédanyag kis mennyiségben tejfehérjét tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

Normál körülmények között inhalálás után a plazma flutikazon‑propionát koncentrációja alacsony, a bélben és epében a CYP3A4 enzimen történő, nagymértékű first-pass metabolizmus és a magas szisztémás clearance miatt. Ezért nem valószínű, hogy a flutikazon‑propionát klinikailag szignifikáns interakciókat okozna.

Egy egészséges önkénteseken végzett gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatban kimutatták, hogy a ritonavir (mely nagyon hatékony CYP3A4‑inhibitor), jelentősen megemelheti a flutikazon‑propionát plazmakoncentrációját, ami a szérum kortizol koncentrációjának jelentős csökkenéséhez vezet.

A terápiás alkalmazás során klinikai jelentőségű interakciókat észleltek flutikazon‑propionátot és ritonavirt kapó betegeknél, aminek eredményeként szisztémás kortikoszteroid hatások léptek fel, így Cushing‑szindróma és mellékvesekéreg‑szuppresszió. Ezért a flutikazon‑propionát és a ritonavir egyidejű alkalmazását kerülni kell, kivéve, ha annak potenciális előnye nagyobb, mint a szisztémás kortikoszteroid mellékhatásainak kockázata.

A flutikazon‑propionát egyidejű alkalmazása más erős CYP3A‑inhibitorokkal, beleértve a kobicisztát‑tartalmú készítményeket, várhatóan fokozza a szisztémás mellékhatások kockázatát. Kerülni kell ezt a kombinációt, kivéve, ha az előnyös hatás meghaladja a szisztémás kortikoszteroid‑mellékhatások fokozott kockázatát. Ebben az esetben a betegeket monitorozni kell, hogy nem alakulnak-e ki szisztémás kortikoszteroid-mellékhatások. Vizsgálati eredmények szerint más CYP3A4-inhibitorok elhanyagolható (eritromicin), illetve kismértékben (ketokonazol) emelik a flutikazon‑propionát szisztémás expozícióját, a szérum kortizol koncentrációjának említésre méltó csökkentése nélkül.

Terhesség

A terhes nőknél történő alkalmazás tekintetében korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A flutikazon‑propionátot csak akkor szabad alkalmazni terhesség alatt, ha az anya számára várható előnyök meghaladják a magzatot fenyegető kockázat mértékét.

Egy retrospektív epidemológiai vizsgálatban nem észleltek megnövekedett kockázatot a súlyos veleszületett rendellenességek előfordulásában, a terhesség első trimeszterében történő flutikazon‑propionát alkalmazást követően, más inhalációs kortkoszteroidokkal összehasonlításban (lásd. 5.1pont, Klinikai hatásosság és biztonságosság, Klinikai vizsgálatok).

Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatokban csak az ajánlott inhalációs adagok esetén észlelhetőt meghaladó szisztémás expozíció esetén jelentkeztek a glükokortikoidok jellemző hatásai.

Szoptatás

Nem vizsgálták a flutikazon‑propionát kiválasztódását az anyatejbe. Ha szubkután adást követően mérhető plazmaszinteket értek el laktáló patkányoknál, a tejükben is kimutatható volt a flutikazon‑propionát. Azonban betegeknél az ajánlott inhalációs adagolás során alacsony plazmaszint várható.

Flixotide Diskus szoptatás alatti alkalmazása csak akkor mérlegelhető, ha az anya számára várható előny nagyobb, mint a gyermeknek okozott lehetséges kockázat.

Termékenység

Humán termékenységre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Mindazonáltal, állatkísérletekben a flutikazon‑propionát nem mutatott hatást a hím- vagy nőstény állatok termékenységére.

Nem valószínű, hogy a Flixotide Diskus befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A mellékhatások szervrendszerenként és előfordulásuk gyakorisága szerint vannak csoportosítva. Gyakoriságuk szerint:

nagyon gyakori (≥1/10),

gyakori (≥1/100 - <1/10),

nem gyakori (≥1/1000 - <1/100),

ritka (≥1/10000 - <1/1000),

nagyon ritka (<1/10000),

nem ismert (gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A mellékhatások besorolását – nagyon gyakori, gyakori, nem gyakori – általában a klinikai vizsgálatok alapján határozták meg. A ritkán és nagyon ritkán előforduló mellékhatásokat általában a spontán bejelentések adatai alapján határozták meg.

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Nagyon gyakori: száj- és torok‑candidiasis

Néhány betegnél előfordulhat száj- és torok-candidiasis (soor). Ezek megelőzésére a szájat vízzel ki kell öblíteni, közvetlenül a gyógyszer belégzése után. A candidiasis lokális antifungális szerekkel kezelhető a Flixotide inhalációs terápia folytatása mellett.

Ritka: Nyelőcső‑candidiasis

Túlérzékenységi reakciók a következő megjelenési formákban:

Nem gyakori: túlérzékenységi bőrreakciók.

Nagyon ritka: angiooedema (főleg facialis és oropharyngealis oedema), légúti tünetek (dyspnoe és/vagy bronchospasmus) és anaphylaxiás reakciók.

Endokrin betegségek és tünetek

Lehetséges szisztémás hatások (lásd 4.4pont):

Nagyon ritka: Cushing‑szindróma, cushingoid küllem, mellékvesekéreg‑szuppresszió, a növekedés visszamaradása, a csontok ásványianyag‑sűrűségének csökkenése, cataracta, glaucoma.

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka: hyperglykaemia, hypokalaemia.

Pszichiátriai kórképek

Nagyon ritka: szorongás, alvászavarok, magatartás‑változások, beleértve a pszichomotoros hiperaktivitást és ingerlékenységet (elsősorban gyermekeknél) is.

Nem ismert: depresszió, agresszió (túlnyomóan gyermekkorban).

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem ismert: homályos látás (lásd még 4.4pont).

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek

Gyakori: rekedtség.

Néhány beteg esetében a flutikazon‑propionát belégzése rekedtséget okozhat. Ennek megelőzésére a szájat vízzel ki kell öblíteni, közvetlenül a gyógyszer belégzése után.

Nagyon ritka: paradox bronchospasmus (lásd 4.4pont).

Nem ismert: orrvérzés

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: contusiók.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A flutikazon‑propionát akut túladagolása, vagyis a jóváhagyottnál nagyobb adagok belégzése, a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely átmeneti szuppresszióját okozhatja. Ez általában nem igényel sürgős beavatkozást, mivel a mellékvesekéreg működése néhány nap alatt rendeződik.

Ha a jóváhagyottnál nagyobb adagokat adnak hosszabb időszakokon keresztül, jelentős mellékvesekéreg‑szuppresszió alakulhat ki. Nagyon ritka esetekben észleltek akut mellékvese‑krízist gyermekeknél, akik hosszabb ideig (több hónapon át vagy évekig) kaptak a jóváhagyottnál nagyobb adagokat (általában naponta 1000mikrogramm-ot vagy többet); a megfigyelt jelek közé tartozott a hypoglykaemia, a tudatállapot beszűkülésével és/vagy convulsiók kialakulásával. Az akut mellékvese‑krízist potenciálisan kiváltó helyzetek közé tartozik a trauma, sebészeti műtét, a fertőzések és a dózis gyors csökkentése. A jóváhagyottnál nagyobb adagokkal kezelt betegek gondos megfigyelést igényelnek, és az adagokat csak fokozatosan szabad csökkenteni.

Kezelés

Azokat a betegeket, akik az ajánlottnál magasabb adagokat kapnak, szigorúan ellenőrizni kell és az adagot csak fokozatosan szabad csökkenteni.