FTORAFUR 400 MG KEMÉNY KAPSZULA

Különböző típusú neoplazmák: gyomor- és kolorektális rák, mellrák kezelésére.

Adagolás

A tegafurt csak speciális egységek, kórházak, járóbeteg-ellátók, háziorvosok, vagy rákellenes kezelésben jártas belgyógyászok közreműködésével lehet alkalmazni.

Felnőttek

A javasolt napi adag 1200‑1600mg (3‑4kapszula), amit két részletben kell bevenni 12órás intervallumonként, vagy 2‑4 alkalommal naponta. A napi adag nem haladhatja meg a 2grammot (5db kapszula). Az egyszeri kúrához szükséges teljes adag 30‑40g közötti (15‑34nap). Ha szükséges, a kúrát 1,5‑2hónapos szünet után meg kell ismételni.

A tegafurt kisebb adagokban, egyszeri terápiás kezelésként is lehet alkalmazni hosszabb időszakon keresztül. Kemoterápiás kezelés részeként, vagy sugárkezelés mellett hatásjavító szerként a tegafur az egyszeri kezeléshez hasonló vagy annál kisebb adagokban szedhető.

Idősek

Idősebb betegeknél ezt a gyógyszert körültekintően kell alkalmazni, annak ellenére, hogy az orális kezelés jól tolerált és a terápiás dózis csökkentése is ritkán szükséges.

Gyermekek és serdülők

Biztonságossági adatok hiányában a gyógyszer alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Ismert, teljes dihidropirimidin-dehidrogenáz- (DPD) aktivitás hiány (lásd 4.4 pont).

• A betegség végső stádiuma.

• Akut vérzés.

• Súlyos máj- és vesekárosodás.

• Leukopénia (<3×10⁹/l), trombocitopénia (<1×10¹¹/l) és vérszegénység (hemoglobinszint<30g/l).

• Terhesség és szoptatás.

• Nemrégiben alkalmazott vagy együttadott brivudinnal történő kezelés (lásd 4.4 és 4.5pont gyógyszerkölcsönhatásokra vonatkozó részei).

Fokozott elővigyázatosság szükséges az előzetesen citosztatikus kemoterápiával vagy sugárterápiával kezelt betegek esetében.

A tegafurt óvatossággal kell alkalmazni vese- és májelégtelenség, illetve hematológiai rendellenességek esetén. Különös óvatossággal kell kezelni azokat a betegeket, akik a glükózhasznosítással kapcsolatos metabolikus zavarokban, illetve bevérzésre hajlamos gyomor- és nyombél‑fekélyben szenvednek, illetve fertőző betegségek esetén.

A vérkép, valamint a máj és a vese funkcionális állapotának rendszeres ellenőrzése szükséges.

Vérképzőszervi károsodás esetén hetente 2‑3alkalommal 100‑150ml vértranszfúzió szükséges; a kezelés után 1héttel pedig a vérképet ellenőrizni kell.

Dihidropirimidin-dehidrogenáz- (DPD) hiány

A DPD aktivitás határozza meg az 5-fluorouracil lebontásának sebességét (lásd 5.2pont). A DPD-hiányban szenvedő betegek ezáltal fokozottan ki vannak téve a fluoropirimidinek okozta toxicitás kockázatának, amely például stomatitis, hasmenés, nyálkahártya-gyulladás, neutropenia és neurotoxicitás jelentkezésével jár.

A DPD-hiányhoz köthető toxicitás általában az első kezelési ciklus alatt vagy dózisemelést követően jelentkezik.

Teljes DPD-hiány

A teljes DPD-hiány előfordulása ritka (0,01–0,5% a kaukázusi rassz körében). A teljes DPD-hiányban szenvedő betegek esetében az életveszélyes vagy halálos kimenetelű toxicitás magas kockázata áll fenn, így a Ftorafur ilyen betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3pont).

Részleges DPD-hiány

Becslések szerint a részleges DPD-hiány a kaukázusi rassz 3–9%-át érinti. A részleges DPD-hiányban szenvedő betegek esetén fokozott a súlyos és potenciálisan életveszélyes toxicitás kockázata. E toxicitás csökkentése érdekében fontolóra kell venni alacsonyabb kezdő dózis alkalmazását. A DPD-hiányt olyan paraméternek kell tekinteni, amelyet más rutin eljárásokkal együtt figyelembe kell venni a dóziscsökkentés szempontjából. A kezdeti dóziscsökkentés hatással lehet a kezelés hatásosságára. Amennyiben súlyos toxicitás nem lép fel, a következő dózisok gondos megfigyelés mellett megemelhetők.

A DPD-hiány szűrése

A kezelést megelőző optimális szűrési módszerek körüli bizonytalanságok ellenére a Ftorafurral történő kezelés megkezdése előtt ajánlott a fenotípusos és/vagy genotípusos szűrés. Ennek során az alkalmazandó klinikai irányelveket figyelembe kell venni.

A DPD-hiány genotípusos jellemzése

A DPYD gén ritka mutációinak vizsgálatával a kezelést megelőzően azonosíthatók a DPD-hiányban szenvedő betegek.

A négy fő variáns – a c.1905+1G>A (DPYD*2A-ként is ismert), c.1679T>G (DPYD*13), c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3 – a DPD enzimatikus aktivitásának teljes hiányát vagy csökkenését okozhatja. Egyéb ritka variánsok szintén összefüggésben állhatnak a súlyos vagy életveszélyes toxicitás fokozott kockázatával.

Ismert, hogy a DPYD gén lókuszán lévő egyes homozigóta és összetett heterozigóta mutációk (pl. a négy variáns kombinációja legalább egy c.1905+1G>A vagy c.1679T>G alléllel) a DPD enzimatikus aktivitásának teljes vagy majdnem teljes hiányát okozzák.

Az egyes heterozigóta DPYD variánsokkal (többek között c.1905+1G>A, c.1679T>G, c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3 variánsok) rendelkező betegek esetén a fluoropirimidinekkel történő kezelés során fennáll a súlyos toxicitás fokozott kockázata.

A heterozigóta c.1905+1G>A genotípus gyakorisága a DPYD génben kaukázusi rasszhoz tartozó betegeknél körülbelül 1%, a c.2846A>T variáns gyakorisága 1,1%, a c.1236G>A/HapB3 variáns gyakorisága 2,6–6,3% és a c.1679T>G variáns gyakorisága 0,07–0,1%.

A kaukázusi rasszon kívül más populációra vonatkozóan csak limitált adatok állnak rendelkezésre a négy DPYD variáns gyakoriságáról. Jelenleg úgy gondolják, hogy a négy DPYD variáns (c.1905+1G>A, c.1679T>G, c.2846A>T és c.1236G>A/HapB3) gyakorlatilag nincs jelen az afrikai (afroamerikai) és ázsiai populációkban.

A DPD-hiány fenotípusos jellemzése

A DPD-hiány fenotípusos jellemzése céljából javasolt az endogén DPD-szubsztrát, az uracil (U), kezelés előtti vérplazmaszintjének mérése.

A kezelést megelőzően mért magas uracilkoncentráció a toxicitás fokozott kockázatával jár. Az uracilszint teljes és részleges DPD-hiányt meghatározó küszöbértékeivel kapcsolatos bizonytalanságok ellenére a vér ≥16ng/ml és <150ng/ml értékű uracilszintjét a részleges DPD-hiányra utaló jelnek kell tekinteni, ami összefüggésben áll a fluoropirimidinek okozta toxicitás fokozott kockázatával. A vér ≥150 ng/ml-nél magasabb uracilszintje a teljes DPD-hiányra utaló jelként kezelendő, ami összefüggésben áll az életveszélyes vagy halálos, fluoropirimidinek okozta toxicitás kockázatával.

Brivudin

A brivudin nem adható egyidejűleg tegafurral. Ezután az interakció után fatális kimenetelű eseteket jelentettek. A brivudinnal történő kezelés befejezése és a tegafur-kezelés megkezdése között legalább 4hetes várakozási időnek kell eltelnie. A brivudin-terápiát 24órával az utolsó tegafur adag beadását követően el lehet kezdeni (lásd 4.3 és 4.5pont).

Abban az esetben, ha tegafurral kezelt betegeknél véletlenül brivudint alkalmaznak, hatékony intézkedéseket kell tenni a tegafur-toxicitás csökkentése érdekében. Azonnali kórházi ellátás javasolt. A szisztémás infekció és a dehidráció megelőzése érdekében minden intézkedést el kell kezdeni.

Gyermekek és serdülők

A tegafur gyermekeknél és serdülőknél történő biztonságos alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

Segédanyagok

Ez a készítmény ponceau 4R (E124) vörös színezéket tartalmaz, amely allergiás reakciókat okozhat.

Brivudin:

Egy klinikailag jelentős interakciót figyeltek meg a brivudin és a fluoroprimidinek (pl. kapecitabin, 5-fluorouracil, tegafur) között, ennek oka, hogy a brivudin gátolja a dihidropirimidin-dehidrogenázt. Ez az interakció, melynek következtében nő a fluoropirimidin toxicitása, fatális kimenetelű lehet. A brivudint tehát tilos egyidejűleg tegafurral alkalmazni (lásd 4.3 és 4.4pont). Legalább 4hetes várakozási időnek kell eltelnie a brivudinnal történő kezelés befejezése és a tegafur-kezelés megkezdése között. A brivudin-kezelést 24órával az utolsó tegafur adag beadását követően el lehet kezdeni.

A tegafur együttes alkalmazása élő vírust tartalmazó vakcinákkal (pl. sárgaláz elleni vakcina) kerülendő.

A tegafur mielodepresszív gyógyszerekkel egyidejűleg csak óvatossággal adható.

Egyidejű alkalmazás esetén a tegafur fokozza a fenitoin hatását.

A tegafur beválasztása a polikemoterápiás kezelésbe nemcsak a kezelés eredményességét, hanem a rákellenes terápia mellékhatásait is növeli.

Terhesség

A tegafur terhes nőknél történő biztonságos alkalmazására vonatkozóan nincs információ. Más citosztatikumokhoz hasonlóan a tegafur is magzati károsodást okozhat, ezért a terhesség ideje alatt alkalmazása ellenjavallt. A tegafur-kezelés alatt álló nőknek ajánlott a terherbeesés elkerülése megfelelően hatékony fogamzásgátlás alkalmazásával. Amennyiben a terhesség mégis bekövetkezik, a kezelőorvost azonnal értesíteni kell.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a tegafur kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A tegafur alkalmazása ellenjavallt a szoptatás ideje alatt (lásd 4.3pont). A tegafur alkalmazásának ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni.

Termékenység

A tegafur szuppresszív hatással van a betegek reprodukciós funkcióira.

Mivel a tegafur hatással van a központi idegrendszerre, a gépjárművezetés és a gépek kezelése nem javasolt a kezelés időtartama alatt.

Mint minden citotoxikus készítménynél, a betegek többségénél ezen készítmény esetében is várhatóak mellékhatások. Az alábbiakban felsorolt mellékhatások a MedDRA által alkalmazott szervrendszer‑osztályokba sorolva kerültek megadásra. A mellékhatások gyakorisága a következők szerint kerülnek osztályozásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000).

Fertőző betegségek és parazitafertőzések

Ritka: leukoenkefalitisz tünetegyüttes

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: hemopoetikus hatások

Nem gyakori: súlyos leukopénia, trombocitopénia, anémia

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: hányás hatására bekövetkező dehidráció

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: szédülés

Gyakori: álmatlanság, ataxia

Ritka: diszozmia

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: szívműködési zavarok

Ritka: instabil angina pektorisz

Légzőrendszeri, mellkasi és mediasztinális betegségek és tünetek

Ritka: intersticiális pneumónia

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: émelygés, hányás, hasmenés, anorexia, hasi fájdalom, nyálkahártya-gyulladás

Gyakori: szájnyálkahártya-gyulladás, akut pankreatitisz, gyomor-bélrendszeri gyulladásos reakciók

Nem gyakori: gyomor-bélrendszeri vérzés

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori: májműködési rendellenesség

Ritka: májkárosodás (akut hepatitis)

Nagyon ritka: allergiás májkárosodás (túlérzékenységi reakciók), krónikus májelégtelenség

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: alopecia, kiütés, dermatitisz, hiperpigmentáció, túlérzékenységi reakciók

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: veseműködési rendellenesség

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nagyon gyakori: gyengeség

A tegafur-kezelés toxikus hatása a dózistól és az ütemezéstől függ. Ilyen esetekben a dózis csökkentése és megfelelő részekre történő osztása szükséges. Ha a mellékhatások továbbra is fennállnak, a kezelést a tünetek megszűnéséig abba kell hagyni. Az ismételt kezelés a klinikai állapottól függ, és arról az onkológus szakorvosnak kell döntenie.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A tegafur-túladagolásnak nincs ismert ellenszere. A tegafur-túladagolás kezdeti, előrelátható komplikációi a csontvelőszuppresszió, a központi idegrendszer funkcionális zavarai, a mukozitisz, az émelygés és a hányás. A tegafur túladagolásakor tüneti kezelést kell alkalmazni.