FURON 40 MG TABLETTA

• Szív- és májbetegség következtében jelentkező ödéma.

• Vesebetegség miatt kialakult ödéma (nephrosis szindrómában, elsődleges cél az alapbetegség kezelése).

• Égési sérülés következtében kialakuló ödéma.

• Arteriás hypertonia.

Adagolás

A furoszemid adagolását egyénenként, elsősorban a kezelési eredmény alapján kell megállapítani. Mindig a legkisebb, még hatásos dózist kell alkalmazni.

Felnőttek számára az alábbi adagolási irányelvek érvényesek:

Szív- vagy májbetegség miatt kialakuló ödéma

Felnőtteknél a szokásos kezdő dózis általában 1db Furon 40mg tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek). Ha a kívánt diuretikus hatás nem alakul ki, 6óra elteltével az egyszeri dózis 2tablettára (megfelel 80mg furoszemidnek) emelhető. Amennyiben ezután sem érhető el kielégítő diuresis, újabb 6óra elteltével további 4tabletta (megfelel 160mg furoszemidnek) adható. Szükség esetén, és kizárólag egyedi esetekben, kezdő dózisként 200mg vagy ezt meghaladó dózis is adható, feltéve, hogy a kezelés szoros klinikai ellenőrzés mellett történik.

A szokásos napi fenntartó dózis 1‑2db Furon 40mg tabletta (megfelel 40‑80mg furoszemidnek).

A fokozott diurézis következtében létrejövő súlyvesztés nem haladhatja meg a napi 1ttkg-ot.

Vesebetegség következtében kialakuló ödéma

Felnőtteknél a szokásos kezdő dózis 1 tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek). Ha a kívánt diuretikus hatás nem alakul ki, 6óra elteltével az egyszeri dózis 2 db Furon 40mg tablettára (megfelel 80mg furoszemidnek) emelhető. Amennyiben ezután sem érhető el kielégítő diuresis, újabb 6óra elteltével további 4 tabletta (megfelel 160mg furoszemidnek) adható. Szükség esetén, és kizárólag egyedi esetekben, kezdő dózisként 200mg vagy ezt meghaladó dózis is adható, feltéve, hogy a kezelés szoros klinikai monitorozás mellett történik.

A szokásos napi fenntartó dózis 1‑2 db Furon 40mg tabletta (megfelel 40‑80mg furoszemidnek).

A fokozott diuresis következtében létrejövő súlyvesztés nem haladhatja meg a napi 1ttkg-ot.

Nephrosis szindrómában szenvedő betegek esetében, a halmozottan jelentkező nemkívánatos hatások kockázata miatt, körültekintőbb adagolás szükséges.

Égési sérülések következtében kialakuló ödéma

A napi és/vagy egyszeri dózis 1 és 2½ tabletta (megfelel 40‑100mg furoszemidnek) között változhat. Kivételes esetekben, csökkent veseműködés esetén akár 6 tabletta (megfelel 240mg furoszemidnek) is adható.

Az esetleges intravascularis volumenhiányt rendezni kell a Furon 40mg tabletta alkalmazása előtt.

Arteriás hypertonia

Szokásos dózisa napi egyszer 1db Furon 40mg tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek) monoterápiaként vagy más gyógyszerekkel kombinálva.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek szokásos dózisa testtömeg-kilogrammonként 1mg (legfeljebb 2mg) furoszemid naponta. A maximális napi dózis 40mg furoszemid.

Az alkalmazás módja és időtartama

A tablettát reggel, egészben, szétrágás nélkül, éhgyomorra és bőséges folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell bevenni.

A kezelés időtartama a betegség típusához és súlyosságához igazodik.

A Furon 40mg tabletta nem alkalmazható a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység esetén,

• anuriával társuló veseelégtelenségben,

• coma és praecoma hepaticum állapotában,

• súlyos hypokalaemiában,

• súlyos hyponatraemiában,

• hypovolaemia vagy dehydratio esetén,

• digitálisz-túladagolás esetén,

• nephro- vagy hepatotoxicus anyagok okozta veseelégtelenségben,

• szoptatás alatt.

Fokozott orvosi ellenőrzés szükséges az alábbi esetekben:

• hypotonia,

• manifeszt vagy látens diabetes mellitus (a vércukorszint rendszeres ellenőrzése),

• köszvény (a szérum húgysavszint rendszeres ellenőrzése),

• vizeletürítési nehézségek (pl. prostata hypertrophia, hydronephrosis, ureterstenosis),

• hypoproteinaemia, pl. nephrosis szindrómában (óvatos dózisbeállítás szükséges),

• májcirrózis és egyidejűleg csökkent veseműködés,

• azon betegek esetében, akik a nagyfokú, nemkívánatos vérnyomásesést követően különösen nagy kockázatnak vannak kitéve, pl. cerebrovascularis keringési zavarokban vagy szívkoszorúér‑betegségben szenvedők,

• hallászavarok, icterusos gyermekek esetén,

• pancreatitis,

• lupus erythematosus,

• koraszülöttek esetében (fennáll a nephrocalcinosis/nephrolithiasis kialakulásának kockázata; a vesefunkció ellenőrzése, a vese ultrahangos vizsgálata szükséges),

• időskor (cerebralis ischaemia kockázata miatt).

Respiratoricus distress szindrómában szenvedő koraszülöttek esetében a furoszemiddel való diuretikus kezelés az első élethetekben fokozhatja a perzisztáló nyitott ductus arteriosus Botalli kialakulásának kockázatát.

Vizeletürítési zavarokban (pl. prostata hypertrophia) szenvedő betegeknél a furoszemid csak abban az esetben alkalmazható, ha biztosított a szabad vizelet-elvezetés, mivel a hirtelen felgyülemlő vizeletmennyiség vizelet-visszatartást, és ezen keresztül a húgyhólyag túlzott feszülését idézheti elő.

További információk

Hosszú távú furoszemid-kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell a szérum elektrolitokat (elsősorban a káliumot, nátriumot és kalciumot), a bikarbonát-, a kreatinin-, az urea-, a húgysavszinteket, valamint a vércukrot.

Különösen szoros ellenőrzés szükséges azoknál a betegeknél, akiknél nagy az elektrolit-egyensúlyzavarok vagy a súlyos folyadékveszteség kialakulásának kockázata (pl. hányás, hasmenés vagy intenzív izzadás következtében). A hypovolaemiát, a dehydratiót, továbbá az elektrolit- illetve a sav-bázis egyensúly jelentős zavarait rendezni kell. Ez a furoszemid-kezelés átmeneti felfüggesztésével járhat.

A fokozott diurézis következtében fellépő súlyvesztés a vizeletkiválasztás mértékétől függetlenül nem haladhatja meg az 1ttkg/nap értéket.

Nephrosis szindrómában szenvedő betegek esetében a halmozottan jelentkező nemkívánatos hatások fokozott kockázata miatt körültekintőbb adagolás szükséges.

Tüneteket okozó hypotonia, mely szédüléshez, ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezet, is előfordulhat a furoszemiddel kezelt betegeknél, elsősorban időseknél, olyanoknál, akik más hypotoniát okozó gyógyszereket is szednek valamint olyan betegeknél, akik olyan egyéb betegségben szenvednek, mely kockázatot jelent az alacsony vérnyomásra.

A készítmény 59,93mg laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktáz‑hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik a Furon 40mg tablettát.

Furoszemid és glükokortikoidok, illetve a karbenoxolon vagy hashajtók egyidejű adása fokozott káliumvesztést okozhat. Az édesgyökér (Liquorice) hatása ebben az esetben ugyanolyan, mint a karbenoxoloné.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (pl. indometacin és acetilszalicilsav) csökkenthetik a furoszemid hatását. Azoknál a betegeknél, akiknél a furoszemid-kezelés alatt hypovolaemia alakul ki vagy dehidratáltak, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű adása akut veseelégtelenséget válthat ki.

A nagydózisú szalicilátok toxikus hatása fokozódhat a furoszemid egyidejű alkalmazásával.

A furoszemidhez hasonlóan, a jelentős mértékű renalis tubularis szekréción keresztülmenő gyógyszerek, pl. a probenecid, metotrexát és más gyógyszerek gyengíthetik a furoszemid hatását.

Fenitoin egyidejű alkalmazásakor a furoszemid hatásának gyengüléséről számoltak be.

Mivel a szukralfát csökkenti a furoszemid felszívódását, és így gyengíti annak hatását, a gyógyszerek beadása között legalább 2óra szünetet kell hagyni.

Szívglikozidok egyidejű alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy a furoszemid-terápia alatt kialakuló hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia fokozza a myocardium szívglikozidokkal szembeni érzékenységét. Az elektrolit-egyensúly zavara esetén kamrai arrhythmia (ideértve a torsadede pointes-t is) fokozott kockázata állhat fenn a QT-szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerek (pl. terfenadin, egyes I. és III. osztályú antiaritmikumok) egyidejű alkalmazásakor.

A nephrotoxicus antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, cefalosporin, polimixinek) toxikus hatását a furoszemid erősítheti.

Az aminoglikozidok (pl. kanamicin, gentamicin, tobramicin) és más ototoxicus gyógyszerek ototoxicus hatását a furoszemid egyidejű alkalmazása fokozhatja. A jelentkező hallászavarok közül bármelyik irreverzibilissé válhat, ezért a fenti gyógyszerek együttes alkalmazása kerülendő.

Ciszplatin és furoszemid egyidejű alkalmazása esetén fennáll a halláskárosodás lehetősége.

Amennyiben a ciszplatin-kezelés alatt furoszemiddel létrehozott forszírozott diurézisre van szükség, a furoszemid kizárólag kis dózisokban (pl. 40mg normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében) és pozitív folyadékegyensúly mellett alkalmazható. Ellenkező esetben a ciszplatin által előidézett nephrotoxicitás súlyosbodhat.

Furoszemid és lítium egyidejű alkalmazása csökkenti a lítium kiürülését, ami viszont fokozza a lítium cardio- és neurotoxicus hatását. Ezért a két gyógyszert egyidejűleg alkalmazó betegeknél a plazma lítiumszintjének szoros ellenőrzése ajánlott.

A furoszemid felerősítheti egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néha egészen a sokkig vezető vérnyomásesést és vesefunkció-károsodást (elszigetelt esetekben akut veseelégtelenséget) figyeltek meg a furoszemid ACE-gátlókkal történő kombinációja során, amikor az ACE-gátló először került alkalmazásra, vagy az ACE-gátló-kezelést nagy dózissal kezdték (kezdő dózis hypotonia).

Ezért – ha erre lehetőség van – az ACE-gátlóval való kezelés megkezdése vagy az ACE-gátló dózisának növelése előtt a furoszemid-kezelést átmenetileg fel kell függeszteni, vagy a furoszemid dózisát legalább 3napon keresztül csökkenteni kell.

A furoszemid csökkentheti a probenecid, metotrexát és más olyan gyógyszerek renalis eliminációját, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős mértékben választódnak ki a vesetubulusokon keresztül. A nagy dózisokkal végzett kezelés (különösen, ha mind a furoszemidet, mind a másik gyógyszert nagy dózisban adják) megnövelheti a szérumszintet, és ezzel együtt a furoszemid vagy a párhuzamosan adott gyógyszer okozta nemkívánatos hatások kockázatát is.

A teofillin vagy kuráre-típusú izomrelaxánsok hatását a furoszemid fokozhatja.

Az antidiabetikumok vagy presszoraminok (pl. adrenalin, noradrenalin) hatását a furoszemid egyidejű alkalmazása gyengítheti.

Az aliszkirén csökkenti az orálisan alkalmazott furoszemid plazmakoncentrációját. A furoszemid csökkent hatása figyelhető meg egyidejűleg aliszkirénnel és orálisan alkalmazott furoszemiddel kezelt betegeknél, és javasolt a betegek monitorozása a csökkent diuretikus hatás tekintetében, illetve a dózis ennek megfelelő módosítása.

Egyéb kölcsönhatások

Egyes elszigetelt esetekben, ha a furoszemid intravénás beadását követő 24órán belüli klorál-hidrátot is alkalmaznak, forróságérzet, verejtékezés, nyugtalanság, émelygés, vérnyomás-emelkedés és tachycardia jelentkezhet. A fentiek miatt a furoszemid és klorál-hidrát egyidejű alkalmazását kerülni kell.

Terhesség

A furoszemid a terhesség ideje alatt csak rövid ideig és erősen indokolt esetben alkalmazható, mivel a furoszemid átjut a placentaris barrieren.

Terhesség alatt a diuretikumok a hypertonia és ödéma rutinszerű kezelésére nem alkalmazhatóak, mivel csökkentik a placentaris perfúziót és ezáltal lassítják az intrauterin fejlődést.

Amennyiben az anya szív- vagy veseelégtelenségét mégis furoszemid-terápiával kívánják kezelni, elengedhetetlen az elektrolit- és hematokrit-értékek, illetve a magzat fejlődésének szoros ellenőrzése Feltételezik, hogy a furoszemid kiszorítja az albuminkötésből a bilirubint, és ezáltal hyperbilirubinaemiában fokozza a bilirubin encephalopathia előfordulásának kockázatát.

A furoszemid átjut a placentaris barrieren és a köldökzsinórvérben az anyai szérumkoncentráció 100%-át éri el. Ez idáig embereknél nem tapasztaltak furoszemid-expozíció miatt bekövetkező fejlődési rendellenességet. Nincsenek azonban kielégítő tapasztalatok az embryót/foetust esetlegesen károsító hatás végleges megítéléséhez. A méhen belüli magzati vizeletképzés fokozódhat. Koraszülöttek furoszemiddel való kezelése során urolithiasis megjelenését figyelték meg.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolja a tejelválasztást. Szoptató nők furoszemiddel való kezelése ezért nem ajánlott. Amennyiben mégis szükséges, a szoptatást abba kell hagyni (lásd még a 4.3 pont).

Az egyénileg változó reakciók miatt ezek a gyógyszerek előírás szerinti alkalmazás esetén is oly mértékben megváltoztathatják a reakcióképességet, hogy korlátozódik az utcai közlekedésben való aktív részvétel, a gépek kezelésének képessége, valamint a biztosító rögzítés nélküli munkavégzéshez szükséges képességek. Ez a hatás fokozottan érvényes a kezelés elején, a dózis emelésekor és készítményváltáskor, valamint alkohollal kölcsönhatásban.

A mellékhatások osztályozása a következő gyakorisági kategóriák alapján történik:

Érbetegségek és tünetek

A forszírozott diurézis esetében – különösen idős betegeknél és gyermekeknél – keringési problémák jelentkezhetnek, amely elsősorban fejfájás, szédülés, látászavarok, szájszárazság és szomjúság, hypotonia és orthostaticus keringési zavarok formájában nyilvánul meg. A forszírozott diurézis szintén okozhat dehydratiót, és a hypovolaemia következtében keringés-összeomlás és haemoconcentratio léphet fel. A haemoconcentratio következtében – elsősorban idősebbeknél – fokozódhat a trombózisra való hajlam.

Ritka: vasculitis

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: thrombocytopenia

Ritka: eosinophilia, leukopenia

Nagyon ritka: haemolyticus anaemia, aplasticus anaemia, agranulocytosis

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: paraesthesia

Nem ismert: szédülés, ájulás és eszméletvesztés (tüneteket okozó hypotonia miatt)

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: süketség (néha irreverzibilis)

Ritka: a furoszemid által előidézett ototoxicitás következtében – többnyire reverzibilis - hallászavarok és/vagy fülzúgás (tinnitus auricum) fordulnak elő. Ezzel a mellékhatással elsősorban iv. injekció túl gyors beadásakor – főként egyidejűleg fennálló veseelégtelenség vagy hypoproteinaemia (pl. nephrosis szindróma) esetén–kell számolni.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: emésztőrendszeri panaszok (pl. émelygés, hányás és hasmenés)

Nagyon ritka: akut pancreatitis

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

A furoszemid-kezelés alatt, a szérum kreatinin- és ureaszint átmeneti növekedése figyelhető meg.

A furoszemid vizeletürítési zavart (pl. prostata hypertrophia, hydronephrosis vagy urether stenosis) idézhet elő vagy fokozhatja ennek tüneteit. Másodlagos komplikációkkal kísért ischuria (vizeletretenció) ugyancsak bekövetkezhet.

Ritka: interstitialis nephritis

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, bőr-és nyálkahártya reakciók (pl. bullosus exanthema, urticaria, purpura, erythema multiforme, dermatitis exfoliativus, fényérzékenység)

Ritka: vasculitis

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxicus epidermalis necrolysis (TEN), akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

Endokrin betegségek és tünetek

Furoszemiddel való kezelés alatt csökkenhet a glükóztolerancia és hyperglykaemiás állapotok jelentkezhetnek, ami manifeszt diabetes mellitus esetén rontja az anyagcserét. A látens diabetes mellitus manifesztálódhat.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: Furoszemid-terápia alatt a fokozott elektrolit-kiválasztás következtében a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarait figyelték meg. Ezért javasolt a szérum elektrolitok (főként a kálium, nátrium és kalcium) rendszeres ellenőrzése.

Az elektrolitzavarok lehetséges kialakulását befolyásolják a már meglévő betegségek (pl. májcirrózis, szívelégtelenség), az egyidejűleg szedett gyógyszerek (lásd 4.5 pont) és a táplálkozás.

A fokozott renalis nátriumvesztés következtében – különösen csökkent nátrium-klorid-bevitel esetén –tünetekkel társuló hyponatraemia alakulhat ki. A nátriumhiányos állapot gyakran megfigyelt tünetei: apathia, lábikragörcsök, étvágytalanság, gyengeségérzet, álmosság, hányás és zavart állapot.

Különösen egyidejűleg csökkent káliumbevitel és/vagy emelkedett extrarenalis káliumvesztés mellett (pl. hányás vagy krónikus hasmenés miatt), a fokozott renalis káliumvesztés következtében hypokalaemia jelentkezhet, ami neuromuscularis (izomgyengeség, paraesthesia, paresis), intestinalis (hányás, obstipatio, meteorismus), renalis (polyuria, polydypsia) és cardialis (ingerképzési és ingerületvezetési zavarok) tünetek formájában nyilvánulhat meg. A súlyos káliumvesztés paralyticus ileushoz vagy akár comával fenyegető eszméletvesztéshez is vezethet.

A fokozott renalis kalciumvesztés hypocalcaemiát okozhat, ami ritkán tetaniát válthat ki.

Fokozott renalis magnéziumveszteség esetén, a hypomagnesiaemia következtében ritkán tetaniát vagy szívritmuszavarokat figyeltek meg.

A furoszemid-kezelés mellett bekövetkező elektrolit- és folyadékvesztés metabolikus alkalosist okozhat, vagy a már fennálló metabolikus alkalosis rosszabbodhat.

Furoszemid-terápia alatt gyakran előfordul hyperuricaemia, ami arra hajlamos betegeknél köszvényes rohamokhoz vezethet.

A furoszemid-kezelés során emelkedhet a szérum koleszterin- és trigliceridszintje.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: lázas állapotok

A terhesség, a gyermekágy és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

Furoszemiddel kezelt koraszülötteknél nephrolithiasis és/vagy nephrocalcinosis alakulhat ki.

Furoszemiddel végzett diuretikus kezelés az első élethetekben a respiratoricus distress szindrómában szenvedő koraszülötteknél fokozhatja a perzisztáló nyitott ductus arteriosus Botalli kockázatát.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: pruritus, bőr- és nyálkahártya-reakciók (lásd a „Bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei” c. pont)

Ritka: lázas állapotok, érgyulladás (vasculitis), vesegyulladás (interstitialis nephritis), súlyos anaphylaxiás- és anaphylactoid reakciók, mint pl. az anaphylaxiás sokk (kezelését lásd a 4.9pontban).

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nagyon ritka: intrahepaticus cholestasis, emelkedett májtranszamináz-értékek

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei

Az akut vagy krónikus túladagolás klinikai tünetei a víz- és elektrolitvesztés mértékétől függenek. A túladagolás okozhat hypotoniát, orthostaticus keringési zavarokat, elektrolit-egyensúlyzavarokat (hypokalaemia, hyponatraemia, hypochloraemia) vagy alkalosist. Súlyos folyadékvesztéskor kifejezett hypovolaemia, dehydratio, keringés-összeomlás és trombózisra való hajlammal társuló haemoconcentratio fordulhat elő. Hirtelen víz- és elektrolitvesztéskor delirium jelentkezhet. Ritkán anaphylaxiás sokkot (tünetei: verejtékezés, émelygés, cyanosis, súlyos vérnyomásesés és comával fenyegető tudatzavarok stb.) figyeltek meg.

A furoszemid-kezelést túladagolás vagy hypovolaemia jelei (hypotonia, orthostaticus keringési zavarok) esetén azonnal abba kell hagyni.

Akut, szájon át történő túladagoláskor a toxin eltávolítását célzó intézkedések (hánytatás, gyomormosás) és a felszívódó gyógyszermennyiséget csökkentő intézkedések (aktív szén) a legfontosabbak.

Súlyos esetekben ellenőrizni kell a vitális paramétereket, valamint bizonyos időközönként a folyadék- és elektrolit-háztartást, a sav-bázis egyensúlyt, a vércukrot és a vizelet összetételét, és adott esetben az eltéréseket rendezni kell.

Vizeletürítési zavarokban (pl. prostata hypertrophia) szenvedő betegek esetében a hirtelen felgyülemlő vizeletmennyiség hólyagfeszüléssel járó anuriát okozhat, ezért gondoskodni kell a szabad vizeletelvezetésről.

Hypovolaemiában szenvedő betegek kezelése: volumenpótlás.

Hypokalaemiában szenvedő betegek kezelése: kálium-szubsztitúció.

Keringés-összeomlás kezelése: a beteg Trendelenburg pozícióba helyezése, szükség esetén sokkterápia.

Sürgősségi beavatkozások anaphylaxiás sokk azonnali kezelésére:

Az első tüneteknél (pl. olyan bőrtünetek, mint az urticaria vagy bőrpír, izgatottság, fejfájás, verejtékezés, émelygés, cyanosis):

- Parenterális gyógyszerformákkal történő kezelés: az injekció, ill. infúzió adásának befejezése, vénás kapu megtartása.

• Orális gyógyszerformákkal történő kezelés: vénás kapu létrehozása/megtartása

• A mérgezések egyébként szokásos kezelése mellett a beteget le kell fektetni, lábait a fej és a test szintje fölé kell emelni. A légutakat szabaddá kell tenni, továbbá oxigénterápiát kell folytatni.

• Amennyiben szükséges, további beavatkozások, esetenként intenzív ellátás (többek között adrenalin adása, volumenpótlás, glükokortikoidok) alkalmazása is indokolt lehet.