FUROSEMID-RATIOPHARM 40 MG TABLETTA

• Szív- vagy májbetegség miatt kialakuló ödéma.

• Vesebetegség következtében kialakuló ödéma (nephrosis szindrómában, az elsődleges cél az alapbetegség kezelése).

• Égési sérülések következtében kialakuló ödéma.

• Arteriás hypertonia.

Adagolás

A furoszemid adagolását egyénenként, elsősorban a terápiás válasz alapján kell megállapítani.

Mindig a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni.

Felnőttek számára az alábbi adagolási irányelvek érvényesek:

Szív- vagy májbetegség miatt kialakuló ödéma

A felnőttek szokásos kezdő dózisa általában 1 db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek).

Amennyiben nem sikerül kielégítő diuretikus hatást elérni, 6óra elteltével az egyszeri dózis 2 db Furosemid-ratiopharm 40mg tablettára (megfelel 80mg furoszemidnek) emelhető. Amennyiben a diuresis továbbra is elégtelen marad, 6óra elteltével további 4 db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 160mg furoszemidnek) adható. Szükség esetén, és kizárólag egyedi esetekben, kezdő dózisként 200mg vagy ezt meghaladó dózis is adható, feltéve, hogy a kezelés szoros klinikai ellenőrzés mellett történik.

A szokásos napi fenntartó dózis 1‑2db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 40‑80mg furoszemidnek).

A fokozott diuresis következtében létrejövő súlyvesztés nem haladhatja meg a napi 1kg-ot.

Vesebetegség következtében kialakuló ödéma

A felnőttek szokásos kezdő dózisa 1db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek). Amennyiben nem sikerül kielégítő diuretikus hatást elérni, 6óra elteltével az egyszeri dózis 2db Furosemid-ratiopharm 40mg tablettára (megfelel 80mg furoszemidnek) emelhető. Amennyiben a diuresis továbbra is elégtelen marad,6óra elteltével további 4db Furosemid‑ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 160mg furoszemidnek) adható. Szükség esetén, kizárólag egyedi esetekben és szoros klinikai ellenőrzés mellett, 200mg-ot is meghaladó kezdő dózis adható.

A szokásos napi fenntartó dózis 1‑2db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 40‑80mg furoszemidnek).

A fokozott diuresis következtében kialakuló súlyvesztés nem haladhatja meg a napi 1kg-ot.

Nephrosis szindrómában szenvedő betegek esetében a nemkívánatos mellékhatások fokozott kockázata miatt körültekintőbb adagolás szükséges.

Égési sérülések következtében kialakuló ödéma

A napi és/vagy az egyszeri dózis 1 és 2 és fél db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta között változhat (megfelel 40‑100mg furoszemidnek). Kivételes esetekben, csökkent veseműködésű betegek esetén, legfeljebb 6db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 240mg furoszemidnek) adható.

Az esetleges intravascularis volumenhiányt korrigálni kell a Furosemid-ratiopharm40mg tabletta alkalmazása előtt.

Arteriás hypertonia

A szokásos dózis napi 1db Furosemid-ratiopharm 40mg tabletta (megfelel 40mg furoszemidnek) monoterápiaként vagy más gyógyszerekkel kombinálva.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek szokásos dózisa testsúly-kilogrammonként 1mg (legfeljebb 2mg) furoszemid naponta. A maximális napi dózis 40mg furoszemid.

Az alkalmazás módja és időtartama

A tablettát reggel egészben, szétrágás nélkül, éhgyomorra és bőséges folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell bevenni.

A kezelés időtartama a betegség jellegétől és súlyosságától függ.

A Furosemid-ratiopharm40mg tabletta a következő esetekben nem alkalmazható:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával, illetve szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység esetén;

• anuriával társuló veseelégtelenségben;

• coma és praecoma hepaticum állapotában;

• súlyos hypokalaemiában;

• súlyos hyponatraemiában;

• hypovolaemia vagy dehidráció esetén;

• digitális túladagolás esetén;

• nephro- vagy hepatotoxicus anyagok okozta veseelégtelenségben;

• szoptatás alatt.

Különösen fokozott ellenőrzés szükséges az alábbi esetekben:

• hypotonia;

• manifeszt vagy látens diabetes mellitus (a vércukor rendszeres ellenőrzése szükséges);

• köszvény (a szérum húgysavszint rendszeres ellenőrzése szükséges);

• vizeletürítési nehézségek (pl. prostata hypertrophia, hydronephrosis, ureterstenosis);

• hypoproteinaemia, pl. nephrosis szindrómában (az adagolás elővigyázatos beállítása szükséges);

• csökkent veseműködés mellett fennálló májcirrózis;

• azon betegek esetében, akiknél egy nagyfokú vérnyomásesés különösen nagy kockázatot jelentene, pl. cerebrovascularis keringési zavarokban vagy szívkoszorúér‑betegségben szenvedők;

• hallászavarok, icterusos gyermekek esetén;

• pancreatitis;

• lupus erythematosus;

• koraszülöttek (fennáll a nephrocalcinosis/nephrolithiasis kialakulásának kockázata; a vesefunkció ellenőrzése, veseszonográfia szükséges);

• időskor (cerebralis ischaemia kockázata miatt).

Respiratoricus distress szindrómában szenvedő koraszülöttek esetében a furoszemiddel való diuretikus kezelés az első élethetekben fokozhatja a perzisztáló nyitott ductus arteriosus Botalli kialakulásának kockázatát.

Vizeletürítési zavarokban (pl. prostata hypertrophia) szenvedő betegek esetén a furoszemid alkalmazása csak abban az esetben megengedett, ha a szabad vizeletelvezetés biztosított, mivel a hirtelen felgyülemlő vizeletmennyiség vizeletretenciót, és ezen keresztül a húgyhólyag túlzott feszülését idézheti elő.

További információk

Hosszú távú furoszemid-kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell a szérum elektrolitokat (különösen a káliumot, nátriumot és a kalciumot), a bikarbonát-, a kreatinin-, az urea-, a húgysavszinteket, valamint a vércukrot.

Különösen szoros monitorozás szükséges azon betegek esetében, akiknél az elektrolit‑egyensúlyzavarok kialakulásának fokozott kockázata áll fenn, vagy súlyos folyadékveszteség eseteiben (pl. hányás, hasmenés vagy intenzív izzadás következtében). A hypovolaemiát vagy a dehydratiót, csakúgy, mint az elektrolit-, illetve a sav-bázis egyensúly súlyos zavarait rendezni kell. Ez a furoszemid-kezelés átmeneti felfüggesztésével járhat.

A fokozott diuresis következtében fellépő súlyvesztés a vizeletkiválasztás mértékétől függetlenül nem haladhatja meg az 1kg/nap értéket.

Nephrosis szindrómában szenvedő betegek esetében a nemkívánatos mellékhatások fokozott kockázata miatt óvatos adagolás szükséges.

Tüneteket okozó hypotonia (mely szédüléshez, ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezethet) is előfordulhat a furoszemiddel kezelt betegeknél, elsősorban időseknél, vagy olyanoknál, akik más hypotoniát okozó gyógyszereket is szednek, valamint olyan betegeknél, akik egyéb, az alacsony vérnyomásra szempontjából kockázatot jelentő betegségben szenvednek.

Segédanyagok

Laktóz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Furoszemid és glükokortikoidok, illetve a karbenoxolon vagy hashajtók egyidejű adása fokozott káliumvesztést okozhat. Az édesgyökér (Liquorice) hatása ebben az esetben ugyanolyan, mint a karbenoxoloné.

A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (pl. indometacin és acetilszalicilsav) csökkenthetik a furoszemid hatását. Azoknál a betegeknél, akiknél a furoszemid-kezelés alatt hypovolaemia alakul ki, vagy a dehidrált betegek esetében, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők egyidejű adása akut veseelégtelenséget válthat ki.

A nagydózisú szalicilátok toxikus hatása fokozódhat a furoszemid egyidejű alkalmazásával.

A furoszemidhez hasonlóan, a jelentős mértékű renalis tubularis szekréción keresztülmenő gyógyszerek, pl. a probenecid, metotrexát és más készítmények, gyengíthetik a furoszemid hatását.

Fenitoin egyidejű alkalmazását követően a furoszemid hatásának gyengülését figyelték meg.

Mivel a szukralfát csökkenti a furoszemid felszívódását és így gyengíti annak hatását, a két gyógyszer beadása között legalább 2óra szünetet kell hagyni.

Szívglikozidok egyidejű alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy a furoszemid-terápia alatt kialakuló hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia fokozza a myocardium szívglikozidokkal szembeni érzékenységét. Az elektrolit-egyensúly zavara esetén kamrai arrhythmia (ideértve a torsadedepointes-t is) fokozott kockázata állhat fenn a QT-szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerek (pl. terfenadin, egyes I. és III. osztályú antiaritmikumok) egyidejű alkalmazásakor.

A nephrotoxicus antibiotikumok (pl. aminoglikozidok, cefalosporinok, polimixinek) toxikus hatását a furoszemid erősítheti.

Az aminoglikozidok (pl. kanamicin, gentamicin, tobramicin) és más ototoxicus gyógyszerek ototoxicus hatását a furoszemid egyidejű alkalmazása fokozhatja. Az ilyenkor előforduló bármely hallászavar irreverzibilis lehet, ezért a fenti gyógyszerek együttes alkalmazása kerülendő.

Ciszplatin és furoszemid egyidejű alkalmazása esetén fennáll a halláskárosodás lehetősége.

Amennyiben a ciszplatin-kezelés alatt furoszemid által kiváltott forszírozott diuresisre van szükség, a furoszemid kizárólag kis dózisokban (pl. 40mg normális vesefunkcióval rendelkező betegek esetében) és pozitív folyadékegyensúly mellett alkalmazható. Ellenkező esetben a ciszplatin által előidézett nephrotoxicitas súlyosbodhat.

Furoszemid és lítium egyidejű alkalmazása csökkenti a lítium kiürülését, ami viszont fokozza a lítium cardio- és neurotoxicus hatását. Ezért ezt a kombinációt alkalmazó betegeknél a plazma lítiumszintjének gondos ellenőrzése ajánlott.

A furoszemid felerősítheti egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Néha egészen a sokkig vezető vérnyomásesést és a vesefunkció-károsodást (elszigetelt esetekben akut veseelégtelenséget) figyelték meg a furoszemid ACE-gátlókkal történő kombinációja során, különösen akkor, ha az ACE‑gátló először került alkalmazásra vagy az ACE-gátló-kezelést nagy dózissal kezdték (kezdő hypotonia).

Ezért – ha lehetőség van rá – az ACE-gátló-kezelés megkezdése vagy az ACE-gátló dózisának növelése előtt a furoszemid-kezelést átmenetileg fel kell függeszteni vagy a furoszemid dózisát legalább 3napon keresztül csökkenteni kell.

A furoszemid csökkentheti a probenecid, a metotrexát és más olyan gyógyszerek renalis eliminációját, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős mértékben választódnak ki a vesetubulusokon keresztül. A nagy dózisokkal végzett kezelés (különösen, ha mind a furoszemidet, mind a másik gyógyszert nagy dózisban adják) megnövelheti a szérumszintet és ezzel együtt a furoszemid vagy a párhuzamosan adott gyógyszer okozta nemkívánatos mellékhatások kockázatát.

A teofillin vagy kuráre-típusú izomrelaxánsok hatását a furoszemid fokozhatja.

Az antidiabetikumok vagy presszoraminok (pl. epinefrin, norepinefrin) hatását a furoszemid egyidejű alkalmazása gyengítheti.

Az aliszkirén csökkenti az orálisan alkalmazott furoszemid plazmakoncentrációját. A furoszemid csökkent hatása figyelhető meg egyidejűleg aliszkirénnel és orálisan alkalmazott furoszemiddel kezelt betegeknél, és javasolt a betegek monitorozása a csökkent diuretikus hatás tekintetében, illetve a dózis ennek megfelelő módosítása.

Egyéb kölcsönhatások

Egyes elszigetelt esetekben, ha a furoszemid intravénás beadását követő 24órán belüli klorálhidrátot is alkalmaznak, forróságérzet, verejtékezés, nyugtalanság, émelygés, vérnyomás-emelkedés és tachycardia jelentkezhet. A fentiek miatt a furoszemid és a klorálhidrát egyidejű alkalmazását kerülni kell.

Terhesség

A furoszemid a terhesség ideje alatt csak rövid ideig és rendkívül szükséges esetekben alkalmazható, mivel a furoszemid átjut a placentán.

Terhesség alatt a diuretikumok a hypertonia és ödéma rutinszerű kezelésére nem alkalmazhatók, mivel csökkentik a placentaris perfúziót és ezáltal lassítják az intrauterin fejlődést.

Amennyiben az anya szív- vagy veseelégtelenségét mégis furoszemid-terápiával kívánják kezelni, elengedhetetlen az elektrolit- és hematokrit-értékek, illetve a magzat fejlődésének szoros ellenőrzése. Feltételezik, hogy a furoszemid kiszorítja az albuminkötésből a bilirubint és ezáltal hyperbilirubinaemiában megnöveli a bilirubin encephalopathia kialakulásának kockázatát.

A furoszemid átjut a placentán és a köldökzsinórvérben az anyai szérumkoncentráció 100%-át éri el. Ez idáig embereknél nem tapasztaltak furoszemid-expozíció miatt bekövetkező fejlődési rendellenességet. Nincsenek azonban kielégítő tapasztalatok ahhoz, hogy az embryót/foetust esetlegesen károsító hatásokra vonatkozóan bármilyen végső következtetést le lehessen vonni. A méhen belüli magzati vizeletképzés fokozódhat.

Koraszülöttek furoszemiddel való kezelése során urolithiasis kialakulását figyelték meg.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe és gátolja a tejelválasztást. Szoptató nők furoszemiddel történő kezelése nem ajánlott. Amennyiben szükséges, a szoptatást abba kell hagyni (lásd még a 4.3pontot).

Mivel a betegek még előírás szerinti alkalmazás mellett is egyénenként különböző módon reagálnak a gyógyszerre, ezért a furoszemid oly mértékben megváltoztathatja a reakcióképességet, amely befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez a hatás fokozottan érvényes a kezelés elején, a dózis emelésekor és készítményváltáskor, valamint alkohollal kölcsönhatásban.

A mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák alapján kerültek felsorolásra:

Érbetegségek és tünetek

A forszírozott diuresis esetében – különösen idős betegeknél és gyermekeknél – keringési problémák jelentkezhetnek, amelyek elsősorban fejfájás, szédülés, látászavarok, szájszárazság és szomjúság, hypotonia és orthostaticus keringési zavarok formájában nyilvánulnak meg. A forszírozott diurézis szintén okozhat dehydratiót, és a hypovolaemia következtében keringés-összeomlás és haemoconcentratio léphet fel. A haemoconcentratio eredményeként – elsősorban idősebbeknél – fokozódhat a trombózisra való hajlam.

Ritka: vasculitis.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: thrombocytopenia.

Ritka: eosinophylia, leukopenia.

Nagyon ritka: haemolyticus anaemia, aplasticus anaemia, agranulocytosis.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: paresthesia.

Nem ismert: szédülés, ájulás és eszméletvesztés (tüneteket okozó hypotonia miatt).

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: süketség (néha irreverzibilis)

Ritka: a furoszemid ototoxicitása következtében – többnyire reverzibilis hallászavarok és/vagy fülzúgás (tinitus aurium) fordulhatnak elő. Ezzel a mellékhatással elsősorban az iv. injekció túl gyors beadásakor – főként egyidejűleg fennálló veseelégtelenség vagy hypoproteinaemia (pl. nephrosis szindróma) esetén – kell számolni.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: emésztőrendszeri panaszok (pl. émelygés, hányás, hasmenés).

Nagyon ritka: akut pancreatitis.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

A furoszemid-kezelés alatt a szérumban jelenlevő kreatinin és urea szintjének átmeneti növekedése figyelhető meg. A furoszemid vizeletürítési zavart (prostata hypertrophia, hydronephrosis, ureterstenosis) idézhet elő vagy fokozhatja ennek tüneteit. Másodlagos komplikációkkal kísért ischuria (vizeletretenció) is bekövetkezhet.

Ritka: interstitialis nephritis.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, bőr- és nyálkahártya-reakciók (pl. bullosus exanthema, urticaria, purpura, erythema multiforme, dermatitis exfoliativus, fényérzékenység).

Ritka: vasculitis.

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxicus epidermalis necrolysis (TEN), akut generalizált exanthematosus pustulosis (AGEP) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

Endokrin betegségek és tünetek

A furoszemid-kezelés alatt csökkenhet a glükóztolerancia és hyperglykaemiás állapotok alakulhatnak ki, ami manifeszt diabetes mellitusban szenvedő betegek esetében rontja az anyagcserét. A látens diabetes mellitus manifesztálódhat.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: a furoszemid-terápia alatt a fokozott elektrolit-kiválasztás következtében a folyadék- és elektrolit-háztartás zavarait figyelték meg. Ezért javasolt a szérum elektrolitok (főként a kálium, nátrium és kalcium) rendszeres ellenőrzése.

Az elektrolitzavarok lehetséges kialakulását befolyásolják a már meglévő betegségek (pl. májcirrózis, szívelégtelenség), az egyidejűleg szedett gyógyszerek (lásd 4.5 pontban), valamint a táplálkozás.

A fokozott renalis nátriumvesztés következtében – elsősorban csökkent nátrium-klorid-bevitel esetén –jellemző tünetekkel társuló hyponatraemia alakulhat ki. A nátriumhiányos állapot gyakran megfigyelt tünetei: apathia, systremma, étvágytalanság, gyengeségérzet, álmosság, hányás és zavart állapotok.

Különösen egyidejűleg csökkent káliumbevitel és/vagy emelkedett extrarenalis káliumvesztés mellett (pl. hányás vagy krónikus hasmenés miatt) a fokozott renalis káliumvesztés következtében hypokalaemia fordulhat elő, ami neuromuscularis (izomgyengeség, paraesthesia, paresis), intestinalis (hányás, obstipatio, meteorismus), renalis (polyuria, polydypsia) és cardialis (ingerképzési és ingerületvezetési zavarok) tünetek formájában nyilvánulhat meg. A súlyos káliumvesztés paralyticus ileushoz vagy akár comával fenyegető eszméletvesztéshez is vezethet.

A fokozott renalis kalciumvesztés hypocalcaemiát okozhat, ami ritkán tetaniát válthat ki.

Fokozott renalis magnéziumveszteség esetén a hypomagnesaemia következtében ritkán tetaniát vagy szívritmuszavarokat figyeltek meg.

A furoszemid-kezelés során bekövetkező elektrolit- és folyadékvesztés metabolikus alkalosist okozhat, illetve a már fennálló metabolikus alkalosis rosszabbodhat.

A furoszemid-terápia alatt gyakran előfordul hyperuricaemia, ami az arra hajlamos betegeknél köszvényes rohamokat okozhat.

A furoszemid-terápia alatt emelkedhet a szérum koleszterin- és trigliceridszintje.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: lázas állapotok.

A terhesség, a gyermekágy és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

Furoszemiddel kezelt koraszülötteknél nephrolithiasis és/vagy nephrocalcinosis alakulhat ki.

Furoszemiddel végzett diuretikus kezelés az első hetekben a respiratoricus distress szindrómában szenvedő koraszülötteknél fokozhatja a perzisztáló nyitott ductus arteriosus Botalli kockázatát.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: pruritus, bőr- és nyálkahártya-reakciók (lásd „A bőr és a bőr alatti szövet betegségei” c. pontban).

Ritka: lázas állapotok, érgyulladás (vasculitis), vesegyulladás (interstitialis nephritis), súlyos anaphylaxiás és anaphylactoid reakciók, mint pl. az anaphylaxiás sokk

(kezelését lásd a 4.9pontban).

Máj- és epebetegségek illetve tünetek

Nagyon ritka: intrahepaticus cholestasis, emelkedett májtranszamináz-értékek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás tünetei

Az akut vagy krónikus túladagolás klinikai tünetei a víz- és elektrolitvesztés mértékétől függenek. A túladagolás okozhat hypotoniát, orthostaticus keringési zavarokat, elektrolit-egyensúlyzavarokat (hypokalaemia, hyponatraemia, hypochloraemia) vagy alkalosist. Súlyos mértékű folyadékvesztéskor kifejezett hypovolaemia, dehydratio, keringés-összeomlás, trombózisra való hajlammal társuló haemoconcentratio fordulhat elő. Hirtelen víz- és elektrolitvesztéskor delírium jelentkezhet. Ritkán anaphylaxiás sokkot (tünetei: verejtékezés, émelygés, cianózis, súlyos vérnyomásesés és kómával fenyegető eszméletvesztés stb.) figyeltek meg.

A túladagolás kezelése

A Furosemid-ratiopharm40mg tablettával végzett kezelést túladagolás vagy hypovolaemia jelei (hypotonia, orthostaticus keringési zavarok) esetén azonnal fel kell függeszteni.

Akut, szájon át történő túladagoláskor a toxin eltávolítását célzó intézkedések (hánytatás, gyomormosás) és a felszívódó gyógyszermennyiséget csökkentő intézkedések (aktív szén) a legfontosabbak.

Súlyos esetekben ellenőrizni kell a vitális paramétereket, valamint bizonyos időközönként a folyadék- és elektrolit-háztartást, a sav-bázis egyensúlyt, a vércukrot, a vizelet összetételét, és adott esetben az eltéréseket rendezni kell.

Vizeletürítési zavarokban (pl. prostata hypertrophia) szenvedő betegek esetében a hirtelen felgyülemlő vizeletmennyiség fokozott hólyagfeszüléssel járó ischuriát okozhat, ezért gondoskodni kell a szabad vizeletelvezetésről.

Hypovolaemia kezelése: volumenpótlás

Hypokalaemia kezelése: káliumpótlás

Keringés-összeomlás kezelése: a beteg Trendelenburg pozícióba helyezése, szükség esetén sokkterápia.

Sürgősségi beavatkozások anaphylaxiás sokk azonnali kezelésére:

Az első tüneteknél (pl. olyan bőrtünetek, mint az urticaria vagy bőrpír, izgatottság, fejfájás, verejtékezés, émelygés, cyanosis):

- Parenterális gyógyszerformákkal történő kezelés: az injekció, ill. infúzió adásának befejezése, vénás kapu megtartása.

• Orális gyógyszerformákkal történő kezelés: vénás kapu létrehozása/megtartása.

• A mérgezések egyébként szokásos kezelése mellett a beteget le kell fektetni, lábait a fej és a test szintje fölé kell emelni. A légutakat szabaddá kell tenni, továbbá oxigénterápiát kell folytatni.

• Amennyiben szükséges, további beavatkozások, esetenként intenzív ellátás (többek között adrenalin adása, volumenpótlás, glükokortikoidok) alkalmazása is indokolt lehet.