GLICLADA 30 MG MÓDOSÍTOTT HATÓANYAGLEADÁSÚ TABLETTA

Nem inzulindependens (2-es típusú) diabetes mellitus kezelése felnőttek esetében, ha a diétás megszorítások, a testmozgás és testtömegcsökkentés önmagában nem elegendő a vércukorszint beállításához.

Adagolás

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta napi adagja 30mg‑120mg, naponta egyszer, a reggeli elfogyasztásakor bevéve.

A napi 30mg gliklazid módosított hatóanyagleadású tablettával kezelt betegek esetében 1 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta, vagy fél tabletta Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta alkalmazandó.

A napi 90mg gliklazid módosított hatóanyagleadású tablettával kezelt betegek esetében 1 és fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy Gliclada 30mg és Gliclada 60mg kombinációja (1 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta és 1 db Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta) vagy 3 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta adható. A Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettából a napi 90mg dózist igénylő kezelésekhez rendelkezésre áll a Gliclada 90mg módosított hatóanyagleadású tabletta is.

Egy Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta két Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tablettának felel meg. A Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta felezhetősége rugalmas adagolást tesz lehetővé.

Ha egy dózis kimaradt, a másnapi dózist nem szabad megnövelni.

A dózist – hasonlóan a többi vércukorszint-csökkentő hatóanyaghoz – egyedileg, az adott betegen megfigyelt terápiás hatás függvényében kell meghatározni (vércukor-, HbAlc -szintek).

Ajánlott kezdő dózis

A javasolt kezdő dózis naponta 30mg (1 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta).

A vércukorszint hatékony beállítása esetén ez a dózis fenntartó kezelésként is alkalmazható.

Ha a vércukorszint kontrollja nem megfelelő, a dózis fokozatosan napi 60, 90 vagy 120mg-ra növelhető. Az egyes dózisemelések között legalább 1 hónapnak kell eltelnie, kivéve azoknál a betegeknél, akiknél a vércukorszint 2hetes kezelés után sem csökkent. Ilyen esetekben a dózis a kezelés második hetének végén növelhető.

A maximális dózis 120mg naponta.

Átállítás 80mg-os gliklazid tablettáról (azonnali hatóanyagleadású gyógyszerforma) aGlicladamódosított hatóanyagleadású tablettára

Egy 80mg-os gliklazid tabletta egy 30mg-os módosított hatóanyagleadású tablettának felel meg. (azaz 1 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta). Ennek következtében az átállítást gondos vércukorszint-ellenőrzés mellett lehet végezni.

Átállítás más orális antidiabetikumról aGlicladamódosított hatóanyagleadású tablettára

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta más orális antidiabetikumok helyettesítésére is alkalmazható.

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettára való átállításkor az előző antidiabetikum adagolását és felezési idejét figyelembe kell venni.

Átmeneti időszakra általában nincs szükség az átállításkor. 30mg-os kezdő dózist (1 db Gliclada30mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta) kell alkalmazni, és ezt a beteg vércukorszintjének változásához alkalmazkodva kell a fentiek szerint módosítani.

Hosszú felezési idejű vércukorszint-csökkentő szulfonilurea-kezelésről történő áttéréskor néhány kezelésmentes napra lehet szükség, hogy elkerüljük a két gyógyszer additív hatását, ami hypoglykaemiát okozhat. A kezdő dózisnál leírt módon kell alkalmazni a gyógyszert, amikor áttérünk a Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettával történő kezelésre, azaz a kezdő dózis napi 30mg (1db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta), amelyet a dózis fokozatos növelése követ a vércukorszint-ellenőrzés eredményeinek függvényében.

Kombinált kezelés más antidiabetikumokkal

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta biguanidokkal, alfa‑glükozidáz-gátlókkal vagy inzulinnal kombinálva is adható.

Azoknál a betegeknél, akik vércukorszintje nem állítható be megfelelően a Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettával, szoros orvosi felügyelet mellett egyidejű inzulinkezelés is alkalmazható.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettát a 65 év alatti betegek adagolási rendjével azonos módon kell elrendelni.

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban ugyanolyan adagolást lehet alkalmazni gondos orvosi ellenőrzés mellett, mint a normál veseműködésű betegek esetében. Ezt klinikai tanulmányok tapasztalatai igazolták.

A hypoglykaemia kockázatának kitett betegek:

• rosszul táplált vagy alultáplált betegek;

• az endokrin rendszer súlyos vagy nem megfelelően kompenzált zavarai (hypopituitarismus, hypothyreosis, mellékvesekéreg-elégtelenség);

• tartós és/vagy nagy dózisú kortikoszteroid-kezelés abbahagyása;

• súlyos érrendszeri betegség (súlyos koszorúér-betegség, súlyos carotis-betegség, diffúz érbetegség).

A minimális 30mg-os (1 db Gliclada 30mg módosított hatóanyagleadású tabletta vagy fél Gliclada 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta) napi ajánlott kezdő dózis alkalmazása javasolt.

Gyermekek és serdülők

A Gliclada biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében még nem igazolták.

Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettát napi egyszeri dózisban, a reggeli elfogyasztásakor kell bevenni.

A fél tablettát, illetve az egész tablettát egyben, összetörés vagy szétrágás nélkül javasolt lenyelni.

A 60mg módosított hatóanyagleadású tabletta a megfelelő adagolás biztosítása érdekében a tablettán található bemetszés mentén egyenlő adagokra osztható (felezhető).

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonilureákkal és szulfonamidokkal szembeni túlérzékenység.

• 1-es típusú inzulinfüggő diabetes.

• Diabeteses pre-kóma és kóma, diabeteses ketoacidosis.

• Súlyos vese- vagy májelégtelenség (ezekben az esetekben az inzulin alkalmazása javasolt).

• Mikonazol-kezelés (lásd 4.5 pont).

• Szoptatás (lásd 4.6 pont).

Hypoglykaemia

Ezt a kezelést csak akkor szabad elrendelni, ha a beteg rendszeresen étkezik (beleértve a reggelit is). Fontos, hogy a szénhidrátbevitel rendszeres legyen, mert ha az étkezés késik, ha az elfogyasztott étel mennyisége nem elegendő vagy az étel szénhidrát tartalma alacsony, megnő a hypoglykaemia kockázata. Hypoglykaemia nagyobb valószínűséggel fordul elő alacsony kilokalória (kcal) tartalmú étrend mellett, hosszú, igen nehéz fizikai tevékenység után, alkohol fogyasztásakor, vagy ha hypoglykaemizáló szerek kombinációját alkalmazzák.

Hypoglykaemia jelentkezhet szulfonilureák alkalmazása után (lásd 4.8 pont), ami néhány esetben súlyos és elhúzódó lehet. Hospitalizációra is szükség lehet, és előfordulhat, hogy a glükóz adagolását még néhány napig folytatni kell.

A hypoglykaemiás epizódok kockázatának csökkentése érdekében a betegek és az adagolás gondos megválasztása, valamint a beteg egyértelmű utasításokkal való ellátása szükséges.

A hypoglykaemia kockázatát növelő tényezők:

• a beteg megtagadja az együttműködést vagy (főként időseknél) képtelen együttműködni;

• alultápláltság, rendszertelen étkezés, étkezések kihagyása, koplalási periódusok vagy az étrend megváltozása;

• a testmozgás és a szénhidrátbevitel közti egyensúly felborulása;

• veseelégtelenség;

• súlyos májelégtelenség;

• a Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta túladagolása;

• bizonyos endokrin betegségek: pajzsmirigy rendellenességek, hypopituitarismus és mellékvese‑elégtelenség;

• bizonyos egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

Vese- és májelégtelenség

A gliklazid farmakokinetikája és/vagy farmakodinámiája megváltozhat májelégtelenségben vagy súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén. Az ilyen betegeknél kialakuló hypoglykaemiás epizód elhúzódhat, ezért megfelelő kezelést kell kezdeni.

A betegek tájékoztatása

A betegnek és családtagjainak is el kell magyarázni a hypoglykaemia veszélyeit, tüneteit (lásd 4.8pont), kezelését, valamint a kialakulására hajlamosító állapotokat.

A betegeket tájékoztatni kell a követendő táplálkozási tanácsok, a rendszeres testmozgás és a vércukorszint rendszeres ellenőrzésének fontosságáról.

Nem megfelelő vércukorszint-beállítás

Közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó készítmények alkalmazása, láz, trauma, fertőzés vagy műtéti beavatkozás hatására csökkenhet a vércukorszint-csökkentő kezelés hatékonysága. Egyes esetekben inzulin alkalmazása válhat szükségessé.

Idővel sok betegnél bármely orális antidiabetikum, köztük a gliklazid vércukorszint-csökkentő hatása is csökkenhet: ennek oka lehet a diabetes súlyosbodása vagy a terápiás hatás csökkenése. Ez a szekunder rezisztenciaként ismert jelenség nem azonos a primer rezisztenciával, amikor az elsővonalbeli kezelésként adott hatóanyag hatástalan. A betegnek a szekunder rezisztensek közé történő besorolása előtt mérlegelni kell, hogy a dózis megfelelően van-e beállítva és ténylegesen betartja-e a diétát.

Dysglykaemia

A vércukorszint megváltozását, hypo- és hyperglykaemiát is jelentettek egyidejűleg fluorokinolonokat szedő cukorbetegeknél, különösen időseknél. Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta és fluorokinolon együttes alkalmazásakor ajánlott a vércukorszintet különös figyelemmel kísérni.

Laboratóriumi vizsgálatok

A glikozilált hemoglobin (HbA1C) szintek (vagy éhomi vénás plazma glükózszint) mérése javasolt a vércukorszint ellenőrzésére. Hasznos, ha a beteg saját maga is ellenőrzi a vércukorszintjét.

G6PD-hiányban szenvedő beteg szulfonilurea hatóanyag-tartalmú gyógyszerrel történő kezelésekor haemolyticus anaemia alakulhat ki. Mivel a Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta szulfonilurea hatóanyag-tartalmú gyógyszer, óvatosan kell alkalmazni G6PD-hiányban szenvedő betegeknél, illetőleg nem-szulfonilurea alternatív kezelést kell fontolóra venni.

Porfíriás betegek

Porfíriás betegeknél, néhány más szulfonilurea készítmény szedése mellett akut porfíriás epizódok előfordulását írták le.

Segédanyagok

A Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A következő gyógyszerek nagy valószínűséggel fokozzák a hypoglykaemia kialakulásánakkockázatát:

Ellenjavallt kombináció

• Mikonazol (szisztémásan alkalmazva, szájnyálkahártyán alkalmazott gél): fokozza a vércukorszint-csökkentő hatást, melynek következtében hypoglykaemiás tünetek vagy akár kóma is kialakulhat.

Nemjavasoltkombinációk

• Fenilbutazon (szisztémásan alkalmazva): fokozza a szulfonilureák hypoglykaemiás hatását (kiszorítja a szulfonilureákat a plazmafehérje-kötődésükből és/vagy csökkenti az eliminációjukat). Ajánlatos más gyulladásgátló szert alkalmazni, vagy figyelmeztetni kell a beteget, és ki kell hangsúlyozni az önellenőrzés fontosságát. Szükség esetén a gyulladásgátló terápia ideje alatt és azt követően az adagot módosítani kell.

• Alkohol: fokozza a hypoglykaemiás reakciót (a kompenzatórikus reakciók gátlásával), ami hypoglykaemiás kóma kialakulásához vezethet.

Az alkoholt és az alkoholtartalmú gyógyszereket kerülni kell.

Körültekintést igénylő kombinációk

A vércukorszint-csökkentő hatás fokozódása miatt néhány esetben hypoglykaemia jelentkezhet, ha a következő gyógyszerek egyikét szedik: egyéb antidiabetikumok (inzulinok, akarbóz, metformin, tiazolidindionok, dipeptidilpeptidáz-4 gátlók, GLP-1 receptor agonisták), béta-blokkolók, flukonazol, angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok (kaptopril, enalapril), H2‑receptor antagonisták, MAO-gátlók, szulfonamidok, klaritromicin és nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek.

A következő készítmények emelhetik a vércukorszintet

Nem javasolt kombináció

• Danazol: a danazol diabetogén hatással bír.

Ha ennek a hatóanyagnak az alkalmazása elkerülhetetlen, figyelmeztetni kell a beteget, és ki kell hangsúlyozni a vizelet- és vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. A danazol-kezelés ideje alatt és azt követően szükség lehet az antidiabetikus szer adagjának módosítására.

Az alkalmazás alatt körültekintést igénylő kombinációk

• Klórpromazin (neuroleptikum): nagy dózisban (napi 100mg feletti) emeli a vércukorszintet (csökkenti az inzulintermelődést).

Figyelmeztetni kell a beteget, és ki kell hangsúlyozni a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. A neuroleptikum kezelés ideje alatt és azt követően szükség lehet az antidiabetikus szer adagjának módosítására.

• Glükokortikoidok (szisztémásan és lokálisan alkalmazva: intraarticularis, cutan és rectalis készítmények), valamint tetrakozaktrin: emelik a vércukorszintet és ketoacidosist idézhetnek elő (a glükokortikoidok következtében csökken a szénhidrát-tolerancia).

Figyelmeztetni kell a beteget, és ki kell hangsúlyozni a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát, különösen a kezelés kezdetén. A glükokortikoid-kezelés ideje alatt és azt követően szükség lehet az antidiabetikus szer adagjának módosítására.

• Ritodrin, szalbutamol, terbutalin: intravénásan alkalmazva.

A béta2-agonista hatás következtében emelkedhet a vércukorszint.

Ki kell hangsúlyozni a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát. Szükség esetén inzulin-kezelésre kell áttérni.

• Közönséges orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó készítmények: a közönséges orbáncfű csökkenti a gliklazid-expozíciót. Hangsúlyozni kell a vércukorszint ellenőrzés fontosságát.

A következő gyógyszerek dysglykaemiát okozhatnak

Óvatosan adható kombináció

• Fluorokinolonok: Gliclada módosított hatóanyagleadású tabletta és fluorokinolon együttes alkalmazásakor a beteget figyelmeztetni kell a dysglykaemia kockázatára, és hangsúlyozni kell a vércukorszint-ellenőrzés fontosságát.

Mérlegelendő kombináció

• Antikoaguláns kezelés (pl. warfarin): egyidejű kezelés alatt a szulfonilureák potencírozhatják az antikoagulánsok hatását, ezért szükség lehet az antikoaguláns adagjának módosítására.

Terhesség

A gliklazid terhesség alatti alkalmazására vonatkozóan nincsen elegendő klinikai tapasztalat, bár más szulfonilureákkal kapcsolatosan található néhány adat.

Állatkísérletek során a gliklazid nem bizonyult teratogénnek (lásd 5.3pont).

A Gliclada alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

A diabeteses anyagcsere szoros kontrollja a diabetesszel összefüggő veleszületett rendellenességek kockázatának csökkentése céljából már a tervezett terhesség előtt javasolt.

A diabetes terhesség alatti kezelésére az orális antidiabetikumok nem megfelelőek, ebben az esetben az inzulin az első választandó szer. A teherbeesés megkísérlése előtt vagy a terhesség megállapítását követően mielőbb javasolt az orális antidiabetikummal végzett kezelésről inzulinra áttérni.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a gliklazid vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A neonatális hypoglykaemia ismert kockázata miatt a gyógyszer a szoptató anyáknál ellenjavallt.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok esetében nem észleltek a termékenységre vagy a szaporodóképességre gyakorolt hatást (lásd 5.3 pont).

Nem ismert, hogy a Gliclada befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal ismertetni kell a betegekkel a hypoglykaemia tüneteit és figyelmeztetni kell őket, hogy ezek gépjárművezetés vagy gépek kezelése közben is jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdeti időszakában.

A gliklaziddal és az egyéb szulfonilureákkal kapcsolatosan az alábbi nemkívánatos hatásokat észlelték.

A gyakorisági kategóriákat az alábbiak szerint határozták meg:

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100 <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000 <1/100)

• Ritka (≥1/10 000 <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10 000)

• Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Kiválasztott mellékhatások leírása

Hypoglykaemia

Mint más szulfonilureák, így a Gliclada módosított hatóanyagleadású tablettával végzett kezelés is gyakran okozhat hypoglykaemiát rendszertelen étkezés esetén, különösen akkor, ha étkezések maradnak ki. A hypoglykaemia lehetséges tünetei: fejfájás, erős éhségérzet, hányinger, hányás, fáradtság, alvászavar, izgatottság, agresszió, a koncentrálóképesség zavara, az éberség csökkenése és lelassult reakciók, depresszió, zavartság, látás- vagy beszédzavarok, aphasia, tremor, paresis, érzékszervi zavarok, szédülés, erőtlenség érzése, az öntudat elvesztése, delírium, görcsrohamok, felületes légzés, bradycardia, álmosság és eszméletvesztés, ami kómához és halálos kimenetelhez is vezethet.

Emellett az adrenerg ellenreguláció jelei is észlelhetők: izzadás, nyirkos bőr, szorongás, tachycardia, hypertonia, palpitatio, angina pectoris és arrhythmia.

A tünetek szénhidrát (cukor) fogyasztása után rendszerint megszűnnek. A mesterséges édesítők azonban hatástalanok. Egyéb szulfonilureákkal szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a hypoglykaemia visszatérhet még akkor is, ha az intézkedések kezdetben hatékonynak bizonyulnak.

Amennyiben a hypoglykaemiás epizód súlyos vagy elhúzódó, még ha a cukor bevitelével átmenetileg kézben is tartható, azonnali orvosi kezelés vagy akár még hospitalizáció is szükséges.

Egyéb nemkívánatos hatások

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Hasi fájdalom, hányinger, hányás, dyspepsia, hasmenés és székrekedés; ezek nem gyakori mellékhatások; előfordulásuk illetve gyakoriságuk csökkenthető, ha a beteg a gliklazidot reggelizés közben veszi be.

Az alábbi nemkívánatos hatásokról még ritkábban számoltak be:

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Bőrkiütés, pruritus, urticaria, angiooedema, erythema, maculopapulosus bőrkiütések, bullosus reakciók (úgymint Stevens-Johnson-szindróma, toxikus epidermális necrolysis és autoimmun, bullosus betegségek) és kivételesen eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütés (DRESS).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

A hematológiai változások ritkák. Ezek közé tartozhatnak az anaemia, leukopenia, thrombocytopenia, granulocytopenia. Ezek a gliklazid elhagyását követően általában reverzibilisek.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

A májenzimek szintjének emelkedése (GOT [ASAT], GPT [ALAT], alkalikus foszfatáz), hepatitis (szórványos esetekben). Cholestaticus icterus megjelenésekor a kezelést abba kell hagyni.

A felsorolt tünetek a kezelés abbahagyásakor rendszerint megszűnnek.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

A vércukorszint változásainak következtében, különösen a kezelés megkezdésekor átmeneti látászavarok jelentkezhetnek.

A gyógyszercsoportnak tulajdonított hatások

Amint más szulfonilureákkal, a következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg: erythrocytopenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia, pancytopenia, allergiás vasculitis, hyponatraemia, a májenzimek szintjének emelkedése, a májfunkció romlása (pl. cholestasissal és sárgasággal), valamint hepatitis, ami a szulfonilurea elhagyása után regrediált, és csak szórványos esetekben vezetett életveszélyes májelégtelenséghez.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A szulfonilureák túladagolása hypoglykaemiát idézhet elő.

A hypoglykaemia közepesen súlyos tüneteit – amelyek közt semmilyen tudatvesztés vagy neurológiai góctünet nem szerepel – szénhidrátbevitellel, az adag és/vagy az étrend módosításával kell kezelni.

A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, amíg állapota nem stabilizálódik.

A súlyos, kómával, convulsiókkal vagy más neurológiai tünetekkel járó hypoglykaemia azonnali kórházi kezelést igényel.

Kezelés

Hypoglykaemiás kóma diagnosztizálásakor vagy annak gyanúja esetén a betegnek gyors, intravénás injekcióban 50 ml koncentrált (20-30%-os) glükóz oldatot kell adni. Ezt követően hígabb (10%-os) glükóz oldatot kell adni folyamatos infúzióban, olyan sebességgel, ami a vércukorszintet 1g/l felett tartja. A beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani, majd ezt követően a beteg állapotától függően az orvos dönt arról, hogy szükséges-e további megfigyelés.

Mivel a gliklazid erősen kötődik a fehérjékhez, a dialízis nem jár előnnyel a beteg számára.