GONAPEPTYL 0,1 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

A Gonapeptyl 0,1mg/ml oldatos injekció az LH-szint ún. " down regulation"-jére és időelőtti nemkívánatos emelkedésének megelőzésére javasolt azon nők esetében, akik asszisztált reprodukciós eljárásokban (ART) kontrollált ovárium hiperstimulációs eljárásban vesznek részt.

Klinikai vizsgálatokban a Gonapeptyl-t olyan ciklusokban alkalmazták, ahol a stimulációhoz vizeletből származó és rekombináns eljárással készült humán follikulus stimuláló hormont (FSH), valamint humán menopauzális gonadotropint (HMG) alkalmaztak.

Adagolás

A kezelést a korai follikuláris fázisban (a menstruációs ciklus 2. vagy 3. napja) vagy a luteális fázis középidejében (a menstruációs ciklus 21-23. napja vagy 5-7 nappal a menstruáció várható kezdete előtt) lehet elkezdeni. A gonadotropinnal végzett kontrollált ovárium hiperstimulációt kb. 2-4 héttel a Gonapeptyl-kezelés után kell elkezdeni. A petefészek válaszreakcióját klinikailag ellenőrizni kell (ami lehet csak petefészek ultrahang vizsgálat, vagy méginkább petefészek ultrahang vizsgálat szérum ösztradiolszint vizsgálattal kombinálva) és a gonadotropin adagját ennek megfelelően kell módosítani. Amikor a megfelelő számú és méretű tüsző létrejött, a Gonapeptyl-kezelést be kell fejezni, és egy egyszeri hCG injekciót kell adni a tüsző végső érési folyamatának elősegítésére. Amennyiben 4 hét után a "down regulation" nem bizonyított (levált endometrium csak ultrahanggal történő igazolásával vagy méginkább ösztradiol szint meghatározással kombinálva) a Gonapeptyl abbahagyását fontolóra kell venni. A kezelés teljes időtartama általában 4-7 hét.

Gonapeptyl alkalmazásakor a luteális fázis támogatását a reproduktív klinikai központ gyakorlata alapján kell végezni.

Máj-vagy vesekárosodásban szenvedő betegek

Vese-, vagy májkárosodás esetén nincs különleges adagolási javaslat. Egy klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy súlyos vese-, és májkárosodásban szenvedő betegek esetén a triptorelin felhalmozódásának veszélye kicsi (lásd 5.2 pont).

Gyermekek és serdülők

A Gonapeptyl 0,1 mg/ml oldatos injekció alkalmazásának gyermekek esetén nincs relevanciája a luteinizáló hormon (LH) szintjének ún. " down regulation"-jére és időelőtti nemkívánatos emelkedésének megelőzésére, asszisztált reprodukciós eljárásokban (ART).

Az alkalmazás módja

A Gonapeptyl-lel végzett kezelést infertilitás kezelésében gyakorlott orvos felügyelete mellett szabad elkezdeni. A Gonapeptyl-t naponta egyszer, szubkután injekcióként kell beadni az alsó hasfal bőre alá. Az első injekciót követően javasolt, hogy a beteg 30 percig orvosi felügyelet alatt maradjon, hogy biztos legyen, hogy az injekcióval szemben nem jelentkezik allergiás/pszeudo-allergiás reakció. Az ilyen reakciók kezeléséhez szükséges eszközöknek azonnal hozzáférhetőnek kell lenni.

A következő injekciókat a beteg beadhatja magának, feltéve, ha a beteget tájékoztattuk azokról a jelekről és tünetekről, amelyek túlérzékenységet jelenthetnek, az ilyen reakciók következményeiről és az azonnal orvosi ellátás szükségességéről.

Az injekciók helyét a lipoatrófia megelőzése érdekében változtatni kell.

Az injekció alkalmazásával és kezelésével kapcsolatos útmutatót lásd a 6.6 pontban.

A Gonapeptyl 0,1mg/ml oldatos injekció ellenjavallt:

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• gonadotropin releasing hormonnal (GnRH) vagy egyéb GnRH analóggal szembeni túlérzékenység esetén,

• terhesség és szoptatás esetén.

A GnRh agonisták alkalmazása a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenését okozhatja. Az előzetes adatok az mutatják, hogy férfiak esetén biszfoszfonát GnRH agonistával való kombinált alkalmazása csökkentheti a csont ásványianyag-veszteségét. Különleges figyelmet kell fordítani azokra a betegekre, akiknél az oszteoporózis egyéb rizikófaktorai is jelen vannak (pl. krónikus alkoholizmus, dohányzás, a csont ásványianyag-sűrűségét csökkentő gyógyszerekkel történő hosszú távú kezelés, pl. görcsoldók, vagy kortikoidok, családi anamnézisben szereplő oszteoporózis, alultápláltság).

A csont ásványianyag-sűrűségének csökkenése

A GnRh agonisták alkalmazása egy hat hónapos kezelési időszak alatt a csont ásványianyag-sűrűségének valószínűleg havonta átlagosan 1%-os csökkenését okozza.

A csont ásványianyag-sűrűségének minden 10%-os csökkenése a csonttörések veszélyének két-háromszoros megnövekedésével jár együtt.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a nők többségénél a kezelés befejezése után a csontveszteség rendeződik.

Nem állnak rendelkezésre specifikus adatok olyan betegekről, akiknél az oszteoporózis már megállapított, vagy akiknél az oszteoporózis rizikófaktorai is jelen vannak (pl. krónikus alkoholizmus, dohányzás, a csont ásványianyag-sűrűségét csökkentő gyógyszerekkel történő hosszú távú kezelés, pl. görcsoldók, vagy kortikoidok, családi előtörténetben szereplő oszteoporózis, alultápláltság pl. anorexia nervosa). Mivel a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenése ezeknél a betegeknél valószínűleg még veszélyesebb, a triptorelinnel történő kezelést egyedileg kell elbírálni és nagyon alapos mérlegelés után, csak akkor lehet elkezdeni, ha a kezelés előnyei jelentősebbek a kezelés veszélyeinél. Meg kell fontolni olyan további intézkedések megtételét is, amelyek a csont ásványianyag-sűrűségének vesztését megelőzik.

A triptorelin felírása előtt igazolni kell, hogy a beteg nem várandós.

Ritkán, GnRH agonistával való kezelés felfedhet egy előzetesen nem ismert gonadotrop hormontermelő hipofízis adenomát. Ezeknél a betegeknél hipofizis apoplexia jelentkezik, amelyet a hirtelen jelentkező fejfájás, hányás, látási zavarok és szemizombénulás jellemez.

A GnRH agonistákkal –mint a triptorelin – kezelt betegeknél a depressziós esetek (amelyek súlyosak is lehetnek) előfordulásának esélye megnövekedett. Ezért a betegeket tájékoztatni kell, és a tünetek megjelenésekor megfelelő kezelésben kell őket részesíteni.

Jelentettek hangulatváltozásokat. Ismerten depressziós betegeket a kezelés alatt gondos megfigyelés alá kell vonni.

A petefészek-stimulációt szoros orvosi felügyelet mellett kell végezni.

Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetében az átlagos terminális felezési idő 7-8óra, összehasonlítva az egészséges egyének 3-5órás terminális felezési idejével. Az ilyen elhúzódó expozíció ellenére nem várható, hogy a triptorelin az embriotranszfer idején a keringésben jelen lesz.

Különleges figyelmet kell fordítani azokra a nőkre, akiknél aktív allergiás állapot jelei vagy tünetei figyelhetők meg vagy akiknek anamnézisében allergiára való hajlam szerepel. Gonapeptyl-lel történő kezelés súlyos allergiában szenvedő nőknek nem javasolt. A fogamzóképes korban lévő nőket a terhesség kizárása érdekében a kezelés előtt alaposan meg kell vizsgálni.

Az ART a többes terhesség előfordulásának kockázatával, terhességi veszteséggel, méhen kívüli terhességgel és születési rendellenességgel társul. Ezek a kockázatok érvényesek a Gonapeptyl-re, mint a kontrollált ovárium hiperstimuláció kiegészítő kezelésére is. A Gonapeptyl alkalmazása kontrollált ovárium hiperstimulációban növelheti a petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS) és az ováriumciszta veszélyét.

A GnRH analógok és gonadotropinok alkalmazásával indukált tüszőérés-serkentés erőteljesen megnövekedhet az arra hajlamos betegek egy kisebb részében, különösen policisztás ovárium szindróma esetén.

A triptorelin és gonadotropinok kombinációjának alkalmazásával összefüggésben, mint egyéb GnRH analógok esetén, petefészek túlstimulálási szindrómát (OHSS) jelentettek.

Petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS):

A petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS) különbözik az egyszerű petefészek megnagyobbodástól. A petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS) önmagában egyre súlyosbodó formában is megnyilvánulhat. Magába foglalja a petefészek jelentős megnagyobbodását, a nemi hormonok magas szérumszintjét, megnövekedett érpermeábilitást, amely folyadék felhalmozódását eredményezheti a hasüregben, a mellüregben és ritkán a szívburokban.

Súlyos petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS) esetén a következő tünetek figyelhetők meg:

hasi fájdalom, haspuffadás, súlyos petefészek-megnagyobbodás, testtömeg-növekedés, nehézlégzés, oliguria, gyomor-bélrendszeri panaszok, beleértve a hányingert, hányást és hasmenést is. A klinikai vizsgálat feltárhat még hypovolemiát, hemokoncentrációt, elektrolit egyensúlyzavart, aszcitest, hemoperitóneumot, mellhártya izzadmányt, hydrothoraxot, akut pulmonáris distresszt és tromboembóliás történéseket.

A gonadotropin-kezelésre adott túlzott ovárium válaszreakció ritkán petefészek túlstimulálási szindrómát (OHSS) okoz, kivéve, ha az ovuláció kiváltására hCG-t adnak. Ezért petefészek túlstimulálás esetén meg kell gondolni a hCG-vel való kezelés elhagyását, és javasolni kell a betegnek a nemi közösüléstől való tartózkodást vagy fogamzásgátló módszer alkalmazását legalább 4 napig.

A petefészek túlstimulálás gyorsan (24 órán belüli időtartamtól néhány napos időtartamig) válhat orvosi beavatkozást igénylő súlyos esetté, ezért a beteget a hCG beadása után legalább két hétig meg kell figyelni.

A petefészek túlstimulálás (OHSS) súlyosabb és elhúzódóbb lehet, ha bekövetkezik a terhesség. A petefészek túlstimulálás (OHSS) leggyakrabban a hormonális kezelés befejezése után lép fel, és a kezelést követően 7-10 nappal a legkifejezettebb. A petefészek túlstimulálás (OHSS) általában a menstruáció kezdetekor spontán rendeződik.

Ha súlyos petefészek túlstimulálás (OHSS) lép fel, a gonadotropin-kezelést, amennyiben még tart, meg kell szakítani, a beteget kórházba kell szállítani, és meg kell kezdeni a súlyos petefészek túlstimulálás speciális kezelését, pl. pihenés, elektrolit oldat vagy kolloid intravénás infúziója, és heparin.

Ez a tünetegyüttes nagyobb számban fordul elő policisztás ovárium szindróma esetén.

Az OHSS veszélye nagyobb lehet GnRH és gonadotropin kombinációjának alkalmazásakor, mint gonadotropin önmagában történő adásakor.

Petefészekciszta:

Petefészekciszta alakulhat ki a GnRH agonistával történő kezelés kezdeti szakaszában. Ezek általában tünetmentesek, és nincs gyakorlati jelentőségük.

A Gonapeptyl egyéb gyógyszerekkel való kölcsönhatásait ebben az indikációban nem vizsgálták.

Az általában használt gyógyszerekkel való kölcsönhatás lehetősége, beleértve a hisztamin felszabadító hatással rendelkező gyógyszereket is, nem zárható ki.

Amennyiben a triptorelint a hipofízis gondotropin szekrécióját befolyásoló gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, körültekintéssel kell eljárni és a beteg hormonális állapotát ellenőrizni kell.

Terhesség

A Gonapeptyl terhesség ideje alatt ellenjavallt. A fertilizációs kezelés megkezdése előtt a terhességet ki kell zárni. A kezelés alatt nem hormonális fogamzásgátló módszert kell alkalmazni a következő vérzés kezdetéig. Ha a beteg a triptorelinnel végzett kezelés alatt terhes lesz, a kezelést abba kell hagyni.

Nincs klinikai bizonyíték annak feltételezésére, hogy bármilyen később bekövetkező oocyta fejlődési rendellenesség, terhességi rendellenesség vagy a terhesség kimenetelének rendellenessége a triptorelin fertilizációs kezelésben történő alkalmazásával ok-okozati összefüggésben lenne.

A triptorelin terhesség alatt történő alkalmazásáról a nagyon korlátozott számban rendelkezésre álló adatok nem jelzik a születési rendellenességek kockázatának növekedését. Állatokon végzett vizsgálatok reproduktív toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A farmakológiai hatások alapján a terhességre és az utódokra kifejtett kedvezőtlen hatás nem zárható ki.

Szoptatás

A Gonapeptyl szoptatás ideje alatt ellenjavallt.

Nem végeztek vizsgálatokat a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek tanulmányozására. Azonban farmakológiai jellemzői miatt valószínű, hogy Gonapeptyl-nek nincs, vagy csak elhanyagolható hatása van a betegek gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeire.

Klinikai vizsgálatokban Gonapeptyl-kezelés alatt, vagy a gonadotropin-kezelés előtt vagy a gonadotropinnal történő együttes adás során gyakran (≥2%) jelentett mellékhatások az alábbi táblázatban kerülnek felsorolásra. A leggyakrabban jelentett mellékhatás a fejfájás (27 %), hüvelyi vérzés/pecsételő vérzés (24%), hasi fájdalom (15%), az injekció helyének gyulladása (12%) és hányinger (10%).

Mérsékelt vagy súlyos hőhullámok és túlzott verítékezés jelentkezhet, amelyek általában nem követelik a kezelés abbahagyását.

A Gonapeptyl-lel végzett kezelés kezdetén a gondotropinokkal való kombinációs kezelés petefészek túlstimulálási szindróma (OHSS) kialakulását eredményezheti.

Petefészek-megnagyobbodást, nehézlégzést, medencei és/vagy hasi fájdalmat lehet megfigyelni (lásd 4.4 pont). A Gonapeptyl-lel végzett kezelés kezdetén genitális vérzés fordulhat elő, beleértve a menorrhagiát és metrorrhagiát is.

A Gonapeptyl-lel végzett kezelés kezdeti szakaszában petefészekciszták gyakori (1%) előfordulását jelentették.

A triptorelin-kezelés során néhány mellékhatás a hypoestrogén állapot általános jellemzőit mutatta, mint pl. alvási zavarok, fejfájás, megváltozott lelkiállapot, vulvovaginális szárazság, dispareunia, és csökkent libido.

A Gonapeptyl-lel végzett kezelés során emlőfájdalom, izomgörcsök, ízületi fájdalom, testtömeg-növekedés, hányinger, hasi fájdalom, hasi diszkomfort érzés, gyengeség és homályos látás és látási zavarok fordulhatnak elő.

A Gonapeptyl injekció beadása után helyi vagy általános allergiás reakciókat egyedi esetekben jelentettek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Humán vonatkozásban a túladagolás a hatás elhúzódását eredményezheti. Túladagolás esetén a Gonapeptyl adagolását (átmenetileg) meg kell szakítani.

Túladagolás következtében kialakult mellékhatást nem jelentettek.