GRANDAXIN 50 MG TABLETTA

Feszültséggel, szorongással, vegetatív zavarokkal, energia- és indítékhiánnyal, apátiával, fáradékonysággal, valamint hangulati nyomottsággal járó pszichés (neurotikus) és szomatikus zavarok kezelése.

Alkohol elvonási szindróma, predelírium, delírium vegetatív izgalmi tüneteinek kezelése.

Adagolás

Felnőtteknek

Általában naponta 1−3-szor 1−2 tabletta (50−300 mg/nap). Alkalomszerű szedés esetén 1−2 tabletta. A jó tolerálhatóság és a vigilitás csökkenésének hiánya miatt már a kezelés kezdetén az indokoltnak tartott mennyiségben adható, nem szükséges az adagok fokozatos növelése.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek esetében kevés tapasztalat áll rendelkezésre.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával, illetve egyéb benzodiazepinekkel, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Dekompenzált légzési elégtelenség.

• Az anamnézisben szereplő alvási apnoe szindróma.

• Az anamnézisben szereplő kóma.

• Tofizopám és takrolimusz, szirolimusz, ciklosporin együttes adása ellenjavallt (lásd 4.5 pont).

A készítmény alkalmazása a terhesség I. trimeszterében és szoptatás ideje alatt nem ajánlott (lásd 4.6 pont).

Csak fokozott óvatossággal adható nem dekompenzált krónikus légzési elégtelenség fennállása, vagy az anamnézisben szereplő akut légzési elégtelenség esetén.

Óvatosan adható időseknek, vagy szellemileg leépült betegeknek, vese- vagy májműködési-zavarban szenvedőknek, akiknél sokkal gyakoribbak a mellékhatások.

Központi idegrendszeri depresszánsokkal (alkohol, antidepresszívumok, antihisztaminok, szedato-hipnotikumok, antipszichotikumok, opioid analgetikumok, általános anesztetikumok) együtt adva azok hatását potencírozhatja (lásd 4.5 pont).

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata:

A Grandaxin és opoidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Grandaxin együttes felírása opioidokkal olyan betegek számára korlátozódik, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem alkalmazhatóak.

Amennyiben az orvos úgy dönt, hogy a Grandaxint opioid tartalmú gyógyszerrel együtt rendeli, a legkisebb hatásos dózist kell adni és a kezelést a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd az általános adagolásnál is a 4.2 pontban). A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából. Feltétlenül tájékoztatni kell a betegeket és gondozóikat annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).

Alkalmazása nem ajánlott krónikus pszichózisokban, fóbiás vagy kényszeres állapotokban. A gátlások oldása révén fokozhatja a szuicidium, illetve az agresszív magatartás veszélyét. Ezért nem javasolt monoterápiában való használata depresszióban vagy szorongással szövődött depresszióban. Fokozott óvatosság ajánlott személyiségzavarban szenvedőknél.

Organikus agyi károsodások (pl. arterioszklerózis) esetén csak fokozott óvatossággal adható.

Epilepsziás betegeknél rohamot provokálhat.

Alkalmazása nem javasolt szűkzugú glaukómában.

Mivel a Grandaxin tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz, ezért ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A CYP 3A4 által metabolizált szerek plazmakoncentrációja megemelkedhet ezek kombinált alkalmazása esetén. Ezért a tofizopám és takrolimusz, szirolimusz, ciklosporin együttes adása ellenjavallt.

Központi idegrendszeri depresszánsokkal (analgetikumok, általános anesztetikumok, antidepresszívumok, H1 antihisztaminok, szedato-hipnotikumok, antipszichotikumok) együtt adva egymás hatását erősíthetik (szedatív hatás, légzésdepresszió).

Opioidok:

Szedatív gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek, mint a Grandaxin és opioidok együttadása az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát. Az adagolást és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Májenzim-induktorok (alkohol, nikotin, barbiturátok, antiepileptikumok stb.) fokozzák a tofizopám metabolizmusát, a plazmakoncentráció és a terápiás hatás csökkenhet.

Egyes gombaellenes szerek (ketokonazol, itrakonazol) gátolhatják a tofizopám lebontását a májban, emelve ezzel a plazmaszintjét.

Egyes antihipertenzívumok (klonidin, Ca-csatorna blokkolók) erősíthetik a tofizopám hatásait. A béta-blokkolók gátolhatják a tofizopám metabolizmusát, ezen hatásuk azonban nem mutat szignifikanciát.

A tofizopám emelheti a digoxin plazmaszintjét.

A benzodiazepinek megváltoztathatják a warfarin antikoaguláns aktivitását.

Krónikus diszulfirám adagolás gátolhatja a tofizopám metabolizmusát.

Antacidumok különbözően befolyásolják a tofizopám felszívódását. A cimetidin és az omeprazol gátolják a tofizopám metabolizmusát.

Orális kontraceptívumok gátolhatják a tofizopám metabolizmusát.

Az alkohol percepcióra gyakorolt negatív hatását a tofizopám csökkenti.

Terhesség

A tofizopám átjut a placentán. A készítmény alkalmazása a terhesség első harmadában nem ajánlott, a későbbiekben is az előny/kockázat gondos orvosi mérlegelését igényli (lásd 4.4. pont)

Szoptatás

Kiválasztódik az anyatejbe, ezért szoptatás alatt a Grandaxin kezelés nem javasolt.

Bár álmosító, szedatív hatással nem rendelkezik, alkalmazásának kezdeti időszakában – egyénileg meghatározandó ideig – gépjárművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni tilos.

A későbbiekben az orvosnak egyedileg kell előírnia a szükséges tilalom mértékét és időtartamát.

A mellékhatások gyakoriság szerinti beosztása az alábbi konvención alapul: nagyon gyakori (³ 1/10), gyakori (³1/100 - <1/10), nem gyakori (³1/1000 - <1/100), ritka (³1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A legtöbb mellékhatásról nincsenek megfelelő adatok a gyakoriság megválaszolásához.

Pszichiátriai kórképek:

agitáció, irritabilitás, feszültség, étvágytalanság, nagyon ritkán zavartság;

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

inszomnia, nagyon ritkán epilepsziásoknál rohamot provokálhat.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

légzésdepresszió.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

hányás, hányinger, obstipáció, meteorizmus, szájszárazság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

nagyon ritkán cholestatikus ikterusz.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

exantéma, skarlatiform exantéma.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

izomfeszülés, izomfájdalmak.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

fejfájás, viszketés.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetei:

Központi idegrendszeri depresszáns hatása csak nagy (50-120 mg/ttkg) dózisoknál jelentkezik. Ekkora dózisoknál hányás, konfúzió, kóma, légzésdepresszió, epilepsziás rohamok alakulhatnak ki.

Kezelése:

A gyomortartalom kiürítése hánytatással a központi idegrendszeri depresszió miatt nem javasolt, gyomormosás alkalmazható. A felszívódás megakadályozására aktív szén és hashajtás alkalmazható.

Az alapvető fiziológiai paraméterek monitorozása és ennek megfelelő tüneti terápia alkalmazása javasolt. Súlyos légzésdepresszió esetén asszisztált lélegeztetés alkalmazható. Központi idegrendszeri stimulánsok alkalmazása nem javasolt. Hipotenzió esetén i.v. folyadékpótlás, Trendelenburg-helyzet alkalmazása, ezek elégtelensége esetén dopamin, ill. noradrenalin adható. Nem dializálható, forszírozott diurézis sem hatásos.

Tofizopám mérgezés esetében flumazenil antidotumként való alkalmazását klinikai vizsgálatokban nem tesztelték.