HAEMATE P 1200 NE VWF/500 NE FVIII POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - HAEMATE 1200 NE
Von Willebrand‑betegség (VWB)
Vérzés megelőzésére, kezelésére, amikor a dezmopresszin (DDAVP) egyedüli alkalmazása nem hatásos vagy ellenjavallt.
HaemophiliaA (öröklött VIII.faktorhiány)
Vérzés megelőzésére és kezelésére haemophiliaA‑ban szenvedő betegeknél.
A készítmény alkalmazható szerzett VIII.faktorhiány kezelésére és VIII.faktor elleni antitestekkel rendelkező betegek kezelésére.
A von Willebrand‑betegség és a haemophiliaA kezelését a haemophiliás betegek kezelésében jártas orvos felügyelete mellett kell végezni.
Adagolás
von Willebrand‑betegség:
Fontos: a dózist a VWF:RCo NE-gel kell számolni.
Általában 1NE/testtömeg‑kilogramm VWF:RCo a plazma VWF:RCo szintjét 0,02NE/ml‑rel (2%) emeli.
A klinikai indikációk többségében a 0,6NE/ml (60%) VWF:RCo‑aktivitásnál és a 0,4NE (40%) FVIII:C‑aktivitásnál nagyobb plazmaszintek megfelelő haemostasist biztosítanak.
A vérzés megszüntetéséhez általában testtömeg‑kilogrammonként 40‑80NE von Willebrandfaktor (VWF:RCo) és 20‑40NE FVIII:C szükséges.
A 3. típusú von Willebrand‑betegség kezeléséhez szükséges kezdeti adag 80NE/ttkg is lehet, mivel a megfelelő faktorszint fenntartásához nagyobb dózis szükséges, mint a más típusú vonWillebrand‑betegségben.
Műtéti vagy súlyos traumás vérzések megelőzése:
A műtét alatti vagy utáni vérzések megelőzésére a készítményt a műtét megkezdése előtt 1 vagy 2órával célszerű beadni.
A megfelelő adagot 12‑24óránként ismételten be kell adni. Az adag és az alkalmazás ideje a beteg állapotától, a vérzés súlyosságától és típusától, valamint az elért VWF:RCo‑ és FVIII:C‑aktivitástól függ.
A VIII.faktor‑tartalmú von Willebrandfaktor‑készítmény alkalmazásakor a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie, hogy a folyamatos hosszú távú kezelés a FVIII:C‑szint kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését okozhatja. A kezelés kezdete után 24‑48órával a FVIII:C‑szint kontrollálatlan emelkedésének elkerülése érdekében csökkenteni kell az adagot és/vagy növelni kell a beadások között eltelt időt.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél a fenti ajánlásnak megfelelően, a testtömeget alapul véve kell meghatározni a szükséges adagot. Az alkalmazás gyakoriságát minden betegnél a klinikai hatékonyság határozza meg.
HaemophiliaA
A kezelés monitorozása
A kezelés időtartama alatt a beadandó adagra és az ismételt injekciók gyakoriságára vonatkozó iránymutatáshoz javasolt a VIII. faktorszint megfelelő meghatározása. Az egyes betegek eltérő választ adhatnak a VIII. faktorra, különböző felezési időket és hasznosulást mutatva. A testtömegen alapuló adag módosítására lehet szükség alacsony testsúlyú vagy túlsúlyos betegeknél. Különösen nagyobb műtéti beavatkozásoknál elengedhetetlen a szubsztitúciós terápia precíz monitorozása véralvadási teszttel (plazma VIII. faktor-aktivitás).
A betegeket ellenőrizni kell VIII. faktor-inhibitorok kialakulására. Lásd a 4.4 pontot is.
A dózis és a szubsztitúciós kezelés ideje a VIII.faktor hiányának súlyosságától, a vérzés helyétől és kiterjedésétől valamint a beteg állapotától függ.
Fontos: a dózist a FVIII:C NE-gel kell számolni.
Az alkalmazásra kerülő VIII.faktor mennyiségét nemzetközi egységben (NE) fejezik ki, ami a WHO koncentrátum standardján alapul. A plazmában lévő VIII.faktor aktivitása százalékban (a normál humán plazmához viszonyítva) vagy inkább NE‑ben (a plazmában lévő VIII.faktor nemzetközi standardjára vonatkoztatva) fejezhető ki.
Egy egység VIII.faktor‑aktivitás megfelel a normál humán plazma 1ml‑ében lévő VIII.faktor aktivitásának.
Igény szerinti kezelés
A szükséges VIII.faktor mennyiségének kiszámítása azon a tapasztalati tényen alapszik, hogy a testtömeg‑kilogrammonként adott 1NE VIII.faktor a plazma VIII.faktor aktivitását kb. 2%‑kal (2NE/dl) emeli. A szükséges mennyiséget az alábbi képlettel lehet meghatározni:
Szükséges mennyiség = testtömeg (kg) × kívánatos VIII.faktor‑emelkedés (% vagyNE/dl) × 0,5.
A beadandó mennyiséget és a gyakoriságot mindig az egyéni esetben megfigyelt klinikai hatékonyság szabja meg.
Az alábbi vérzéses epizódok esetén a megadott időtartamon belül a plazma VIII.faktor szintje nem csökkenhet a (a normálérték %‑ában) megadott érték alá. Az alábbi táblázat adagolási útmutatóként alkalmazható vérzéses esetekben és műtéteknél:
| Vérzés mértéke / sebészeti beavatkozás típusa | A szükséges VIII.faktorszint (% vagyNE/dl) | Adagolás gyakorisága (órák) / A kezelés időtartama (napok) |
| Vérzés | ||
| Kisebb vérzések: Izomvérzés, vagy szájüregvérzés | 20‑40 | 12‑24 óránként ismételendő. Legalább 1 napos kezelés, a vérzés (fájdalom) megszűnéséig, vagy a teljes gyógyulásig. |
| Nagyobb vérzések: Izomvérzések, vagy vérömlenyek | 30‑60 | 3‑4 vagy több napig 12‑24 óránkét kell ismételni az infúziót, amíg a fájdalom meg nem szűnik. |
| Életveszélyes vérzések | 60‑100 | 8‑24 óránként ismételni kell az infúziót a veszély megszűntéig |
| Sebészeti beavatkozások | ||
| Kis műtétek Fogeltávolítás | 30‑60 | 24 óránként ismételendő. Legalább 1 napos kezelés a teljes gyógyulásig. |
| Nagy műtétek | 80‑100 pre‑ és postoperativ | 8‑tól 24 óránként ismételni kell az infúziót a teljes sebgyógyulásig, majd további 7 napig a VIII.faktor aktivitását 30‑60%‑on kell tartani. |
Profilaxis
Súlyos haemophiliaA‑ban szenvedő betegek tartós profilaxisánál 2‑3napos időközökben 20‑40NE VIII.faktort kell alkalmazni testtömeg‑kilogrammonként. Bizonyos esetekben, pl.fiatalabb betegeknél, indokolt lehet a gyakoribb adagolás vagy a nagyobb dózis.
Gyermekek és serdülők
A Haemate P gyermekeknél alkalmazandó adagjának meghatározására klinikai vizsgálat nem történt.
Az alkalmazás módja
Intravénás alkalmazásra.
A készítményt a 6.6pont előírásainak megfelelően kell feloldani. Alkalmazás előtt szoba‑ vagy testhőmérsékletre kell melegíteni az injekciós oldatot. Intravénásan kell beadni, lassan, olyan sebességgel, ami a betegnek kényelmes. A fecskendőbe felszívott készítményt haladéktalanul be kell adni.
Nagyobb mennyiségű faktort infúzióként célszerű beadni. A feloldott készítményt megfelelő infúziós rendszerbe kell juttatni.
Az injekció vagy az infúzió beadási sebessége ne haladja meg 4ml/perc értéket. Beadás alatt a beteg reakcióit figyelemmel kell kísérni. Amennyiben a Haemate P beadásával kapcsolatba hozható mellékhatás lép fel, a beadás sebességét csökkenteni kell, vagy be kell fejezni az infúziót (lásd 4.4pont).
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Nyomon követhetőség
A biológiai gyógyszerek nyomon követhetőségének javítása érdekében a beadott gyógyszer nevét és gyártási számát egyértelműen fel kell jegyezni.
Túlérzékenység
Allergiás típusú túlérzékenységi reakciók előfordulhatnak. Amennyiben túlérzékenységi tünetek jelentkeznek, azt kell tanácsolni a betegeknek, hogy azonnal hagyják abba a gyógyszer adagolását és vegyék fel a kapcsolatot a kezelőorvosukkal. A betegeket tájékoztatni kell a túlérzékenységi reakciók korai tüneteiről, köztük a csalánkiütésről, generalizált urticariáról, nehézlégzésről, légszomjról, hypotensióról és anaphylaxiáról.
Shock esetén a shock kezelésére vonatkozó korszerű irányelveket kell alkalmazni.
A Haemate P 1200NE VWF/500NE FVIII 26mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,3%-ának.
A Haemate P 2400NE VWF/1000NE FVIII 52,5mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami felnőtteknél megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 2,6%-ának.
Von Willebrand‑betegség
Thromboemboliás szövődmények, beleértve a tüdőembóliát is, kialakulásának kockázata fennáll, különösen azoknál a betegeknél, akiknél klinikai vagy laboratóriumi kockázati tényezők (pl. tromboprofilaxis nélküli perioperativ periódusok, korai mobilizálás elmaradása, elhízás, túladagolás, carcinoma) állnak fenn. Ennek megfelelően, az ilyen betegeket folyamatosan ellenőrizni kell a thrombosis tüneteinek megjelenésére. Vénás thromboembolia-profilaxist az érvényes ajánlásoknak megfelelően kell végezni
A von Willebrandfaktor (VWF)‑készítmény alkalmazásakor a kezelőorvosnak figyelembe kell vennie, hogy a folyamatos kezelés a FVIII:C‑szint kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését okozhatja. A FVIII‑tartalmú VWF‑készítménnyel kezelt betegek VIII.faktor‑aktivitását folyamatosan ellenőrizni kell, hogy elkerüljük a FVIII:C‑aktivitás nagymértékű növekedését, ami a thromboemboliás szövődmények kockázatát emeli, és antitrombotikus kezelés szükségességét indokolhatja.
Von Willebrand‑betegségben, különösen a 3. típusban, VWF elleni antitestek (inhibitor) alakulhatnak ki. Amennyiben a várt plazma VWF:RCo‑aktivitás-szint nem alakult ki, vagy a vérzést nem csillapította megfelelően a beadott mennyiség, vizsgálatot kell végezni VWF‑inhibitor jelenlétére. A magas inhibitorszinttel rendelkező betegeknél a kezelés nem elég hatásos és egyéb terápiás lehetőségeket kell megfontolni.
HaemophiliaA
Inhibitorok
A haemophiliaA‑ban szenvedő betegek kezelésének ismert szövődménye aVIII.faktort semlegesítő antitestek (inhibitorok) kialakulása. Ezek azinhibitorok általában aVIII.faktor véralvadást serkentő hatását gátló IgG-immunoglobulinok, melyek mennyiségét –amódosított Assay alapján –azegy milliliter plazmában található Bethesda Egységben (BE/ml) fejeznek ki. Azinhibitorok kialakulásának veszélye a betegség súlyosságával és aVIII.faktor expoziciójával arányos. Ez a kockázat aVIII.faktor‑kezelés első50napjában alegnagyobb, de egész életen át fennállhat, bár ennek veszélye nem gyakori.
Az inhibitorok megjelenésének klinikai jelentősége az inhibitorok titerétől függ, a tartósan alacsony titerben jelen lévő inhibitorok kisebb eséllyel okoznak elégtelen klinikai hatást, mint a nagy titerű inhibitorok.
Általában, minden VIII. véralvadási faktorkészítménnyel kezelt betegnél megfelelő klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal gondosan ellenőrizni kell az inhibitorok kialakulását. Ha a plazmában a várt VIII. faktoraktivitási szintet nem sikerült elérni, vagy ha a vérzés nem kontrollálható a megfelelő dózissal, akkor vizsgálni kell a VIII.faktor elleni inhibitorok jelenlétét. Amagas inhibitorszintű betegeknél a VIII.faktor-kezelés hatástalan lehet, és egyéb terápiás lehetőségeket kell mérlegelni. Az ilyen betegek kezelését a haemophilia kezelésében jártas ésaVIII. faktor-inhibitorokkal tapasztalatot szerzett szakorvosnak kell irányítania.
Cardiovascularis események
A VIII. faktorral végzett szubsztitúciós kezelés a cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél növelheti a szív- és érrendszeri kockázatot.
A katéter alkalmazásával kapcsolatos szövődmények
Ha centrális vénás katéterre (CVAD) van szükség, a CVAD alkalmazásával kapcsolatos szövődmények kockázatát, köztük a lokális fertőzések, a bacteriaemia és a kanül helyén kialakuló thrombosis, figyelembe kell venni.
Vírusbiztonság
A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazásából származó infekciók megelőzésére szigorú rendszabályokat alkalmaznak a donorok kiválasztásánál, az egyedi plazmaadományok és a plazmakeverékek fertőzést okozó specifikus markereinek ellenőrzésére, beleértve a gyártás folyamán alkalmazott hatékony vírusinaktiváló és víruseltávolító lépéseket is. Ennek ellenére, a humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazása esetén, nem zárható ki teljesen a fertőző ágensek átvitele. Ez vonatkozik ismeretlen vagy újonnan felbukkanó vírusokra és egyéb kórokozókra is.
Az alkalmazott eljárások hatásosnak minősülnek a burokkal rendelkező vírusokkal szemben, mint például a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitisB vírus (HBV), hepatitisC vírus (HCV) és a burokkal nem rendelkező hepatitisA vírussal (HAV) szemben is.
Az alkalmazott eljárások korlátozott hatékonysággal rendelkezhetnek egyéb burokkal nem rendelkező vírusok ellen, mint például a parvovírusB19.
A parvovírusB19 fertőzés leginkább a terhes nőkre (a magzat fertőződése miatt) és azokra a betegekre veszélyes, akik immunhiányban vagy fokozott erythropoesisben (pl. haemolyticus anaemia) szenvednek.
Humán plazma eredetű VIII.faktor/VWF‑készítménnyel rendszeresen vagy ismételten kezelt betegeknél meg kell fontolni a megfelelő védőoltások (hepatitisA és B) adását.
A betegek érdekében ajánlott, amennyiben lehetséges, hogy az alkalmazott Haemate P‑készítmény gyártási számát rögzítsék, hogy szükség esetén a beteg és a gyártási tétel közötti kapcsolat visszakereshető legyen.
A VWF és a VIII.faktor, valamint egyéb gyógyszerek között interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
A Haemate P‑vel reprodukciós állatkísérleteket még nem végeztek.
Von Willebrand‑betegség
A von Willebrand‑betegség autoszomálisan öröklődik. A nők sokkal többször érintettek, mint a férfiak, a menstruációból, terhességből, szülésből és nőgyógyászati komplikációkból eredő további vérzési kockázat miatt. Posztmarketing tapasztalatok szerint a VWF‑tartalmú készítménnyel végzett szubsztitúció mind az akut vérzés megelőzésére, mind a kezelésére javasolható. Klinikai vizsgálatokat VWF szubsztitúciós kezeléssel terhes, illetve szoptató anyáknál mostanáig nem végeztek.
HaemophiliaA
Mivel a haemophiliaA ritkán fordul elő nőknél, a VIII.faktor terhesség és szoptatás alatti használatával kapcsolatos tapasztalatok nem állnak rendelkezésre.
Ezért a VWfaktort és VIII.faktort terhesség vagy szoptatás alatt csak egyértelmű indikáció esetén lehet alkalmazni.
A Haemate P nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Az alábbi mellékhatások posztmarketing tapasztalatokon alapulnak.
A biztonságossági profil összefoglalása
Felnőttek és serdülők Haemate P‑vel végzett kezelése alatt az alábbi mellékhatások fordulhatnak elő:
Túlérzékenységi vagy allergiás reakciók, thromboemboliás események, lázas állapot. Továbbá a betegekben VIII.faktor‑ és VWfaktor‑inhibitorok is megjelenhetnek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázat a mellékhatásokat a MedDRA szervrendszerek szerinti besorolás alapján részletezi.
A gyakoriságot a következő megállapodás alapján értékelték: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
| MedDRA szerinti szervrendszer osztályozás | Mellékhatások | Gyakoriság |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Hypervolaemia Haemolysis von Willebrandfaktor gátlása VIII.faktor gátlása (inhibitorok) | Nem ismert Nem ismert Nagyon ritka Nem gyakori (PTP)* Nagyon gyakori (PUP)* |
| Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Láz | Nagyon ritka |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység (allergiás reakciók) | Nagyon ritka |
| Érbetegségek és tünetek | Thrombosis Thromboemboliás események | Nagyon ritka Nagyon ritka |
* A gyakoriság az összes VIII. faktorkészítmény klinikai vizsgálatain alapul, amelyben részt vettek súlyos haemophiliaA‑ban szenvedő betegek is. PTP (previously-treated patients) = korábban már kezelt betegek; PUP (previously-untreated patients) = korábban még nem kezelt betegek
A kiválasztott mellékhatások ismertetése
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Nagy dózis vagy gyakori adás esetén, illetve inhibitorok jelenlétében vagy a perioperativ időszakban a betegnél figyelni kell a hypervolaemia tüneteit. Továbbá az A, B és AB vércsoportba tartozó betegeket ellenőrizni kell az intravascularis haemolysis és/vagy a hematokrit‑érték csökkenése tekintetében.
Általános tünetek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Nagyon ritkán láz előfordult.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Túlérzékenység vagy allergiás reakciók (mint angiooedema, viszketés, égő, csípő érzés a beadás helyén, hidegrázás, kipirulás, generalizált urticaria, fejfájás, csalánkiütés, hypotensio, bágyadtság, hányinger, nyugtalanság, tachycardia, mellkasi szorító érzés, bizsergés, hányás, zihálás) ritkán előfordultak, néhány esetben anaphylaxia (beleértve a shockot) is kialakult.
Von Willebrand‑betegség
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
A von Willebrand‑betegeknél, különösen 3. típusban, ritkán kialakulhatnak a VWfaktort semlegesítő ellenanyagok (inhibitorok). Az inhibitorok jelenléte, a nem kielégítő klinikai válaszként nyilvánul meg. Ezek precipitáló ellenanyagok és egyidejűleg anaphylaxiás reakciókat is okozhatnak. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél anaphylaxiás reakciókat észlelnek, meg kell vizsgálni az inhibitor jelenlétét.
Minden ilyen esetben ajánlott kapcsolatba lépni a speciális haemophilia központtal.
Érbetegségek és tünetek
Nagyon ritkán a thromboticus/thromboemboliás szövődmények (beleértve a tüdőembóliát) kialakulásának kockázata fennáll.
A VWF‑készítmény alkalmazásakor a FVIII:C‑szint nagymértékű emelkedése a thromboemboliás szövődmények kockázatának növekedését okozhatja (lásd 4.4pontot is).
HaemophiliaA
Vérképzőszervi és nyirokrendszeribetegségek és tünetek
VIII. faktorral – így például Haemate P‑vel – kezelt, haemophilia A-ban szenvedő betegekben neutralizáló antitestek (inhibitorok) jelenhetnek meg. Ezen inhibitorok megjelenése, ez az állapot, elégtelen klinikai válasz formájában nyilvánulhat meg. Ilyen esetekben ajánlott felvenni a kapcsolatot egy haemophiliás betegek kezelésére specializálódott központtal.
A fertőző ágensek átvitelével kapcsolatos biztonságossági információk a 4.4pontban találhatók.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan ugyanaz, mint felnőtteknél.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - HAEMATE 1200 NE
Farmakoterápiás csoport: Vérzés ellenes szerek/véralvadási faktorok, von Willebrandfaktor és VIII.faktor kombinációja.
ATC kód: B02BD06
Von Willebrand faktor
A Haemate P az endogén VWfaktorral azonosan viselkedik.
A von Willebrandfaktor a VIII.faktor védőfehérjéje, közvetít a sérült vascularis subendothelhez történő thrombocyta‑adhézióban és meghatározó a szerepe a thrombocyta‑aggregációban.
A VWF alkalmazása a VWF-hiányos (VWD) betegek vérzési rendellenességeit két helyen korrigálja:
-
A VWF újraindítja a vérlemezkék adhézióját a vascularis subendothelhez a sérülés helyén (kapcsolódik a vascularis subendothelhez és a vérlemezke membránjához), ezzel biztosítja az elsődleges vérzéscsillapítást, amit a rövidülő vérzési idő jelez. Ez a hatás azonnal jelentkezik, és ismert, hogy nagymértékben függ a nagy molekulasúlyú VWF‑multimerek mennyiségétől.
-
A VWF késleltetve korrigálja a járulékos VIII.faktorhiányt. Az intravénásan beadott VWF kapcsolódik az endogén VIII.faktorhoz (a beteg szervezete által termelt VIII.faktor), stabilizálja azt, megvédi a gyors lebomlástól.
Ezért, ha tiszta VWfaktort (VWF‑készítmény alacsony FVIII‑tartalommal) alkalmazunk, másodlagos hatásként, kissé késleltetve, helyreállítja a FVIII:C‑szintet.
VWF‑tartalmú VIII.faktor‑készítmény beadása után azonnal megemelkedik a FVIII:C‑szint.
VIII. faktor
A Haemate P az endogén VIII.faktorral azonosan viselkedik.
A VIII.faktor/von Willebrand faktor komplexe két molekulát (VIII.faktor és von Willebrandfaktor) tartalmaz két különböző élettani hatással.
Amikor a haemophiliás beteg megkapja a készítményt, a VIII.faktor a VWfaktorhoz kötődik a véráramban.
Az aktivált IX, faktor (FIXa.) az aktivált VIII.faktorral (FVIIIa.) együtt aktiválja a X.faktort (FXa.). Az aktivált X.faktor a protrombint trombinná alakítja, majd a trombin a fibrinogént fibrinné konvertálja és végül kialakul az alvadék.
A haemophiliaA X‑kromoszómához kötött, öröklődő alvadási rendellenesség, amit a VIII.faktor csökkent szintje okoz. Ennek következtében ízületi, izom, illetve egyéb belső vérzések alakulnak ki spontán vagy balesetet, sebészeti beavatkozást követő trauma eredményeként. A szubsztitúciós kezelés emeli a plazma VIII.faktor szintjét és ezzel ideiglenesen korrigálható a VIII.faktor‑aktivitás és a vérzési hajlam.
Megjegyzendő, hogy a különböző faktorkoncentrátumokkal és a különböző klinikai vizsgálatokban kapott évesített vérzési arány (annualized bleeding rate: ABR) nem hasonlítható össze.
Von Willebrand faktor
A Haemate P farmakokinetikai vizsgálatát 28 VWD beteggel (1. típus n=10; 2A. típus n=10; 2M. típus n=1; 3. típus n=7) végezték vérzésmentes állapotban. Az átlagos VWF:RCo‑aktivitás terminális felezési ideje 9,9óra (2,8‑51,1) volt. Az átlagos kezdeti felezési idő 1,47óra (0,28‑13,86). Az átlagos VWF:RCo‑aktivitás hasznosulási értéke 1,9 (NE/dl)/(NE/ttkg) volt (0,6‑4,5 (NE/dl)/(NE/ttkg) értékek között változott). Az átlagos AUC‑érték 1664NE/dl×óra (142‑3846NE/dl×óra), az átlagos MRT‑érték 13,7óra (3,0‑44,6óra), és az átlagos kiürülés 4,81ml/ttkg/óra (2,08‑53,0ml/ttkg/óra) volt.
A plazma VWF szintje az injektálást követően kb. 50perc múlva éri el a maximumot. A FVIII csúcsértéke 1‑1,5óra alatt alakul ki.
VIII. faktor
Az intravénás beadást követően plazma VIII.faktor aktivitása (FVIII:C) gyorsan emelkedik, majd gyorsan csökken és ezt követi egy lassabb, elhúzódó csökkenés. HaemophiliaA‑ban végzett vizsgálatok eredményeként az átlagos felezési idő 12,6óra (5‑27,7óra) volt. A FVIII átlagos in vivo hasznosulási értéke 1,73 (NE/dl)/(NE/ttkg) (0,5‑4,13). Az átlagos MRT‑érték 19óra (14,8‑40,0), az átlagos AUC‑érték 36,1 (NE/dl×óra) (14,8‑72,4), míg az átlagos kiürülés 2,8ml/ttkg/óra (1,4‑6,7ml/kg/óra) volt.
Gyermekek
A 12évnél fiatalabb betegek esetén nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok.
Gyógyszerészeti jellemzők - HAEMATE 1200 NE
Humán albumin,
Glicin,
Nátrium‑klorid,
Trinátrium‑citrát
Nátrium‑hidroxid vagy sósav (kis mennyiségben a pH beállítására)
Mellékelt oldószer: Injekcióhoz való víz (10/15ml)
Ezt a gyógyszert egyéb gyógyszerekkel nem szabad keverni, kivéve a 6.1pontban felsorolt hígító‑ és oldószerekkel.
Bontatlan csomagolásban: 3 év
Feloldás után az oldat szobahőmérsékleten (max. +25°C) 3 óráig őrzi meg fizikai és kémiai stabilitását. Mivel a Haemate P nem tartalmaz konzerválószert, ezért mikrobiológiai megfontolásból az oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben a készítmény nem kerül azonnal felhasználásra, az elkészített oldat tárolási ideje szobahőmérsékleten nem haladhatja meg a 3 órát.
A fecskendőbe felszívott készítményt haladéktalanul be kell adni.
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
Nem fagyasztható. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Közvetlen csomagolóanyagok
Port tartalmazó injekciós üvegek:
1200NE VWF/500NE FVIII: fehér, steril liofilizátum ezüst/piros alumínium/polipropilén kombikupakkal és latex‑mentes brómbutil gumidugóval lezárt színtelen (II. típusú) injekciós üvegbe töltve.
2400NE VWF/1200NE FVIII: fehér, steril liofilizátum halványpiros/piros alumínium/polipropilén kombikupakkal és latex‑mentes brómbutil gumidugóval lezárt színtelen (II. típusú) injekciós üvegbe töltve.
Oldószert tartalmazó injekciós üvegek:
Injekcióhoz való víz kék/kék polipropilén műanyag lemezzel, rolnizott alumíniumkupakkal és szürke latex‑mentes klórbutil vagy brómbutil gumidugóval lezárt, színtelen (I. típusú) injekciós üvegbe töltve.
Egy port és egy oldószert tartalmazó injekciós üvegek dobozban. Az elkészítéshez és beadáshoz szükséges készlet dobozban. A két dobozt átlátszó műanyag fólia tartja össze.
Kiszerelés
Haemate P1200NE VWF/500NE FVIII-t tartalmazó doboz:
1 db port tartalmazó injekciós üveg
1 db injekciós üveg 10ml injekcióhoz való vízzel
1 db szűrővel ellátott áttöltő eszköz 20/20
Elkészítéshez és beadáshoz szükséges készlet (egy belső dobozban)
-
1 db 10ml‑es egyszer használatos fecskendő
-
1 db vénapunkcióra szolgáló készlet
-
2 db alkoholos törlő
-
1 db nem steril tapasz
Haemate P2400NE VWF/1200NE FVIII-t tartalmazó doboz:
1 db port tartalmazó injekciós üveg
1 db injekciós üveg 15ml injekcióhoz való vízzel
1 db szűrővel ellátott áttöltő eszköz 20/20
Elkészítéshez és beadáshoz szükséges készlet (egy belső dobozban)
-
1 db 20ml‑es egyszer használatos fecskendő
-
1 db vénapunkcióra szolgáló készlet
-
2 db alkoholos törlő
-
1 db nem steril tapasz
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Általános teendők
-
Feloldás után az oldat tiszta vagy kissé opálos. Feloldás után, alkalmazás előtt a felszívott, megszűrt (lásd alább) oldatot vizuálisan ellenőrizni kell a színváltozásra és az esetleges részecskék megjelenésére. A feloldásra vonatkozó utasítás szigorú betartása mellet is előfordulhat, hogy az oldatban pelyhes részecskék láthatók. A Mix2Vial áttöltő készletben lévő szűrő teljesen eltávolítja ezeket a részecskéket. A szűrés nem befolyásolja a szükséges dózis meghatározását. A szűrés után zavaros, részecskéket tartalmazó oldatot nem szabad felhasználni!
-
A feloldást és a felszívást aszeptikus körülmények között kell végezni.
Feloldás
Az oldószert vigye szobahőmérsékletre. A Haemate P-t és az oldószert tartalmazó injekciós üvegek kupakjainak lepattintható részét távolítsa el, majd a gumidugó felületét kezelje a fertőtlenítő oldattal, és hagyja megszáradni mielőtt a Mix2Vial csomagot kibontaná.
-
1 1. Nyissa ki a Mix2Vial csomagot a fedőfólia lehúzásával. Ne vegye ki a Mix2Vial‑t a buborékcsomagolásból. 2 2. Helyezze az oldószeres üveget egy sima, tiszta felületre, és tartsa üveget szorosan. A műanyag tartóval együtt a Mix2Vial készlet kék végében lévő tűt nyomja egyenesen lefelé és szúrja át az oldószeres üveg gumidugóját. 3 3. Óvatosan távolítsa el a műanyag tartót a Mix2Vial készletről úgy, hogy a tartó karimájánál fogva felfelé húzza. Győződjön meg róla, hogy csak a tartót húzta le, és nem a Mix2Vial készletet. 4 4. Helyezze a Haemate P-t tartalmazó üveget egy sima és szilárd felületre. Az oldószeres üveget a rajta lévő Mix2Vial készlettel együtt fordítsa meg, és a készlet átlátszó végében lévő tűt nyomja egyenesen lefelé és szúrja át a Haemate P-t tartalmazó üveg gumidugóját. Az oldószer automatikusan átfolyik a Haemate P-t tartalmazó üvegbe. 5 5. Egyik kezével fogja meg a Mix2Vial készlet Haemate P-hez csatlakozó részét, másik kezével az oldószeres üveghez csatlakozó darabot, és csavarja szét két részre óvatosan úgy, hogy ne keletkezzen hab a Haemate P oldódása közben. Az oldószeres üveget a hozzá kapcsolódó kék színű áttöltő eszköz darabbal együtt távolítsa el. 6 6. A Haemate P-t tartalmazó üveget a rajta lévő átlátszó adapterrel együtt enyhén mozgassa addig, amíg a készítmény teljesen feloldódik. Ne rázza az üveget. 7 7. Szívjon levegőt az üres, steril fecskendőbe. A függőlegesen álló Haemate P üvegen lévő Mix2Vial készlethez csatlakoztassa a fecskendőt. Nyomja a levegőt a Haemate P-t tartalmazó üvegbe.
Felszívás és alkalmazás
-
8 8. Tartsa a fecskendő dugattyúját benyomva, és fordítsa meg az üveget a fecskendővel együtt, majd szívja ki az oldatot a dugattyú lassú visszahúzásával. 9 9. Amint az oldat teljes mennyisége a fecskendőbe került, fogja szorosan a fecskendőt (a dugattyúval lefelé tartva) és a Mix2Vial készletet válassza le róla.
A Haemate P injektálására egyszer használatos műanyag fecskendőt kell használni, mivel az üveg fecskendő csiszolt felületére az ilyen típusú oldatok felragadhatnak.
Az oldatot lassan, intravénásan adja be (lásd 4.2pont) ügyelve arra, hogy a készítménnyel teli fecskendőbe ne kerüljön vér.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.