HELANT 20 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - HELANT 20 MG
A Helant felnőttek számára javallt a reflux oesophagitis tüneteinek (például: gyomorégés, gyomorsav regurgitatio) kezelésére.
Adagolás
Felnőttek
A javasolt adag 20mg (egy kapszula) napi egyszer, 14napon keresztül.
A tünetek javulásának eléréséhez szükséges lehet a kapszulák 2‑3 egymást követő napon keresztül történő szedése.
A betegek többségénél 7napon belül teljesen elmúlik a gyomorégés. A kezelést be kell fejezni, amint a tünetek teljes mértékben elmúltak.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges (lásd 5.2pont).
Májkárosodás
Az omeprazol szedése előtt a májkárosodásban szenvedő betegeknek beszélniük kell kezelőorvosukkal. (lásd 5.2pont).
Idősek
Időseknél nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.2pont).
Gyermekek és serdülők
A Helant alkalmazása nem javallt 18év alatti gyermekek és serdülők esetében.
Az alkalmazás módja
A Helant-ot éhgyomorra kell bevenni, legalább 30perccel étkezés előtt és legalább 2órával a legutóbbi étkezést követően (lásd 5.2 pont). A kapszulát egészben, fél pohár vízzel kell bevenni. A kapszulákat nem szabad szétrágni vagy felnyitni, a megfelelő hatás elérése érdekében.
-
A készítmény hatóanyagával, szubsztituált benzimidazollal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Az omeprazol, a többi protonpumpa‑gátlóhoz (PPI) hasonlóan, nem adható együtt nelfinavirral (lásd 4.5pont).
Bármilyen figyelmeztető tünet felléptekor (pl. szignifikáns, nem szándékos fogyás, visszatérő hányás, dysphagia, haematemesis vagy melaena) és gyomorfekély gyanúja esetén vagy annak jelenlétekor a malignitást ki kell zárni, mivel a kezelés elfedheti a tüneteket, késleltetve a diagnózist.
Az atazanavir protonpumpa‑gátlókkal történő együttes alkalmazása nem javallt (lásd 4.5pont). Amennyiben atazanavir és protonpumpa‑gátló együttes alkalmazása megítélés szerint mégis szükségszerű, szoros klinikai megfigyelés (pl. a szervezetben található vírusszint) javasolt 400mg‑ra emelt atazanavir dózis és 100mg ritonavir kombináció alkalmazása mellett; a 20mg‑os omeprazol dózist nem szabad túllépni.
Az omeprazol egy CYP2C19 inhibitor. Az omeprazollal történő kezelés megkezdésekor és befejezésekor, a CYP2C19 enzimen keresztül metabolizálódó gyógyszerekkel lehetséges interakciókat figyelembe kell venni. Az omeprazol és a klopidogrel között gyógyszer-interakció kialakulását figyelték meg (lásd 4.5 pont). Ennek az interakciónak a klinikai jelentősége még nem tisztázott. Elővigyázatosságból, az omeprazol és a klopidogrel együtt adása nem javasolt.
Ritkán, illetve nagyon ritkán súlyos bőrreakciókat (SCAR), beleértve a Stevens−Johnson-szindrómát (SJS), a toxikus epidermális nekrolízist (TEN), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) és az acut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), jelentettek omeprazol-kezeléssel összefüggésben, amelyek életveszélyesek vagy halálosak lehetnek.
Szubakut bőr lupus erythematosus (SCLE)
A protonpumpa‑gátlók használata nagyon ritkán kapcsolatba hozható SCLE esetekkel. Elváltozások esetén, különösen, ha ez a bőr napnak kitett területén van, valamint ha ízületi fájdalommal társul, sürgősen orvoshoz kell fordulni és meg kell fontolni a Helant adagolásának leállítását. Az SCLE előfordulása valamely protonpumpa‑gátlóval történő korábbi kezelés esetén növelheti az SCLE esélyét más protonpumpa‑gátlók használata esetén is.
Protonpumpa-gátlókkal végzett kezelés kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések, mint például a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés kockázatát és a kórházi ellátásban részesülő betegeknél esetleg a Clostridium difficile fertőzés kockázatát is (lásd 5.1pont).
Vesekárosodás
Omeprazolt szedő betegeknél akut tubulointerstitialis nephritist (TIN) figyeltek meg, amely bármikor előfordulhat az omeprazol-kezelés folyamán (4.8pont). Az akut tubulointerstitialis nephritis veseelégtelenségbe progrediálhat.
TIN gyanúja esetén az omeprazol alkalmazását le kell állítani, és haladéktalanul a megfelelő kezelést kell indítani.
Laboratóriumi vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás
A megnövekedett kromogranin-A (CgA) szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. Ezen kölcsönhatás elkerülése érdekében az omeprazol-kezelést legalább 5nappal a CgA-mérés előtt fel kell függeszteni (lásd 5.1pont). Amennyiben a CgA‑ és gasztrinszintek az eredeti mérés után nem térnek vissza a referencia tartományba, a protonpumpa-gátló kezelés felfüggesztése után 14nappal meg kell ismételni a mérést.
Olyan betegeknek, akiknél hosszú távon visszatérő tünetek az emésztési zavar vagy a gyomorégés, rendszeres időközönként fel kell keresniük kezelőorvosukat. Az olyan 55éves van annál idősebb betegeknek, akik naponta szednek bármilyen vény nélkül kapható gyógyszert emésztési zavarra vagy gyomorégésre, erről tájékoztatniuk kell kezelőorvosukat vagy gyógyszerészüket.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy beszéljenek kezelőorvosukkal, ha:
-
gyomorfekély vagy gastrointestinalis műtét szerepel a kórtörténetben,
-
emésztési zavar vagy gyomorégés miatt folyamatos tüneti kezelés alatt állnak 4hétig vagy annál tovább
-
sárgaságban vagy májbetegségben szenvednek
-
55évesek vagy idősebbek és új tüneteket tapasztaltak vagy a közelmúltban megváltoztak a tüneteik.
A betegek nem szedhetik az omeprazolt megelőző kezelésre.
Nátrium
Ez a gyógyszer 225mg nátriumot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 11,2% ának felnőtteknél.
Az omeprazol hatása más hatóanyagok farmakokinetikájára
A pH függvényében felszívódó hatóanyagok
Az omeprazol-kezelés ideje alatt lecsökkent intragasztrikus aciditás miatt, a pH függvényében felszívódó hatóanyagok abszorpciója növekedhet, vagy csökkenhet.
Nelfinavir, atazanavir
A nelfinavir és az atazanavir plazmakoncentrációja omeprazollal történő együttes alkalmazáskor csökken.
Az omeprazolnak a nelfinavirral történő együttadása ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Omeprazol (napi 40mg) együttadásakor a nelfinavir átlag expozíciója kb. 40%‑kal, továbbá a farmakológiai szempontból aktív M8 metabolitjának átlag expozíciója 75‑90%‑kal csökkent. Az interakcióban a CYP2C19 inhibició is szerepet játszhat.
Az omeprazol és az atazanavir együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4pont).
Egészséges önkéntesekben az omeprazolt (naponta egyszer 40mg) 300mg atazanavir/100mg ritonavirral együttadva, az atazanavir expozíciója 75%‑kal csökkent. Az atazanavir adagjának növelése 400mg‑ig nem kompenzálta az omeprazolnak az atazanavir expozíciójára gyakorolt hatását. Egészséges önkénteseknél (napi 20mg) omeprazol és 400mg atazanavir/100mg ritonavir együttes alkalmazása az atazanavir expozíció mintegy 30%‑os csökkenését eredményezte, a napi 300mg atazanavir/100mg ritonavir alkalmazása mellett megfigyelt expozícióhoz viszonyítva.
Digoxin
Omeprazol (napi 20mg) és digoxin, egészséges alanyokban történő együttes alkalmazásakor a digoxin biohasznosulása 10%‑kal megemelkedett. Digoxin okozta toxikus hatásról ritkán számoltak be. Azonban idős betegeknél, az omeprazol nagy dózisokban történő alkalmazásakor elővigyázatosság szükséges. Ilyen esetekben a digoxin terápiás gyógyszerszint‑monitorozását kell bevezetni.
Klopidogrel
Egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok eredményei farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatást mutattak a klopidogrel (300mg‑os telítő dózis/75mg‑os napi fenntartó dózis) és az omeprazol (napi 80mg per os) között, ami a klopidogrel aktív metabolitja expozíciójának átlagosan 46%‑os csökkenését, valamint a thrombocyta‑aggregáció maximális gátlásának (ADP-indukált) átlagosan 16%‑os csökkenését eredményezte.
Ellentmondásos adatokat jelentettek mind az obszervációs, mind a klinikai vizsgálatok eredményeképpen az omeprazol farmakokinetikai/farmakodinámiás interakciójának a major cardiovascularis eseményekre gyakorolt klinikai hatásáról. Elővigyázatosságból, az omeprazol és a klopidogrel együttadása nem javasolt (lásd 4.4pont).
Egyéb hatóanyagok
A pozakonazol, az erlotinib, a ketokonazol, és az itrakonazol felszívódása jelentősen csökkent, és ily módon a klinikai hatásosság gyengülhet. A pozakonazollal és az erlotinibbel történő együttes alkalmazást kerülni kell.
A CYP2C19 enzim által metabolizált hatóanyagok
Az omeprazol közepes mértékben gátolja a CYP2C19 aktivitását, mely az omeprazol metabolizmusában fő szerepet játszik. Így, a szintén a CYP2C19 enzim által metabolizált hatóanyagokkal történő együttadáskor azok metabolizmusa lelassulhat, és szisztémás expozíciójuk megnövekedhet. Ilyen gyógyszerkészítmények, például az R‑warfarin, valamint az egyéb K‑vitamin antagonisták, a cilosztazol, a diazepám és a fenitoin.
Cilosztazol
Egy keresztezett vizsgálatban, egészséges alanyoknak 40mg dózisokban adott omeprazol hatására a cilosztazol maximális plazmakoncentrációja (Cmax) 18%‑kal, az idő‑plazmakoncentráció görbe alatti terület (AUC, area under the curve) értéke 26%‑kal, továbbá az egyik aktív metabolitjának Cmax értéke 29%‑kal, AUC-értéke pedig 69%‑kal megemelkedett.
Fenitoin
Az omeprazol-terápia bevezetésekor az első két hétben, valamint a fenitoin-dózis módosításakor javasolt a fenitoin plazmakoncentrációjának ellenőrzése. Az omeprazol-terápia befejezésekor is ellenőrzés, és újabb dózismódosítás elvégzése szükséges.
Ismeretlen mechanizmus
Szakvinavir
Az omeprazol szakvinavirral/ritonavirral történő együttadása a szakvinavir plazmakoncentrációjának megközelítőleg 70%‑os emelkedését eredményezte, melyet a HIV-fertőzött betegek jól toleráltak.
Takrolimusz
Omeprazol alkalmazása mellett, beszámoltak a takrolimusz vérszintjének növekedéséről. A takrolimusz plazmakoncentrációját és a vesefunkciót (a creatinin‑clearance-t) fokozott mértékben kell ellenőrizni, és szükség esetén módosítani kell a takrolimusz adagját.
Metotrexát
A metotrexát-szintek megemelkedéséről számoltak be néhány betegnél, amikor protonpumpa‑gátlókkal (PPI) együtt adták. Nagy dózisú metotrexát alkalmazásakor az omeprazol kezelés átmeneti felfüggesztését szükséges lehet megfontolni.
Más hatóanyagok hatása az omeprazol farmakokinetikájára
CYP2C19 és/vagy CYP3A4 inhibitorok
Mivel az omeprazol a CYP2C19 és a CYP3A4 enzimek útján metabolizálódik, az olyan ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 inhibitorok (mint pl. a klaritromicin vagy a vorikonazol) az omeprazol‑metabolizmus mértékének csökkentése miatt az omeprazol szérumszintjének megemelkedését eredményezhetik. Vorikonazollal történő együttadásakor több mint kétszeres omeprazol expozíciót tapasztaltak. Mivel az omeprazol nagy dózisait jól tolerálták, az omeprazol dózisának módosítása általában nem szükséges. Ugyanakkor súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél, illetve amennyiben hosszú távú kezelés javallt, a dózismódosítás megfontolandó.
CYP2C19 és/vagy CYP3A4 induktorok
Ismert CYP2C19 vagy CYP3A4 induktorok, vagy mindkét enzim induktora (mint pl. rifampicin és közönséges orbáncfű) az omeprazol szérumszintjének csökkenését eredményezheti az omeprazol metabolizmusának felgyorsítása által.
Terhesség
Három prospektív epidemiológiai vizsgálat adatai (több mint 1000 ismert kimenetel) nem utalnak arra, hogy az omeprazol káros hatással lenne a terhességre vagy a magzatra/újszülöttre. Az omeprazol terhesség alatt is alkalmazható.
Szoptatás
Az omeprazol kiválasztódik az anyatejbe, de terápiás dózisban alkalmazva valószínűleg nincs hatással a gyermekre.
Termékenység
Az orálisan adagolt omeprazol racém keverékkel végzett állatkísérletek nem utalnak fertilitásra gyakorolt hatásokra.
Az omeprazol nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban előfordulhatnak gyógyszermellékhatások, mint például. szédülés és látászavarok (lásd 4.8pont). Amennyiben a beteg ezt tapasztalja, nem szabad gépjárművet vezetnie, illetve gépkezeléssel járó munkát végeznie.
A gyógyszerbiztonsági profil összefoglalása
A leggyakoribb mellékhatások (a betegek 1‑10%‑ánál) a fejfájás, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, haspuffadás, és hányinger/hányás.
Súlyos bőrreakciókat (SCAR), beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), a toxikus epidermális nekrolízist (TEN), az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) és az acut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), jelentettek omeprazol-kezeléssel összefüggésben (lásd 4.4pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az omeprazollal folytatott klinikai vizsgálatokban és a posztmarketing alkalmazás során a következő gyógyszermellékhatások esetében igazolódott, vagy merült fel annak gyanúja, hogy összefüggésben vannak a kezeléssel. Egyik sem volt dózisfüggő. Az alább felsorolt mellékhatásokat a gyakoriság alapján és a szervrendszerek szerint csoportosították. A gyakorisági kategóriákat az alábbi konvenciók alapján határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100, <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer/gyakoriság | Mellékhatás |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka: | leukopenia, thrombocytopenia |
| Nagyon ritka: | agranulocytosis, pancytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ritka: | túlérzékenységi reakciók, pl. láz, angioedema, anaphilaxiás reakció/shock |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Ritka: | hyponatraemia |
| Nem ismert: | hypomagnesaemia; a súlyos hypomagnesaemia összefügghet hypocalcaemiával; a hypomagnesaemia hypokalaemiával szintén társulhat |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Nem gyakori: | álmatlanság |
| Ritka: | agitáció, zavartság, depresszió |
| Nagyon ritka: | agresszió, hallucinációk |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | fejfájás |
| Nem gyakori: | szédülés, paraesthesia, somnolentia |
| Ritka: | ízérzés zavarai |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Ritka: | homályos látás |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori: | vertigo |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Ritka: | bronchospasmus |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | hasi fájdalom, székrekedés, diarrhoea, flatulencia, hányinger/hányás, fundus mirigy polipok (benignus) |
| Ritka: | szájszárazság, stomatitis, gastrointestinalis candidiasis |
| Nem ismert: | mikroszkópos colitis |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nem gyakori: | emelkedett májenzimszintek |
| Ritka: | sárgasággal járó vagy anélkül jelentkező hepatitis |
| Nagyon ritka: | májelégtelenség, encephalopathia a már fennálló májbetegségben szenvedő betegeknél |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nem gyakori: | dermatitis, pruritus, bőrkiütés, urticaria |
| Ritka: | alopecia, fényérzékenység, akut generalizált exantemás pustulosis (AGEP), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) |
| Nagyon ritka: | erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN) |
| Nem ismert | szubakut bőr lupus erythematosus (lásd 4.4pont) |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Ritka: | arthralgia, myalgia |
| Nagyon ritka: | izomgyengeség |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Ritka: | Tubulointerstitialis nephritis (veseelégtelenségbe progrediálhat) |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Nagyon ritka: | gynaecomastia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nem gyakori: | általános rossz közérzet, peripheriás oedema |
| Ritka: | fokozott izzadás |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Korlátozott számú adat áll rendelkezésre az omeprazol túladagolás hatásairól emberben. Az irodalomban leírtak 560mg‑ig terjedő adagokat, és az eseti jelentések szerint az egyszeri per os omeprazol adagok elérték a 2400mg‑ot (ami a szokásos javasolt klinikai dózis 120‑szorosa). Az omeprazol túladagolás következményeként jelentkező hányingerről, hányásról, szédülésről, hasi fájdalmakról, hasmenésről és fejfájásról számoltak be. Néhány esetben apathia, depressio és confusio is előfordult.
A leírt tünetek átmenetiek voltak, és súlyos kimenetelű esetről nem számoltak be. Az elimináció mértéke növelt dózisok esetén változatlan maradt (első rendű kinetika). A kezelés, amennyiben arra szükség van, tüneti.
Farmakológiai tulajdonságok - HELANT 20 MG
Farmakoterápiás csoport: savtermelés zavarával járó betegségek gyógyszerei, protonpumpa‑gátlók,
ATC kód: A02BC01
Hatásmechanizmus
Az omeprazol, ami két enantiomér molekula racém elegye, a gyomorsav‑szekréciót célzott hatásmechanizmuson keresztül csökkenti. A parietális sejtben lévő protonpumpa speciális inhibitora. Gyorsan hat, és a gyomorsav‑szekréció reverzibilis gátlásával napi egyszeri adagolás mellett biztosítja a savkontrollt.
Az omeprazol gyenge bázis, ami a parietális sejt intracelluláris canaliculusának savas környezetében koncentrálódik és aktiválódik, ahol a H+, K+‑ATP‑áz enzimet, azaz a protonpumpa működését gátolja. A gyomorsavképződés utolsó fázisára kifejtett hatása dózisfüggő, és igen hatásosan gátolja mind a bazális, mind az inger hatására képződő gyomorsavtermelést, a stimulációtól függetlenül.
Farmakodinámiás hatások
Minden megfigyelt farmakodinámiás hatása megmagyarázható az omeprazolnak a gyomorsav-szekrécióra kifejtett hatásával.
A gyomorsav‑szekrécióra gyakorolt hatás
Az omeprazol napi egyszeri, per os alkalmazott adagja, gyorsan és hatékonyan gátolja, mind a nappali, mind pedig az éjjeli gyomorsav szekréciót; a terápia megkezdése után 4napon belül eléri a maximális hatást. 20mg omeprazollal 24órán keresztül fenntartható a nyombélfekélyes betegek intragasztrikus aciditásának átlagosan legalább 80%‑os csökkenése. 24 órával az adag beadása után a pentagasztrin stimulációt követő gyomorsavtermelés csúcsának átlagos csökkenése legalább 70%.
Duodenalis fekélybetegeknél az omeprazol 20mg‑os adagja a 24órás periódusból átlagosan 17órán át ≥3 értéken tartja az intragasztrikus pH‑t.
A lecsökkent gyomorsav-szekréció és intragasztrikus aciditás következtében, az omeprazol a gastro‑oesophagealis reflux betegekben, dózisfüggően csökkenti/normalizálja az oesophagus savexpozícióját. A gyomorsav-szekréció gátlása nem a plazmakoncentráció pillanatnyi értékével, hanem az omeprazol idő‑plazmakoncentráció függvényének görbe alatti területével (AUC) arányos.
Omeprazol kezelés ideje alatt nem tapasztaltak tachyphylaxiát.
Egyéb, a gyomorsavszekréció‑gátlással kapcsolatos hatások
Hosszú távú kezelés során valamivel gyakrabban fordultak elő glandularis cysták a gyomorban. Ezek az erőteljes gyomorsavszekréció‑gátlás következményeként kialakuló jóindulatú, és reverzibilisnek tűnő fiziológiai elváltozások.
A bármely okból bekövetkező gyomorsavcsökkenés, beleértve a protonpumpa-gátlók alkalmazását is, azt eredményezi, hogy a gastrointestinalis traktusban normál állapotban is jelenlévő baktériumok száma megnövekszik a gyomorban. A gyomorsavcsökkentő terápia kismértékben növelheti bizonyos gastrointestinalis fertőzések, mint pl. a Salmonella vagy a Campylobacter fertőzés kialakulásának kockázatát, és a kórházi ellátásban részesülő betegeknél esetleg a Clostridium difficile fertőzés kockázatát is.
Az omeprazol, mint minden gyomorsavszekréció-gátló gyógyszer, csökkentheti a B12-vitamin (cianokobalamin) felszívódásának mértékét hypo- vagy achlorhydria miatt. Ezt figyelembe kell venni azon betegek hosszú távú kezelése során, akiknek szervezetében alacsony a B12-vitamin tartalék vagy akiknél jelen vannak a B12-vitamin csökkent felszívódásának rizikófaktorai.
A szekréciót gátló gyógyszerekkel végzett kezelés alatt a gyomorsavszekréció csökkenésére adott válaszként a szérum gasztrinszint emelkedik. A gyomor csökkent aciditása miatt a CgA-szint is emelkedik. A megnövekedett CgA‑szint zavarhatja a neuroendokrin tumorok vizsgálatait. A rendelkezésre álló, publikált bizonyítékok arra utalnak, hogy a protonpumpa‑gátlók alkalmazását a CgA-mérések előtt 5–14nappal fel kell függeszteni. Ez lehetővé teszi, hogy a PPI‑kezelést követően esetleg hamisan emelkedett CgA‑szint visszatérjen a referencia tartományba.
A hosszú távú omeprazol‑kezelés alatt a betegek egy részénél (mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében) az ECL‑ (enterochromaffin-szerű) sejtek számának valószínűleg a megemelkedett szérum-gasztrinszinttel összefüggő növekedését figyelték meg. Az eredményeknek megítélés szerint nincs klinikai jelentőségük.
Felszívódás
A Helant azonnali hatóanyagleadású, bevonatmentes gyógyszerformában tartalmazza az omeprazolt. Az omeprazol sav hatására bomlik, ezért a Helant nátrium-hidrogén-karbonátot tartalmaz, ami semlegesíti a gyomor savas pH-ját, ezáltal megvédi az omeprazolt a lebomlástól és lehetővé teszi annak felszívódását.
Az omeprazol felszívódása gyors, a csúcs‑plazmakoncentráció az adagolást követően megközelítőleg 30perc múlva alakul ki. Az omeprazol a vékonybélből szívódik fel, általában 3‑6óra időtartam alatt. Egy biohasznosulás vizsgálatban az egyidejű táplálékbevitel körülbelül 50%-al csökkenttette a felszívódás mértékét, ezért a Helant-ot nem szabad étkezés közben bevenni. Egyszeri, per os adagot követően az omeprazol szisztémás hasznosulása (biohasznosulás) kb. 40%. Ismétlődő, napi egyszeri adagolás után a biohasznosulás kb. 60%‑ra emelkedik.
Eloszlás
Egészséges egyénekben a látszólagos megoszlási térfogat kb. 0,3l/ttkg. Az omeprazol 97%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az omeprazol teljes mértékben metabolizálódik a citokróm P450 enzimrendszeren (CYP) keresztül. Metabolizmusának fő része, a plazma fő metabolitjának, a hidroxi‑omeprazol kialakulásáért felelős, polimorfikusan meghatározott CYP2C19 enzimtől függ. A fennmaradó rész, egy másik specifikus isoform, az omeprazol‑szulfon kialakulásáért felelős CYP3A4 függvénye. Az omeprazolnak a CYP2C19 enzimhez való erős affinitása következményeként, a CYP2C19 enzim egyéb szubsztrátjaival kompetitív inhibíció, és metabolikus gyógyszer‑gyógyszer interakció lehetősége fennáll. Ugyanakkor a CYP3A4 enzimhez való gyenge kötődése miatt, az omeprazol nem gátolja a CYP3A4 egyéb szubsztrátjainak metabolizmusát. Emellett, az omeprazol nem fejt ki gátló hatást a legfontosabb CYP enzimekre.
A kaukázusi lakosság mintegy 3%‑ánál, az ázsiai lakosság megközelítőleg 15‑20%‑ánál hiányzik a funkcionáló CYP2C19 enzim, őket lassú metabolizálóknak nevezzük. Ezeknél az egyéneknél az omeprazol metabolizmusát valószínűleg elsősorban a CYP3A4 katalizálja. Napi egyszeri 20mg omeprazol ismétlődő adása után az átlagos AUC körülbelül 5‑10‑szer volt magasabb a lassú metabolizálókban, mint a funkcionáló CYP2C19 enzimmel rendelkező egyénekben (gyors metabolizálók). Az átlagos csúcs‑plazmakoncentrációk is mintegy 3‑5‑szörösére növekedtek. Ezeknek az eredményeknek nincs jelentőségük az omeprazol adagolására vonatkozóan.
Elimináció
Az omeprazol plazmaeliminációs féléletideje rendszerint kevesebb, mint egy óra mind egyszeri, mind napi egyszeri ismétlődő per os adagolást követően. Az omeprazol az egymást követő adagok között teljesen kiürül a plazmából, és napi egyszeri alkalmazás mellett nem mutat hajlamot akkumulációra. Az omeprazol orális adagjának majdnem 80%‑a a vizelettel választódik ki metabolitok formájában, a maradék pedig elsősorban az epekiválasztás útján, széklettel ürül.
Linearitás/non-linearitás
Az omeprazol AUC-értéke az ismétlődő alkalmazás során megnövekszik. Ez a növekedés dózisfüggő, és ismétlődő adagolás után nem lineáris dózis‑AUC-emelkedést eredményez. Ez az idő‑ és dózisfüggés a first pass metabolizmus és a szisztémás clearance csökkenésének tulajdonítható, melyet valószínűleg az omeprazol és/vagy annak metabolitjai (pl. a szulfon) okozhatnak a CYP2C19 enzim gátlásával.
A metabolitok nincsenek hatással a gyomorsav‑szekrécióra.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Az omeprazol metabolizmusa májkárosodás esetén csökken, ami az AUC megnövekedését eredményezi. Az omeprazol napi egyszeri adagolás mellett nem mutat akkumulációra való hajlamot.
Vesekárosodás
Az omeprazol farmakokinetikája, úgymint a szisztémás biohasznosulás, és az elimináció sebessége nem változik vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Idősek
Az omeprazol metabolizmusa kismértékben csökken idős egyéneknél (75‑79éveseknél).
Gyógyszerészeti jellemzők - HELANT 20 MG
Kapszula töltet
nátrium‑hidrogén-karbonát
A-típusú karboximetilkeményítő-nátrium
nátrium-sztearil-fumarát
Kapszulahéj
zselatin
vörös vas-oxid (E172)
titán‑dioxid (E171)
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
7db vagy 14db kemény kapszula PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: keresztjelzés nélkül
Osztályozás: I. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).