HUMA-ZOLAMIDE 250 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - HUMA-ZOLAMIDE 250 MG
A Huma-Zolamide 250 mg tabletta alkalmas az alábbi betegségek és tünetek kezelésére felnőtteknél:
Glaukoma:
Szimplex (nyílt zugú) glaukoma, szekunder glaukoma, akut zárt zugú glaukomában a szembelnyomás csökkentésére a preoperatív szakban, amikor a műtét halasztására van szükség.
Ödéma adjuváns kezelése:
Kongesztív szívelégtelenség miatti, gyógyszer okozta vagy premenstruális ödéma adjuváns kezelése.
Epilepszia adjuváns kezelése:
Generalizált epilepsziák (petit mal absence, grand mal, myoclonusos rohamok, kevert típusú rohamok) kezelése más görcsoldókkal együtt adva.
További javallat:
Hegyibetegség tüneteinek megelőzésére és enyhítésére azoknak a hegymászóknak, akik gyors szintemelkedést kísérelnek meg, és azoknak, akik a fokozatos szintemelkedés ellenére nagyon érzékenyek akut magassági betegségre.
Adagolás
Glaukoma: A szokásos terápia kiegészítésére. Szimplex (nyílt zugú) glaukomában napi 1-4 tabletta. E fölötti dózisban adva hatása nem fokozódik. Valamennyi esetben mind a tünetekre, mind a szemnyomásra tekintettel kell lenni a terápiás adag gondos beállításakor, ill. módosításakor.
Secunder glaukoma kezelésekor és akut kongesztiv (zárt zugú) glaukoma némely eseteinek preoperativ kezelésére a javasolt adag 4 óránként 1 tabletta, bár egyes esetek rövid távú, napi 2tablettára is reagálnak. Némely akut esetben az első 2 tabletta adása után a beteg állapotától függően indokolt esetben 4 óránként 1tabletta adandó.
A napi maximális dózis 1000 mg.
Ödéma: A kezdő adag napi egyszeri 1 tabletta (illetve 5mg/ttkg) reggel.
A diuretikus hatás optimalizálására legjobb másnaponként adagolni.
A Huma-Zolamide 250 mg tablettával történő kezelés nem helyettesíti és nem teszi feleslegessé az egyéb terápiát, pl. digitálisz, ágynyugalom, sómegvonás kongesztív szívelegtelenségben, és szükség van az egyéb elemek, pl. kálium pótlására gyógyszer okozta ödéma esetén.
Epilepszia: adjuváns szerként a roham megelőzésére petit mal absence-ban, grand malban, kevert típusú epilepsziában és mioklonusokkal járó rohamok esetén. Javasolt napi teljes adagja 8-30 mg/ttkg osztott adagokban (1-4 tabletta). Egyéb antikonvulzívummal együttadva javasolt kezdő adagja napi egyszeri 1 tabletta, ami később legfeljebb 4 tablettára emelhető.
Magassági- (hegyi-) betegség megelőzése: Az expositio előtti napon kezdve naponta 2-szer 1 tabletta, a magaslati körülmények között legalább 2-3 napon át folytatva.
Idősek
A Huma-Zolamide különleges óvatosággal adható idős betegeknek, továbbá azoknál, akiknél fennáll a húgyutak elzáródásának lehetősége, vagy olyan rendellenességeknél, amelyek előidézhetik az elektrolit-háztartás felborulását, vagy májkárosodás esetén.
Más gyógyszerekről történő átállás esetén fokozatosság szükséges.
Gyermekek és serdülők
A Huma-Zolamide 250 mg tabletta gyermekekre és serdülőkre vonatkozó biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát célszerű étkezés közben bevenni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely a segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Acetilszalicilsavra, más prosztaglandinszintézis-gátlóra, azo-színezékekre való túlérzékenység.
-
Csökkent szérum nátrium- és/vagy kálium szint esetén, kifejezett vese- és májbetegségben vagy diszfunkcióban, mellékvesekéreg elégtelenségben és hiperklorémiás acidózisban, májcirrózisban hepatikus enkefalopátia kialakulásának veszélye miatt.
-
Tartós adagolása ellenjavallt krónikus non-kongesztiv zártzugú glaukomában, mivel a csökkenő intraocularis nyomás elfedi a zug organikus záródásának tüneteit (a glaukoma romlását).
-
Szoptatás.
Öngyilkossági késztetés és viselkedés megjelenését jelentették antiepileptikumokkal kezelt betegeknél. A randomizált, placebokontrollos vizsgálatok metaanalízise szintén kimutatta az öngyilkossági késztetés és viselkedés kismértékű emelkedését. A rendelkezésre álló adatok nem zárják ki az acetazolamid szerepét ennél a rizikófaktornál. Emiatt a betegeket monitorozni kell öngyilkossági késztetés tekintetében és megfelelő kezelést kell foganatosítani. Tanácsolni kell a betegnek és a környezetének, hogy kérjenek segítséget, ha ilyen probléma merül fel.
A beteget figyelmeztetni kell, hogy szokatlan kiütések esetén értesítse a kezelőorvost.
Ritkán előfordultak fatális kimenetelű túlérzékenységi reakciók szulfonamidokkal szemben.
Az acetazolamid alkalmazását követően choroidealis effusio/choroidea-leválás eseteiről számoltak be. Ezek tünetei közé tartozik a látásélesség hirtelen csökkenése, illetve a szemfájdalom, amelyek az acetazolamid-kezelés megkezdése után néhány órán belül jelentkezhetnek. Ha choroidealis effusio/choroidea-leválás gyanúja merül fel, az acetazolamid alkalmazását a lehető leggyorsabban abba kell hagyni.
Az adagok növelése általában nem fokozza a diuretikus hatást, de növelheti az álmosságot és/vagy a paresztéziát. A dózis emelése gyakran a diuresis csökkenését eredményezi. Bizonyos körülmények között azonban igen nagy adagokat adnak más diuretikummal kombinálva refrakter ödéma kezelésére. Pulmonalis obstrukció vagy emfizéma esetén, ahol az alveoláris ventilláció károsodott lehet, az acetazolamid siettetheti az acidózis kialakulását, vagy már fennálló acidózis esetén súlyosbíthatja azt.
Laboratóriumi és egyéb kontroll vizsgálatok: Tartós alkalmazása esetén fokozottan tekintettel kell lenni az acidózis kialakulásának veszélyére, az elektrolit- egyensúly – különösen a szérum K+ szint -, és a vérkép változására.
Nem kardiogén pulmonalis oedema
A nem kardiogén pulmonalis oedema súlyos eseteiről számoltak be az acetazolamid bevételét követően, akár egyetlen dózis alkalmazását követően is (lásd 4.8 pont). A nem kardiogén pulmonalis oedema jellemzően az acetazolamid bevételét követően perceken vagy órákon belül alakult ki. A tünetek közé tartozott a dyspnoe, a hypoxia és a légzési elégtelenség. Amennyiben nem kardiogén pulmonalis oedema gyanúja merül fel, az acetazolamid alkalmazását le kell állítani, és szupportív kezelést kell alkalmazni. Az acetazolamidot nem szabad alkalmazni olyan betegeknél, akiknél korábban az acetazolamid bevételét követően nem kardiogén pulmonalis oedema alakult ki.
A terápia kezdetekor és azt követően rendszeres időközönként ellenőrizni kell:
a teljes vérképet, a trombocita-számot, a szérum elektrolit szintek változásait (Na+, K+, Cl-), valamint el kell végezni a vizelet vizsgálatát (vesefunkció károsodás, cristalluria, vesekő irányában).
A kezelés megkezdésekor a pusztulákkal társuló, lázas, generalizált eritéma megjelenése az akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) tünete lehet (lásd 4.8 pont). AGEP diagnózisa esetén az acetazolamid kezelést meg kell szakítani, és a továbbiakban az acetazolamid alkalmazása ellenjavallt.
Segédanyag
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Az acetazolamid szulfonamid származék.
A szulfonamidokkal és más folsav-antagonista hatású készítményekkel együttadva fokozhatja azok folsav-antagonista hatását.
Oralis antikoaguláns hatású vegyületek hatását potencírozhatja.
Hipoglikémiát okozó oralis antidiabetikumokkal vagy inzulinnal együttadva a hipoglikémiás válasz csökkenhet, mert a karboanhidráz-gátlók hiperglikémiát és glikozuriát okozhatnak. A vércukorszint gyakoribb ellenőrzése javasolt!
Szalicilátokkal együttadva súlyos acidózis alakulhat ki. A nagydózisú szalicilát-kezelésben részesülő páciensek esetében a szalicilátmérgezés kockázata fokozódhat, mivel az egyidejű karboanhidráz-gátló kezelés metabolikus acidózist okozó hatása következtében fokozódik a szalicilátok penetrációja a központi idegrendszerbe, és ennek következtében nő a központi idegrendszeri toxicitás. Anorexia, tachypnoe, letargia és kóma jelentkezhet.
Szívglikozidokkal együttadva növelheti azok hipokalaemizáló hatását és toxicitását.
Antihipertenzivumokkal együttadva dózismódosítás szükséges lehet.
Módosítja együttadás során a fenitoin metabolizmusát, megemelve annak vérszintjét.
Súlyos osteomalácia alakulhat ki antikonvulzivumokkal (fenitoin vagy más hidantoinok, karbamazepin, barbiturátok, pirimidon) együttadva. Csökkenti a pirimidon és növeli a karbamazepin vérszintjét.
Más karboanhidráz-bénítókkal nem adható együtt, mert egymás hatását fokozzák.
Fokozza a barbiturátok hatásait, valamint a metotrexát toxicitását.
A probenicid és a szulfinpirazon az acetazolamid hatását erősíti.
Hexametilén-tetraminnal adva fennáll a húgyúti kőképződés veszélye.
A kortikoszteroidok, glikokortikoidok, a parenteralisan adott amfotericin B, vagy kortikotropin kezelés, karboanhidráz-gátlóval együttadva – különösen hosszú távú kezelés során – súlyos hipokalémiát okozhat, ezért a szérum K+ szint monitorozása és a szívműködés rendszeres ellenőrzése fontos. A kortikoszteroidok vagy a kortikotropin együttadása acetazolamiddal fokozza a hiponatrémia és/vagy ödéma képződés kockázatát. A kortikoszteroidok vagy a kortikotropin együttadása karboanhidráz-gátlókkal fokozza a hipokalcémia és osteoporosis kialakulásának kockázatát.
Amfetamin származékok, valamint kinidin karboanhidráz-gátlókkal együttadva, fokozzák a terápiás- és /vagy mellékhatásokat vagy elnyújtják azok időtartamát. Az acetazolamid – minthogy hatására a vizelet lúgos vegyhatásúvá válik – csökkenti az amfetamin származékok és a kinidin kiürülését.
Ciprofloxacinnal együttadva csökkentheti annak oldékonyságát a vizeletben, a páciensnél fokozottan kell figyelni a cristalluria és a nefrotoxicitás jeleire.
Efedrinnel együttadva megnövelheti annak felezési idejét, elnyújtva ezzel hatását.
Mannitol vagy urea együttadásakor az intraocularis nyomás nagyobb mértékben csökken, míg a diurezis nagyobb mértékben fokozódik.
A mexiletin renalis excretioja a vizelet alkalizálódása során elhúzódóvá válhat.
Neuromuscularis blokádot okozó készítmények együttadásakor fokozódhat azok hatása fokozott vagy elhúzódó respiratorikus depressziót vagy bénulást, apnoet okozva.
Élelmiszerrel és alkohollal való interakciókról nincsenek adatok.
Terhesség
Állatkísérletekben magzatkárosító hatást igazoltak. Megfelelő és jól kontrollált humán vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Terhesség időszakában csak abban az esetben alkalmazható - az előny/ kockázat gondos mérlegelése alapján -, amennyiben ez az anya kezelése során elkerülhetetlenül szükséges.
Szoptatás
Átjut az anyatejbe. A súlyos mellékhatások lehetősége miatt alkalmazásakor a szoptatás felfüggesztendő.
Alkalmazásának első szakaszában – egyénenként meghatározandó ideig – járművet vezetni, vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos. A továbbiakban egyedileg határozandó meg a tilalom mértéke.
MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:
-
Nagyon gyakori (≥1/10)
-
Gyakori (≥1/100 – <1/10)
-
Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)
-
Ritka (≥1/10000 – <1/1000)
-
Nagyon ritka (<1/10 000)
-
Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: Thrombocytopeniás purpura, leukopenia, pancytopenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia, csontvelő-depresszió
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Ritka: Túlérzékenységi reakciók
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:
Gyakori: Étvágycsökkenés
Nem gyakori: Metabolikus acidózis
Pszichiátriai kórképek:
Gyakori: Zavartság
Ritka: Öngyilkossági késztetés
Idegrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: Végtagzsibbadás, paraesthesia, kábultság, álmosság, ízérzés zavarok
Nem gyakori: Görcsök
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem gyakori: Átmeneti myopia
Nem ismert: Choroidealis effusio, choroidea-leválás
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:
Gyakori: Hallászavarok, fülcsengés
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:
Nem ismert: Nem kardiogén pulmonalis oedema
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:
Gyakori: Hányinger, hányás, hasmenés
Nem gyakori: Melaena
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:
Nem gyakori: Májkárosodás
Ritka: Májnekrózis
Nem ismert: Kolesztatikus sárgaság
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:
Nem gyakori: Urticaria, fényérzékenység
Ritka: Exanthema, erythema multiforme, Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis
Nem ismert: Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP)
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:
Gyakori: Polyuria
Nem gyakori: Haematuria, glycosuria
Ritka: Crystalluria, vesekőképződés
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Ritka: Láz
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:
Nem gyakori: Szérum elektrolit eltérések
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - HUMA-ZOLAMIDE 250 MG
Farmakoterápiás csoport: Karboanhidráz-gátlók ATC kód: S01E C01
Hatásmechanizmus
Az acetazolamid a karboanhidráz enzim hatékony gátlója.
A vesében a karboanhidráz enzimnek a tubularis HCO3- reabszorpciójában és a H+ szekrécióban játszik alapvető szerepet.
A következő reakciót katalizálja:
CO2 + H2O ⇒ H2CO3 ⇒ HCO3-+ H+
Az acetazolamid reverzibilisen és nem kompetitíven gátolja a proximális tubulusokban a Na+ és a H+ cserét, csökken a H+ ürítés a vizeletben és csökken a reabszorbeálódó Na+ mennyisége is. A tubulus lumenben visszamaradó HCO3- Na+ kíséretében kiürül. Acetazolamid hatására a víz diurézis azonnal megemelkedik. A H+-szekréció csökkenése eredményeként a HCO3--reabszorpció csökken és a vizeletben a HCO3-szint megemelkedik. A vizelet normálisan savas pH-ja alkalikus irányba tolódik el. Az ammónia ürítés csökken az ammónia reabszorpciójának növekedése miatt. Az extracelluláris térből történő HCO3- vesztés és H+ retenció metabolikus acidózist vált ki. A HCO3- reabszorpció gátlás következében az anionok közül a Cl - ürítése csökken, és hyperklorémia alakul ki. A kialakult metabolikus acidózisban a karboanhidráz nélkül is lezajló H+ szekréció a diuretikus hatást megszünteti. A tubulusban visszamaradó, nem reabszorbeálódó Na+ és HCO3- a disztális tubulusban a Na+ és K+ csere fokozódását váltja ki, ugyanakkor a HCO3- csak minimálisan szívódik vissza. A tubulusban visszamaradó és nem reabszorbeálódó HCO3- anion hatására a negatív potenciálkülönbség fokozódik a tubulus lumen mentén, ami a K+ és a H+ lumen irányú mozgását eredményezi. A Na+ - K+ csere fokozódás jelentős K+ vesztést eredményez.
Felszívódás:
Per os adagolva gyorsan felszívódik és a bevétel után kb. 1-3 óra múlva éri el a maximális vérszintet. A szer adása után 24 órával is mértek még alacsony acetazolamid koncentrációt.
Eloszlás:
Az egész szervezetben eloszlik, elsősorban vörösvértestekben, vesében és a plazmában koncentrálódik, kisebb mértékben májban, szemben, izmokban és a központi idegrendszerben.
Per os adagolva kortól függően változik eloszlása, azonban ennek klinikai jelentősége nem ismert. Ismeretlen mennyiségben átjut a placentán.
Mintegy 93%-ban kötődik szérumfehérjéhez.
Átjutás anyatejbe
Humán adat nem áll rendelkezésre, de állatkísérletben kimutatták, hogy átjut az anyatejbe.
Elimináció
A plazma felezési idő kb. 4 óra. A veséken keresztül aktív tubuláris szekréció és passzív reabszorptio révén választódik ki. 24 óra alatt a dózis 70-100%-a választódik ki a vizeletbe.
Gyógyszerészeti jellemzők - HUMA-ZOLAMIDE 250 MG
Nátrium-lauril-szulfát, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-sztearát, povidon, kaboximetilkeményítő-nátrium, mikrokristályos cellulóz.
20 db tabletta színtelen, átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.