HYPNOGEN 10 MG FILMTABLETTA

Az álmatlanság rövid távú kezelése javallt felnőttek számára, ha az elesettséget okoz, vagy rendkívül nagy stressznek teszi ki a beteget.

Adagolás

A zolpidem hatásának kezdete gyors, ezért közvetlenül lefekvés előtt vagy után kell bevenni. A készítményt csak akkor szabad használni, ha megfelelő időtartamú alvásra van lehetőség (8óra).

A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető.

Felnőtteknek a napi javasolt adag 10mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni, és a 10mg-ot nem szabad túllépni.

A kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Általánosságban néhány napig, maximum két hétig, a dózis fokozatos leépítését is beleértve 4hétig tarthat. A dózis fokozatos leépítését az adott betegre kell szabni.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazása nem javasolt 18év alatti gyermekeknél és serdülőknél az ennél a korcsoportnál történő alkalmazását alátámasztó adatok hiánya miatt. Placebokontrollos klinikai vizsgálatokból származó, jelenleg rendelkezésre álló adatok ismertetését lásd az 5.1pontban.

Idősek

Az idős vagy legyengült betegek különösen érzékenyek lehetnek a zolpidem hatásaira, ezért ilyen esetekben az ajánlott adag csak 5mg. A zolpidem maximális adagja nem haladhatja meg a 10mg-ot.

Májkárosodás

A zolpidem clearance-e és metabolizmusa májkárosodásban csökken. Ezeknél a betegeknél a terápiát 5mg-os adaggal kell kezdeni. Különös figyelmet kell fordítani az idős betegekre. Ha a terápiás válasz nem megfelelő, és ha a gyógyszert jól tolerálják, az adag felnőttek esetében 10mg-ra növelhető (65éves kor alatt).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• obstructiv alvási apnoe syndroma;

• myasthenia gravis;

• súlyos májkárosodás;

• akut vagy súlyos légzési elégtelenség.

A hypnotikum-kezelés megkezdése előtt tisztázni kell az insomnia hátterében lévő okokat, ha az lehetséges, és megfelelően kezelni kell az alapbetegségeket.

Ha az insomnia 7-14napos kezelés után sem javul, az primer pszichiátriai rendellenesség fennállását jelezheti. A beteg állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell.

Légzéskárosodás

Károsodott légzésfunkciójú betegeknek a zolpidem kizárólag óvatossággal adható, mivel a hipnotikumok a légzésfunkciót befolyásolhatják (lásd 4.8pont). Azonban a zolpidem légzésfunkciót deprimáló hatását egészséges önkéntesekkel, valamint enyhe vagy mérsékelt fokú chronicus légúti obstructiv betegségekben szenvedő betegekkel végzett vizsgálatok során nem tapasztalták.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a zolpidem nem alkalmazható, mert encephalopathia kialakulásához vezethet (lásd 4.2 , 4.3 és 4.8pont).

Idősek

Lásd a 4.2pontban.

Psychotikus betegség

A hipnotikumok, mint a zolpidem alkalmazása a psychoticus betegek primer terápiájára nem javasoltak.

Amnézia

A szedatívumok és a hipnotikumok anterograd amnéziát okozhatnak. Ez legtöbbször néhány órával a zolpidem bevétele után jelentkezik, ezért a kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8óra megszakítatlan alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8pont).

Öngyilkosság és depresszió

A zolpidem más szedatívumokhoz és hipnotikumokhoz hasonlóan csak megfelelő körültekintéssel adható a depresszió tüneteit mutató betegeknek. Ha a szuicid tendencia nem zárható ki, vagy szerepel az anamnézisben, a kezelést a legkisebb hatásos adaggal végezzük, tekintettel a szándékos túladagolás kockázatára. A zolpidem kezelés közben, egy már korábban fennálló depresszió felszínre kerülhet. Mivel az álmatlanság a depresszió egyik tünete lehet, a javulást nem mutató álmatlanság esetén a beteg felülvizsgálandó.

Több epidemiológiai vizsgálat szerint öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet előfordulásának növekedése figyelhető meg benzodiazepinekkel és más hipnotikumokkal – ideértve a zolpidemet is – kezelt depressziós vagy nem depressziós betegeknél. Okozati összefüggést nem állapítottak meg.

Pszichiátriai és „paradox" reakciók

Ismert tény, hogy szedatív és hipnotikus szerek, így a zolpidem alkalmazásakor olyan reakciók léphetnek fel, mint nyugtalanság, az alvászavar súlyosbodása, izgatottság, irritabilitás, agresszivitás, téveszmék, düh, rémálmok, hallucinációk, psychosis, természetellenes viselkedés és más magatartási zavarok. Ilyen esetekben a kezelést fel kell függeszteni. Ezek a reakciók nagyobb valószínűséggel jelentkeznek idős korban.

Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák

Alvajárást és az azzal összefüggő egyéb viselkedésformákat, mint az „alva-vezetés”, ételkészítésre és elfogyasztására, vagy telefonálásra és a nemi aktusra vonatkozó amnéziát jelentettek azoknál a betegeknél, akik zolpidemet szedtek és nem voltak teljesen éber állapotban. Az alkohol és más központi idegrendszeri depresszánsok együttes alkalmazása zolpidemmel, és a javasolt maximális adagnál nagyobb adagban alkalmazott zolpidem fokozzák ezen viselkedésformák előfordulásának a valószínűségét. A zolpidem-kezelés megszakítása erősen mérlegelendő azoknál a betegeknél, akiknél ilyen viselkedésformák (pl. alva-vezetés) észlelhetők, annak megelőzésére, hogy a beteg saját magát és másokat veszélyeztessen (lásd 4.8 és 5.1pont).

Tolerancia

A rövid hatástartamú szedatívumok és hipnotikumok hipnotikus hatása ismételt, néhány hetes alkalmazás során csökkenhet.

Dependencia

A szedatívumok és a hipnotikumok alkalmazása e szerekhez kapcsolódó fizikai vagy psychés függőséghez vezethet. A dependencia veszélye a dózis nagyságával és a kezelés időtartamával arányosan nő; és nagyobb a dependencia veszélye azon betegek esetében is, akiknek az anamnézisében pszichiátriai rendellenesség és/vagy alkohol- vagy gyógyszerfüggőség szerepel. Ezeket a betegeket csak gondos ellenőrzés mellett szabad hipnotikumokkal kezelni.

Ha a fizikai függőség már kialakult, a kezelés hirtelen megszakítása megvonási tüneteket válthat ki. Ezek a következők lehetnek: fejfájás, izomfájdalom, extrém szorongás és feszültség, nyugtalanság, confusio és ingerlékenység. Súlyos esetekben a következő tünetek fordulhatnak elő: derealisatio, depersonalisatio, hyperacusis, hiperszenzitivitás fényre, zajra vagy érintésre, hallucinációk vagy epilepsziás rohamok.

Rebound insomnia

Benzodiazepinek és benzodiazepin‑szerű gyógyszerekkel történő kezelés megszakítása rebound insomnia kialakulásával járhat. Ezt egyéb reakciók, mint hangulatváltozások, szorongás és nyugtalanság kísérhetik.

Fontos, hogy a beteget figyelmeztessük a rebound hatás megjelenésének a lehetőségére, ezzel is csökkentve a kezelés megszakításakor jelentkező tünetek megjelenésével járó aggodalmakat.

Mivel a megvonási tünetek/rebound jelenségek kialakulásának kockázata a kezelés hirtelen elhagyása esetén nagyobb, ajánlott az adagok fokozatos csökkentése.

A rövid hatástartamú szedatívumok és hipnotikumok esetében a rebound hatás megjelenhet az adagolási intervallumok között is, különösen nagyobb dózisok alkalmazásánál.

Másnapi pszichomotoros képességromlás

Más szedatívumhoz/hipnotikumhoz hasonlóan, a zolpidemnek is van központi idegrendszeri depresszáns hatása.

A másnapi pszichomotoros képesség, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is, romlásának kockázatát növeli, ha

• a zolpidem a mentális éberséget igénylő tevékenységek előtt 8óránál kevesebb időn belül kerül bevételre (lásd 4.7pont).

• az ajánlott adagnál nagyobb adag kerül bevételre.

• a zolpidemet más központi idegrendszeri depresszánsokkal, vagy a zolpidem vérszintjét megemelő gyógyszerekkel, vagy alkohollal, vagy tiltott szerekkel együtt alkalmazzák (lásd 4.5pont).

A zolpidemet egyszer kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanaznap éjjel újra bevenni. A rövid hatástartamú benzodiazepinek és benzodiazepin‑szerű gyógyszerek esetén (pl. zolpidem) a megvonási tünetek az adagolási tartományon belül manifesztálódhatnak.

Súlyos sérülések

Farnakológiai tulajdonságai miatt a zolpidem álmosságot és csökkent éberségi szintet okozhat, aminek a következtében a beteg eleshet, és súlyosan megsértheti magát.

Hosszú QT-szindrómás betegek

Egy in vitro, kísérleti körülmények között végzett cardialis elektrofizológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a zolpidem nagyon magas koncentrációban, pluripotens őssejteken alkalmazva csökkentheti a hERG ioncsatornák kálium áramát. Ennek lehetséges következményei ismeretlenek a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeket illetően. Ezért elővigyázatosságból a zolpidem-kezelés előny/kockázati arányát gondosan mérlegelni kell olyan betegek esetében, akiknél ismert, hogy örökletes hosszú QT-szindrómában szenvednek.

Opioidok együttes alkalmazásának kockázata

A zolpidem és opioidok együttes alkalmazása fokozza a szedáció és a légzésdepresszió kialakulásának kockázatát, egyes esetekben pedig kómához, illetve halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt a zolpidem és opioidok együttes felírása olyan betegek számára van fenntartva, akiknél alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre.

Amennyiben zolpidem és opioidok együttes alkalmazásáról születik döntés, a gyógyszerek együttes felírásakor a legkisebb hatásos dózisokat kell adni, és azokat a lehető legrövidebb ideig alkalmazni.

A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából (lásd 4.5pont).

Laktóz

A Hypnogen tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Alkohol

A zolpidem bevételével egyidejűleg nem javasolt alkohol fogyasztása.

Alkohollal kombinációban alkalmazva a zolpidem szedatív hatása fokozódhat. Ez befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Központi idegrendszeri depresszánsokkal történő kombináció

Fokozott központi idegrendszeri depressziós hatás alakulhat ki antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), hipnotikumokkal, anxiolitikumokkal/szedativumokkal. antidepresszánsokkal, kábító fájdalomcsillapítókkal, epilepsziaellenes gyógyszerekkel, anesztetikumokkal, szedativ antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. Ezért a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7pont). Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal, beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint együtt szedő betegeknél.

Fluvoxaminnel történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, ezért együttes alkalmazásuk nem javasolt.

Kábító fájdalomcsillapítókkal kombinálva fokozódhat az eufória, és ezzel növekedhet a pszichés függőség kialakulásának veszélye.

CYP450 gátlók és indukálók

Az olyan hatóanyagok, melyek kölcsönhatásba lépnek bizonyos májenzimekkel (elsősorban a citokróm P450-nel), fokozhatják néhány altatószer hatását. A zolpidem különböző hepatikus citokróm P450 enzimeken keresztül metabolizálódik, elsősorban a CYP3A4‑en, kisebb mértékben a CYP1A2‑n.

A zolpidem farmakodinámiás hatása csökken CYP3A4 induktorokkal, mint pl. rifampicinnel és orbáncfűvel történő együttes alkalmazáskor. Az orbáncfű farmakokinetikai kölcsönhatást mutat zolpidemmel. Orbáncfűvel való együttadáskor a zolpidem átlagos Cmax- és AUC-értéke 33,7%-kal, illetve 30,0%‑kal alacsonyabb a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. Zolpidem párhuzamos alkalmazása orbáncfűvel nem ajánlott, mivel az együttadás csökkentheti a zolpidem vérszintjét.

Azonban itrakonazol (CYP3A4 gátló) együttes adása a zolpidem farmakokinetikáját, ill. farmakodinamikáját szignifikánsan nem befolyásolta. Ezen eredmények klinikai relevanciája ismeretlen.

A zolpidem együttes alkalmazása naponta kétszer adott 200mg ketokonazollal (erős CYP3A4 gátló), a zolpidem eliminációs felezési idejének megnyúlását, a teljes AUC-érték emelkedését és a clearance-érték csökkenését okozta, a zolpidem és placebo együttes alkalmazásához képest. A zolpidem teljes AUC-értéke, ketokonazollal történő együttes alkalmazása esetén 1,83-szeresére nőtt a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. A zolpidem rutinszerű adagmódosítása nem szükséges, de a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a zolpidem ketokonazollal történő együttes alkalmazása fokozza a szedatív hatást.

A fluvoxamin erős CYP1A2-gátló, ugyanakkor enyhe CYP2C9-, illetve gyenge CYP3A4-gátló. A fluvoxaminnal történő együttes alkalmazás növelheti a zolpidem szintjét a vérben, ezért együttadásuk nem javasolt.

Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, ezért együttadásuk nem javasolt.

Opioidok

Benzodiazepinek és más szedatohipnotikumok, ideértve a zolpidemet is, illetve opioidok együtt adása additív központi idegrendszeri depresszáns hatásuk miatt fokozza a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát. Benzodiazepinek és opioidok együttadásakor korlátozni kell az alkalmazott dózisokat és a kezelés időtartamát (lásd 4.4pont).

Egyéb gyógyszerek:

Nem észleltek jelentős mértékű farmakokinetikai interakciót a zolpidem és a warfarin, digoxin vagy ranitidin együttes adása során.

Terhesség

Terhesség alatt a zolpidem alkalmazását elővigyázatosságból kerülni kell.

Az állatkísérletek nem utalnak közvetlenül vagy közvetett módon károsan befolyásoló hatásra, különös tekintettel a reproduktív toxicitás kialakulására (lásd 5.3pont).

A zolpidem átjut a placentán.

Kohorsz-vizsgálatokból összegyűjtött terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat alapján (több mint 1000kimenetele) a terhesség első trimeszterében a benzodiazepin vagy benzodiapinszerű hatóanyagok expozíciója következtében kialakuló születési rendellenességeknek nem volt bizonyítéka, ugyanakkor bizonyos epidemiológiai esettanulmányokban az ajak- és szájpadhasadék megnövekedett incidenciáját figyelték meg benzodiazepin expozíció mellett.

Csökkent magzati mozgás és magzati szívfrekvencia variabilitás eseteit jegyezték le benzodiazepinek vagy benzodiapinszerű hatóanyagok adását követően a terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében.

A zolpidem alkalmazása a terhesség végső szakaszában vagy szülés alatt, összefüggésbe hozható az újszülött csecsemőnél hypothermia, izom-hypotonia, táplálási nehézség és mérsékelt légzésdepresszió kialakulásával a készítmény farmakológiai hatása miatt. A terhesség végén alkalmazott központi idegrendszeri depresszánsok és a zolpidem egyidejű használatakor az újszülötteknél súlyos légzésdepressziót írtak le.

Azoknál az újszülötteknél, akik a terhesség utolsó szakaszában hosszantartó szedativ/hypnotikus kezelésben részesült anyáktól születtek, fizikai függőség alakulhat ki és a szülést követően fennállhat az elvonási tünetek jelentkezésének a veszélye.

Zolpidem felírásakor figyelmeztetni kell a fogamzóképes női beteget, hogy tervezett vagy feltételezett terhesség esetén azonnal értesítse kezelőorvosát, a gyógyszer adagolásának felfüggesztése érdekében.

Szoptatás

A zolpidem kis mértékben kiválasztódik az anyatejbe, ezért adása a szoptatás időszakában nem javasolt.

A Hypnogen nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gépjárművezetőket, illetve gépeket használókat figyelmeztetni kell arra, hogy – mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos/kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8 óra pihenőidő javasolt a Hypnogen bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése valamint magasban végzett munka között.

A gépjárművezetési képesség zavara és olyan viselkedés, mint az “alva-vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva is.

Továbbá, a Hypnogen alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen viselkedés kockázatát (lásd 4.4 és 4.5pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt és egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.

A zolpidem mellékhatásai dózisfüggők, különösen egyes központi idegrendszeri hatások tekintetében, és a 4.2pontban ajánlottnak megfelelően enyhébbek, ha a gyógyszerbevétel közvetlenül elalvás előtt vagy lefekvéskor történik. Idősek esetén a mellékhatások gyakrabban fordulnak elő.

Az alábbi táblázat összefoglalja a nemkívánatos gyógyszerhatásokat és incidenciájukat a következő osztályozás szerint: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

* A legtöbb pszichés mellékhatás a paradox reakciókkal van összefüggésben.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelei és tünetei:

A bejelentett esetek alapján zolpidemmel monoterápiában, vagy más központi idegrendszeri depresszáns szerekkel (beleértve az alkoholt) történő együttes túladagolás aluszékonyságtól kómáig terjedő és még súlyosabb tüneteket, úgymint fatális kimenetelt is okoz.

Kezelése:

Általános tüneti és szupportív terápiát kell alkalmazni. Ha a gyomormosás nem alkalmazható, aktív szén adható a felszívódás csökkentése céljából. A szedatív szerek kerülendők, még excitatio kialakulásakor is. Ha súlyos tünetek lépnek fel (pl. légzésdepresszió), megfontolandó flumazenil adása, bár a flumazenil hozzájárulhat a neurológiai szimptómák kialakulásához (convulsiók).

A zolpidem nem dializálható.