IBUPROFEN GEN.ORPH 5 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Hemodinamikailag szignifikáns, nyitott ductus arteriosus kezelése koraszülött, 34 hetes gesztációs kornál fiatalabb csecsemők esetében.

Az Ibuprofen Gen.Orph-kezelés csak neonatális intenzív centrumban végezhető, tapasztalt

neonatológus felügyelete mellett. Adagolás:

Egy kezelés során az Ibuprofen Gen.Orph-ot három alkalommal, 24 órás időközönként, intravénás

injekció formájában kell adni. Az első dózist a születés utáni 6 óra elteltével kell beadni. Az ibuprofén dózisát a testtömeghez kell igazítani, az alábbiak szerint:

• 1. injekció: 10 mg/ttkg,

• 2. és 3. injekció: 5 mg/ttkg.

Ha az első vagy második dózis beadását követően anuria vagy manifeszt oliguria lép fel, a következő

dózis beadásával meg kell várni, amíg a vizelet mennyisége vissza nem áll a normál szintre.

Amennyiben a ductus arteriosus 48 órával az utolsó injekció beadását követően sem záródik, vagy

újra megnyílik, a három dózisból álló kezelés, a fentiek szerint, megismételhető.

Ha a betegség a második kezelés után is változatlan marad, a nyitott ductus arteriosus műtéti kezelése válhat szükségessé.

Alkalmazás módja:

Kizárólag intravénás alkalmazásra.

Az Ibuprofen Gen.Orph-ot rövid infúzió formájában, 15 perc alatt, lehetőleg hígítás nélkül kell beadni.

A beadandó injekció össztérfogatának meghatározásakor a napi teljes folyadékbevitelre figyelemmel

kell lenni. A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• életveszélyes fertőzés;

• aktív vérzés, különösen intracranialis vagy gastrointestinalis vérzés;

• thrombocytopenia vagy véralvadási zavar;

• a vesefunkció jelentős károsodása;

• kongenitális szívbetegség, melyben a kielégítő pulmonalis vagy szisztémás keringés fenntartásához nélkülözhetetlen a nyitott ductus arteriosus (pl. pulmonalis atresia, súlyos Fallot-tetralógia, súlyos coarctatio aortae);

• ismert vagy feltételezett nekrotizáló enterocolitis.

Ibuprofen Gen.Orph alkalmazása előtt alapos echocardiographiás vizsgálatot kell végezni annak eldöntésére, hogy a nyitott ductus arteriosus valóban hemodinamikailag szignifikáns-e, valamint pulmonalis hipertónia és ductus-dependens kongenitális szívbetegség jelenlétének kizárására.

Mivel koraszülött, 28 hetes gesztációs kornál fiatalabb koraszülöttek esetében az első 3 életnapon (a születés utáni első 6 órán belül kezdve) történő profilaktikus alkalmazása a pulmonalis és renalis nemkívánatos események számának megemelkedésével járt, az Ibuprofen Gen.Orph profilaktikusan nem alkalmazható semmilyen gesztációs korban (lásd a 4.8 és 5.1 pontot). Nevezetesen, 3 újszülött esetében az első infúzió beadása után egy órán belül fellépett, súlyos hypoxaemiával járó pulmonalis hipertóniáról számoltak be, melyet nitrogén-monoxid belélegeztetésével 30 percen belül visszafordítottak.

Amennyiben az Ibuprofen Gen.Orph infúzió beadása során vagy azt követően hypoxaemia alakul ki, a

pulmonalis nyomást szorosan nyomon kell követni.

Mivel in vitro vizsgálatok szerint az ibuprofén leszorítja a bilirubint az albumin kötőhelyéről, a bilirubin encephalopathia kockázata a koraszülött csecsemőknél megemelkedhet (lásd az 5.2 pontot). Ezért az ibuprofén csecsemőknél kifejezetten emelkedett bilirubin-koncentráció esetén nem alkalmazható.

Az ibuprofén, mint nem-szteroid gyulladásgátló szer (NSAID), a fertőzés szokásos jeleit és tüneteit elfedheti. Ezért fertőzés jelenléte esetén az Ibuprofen Gen.Orph óvatossággal alkalmazandó (lásd még 4.3 pont).

Az Ibuprofen Gen.Orph-ot óvatosan kell beadni, hogy az extravasatiót és a szövetek esetlegesen bekövetkező irritációját elkerüljük.

Mivel az ibuprofén a thrombocyták aggregatióját gátolhatja, a koraszülöttek állapotát figyelni kell a vérzésre utaló jelek észlelése érdekében.

Mivel az ibuprofén csökkentheti az aminoglikozidok clearance-ét, az ibuprofénnel való együttes adás esetén javasolt a szérumszintek szoros monitorozása.

Mind a vese-, mind az emésztőrendszeri működést ajánlott gondosan ellenőrizni. Súlyos bőrreakciók

Az NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban ritkán súlyos (esetenként halálhoz vezető) bőrreakciókról számoltak be, például exfoliatív dermatitisről, Stevens–Johnson-szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről (lásd 4.8 pont). Úgy tűnik, hogy a terápia korai szakaszában a legnagyobb az ilyen

reakciók kockázata, az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lép fel. Az ibuprofént tartalmazó gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatosan akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP), valamint eozinofíliás és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS syndroma) előfordulásáról számoltak be. Az ibuprofén alkalmazását fel kell függeszteni a súlyos bőrreakciók jeleinek és tüneteinek első jelentkezésekor, mint a bőrkiütés, nyálkahártya-elváltozások vagy a túlérzékenységre utaló bármely egyéb jel.

Koraszülött, 27 hetes gesztációs kornál fiatalabb csecsemők körében, a javasolt adagolási rend mellett a ductus arteriosus záródási aránya (33–50%) alacsonynak bizonyult (lásd az 5.1 pontot).

Nátrium

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 2 milliliterenként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Az Ibuprofen Gen.Orph együttes alkalmazása az alábbi gyógyszerekkel nem javasolt:

• diuretikumok: az ibuprofén csökkentheti a diuretikumok hatását; a diuretikumok dehidrált betegeknél növelhetik az NSAID-ok okozta nephrotoxicitás kockázatát;

• antikoagulánsok: az ibuprofén fokozhatja az antikoaguláns szerek hatását, és növelheti a vérzés kockázatát;

• kortikoszteroidok: az ibuprofén növelheti a gastrointestinalis vérzés kockázatát;

• nitrogén-monoxid: mivel mindkét gyógyszer gátolja a vérlemezke-funkciót, együttes alkalmazásuk elméletileg növelheti a vérzés kockázatát;

• egyéb NSAID-ok: egynél több NSAID egy időben történő adása kerülendő, mert a mellékhatások

  kockázata megemelkedik;

• mivel az ibuprofén csökkentheti az aminoglikozidok clearance-ét, az ezekkel történő együttes alkalmazás megnövelheti a nephrotoxicitás és az ototoxicitás kockázatát (lásd a 4.4 pontot).

Nem értelmezhető.

Nem értelmezhető.

Jelenleg körülbelül 1000 koraszülöttről állnak rendelkezésre az ibuprofénnel kapcsolatos szakirodalmi és klinikai vizsgálati adatok. A koraszülötteknél tapasztalt nemkívánatos események okát nehéz megállapítani, mivel ezek a nyitott ductus arteriosus hemodinamikai következményeivel, illetve az ibuprofén közvetlen hatásaival is összefüggésben lehetnek.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

- A jelentett mellékhatásokat az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági kategóriái szerint sorolja fel. A gyakoriság meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (≥ 1/10 – < 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek

megadásra.

1. táblázat A mellékhatások táblázatos felsorolása

Egy klinikai, terápiás vizsgálatban, melyet 175 koraszülött, 35 hetes gesztációs kornál fiatalabb csecsemő bevonásával végeztek, a bronchopulmonalis dysplasia előfordulási gyakorisága a fogantatás utáni 36. héten 13/81 (16%) volt indometacin, és 23/94 (24%) volt ibuprofén alkalmazása esetén.

Egy klinikai vizsgálat kapcsán, melynek során a születés utáni első 6 órában profilaktikusan ibuprofént adtak, három, 28 hetes gesztációs kornál fiatalabb újszülött esetében súlyos hypoxaemiával járó pulmonalis hipertóniáról számoltak be. Ez az első infúzió beadását követően egy órán belül lépett fel, de nitrogén-monoxid belélegeztetésével 30 percen belül reverzibilisnek bizonyult. A forgalomba hozatalt követően pulmonalis hypertensióról is beszámoltak, amikor az ibuprofént éretlen újszülötteknek adták terápiás körülmények között.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A koraszülött csecsemőknek intravénásan adott ibuprofénnel kapcsolatban túladagolásról nem

számoltak be.

Azonban szájon át alkalmazott ibuprofénnel kapcsolatos túladagolás fordult már elő csecsemők és gyermekek esetében is, és a következőket írták le: a központi idegrendszer depressziója, görcsrohamok, emésztőrendszeri zavarok, bradycardia, hipertensio, apnoe, veseműködési rendellenesség, haematuria.

Súlyos túladagolás (akár 1000 mg/ttkg-ot meghaladó dózis) esetén kóma, metabolikus acidózis és átmeneti veseelégtelenség is kialakult. Szokásos kezelés mellett minden beteg felépült. Csak egy halálesetről szóló beszámolót közöltek: egy 16 hónapos gyermeknél 469 mg/ttkg-os túladagolást

követően egy apnoés epizód kapcsán görcsrohamok léptek fel, melynek következtében fatális

aspiratiós pneumonia alakult ki.

Az ibuprofén túladagolásakor elsősorban szupportív kezelést alkalmaznak.

Az ajánlottnál nagyobb adagok hosszan tartó alkalmazása vagy a túladagolás renalis tubularis acidosist és hypokalaemiát okozhat.