ICATIBANT STADA 30 MG OLDATOS INJEKCIÓ ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN
- icatibant
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ICATIBANT 30 MG
Az Icatibant Stada C1‑észteráz‑inhibitor hiányos felnőttek, serdülők, illetve 2éves vagy idősebb gyermekek örökletes angioödémája (hereditary angioedema, HAE) esetén kialakuló akut rohamok tüneti kezelésére javallott.
Az Icatibant Stada‑t egészségügyi szakember felügyelete mellett kell használni.
Adagolás
Felnőttek
Az ajánlott adag felnőtteknél 30mg Icatibant Stada egyetlen subcutan injekció formájában.
Az esetek többségében egyetlen Icatibant Stada injekció elegendő a roham kezelésére. Elégtelen hatás vagy a tünetek ismételt megjelenése esetén 6óra elteltével egy második Icatibant Stada injekció adható. Amennyiben a második injekció hatása elégtelen vagy a tünetek visszatérnek, újabb 6óra elteltével egy harmadik Icatibant Stada injekciót lehet beadni. 24órán belül nem szabad háromnál több Icatibant Stada injekciót beadni.
A klinikai vizsgálatokban nem alkalmaztak havi 8‑nál több ikatibant injekciót.
Gyermekek és serdülők
A gyermekek és serdülők (2 és betöltött 18.életév közötti életkorúak) testtömeg szerinti ajánlott Icatibant Stada adagja az 1.táblázatban található.
1.táblázat: Adagolási rend gyermekeknél és serdülőknél
| Testtömeg | Dózis (injekciós térfogat) |
| 12kg‑25kg | 10mg (1,0ml) |
| 26kg‑40kg | 15mg (1,5ml) |
| 41kg‑50kg | 20mg (2,0ml) |
| 51kg‑65kg | 25mg (2,5ml) |
| >65kg | 30mg (3,0ml) |
A klinikai vizsgálatban nem alkalmaztak 1‑nél több ikatibant injekciót HAE‑rohamonként.
2évesnél fiatalabb vagy 12kg testtömeg alatti gyermekek esetében nem adhatók adagolásra vonatkozó ajánlások, ugyanis a készítmény biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg ebben a gyermekgyógyászati csoportban.
Idősek
A 65évesnél idősebb betegekre vonatkozóan korlátozottan állnak rendelkezésre információk.
Kimutatták, hogy idős betegeknél nagyobb az ikatibant szisztémás expozíciója. Az ikatibant biztonságossága szempontjából ennek jelentősége nem ismert (lásd 5.2pont).
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a dózis módosítására.
Az alkalmazás módja
Az Icatibant Stada-t subcutan, lehetőleg hasi területen kell alkalmazni.
Az Icatibant Stada oldatos injekciót a beadandó mennyiség miatt lassan kell beinjekciózni.
Az Icatibant Stada fecskendők kizárólag egyszerhasználatosak.
Az alkalmazási útmutatót lásd a betegtájékoztatóban.
Gondozó általi beadás/öninjekciózás
Az Icatibant Stada gondozó által történő beadásáról, illetve öninjekciózásáról kizárólag olyan orvos hozhat döntést, aki jártas az örökletes angioödéma diagnosztizálásában és kezelésében (lásd 4.4pont).
Felnőttek
Az Icatibant Stada‑t a beteg kizárólag azt követően adhatja be saját magának vagy a gondozó a betegnek, hogy részesültek egy, egészségügyi szakember által tartott, a subcutan injekciózási technika elsajátítását célzó képzésben.
Két és betöltött 18.életév közötti gyermekek és serdülők
Az Icatibant Stada‑t a gondozó kizárólag azt követően adhatja be, hogy részesült egy, egészségügyi szakember által tartott, a subcutan injekciózási technika elsajátítását célzó képzésben.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Gégeödémás rohamok
Azokat a betegeket, akiknél gégeödémás rohamok jelentkeznek, az injekció beadását követően a megfelelő egészségügyi intézményben kell kezelni, amíg az orvos megítélése szerint biztonságosan haza nem bocsáthatók.
Ischaemiás szívbetegség
Ischaemiás körülmények között a 2‑es típusú bradikininreceptor‑antagonista hatás miatt elméletileg romolhat a szívfunkció, és a koszorúerekben csökkenhet a véráramlás. Ezért körültekintően kell eljárni, ha az ikatibantot akut ischaemiás szívbetegségben vagy instabil angina pectorisban szenvedő betegeknek adják (lásd 5.3pont).
Stroke
Bár bizonyítékok támasztják alá a B2‑receptor‑blokád jótékony hatását közvetlenül a stroke‑ot követően, elméletileg lehetséges, hogy az ikatibant gyengítheti a bradikinin pozitív, késői fázisban kifejtett neuroprotektív hatásait. Ennek megfelelően körültekintően kell eljárni, ha az ikatibantot a stroke‑ot követő hetekben adják be a betegeknek.
Gondozó általi beadás/Öninjekciózás
Azoknál a betegeknél, akik korábban soha nem kaptak ikatibantot, az első kezelést egészségügyi intézményben vagy orvos irányítása alatt kell alkalmazni.
Ha az öninjekciózás vagy gondozó által történő beadás után a tünetek nem enyhülnek megfelelően vagy kiújulnak, a betegnek vagy a gondozónak orvosi tanácsot kell kérnie. Az ugyanarra a rohamra esetlegesen szükségessé váló következő adagokat felnőtteknél egészségügyi intézményben kell beadni (lásd 4.2pont). Serdülők és gyermekek esetében az ugyanarra a rohamra történő további adagok beadására vonatkozóan nincsenek adatok.
Azoknak a betegeknek, akiknél gégeödémás rohamok jelentkeznek, mindig orvosi tanácsot kell kérniük, és az injekció otthoni beadását követően is egészségügyi intézményben kell felügyelet alatt maradniuk.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél és serdülőknél korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre egynél több HAE‑roham ikatibanttal történő kezelésével kapcsolatosan.
Segédanyagok
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz fecskendőnként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Nem várhatók a CYP450‑nel összefüggő farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatások (lásd 5.2pont).
Az ikatibant és angiotenzin‑konvertáló enzim‑ (ACE) gátlók együttes alkalmazását nem vizsgálták. Az ACE‑gátlók az örökletes angioödémában szenvedő betegek esetében a bradikinin szintjének lehetséges emelkedése miatt ellenjavalltak.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Az ikatibanttal összefüggésben nincsenek terhességre vonatkozó klinikai adatok. Az állatokon végzett vizsgálatok a méhen belüli beágyazódásra és a szülésre gyakorolt hatást mutattak (lásd 5.3pont), de az emberre vonatkozó potenciális veszély nem ismert.
Az ikatibant csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha az alkalmazásával járó potenciális előny indokolja a magzatot érintő potenciális kockázatot (pl. potenciálisan életveszélyes, gégeödémával járó rohamok kezelésére).
Szoptatás
Az ikatibant szoptató patkányoknál az anyaállat vérében mérthez hasonló koncentrációban kiválasztódik a tejbe. A patkánykölykök születés utáni fejlődését illetően semmilyen hatás nem volt kimutatható.
Nem ismert, hogy az ikatibant kiválasztódik‑e az humán anyatejbe, de ajánlott, hogy az Icatibant Stada‑kezelést igénylő szoptató nők a kezelést követő 12órában ne szoptassanak.
Termékenység
Az ikatibant ismételt alkalmazása mind patkányoknál, mind kutyáknál hatást gyakorolt a reprodukciós szervekre. Az ikatibantnak nem volt semmilyen hatása hím egér és patkány termékenységére (lásd 5.3pont). Egy vizsgálat során, amelyben 39egészséges felnőtt férfit és nőt kezeltek, akik 3napon keresztül 6óránként három 30mg‑os, összeségében 9adagot kaptak, sem a nőknél, sem a férfiaknál nem észleltek a kiindulási szintekhez viszonyított, klinikailag jelentős változást a nemi hormonok bazális vagy GnRH‑stimulált koncentrációjában. Az ikatibant nők esetében nem gyakorolt jelentős hatást sem a luteális fázis során mért progeszteronszintre, sem a luteális funkcióra, illetve a menstruációs ciklus hosszára, férfiaknál pedig nem befolyásolta jelentősen a spermiumok számát, motilitását vagy morfológiáját. Nem valószínű, hogy a vizsgálat során alkalmazott adagolási rendet klinikai körülmények között is alkalmaznák.
Az ikatibant kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az ikatibant alkalmazását követően kimerültségről, levertségről, fáradtságról, aluszékonyságról és szédülésről számoltak be. Ezek a tünetek a HAE‑roham következményeként is kialakulhatnak. A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek gépjárművet, és ne kezeljenek gépeket, ha fáradtnak érzik magukat vagy szédülnek.
A biztonságossági profil összefoglalása
A gyógyszer törzskönyvezéséhez felhasznált klinikai vizsgálatok során összesen 999HAE‑rohamot kezeltek egészségügyi szakember által subcutan adott 30mg ikatibanttal. Egészségügyi szakemberek összesen 129egészséges személynek és 236HAE‑ban szenvedő betegnek adtak 30mg ikatibantot subcutan.
A klinikai vizsgálatokban a subcutan ikatibanttal kezelt betegek majdnem mindegyikénél megfigyeltek az injekció helyén kialakuló reakciót (amelyet bőrirritáció, duzzanat, fájdalom, viszketés, bőrpirosság, égető érzés jellemez). Ezek a reakciók általában enyhék vagy közepesen súlyosak és átmenetiek voltak, és további beavatkozás nélkül elmúltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az 1.táblázatban felsorolt mellékhatások gyakoriságát az alábbi megegyezés szerint határozták meg: Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg).
A forgalomba hozatal után tapasztalt minden mellékhatást dőlt betűvel tüntettük fel.
2.táblázat: Az ikatibant alkalmazása során jelentett mellékhatások.
| Szervrendszer (gyakorisági kategória) | Gyakoriság | Preferált kifejezés |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Szédülés Fejfájás |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Hányinger |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Kiütés Erythema Viszketés |
| Nem ismert | Urticaria | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | Injekció beadásának helyén fellépő reakciók* |
| Gyakori | Pyrexia | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Emelkedett transzaminázszint |
| * Suffusio az injekció helyén, haematoma az injekció helyén, injekció helyén jelentkező égő érzés, erythema az injekció beadási helyén, érzéscsökkenés az injekció helyén, irritáció az injekció helyén, zsibbadtság az injekció beadásának helyén, oedema az injekció helyén, fájdalom az injekció helyén, nyomásérzés az injekció helyén, pruritus az injekció helyén, duzzanat az injekció helyén, az injekció helye körüli urticaria és melegség az injekció helyén. | ||
Gyermekek és serdülők
Összesen 32, örökletes angioödémában szenvedő gyermekgyógyászati beteget (nyolc, 2 és 11éves kor közötti gyermeket, valamint huszonnégy, 12 és betöltött 18éves kor közötti serdülőt), kezeltek ikatibanttal klinikai vizsgálatok keretében. Harmincegy beteg egyetlen ikatibant adagot kapott, 1 (serdülőkorú) beteg pedig két HAE‑roham miatt kapott ikatibantot (összesen két adagot). Az ikatibantot subcutan injekció formájában alkalmazták 0,4mg/testtömegkilogramm, de legfeljebb 30mg maximális adagban.
A subcutan ikatibanttal kezelt gyermekgyógyászati betegek többsége az injekció beadásának helyén keletkező reakciókat, így például erythemát, duzzanatot, égő érzést, bőrfájdalmat és -viszketést/pruritust tapasztalt. Ezek a mellékhatások enyhék vagy közepesen súlyosak voltak, és megegyeztek a felnőtteknél tapasztalt reakciókkal. Két gyermekgyógyászati betegnél alakultak ki súlyosnak ítélt reakciók az injekció beadásának helyén, amelyeket 6órán belül sikerült teljesen megszüntetni. A reakciók a következők voltak: erythema, duzzanat, égő érzés és melegség érzet.
A klinikai vizsgálatok alatt a nemi hormonok szintjét érintő klinikailag szignifikáns változás nem volt megfigyelhető.
A kiválasztott mellékhatások ismertetése
Immunogenitás
A kontrollos, III.fázisú vizsgálatok során felnőtteknél végzett ismételt kezelések alkalmával ritka esetekben az ikatibant elleni antitestek átmeneti pozitivitását észlelték. A hatásosság minden betegnél továbbra is fennmaradt. Az ikatibant elleni antitestek iktibant‑kezelés előtti és utáni vizsgálata egy ikatibanttal kezelt beteg esetében adott pozitív eredményt. Ezt a beteget 5hónapon át követték, és a további minták negatívak voltak az ikatibant elleni antitestekre. Az ikatibanttal kapcsolatosan túlérzékenységről vagy anaphylaxiás reakciókról nem számoltak be.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolással kapcsolatban nem állnak rendelkezésre klinikai információk.
Egy 3,2mg/ttkg‑os intravénás adag (a terápiás adagnak körülbelül 8‑szorosa) múló bőrpírt, viszketést, kipirulást vagy alacsony vérnyomást okozott egészséges résztvevőknél. Terápiás beavatkozásra nem volt szükség.
Farmakológiai tulajdonságok - ICATIBANT 30 MG
Farmakoterápiás csoport: egyéb hematológiai szerek és örökletes angioödéma kezelésére szolgáló gyógyszerek, ATC kód: B06AC02.
Hatásmechanizmus
A HAE (egy autoszomális domináns betegség) oka a C1‑észteráz gátló hiánya vagy működési zavara. A HAE‑rohamokat a klinikai tünetek kialakulásában kulcsszerepet játszó mediátornak, a bradikininnek a fokozott felszabadulása kíséri.
A HAE subcutan és/vagy submucosalis oedemával járó, időszakonként kialakuló rohamok formájában jelentkezik, amelyek a felső légutakat, a bőrt és az emésztőrendszert érintik. Egy roham rendszerint 2‑5napig tart.
Az ikatibant a 2‑es típusú bradikinin‑receptor (B2) szelektív kompetitív antagonistája. A bradikininhez hasonló szerkezetű szintetikus dekapeptid, de 5, nem proteinogén aminosavat tartalmaz. HAE esetén a magasabb bradikinin-koncentráció a klinikai tünetek kialakulásának fő mediátora.
Farmakodinámiás hatások
Egészséges, fiatal alanyoknak 4órán keresztül 0,8mg/ttkg adagot, illetve 1,5mg/ttkg/nap adagot vagy 0,15mg/ttkg/nap adagot 3napig alkalmaztak, és nem alakult ki bradikinin által indukált hypotonia, vasodilatatio és reflex tachycardia. Az ikatibant kompetitív antagonistának bizonyult, amikor a bradikinin kiváltó dózisát 4‑szeresére emelték.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A hatásossági adatok egy kezdeti, nyílt, II.fázisú vizsgálatból és három kontrollos III.fázisú vizsgálatból származnak.
A III.fázisú klinikai vizsgálatok (FAST‑1 és FAST‑2) randomizált, kettős‑vak, kontrollos vizsgálatok voltak, amelyek elrendezése – a komparátort leszámítva (az egyikben orális tranexámsav volt az összehasonlító készítmény, a másik pedig placebo‑kontrollos volt) – megegyezett. Összesen 130beteget randomizáltak a 30mg adagban adott ikatibanttal (63beteg) vagy az összehasonlító készítménnyel végzett kezelésre (tranexámsav, 38beteg, vagy placebo, 29beteg). Az ezt követő HAE epizódokat a vizsgálat nyílt meghosszabbításában kezelték. A gégében kialakuló angioödéma tüneteit mutató betegek nyílt elrendezésben kaptak ikatibant‑kezelést. A III.fázisú vizsgálatokban az elsődleges hatásossági végpont a tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő volt, amelyet vizuális analóg skála (visual analog score, VAS) használatával mértek. A vizsgálatok hatásossági eredményeit a 3.táblázat mutatja.
A FAST‑3 randomizált, placebo‑kontrollos, párhuzamos csoportos vizsgálat volt, melyben 98felnőtt beteg vett részt, akiknek a medián életkora 36év volt. A betegeket subcutan injekcióban adott 30mg ikatibant vagy placebo alkalmazására randomizálták. A vizsgálat betegeinek egy alcsoportja akut HAE‑rohamokat tapasztalt androgének, antifibrinolitikus szerek, illetve C1‑gátlók alkalmazása során. Az elsődleges végpont a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő volt, amelyet egy 3tételes – a bőrduzzanat, a bőrfájdalom és a hasi fájdalom értékeléséből álló – összetett vizuális analóg pontszám (VAS‑3) alapján mértek. A 4.táblázat a FAST‑3 vizsgálat hatásossági eredményeit mutatja be.
Az ikatibanttal kezelt betegeknél mindegyik vizsgálatban hamarabb következett be a tünetek enyhülése (sorrendben 2,0, 2,5, illetve 2,0óra elteltével) a tranexámsavhoz (12,0óra) és a placebóhoz (4,6 és 19,8óra) képest. Az ikatibant‑kezelés hatását a másodlagos hatásossági végpontok is megerősítették.
Ezen kontrollos, III.fázisú vizsgálatok integrált elemzésében a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő, valamint a tünetek elsődleges enyhülésének kezdetéig eltelt idő hasonló volt, tekintet nélkül a korcsoportra, a nemre, a rasszra, a testtömegre, valamint attól függetlenül, hogy a beteg alkalmazott‑e androgéneket vagy antifibrinolitikus szereket.
A kontrollos, III.fázisú vizsgálatok során az ismételt rohamok esetében is konzisztens volt a terápiás válasz. Összesen 237beteget kezeltek 1386, 30mg‑os ikatibant dózissal, 1278, akut HAE‑roham miatt. Az első 15, ikatibanttal kezelt roham (1114dózis 1030rohamra) esetén a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt medián idő minden roham esetében hasonló (2,0‑2,5óra) volt. Ezen HAE-rohamok 92,4%‑át az ikatibant egyszeri dózisával kezelték.
3.táblázat A FAST-1 és FAST-2 vizsgálat hatásossági eredményei
| Az IKATIBANTOT tranexámsavval/placebóval összehasonlító, kontrollos klinikai vizsgálat: hatásossági eredmények | |||||
| FAST-2 | FAST-1 | ||||
| ikatibant | tranexámsav | ikatibant | placebo | ||
| Az alanyok száma a beválasztás szerinti (intent to treat, ITT) populációban | 36 | 38 | Az alanyok száma a beválasztás szerinti (ITT) populációban | 27 | 29 |
| VAS kiindulási érték (mm) | 63,7 | 61,5 | VAS kiindulási érték (mm) | 69,3 | 67,7 |
| Változás a kiindulási értékhez képest, 4óra múlva | -41,6 | -14,6 | Változás a kiindulási értékhez képest, 4óra múlva | -44,8 | -23,5 |
| Kezelések közötti különbség (95%‑os CI, p‑érték) | -27,8 (-39,4, -16,2) p<0,001 | Kezelések közötti különbség (95%‑os CI, p‑érték) | -23,3 (-37,1, -9,4) p=0,002 | ||
| Változás a kiindulási értékhez képest 12óra múlva | -54,0 | -30,3 | Változás a kiindulási értékhez képest 12óra múlva | -54,2 | -42,4 |
| Kezelések közötti különbség (95%‑os CI, p-érték) | -24,1 (-33,6, -14,6) p<0,001 | Kezelések közötti különbség (95%‑os CI, p-érték) | -15,2 (-28,6, -1,7) p = 0,028 | ||
| A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő medián értéke (óra) | A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő medián értéke (óra) | ||||
| Minden epizód (n=74) | 2,0 | 12,0 | Minden epizód (n=56) | 2,5 | 4,6 |
| Válaszarány (%‑os, CI) a kezelés megkezdése után 4órával) | Válaszarány (%‑os, CI) a kezelés megkezdése után 4órával) | ||||
| Minden epizód (n=74) | 80,8 (63,1, 91,6) | 30,6 (16,3, 48,1) | Minden epizód (n=56) | 66,7 (46,0, 83,5) | 46,4 (27,5, 66,1) |
| A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja: összes tünet (h): Hasi fájdalom Duzzanat a bőrön Fájdalom a bőrben | 1,6 2,6 1,5 | 3,5 18,1 12,0 | A tünetek enyhülésének bekövetkezéséig eltelt idő mediánja: összes tünet (h): Hasi fájdalom Duzzanat a bőrön Fájdalom a bőrben | 2,0 3,1 1,6 | 3,3 10,2 9,0 |
| A tünetek közel teljes megszűnéséig eltelt idő medián értéke (óra) | A tünetek közel teljes megszűnéséig eltelt idő medián értéke (óra) | ||||
| Minden epizód (n=74) | 10,0 | 51,0 | Minden epizód (n=56) | 8,5 | 19,4 |
| A tünetek megszűnéséig eltelt idő mediánja, a beteg szerint (óra) | A tünetek megszűnéséig eltelt idő mediánja, a beteg szerint (óra) | ||||
| Minden epizód (n=74) | 0,8 | 7,9 | Minden epizód (n=56) | 0,8 | 16,9 |
| A beteg állapotának általános javulásáig eltelt idő mediánja, az orvos szerint (óra) | A beteg állapotának általános javulásáig eltelt idő mediánja, az orvos szerint (óra) | ||||
| Minden epizód (n=74) | 1,5 | 6,9 | Minden epizód (n=56) | 1,0 | 5,7 |
4.táblázat: A FAST-3 vizsgálat hatásossági eredményei
| Hatásossági eredmények: FAST-3; kontrollos fázis -- a beválasztás szerinti (ITT) populáció | ||||
| Végpont | Statisztika | ikatibant | placebo | p-érték |
| (n=43) | (n=45) | |||
| Elsődleges végpont | ||||
| A tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő ‑ összetett VAS (óra) | Medián | 2,0 | 19,8 | <0,001 |
| Egyéb végpontok | ||||
| A tünetek elsődleges enyhülésének kezdetéig eltelt idő (óra) | Medián | 1,5 | 18,5 | <0,001 |
| Az összetett VAS‑pontszámban a kezelés után 2órával bekövetkezett változás | Átlag | -19,74 | -7,49 | <0,001 |
| A vizsgált személy által értékelt összetett tünetpontszámban 2óra elteltével bekövetkezett változás | Átlag | -0,53 | -0,22 | <0,001 |
| A vizsgáló által értékelt összetett tünetpontszámban 2óra elteltével bekövetkezett változás | Átlag | -0,44 | -0,19 | <0,001 |
| A tünetek közel teljes enyhüléséig eltelt idő (óra) | Medián | 8,0 | 36,0 | 0,012 |
| A tünetek kezdeti javulásáig eltelt idő a vizsgált személy értékelése szerint (óra) | Medián | 0,8 | 3,5 | <0,001 |
| A VAS‑skála alapján meghatározott tünetek kezdeti javulásáig eltelt idő a vizsgáló értékelése szerint (óra) | Medián | 0,8 | 3,4 | <0,001 |
Ezekben a kontrollos, III.fázisú vizsgálatokban összesen 66beteget kezeltek gégét érintő HAE‑roham miatt. Az eredmények a nem gégét érintő HAE‑rohamokat tapasztaló betegeknél is hasonlók voltak a tünetek enyhülésének kezdetéig eltelt idő szempontjából.
Gyermekek és serdülők
Egy, nyílt elrendezésű, nem randomizált, egykaros klinikai vizsgálatot (HGT‑FIR‑086) végeztek összesen 32beteggel. Minden beteg kapott legalább egy adag (0,4mg/ttkg, de legfeljebb 30mg) ikatibantot, és a betegek többségé minimálisan 6hónapig utánkövetést végeztek. Tizenegy beteg prepubertás korú, 21beteg pedig pubertás- vagy posztpubertás korú volt.
A hatásossági populáció a HAE‑rohama miatt ikatibanttal kezelt 22betegből állt (11prepubertás korú és 11pubertás- vagy posztpubertás korú).
Az elsődleges hatásossági végpont a tünetek enyhüléséig eltelt idő (TOSR, time to onset of symptom relief) volt, amelyet összetett, vizsgálatvezető által jelentett tünetipontszám segítségével határoztak meg. A tünetek enyhüléséig eltelt idő meghatározása: a tünetek 20%‑os javulásáig eltelt, órákban kifejezett idő.
Összességében, a tünetek enyhüléséig eltelt medián idő 1,0óra volt (95%‑os konfidencia intervallum: 1,0‑1,1óra). A kezelés után 1órával a betegek mintegy 50%‑a, 2órával utána pedig a betegek körülbelül 90%‑a tapasztalta a tünetek enyhülését.
Összességében, a tünetek minimális szintre történő csökkenéséig eltelt medián idő (a kezelés utáni legkorábbi időpont, amikor az összes tünet enyhe fokú volt vagy megszűnt) 1,1óra volt (95%‑os konfidencia intervallum: 1,0‑2,0óra).
Az ikatibant farmakokinetikáját az egészséges önkénteseknél és betegeknél intravénás és subcutan bejuttatási módot egyaránt alkalmazó vizsgálatok segítségével jellemezték. Az ikatibant farmakokinetikai profilja a HAE‑betegek esetében hasonló az egészséges önkénteseknél megfigyelthez.
Felszívódás
Subcutan beadást követően az ikatibant abszolút biológiai hasznosulása 97%. A maximális koncentráció kialakulásáig eltelt idő körülbelül 30perc.
Eloszlás
Az ikatibant eloszlási térfogata (Vss) körülbelül 20‑25l. A plazmafehérjékhez 44%‑ban kötődik.
Biotranszformáció
Az ikatibantot a proteolitikus enzimek jelentős mértékben inaktív anyagcsere‑termékekké metabolizálják, amelyek elsősorban a vizelettel választódnak ki.
In vitro vizsgálatok megerősítették, hogy az ikatibant nem oxidatív metabolikus úton bomlik le, nem gátolja a fő citokróm P450 (CYP) izoenzimeket (CYP 1A2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4), és nem indukálja a CYP 1A2‑t, sem a CYP 3A4‑et.
Elimináció
Az ikatibant főként metabolizáció útján eliminálódik, az adag kevesebb mint 10%‑a ürül a vizelettel változatlan formában. A clearance körülbelül 15‑20l/h, és az adagtól független. A terminális plazma felezési idő körülbelül 1‑2óra.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az adatok arra utalnak, hogy korhoz kapcsolódó csökkenés következik be a clearance‑ben, ami körülbelül 50‑60%‑kal magasabb expozíciót eredményez az idős betegeknél (75‑80év) a 40éves betegekkel összehasonlítva.
Nem
Az adatok arra utalnak, hogy a testtömeg szerinti korrekciót követően a kiürülés tekintetében nincs különbség a férfiak és nők között.
Máj- és vesekárosodás
Korlátozott adatok arra utalnak, hogy az ikatibant expozíciót a máj‑ vagy vesekárosodás nem befolyásolja.
Rassz
Az egyes rasszokban előforduló hatásokkal kapcsolatos információk korlátozottak. A rendelkezésre álló expozíciós adatok szerint a clearance tekintetében nincs különbség a nem fehérbőrű (n=40) és fehérbőrű (n=132) alanyok között.
Gyermekek és serdülők
A HGT‑FIR‑086 vizsgálatban meghatározták az ikatibant farmakokinetikáját gyermekgyógyászati betegeknél (lásd 5.1pont). Egyszeri subcutan alkalmazást (0,4mg/ttkg, legfeljebb 30mg) követően a maximális koncentráció eléréséig eltelt idő körülbelül 30perc, a terminális felezési idő pedig körülbelül 2óra. Az ikatibant expozíció tekintetében nincs észlelhető különbség a rohamon áteső és a rohammentes örökletes angioödémás betegek között. A felnőttektől és gyermekgyógyászati betegektől származó adatokat egyaránt felhasználó populációs farmakokinetikai modellezés kimutatta, hogy az ikatibant clearance‑e a testtömegtől függ, és a gyermekgyógyászati HAE populációban alacsonyabb testtömeg mellett alacsonyabb clearance értékeket mértek. Testtömeg‑tartomány szerinti adagoláson alapuló modellezés szerint a gyermekgyógyászati HAE populációban (lásd 4.2pont) várható ikatibant expozíció alacsonyabb a HAE‑ben szenvedő felnőtt betegekben végzett vizsgálatok során megfigyeltnél.
Gyógyszerészeti jellemzők - ICATIBANT 30 MG
nátrium‑klorid
tömény ecetsav (puffer)
nátrium‑hidroxid (a pH beállításához)
víz
3ml oldat 3ml‑es, (I.típusú színtelen üveg) előretöltött fecskendőben, szürke klórbutil dugattyúfejjel, luer-csúccsal, fehér polipropilén végütközővel.
Az injekció beadásához külön 25G, 16mm‑es tűt mellékelnek.
Egy előretöltött fecskendőt és egy injekciós tűt tartalmazó kiszerelés vagy gyűjtőcsomagolás, amely három előretöltött fecskendőt és három injekciós tűt tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Az oldatnak átlátszónak és színtelennek, valamint látható részecskéktől mentesnek kell lennie.
Alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél
A megfelelő beadandó adagot a testtömeg alapján kell meghatározni (lásd 4.2pont).
Amikor a szükséges adag kevesebb, mint 30mg (3ml), a következő felszerelésre van szükség a megfelelő adag felszívásához és beadásához:
-
adapter (proximális és/vagy disztális, Luer‑záras csatlakozóhüvely/csatoló)
-
3ml‑es (ajánlott) beosztással ellátott fecskendő
Az előretöltött ikatibant fecskendő és minden egyéb komponens kizárólag egyszer használatos.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A használt tűket és fecskendőket hegyes/éles hulladékok kidobására szolgáló tartályba kell kidobni.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II/2. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható