IMIPENEM/CILASTATIN STERISCIENCE 500 MG/500 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience az alábbi fertőzések kezelésére javallott felnőttek, serdülők, illetve 1éves vagy annál idősebb gyermekek esetében (lásd 4.4 és 5.1pont):
-
szövődményes intraabdominális fertőzések;
-
súlyos pneumonia, beleértve a kórházi kezeléssel és gépi lélegeztetéssel összefüggésbe hozható pneumoniákat;
-
intra- és postpartum fertőzések;
-
szövődményes húgyúti fertőzések;
-
szövődményes bőr‑ és lágyrészfertőzések.
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience alkalmazható olyan neutropeniás betegek kezelésére, akiknek a láza gyaníthatóan bakteriális fertőzéssel áll összefüggésben.
Olyan betegek kezelésére, akiknél bármelyik fent felsorolt fertőzéssel összefüggő, vagy feltételezhetően összefüggő bacteraemia alakult ki.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience adagolási javaslatai az alkalmazni kívánt imipenem/cilasztatin mennyiségére vonatkoznak.
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience napi dózisát a fertőzés típusának és súlyosságának, a kitenyésztett patogén(ek)nek, valamint a beteg vesefunkciójának és testtömegének megfelelően kell meghatározni (lásd 4.4 és 5.1pont).
Felnőttek és serdülők
Normális vesefunkciójú (kreatinin-clearance >70ml/perc/1,73m2) betegek esetén az ajánlott dózisok a következők:
500mg imipenem/500mg cilasztatin 6óránként, vagy pedig 1000mg/1000mg 8óránként VAGY 6óránként
1000mg imipenem/1000mg cilasztatin 6óránkénti adása javasolt gyaníthatóan vagy bizonyítottan kevésbé érzékeny baktériumfajok (például Pseudomonas aeruginosa) által okozott fertőzések és nagyon súlyos fertőzések (például lázas neutropeniás betegek) esetében.
Dóziscsökkentés szükséges, ha:
-
A kreatinin-clearance ≤70ml/perc/1,73m2 (lásd 1.táblázat) vagy
-
A beteg testtömege 70kg alatti. A 70kg alatti testtömegű betegek számára arányos dózist kell számítani a következő képlet segítségével:
Tényleges testtömeg (kg) × standard dózis
70(kg)
A maximális teljes napi dózis nem haladhatja meg a napi 4000mg imipenem/4000mg cilasztatin mennyiséget.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő felnőttek csökkentett dózisának meghatározása:
-
Azt a teljes napi dózist (például 2000mg imipenem/2000mg cilasztatin, 3000mg imipenem/3000mg cilasztatin és 4000mg imipenem/4000mg cilasztatin) kell választani, amely általában a normális vesefunkciójú betegek esetén lenne alkalmazható.
-
Az 1.táblázatból választható ki a megfelelő csökkentett adagolási séma a beteg kreatinin‑clearance‑e alapján. Az infúzió beadásának időtartamát lásd „Az alkalmazás módja” pontban.
1.táblázat:
| Kreatinin-clearance (ml/perc) | Ha a teljes napi dózis 2000mg/2000mg/nap | Ha a teljes napi dózis 3000mg/3000mg/nap | Ha a teljes napi dózis 4000mg/4000mg/nap |
| ≥90 (normál) | 500mg/500mg 6óránként | 1000mg/1000mg 8óránként | 1000mg/1000mg 6óránként |
| Csökkentett dózis vesekárosodásban szenvedő betegek részére | |||
| <90 – ≥60 | 400mg/400mg 6óránként | 500mg/500mg 6óránként | 750mg/750mg 8óránként |
| <60 – ≥30 | 300mg/300mg 6óránként | 500mg/500mg 8óránként | 500mg/500mg 6óránként |
| <30 – ≥15 | 200mg/200mg 6óránként | 500mg/500mg 12óránként | 500mg/500mg 12óránként |
Betegek, akiknek a kreatinin-clearance-értéke ≤5ml/perc/1,73m2
Ezek a betegek nem kaphatnak Imipenem/Cilastatin Steriscience készítményt, hacsak nem végeznek náluk 48órán belül hemodialízist.
Hemodializált betegek
≤5ml/perc/1,73m2 kreatinin-clearance-értékű hemodializált betegek kezelésekor a 6–20ml/perc/1,73m2 kreatinin-clearance-értékű betegekre vonatkozó adagolási ajánlások alkalmazandók (lásd 1.táblázat).
Mind az imipenem, mind a cilasztatin eltávolítható a vérkeringésből hemodialízis útján. A beteg az Imipenem/Cilastatin Steriscience készítményt a hemodialízis után kaphatja meg, majd pedig ezen hemodialízis-kezelés végétől számítva 12órás időközönként. A dializált betegeket, különösen azokat, akiknél központi idegrendszeri (KIR) megbetegedés szerepel az anamnézisben, gondosan monitorozni kell; hemodializált betegeknek Imipenem/Cilastatin Steriscience adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny nagyobb, mint a görcsrohamok fellépésének potenciális kockázata (lásd4.4pont).
Jelenleg nincs elegendő adat az Imipenem/Cilastatin Steriscience alkalmazására vonatkozóan peritonealis dialízisben részesülő betegek esetében.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem ajánlott a dózismódosítás (lásd5.2pont).
Idősek
Normális vesefunkciójú idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd5.2pont).
1 éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők
1éves vagy annál idősebb gyermekek részére 15mg/15mg/ttkg‑os vagy 25mg/25mg/ttkg‑os dózis 6óránkénti adása javasolt.
25mg/25mg/ttkg 6óránkénti adása javasolt gyaníthatóan vagy bizonyítottan kevésbé érzékeny baktériumfajok (például Pseudomonas aeruginosa) által okozott fertőzések és nagyon súlyos fertőzések (például lázas neutropeniás betegek) esetében.
1évesnél fiatalabb gyermekek
Nincs elegendő klinikai adat az 1évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazásra vonatkozóan.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekek
Nincs elegendő klinikai adat a vesekárosodásban (szérum-kreatininszint >2mg/dl) szenvedő gyermekeknél történő alkalmazásra vonatkozóan. Lásd4.4pont.
Az alkalmazás módja
Feloldás és hígítás után intravénás alkalmazásra (lásd 6.2, 6.3 és 6.6pont).
Minden ≤500mg/500mg‑os dózist intravénás infúzió formájában, 20–30perc alatt kell beadni.
Minden >500mg imipenem/500mg cilasztatin dózist 40–60percig kell infundálni.
Azoknál a betegeknél, akiknél hányinger alakul ki a beadás alatt, az infúzió beadásának sebessége lelassítható.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Bármely más karbapenem típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.
-
Súlyos túlérzékenység (például anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció) bármely más béta‑laktám típusú antibakteriális szerrel (például penicillinek vagy cefalosporinok) szemben.
Általános
Az imipenem/cilasztatin-kezelés kiválasztásakor minden beteg esetén meg kell állapítani, hogy megalapozott‑e egy karbapenem típusú antibakteriális szer alkalmazása, a következő tényezőket alapul véve: a fertőzés súlyossági foka; egyéb, megfelelő antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia esetleges fennállása; valamint a karbapenem‑rezisztens baktériumok szelektálódásának kockázata.
Túlérzékenység
Súlyos, esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi (anaphylaxiás) reakciókról számoltak be béta‑laktám típusú antibiotikummal kezelt betegek esetében. Nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ezek a reakciók olyan betegeknél, akiknek anamnézisében több allergénnel szembeni érzékenység szerepel. Az Imipenem/Cilastatin Steriscience készítménnyel történő kezelés megkezdése előtt alaposan ki kell vizsgálni a karbapenemekkel, penicillinekkel, cefalosporinokkal, más béta‑laktámokkal és egyéb allergénekkel szembeni korábbi túlérzékenységi reakciókat (lásd4.3pont). Ha az Imipenem/Cilastatin Steriscience készítménnyel szemben allergiás reakció lép fel, a kezelést azonnal le kell állítani. A súlyos anaphylaxiás reakciók azonnali sürgősségi ellátást igényelnek.
Máj
A májtoxicitás (például a transzaminázok szintjének növekedése, májelégtelenség és fulmináns hepatitis) kockázata miatt az imipenem/cilasztatin-kezelés alatt a májfunkciót szorosan monitorozni kell.
Alkalmazása májbetegségben szenvedő betegek esetében: azon betegek májfunkcióját, akiknél a májműködési rendellenességek már fennállnak, az imipenem/cilasztatin-kezelés alatt monitorozni kell. Dózismódosításra nincs szükség (lásd4.2pont).
Hematológia
Az imipenem/cilasztatin-kezelés alatt pozitív direkt- vagy indirekt-Coombs-teszt-eredmény alakulhat ki.
Antibakteriális spektrum
Bármilyen empirikus kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni az imipenem/cilasztatin antibakteriális spektrumát, főként életet veszélyeztető állapotok esetében. Továbbá, meghatározott patogének (például bakteriális bőr- és lágyrészfertőzések kórokozói) imipenem/cilasztatinnal szembeni korlátozott érzékenysége miatt elővigyázatossággal kell eljárni. Az imipenem/cilasztatin alkalmazása az ilyen típusú fertőzésekben nem megfelelő, kivéve, ha a patogén már dokumentált és ismerten érzékeny, vagy igen nagy a valószínűsége, hogy a kezelés megfelelő lesz a fertőzést legvalószínűbben okozó patogén(ek) ellen. Javasolható egy MRSA elleni megfelelő szer egyidejű alkalmazása, ha MRSA-infekciók feltehetőleg vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban. Javasolható egy aminoglikozid egyidejű alkalmazása, ha Pseudomonas aeruginosa-fertőzések feltehetőleg vagy bizonyítottan szerepelnek az engedélyezett indikációkban (lásd 4.1pont).
Interakció valproinsavval
Az imipenem/cilasztatin egyidejű alkalmazása valproinsavval vagy nátrium-valproáttal nem javasolt (lásd 4.5pont).
Clostridioides difficile
Imipenem/cilasztatinnal és szinte az összes többi antibakteriális készítménnyel kapcsolatban jelentettek antibiotikum-alkalmazással összefüggő colitist és pseudomembranosus colitist, melyek súlyosságukat tekintve az enyhétől az életet veszélyeztetőig terjedtek. Fontos szem előtt tartani ezt a diagnózist, ha a betegnél hasmenés lép fel imipenem/cilasztatin-kezelés közben vagy után (lásd 4.8pont). Az imipenem/cilasztatin-kezelés befejezése és a Clostridioides difficile elleni specifikus kezelés elindítása mérlegelendő. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad adni.
Meningitis
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience nem ajánlott meningitis kezelésére.
Vesekárosodás
Az imipenem/cilasztatin felhalmozódik a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Központi idegrendszeri mellékhatások fordulhatnak elő, ha a dózist nem igazítják a vesefunkcióhoz (lásd 4.2pont és 4.4pont, „Központi idegrendszer” c. rész).
Központi idegrendszer
Központi idegrendszeri mellékhatásokat – például myoclonusos aktivitást, zavart állapotot vagy görcsrohamokat – jelentettek, különösen akkor, amikor a veseműködés és testtömeg alapján ajánlott dózisokat túllépték. Ezek a tünetek leggyakrabban azon betegeknél voltak megfigyelhetők, akik központi idegrendszeri zavarokban szenvednek (például cerebralis laesio vagy görcsroham az anamnézisben) és/vagy akiknél a vesefunkció romlása miatt fennáll a beadott szerek felhalmozódásának lehetősége. Emiatt ezeknél a betegeknél különösen szükséges az ajánlott adagolási rend szigorú betartása (lásd 4.2pont). Görcsrohamokra ismerten hajlamos betegek esetén az antikonvulzív terápiát folytatni kell.
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azon gyermekek neurológiai tüneteire és görcsrohamaira, akiknél fennállnak görcsrohamokat okozó kockázati tényezők, vagy akik olyan gyógyszereket kapnak egyidejűleg, amelyek a görcsküszöböt csökkentik.
Ha fokális tremor, myoclonus vagy görcsrohamok lépnek fel, a beteget neurológiai vizsgálatnak kell alávetni, és ha még nem történt meg, akkor el kell kezdeni az antikonvulzív terápiát. Ha a központi idegrendszeri tünetek továbbra is fennállnak, az Imipenem/Cilastatin Steriscience dózisát le kell csökkenteni, vagy adását be kell fejezni.
Azok a betegek, akiknek a kreatinin-clearance-értéke ≤5ml/perc/1,73m2, nem kaphatnak Imipenem/Cilastatin Steriscience készítményt, hacsak nem végeznek náluk 48órán belül hemodialízist. Hemodializált betegeknek Imipenem/Cilastatin Steriscience adása csak akkor javasolt, ha a kezelésből származó előny nagyobb, mint a görcsrohamok fellépésének potenciális kockázata (lásd 4.2pont).
Gyermekek és serdülők
Nem áll rendelkezésre elegendő klinikai adat az imipenem/cilasztatin 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél, illetve vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél (szérum-kreatininszint >2mg/dl) történő alkalmazására vonatkozóan. Lásd fentebb a „Központi idegrendszer” pontban is.
Nátriumtartalom
Ez a gyógyszer 36,1mg (1,57mmol) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,805%‑ának felnőtteknél.
Ganciklovir és imipenem/cilasztatin egyidejű alkalmazásakor generalizált görcsrohamok megjelenését írták le. Ezen gyógyszerek együttesen nem alkalmazhatók, kivéve, ha a lehetséges előny nagyobb, mint a kockázat.
Valproinsav és karbapenem-készítmények együttes alkalmazása során a valproinsav szintjének akár a terápiás szint alá történő csökkenéséről számoltak be. A csökkent valproinsav-szint elégtelen görcskontrollhoz vezethet, ezért az imipenem együttes alkalmazása valproinsavval vagy nátrium‑valproáttal nem ajánlott, hanem fontolóra kell venni egyéb antibakteriális vagy antikonvulzív kezelések alkalmazását (lásd 4.4pont).
Orális antikoagulánsok
Antibiotikumok és warfarin együttes adagolása növelheti a warfarin antikoaguláns hatását. Sok esetben számolnak be az orális antikoagulánsok (köztük a warfarin) véralvadásgátló hatásának növekedéséről olyan betegeknél, akik egyidejűleg antibakteriális szereket is kapnak. A kockázat változhat az alapfertőzéstől, az életkortól és a beteg általános állapotától függően, ezért gyakori monitorozással kell felmérni az antibiotikum hozzájárulását a nemzetközi normalizált arány (international normalised ratio, INR) értékének növekedéséhez az antibiotikumok orális antikoaguláns szerrel történő egyidejű alkalmazása közben, valamint röviddel azt követően.
Az imipenem/cilasztatin és a probenecid együttes alkalmazása az imipenem plazmafelezési idejének minimális növekedését okozta. Az imipenem/cilasztatin infúzióhoz probeneciddel történő alkalmazása során a vizeletből visszanyerhető aktív (nem metabolizált) imipenem mennyisége körülbelül a dózis 60%‑ára csökkent. Imipenem/Cilastatin Steriscience 500mg/500mg por oldatos infúzióhoz és probenecid együttes alkalmazása a cilasztatin plazmaszintjét és felezési idejét kétszeresére növelte, de a vizeletből visszanyerhető cilasztatin mennyiségére nem volt hatással.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Nincsenek megfelelő kontrollos vizsgálatok az imipenem/cilasztatin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan.
Vemhes majmokon végzett vizsgálatok reproduktív toxicitást mutatnak (lásd 5.3pont). A lehetséges kockázat mértéke emberi alkalmazás során nem ismert.
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience terhesség alatt csak akkor adható, ha a kezelésből származó várható előny meghaladja a magzatra gyakorolt potenciális kockázatot.
Szoptatás
Az imipenem és a cilasztatin kis mennyiségben kiválasztódik az emberi anyatejbe. Mindkét hatóanyag kismértékben szívódik fel orális bevételt követően. Ennélfogva szoptatáskor valószínűtlen, hogy a csecsemő szignifikáns mennyiségeknek lenne kitéve. Ha az Imipenem/Cilastatin Steriscience alkalmazása szükséges, mérlegelni kell a szoptatás gyermek számára nyújtott előnyét és a gyermeket fenyegető lehetséges kockázatot.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre adatok az imipenem/cilasztatin-kezelés férfiak vagy nők termékenységére kifejtett lehetséges hatásaira vonatkozóan.
Nem végeztek a készítmény gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásaira irányuló vizsgálatokat. Van azonban néhány olyan, a gyógyszerkészítménnyel kapcsolatos nemkívánatos hatás (például hallucinációk, szédülés, aluszékonyság és vertigo), melyek befolyásolhatják egyes betegek gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeit (lásd 4.8pont).
1723, imipenem/cilasztatinnal intravénásan kezelt beteg bevonásával zajló klinikai vizsgálatokban a leggyakoribb, a kezeléssel legalább lehetségesen összefüggőnek jelentett szisztémás mellékhatások a következők voltak: hányinger (2,0%), hasmenés (1,8%), hányás (1,5%), bőrkiütés (0,9%), láz (0,5%), hypotensio (0,4%), görcsrohamok (0,4%) (lásd4.4pont), szédülés (0,3%), pruritus (0,3%), urticaria (0,2%), aluszékonyság (0,2%). Hasonlóképpen, a leggyakrabban jelentett lokális mellékhatások a következők voltak: phlebitis/thrombophlebitis (3,1%), fájdalom az injekció beadásának helyén (0,7%), erythema az injekció beadásának helyén (0,4%) és vénás induratio (0,2%). A szérum transzamináz- és alkalikusfoszfatáz-szintjének emelkedéséről is gyakran beszámoltak.
A következő mellékhatásokat jelentették klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatal utáni alkalmazás során.
Minden mellékhatás szervrendszer és gyakoriság szerint van felsorolva:
nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyonritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Minden gyakorisági csoporton belül a nemkívánatos események csökkenő súlyosság szerint vannak feltüntetve.
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Ritka | pseudomembranosus colitis, candidiasis |
| Nagyon ritka | gastroenteritis | |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | eosinophilia |
| Nem gyakori | pancytopenia, neutropenia, leukopenia, thrombocytopenia, thrombocytosis | |
| Ritka | agranulocytosis | |
| Nagyon ritka | haemolyticus anaemia, csontvelő-depresszió | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Ritka | anaphylaxiás reakciók |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori | pszichés zavarok, beleértve a hallucinációkat és konfúz állapotokat |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | görcsrohamok, myoclonusos aktivitás, szédülés, aluszékonyság |
| Ritka | encephalopathia, paraesthesia, fokális tremor, ízérzészavar | |
| Nagyon ritka | a myasthenia gravis tüneteinek súlyosbodása, fejfájás | |
| Nem ismert | agitatio, dyskinesia | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Ritka | hallásvesztés |
| Nagyon ritka | vertigo, tinnitus | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Nagyon ritka | cyanosis, tachycardia, palpitatio |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | thrombophlebitis |
| Nem gyakori | hypotensio | |
| Nagyon ritka | kipirulás | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nagyon ritka | dyspnoe, hyperventilatio, garatfájdalom |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | hasmenés, hányás, hányinger Úgy tűnik, a gyógyszerrel összefüggő hányinger és/vagy hányás gyakrabban jelentkezik imipenem/cilasztatinnal kezelt granulocytopeniás betegeknél, mint a nem granulocytopeniás betegeknél |
| Ritka | a fogak és/vagy a nyelv elszíneződése | |
| Nagyon ritka | haemorrhagiás colitis, hasi fájdalom, gyomorégés, glossitis, nyelvpapilla hypertrophia, fokozott nyálelválasztás | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Ritka | májelégtelenség, hepatitis |
| Nagyon ritka | fulminans hepatitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | bőrkiütés (például exanthemás) |
| Nem gyakori | urticaria, pruritus | |
| Ritka | toxicus epidermalis necrolysis, angiooedema, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, exfoliativ dermatitis | |
| Nagyon ritka | túlzott verejtékezés, a bőr textúrájának változása | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Nagyon ritka | polyarthralgia, thoracalis csigolyák fájdalma |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Ritka | akut veseelégtelenség, oliguria/anuria, polyuria, a vizelet elszíneződése (ártalmatlan és nem összetévesztendő a haematuriával). Nehéz megállapítani az imipenem/cilasztatin szerepét a vesefunkció változásában, mivel a prerenális azotaemiára vagy a csökkent veseműködésre prediszponáló tényezők általában már a kezelés előtt jelen voltak. |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Nagyon ritka | pruritus vulvae |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nem gyakori | láz, lokális fájdalom és induratio az injekció beadásának helyén, erythema az injekció beadásának helyén |
| Nagyon ritka | mellkasi diszkomfort, asthenia/gyengeség | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | a transzaminázok és az alkalikus foszfatáz szérumszintjének növekedése |
| Nem gyakori | pozitív direkt-Coombs-teszt-eredmény, megnyúlt prothrombinidő, csökkent hemoglobinszint, a szérum bilirubinszintjének növekedése, a szérum kreatininszintjének emelkedése, a vér karbamid-nitrogén-szintjének emelkedése |
Gyermekek és serdülők (3hónapos kortól)
A 178, három hónapos vagy annál idősebb gyermek és serdülő bevonásával készült vizsgálatokban jelentett mellékhatások megegyeztek a felnőtt betegeknél tapasztalt mellékhatásokkal.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolás esetleges tünetei összhangban állnak a mellékhatásprofillal, melyek magukban foglalhatják a görcsrohamokat, konfúziót, tremort, hányingert, hányást, hypotensiót, bradycardiát. Az imipenem/cilasztatin túladagolásának kezeléséről nem áll rendelkezésre specifikus információ. Mind az imipenem, mind a cilasztatin-nátrium eltávolítható hemodialízissel. Az eljárás hasznossága túladagolás esetén azonban nem ismeretes.
Farmakológiai tulajdonságok - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antibakteriális szerek, karbapenemek
ATC kód: J01DH51
Hatásmechanizmus
Az Imipenem/Cilastatin Steriscience két hatóanyagát, az imipenemet és a cilasztatin-nátriumot 1:1 tömegarányban tartalmazza.
Az imipenem, mely N-formimidoil-tienamicin néven is ismert, a tienamicin félszintetikus származéka, melyet a Streptomyces cattleya nevű fonalas baktérium termel.
Az imipenem antibakteriális hatását úgy fejti ki, hogy a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin binding proteins, PBP) kötődve gátolja a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok sejtfalszintézisét.
A cilasztatin-nátrium a vese imipenemet metabolizáló és inaktiváló dehidropeptidáz-I enzimének kompetitív, reverzibilis és specifikus inhibitora. Mentes az intrinzik antibakteriális hatástól, és az imipenem antibakteriális hatását sem befolyásolja.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
A többi béta-laktám antibakteriális szerhez hasonlóan, az az időtartam, amely alatt az imipenem koncentrációja meghaladja a minimális gátló koncentrációt (minimum inhibitory concentration, MIC) (t>MIC), mutatja a legnagyobb összefüggést a hatásossággal.
A rezisztencia mechanizmusa
Az imipenemmel szembeni rezisztencia az alábbiak következménye lehet:
-
A Gram-negatív baktériumok külső membránjának csökkent permeabilitása (a csökkent porintermelés miatt);
-
Egy efflux-pumpa aktívan eltávolíthatja az imipenemet a sejtből;
-
A penicillinkötő fehérjék csökkent affinitása az imipenemhez;
-
Az imipenem a legtöbb béta-laktamáz által közvetített hidrolízissel szemben stabil, beleértve a Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok által termelt penicillinázokat és cefalosporinázokat, kivéve a viszonylag ritka karbapenem-hidrolizáló béta-laktamázokat. Más karbapenemekkel szemben rezisztens fajok rendszerint rezisztensek az imipenemmel szemben is. Nincs azonos támadásponton alapuló keresztrezisztencia az imipenem és a kinolon, aminoglikozid, makrolid és tetraciklin csoportba tartozó szerek között.
Érzékenységi határértékek
Az EUCAST által meghatározott MIC-határértékek az imipenem esetében a következők (13.0 verzió, érvényesség kezdete 2023.01.01):
| Mikroorganizmus-csoport | Minimális gátló koncentrációk (mg/l) | |
| Érzékeny ≤ | Rezisztens > | |
| Enterobacterales fajok, a Morganellaceae kivételével | 2 | 4 |
| Enterobacterales*(Morganellaceae) | 0,001 | 4 |
| Pseudomonas fajok | 0,001 | 4 |
| Acinetobacter fajok | 2 | 4 |
| Staphylococcus fajok | A Staphylococcusok karbapenemekkel szembeni érzékenységére a cefoxitin iránti érzékenységből következtetnek. | |
| Enterococcus fajok | 0,001 | 4 |
| A, B, C, G csoportú Streptococcusok | Az A, B, C és G csoportú Streptococcusok karbapenemekkel szembeni érzékenységére a benzilpenicillin iránti érzékenységből következtetnek. | |
| Streptococcus pneumoniae | 2 | 2 |
| Streptococcus viridans csoport | 2 | 2 |
| Haemophilus influenzae | 2 | 2 |
| Moraxalla catarrhalis** | 2 | 2 |
| Neisseria gonorrhoeae | Nincs megfelelő bizonyíték | Nincs megfelelő bizonyíték |
| Neisseria meningitidis | Az N. meningitidis okozta súlyos, szisztémás fertőzésekre (agyhártyagyulladás septicaemiával vagy anélkül) vonatkozó érzékenységi határértékeket kizárólag meropenemre határozták meg. | |
| Bacillus fajok, a B. anthracis kivételével | 0,5 | 0,5 |
| Burkholderia pseudomallei | 2 | 2 |
| PK-PD (fajtól független) érzékenységi határértékek | 2 | 4 |
*Morganella morganii, Proteus fajok és Providencia fajok esetén az imipenem eredendően gyenge aktivitása magasabb imipenem-expozíciót tesz szükségessé.
**A rezisztens izolátumok ritkák, vagy ilyeneket még nem jelentettek. Az azonosítás és az antimikrobiális érzékenységi vizsgálat eredményét minden ilyen izolátum esetében meg kell erősíteni, és az izolátumot el kell küldeni egy referencialaboratóriumnak.
Érzékenység
A szerzett rezisztencia gyakorisága egy adott faj esetében földrajzilag és időben eltérő lehet, ezért a rezisztenciára vonatkozó helyi információk ismerete szükséges, különösen a súlyos infekciók kezelésekor. Szakember tanácsát kell kikérni azokban az esetekben, amikor a rezisztencia lokális prevalenciája olyan nagy, hogy a szer hasznossága – akár csak néhány fertőzéstípus esetében is – kétségbe vonható.
| Általában érzékeny fajok: |
| Gram-pozitív aerobok:Enterococcus faecalisStaphylococcus aureus (meticillinre érzékeny)*, Staphylococcus koaguláz-negatív (meticillinre érzékeny) Streptococcus agalactiaeStreptococcus pneumoniae, Streptococcus pyogenes, Streptococcus viridans csoport |
| Gram-negatív aerobok:Citrobacter freundii, Klebsiella aerogenes, Enterobacter cloacae, Escherichia coli, Haemophilus influenzae, Klebsiella oxytoca, Klebsiella pneumoniae, Moraxella catarrhalis, Serratia marcescens |
| Gram-pozitív anaerobok:Clostridium perfringens**, Peptostreptococcus fajok** |
| Gram-negatív anaerobok:Bacteroides fragilis, Bacteroides fragilis csoport, Fusobacterium fajok Porphyromonas asaccharolytica, Prevotella fajok Veillonella fajok |
| Fajok, melyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet: |
| Gram-negatív aerobok:Acinetobacter baumannii, Pseudomonas aeruginosa |
| Eredendően rezisztens fajok: |
| Gram-pozitív aerobok:Enterococcus faecium |
| Gram-negatív aerobok: |
| A Burkholderia cepacia (korábban Pseudomonas cepacia) egyes törzsei Legionella fajok Stenotrophomonas maltophilia (korábban Xanthomonas maltophilia, korábban Pseudomonas maltophilia) |
| Egyebek: |
| Chlamydia fajok Chlamydophila fajok Mycoplasma fajok Ureoplasma urealyticum |
* Minden meticillin-rezisztens Staphylococcus rezisztens az imipenem/cilasztatinnal szemben is.
**EUCAST fajtól független érzékenységi határértéket használva.
Imipenem
Plazmakoncentráció
Az imipenem/cilasztatin egyszeri, 250mg/250mg‑os dózisának intravénás alkalmazását követően megemelkedett az imipenem koncentráció–idő görbe alatti területének (area under the curve, AUC) értéke enyhe (kreatinin-clearance: 50–80ml/perc/1,73m2), közepesen súlyos (kreatinin-clearance: 30–<50ml/perc/1,73m2) és súlyos (kreatinin-clearance <30ml/perc/1,73m2) fokú vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál az egészséges vesefunkciójú vizsgálati alanyokhoz (kreatinin-clearance >80ml/perc/1,73m2) viszonyítva; az emelkedés mértéke körülbelül 1,1‑szeres, 1,9‑szeres és 2,7‑szeres volt. Enyhe, közepesen súlyos és súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál a cilasztatin AUC-értéke 1,6‑szerese, 2,0‑szerese és 6,2‑szerese volt az egészséges vesefunkciójú vizsgálati alanyoknál meghatározott értéknek. Az imipenem/cilasztatin 250mg/250mg‑os dózisának intravénás beadását követően – amelyre 24órával hemodialízis után került sor – az imipenem AUC‑értéke 3,7‑szeresére, a cilasztatiné pedig 16,4‑szeresére emelkedett az egészséges vesefunkciójú vizsgálati alanyokhoz viszonyítva.
Az imipenem és a cilasztatin vizeletből történő visszanyerhetősége, vese-clearence‑e és plazma-clearence‑e a vesekárosodás fokának súlyosbodásával csökken az imipenem/cilasztatin intravénás beadását követően. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás szükséges (lásd 4.2pont).
Egészséges önkénteseknél a 20perces intravénás infúzióban beadott imipenem/cilasztatin 21–58mikrogramm/ml imipenem plazma‑csúcskoncentrációt eredményezett az 500mg/500mg‑os dózis esetében, és 41–83mikrogramm/ml‑t az 1000mg/1000mg‑os dózis alkalmazásakor. A plazma átlagos imipenem-csúcskoncentrációja 500mg/500mg‑os, illetve 1000mg/1000mg‑os dózis beadását követően 39, illetve 66mikrogramm/ml volt. A fenti dózisok alkalmazása esetén az imipenem szintje a vérplazmában 4‑6óra alatt csökken 1mikrogramm/ml alá.
Eloszlás
Az imipenem hozzávetőlegesen 20%‑ban kötődik a humán plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
Az imipenem önmagában való alkalmazása esetén a szer lebontását a vesében található dehidropeptidáz-I enzim végzi.
Több vizsgálat arról számolt be, hogy imipenem önmagában való alkalmazása esetén a vizeletben a szer 5-40%‑a, átlagosan 15-20%‑a jelenik meg.
A cilasztatin a dehidropeptidáz-I enzim specifikus inhibitora, az imipenem metabolizmusát hatékonyan gátolja. Így az imipenem és cilasztatin együttes adása lehetővé teszi a terápiás, antibakteriális imipenem-koncentráció elérését a vizeletben és a plazmában.
Az imipenem felezési ideje a plazmában 1óra. Az alkalmazást követő 10órán belül az antibiotikum körülbelül 70%‑a változatlan formában volt kimutatható a vizeletben, míg a szer további húgyúti kiválasztódása nem volt kimutatható. Az imipenem/cilasztatin 500mg/500mg‑os dózisának alkalmazását követően az imipenem koncentrációja a vizeletben legfeljebb 8órán keresztül meghaladta a 10mikrogramm/ml‑t. A beadott dózis fennmaradó része a vizeletben antibakteriális hatással nem bíró, inaktív metabolitok formájában volt kimutatható, míg a székletbe az imipenem lényegében nem választódott ki.
Normál vesefunkciójú betegeknél az imipenem akkumulálódását a plazmában és a vizeletben még az imipenem/cilasztatin 6óránkénti adagolása esetén sem figyelték meg.
Cilasztatin
Plazmakoncentráció
A cilasztatin csúcskoncentrációja a plazmában az imipenem/cilasztatin 20perces intravénás infúzióban történő beadását követően 21–55mikrogramm/ml volt 500mg/500mg‑os dózis esetében és 56–88mikrogramm/ml az 1000mg/1000mg‑os dózis alkalmazásakor. A plazma átlagos cilasztatin-csúcskoncentrációi 500mg/500mg, illetve 1000mg/1000mg‑os dózis alkalmazását követően 42, illetve 72mikrogramm/ml voltak.
Eloszlás
A cilasztatin hozzávetőleg 40%‑ban kötődik a humán plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
A cilasztatin felezési ideje a plazmában hozzávetőlegesen 1óra. Az imipenem/cilasztatin alkalmazását követő 10órán belül a cilasztatin körülbelül 70‑80%‑a változatlan formában volt kimutatható a vizeletben. Ezt követően a vizeletben cilasztatin nem jelent meg. Körülbelül 10% N‑acetil-metabolit formájában volt kimutatható, melynek dehidropeptidáz‑gátló aktivitása a cilasztatinéhoz hasonló. A vese dehidropeptidáz‑I-aktivitása a cilasztatin vérből történő eliminációja után nem sokkal visszatér a normál szintre.
Vesekárosodás
Az imipenem/cilasztatin egyszeri 250mg/250mg‑os dózisának intravénás beadását követően az imipenem AUC értéke 1,1‑szer, 1,9‑szer és 2,7‑szer volt magasabb enyhe (kreatinin-clearance [CrCl] 50–80ml/perc/1,73m2), közepesen súlyos (CrCl 30–<50ml/perc/1,73m2) és súlyos (CrCl <30ml/perc/1,73m2) fokú vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében, mint normális vesefunkciójú (CrCl >80ml/perc/1,73m2) vizsgálati alanyok esetében, a cilasztatin AUC értéke pedig 1,6‑szer, 2,0-szer és 6,2‑szer volt magasabb enyhe, közepesen súlyos és súlyos fokú vesekárosodásban, mint normál vesefunkciójú vizsgálati alanyok esetében. Hemodialízis után 24órával alkalmazott imipenem/cilasztatin egyszeri 250mg/250mg‑os intravénás dózisának beadását követően az imipenem és a cilasztatin AUC-értékei 3,7‑szer, illetve 16,4‑szer voltak magasabbak, mint a normál vesefunkciójú vizsgálati alanyok esetében. Az imipenem és a cilasztatin vizeletből történő visszanyerhetősége, vese-clearence‑e és plazma-clearence‑e a csökkenő vesefunkcióval csökken imipenem/cilasztatin intravénás beadását követően. Vesekárosodásban szenvedő betegek esetében dózismódosításra van szükség (lásd 4.2pont).
Májkárosodás
Az imipenem farmakokinetikáját nem állapították meg májkárosodásban szenvedő betegeknél. Mivel az imipenem májon keresztül történő kiválasztódása korlátozott mértékű, nem valószínű, hogy farmakokinetikáját a májkárosodás befolyásolja. Ezért májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem ajánlott (lásd 4.2pont).
Gyermekek és serdülők
Az imipenem átlagos clearance‑e (Cl) és eloszlási térfogata (Vdss) hozzávetőleg 45%‑kal magasabb gyermekeknél és serdülőknél (3hónapos‑14éves), mint a felnőtteknél. 15mg/15mg/ttkg imipenem/cilasztatin gyermekeknek történő beadása után az imipenem AUC-értéke megközelítőleg 30%‑kal volt magasabb, mint az 500mg/500mg‑os dózissal kezelt felnőttek esetében. Magasabb dózisok esetében, a 25mg/25mg/ttkg imipenem/cilasztatinnal kezelt gyermekeknél az expozíció 9%‑kal volt magasabb, mint az 1000mg/1000mg‑mal kezelt felnőtteknél.
Idősek
Egészséges idős önkénteseknél (az életkoruknak megfelelő normális vesefunkciójú 65 és 75év közöttiek) az imipenem/cilasztatin egyszeri, 20perc alatt intravénásan beadott 500mg/500mg‑os dózisának farmakokinetikája megegyezett azzal, amit az enyhe vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyoknál vártak, így dózismódosítás nem szükséges. Az imipenem és a cilasztatin átlagos plazmafelezési ideje 91±7,0perc, illetve 69±15perc volt. A többszöri adagolás nincs hatással az imipenem vagy a cilasztatin farmakokinetikájára, és sem az imipenem, sem a cilasztatin akkumulációját nem figyelték meg (lásd4.2pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - IMIPENEM/CILASTATIN 500 MG/500 MG
Ez a gyógyszer laktáttal kémiailag inkompatibilis, ezért nem szabad laktátot tartalmazó oldószerrel feloldani. Ugyanakkor beadható olyan iv. rendszerbe, melyen keresztül laktátot tartalmazó oldatot infundálnak.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
2év.
Feloldás/hígítás után:
A hígított oldatot azonnal fel kell használni. A feloldás kezdete és az intravénás infúzió beadásának vége között eltelt idő nem haladhatja meg a 2órát.
Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!
Legfeljebb 25°C‑on tárolandó.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3pontban.
20ml‑es, színtelen, I‑es típusú üvegből készült, brómbutil gumidugóval és lepattintható műanyag-alumínium védőkupakkal lezárt injekciós üveg.
A készítmény 1db vagy 10dbinjekciós üveget tartalmazó csomagolásban kerül forgalomba.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Minden injekciós üveg kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.
Feloldás/hígítás:
Minden egyes injekciós üveg tartalmát egy alkalmas oldatos infúzió (lásd 6.2 és 6.3pontok): 9mg/ml‑es (0,9%‑os) nátrium-klorid-oldat 100ml‑éhez kell hozzáadni. Kivételes körülmények között, amikor a 9mg/ml‑es (0,9%‑os) nátrium-klorid-oldat klinikai okok miatt nem alkalmazható, 5%‑os glükózoldat használható helyette.
A javasolt eljárás az, hogy az alkalmas oldatos infúzióból 10ml‑t az injekciós üvegbe kell tölteni. Alapos felrázás után a keletkező keveréket az infúziós oldat tartályába kell tölteni.
A KEVERÉK INFÚZIÓBAN TÖRTÉNŐ KÖZVETLEN BEADÁSRA NEM ALKALMAS.
További 10ml infúziós oldattal ismételje meg a fenti eljárást, ezzel biztosítva az injekciós üveg teljes tartalmának az áttöltését az infúziós oldatba. A keletkező keveréket addig kell rázogatni, amíg az oldat teljesen tiszta nem lesz.
A fenti eljárás szerint elkészített oldat koncentrációja hozzávetőlegesen 5mg/ml mind az imipenem, mind a cilasztatin vonatkozásában.
Az elkészített és hígított oldat tiszta, színtelen vagy halványsárga.
Beadás előtt szemrevételezéssel ellenőrizni kell az oldatos infúziót. A szilárd anyagnak teljes mértékben fel kell oldódnia, az oldatban nem maradhatnak szemcsék. Kizárólag tiszta, látható részecskéktől mentes oldatot szabad felhasználni.
A színtelentől sárgáig történő színváltozás nem befolyásolja a készítmény hatásosságát.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).