IMOREVIN 2 MG/125 MG TABLETTA

Különböző eredetű, akut diarrhoea tüneti kezelése felnőttek és 12 év feletti serdülők számára, különösen, ha a diarrhoea gázképződéssel kapcsolatos alhasi diszkomfort érzéssel jár együtt, beleértve a puffadást, görcsöket és a szélgörcsöt.

Adagolás

Felnőttek / 18 év felettiek

A kezdő adag 2 tabletta, majd minden laza széklet után egy tablettát kell bevenni. A maximális napi adag 4 tabletta, legfeljebb 2 egymást követő napon.

12-18 év közötti serdülőkorúak

A kezdő adag 1 tabletta, majd minden laza széklet után egy tablettát kell bevenni. A maximális napi adag 4 tabletta, legfeljebb 2 egymást követő napon.

Gyermekek

Az Imorevin tabletta alkalmazása 12 éves kor alatti gyermekeknek ellenjavallott.

Idősek

Időskorban nincs szükség az adag módosítására.

Adagolás vesekárosodás esetén

Nincs szükség a szokásos adag módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Adagolás májkárosodás esetén

Annak ellenére, hogy farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre májkárosodásban szenvedő betegekről, az Imorevin tablettát ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

A tablettát folyadékkal kell bevenni.

Az Imorevin tabletta szedése ellenjavallt:

• a készítmény hatóanyagaival (loperamid-hidroklorid, szimetikon), vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,

• magas lázzal, véres széklettel járó akut dysenteriában,

• akut colitis ulcerosa esetén,

• széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis esetén,

• invazív kórokozó pl. Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta enterocolitis fennállásakor,

• 12éves életkor alatti gyermekeknek.

További ellenjavallatot jelent az obstipáció és minden olyan kórkép, amelyben a perisztaltika gátlása kerülendő az esetleges súlyos következmények – pl. ileus, subileus, megacolon, toxikus megacolon, stb. – kockázata miatt. A loperamid-hidroklorid szedését haladéktalanul abba kell hagyni amint székrekedés, hasi distensio illetve ileus lép fel.

A loperamid-szimetikon hatóanyag kombinációval csak tüneti kezelés végezhető, amennyiben a diarrhoea oka megállapítható, lehetőség szerint oki terápiát kell alkalmazni.

A súlyos diarrhoeaban szenvedő betegeknél folyadék- és elektrolitvesztés alakulhat ki, ezért a szervezet víz- és elektrolit pótlásáról gondoskodni kell.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoeaban 48órán belül nem következik be javulás, az Imorevin-kezelést abba kell hagynia és orvoshoz kell fordulnia.

Ha diarrhoeaban szenvedő AIDS-es betegek kezelése során a hasi distensio első tünetei jelentkeznek, az Imorevin tabletta adását abba kell hagyni. Loperamid-hidroklorid kezelésben részesülő, vírusos és/vagy baktériális colitisben szenvedő AIDS-es betegeknél izolált esetekben toxikus megacolon fokozott kockázatával járó obstipatio előfordulását jelentették.

Annak ellenére, hogy májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó farmakokinetikai adatok nem állnak rendelkezésre, ilyen betegeknél óvatosan kell alkalmazni az Imorevin tablettát a csökkent firstpass metabolizmus miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a relatív túladagolás központi idegrendszeri toxicitáshoz vezethet. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek az Imorevin tablettát csak orvosi felügyelet mellett szedhetik.

A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsades de pointes-ról számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

Az Imorevin tabletta nátrium tartalma

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A nem klinikai adatok alapján a loperamid egy P-glikoprotein szubsztrát. A loperamid (16 mg-os egyszeri adagban) együttadása kinidinnel vagy ritonavirrel (P-glikoprotein inhibitorok) a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését eredményezte. A javasolt adagban alkalmazott loperamid és a P-glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor észlelt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4mg egyszeri adag) egyidejű alkalmazása itrakonazollal, amely CYP3A4 és P‑glikoprotein inhibitor a loperamid plazmaszintjének 3-4-szeres emelkedését okozta. Ugyanabban a vizsgálatban egy CYP2C8 gátlószer, a gemfibrozil a loperamid plazmaszintjének kétszeres emelkedését okozta. Az itrakonazol és gemfibrozil kombinációja a csúcsplazmaszint 4-szeres emelkedését, és a teljes plazma-expozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezeket az emelkedett értékeket nem kísérték központi idegrendszeri hatások a pszichomotoros vizsgálatok (pl. szubjektív álmosság és a szám-szimbólum behelyettesítés teszt /DSST/) szerint.

A loperamid (16 mg egyszeri adag) és a ketokonazol (amely CYP3A4 és P-glikoprotein inhibitor) egyidejű alkalmazása a loperamid plazma-koncentrációjának 5-szörös emelkedését okozta. Ez az emelkedés nem járt megnövekedett farmakodinámiás hatással a pupillavizsgálat szerint.

A loperamid együttadása orális dezmopresszinnel, a dezmopresszin plazma-koncentrációjának 3-szoros emelkedését okozta, feltehetően a lassabb gastrointestinalis motilitás miatt.

A loperamid hatását várhatóan a hasonló farmakológiai jellemzőkkel rendelkező gyógyszerek erősíthetik, illetve azok, amelyek gyorsítják a gyomor-bél ürülést, csökkenthetik.

Mivel a szimetikon nem szívódik fel a gastrointestinalis traktusból, nem várható releváns kölcsönhatás a szimetikon és más gyógyszerek között.

Terhesség

Kevés adat áll rendelkezésre a loperamid terhesség alatti szedéséről. Annak ellenére, hogy nem mutattak ki arra utaló jelet, hogy a loperamid első trimeszterben történő alkalmazása jelentős magzati károsodást okozna, kettőből egy epidemiológiai vizsgálat eredménye arra utalt, hogy mérsékelten emelkedhet a hypospadiasis kialakulásának kockázata. Állatkísérletekben nem mutattak ki sem direkt, sem indirekt módon jelentkező reproduktív toxicitásra utaló káros hatást (lásd 5.3 pont).

Lehetőség szerint kerülni kell az Imorevin alkalmazását a terhesség első trimeszterében, azonban a második és harmadik trimeszterben a készítmény már szedhető, amennyiben az étrend módosítása nem elegendő, és a bélmozgás gyógyszeres csökkentése javasolt.

Szoptatás

A loperamid-hidroklorid csak nagyon kis mértékben választódhat ki a humán anyatejbe, ezért az Imorevin tabletta alkalmazható szoptatás idején, amikor egyéb táplálkozási intézkedések már nem elegendőek és a bélrendszer motilitásának gyógyszeres gátlása indikált.

Termékenység

Nem klinikai vizsgálatok során a női fertilitást csak magas dózisú loperamid-hidroklorid befolyásolta (lásd 5.3 pont).

Loperamid-kezelés során jelentették fáradtság, szédülés és álmosság jelentkezését. Ha ez előfordul, a beteg nem vezethet, és nem kezelhet gépeket (lásd 4.8 pont).

5 placebo kontrollált és aktív-kontrollált klinikai vizsgálatban 462 felnőtt beteg bevonásával vizsgálták a loperamid-szimetikon kombináció alkalmazhatóságát a diarrhoea tünetei, illetve a gázképződéssel és hasmenéssel járó alhasi diszkomfort érzés kezelésére. Ezekben a vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett, a gyógyszer alkalmazásával összefüggő mellékhatások (ADR-ek) a hányinger (1,7%) és a dysgeusia (1,9%) voltak, és ezek gyakori tünetnek minősültek.

Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid szimetikon kombináció, vagy a loperamid önmagában történő alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a klinikai vizsgálatok, illetve a forgalomba hozatal utáni tapasztalatok során.

A mellékhatásokat szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság szerint csoportosították.

Gyakorisági kategóriák:

nagyon gyakori (≥1/10);

gyakori (≥1/100 - <1/10);

nem gyakori (≥1/1000 - <1/100);

ritka (≥1/10000 - <1/1000);

nagyon ritka (<1/10000);

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem lehet megállapítani).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Túladagolás esetén (beleértve a májfunkciós zavar miatti relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, somnolentia, miosis, muscularis hypertonia, légzésdepresszió), szájszárazság, hasi diszkomfort, hányinger, hányás, obstipatio, vizeletretenció, továbbá paralyticus ileus is előfordulhat. A központi idegrendszeri hatások tekintetében a gyermekek nagyobb érzékenységet mutathatnak, mint a felnőttek.

Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot, cardialis eseményeket, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsades de pointes-t, egyéb súlyos ventrikuláris aritmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4 pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.

Kezelés

Ha a túladagolás tünetei jelentkeznek, antidotumként naloxon adható. Mivel a loperamid hatástartama hosszabb (1-3óra) mint a naloxoné, ezért ismételt naloxon-kezelés is indokolt lehet. Ezért a beteget legalább 48órán keresztül fokozott megfigyelés alatt kell tartani az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelésére.