INDASTAD 1,5 MG RETARD TABLETTA

Az Indastad 1,5mg retard tabletta az essentialis hypertonia kezelésére javasolt felnőtteknél.

Adagolás

Egy tabletta 24óránként, lehetőleg reggel bevéve.

Nagyobb adag bevételével az indapamid antihipertenzív hatása nem fokozható, de a szaluretikus hatás megnövekszik.

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 4.4pont)

Idősek esetében a szérum kreatinin-értékeket a kor, testtömeg és a nem függvényében korrigálni kell.

Idős betegek csak akkor kezelhetők Indastad‑dal, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan beszűkült.

Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont)

Súlyos veseelégtelenségben (kreatinin-clearance 30ml/perc alatt), a kezelés ellenjavallt.

A tiazid és a rokon diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak kis mértékben csökkent.

Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont)

Súlyos májkárosodás esetén a kezelés ellenjavallt.

Gyermekek és serdülők

Az Indastad 1,5mg retard tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egészben, megfelelő mennyiségű folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) kell lenyelni.

A tablettát nem szabad összerágni.

• A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos veseelégtelenség.

• Encephalopathia hepatica vagy a májműködés súlyos zavara.

• Hypokalaemia.

Különleges figyelmeztetések

Májkárosodás esetén a tiazidok csoportjába tartozó diuretikumok akár májkómáig progrediáló hepaticus encephalopathiát okozhatnak, különösen az elektrolit-háztartás zavara esetén. Amennyiben ez előfordul, a diuretikum adását azonnal abba kell hagyni.

Fényérzékenység

Tiazidok és tiazid-típusú diuretikumok adásával kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció jelentkezik, ajánlott a kezelés leállítása. Ha a diuretikum újbóli adása feltétlenül szükséges, ajánlott a napnak vagy mesterséges UVA sugárzásnak kitett testrészek védelme.

Óvintézkedések

Víz- és elektrolit-egyensúly

• Nátrium plazmaszintje:

A kezelés megkezdése előtt, valamint utána is rendszeres időközönként mérni kell. A plazma nátrium szintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvető és idős, valamint cirrhoticus betegek esetében gyakrabban kell elvégezni (lásd 4.8 és 4.9pont). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, néha nagyon súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotensióhoz vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist okozhat: ezen hatás előfordulása és mértéke alacsony.

• Kálium plazmaszintje:

A tiazid és rokon típusú diuretikumok legnagyobb veszélye a káliumhiánnyal járó hypokalaemia. A hypokalaemia izom-rendellenességeket okozhat. Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be, elsősorban súlyos hypokalaemiával összefüggésben. A hypokalaemia (<3,4mmol/l) előfordulását a fokozott kockázatú betegcsoportokban, pl. idősek, alultáplált és/vagy többféle gyógyszerrel kezelt betegek, ödémás és asciteses cirrhoticus betegek, szívkoszorúér-betegségben és szívelégtelenségben szenvedő betegek, meg kell előzni. Ilyen esetekben a hypokalaemia növeli a digitálisz készítmények cardialis toxicitását és az arrhythmia veszélyét.

Azok a betegek, akiknél a QT‑távolság akár örökletes, akár iatrogén eredetű okból megnyúlt, szintén veszélyeztetettek. A hypokalaemia, valamint a bradycardia hajlamosítanak a súlyos arrhythmiák előfordulására, különösen a fatális torsades de pointes‑ra.

A fent említett körülmények esetén gyakoribb plazma káliumszint-ellenőrzés szükséges. A plazma káliumszintet először a kezelés megkezdése utáni első héten kell mérni.

A hypokalaemiát az észlelésekor korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

• Magnézium plazmaszintje:

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8pont).

• Kalcium plazmaszintje:

A tiazid és a rokon típusú diuretikumok csökkenthetik a vizelettel történő kalciumürítést, és enyhe, átmeneti plazma kalciumszint-emelkedést okozhatnak. Az előzőleg nem azonosított hyperparathyreoidismus esetében kifejezett hypercalcaemia léphet fel.

A kezelést fel kell függeszteni a mellékpajzsmirigy működésének ellenőrzése előtt.

Vércukorszint

Diabeteses betegek esetében fontos a vércukorszint ellenőrzése, különösen hypokalaemia esetén.

Húgysavszint

Hyperuricaemiás betegekben megnőhet a köszvényes rohamok előfordulásának veszélye.

A veseműködés és a diuretikumok

A tiazid és a rokon típusú diuretikumok csak akkor fejtik ki teljes mértékben hatásukat, ha a veseműködés ép, vagy csak kis mértékben károsodott (a szérum kreatinin szintje felnőttekben 25mg/l, azaz 220mikromol/l alatt van). Idősekben a szérum kreatininszintet a kornak, testsúlynak és nemnek megfelelően kell figyelembe venni.

A diuretikum kezelés megkezdésekor lezajló só- és vízveszteség miatt kialakuló hypovolaemia csökkent glomeruláris filtrációt okoz. Emiatt megemelkedhet a vér karbamid és a szérum kreatinin szintje. Ennek az átmeneti veseműködési zavarnak ép veseműködésű egyénekben nincs jelentősége, azonban a már fennálló vesekárosodás rosszabbodhat.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma

Szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciókat válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartozik az akut látásélesség-csökkenés vagy szemfájdalom, amelyek általában a gyógyszer szedésének elkezdése után órákon-heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma maradandó látásvesztéshez vezethet. Elsődleges kezelésként a gyógyszer szedését minél hamarabb abba kell hagyni. Azonnali gyógyszeres, esetleg sebészeti kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia.

Segédanyagok

Az Indastad 1,5mg retard tabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nem javallt kombinációk

Lítium:

A túladagolás jeleivel járó emelkedett plazma lítiumszint, mint sószegény diéta esetében (csökken a lítium kiválasztása a vizelettel). Ezért, ha a diuretikus kezelés szükséges, gondosan ellenőrizni kell a plazma lítium szintjét és a dózist ennek megfelelően módosítani kell.

Óvatosságot igénylő kombinációk

Torsades de pointes‑t előidéző gyógyszerek, például, de nem kizárólag:

• Ia.osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid),

• III.osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretilium)

• néhány antipszichotikum:

• fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin)

• benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid)

• butirofenonok (például doperidol, haloperidol)

• egyes antipszichotikumok (például pimozid), egyéb hatóanyagok (például bepridil, cizaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, iv. vinkamin, metadon, asztemizol, terfenadin).

Fokozott a ventricularis arrhythmiák, különösen a torsades de pointes kockázata (a hypokalaemia rizikó faktor).

A hypokalaemiát ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell, mielőtt ezeket a kombinációkat alkalmazni kezdenék. Klinikai vizsgálatot kell végezni, mérni kell a plazma elektrolitszintjeit és EKG-vizsgálatot kell végezni.

Olyan készítményeket kell adni, melyek hypokalaemia esetén sem okoznak torsedes de pointes‑t.

NSAID‑ok (szisztémás alkalmazás), beleértve a COX‑2 szelektív gátlókat és nagy dózisú acetilszalicilsavat (≥3g/nap):

Az indapamid vérnyomáscsökkentő hatása csökkenhet.

Dehidrált betegekben megnő az akut veseelégtelenség veszélye (csökken a glomeruláris filtráció).

A kezelés kezdetén a betegeket hidrálni és a veseműködést ellenőrizni kell.

Angiotenzin-konvertáló enzim (ACE)-gátlók

Fennáll a hirtelen vérnyomásesés és/vagy akut veseelégtelenség veszélye, ha az ACE‑gátlóval történő kezelést már fennálló nátriumhiány esetén kezdik meg (főleg veseartéria stenosisban szenvedő betegekben).

Magas vérnyomás esetén, ha a megelőző diuretikus kezelés esetleg nátriumszint-csökkenést idézett elő, a következőket kell tenni:

• a diuretikum adását 3nappal az ACE‑gátlóval történő kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni és szükség esetén káliumspóroló hatástól mentes diuretikum adását kell megkezdeni.

• vagy a kezelést kis dózisú ACE‑gátlóval kell kezdeni és a dózist fokozatosan kell emelni.

Pangásos szívelégtelenségben a kezelést nagyon kis dózisú ACE‑gátlóval kell kezdeni, lehetőleg az egyidejűleg adott káliumspóroló hatástól mentes diuretikum adagjának csökkentése után.

Valamennyi esetben a veseműködést (szérum kreatininszint) ellenőrizni kell az ACE‑gátlóval történő kezelés első hetében.

Egyéb hypokalaemiát okozó szerek: amfotericin B (iv.), glüko- és mineralokortikoidok (szisztémás kezelés esetén) tetrakozaktid, stimuláló hashajtók:

Megnő a hypokalaemia veszélye (additív hatás).

A szérum kálium szintjét ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell. Különösen figyelni kell ezekre egyidejű digitálisz-kezelés esetén. Nem-stimuláló hashajtót kell alkalmazni.

Baklofén:

Fokozódik a vérnyomáscsökkentő hatás. A beteg folyadék-beviteléről gondoskodni kell és a kezelés kezdetekor a veseműködést ellenőrizni kell.

Digitálisz-készítmények:

A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. Ellenőrizni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG‑t, és szükség szerint módosítani kell a kezelést.

Különös odafigyelést igénylő kombinációk

Allopurinol

Indapamiddal való együttes alkalmazás növelheti az allopurinol által kiváltott túlérzékenységi reakciók incidenciáját.

Mérlegelést igénylő kombinációk

Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren):

Bár ezek a kombinációk egyes betegek esetében előnyösek, előfordulhat hypokalaemia vagy hyperkalaemia (elsősorban csökkent veseműködésű vagy diabeteses betegekben).

Ellenőrizni kell a szérum káliumszintet és az EKG‑t, és szükség esetén módosítani kell a kezelést.

Metformin:

A diuretikumok, különösen a kacsdiuretikumok adásával összefüggő lehetséges májműködés‑romlás következtében fokozódik a metformin-indukálta laktátacidózis veszélye. Férfiaknak 15mg/l‑nél (135mikromol/l), nőknek 12mg/l‑nél (110mikromol/l) magasabb szérum kreatininszint esetében nem adható metformin.

Jódozott kontrasztanyagok:

A diuretikumok okozta dehidrációban fokozódik az akut vesekárosodás veszélye, különösen nagy dózisú jódozott kontrasztanyag adásakor.

A jódozott készítmények adása előtt a beteget rehidrálni kell.

Imipramin-típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok:

Vérnyomáscsökkentő hatás és az orthostaticus hypotonia fokozott kockázata (additív hatás).

Kalcium (sók):

A vizelettel történő kalciumürítés csökkenése következtében megnő a hypercalcaemia veszélye.

Ciklosporin, takrolimusz:

Még akkor is, ha nem alakul ki folyadék-/nátriumhiány, fokozódik a szérum kreatininszint‑emelkedés veszélye, anélkül, hogy a keringő ciklosporinszint változna.

Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás alkalmazás):

A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése (víz- és nátriumretenció a kortikoszteroidok miatt).

Terhesség

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő és ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.

Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).

Az indapamid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Az indapamidnak, illetve metabolitjainak humán anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.

Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.

Az indapamid alkalmazása nem ajánlott a szoptatás alatt.

Termékenység

Nőstény és hím patkányokkal végzett állatkísérletek nem igazoltak reproduktív toxicitást (lásd 5.3pont). A humán fertilitásra gyakorolt hatás nem valószínűsíthető.

Az indapamid nem befolyásolja az éberséget, de egyes esetekben a vérnyomáscsökkenéssel kapcsolatban különböző reakciók léphetnek fel, különösen a kezelés kezdetén vagy újabb vérnyomáscsökkentővel történő kiegészítés esetén.

Ezek hátrányosan befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, elsősorban dermatológiai túlérzékenységi reakciók az allergiás- és asztmatikus reakciókra hajlamos egyéneknél és maculopapularis kiütések.

A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

Az eddig jelentett mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági felosztást követi:

Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Az 1,5mg‑os és 2,5mg‑os indapamid-adagot összehasonlító II. és III.fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

• 1,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4‑6hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 10%‑ánál észleltek, illetve <3,2mmol/l értéket a betegek 4%‑ánál. 12hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23mmol/l volt.

• 2,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4‑6hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 25%‑ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 10%‑ánál. 12hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41mmol/l volt

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az indapamid 40mg‑ig, azaz a terápiás dózis 27‑szereséig nem mutatott toxikus hatást.

Az akut mérgezés tünetei elsősorban a folyadék-/elektrolitzavarok formájában jelentkeznek (hyponatraemia, hypokalaemia). A klinikai tünetek lehetnek a hányinger, hányás, hypotonia, görcsök, szédülés, álmosság, confusio, polyuria vagy oliguria, ami anuriáig fokozódhat (a hypovolaemia következményeként).

Kezelés

A kezelés első lépései a bevett anyag gyomormosással és/vagy aktív szén adásával történő eltávolítását foglalják magukba, amit a folyadék-/elektrolit‑egyensúly helyreállítása követ erre specializálódott kórházi osztályon.