INSTANYL 100 MIKROGRAMM OLDATOS ORRSPRAY EGYADAGOS TARTÁLYBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - INSTANYL 100 MIKROGRAMM
Az Instanyl az áttöréses fájdalom kezelésére javallott krónikus daganatos megbetegedésben szenvedő és már opioid kezelés alatt álló felnőtteknél. Az áttöréses fájdalom a fájdalom átmeneti súlyosbodása, amely az egyébként már kontrollált, folyamatos fájdalom mellett alakul ki.
Azok a betegek részesülnek fenntartó opioid kezelésben, akik naponta legalább 60 mg morfint szednek szájon át, óránként legalább 25 mikrogramm fentanilt kapnak transzdermális tapasz formájában, naponta legalább 30 mg oxikodont, ill. 8 mg per os hidromorfont, vagy egy ezekkel megegyező fájdalomcsillapító dózisú egyéb opioidot kapnak egy hétig vagy annál hosszabb ideig.
A kezelést olyan szakorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie, aki daganatos betegek opioid terápiás
kezelésében jártas. Az orvosoknak gondolniuk kell a fentanillal esetlegesen előforduló visszaélés, helytelen adagolás, függőség és túladagolás lehetőségére (lásd 4.4 pont).
Adagolás
A betegek adagját egyénileg kell beállítani olyan szintre, amely tolerálható mellékhatások mellett megfelelő fájdalomcsillapító hatást fejt ki. A betegeket a titrálási folyamat alatt szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Nagyobb adagra történő átállításhoz fel kell keresni a megfelelő szakorvost. Megfelelő fájdalomcsillapítás hiányában hyperalgesia, tolerancia, valamint az alapbetegség progressziójának lehetőségére kell gondolni (lásd 4.4 pont).
Az áttöréses fájdalom kezelésére alkalmazott Instanyl adagja klinikai vizsgálatokban független volt az opioid kezelés napi fenntartó adagjától (lásd 5.1 pont).
Maximális napi adag: maximum négy áttörésesfájdalom-epizód kezelése; minden egyes epizód
legfeljebb két adaggal kezelhető, melyek között minimum 10 percnek kell eltelnie.
A betegeknek 4 órát kell várniuk az újabb áttörésesfájdalom-epizód Instanyllal történő kezelése előtt, a titrálás és a fenntartó terápia alatt is. Azon kivételes esetekben, amikor egy új fájdalomepizód előbb
következik be, a betegek alkalmazhatják az Instanylt, de előtte legalább két órát várniuk kell az utolsó alkalmazást követően. A fájdalom újraértékelésére és az opioid bázisterápia dózisának megfontolására lehet szükség, ha a betegnél gyakrabban jelentkeznek az áttörésesfájdalom-epizódok, amelyek között kevesebb mint 4 óra telik el, vagy több mint négy áttörésesfájdalom-epizód jelentkezik 24 órán belül.
Adagtitrálás
Mielőtt a betegeknél beállítanák az Instanyl-kezelést, a betegek tartós háttérfájdalmának krónikus opioid terápiával megfelelően kontrolláltnak kell lennie és naponta nem fordulhat elő négynél több áttörésesfájdalom-epizód.
A titrálás módja
A kezdő hatáserősség egy 50 mikrogrammos adag az egyik orrlyukba, és ez szükség szerint
fokozatosan emelhető a rendelkezésre álló hatáserősségek alkalmazásával (50, 100 és
-
Alkalmazzon egy adag Instanylt!
-
Várjon 10 percet!
Kezdés 50 mikrogrammal
Megfelelő-e a fájdalomcsillapító hatás egy adag Instanyl után?
Nem
Alkalmazza újra
ugyanazt az erősséget. A következő epizódnál mérlegelje az eggyel
nagyobb hatáserősség
alkalmazását!
Az adag megfelelő
Igen
200 mikrogramm). Ha nem alakul ki megfelelő fájdalomcsillapító hatás, akkor ugyanaz a hatáserősség legkorábban 10 perc múlva alkalmazható újra. Minden titrálási lépést (hatáserősséget) több epizód esetén kell értékelni.
Fenntartó kezelés
Miután a fent leírt lépések szerint sikerült beállítani az adagot, a betegnél az Instanylt folyamatosan ezen hatáserősségben kell alkalmazni. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem elégséges, akkor ugyanaz a hatáserősség legkorábban 10 perc múlva alkalmazható újra.
Az adag módosítása
Az Instanyl fenntartó hatáserősségét általában növelni kell, ha a betegnek több egymást követő
fájdalomepizódon keresztül áttörésesfájdalom-epizódonként egynél több adagra van szüksége.
A fájdalom újraértékelésére és az opioid bázisterápia dózisának megfontolására lehet szükség, ha a betegnél gyakrabban jelentkeznek az áttörésesfájdalom-epizódok, amelyek között kevesebb, mint 4 óra telik el, vagy több mint négy áttörésesfájdalom-epizód jelentkezik 24 órán belül.
Tűrhetetlen vagy nem múló mellékhatások esetén, a hatáserősséget csökkenteni kell, vagy az
Instanyl-kezelést más fájdalomcsillapítókkal kell helyettesíteni.
A kezelés időtartama és céljai
Az Instanyl-kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4 pont). Az Instanyl nem alkalmazható a szükségesnél hosszabb ideig.
A terápia leállítása
Az Instanyl-kezelést azonnal le kell állítani, ha a betegnél már nem jelentkeznek áttörésesfájdalom-epizódok. A tartós háttérfájdalom kezelését az előírtaknak megfelelően kell folytatni.
Ha minden opioid terápia leállítása válik szükségessé, a beteget szoros orvosi megfigyelés alatt kell tartani, mivel a hirtelen elvonás lehetséges hatásainak elkerülése érdekében az opioid adagjának fokozatos csökkentésére van szükség.
Speciális betegcsoportok
Idősek és Cachexiás betegek
Az Instanyl 65 év feletti betegeknél történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott számú farmakokinetikai, hatásossági és biztonságossági adat áll rendelkezésre. Idős betegeknél csökkenhet a fentanil clearance-e, megnyúlhat a felezési ideje, és nagyobb lehet a fentanillal szembeni érzékenység, mint fiatalabb betegeknél. A fentanil cachexiás (legyengült) betegeknél történő alkalmazására
vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Cachexiás betegeknél csökkenhet a fentanil clearance-e. Ezért idős, cachexiás vagy legyengült betegek kezelésénél fokozott óvatossággal kell eljárni.
A klinikai vizsgálatokban a 65 évesnél idősebb betegeknél rendszerint alacsonyabb hatásos
hatáserősséget titráltak, mint a fiatalabb betegeknél. Az Instanyl titrálását időskorúak esetében különös
körültekintéssel kell végezni.
Májkárosodás
Az Instanylt körültekintően kell alkalmazni közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő
betegeknél (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
Az Instanylt körültekintően kell alkalmazni közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő
betegeknél (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Instanyl biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében
nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Az Instanyl kizárólag nasalis alkalmazásra szolgál.
Az Instanyl alkalmazásakor ajánlott, hogy a beteg feje fenntartott helyzetben legyen.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Fenntartó opioid-terápiában nem részesülő betegeknél, mivel fokozott a légzésdepresszió kockázata. Az áttöréses fájdalomtól eltérő akut fájdalom kezelése.
Nátrium-oxibátot tartalmazó gyógyszerekkel kezelt betegeknél. Súlyos légzésdepresszió vagy súlyos, obstruktív tüdőbetegségek. Korábbi, arcra adott sugárkezelés.
Visszatérő, orrvérzéses epizódok (lásd 4.4 pont).
A véletlen expozíció, helytelen használat és gyógyszerabúzus kockázatai – beleértve a halálos kimenetelt is – miatt a betegeket és gondozóikat figyelmeztetni kell arra, hogy az Instanylt-t
biztonságos és elzárt helyen kell tartani, amely mások számára nem érhető el.
Légzésdepresszió
A fentanil alkalmazásakor klinikailag jelentős légzésdepresszió alakulhat ki, és a betegeket megfigyelés alatt kell tartani e hatás miatt. Olyan betegeknél, akik fájdalomcsillapításra krónikus opioid terápiában részesülnek, hozzászokás alakul ki a légzésdepresszióhoz, így a légzésdepresszió kockázata ezeknél a betegeknél kisebb lehet. Egyidejűleg alkalmazott központi idegrendszeri depresszánsok fokozhatják a légzésdepresszió kockázatát (lásd 4.5 pont).
Krónikus tüdőbetegség
Krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek esetében a fentanilnak súlyosabb
mellékhatásai lehetnek. Ezeknél a betegeknél az opioidok csökkenthetik a légzőközpont működését.
Szedatív gyógyszerek mint a benzodiazepinek vagy ezekkel rokon gyógyszerek egyidejű alkalmazásából eredő kockázat
Az Instanyl és az olyan szedatív gyógyszerek egyidejű alkalmazása, mint a benzodiazepinek vagy ezekkel rokon gyógyszerek, szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt, ezekkel a szedatív gyógyszerekkel egyidejű alkalmazását olyan páciensek számára ajánlott fenntartani, akiknél egyéb kezelés nem lehetséges. Ha úgy döntenek, hogy szedatív
gyógyszerekkel egyidejűleg írják fel az Instanylt, akkor a legalacsonyabb még hatásos dózist kell alkalmazni, és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. A betegeket gondosan figyelemmel kell kísérni a légzésdepresszió és szedáció jelei és tünetei miatt. Ezt figyelembe véve a betegeket és gondozóikat kifejezetten ajánlott tájékoztatni, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5 pont).
Károsodott vese- vagy májműködés
A fentanilt körültekintően kell adni közepesen súlyos vagy súlyos máj- vagy vesekárosodásban
szenvedő betegeknek. Bár a máj- vagy a vesekárosodásnak a gyógyszer farmakokinetikájára kifejtett hatását nem értékelték, intravénás alkalmazás után, máj- vagy vesekárosodásban bizonyítottan változik a fentanil clearance-e – a metabolikus cleareance és a plazmafehérjék változásai miatt.
Megnövekedett koponyaűri nyomás
A fentanilt körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél fokozott koponyaűri nyomás,
tudatzavar tünetei mutatkoznak vagy kómában vannak.
Az Instanylt körültekintően kell alkalmazni agydaganatos vagy fejsérülést szenvedett betegek
esetében.
Szívbetegség
A fentanil alkalmazása bradycardiával járhat. A fentanilt körültekintően kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél korábban bradyarrhythmia állt fenn, vagy aktuálisan bradyarrhytmia áll fenn. Az opioidok hypotoniát okozhatnak, különösen hypovolaemiás betegeknél. Ezért az Instanylt óvatosan kell alkalmazni hypotoniás és/vagy hypovolaemiás betegeknél.
Szerotonin-szindróma
Elővigyázatosság javasolt, amennyiben az Instanylt olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák,
amelyek befolyásolják a szerotonerg neurotranszmitter rendszereket.
Potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma léphet fel szerotonerg gyógyszerek, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (Selective Serotonin Re-uptake Inhibitor – SSRI) és szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (Serotonin Norepinephrine Re-uptake Inhibitor – SNRI), valamint a szerotonin metabolizmusát csökkentő gyógyszerek (köztük monoamin-oxidáz [MAO]
gátlók) egyidejű alkalmazása esetén. Ez az ajánlott dózisok alkalmazása esetén is előfordulhat.
A szerotonin-szindrómába tartozhat a mentális állapot megváltozása (például agitatio, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitás (például tachycardia, ingadozó vérnyomás, hyperthermia), a neuromuscularis elváltozások (például hyperreflexia, koordinációs zavarok, izommerevség) és/vagy a gastrointestinalis tünetek (például hányinger, hányás, hasmenés).
Amennyiben szerotonin-szindróma gyanítható, az Instanyllal végzett kezelést abba kell hagyni. Hyperalgesia
Az egyéb opioidokhoz hasonlóan, a fentanil emelt adagjára adott válaszként észlelhető elégtelen fájdalomcsillapítás esetén opioid-indukált hyperalgesia lehetőségét kell mérlegelni. A fentanil adagjának csökkentése vagy a fentanil-kezelés abbahagyása, illetve a kezelés felülvizsgálata indokolt lehet.
Orrpanaszok
Ha a beteg visszatérő orrvérzésre panaszkodik, vagy orrpanaszai vannak az Instanyl alkalmazása
közben, akkor az áttöréses fájdalom kezelésére egyéb alternatív alkalmazási formát kell mérlegelni.
Meghűlés
A fentanil-expozíció általános mértéke korábban nasalis érszűkítő készítményt nem kapott meghűléses betegeknél az egészségesekéhez hasonló. A nasalis érszűkítők egyidejű alkalmazását lásd a
pontban.
Opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)
Tolerancia, továbbá szomatikus és/vagy pszichés függőség alakulhat ki opioidok (pl. fentanil) ismételt
adása után.
Az Instanyl ismétlődő alkalmazása opioidalkalmazási zavarhoz (opioid use disorder, röv. OUD) vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD
kialakulásának kockázatát. Az Instanyllal való visszaélés, illetve szándékos helytelen adagolása túladagoláshoz és/vagy halálhoz vezethet. Az OUD kialakulásának kockázata magasabb azoknál a betegeknél, akiknél az egyéni vagy a családi kórtörténetben (a szülőknél vagy a testvéreknél)
szerhasználat okozta betegség (többek között pl. alkoholhasználat okozta betegség) fordul elő, az aktív dohányosoknál, illetve az olyan betegeknél, akiknek az egyéni kórtörténetében mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) fordultak elő.
Az Instanyl-kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2 pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD
kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.
A betegeknél figyelni kell a kábítószer-kereső magatartásra utaló jeleket (pl. jóval idő előtt kérik-e az utántöltést). Ez magában foglalja az egyidejűleg szedett opioidokat és pszichoaktív gyógyszereket (mint pl. a benzodiazepineket) is. Azoknál a betegeknél, akiknél az OUD tünetei és jelei figyelhetők meg, mérlegelni kell addiktológus bevonását.
Elvonási tünetek
Elvonási tünetek válthatnak ki opioid antagonista aktivitású anyagok pl. naloxon vagy kevert agonista/antagonista fájdalomcsillapítók alkalmazása (pl. pentazocin, butorfanol, buprenorfin, nalbufin).
Alváshoz kapcsolódó légzészavarok
Az opioidok alváshoz kapcsolódó légzészavarokat okozhatnak, a központi alvási apnoét (central sleep apnoea, CSA) és az alváshoz kapcsolódó hypoxemiát is beleértve. Az opioidhasználat a dózisától
függően megnöveli a CSA kockázatát. Azoknál a betegeknél, akiknél CSA áll fenn, mérlegelni kell a teljes opioiddózis csökkentését.
A nátrium-oxibátot, illetve fentanilt tartalmazó gyógyszerek együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A fentanil szerotonerg szerrel, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlóval (SSRI) vagy szerotonin-noradrenalin visszavételgátlóval (SNRI) vagy monoamin-oxidáz (MAO) gátlóval együtt történő alkalmazása fokozhatja egy potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin-szindróma kockázatát.
Az Instanyl alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akik a megelőző 14 napban monoamin-oxidáz (MAO)-gátlókat kaptak, mert a MAO-gátlók hatásainak súlyos és kiszámíthatatlan potencírozásáról számoltak be opioid fájdalomcsillapítók adása után.
A fentanilt főként a humán citokróm P450 enzimrendszer 3A4 izoenzimje (CYP3A4) metabolizálja,
ezért potenciális kölcsönhatások léphetnek fel, ha az Instanylt együtt adják a CYP3A4 aktivitását
befolyásoló gyógyszerekkel. Egyidejű alkalmazása a CYP3A4 aktivitását indukáló gyógyszerekkel
csökkentheti az Instanyl hatásosságát. Az Instanyl és erős hatású CYP3A4-gátlók (pl. ritonavir,
ketokonazol, itrakonazol, troleandomicin, klaritromicin vagy nelfinavir), illetve közepesen erős CYP3A4 gátlók (pl. amprenavir, aprepitant, diltiazem, eritromicin, flukonazol, foszamprenavir vagy verapamil) egyidejű alkalmazása magasabb fentanil plazmakoncentrációt eredményezhet, és ez súlyos mellékhatásokat okozhat, beleértve a fatális légzésdepressziót.
Az Instanylt közepes vagy erős hatású CYP3A4 inhibitorokkal együtt kapó betegek állapotát hosszú időn keresztül gondosan monitorozni kell. A dózisnövelést körültekintően kell végezni.
Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban azt találták, hogy a nasalisan alkalmazott fentanil maximális plazmakoncentrációja mintegy 50%-kal csökkent az oximetazolin egyidejű alkalmazása esetén, míg a Cmax eléréséig eltelt idő (tmax) megkétszereződött. Ez csökkentheti az Instanyl
hatásosságát. A decongestív nasalis készítmények egyidejű alkalmazását ajánlatos kerülni (lásd
5.2 pont).
Az Instanylt együtt alkalmazva más, a központi idegrendszer működését gátló szerekkel (többek között opioidokkal, nyugtatókkal, altatókkal, általános anesztetikumokkal, fenotiazinokkal, trankvillánsokkal, szedatív hatású antihisztaminokkal és alkohollal), vázizomrelaxánsok okkal, illetve gabapentinoidokkal (gabapentinnel és pregabalinnal), additív depresszív hatást fejthet ki:
hypoventilatio, hypotensio, mélyen szedált állapot, légzésdepresszió, kóma és halál fordulhat elő. Ezért az ilyen típusú gyógyszereknek az Instanyllal való együtt adása esetén a beteg fokozott gondoskodást és megfigyelést igényel.
Az opioidok és szedatív gyógyszerek, úgymint benzodiazepinek vagy ezekkel rokon gyógyszerek, együttes alkalmazása növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát az additív központi idegrendszeri gátló hatás miatt. Az együttes alkalmazás során a dózist és időtartamot korlátozni kell (lásd 4.4 pont).
A részleges opioid-agonisták/-antagonisták (pl. buprenorfin, nalbufin, pentazocin) egyidejű alkalmazása nem ajánlott. Ezeknek nagy az affinitása az opioid-receptorokhoz, és viszonylag alacsony az intrinsic aktivitásuk, ezért részben antagonizálják a fentanil fájdalomcsillapító hatását, és elvonási tüneteket válthatnak ki opioid-függő betegeknél.
Más, orron keresztül alkalmazott gyógyszerek (oximetazolinon kívül) Instanyllal való egyidejű alkalmazását klinikai vizsgálatokban nem vizsgálták. Javasolt az alternatív alkalmazási formák mérlegelése az egyidejűleg fennálló azon betegségek párhuzamos kezelésénél, amelyek orron keresztül alkalmazható készítményekkel kezelhetőek.
Terhesség
A fentanil terhes nőknél történő alkalmazásáról nem áll rendelkezésre megfelelő adat. Az állatokkal végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az Instanylt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre
egyértelműen szükség van, és ha az előnyök meghaladják a kockázatokat.
Hosszú távú kezelés után a fentanil elvonási tüneteket okozhat az újszülöttben.
Nem ajánlott fentanilt alkalmazni vajúdás és szülés során (a császármetszést is beleértve), mert a fentanil átjut a méhlepényen és légzésdepressziót okozhat az újszülöttben. Ha mégis sor került Instanyl adására, akkor a gyermek számára antidotumot kell készenlétben tartani.
Szoptatás
A fentanil kiválasztódik az anyatejbe és a szoptatott csecsemőnél szedációt és légzésdepressziót okozhat. Szoptató nők a fentanilt nem alkalmazhatják és a szoptatást nem szabad újrakezdeni a fentanil utolsó alkalmazása utáni 5 napon belül.
Termékenység
Termékenységre vonatkozó humán adatok nem állnak rendelkezésre. Állatkísérletekben a hím és
nőstény fertilitás szedatív dózisoknál károsodott (lásd 5.3 pont).
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló
hatásait nem vizsgálták. Ismert azonban, hogy az opioid fájdalomcsillapítók gyengíthetik a járművezetéshez vagy gépkezeléshez szükséges szellemi és/vagy fizikai képességeket. Az Instanyl-kezelésben részesülő betegeknek azt kell tanácsolni, hogy ne vezessenek, illetve ne
kezeljenek gépeket. Az Instanyl álmosságot, szédülést, látászavarokat vagy egyéb olyan
mellékhatásokat okozhat, amelyek befolyásolhatják a gépjárművezetéshez illetve a gépek kezeléséhez
szükséges képességeiket.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az opioidok jellegzetes mellékhatásaira kell számítani Instanyl alkalmazásakor. Gyakori, hogy ezek intenzitása a gyógyszer folyamatos alkalmazása során csökken, sőt akár teljesen meg is szűnhetnek. A legsúlyosabb mellékhatások a légzésdepresszió (ami esetleg apnoéhoz és légzésleálláshoz vezethet), a keringészavar, a hypotonia és a sokk, és ezeket minden betegen gondosan figyelni kell.
Az Instanyllal kapcsolatos klinikai vizsgálatok során alkalmazott kezeléssel legalább is potenciálisan
összefüggő mellékhatások az alábbi táblázatban találhatóak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A nemkívánatos hatások besorolására az előfordulási gyakoriság alapján az alábbi kategóriákat alkalmazzák: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); és nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek
megadásra.
A következő mellékhatásokat jelentették Instanyllal és/vagy más fentanil tartalmú összetételekkel
klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokban:
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphylaxiás shock, anaphylaxiás reakció, túlérzékenység | ||
| Pszichiátriai kórképek | Álmatlanság | Hallucináció, delirium,gyógyszerfüggőség(addikció), gyógyszerabúzus | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Álmosság, szédülés, fejfájás | Szedáció, myoclonus, paraesthesia, dysaesthesia,dysgeusia | Convulsio, eszméletvesztés |
| A fül és azegyensúly-érzékelő szervbetegségei és tünetei | Vertigo | Kinetózis | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Hypotonia | ||
| Érbetegségek és tünetek | Kipirulás, hőhullám | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Torokirritáció | Légzésdepresszió, orrvérzés, az orrnyálkahártyakifekélyesesedése, rhinorrhea | Orrsövény-átfúródás, dyspnoea |
| Emésztőrendszeribetegségek és tünetek | Hányinger, hányás | Székrekedés,stomatitis, szájszárazság | Hasmenés |
| A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei | Hyperhidrosis | Fájdalmas bőr,pruritus | |
| Általános tünetek, azalkalmazás helyén fellépőreakciók | Láz | Fáradtság, gyengeség, perifériás ödéma, elvonási szindróma*, újszülöttkori megvonási szindróma,gyógyszer-tolerancia | |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatosszövődmények | Elesés |
*transmucosalis fentanil alkalmazásakor opioidelvonási tüneteket, például hányingert, hányást, hasmenést, szorongást, hidegrázást, remegést és verejtékezést figyeltek meg
Kiválasztott mellékhatások leírása
Tolerancia
Ismétlődő alkalmazás esetén tolerancia alakulhat ki.
Gyógyszerfüggőség
Az Instanyl ismétlődő alkalmazása még terápiás dózisban is gyógyszerfüggőséghez vezethet. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A fentanil-túladagolás jelei és tünetei várhatóan a farmakológiai hatás fokozódásának felel meg, így levertség, kóma és súlyos légzésdepresszió. Egyéb jelek lehetnek: hypothermia, csökkent izomtónus, bradycardia és hypotonia. A mérgezés jelei a mély szedáció, ataxia, pupillaszűkület, görcsök és
légzésdepresszió, amely a fő tünet. A fentanil túladagolása esetén toxicus leukoencephalopathiáról is beszámoltak.
Fentanil-túladagolás esetén Cheyne–Stokes-légzést figyeltek meg, különösen olyan betegeknél, akiknek szívelégtelenség szerepelt a kórtörténetében.
Kezelés
A légzésdepresszió kezelésére az azonnali ellenintézkedéseket meg kell kezdeni, beleértve a beteg fizikai és verbális serkentését. Ezt követően speciális opioid antagonista, például naloxon adható. A túladagolást követő légzésdepresszió tovább tarthat, mint az opioid antagonista hatástartama. Az antagonisták felezési ideje rövid lehet, ezért ismételt adagolás vagy folyamatos infúzió válhat szükségessé. A narkotikus hatás visszafordítása a fájdalom heveny fellépését és katekolaminok felszabadulását eredményezheti.
Ha a klinikai helyzet úgy kívánja, a légutat szabaddá kell tenni és az átjárhatóságot fenn kell tartani, esetlegesen oropharyngealis légút biztosítással vagy endotrachealis tubussal, és oxigént kell adni, valamint szükség szerint asszisztált vagy kontrollált lélegeztetést biztosítani. Biztosítani kell a megfelelő testhőmérsékletet és folyadékbevitelt.
Ha súlyos vagy tartós hypotonia alakul ki, hypovolaemiára kell gyanakodni, és a megfelelő
parenterális folyadékbevitellel kell kezelni az állapotot.
Farmakológiai tulajdonságok - INSTANYL 100 MIKROGRAMM
Farmakoterápiás csoport: analgetikumok, opioidok, ATC kód: N02AB03
Hatásmechanizmus
A fentanil egy opioid fájdalomcsillapító, amely elsősorban az opioid μ-receptoron lép kölcsönhatásba tiszta agonistaként; a ᵝ- és κ-opioid receptorok iránt kis affinitást mutat. Elsődleges terápiás hatása a fájdalomcsillapítás. Másodlagos farmakológiai hatásai a légzésdepresszió, bradycardia, hypothermia, székrekedés, pupillaszűkület, fizikai függőség és eufória.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az Instanyl (50, 100 és 200 mikrogramm) hatásosságát és biztonságosságát két randomizált, kettős vak, keresztezett elrendezésű, placebo-kontrollos pivotális vizsgálatban értékelték, amelyekben
279, opioidot toleráló, áttöréses fájdalomban szenvedő daganatos felnőtt beteg (32-86 éves) vett részt.
A betegek naponta átlagosan 1-4 epizódot észleltek a fenntartó opioid-kezelés alatt. A második
pivotális vizsgálatban résztvevő betegek korábban részt vettek az Instanyl farmakokinetikai vizsgálatában, vagy az első pivotális vizsgálatban.
A klinikai vizsgálatok igazolták az Instanyl hatásosságát és biztonságosságát. Nem mutatkozott határozott összefüggés a fenntartó opioid adag és az Instanyl adagok között, jóllehet a második pivotális vizsgálatban résztvevő, alacsony fenntartó opioid dózist kapó betegeknél rendszerint hatékony fájdalomcsillapító hatást értek el kisebb hatáserősségű Instanyllal, mint azoknál a betegeknél, akik magasabb fenntartó opioid dózisszintben részesültek. Ez legjobban azoknál a betegeknél volt megfigyelhető, akiket 50 mikrogramm Instanylt kaptak.
A daganatos betegekkel végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban alkalmazott hatáserősség a 100 és a 200 mikrogramm volt, azonban a daganatos áttöréses fájdalom kezelésére az Instanyl dózisát az optimális szintig kell titrálni (lásd 4.2 pont).
Az Instanyl mindhárom hatáserőssége statisztikailag szignifikánsan (p< 0,001) nagyobb változást mutatott a 10. percben a fájdalom intenzitásában (PID10, pain intensity difference), mint a placebo. Ezen kívül az Instanyl a placebónál szignifikánsan jobban enyhítette az áttöréses fájdalmat, a beadást követő 10., 20., 40. és 60. percben. A 60. percig meghatározott PID összesített eredményei (SPID0-60) azt mutatták, hogy az Instanyl valamennyi hatáserőssége szignifikánsan nagyobb átlagos SPID0-60 értéket ért el a placebóhoz képest (p< 0,001), ami az Instanyl placebóhoz viszonyított jobb fájdalomcsillapításó hatását bízonyítja 60 perc alatt.
Az Instanyl biztonságosságát és hatásosságát olyan betegeken értékelték, akik a gyógyszert az áttörésesfájdalom-epizód kezdetekor alkalmazták. Az Instanyl nem alkalmazható megelőző jelleggel.
A ≥ 500 mg/nap morfinnal vagy ≥ 200 mikrogramm/óra transzdermális fentanillal egyenértékű háttér opioid kezelésben részesülő betegek esetében az Instanyl alkalmazásával kapcsolatos klinikai tapasztalatok korlátozottak.
A 400 mikrogramm feletti Instanyl adagokat klinikai vizsgálatokban nem értékelték.
Az opioidok befolyásolhatják a hypothalamus-hypophysis-mellékvese, illetve -gonad tengelyt. Az észlelhető változások közé tartozik például a szérum prolaktinszintjének emelkedése, valamint a plazma kortizolszintjénak és tesztoszteronszintjének csökkenése. Ezek a hormonális változások klinikai panaszok és tünetek megnyilvánulását eredményezhetik.
Felszívódás
A fentanil erősen lipofil. A fentanil három kompartmentes megoszlási kinetikát mutat. Az
állatkísérletek adatai azt mutatták, hogy a fentanil felszívódást követően gyorsan eloszlik az agyban, a szívben, a tüdőben, a vesékben és a lépben, amit egy lassabb redisztribúciója követ az izmokba és a zsírszövetbe. A fentanil plazmafehérje-kötődése körülbelül 80%-os. Az Instanyl abszolút biohasznosulása kb. 89%.
A klinikai adatok szerint a fentanil az orrnyálkahártyán keresztül nagyon gyorsan felszívódik. Az Instanyl egyszeri 50-200 mikrogramm fentanil/dózis adagban történő alkalmazása esetén opioidot toleráló daganatos betegeknél gyorsan kialakul a 0,35 – 1,2 ng/ml Cmax-szint. Az ennek megfelelő tmax középérték 12-15 perc. Jóllehet egy egészséges önkéntesekkel végzett dózis-proporcionalitási vizsgálatban magasabb tmax-értékeket figyeltek meg.
Eloszlás
A fentanil intravénás alkalmazását követően a kezdeti megoszlási felezési idő körülbelül 6 perc, és hasonló megoszlási felezési időt figyeltek meg az Instanyl nasalis alkalmazása esetén is. Az Instanyl eliminációs felezési ideje daganatos betegeknél körülbelül 3-4 óra.
Biotranszformáció
A fentanil elsődlegesen a májban metabolizálódik, a CYP3A4 enzimen keresztül. Fő metabolitja, a
norfentanil inaktív. Elimináció
A fentanil 75%-a a vizelettel választódik ki nagyrészt inaktív metabolitok formájában, kevesebb, mint 10%-a változatlan hatóanyag formájában. Az adagnak mintegy 9%-a nyerhető vissza a székletből, elsősorban metabolitok formájában.
Linearitás
Az Instanyl lineáris kinetikát mutat. Egészséges önkéntesekben 50 – 400 mikrogramm Instanyl dózis-linearitást mutatott.
Egy nasalis érszűkítővel (oximetazolin) gyógyszer-interakciós vizsgálatot végeztek. Az allergiás
rhinitisben szenvedő betegek egy órával az Instanyl alkalmazása előtt oximetazolin orrspray-t kaptak.
Az oximetazolinnal együtt és nélkül alkalmazott fentanil összevethető biohasznosulás
(AUC)-értékeket mutatott, mivel oximetazolinnal egyidejűleg alkalmazva a fentanil Cmax-értéke csökkent tmax-értéke nőtt a kétszeresére. A fentanil expozíció általános mértéke a korábban nasalis
érszűkítő kezelést nem kapott, allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél az egészségesekéhez hasonló. Nasalis érszűkítő egyidejű alkalmazását kerülni kell (lásd 4.5 pont).
Bioekvivalencia
Farmakokinetikai vizsgálat kimutatta, hogy az egyadagos és a többadagos Instanyl orrspray bioekvivalens.
Gyógyszerészeti jellemzők - INSTANYL 100 MIKROGRAMM
Nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát Injekcióhoz való víz
Instanyl 50 mikrogramm oldatos orrspray egyadagos tartályban 23 hónap.
Instanyl 100 mikrogramm oldatos orrspray egyadagos tartályban 3 év.
Instanyl 200 mikrogramm oldatos orrspray egyadagos tartályban 42 hónap.
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
A buborékcsomagolást tartsa a dobozában. Függőleges helyzetben tárolandó.
Egyadagos tárolóedény, mely egy polipropilén spray tartállyal integráns injekciós üvegből (tiszta I-es típusú üveg) áll gyermekbiztonsági záras buborékcsomagolásban.
Kiszerelések: 2, 6, 8 és 10 egyadagos tárolóedény.
Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.
Minden egyadagos tárolóedény csak egyetlen adagot tartalmaz. Ne tesztelje az egyadagos tárolóedényt
alkalmazás előtt!
A fentanillal való lehetséges visszaélés miatt a fel nem használt egyadagos tárolóedényt rendszeresen és megfelelően a gyermekbiztonsági záras buborékcsomagolásába vissza kell tenni és megsemmisíteni a helyi előírásoknak megfelelően, vagy vissza kell vinni a gyógyszertárba.