IQYMUNE 100 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

Szubsztitúciós terápiaként alkalmazva felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (0–18év):

• Csökkent antitest-termeléssel járó, primer immunhiányos szindrómákban (primer immundeficienciákban – PID).

• Szekunder immunhiányos állapotokban (szekunder immundeficienciákban – SID), ha a beteg súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenved, és az antimikrobiális kezelés hatástalan, és vagy bizonyított specifikus antitest hiány (proven specific antibody failure –PSAF)* áll fenn, vagy a szérum IgG-szint 4g/l-nél kisebb.

* PSAF= a pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák hatására az IgG antitest-titer nem növekedett legalább kétszeresére

Immunmoduláció felnőtteknél, gyermekeknél és serdülőknél (0–18év):

• Primer immun thrombocytopeniában (ITP) (más néven idiopathiás throbocytopeniás purpurea) szenvedő betegeknél, magas vérzési kockázattal vagy műtét előtt, a thrombocytaszám korrekciója érdekében,

• Guillain–Barré-szindróma.

• Kawasaki-betegség (acetilszalicilsavval együtt adva; lásd 4.2 pont).

• Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy – CIDP).

• Multifokális motoros neuropathia (MMN).

Az IVIg-kezelést az immunrendszeri rendellenességek kezelésében jártas szakorvos felügyelete alatt kell elkezdeni és ellenőrizni.

Adagolás

A dózisok és az adagolási séma a javallattól függnek.

A dózist a klinikai választól függően minden betegnél egyénileg kell meghatározni. A testtömeg alapján meghatározott adagot alultáplált és túlsúlyos betegek esetében esetenként módosítani kell.

Az alább ismertetett adagolási rendek útmutatásként szolgálnak.

Primer immunhiányos szindrómák szubsztitúciós terápiája

Az adagolási rend alapján legalább 6g/l vagy a populáció életkorának megfelelő normál referenciatartományba eső mélyponti IgG‑szintet kell elérni (a következő infúzió előtt mérve). A kezelés megkezdését követően 3–6 hónap szükséges az egyensúlyi állapot (steady-state IgG-szintek) kialakulásához. A javasolt kezdő dózis egyszer 0,4–0,8g/ttkg, amelyet 3–4 hetente legalább 0,2g/ttkg-os dózis követ.

A 6g/l-es IgG mélyponti koncentráció eléréséhez szükséges dózis nagyságrendileg havonta 0,2–0,8g/ttkg. Az egyensúlyi állapot elérése után az adagolási intervallum 3–4hét között lehet.

A mélyponti IgG-szinteket a fertőzés előfordulási gyakoriságának figyelembevételével kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések gyakoriságának csökkentése érdekében szükséges lehet a dózis emelése és magasabb mélyponti szintek elérésére kell törekedni.

Szekunder immunhiányos állapotok szubsztitúciós terápiája (a 4.1 pontban meghatározottak szerint)

A javasolt dózis 3–4 hetente 0,2–0,4g/ttkg.

A mélyponti IgG-szinteket a fertőzés előfordulási gyakoriságának figyelembevételével kell mérni és értékelni. A dózist szükség szerint módosítani kell a fertőzések elleni optimális védelem elérése érdekében: növelésre lehet szükség perzisztens fertőzés esetében, és fontolóra lehet venni a dózis csökkentését fertőzésmentes betegek esetében.

Immunmoduláció a következő esetekben:

Primer immun thrombocytopenia (ITP)

Két alternatív kezelési séma lehetséges:

• 0,8–1g/ttkg az 1. napon; ez a dózis 3napon belül egyszer megismételhető,

• 0,4g/ttkg naponta, 2–5napig. Visszaesés esetén a kezelés megismételhető.

Guillain–Barré-szindróma

0,4g/ttkg/nap, 5napig (visszaesés esetén a kezelés megismételhető).

Kawasaki-betegség

2,0g/ttkg alkalmazandó egyszeri adagban. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsav-kezelést is kell kapniuk.

Krónikusgyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg, 2–5 egymást követő napon belül elosztva.

Fenntartó dózisok:

1 g/ttkg egy vagy 2 egymást követő napra elosztva, 3 heti gyakorisággal.

A kezelés hatását az egyes ciklusok után ki kell értékelni; amennyiben 6 hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést le kell állítani.

Ha a kezelés hatásos, a hosszú távú kezelésről az orvos dönt a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Szükség lehet az adagolás és az intervallumok módosítására a betegség egyedi lefolyásának megfelelően.

Multifokális motoros neuropathia (MMN)

Kezdő dózis: 2 g/ttkg 2–5 egymást követő napon át adva.

Fenntartó dózis: 1 g/ttkg 2–4 heti gyakorisággal vagy 2 g/ttkg 4–8 heti gyakorisággal adva.

A kezelés hatását az egyes ciklusok után ki kell értékelni; amennyiben 6 hónap elteltével a kezelésnek nincs hatása, a kezelést le kell állítani.

Ha a kezelés hatásos, a hosszú távú kezelésről az orvos dönt a beteg kezelésre adott válasza és a terápiás válasz fenntarthatósága alapján. Szükség lehet az adagolás és az intervallumok módosítására a betegség egyedi lefolyásának megfelelően.

A javasolt adagolást az alábbi táblázat foglalja össze:

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél és serdülőknél (0–18év) az adagolás nem különbözik a felnőttekétől, mivel az adagolás minden javallat esetén a testtömegen alapul, és módosítása a fenti állapotok klinikai kimenetele alapján kell, hogy történjen.

Májkárosodás

Nincs rendelkezésre álló bizonyíték, amely szükségessé tenné a dózis módosítását.

Vesekárosodás

Dózismódosítás csak klinikailag indokolt esetben, lásd 4.4 pont.

Idősek

Dózismódosítás csak klinikailag indokolt esetben, lásd 4.4 pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A humán normál immunglobulint intravénás infúzióban kell beadni 0,5ml/ttkg/óra kezdeti sebességgel 30percen át. Lásd 4.4 pont. Mellékhatások jelentkezése esetén vagy csökkenteni kell az infúzió beadási sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg ezt jól tolerálja, a beadás sebessége fokozatosan növelhető, legfeljebb 6ml/ttkg/óra értékre.

A korlátozott számú betegektől származó klinikai adatok is azt mutatják, hogy a veleszületett immunhiányban és immun thrombocytopeniában szenvedő felnőtt- és gyermekkorú betegek legfeljebb 8ml/ttkg/óra infúziós sebességet tolerálnak.

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulinok) vagy bármely segédanyagával (lásd 4.4 és 6.1 pont) szembeni túlérzékenység.

Szelektív IgA-hiányban szenvedő betegek, akik IgA elleni antitesteket termeltek, mivel esetükben az IgA-tartalmú készítmény anaphylaxiát okozhat.

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének javítása érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell feltüntetni.

Alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A potenciális szövődmények gyakran elkerülhetők, ha megbizonyosodnak arról, hogy:

• a beteg nem érzékeny a humán normál immunglobulinra, úgy, hogy a készítményt kezdetben lassan adják be (0,5 ml/ttkg/óra, ami megfelel 0,0083 ml/ttkg/perc-nek);

• a beteg az infúzió teljes ideje alatt – bármiféle tünet észlelése érdekében – szoros monitorozás alatt álljon. Különösen a humán normál immunglobulin-kezelésben első alkalommal részesülő, a más IVIg-készítmény alkalmazásáról áttért, illetve az infúziót hosszabb idő óta nem kapó betegeket szükséges az első infúzió alatt és az azt követő órában ellenőrzött egészségügyi körülmények között monitorozni annak érdekében, hogy bármilyen mellékhatásra utaló jel kiszűrhető legyen, és probléma esetén az azonnali sürgősségi ellátás elérhető legyen. Minden más esetben a beteget a beadást követően legalább 20 percig megfigyelés alatt kell tartani.

IVIg beadásakor minden betegnél szükség van:

• megfelelő hidrálásra az IVIg infúzió beadásának megkezdése előtt,

• a vizeletkiválasztás ellenőrzésére,

• a szérum kreatininszint ellenőrzésére,

• a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazásának elkerülésére (lásd 4.5 pont).

Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell az infúzió sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. A szükséges kezelés a mellékhatás természetétől és súlyosságától függ.

Infúzióval kapcsolatos reakció

Egyes mellékhatások jelentkezése (pl. fejfájás, rohamokban jelentkező kipirulás, hidegrázás, myalgia, ziháló légzés, tachycardia, deréktáji fájdalom, hányinger és hypotensio) összefüggésben lehet az infúzió sebességével. A 4.2 pont alatt meghatározott infúziós sebességet szigorúan be kell tartani. A betegeket szorosan monitorozni kell és az infúzió teljes ideje alatt gondosan ellenőrizni kell minden tünetet.

Mellékhatások gyakrabban jelentkezhetnek

• azoknál a betegeknél, akik első alkalommal kapnak humán normál immunglobulint, vagy ritka esetben akkor, ha másik humán normál immunglobulin készítményre váltanak, vagy ha hosszú idő telt el az előző infúzió óta,

• azoknál a betegeknél, akiknél aktív fertőzés vagy a háttérben meghúzódó krónikus gyulladás áll fenn.

Túlérzékenység

A túlérzékenységi reakciók ritkák.

Anaphylaxia alakulhat ki azoknál a betegeknél,

• akiknél az IgA-szint nem detektálható és akiknek a szervezete IgA-elleni antitesteket termel.

• akik a humán normál immunglobulinnal végzett korábbi kezelést tolerálták.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó szakmai előírásokat kell követni.

Thromboembolia

A klinikai bizonyítékok alapján az IVIg alkalmazása és a thromboemboliás események, például a myocardialis infarctus, a cerebrovascularis történés (ideértve a stroke-ot), a tüdőembólia és a mélyvénás thrombosis között összefüggés van, amelyet a veszélyeztetett betegeknél a nagymértékű immunglobulin-bevitel miatti relatív vérviszkozitás-növekedésnek tulajdonítanak. Gondosan mérlegelni kell az IVIg rendelését és alkalmazását obesitas, thromboticus események rizikófaktorainak fennállása (pl. idősebb kor, hypertonia, diabetes mellitus és az anamnaesisben szereplő érbetegség vagy thromboticus epizódok, szerzett vagy öröklött thrombophiliás állapotok, hosszan tartó immobilizáció, súlyos hypovolaemia, valamint a vér viszkozitását növelő betegségek) esetén.

A thromboemboliás mellékhatások szempontjából veszélyeztetett betegeknél az IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és dózisokban kell alkalmazni.

Akut veseelégtelenség

IVIg-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben azonosíthatók voltak a rizikófaktorok, például már meglévő veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúlyosság, egyidejűleg alkalmazott nephrotoxikus gyógyszerek vagy 65év fölötti életkor.

A vesefunkciós paramétereket ellenőrizni kell az IVIg infúzió beadása előtt, különösképpen azoknál a betegeknél, akiknél úgy ítélik meg, hogy fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, és ezt az ellenőrzést megfelelő időközönként meg kell ismételni. Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll az akut veseelégtelenség kockázata, IVIg készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni. Vesekárosodás esetén mérlegelni kell az IVIg-kezelés leállítását.

A veseműködési zavarról és az akut veseelégtelenségről szóló jelentések számos törzskönyvezett, különböző segédanyagokat, így szacharózt, glükózt és maltózt tartalmazó IVIg készítmény alkalmazásához kapcsolódtak. Ezeknek túlnyomó részét azonban a stabilizátorként szacharózt tartalmazó készítmények tették ki. A veszélyeztetett betegeknél mérlegelni kell az ilyen segédanyagokat nem tartalmazó IVIg készítmények alkalmazását. Az IQYMUNE nem tartalmaz szacharózt, maltózt vagy glükózt.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1mmol nátriumot (23mg) tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Asepticus meningitis szindróma (AMS)

Az IVIg-kezeléssel összefüggésben AMS-ről számoltak be. A szindróma rendszerint néhány órával, de legkésőbb 2nappal az IVIg-kezelés megkezdése után jelentkezik. A cerebrospinalis folyadékkal (CSF) kapcsolatos vizsgálatok gyakran pozitívak, akár több ezersejt/mm³ mértékű pleocytosissal, amelyet túlnyomórészt a granulocyta-sejtvonal tesz ki, és akár több százmg/dl értékig növekedett fehérjeszinttel.

Az AMS nagyobb gyakorisággal jelentkezhet nagy dózisú (2g/ttkg) IVIg‑kezelés kapcsán.

Az ilyen jeleket és tüneteket mutató betegeknél alapos neurológiai kivizsgálás szükséges – többek között CSF vizsgálatok -, a meningitis egyéb okainak kizárása érdekében.

Az IVIg-kezelés megszakítása néhány napon belül az AMS következmények nélküli javulását eredményezte.

Haemolyticus anaemia

Az IVIg készítmények vércsoportantitesteket tartalmazhatnak. Ezek haemolysinként viselkedhetnek, és a vörösvértestek (VVT) in vivo immunglobulinnal történő bevonódását válthatják ki, pozitív direkt antiglobulin reakciót (Coombs-teszt) és ritkán haemolysist okozva. IVIg-terápiát követően haemolyticus anaemia fejlődhet ki a VVT-k fokozott szekvesztrációja következtében. Az IVIg-kezelésben részesülő betegeknél ellenőrizni kell a haemolysis klinikai jeleit és tüneteit. (Lásd 4.8pont.)

Neutropenia/Leukopenia

Az IVIg-kezelés után a neutrofilszám átmeneti csökkenéséről és/vagy neutropenia epizódjairól számoltak be, amelyek néhány esetben súlyosak voltak. Ez jellemzően órákkal vagy napokkal az IVIg alkalmazását követően fordul elő, és spontán rendeződik 7–14napon belül.

Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI)

IVIg-kezelést kapó betegeknél esetenként akut nem kardiogén tüdőödémáról számoltak be [transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás – Transfusion-related acute lung injury (TRALI)]. A TRALI jellemzői a súlyos hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cianózis, láz és hypotensio. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy az azt követő 6órán belül alakulnak ki, gyakran 1–2órán belül. Emiatt az IVIg-kezelést kapó egyéneknél ellenőrizni kell a pulmonális mellékhatásokat és az IVIg infúziót azonnal le kell állítani, amennyiben pulmonális mellékhatás jelentkezne. A TRALI egy potenciálisan életveszélyes állapot, amelynél azonnali intenzív osztályos kezelés szükséges.

Kölcsönhatások a szerológiai vizsgálatokkal

Immunglobulin beadása után a különböző, passzívan átvitt antitestek vérszintjének átmeneti emelkedése miatt a szerológiai vizsgálat álpozitív eredményt adhat.

A vörösvértest-antigénekhez kötődő antitestek (pl. A, B, D) passzív átvitele megzavarhat bizonyos vörösvértest-antigén szerológiai vizsgálatokat, pl. a közvetlen antiglobulin-tesztet (DAT, direkt Coombs-teszt).

Átvihető ágensek

A humán vérből vagy plazmából előállított gyógyszerkészítmények okozta fertőzések megelőzésére szolgáló szokásos óvintézkedések közé tartozik a donorok kiválogatása, az egyes vérminták és plazmakészletek szűrése bizonyos fertőzésmarkerekre, és hatékony vírusinaktiváló/eliminációs eljárások beillesztése a gyártási folyamatba. Humán vérből vagy plazmából készült gyógyszerkészítmények alkalmazása esetén mindezek ellenére sem zárható ki teljes bizonyossággal a fertőző ágensek átvitelének lehetősége. Ugyanez érvényes az ismeretlen vagy új vírusokra és más kórokozókra.

Az alkalmazott eljárások hatékonynak tekinthetők a burokkal rendelkező vírusok, például a humán immundeficiencia vírus (HIV), a hepatitis B vírus (HBV) és a hepatitis C vírus (HCV), illetve a burokkal nem rendelkező hepatitis A vírus (HAV) és a parvovírus B19 esetén.

Az eddigi klinikai tapasztalatok szerint immunglobulinokkal nem vihető át hepatitis A vírus vagy parvovírus B19. Feltételezhető, hogy az antitesttartalom nagyban hozzájárul a vírusbiztonsághoz.

Feltétlenül ajánlott minden IQYMUNE-adag beadása után feljegyezni a készítmény nevét és gyártási tétel számát az adott beteg kezelésében felhasznált gyártási tételek nyilvántartása érdekében.

Gyermekek és serdülők

A felsorolt figyelmeztetések és óvintézkedések felnőttekre és gyermekekre egyaránt vonatkoznak.

Élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák

Az immunglobulin-alkalmazás legalább 6hetes, legfeljebb 3hónapos időszakra gyengítheti az élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák, például a kanyaró, a rubeola, a mumpsz és a bárányhimlő elleni oltóanyag hatását. E gyógyszerek alkalmazása után 3hónapos intervallumnak kell eltelnie az élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinákkal végzett vakcináció előtt. Kanyaró esetén az oltás hatásának gyengülése akár 1évig is tarthat.

Ezért kanyaróoltásban részesülő betegeknél a szervezet antitest státuszát ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

A felsorolt kölcsönhatások felnőttekre és gyermekekre egyaránt vonatkoznak.

Terhesség

A gyógyszerkészítmény humán terhesség alatti alkalmazásának biztonságát kontrollos klinikai vizsgálat nem igazolta, ezért a készítményt terhes nőknél körültekintéssel kell alkalmazni. Az IVIg készítmények igazoltan áthatolnak a méhlepényen, a harmadik trimeszterben fokozott mértékben. Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok alapján azonban nem várhatók káros hatások sem a terhesség ideje alatt, sem a magzatra, sem az újszülöttre nézve.

Szoptatás

A gyógyszerkészítmény humán terhesség alatti alkalmazásának biztonságát kontrollos klinikai vizsgálat nem igazolta, ezért a készítményt szoptatós anyáknál körültekintéssel kell allalmazni. Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Szoptatott újszülöttekre/csecsemőkre nézve nem várhatók káros hatások.

Termékenység

Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalatok alapján a termékenységre nézve nem várhatók káros hatások.

A IQYMUNE kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A hatóanyag beadását követően szédülés léphet fel (lásd 4.8 pont). Ha a beteg a kezelés során mellékhatásokat észlel, meg kell várnia, amíg azok elmúlnak, mielőtt gépjárművet vezetne vagy gépeket kezelne.

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok okozta mellékhatások (csökkenő gyakoriság szerinti sorrendben) közé tartoznak (lásd még 4.4 pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, arthralgia, alacsony vérnyomás és közepes fokú deréktáji fájdalom,

• reverzíbilis haemolyticus reakciók; különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél, és (ritkán) transzfúziót szükségessé tevő haemolyticus anaemia,

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesés, és izolált esetekben anaphylaxiás sokk, ami még akkor is kialakulhat, ha a készítmény előző alkalmazása során a betegnél nem lépett fel túlérzékenység,

• (ritkán) átmeneti bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – ismeretlen gyakorisággal),

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, például myocardialis infarctus, stroke, tüdőembólia, mélyvénás thrombosis,

• reverzíbilis asepticus meningitis,

• szérum kreatininszint emelkedése és/vagy akut veseelégtelenség

• transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az 5 klinikai vizsgálat során összesen 165beteg kapott 1819IQYMUNE-infúziót. Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerenkénti csoportosítás szerint készült (szervrendszerenkénti csoportosítás és preferált kifejezés).

A gyakoriságok értékelése a következő kategóriák szerint történt: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–<1/10); nem gyakori (≥1/1000–<1/100); ritka (≥1/10000–<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági csoportokon belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben mutatjuk be. A klinikai vizsgálatokból származó biztonságossági adatbázis forrása összesen 165, az IQYMUNE készítménynek kitett beteg (összesen 1819 infúzióval) valamint spontán jelentések.

Gyermekek és serdülők

A mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága gyermekeknél ugyanaz, mint felnőtteknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás folyadéktúlterheléshez és hiperviszkozitáshoz vezethet, különösen a veszélyeztetett betegeknél, például a csecsemőknél, az időseknél és a szív- vagy vesekárosodásban szenvedőknél (lásd 4.4 pont).