KANDOSET 8 MG/5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KANDOSET 8 MG/5 MG
A Kandoset essentialis hypertonia szubsztitúciós kezelésére javasolt azon betegek számára, akiknek a vérnyomása már egyensúlyban van kandezartán és amlodipin egyidejű, a kombinációban szereplőkkel megegyező dózisú, ám külön-külön készítményben történő adagolása során.
Adagolás
A Kandoset javasolt adagja naponta egy tabletta.
A fix dózisú kombináció nem használható kezdő terápiaként.
A Kandoset-re történő váltás előtt a beteget megfelelően be kell állítani az egyidejűleg szedett monokomponensek stabil dózisaira. A Kandoset adagját a kombináció egyes összetevőinek a gyógyszerváltás időpontjában alkalmazott, egyedileg megállapított dózisai alapján kell meghatározni.
Amennyiben a kombinációban található bármely hatóanyag dózisának módosítására van szükség, az adagolás újbóli beállítását az egy hatóanyagot tartalmazó készítmények titrálásával kell végezni.
Idősek
Idős betegek kezelésekor a kezdő dózis módosítása nem szükséges, de dózisemeléskor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.4 és 5.2pont).
Vesekárosodás
Nagyon súlyos és végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin-clearance <15ml/perc) szenvedő betegek esetében a klinikai tapasztalat korlátozott a kandezartánt illetően (lásd 4.4pont).
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél javasolt a szérum kálium- és kreatininszint időszakos ellenőrzése. Az amlodipin és a kandezartán nem dializálható.
Májkárosodás
A Kandoset ellenjavallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegek és/vagy kolesztázisban szenvedő betegek számára (lásd 4.3 és 5.2pont).
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében pontos adagolási javaslat nincs, ezért a Kandoset csak óvatosan adható.
Gyermekek és serdülők
A Kandoset biztonságosságát és hatásosságát 18 éven aluli gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Kandoset étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
- A készítmény hatóanyagaival, a dihidropiridin‑származékokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
- Súlyos májkárosodás és/vagy cholestasis.
- Súlyos hypotonia.
- Shock (beleértve a cardiogen shockot is).
- A balkamrai kiáramlási pálya szűkülete (pl. súlyos aortastenosis).
- Myocardialis infarctus után kialakult hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.
- A Kandoset egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.5 és 5.1pont).
Kandezartán
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a kandezartánnal) kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a kandezartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).
Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet. Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Vesekárosodás
Hasonlóan az egyéb, renin-angiotenzin‑aldoszteron rendszert gátló szerek esetében, a Kandoset‑kezelés során is az arra hajlamos betegekben a vesefunkció megváltozására lehet számítani.
Amikor kandezartánt alkalmaznak vesekárosodásban szenvedő hypertoniás betegeknél, javasolt a szérum kálium‑ és kreatininszint időszakos ellenőrzése. A nagyon súlyos, illetve végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin‑clearance <15ml/perc) szenvedő betegek kezelését illetően korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Ezekben a betegekben a kandezartán óvatos titrálása szükséges, a vérnyomás szoros monitorozása mellett.
A szívelégtelenségben szenvedő betegek követésekor a vesefunkció időszakos ellenőrzése szükséges, különösképpen a 75éves vagy idősebb betegek és a károsodott vesefunkciójú betegek esetében. A kandezartán dózis beállítása során a szérum kreatinin‑ és káliumszint monitorozása javasolt. A szívelégtelenség kezelésében végzett klinikai vizsgálatok során nem kerültek bevonásra olyan betegek, akiknek a szérum kreatinin értéke>265mikromol/l (>3mg/dl) volt.
ACE‑gátlókkal egyidejűleg alkalmazott kezelés szívelégtelenségben
A mellékhatások, különösen a hypotonia, hyperkalaemia vagy beszűkült veseműködés (többek között akut veseelégtelenség) kockázata nőhet, ha a kandezartánt ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák (lásd 4.8pont). ACE-gátló, mineralokortikoid-receptor-antagonista és kandezartán hármas kombinációjának alkalmazása szintén nem javasolt. Ezek a kombinációk csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett alkalmazhatók.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Hemodialízis
A dialízis ideje alatt a csökkent plazmavolumen, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválódása következtében a vérnyomás különösen érzékeny lehet az AT1‑receptor-blokádra. Ezért hemodialízisben részesülő betegekben a kandezartán óvatos titrálása javasolt a vérnyomás szoros monitorozása mellett.
Veseartéria-szűkület
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek, többek között az angiotenzinII‑receptor‑antagonisták (AIIRA‑k) növelhetik a vér karbamid és a szérum kreatinin koncentrációját kétoldali veseartéria-stenosis esetén vagy egy vesével élő betegeknél beszűkült veseartéria esetén.
Vesetranszplantáció
Nincs tapasztalat a közelmúltban veseátültetésen átesett betegek kandezartán-kezelésével kapcsolatban.
Hypotonia
Szívelégtelenségben szenvedő betegekben a kandezartán-kezelés során hypotonia jelentkezhet. Hypotonia előfordulhat nagy dózisú diuretikumokat szedő hypertoniás betegeknél is, akiknél intravascularis volumencsökkenés lép fel. A terápia megkezdése előtt körültekintés és a hypovolaemia korrigálása szükséges.
Anesztézia és műtéti beavatkozás
AngiotenzinII-antagonista-terápiában részesülő, műtéti beavatkozáson áteső betegekben és anesztézia alkalmazása során hypotonia alakulhat ki, aminek oka a renin-angiotenzin-rendszer blokádja. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan súlyos hypotonia alakul ki, mely intravénás infúzió és/vagy vazopresszorok alkalmazását teszi indokolttá.
Az aorta- és a mitralis billentyű szűkülete (obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia)
Egyéb vazodilatátorokhoz hasonlóan, a kandezartánt is különleges óvatossággal szabad alkalmazni a hemodinamikailag kifejezett aorta- vagy mitralis billentyűszűkület vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia esetén.
Primaer hyperaldosteronismus
A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert gátló antihipertenzív gyógyszerekre. Ezért a kandezartán alkalmazása nem javasolt ebben a betegcsoportban.
Hyperkalaemia
A káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló szerek, káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb olyan gyógyszerek kiegészítő alkalmazása, melyek emelik a káliumszintet (pl. heparin) a szérum káliumszint növekedését okozhatják a hypertoniás betegekben. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni.
Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kandezartán-kezelés során hyperkalaemia előfordulhat. A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum (pl. spironolakton) és kandezartán kombinációja nem ajánlott, és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után megfontolható.
Általános figyelmeztetések
Olyan betegek esetén, akiknél a vaszkuláris tónus és a vesefunkció elsősorban a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenségben vagy vesebetegségben ‑ beleértve a veseartéria-szűkületet is ‑ szenvedő betegek), az e rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekkel történő kezelés együtt járhat akut hypotoniával, azotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel. Hasonló hatások megjelenése nem zárható ki AIIRA‑k alkalmazásakor. Mint bármely egyéb antihipertenzív gyógyszer esetében, a vérnyomás nagymértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy agyi ischaemiás betegségben szenvedő betegek esetén myocardialis infarctus, illetve stroke kialakulásához vezethet. A kandezartán antihipertenzív hatását fokozhatják egyéb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerkészítmények, amelyeket antihipertenzív vagy más javallatra rendeltek.
Terhesség
AIIRA-kkal történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az AIIRA-val történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Feketebőrű betegek
A kandezartán antihipertenzív hatása kevésbé kifejezett feketebőrű betegekben, mint a nem‑feketebőrűekben (lásd 5.1 pont).
Amlodipin
Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.
Szívelégtelenségben szenvedő betegek
A szívelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú placebokontrollos klinikai vizsgálat során nagyobb gyakorisággal jelentették a tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban a placebo-csoporthoz képest (lásd 5.1pont). Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna‑blokkolókat, beleértve az amlodipint, fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert fokozhatják a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát, valamint a mortalitást.
Alkalmazása májkárosodásban szenvedő betegeknél
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje megnyúlik és az AUC‑értékek magasabbak; pontos adagolási javaslat nincs. Ennek megfelelően ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni, és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során fokozott körültekintéssel kell eljárni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében lassú dózisemelésre és fokozott ellenőrzésre lehet szükség.
Alkalmazása időskorú betegek esetén
Idős betegek esetében a dózisemeléskor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2pont).
Alkalmazása vesekárosodásban
Az amlodipint ilyen betegeknél a szokásos adagban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.
A Kandoset laktózt tartalmaz
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A kandezartánnal kapcsolatos interakciók
A klinikai gyógyszerkinetikai vizsgálatok során hidroklorotiazid, warfarin, digoxin, orális fogamzásgátlók (pl. etinilösztradiol/levonorgesztrel), glibenklamid, nifedipin és enalapril hatóanyagokat tanulmányozták. Klinikai jelentőséggel bíró gyógyszerkölcsönhatásokat ezekkel a gyógyszerkészítményekkel nem mutattak ki.
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb káliumszintet növelő gyógyszerek
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb káliumszintet növelő gyógyszerek (pl. heparin) egyidejű alkalmazása a szérum káliumszint növekedéséhez vezethet. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni (lásd 4.4pont).
Lítium
A szérum lítiumkoncentráció reverzibilis növekedését, illetve -toxicitást írták le a lítium és ACE‑gátlók együttes alkalmazása során. Hasonló hatás lehetőségét nem lehet kizárni AIIRA‑k esetében sem. A kandezartán és a lítium kombinációja nem ajánlott. Ha együttes alkalmazásuk bizonyítottan szükséges, a lítiumszint gondos ellenőrzése javasolt.
NSAID-ok
AIIRA-k és nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok) (pl. szelektív COX-2-gátlók, acetilszalicilsav (>3g/nap) és nem-szelektív NSAID-ok) együttes alkalmazásakor a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése fordulhat elő.
Mint az ACE‑gátlók esetében, az AIIRA‑k és NSAID‑ok egyidejű alkalmazásakor is a vesefunkció romlásának kockázata fokozódhat, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését különösen olyan betegeknél, akiknek már előzetesen is csökkent volt a vesefunkciójuk. A kombinációs kezelés alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, és megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdésekor, valamint azt követően szabályos időközönként.
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1pont).
Az amlodipinnel kapcsolatos interakciók
Egyébgyógyszerkészítményekhatása az amlodipinre
CYP3A4-inhibitorok
Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal (proteáz-inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok, mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása szignifikánsan megemelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia fokozott kockázatát eredményezheti. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért a betegek szoros klinikai megfigyelése javasolt, és dózismódosításra is szükség lehet.
Klaritromicin
A klaritromicin a CYP3A4 egyik-inhibitora. A hypotonia fokozott kockázata áll fenn a klaritromicint amlodipinnel együtt kapó betegeknél. A betegek szoros megfigyelése javasolt, ha az amlodipint egyidejűleg adagolják klaritromicinnel.
CYP3A4-induktorok
Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, orbáncfű - Hypericum perforatum) használata esetén.
Az amlodipin együttadása grépfrúttal vagy grépfrútlével nem javasolt, mert ez néhány betegnél az amlodipin biohasznosulásának növekedéséhez vezethet fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezve.
Dantrolén (infúzió)
Állatoknál hyperkalaemiával társult letális kamrafibrillációt és keringés-összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hypertermiára hajlamos betegek esetében és a malignus hypertermia kezelése alatt a kalciumcsatorna‑blokkolók, mint pl. az amlodipin alkalmazását kerülni kell.
Az amlodipin hatása egyéb gyógyszerkészítményekre
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása hozzáadódik az egyéb antihipertenzív hatású gyógyszerkészítmények vérnyomáscsökkentő hatásához.
Klinikai kölcsönhatás-vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin vagy warfarin farmakokinetikáját.
Takrolimusz
Fennáll a veszélye a megnövekedett takrolimuszszintnek a vérben, ha együtt adják amlodipinnel. Takrolimusszal kezelt betegeknél, a takrolimusz-toxicitás elkerülése érdekében, amlodipin adásakor monitorozni kell a vérben a takrolimuszszintet és szükség esetén a takrolimusz dózisát módosítani kell.
mTOR (mammalian target of rapamycin) - gátlók
Az mTOR-gátlók, mint a szirolimusz, a temszirolimusz és az everolimusz CYP3A-szubsztrátok. Az amlodipin gyenge CYP3A-inhibitor. Az amlodipin egyidejű adása mTOR-gátlókkal emelheti az mTOR-gátlók expozícióját.
Ciklosporin
Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek gyógyszer‑kölcsönhatás vizsgálatokat egészséges önkéntesek vagy más betegcsoportok körében, kivéve a vesetranszplantált betegeket, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációjának változó növekedését (átlagosan 0–40%) figyelték meg. Amlodipin‑kezelésben részesülő vesetranszplantált betegek esetében fontolóra kell venni a ciklosporinszintek monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.
Szimvasztatin
10mg amlodipin többszöri alkalmazása 80mg szimvasztatin egyidejű szedése mellett 77%-kal emelte a szimvasztatin-expozíciót, összehasonlítva a szimvasztatin önmagában történő alkalmazásával. Az amlodipinnel kezelt betegek esetében a szimvasztatin napi adagját 20mg-ra kell csökkenteni.
Terhesség
A Kandoset alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt, mivel nem áll rendelkezésre adat, és sem az amlodipin, sem a kandezartán biztonságossági profilját nem állapították meg. A készítmény alkalmazása a terhesség korai szakaszában csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva, és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.
A Kandoset alkalmazása, a kandezartán-tartalma miatt, ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében.
Kandezartán
Az AIIRA‑k alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az AIIRA‑k alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
A terhesség első harmada alatti ACE‑gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az AIIRA-k alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollos epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az AIIRA-kkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, alternatív kezelést kell elkezdeni.
Az AIIRA‑kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya csontosodásának retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont).
Amennyiben az AIIRA-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja AIIRA-kat szedett, a hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4pont).
Amlodipin
Terhes nőknél az amlodipin biztonságosságát nem bizonyították. Állatkísérletekben magas dózisok esetében reprodukciós toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3pont).
Terhesség alatt csak akkor ajánlott, ha nincs biztonságosabb alternatíva, és ha maga a betegség nagyobb kockázatot jelent az anyára és a magzatra nézve.
Szoptatás
A Kandoset szoptatás alatt történő alkalmazása nem javasolt, és alternatív, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
A kandezartán szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre információ.
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin hatásai a csecsemőre nem ismertek.
Termékenység
Amlodipin
Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermium feji végének reverzíbilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímeknél a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatást tapasztaltak (lásd 5.3 pont).
A kandezartánnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. A Kandoset kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha a Kandoset-et szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat. Javasolt az elővigyázatosság.
A biztonságossági profil összefoglalása
Kandezartán
Kontrollos klinikai vizsgálatokban a mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. Az összes mellékhatás előfordulási gyakorisága nem mutatott összefüggést sem a dózissal, sem a korral. Nemkívánatos esemény következtében a kezelés megszakítására hasonló arányban került sor kandezartán-cilexetil (3,1%) és placebo (3,2%) esetében.
Hipertenzív betegek klinikai vizsgálati adatainak összevont analízisében a kandezartán-cilexetillel összefüggésbe hozható mellékhatásokat úgy határozták meg, hogy azok előfordulási gyakorisága kandezartán-cilexetil alkalmazása mellett legalább 1%-kal magasabb volt, mint placebo adásakor. Ezzel a meghatározással a leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés/vertigo, fejfájás és légúti infekció voltak.
Amlodipin
A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, fejfájás, palpitatio, arckipirulás, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, ödéma és fáradékonyság voltak.
Kandezartán- vagy amlodipin‑kezelés során az alábbi, külön-külön megadott mellékhatásokat figyelték meg, MedDRA klasszifikáció szerint szervrendszerenként és az alábbi gyakoriság szerint csoportosítva:
-
nagyon gyakori (≥1/10);
-
gyakori (≥1/100 - <1/10);
-
nem gyakori (≥1/1000 - <1/100);
-
ritka (≥1/10000 - <1/1000);
-
nagyon ritka (<1/10000);
-
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Mellékhatások | Gyakoriság | |
| Amlodipin | Kandezartán | ||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | légúti infekció | - | gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | leukocytopenia, thrombocytopenia | nagyon ritka | - |
| leukopenia, neutropenia és agranulocytosis | - | nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | allergiás reakciók | nagyon ritka | - |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | hyperglykaemia | nagyon ritka | - |
| hyperkalaemia, hyponatraemia | - | nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | depresszió, hangulatváltozások (beleértve a szorongást is), insomnia | nem gyakori | - |
| zavartság | ritka | - | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés | gyakori | gyakori |
| vertigo | - | gyakori | |
| aluszékonyság | gyakori | - | |
| fejfájás (különösen a kezelés kezdetén) | gyakori | gyakori | |
| tremor, dysgeusia, syncope, hypaesthesia, paraesthesia | nem gyakori | - | |
| fokozott izomtónus, perifériás neuropathia | nagyon ritka | - | |
| extrapyramidalis zavar | nem ismert | - | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | látászavarok (beleértve a kettőslátást is) | gyakori | - |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | tinnitus | nem gyakori | - |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | gyakori | - |
| arrhythmiák (bradycardia, kamrai tachycardia, pitvarfibrilláció) | nem gyakori | - | |
| myocardialis infarctus | nagyon ritka | - | |
| Érbetegségek és tünetek | arckipirulás | gyakori | - |
| hypotonia | nem gyakori | - | |
| vasculitis | nagyon ritka | - | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | nehézlégzés | gyakori | - |
| rhinitis | nem gyakori | - | |
| köhögés | nem gyakori | nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom, dyspepsia, bélműködési zavarok (székrekedés) | gyakori | - |
| hasmenés | gyakori | nem ismert | |
| hányinger | gyakori | nagyon ritka | |
| hányás, szájszárazság | nem gyakori | - | |
| pancreatitis, gastritis, gingiva hyperplasia | nagyon ritka | - | |
| intestinalis angiooedema | - | nagyon ritka | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | hepatitis, sárgaság | nagyon ritka | - |
| májfunkció zavara vagy hepatitis | - | nagyon ritka | |
| megemelkedett májenzimértékek | nagyon ritka* | nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | bőrkiütés, pruritus, urticaria | nem gyakori | nagyon ritka |
| alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, hyperhidrosis, exanthema | nem gyakori | - | |
| erythema multiforme, exfoliatív dermatitis, Stevens-Johnson-szindróma, Quincke-oedema, fényérzékenység | nagyon ritka | - | |
| angiooedema | nagyon ritka | nagyon ritka | |
| toxikus epidermalis necrolysis | nem ismert | - | |
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | bokaduzzanat, izomgörcsök | gyakori | - |
| myalgia, arthralgia, hátfájás | nem gyakori | nagyon ritka | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4pont) | - | nagyon ritka |
| vizeletürítési zavarok, nocturia, gyakoribb vizeletürítés | nem gyakori | - | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | impotencia, gynaecomastia | nem gyakori | - |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | ödéma | nagyon gyakori | - |
| fáradékonyság, asthenia | gyakori | - | |
| rossz közérzet, mellkasi fájdalom, fájdalom | nem gyakori | - | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | testtömeg‑gyarapodás, testtömeg‑csökkenés | nem gyakori | - |
* az esetek többségében cholestasissal
Kandezartán
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Általában a kandezartán a rutin laboratóriumi értékeket klinikai szempontból jelentős mértékben nem befolyásolta. Mint egyéb, a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszerre ható inhibitorok esetében is, a hemoglobin-érték kismértékű csökkenését figyelték meg. Általában nem szükséges rutin laboratóriumi ellenőrzés a kandezartán‑cilexetil-kezelés során. Azonban vesekárosodásban szenvedő betegeknél a szérum kálium‑ és kreatininszint időszakos ellenőrzése javasolt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A kandezartán-túladagolás fő megjelenési formája a tünetekkel járó hypotonia és a szédülés lehet. A kandezartán-túladagolással kapcsolatos esetleírások (672mg kandezartán-cilexetil dózisig) komplikációmentes gyógyulásról számoltak be egy felnőtt betegnél.
Emberben szándékos amlodipin-túladagolással kapcsolatban kevés a tapasztalat. A rendelkezésre álló adatok alapján a súlyos túladagolás kifejezett perifériás vazodilatációt és esetleg reflexes tachycardiát eredményezhet. Beszámoltak kifejezett és potenciálisan elhúzódó szisztémás hypotoniáról, mely akár halálos kimenetelű shockkal is járhat.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24‑48 órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés
A Kandoset túladagolása esetén klinikailag jelentős hypotonia jelentkezésekor aktív cardiovascularis támogatás, a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozása, a végtagok magasra polcolása, a keringő folyadéktérfogat és a vizelet mennyiségének ellenőrzése szükséges. Amennyiben ez nem elégséges, a plazmatérfogatot növelni kell infúzió, pl. izotóniás sóoldat adásával. Ha alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás normalizálására vazokonstriktor adható. A kalciumcsatorna‑blokkoló hatás megszüntetésére intravénás kalcium‑glükonát adása hasznos lehet.
Egészséges önkénteseknél 10mg amlodipin bevétele után azonnal vagy 2órán belül adott aktivált szén csökkentette az amlodipin felszívódását.
A kandezartán és az amlodipin nem távolítható el hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - KANDOSET 8 MG/5 MG
Farmakoterápiás csoport: Renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, angiotenzinII-antagonisták és kalciumcsatorna‑blokkolók, ATC kód: C09DB07
Kandezartán
Az angiotenzinII a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer elsődleges vazoaktív hormonja, ami jelentős szerepet játszik a hypertonia, a szívelégtelenség és egyéb cardiovascularis kórképek kialakulásában. Lényeges szerepe van a célszervek hypertrophiájának és károsodásának patogenezisében. Az angiotenzinII legfontosabb élettani hatásai, úgymint a vazokonstrikció, az aldoszteronstimuláció, a só‑ és vízháztartás homeosztázisának szabályozása, valamint a sejtnövekedés serkentése az 1‑es típusú angiotenzin-receptorok (AT1) közvetítésével valósulnak meg.
A kandezartán-cilexetil egy "prodrug" szájon át történő alkalmazásra. Észter-hidrolízissel gyorsan alakul át aktív metabolittá, kandezartánná a gyomor-béltraktusból történő felszívódás folyamán. A kandezartán egy AIIRA, szelektíven hat az AT1‑receptorokra, melyekhez szorosan kötődik és lassan disszociál. Agonista hatása nincs.
A kandezartán nem gátolja az angiotenzin‑konvertáló enzimet (ACE), ami az angiotenzinI angiotenzinII-vé történő átalakításáért és a bradikinin lebontásáért felelős. Nem befolyásolja az angiotenzin‑konvertáló enzim működését, nem erősíti fel a bradikinin vagy a P‑anyag hatását. Ellenőrzött klinikai vizsgálatok során, amelyekben a kandezartánt hasonlították össze ACE-gátlókkal, a köhögés gyakorisága kisebb volt a kandezartán‑cilexetilt szedő betegek esetén. A kandezartán nem gátol olyan egyéb hormonreceptort vagy ioncsatornát, amiről ismert, hogy a cardiovascularis szabályozásban fontos szerepet tölt be. Az AT1‑receptorok antagonizmusa dózisfüggő emelkedést idéz elő a plazma renin‑, angiotenzinI‑ és angiotenzinII‑szintjeiben és csökkenti a plazma aldoszteron koncentrációját.
Hypertonia
Hypertoniában a kandezartán dózisfüggő, hosszan tartó artériás vérnyomáscsökkenést okoz. Az antihipertenzív hatás a csökkent szisztémás perifériás ellenállás következtében alakul ki, a szívfrekvencia reflexes emelkedése nélkül. Nincs arra utaló adat, hogy az első dózis súlyos hypotoniát váltana ki, vagy a kezelés abbahagyásakor "rebound" effektus következne be.
Kandezartán‑cilexetil egyszeri dózisban történő alkalmazása után a vérnyomáscsökkenés általában 2órán belül elkezdődik. Folyamatos kezeléssel a maximális vérnyomáscsökkentő hatás, bármely dózis alkalmazása esetében négy hét alatt érhető el, ami a hosszú távú kezelés során sem csökken. Egy metaanalízis szerint a napi 16mg-os dózis 32mg-ra történő emelése eredményeképp a hatás erőssége átlagosan csupán kis mértékben növekedett. Az individuális érzékenységet figyelembe véve azonban, néhány betegben az átlagnál erősebb hatás várható. A naponta egyszer adott kandezartán‑cilexetil tabletta 24órán át tartó egyenletes vérnyomáscsökkenést biztosít, és az adagolási intervallumban mérhető maximális és minimális hatás között kicsi a különbség. Összesen 1268, enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával két randomizált, kettős-vak vizsgálatban a kandezartán és a lozartán antihipertenzív hatását és tolerálhatóságát hasonlították össze. A vérnyomáscsökkenés maradványértéke (szisztolés/diasztolés) napi egyszer 32mg kandezartán‑cilexetil esetében 13,1/10,5Hgmm, míg napi egyszer 100mg lozartán-kálium esetében 10,0/8,7Hgmm volt (a vérnyomáscsökkenésben mért különbség 3,1/1,8Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A kandezartán‑cilexetil hidroklorotiaziddal történő együttadásakor a vérnyomáscsökkentő hatás összeadódik. Megnövekedett vérnyomáscsökkentő hatás szintén látható, amikor kandezartán‑cilexetilt amlodipinnel vagy felodipinnel kombinációban alkalmaznak.
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert blokkoló gyógyszerek kevésbé kifejezett antihipertenzív hatást fejtenek ki feketebőrű betegekben (rendszerint alacsony‑renin populáció), mint a nem-feketebőrű betegekben. Ez a kandezartán esetében is így van. Ötezer-százötvenhat (5156), diasztolés hypertoniában szenvedő beteg bevonásával elvégzett nyílt, klinikai vizsgálatban a kandezartán-terápia ideje alatt mért vérnyomáscsökkenés jelentősen kisebb volt a feketebőrű betegekben, mint a nem‑feketebőrű betegekben (14,4/10,3Hgmm vs. 19,0/12,7Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A kandezartán fokozza a vese vérátáramlását, és nem befolyásolja vagy emeli a glomeruláris filtrációs rátát (GFR) a vese-érellenállás és a filtrációs frakció csökkentése mellett. Egy 3hónapos klinikai vizsgálatban hypertoniás, 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő és microalbuminuriás betegekben a kandezartán‑cilexetillel végzett vérnyomáscsökkentő terápia csökkentette a vizeletbe kiválasztott albumin mennyiségét (albumin/kreatinin arány: középérték 30%; 95% CI: 15‑42%). Jelenleg nem áll rendelkezésre adat a kandezartán diabeteses nephropathia progressziója esetén kifejtett hatásáról.
Napi egyszeri 8‑16mg (dózis középérték 12mg) kandezartán-cilexetil hatását vizsgálták a cardiovascularis morbiditás, mortalitás tekintetében, randomizált klinikai vizsgálatban 4937idős (70‑89év, 21% 80éves vagy annál idősebb), enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával, melyben az utánkövetési idő középértéke 3,7év volt (SCOPE – Study on Cognition and Prognosis in the Elderly/ kognitív funkciók és a prognózis vizsgálata idős betegekben). A betegek kandezartán‑cilexetil- vagy placebo-kezelést kaptak, szükség szerint egyéb antihipertenzív kezeléssel kiegészítve. A kandezartán-csoportban a vérnyomásérték 166/90Hgmm-ről 145/80Hgmm‑re csökkent, a kontrollcsoportban 167/90Hgmm-ről 149/82Hgmm-re. Az elsődleges végpont, a cardiovascularis események (cardiovascularis mortalitás, nem-halálos stroke, nem-halálos myocardialis infarctus) tekintetében a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A kandezartán‑csoportban 26,7esemény következett be/1000betegév, míg a kontrollcsoportban 30,0esemény/1000betegév (a relatív kockázat 0,89; 95% CI: 0,75‑1,06, p=0,19).
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII‑receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség vagy szervkárosodással járó 2‑es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VANEPHRON‑D vizsgálatot 2‑es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE‑gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE‑gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE‑gátló- vagy angiotenzinII‑receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2‑es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebo-csoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Amlodipin
Az amlodipin a dihidropiridinek csoportjába tartozó kalciumion-influxot gátló (lassú csatornablokkoló vagy kalcium-antagonista) szer, amely gátolja a kalciumionok beáramlását a sejtmembránon keresztül a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe.
Az amlodipin a vérnyomáscsökkentő hatását az erek simaizomzatának direkt relaxálása révén fejti ki.
Az amlodipin anginaellenes hatásának pontos mechanizmusa nem teljesen ismert, de az amlodipin a teljes ischaemiás terhelést a következő két hatása útján csökkenti:
-
Az amlodipin tágítja a perifériás arteriolákat, és ezáltal csökkenti a teljes perifériás ellenállást (afterload), amivel szemben a szív dolgozik. Mivel a szívritmus nem változik, a szív kisebb terhelése csökkenti a szívizom energiafelhasználását és oxigénigényét.
-
Az amlodipin hatásmechanizmusához valószínűleg hozzátartozik, hogy tágítja a fő koszorúereket és a coronaria-arteriolákat mind az egészséges, mind az ischaemiás területeken. Az erek dilatációja növeli a szívizomzat oxigénellátását a coronariaspasmus esetében (Prinzmetal vagy variáns angina).
Hypertoniás betegek esetén a napi egyszeri adag klinikailag szignifikáns mértékben 24órán át csökkenti a vérnyomást mind fekvő, mind álló helyzetben. A hatás lassan alakul ki, ezért akut hypotonia kialakulása az amlodipin alkalmazásakor nem jellemző.
Az amlodipin nem hozható összefüggésbe káros metabolikus hatásokkal vagy a plazmalipidek változásával, asthma bronchiáléban, diabetes mellitusban és köszvényben szenvedő betegeknek is adható.
Alkalmazása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél
Hemodinamikai vizsgálatok, valamint NYHA II-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeken terheléssel végzett kontrollos klinikai vizsgálatok szerint az amlodipin a betegek klinikai állapotát, a terhelhetőség, a balkamrai ejekciós frakció és a klinikai tünetek alapján megítélve, nem rontotta.
Egy placebokontrollos vizsgálat (PRAISE) során, amit NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő, digoxint, diuretikumot és angiotenzin-konvertáló enzim- (ACE-) gátlót szedő betegeken végeztek, az amlodipin kiegészítő adása nem vezetett a szívelégtelenségben szenvedő betegek mortalitásának, illetve a kombinált mortalitás és morbiditás kockázatának növekedéséhez.
Egy az amlodipinnel végzett hosszú távú, placebokontrollos utánkövetéses vizsgálatban (PRAISE-2) ischaemiás szívbetegség meglétére utaló klinikai tünetek vagy vizsgálati leletek nélküli, NYHA III‑IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekben ACE-gátlók, szívglikozidok és diuretikumok állandó dózisának szedése mellett az amlodipinnek nem volt hatása az összmortalitásra, illetve a cardiovascularis mortalitásra. Ugyanebben a betegpopulációban az amlodipinnel összefüggésben a pulmonalis oedemáról szóló jelentések száma növekedett.
Felszívódás, eloszlás
Kandezartán
Szájon át történő bevételt követően a kandezartán‑cilexetil az aktív hatóanyaggá, kandezartánná alakul át. Oldat formájában való alkalmazását követően a kandezartán abszolút biohasznosulása körülbelül 40%. Tablettában beadott ugyanazon mennyiség relatív biohasznosulása mintegy 34%, nagyon csekély változékonysággal. Ezért a tabletta becsült abszolút biohasznosulása 14%. A plazma csúcskoncentráció (cmax) a tabletta bevételét követően átlagosan 3‑4órával alakul ki. A kandezartán szérumkoncentrációja a terápiás dózistartományon belül az emelkedő dózisokkal arányosan nő. A kandezartán farmakokinetikájában nemtől függő különbség nem volt megfigyelhető. A kandezartán szérumkoncentrációjának idő függvényében történő ábrázolásakor a görbe alatti terület (AUC) nem változik szignifikánsan étkezés hatására.
A kandezartán nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez (több mint 99%). A kandezartán látszólagos megoszlási térfogata 0,1l/kg.
A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.
Amlodipin
Terápiás dózisok per os adását követően az amlodipin jól felszívódik, a vérben a csúcskoncentrációk az adás után 6‑12 órával alakulnak ki. Az abszolút biohasznosulás becsült aránya 64 és 80% között van. Eloszlási térfogata megközelítőleg 21l/kg. In vitro vizsgálatok szerint a keringő amlodipin 97,5%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
Az amlodipin biohasznosulását nem befolyásolja az étkezés.
Biotranszformáció, elimináció
Kandezartán
A kandezartán túlnyomórészt változatlan formában ürül a vizelettel és epével, s csak minimális része eliminálódik a májban (CYP2C9). Rendelkezésre álló interakciós vizsgálatok adatai szerint nincs hatással a CYP2C9 és a CYP3A4 enzimekre. In vitro adatok alapján, nem várható kölcsönhatás in vivo körülmények között sem olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa a citokrómP450 izoenzimektől, a CYP1A2, CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy a CYP3A4 függ.
Terminális féléletideje körülbelül 9óra. Többszöri dózis adagolását nem követi akkumuláció.
A kandezartán teljes plazma-clearance értéke körülbelül 0,37ml/perc/kg, a vese-clearance értéke 0,19ml/perc/kg körüli. A kandezartán veséből történő ürülése a glomerulusfiltráció és az aktív tubuláris szekréció útján megy végbe. 14C izotóppal jelzett kandezartán‑cilexetil dózis per os beadását követően az adag mintegy 26%-a ürül a vizelettel kandezartán formájában, 7%-a pedig inaktív anyagcseretermékként, míg a székletből a dózis 56%-a nyerhető vissza kandezartán formájában.
Amlodipin
A terminális felezési idő 35-50óra, ez megfelel a napi egyszeri alkalmazásnak. A májban nagymértékben metabolizálódik inaktív metabolitokká. A változatlan forma 10%-a, az inaktív metabolitok 60%-a a vizelettel választódik ki.
Alkalmazása időseknél
Kandezartán
Időskorban (65éves kor felett) a kandezartán cmax értéke kb. 50%-kal, AUC értéke pedig mintegy 80%-kal nagyobb, mint fiatal személyekben. Ugyanakkor a vérnyomásválasz és a mellékhatások előfordulásának gyakorisága adott dózisú kandezartán beadását követően hasonló volt az idős és fiatal betegekben (lásd 4.2pont).
Amlodipin
A plazma csúcskoncentráció kialakulásának ideje idős és fiatalabb személyekben hasonló. Idős betegekben az amlodipin clearance-e valamelyest csökken, az AUC és az eliminációs felezési idő nő. Pangásos szívelégtelenségben az AUC és a felezési idő növekedése a vizsgált korosztálynak megfelelő volt.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Kandezartán
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban a kandezartán cmax és AUC értékei ismételt adagolás esetén mintegy 50%-kal, illetve 70%-kal emelkedtek, de összehasonlítva a normál vesefunkciójú betegekkel a t1/2 nem változott. Súlyosan károsodott veseműködésű betegekben ezek az értékek kb. 50%, illetve 110% voltak.
A kandezartán terminális féléletideje súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekben mintegy megkétszereződött. Hemodialízisben részesülő betegekben a gyógyszer AUC értéke hasonló volt a súlyos vesekárosodásban szenvedőkéhez.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Kandezartán
Két vizsgálatban, melyek mindegyikében enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek vettek részt, a kandezartán átlagos AUC értékében növekedést tapasztaltak, az egyik vizsgálatban körülbelül 20%-kal, a másik vizsgálatban körülbelül 80%-kal (lásd 4.2pont). Súlyos májkárosodásban történő alkalmazást illetően nincs tapasztalat.
Amlodipin
Az amlodipin májkárosodásban szenvedő betegnél történő alkalmazásáról nagyon kevés klinikai adat áll rendelkezésre. Májelégtelenségben szenvedő betegek esetében csökken az amlodipin clearence-e, ami hosszabb felezési időt, és körülbelül 40-60%-kal magasabb AUC-értéket eredményez.
Gyógyszerészeti jellemzők - KANDOSET 8 MG/5 MG
mikrokristályos cellulóz (102-es típus)
hidegen duzzadó kukoricakeményítő
karboximetilkeményítő-nátrium (A típus)
magnézium-sztearát
vízmentes, kolloid szilícium‑dioxid
laktóz-monohidrát
kukoricakeményítő
hidroxipropilcellulóz (EF típus)
makrogol 8000
karmellóz-kalcium
sárga vas-oxid (E172) (csak a Kandoset 8mg/5mg tabletta esetén)
vörös vas-oxid (E172) (csak a Kandoset 16mg/5mg tabletta, a Kandoset 32mg/5mg tabletta, valamint a Kandoset 32mg/10mg tabletta esetén)
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
7 db, 10 db, 14 db, 28 db, 30 db, 50 db, 56 db, 60 db, 90 db, 98 db vagy 100 db tabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
7×1 db, 10×1 db, 14×1 db, 28×1 db, 30×1 db, 50×1 db, 56×1 db, 60×1 db, 90×1 db, 98×1 db és 100×1db tabletta adagonként perforált OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható