KARBIS 16 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KARBIS 16 MG
A Karbis javallott:
-
Essentialis hypertonia kezelése felnőtteknél.
-
Hypertonia fenntartó kezelése 6 - <18 éves gyermekeknél és serdülőknél.
-
Szívelégtelenségben szenvedő vagy károsodott balkamrai szisztolés funkciójú (bal kamrai ejekciós frakció≤40%) felnőtt betegek kezelése, ha az ACE-gátlót nem tolerálják, vagy az ACE-gátló kezelés kiegészítéseként az optimális kezelés ellenére szimptómás szívelégtelenségben szenvedő olyan betegeknél, akik a mineralokortikoid receptor antagonista kezelést nem tolerálják (lásd 4.2, 4.4, 4.5 és 5.1 pont).
Adagolás hypertoniában
Az ajánlott kezdő és a szokásos fenntartó adag 8 mg Karbis naponta egyszer.
A vérnyomáscsökkentő hatás legnagyobb része négy héten belül érhető el.
Néhány betegnél, akiknek a vérnyomása nem megfelelően kontrollált, a dózis naponta egyszer 16mg‑ra és naponta egyszer maximálisan 32 mg-ra emelhető. A terápiát a vérnyomás válaszreakciónak megfelelően kell módosítani.
A Karbis más vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel szintén alkalmazható kombinációban. A hozzáadott hidroklorotiazid additív vérnyomáscsökkentő hatást mutatott a kandezartán különböző adagjaival.
Idősek
Nem szükséges kezdeti dózismódosítás idős betegek esetében.
Intravascularisvolumenhiány
4 mg-os kezdő dózis adása mérlegelendő azon betegeknél, akiknél fennáll a hypotonia kockázata, mint például a lehetséges volumenhiányos betegek (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A kezdő dózis 4 mg a vesekárosodásban szenvedőknél, beleértve a haemodialysisben részesülő betegeket is. Az adagot a kezelésre adott válasznak megfelelően kell beállítani. Nagyon súlyos és végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin-clearance <15 ml/perc) szenvedő betegek esetében a klinikai tapasztalat korlátozott (lásd 4.4 pont).
Májkárosodásbanszenvedőbetegek
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek naponta egyszer 4 mg kezdő dózis ajánlott. A dózis a válaszreakció függvényében módosítható. A Karbis ellenjavallt súlyos májkárosodásban és/vagy cholestasis esetében (lásd 4.3 és 5.2 pont).
Feketebőrű betegek
A kandezartán antihipertenzív hatása kevésbé kifejezett fekete bőrű betegekben, mint a nem fekete bőrűekben. Következésképp a megfelelő vérnyomásérték elérése érdekében a Karbis magas dózisig történő titrálására és egyidejűleg egyéb terápia alkalmazására gyakrabban lehet szükség fekete bőrű betegek esetében, mint nem fekete bőrű betegekben (lásd 5.1 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők 6-tól < 18 éves korig
Az ajánlott kezdő adag naponta egyszer 4 mg.
-
< 50 kg testtömegű betegek: azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, a dózis maximum naponta egyszer 8 mg-ra emelhető.
-
≥ 50 kg testtömegű betegek: azoknál a betegeknél, akiknek a vérnyomása nincs megfelelően beállítva, a dózis naponta egyszer 8 mg-ra, majd ha szükséges, naponta egyszer 16 mg-ra emelhető (lásd 5.1 pont).
A 32 mg-nál magasabb dózisokat gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták.
A vérnyomáscsökkentő hatás nagyobb része 4 héten belül alakul ki.
Azoknál a gyermekeknél, akiknél intravascularis volumenhiány lehetséges (pl. a diuretikumokkal kezelt betegeknél, különösen azoknál, akiknek károsodott a vesefunkciójuk), a Karbis-kezelést szoros orvosi felügyelet alatt kell elkezdeni, és a fenti, szokásos kezdő adagnál alacsonyabb kezdő dózis adását kell mérlegelni (lásd 4.4 pont).
A Karbist nem vizsgálták olyan gyermekeknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta alacsonyabb, mint 30 ml/perc/1,73 m2 (lásd 4.4 pont).
Fekete bőrű gyermekgyógyászati betegek
A kandezartán vérnyomáscsökkentő hatása kevésbé kifejezett a fekete bőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrű betegeknél (lásd 5.1 pont).
1 – < 6 évesnél fiatalabb gyermekek
A biztonságosságot és a hatásosságot 1 – < 6 éves gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.
A Karbis alkalmazása ellenjavallt 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél (lásd 4.3 pont).
Adagolásszívelégtelenségben.
A szokásos ajánlott kezdő adag 4 mg Karbis naponta egyszer. Legalább 2 hetes időközönként megduplázható az adag a naponta egyszer 32 mg Karbis céldózisig (maximális adag), illetve a legmagasabb tolerálható adag eléréséig (lásd 4.4 pont). Szívelégtelenségben szenvedő betegek követése mindig magában foglalja a vesefunkció értékelését, beleértve a szérum kreatinin- és káliumszint monitorozását.
A Karbis együtt adható egyéb, a szívelégtelenség terápiájában használt gyógyszerekkel, mint ACE-gátlók, béta-blokkolók, diuretikumok és digitálisz készítmények, illetve ezek kombinációi. A Karbis adható együtt ACE-gátlóval az optimális kezelés ellenére szimptómás szívelégtelenségben szenvedő olyan betegeknél, akik a mineralokortikoid receptor antagonista kezelést nem tolerálják. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum és a Karbis kombinációja nem ajánlott és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után alkalmazható (lásd 4.4, 4.8 és 5.1pont).
Különleges betegcsoportok
Nem szükséges kezdeti dózismódosítás idős betegeknél vagy azoknál a betegeknél, akiknél fennáll az intravascularis volumencsökkenés veszélye vagy vesekárosodásban, illetve enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.
Gyermekek és serdülők
A Karbis biztonságossága és hatásossága még nem megalapozott szívelégtelenség kezelésében 18 év alatti gyermekek és serdülőkorúak esetében. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Azalkalmazásmódja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát naponta egyszer kell bevenni, étkezés közben vagy attól függetlenül. A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
Súlyos májkárosodás és/vagy cholestasis.
1évesnél fiatalabb gyermekek (lásd 5.3pont).
A Karbis egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR < 60 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.5 és 5.1pont).
Vesekárosodás
Úgy mint egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló szerek esetében a Karbis-kezelés során az arra hajlamos betegekben a vesefunkció megváltozására lehet számítani.
Amikor Karbist alkalmaznak vesekárosodásban szenvedő hipertenzív betegeknél, javasolt a szérum kálium- és kreatininszint időszakos ellenőrzése. A nagyon súlyos, illetve végstádiumú vesekárosodásban (kreatinin-clearance <15 ml/perc) szenvedő betegek kezelését illetően korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre. Ezekben a betegekben a Karbis óvatos titrálása szükséges, a vérnyomás szoros monitorozása mellett.
A szívelégtelenségben szenvedő betegek követésekor a vesefunkció időszakos ellenőrzése szükséges, különösképpen a 75 éves vagy idősebb betegek és a károsodott vese funkciójú betegek esetében. A Karbis-dózis beállítása során a szérum kreatinin- és káliumszint monitorozása javasolt. A szívelégtelenség kezelésében végzett klinikai vizsgálatok során nem kerültek bevonásra olyan betegek, akiknek a szérum kreatininértéke >265 µmol/l (>3 mg/dl) volt.
Alkalmazása gyermekgyógyászati betegeknél, a beszűkült veseműködésű betegeket is beleértve
A Karbist nem vizsgálták olyan gyermekeknél, akiknél a glomeruláris filtrációs ráta alacsonyabb, mint 30 ml/perc/1,73 m2 (lásd 4.2 pont).
ACE inhibitorralegyidejűleg alkalmazottterápiaszívelégtelenségben
A mellékhatások, különösen a hypotonia, hyperkalaemia vagy beszűkült veseműködés (többek között akut veseelégtelenség) kockázata nőhet, ha a Karbist ACE-gátlóval kombinációban alkalmazzák. ACE-gátló, mineralokortikoid receptor antagonista és kandezartán hármas kombinációjának alkalmazása szintén nem javasolt. Ezek a kombinációk csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett alkalmazhatók.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Haemodialysis
A dialízis ideje alatt, a csökkent plazmavolumen, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválódása következtében a vérnyomás különösen érzékeny lehet az AT1-receptor blokádra. Ezért haemodialysisben részesülő betegekben a Karbis óvatos titrálása javasolt a vérnyomás szoros monitorozása mellett.
Arteriarenalisstenosis
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek, beleértve az angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) gátlókat és angiotenzinII‑receptor-antagonistákat (AIIRA-kat), emelhetik a vér urea és a szérum kreatininszintjét kétoldali arteria renalis stenosis esetén, vagy szoliter vese artériájának stenosisakor.
Vesetranszplantáció
Nincs tapasztalat a közelmúltban veseátültetésen átesett betegek Karbis-kezelésével kapcsolatban.
Hypotonia
Szívelégtelenségben szenvedő betegekben Karbis-kezelés során hypotonia jelentkezhet. Hypotonia előfordulhat nagy dózisú diuretikumokat szedő hypertoniás betegeknél is, akiknél intravascularis volumencsökkenés lép fel. A terápia megkezdése előtt körültekintés és a hypovolaemia korrigálása szükséges.
Azoknál a gyermekeknél, akiknél intravascularis volumenhiány lehetséges (pl. a diuretikumokkal kezelt betegek, különösen azok, akiknek károsodott a vesefunkciójuk), a Karbis-kezelést szoros orvosi felügyelet alatt kell elkezdeni, és alacsonyabb kezdő dózis adását kell mérlegelni (lásd 4.2 pont).
Anesztéziaésműtétibeavatkozás
AngiotenzinII‑antagonista terápiában részesülő, műtéti beavatkozáson áteső betegekben és anesztézia alkalmazása során hypotonia alakulhat ki, aminek oka a renin-angiotenzin-rendszer blokádja. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan súlyos hypotonia alakul ki, mely intravénás infúzió, és/vagy vazopresszorok alkalmazását teszi indokolttá.
Azaorta ésamitralisbillentyűszűkülete(obstructivhypertrophiáscardiomyopathia)
Egyéb vazodilatátorokhoz hasonlóan, a Karbist is különleges óvatossággal szabad alkalmazni a hemodinamikailag kifejezett aorta vagy mitralis billentyű szűkület vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia esetén.
Primerhyperaldosteronismus
A primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló antihipertenzív gyógyszerekre. Ezért a Karbis alkalmazása nem javasolt ebben a populációban.
Hyperkalaemia
A káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló szerek, káliumtartalmú sók vagy egyéb olyan gyógyszerek kiegészítő alkalmazása, melyek emelik a káliumszintet (pl. heparin, ko-trimoxazol más néven trimetoprim/szulfametoxazol) a szérum káliumszint növekedését okozhatják a hypertoniás betegekben. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni.
Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél Karbis-kezelés során hyperkalaemia előfordulhat. A szérum káliumszint időszakos ellenőrzése javasolt. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum (pl. spironolakton) és Karbis kombinációja nem ajánlott, és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után alkalmazható.
Általánosfigyelmeztetések
Olyan betegek esetén, akiknél a vascularis tónus és a vesefunkció elsősorban a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos pangásos szívelégtelenségben vagy vesebetegségben – beleértve a veseartéria szűkületet is – szenvedő betegek), az e rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekkel történő kezelés együtt járhat akut hypotoniával, azotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel. Hasonló hatások megjelenése nem zárható ki AIIRA-k alkalmazásakor. Mint bármely egyéb antihipertenzív gyógyszer esetében, a vérnyomás nagymértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy agyi ischaemiás betegségben szenvedő betegek esetén myocardialis infarktus, illetve stroke kialakulásához vezethet.
A kandezartán antihipertenzív hatását fokozhatják egyéb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerek, amelyeket antihipertenzív vagy más javallatra rendeltek.
Terhesség
AIIRA-val történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az AIIRA-val történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont.
Az első havi vérzésen átesett betegeknél a terhesség lehetőségét rendszeresen vizsgálni kell. Megfelelő tájékoztatást kell adni, és/vagy intézkedést kell tenni a terhesség alatti expozíció kockázatának megelőzésére (lásd 4.3 és 4.6 pont).
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).
Ha a kettős-blokád kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, elektrolit szintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a kandezartánnal) kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a kandezartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
A Karbis laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A klinikai gyógyszerkinetikai vizsgálatok során hidroklorotiazid, warfarin, digoxin, orális fogamzásgátlók (pl. etinilösztradiol/levonorgesztrel), glibenklamid, nifedipin és enalapril hatóanyagokat tanulmányozták. Klinikai jelentőséggel bíró gyógyszerkölcsönhatásokat ezekkel a gyógyszerkészítményekkel nem mutattak ki.
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sók vagy egyéb káliumszintet növelő gyógyszerek (pl. heparin) egyidejű alkalmazása a szérum káliumszint növekedéséhez vezethet. Ennek megfelelően a káliumszint monitorozását el kell kezdeni (lásd 4.4 pont).
A szérum lítiumkoncentráció reverzíbilis növekedését, illetve toxicitását írták le a lítium és ACE-gátlók együttes alkalmazása során. Hasonló hatás lehetőségét nem lehet kizárni AIIRA-k esetében sem. A kandezartán és a lítium kombinációja nem ajánlott. Ha együttes alkalmazásuk bizonyítottan szükséges, a lítiumszint gondos ellenőrzése javasolt.
AIIRA-k és nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok) (pl. szelektív COX-2 gátlók, acetilszalicilsav (>3 g/nap) és nem szelektív NSAID-ok) együttes alkalmazásakor a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése fordulhat elő.
Mint az ACE-gátlók esetében, az AIIRA-k és NSAID-ok egyidejű alkalmazásakor is a vesefunkció romlásának kockázata fokozódhat, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszint emelkedését különösen olyan betegeknél, akiknek előzetesen vesefunkciójuk csökkent volt. Kombinációs kezelés alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidratálni kell, és megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdésekor, valamint azt követően szabályos időközönként.
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).
Gyermekekés serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Az AIIRA-k alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4 pont). Az AIIRA-k alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az AIIRA-k alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollált epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az AIIRA-kkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az AIIRA-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben lehetséges, egy másik kezelést el kell kezdeni.
Az AIIRA-kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya-csontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3 pont). Amennyiben az AIIRA-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt. Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja AIIRA-kat szedett, hypotonia kialakulása szempontjából szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Szoptatás
Mivel nem áll rendelkezésre információ a Karbis szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a Karbis alkalmazása nem javasolt, és másik, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban figyelembe kell venni, hogy Karbis-kezelés során esetleg szédülés, fáradtság jelentkezhet.
Hypertoniakezelése
Kontrolált klinikai vizsgálatokban a mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. Az összes mellékhatás előfordulási gyakorisága nem mutatott összefüggést sem a dózissal, sem a korral. Nemkívánatos esemény következtében a kezelés megszakítására hasonló arányban került sor kandezartán-cilexetil (3,1%) és placebo (3,2%) esetében.
Hipertenzív betegek klinikai vizsgálati adatainak összevont analízisében a kandezartán-cilexetillel összefüggésbe hozható mellékhatásokat úgy határozták meg, hogy azok előfordulási gyakorisága kandezartán-cilexetil alkalmazása mellett legalább 1%-kal magasabb volt, mint placebo adásakor. Ezzel a meghatározással a leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés/vertigo, fejfájás és légúti infekció voltak.
Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről klinikai vizsgálatokban és a forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok alapján számoltak be.
A 4.8 pont táblázataiban felsorolt mellékhatások előfordulási gyakoriságainak megadása a következő konvenciót követi: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – <1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján a gyakoriság nem állapítható meg)..
| Szervrendszer | Előfordulási gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | gyakori | légúti infekció |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | leukopenia, neutropenia és agranulocytosis |
| Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek | nagyon ritka | hyperkalaemia, hyponatraemia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | szédülés/vertigo, fejfájás |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | nagyon ritka | köhögés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | nausea, intestinalis angiooedema |
| nem ismert | hasmenés | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | nagyon ritka | megemelkedett májenzimértékek, májfunkció zavara vagy hepatitis |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | nagyon ritka | angiooedema, bőrkiütések, urticaria, pruritus |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | nagyon ritka | hátfájás, arthralgia, myalgia |
| Vese és húgyúti betegségek és tünetek: | nagyon ritka | vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4 pont) |
Laboratóriumiésegyébvizsgálatokeredményei:
Általában a kandezartán a rutin laboratóriumi értékeket klinikai szempontból jelentős mértékben nem befolyásolta. Mint egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható inhibitorok esetében is, a haemoglobinérték kismértékű csökkenését figyelték meg. Általában nem szükséges rutin laboratóriumi ellenőrzés kandezartán-cilexetil kezelés során. Azonban vesekárosodásban szenvedő betegeknél a szérum kálium- és kreatininszint időszakos ellenőrzése javasolt.
Gyermekek és serdülők
A kandezartán-cilexetil biztonságosságát 255, 6 <18 éves hypertoniás gyermeknél és serdülőnél egy 4hetes klinikai hatásossági vizsgálatban és egy 1 éves, nyílt elrendezésű vizsgálatban monitorozták (lásd 5.1 pont). A gyermekeknél a nemkívánatos események gyakorisága majdnem az összes, különböző szervrendszeri kategóriában a gyakori/nem gyakori tartományon belül volt. Míg a nemkívánatos események természete és súlyossága a felnőtteknél észlelthez hasonló (lásd a fenti táblázatot), az összes nemkívánatos esemény gyakorisága magasabb a gyermekeknél és a serdülőknél, különösen a következőké:
• a fejfájás, a szédülés és a felső légúti fertőzés „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „gyakori” (≥1/100‑ <1/10) a felnőtteknél.
• a köhögés „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10 000) a felnőtteknél.
• a bőrkiütés „gyakori” (azaz ≥1/100 ‑<1/10) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10 000) a felnőtteknél.
• a hyperkalaemia, a hyponatraemia és a kóros májfunkció „nem gyakori” (azaz ≥1/1000 ‑ <1/100) a gyermekeknél és serdülőknél és „nagyon ritka” (<1/10000) a felnőtteknél.
• a sinus arrhythmia, a nasopharyngitis, valamint a láz „gyakori” (azaz ≥1/100 ‑ <1/10) és az oropharyngealis fájdalom „nagyon gyakori” (azaz ≥1/10) a gyermekeknél és serdülőknél, de felnőtteknél nem jelentették. Ugyanakkor ezek átmeneti jellegű és széles körben elterjedt gyermekkori zavarok.
A kandezartán-cilexetil összesített biztonságossági profilja a gyermekgyógyászati betegeknél nem különbözik jelentősen a felnőtteknél észlelt biztonságossági profiltól.
Szívelégtelenségkezelése
A szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kandezartán mellékhatás profilja a betegek egészségi állapotának és a gyógyszer farmakológiájának megfelelően alakult. A CHARM klinikai vizsgálati program során, a kandezartán növekvő adagjait egészen 32 mg dózisig (n=3803) a placebohoz (n=3796) hasonlítva, a kandezartán-cilexetilt szedő csoportból 21%, a placebo csoport tagjai közül 16% esetében hagyták abba a terápiát nemkívánatos események jelentkezése miatt.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hyperkalaemia, a hypotonia és a vesekárodás voltak. Ezek a mellékhatások gyakoribbak voltak 70 év feletti betegeknél, diabetes esetében vagy azoknál a betegeknél, akik egyéb olyan gyógyszert kaptak, amely a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert befolyásolja, különösen ACE inhibitort és/vagy spironolaktont.
Az alábbi táblázat azokat a mellékhatásokat mutatja be, amelyekről klinikai vizsgálatokban és a forgalomba kerülés után szerzett tapasztalatok alapján számoltak be.
| Szervrendszer | Előfordulási gyakoriság | Mellékhatás |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | leukopenia, neutropenia and agranulocytosis |
| Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek | gyakori nagyon ritka | hyperkalaemia hyponatraemia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | szédülés, fejfájás |
| Érbetegségek és tünetek: | gyakori | hypotonia |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | nagyon ritka | köhögés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | nausea, intestinalis angiooedema |
| nem ismert | hasmenés | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | nagyon ritka | megemelkedett májenzimértékek, májfunkció zavara vagy hepatitis |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | nagyon ritka | angiooedema, bőrkiütések, urticaria, pruritus |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | nagyon ritka | hátfájás, arthralgia, myalgia |
| Vese és húgyúti betegségek és tünetek: | gyakori | vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4 pont) |
Laboratóriumiésegyébvizsgálatokeredményei:
Szívelégtelenségben szenvedő betegek kandezartán-kezelése során hyperkalaemia és vesekárosodás gyakran jelentkezik. A szérum kreatinin- és káliumszint rendszeres monitorozása ajánlott (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Farmakológiai megfontolások alapján a túladagolás fő megjelenési formája a tüneteket okozó hypotonia és a szédülés lehet. A túladagolással kapcsolatos esetleírások (672 mg kandezartán-cilexetil dózisig) komplikációmentes gyógyulásról számoltak be.
Kezelés
Tüneteket okozó hypotonia kialakulásakor tüneti kezelést kell alkalmazni az alapvető életjelenségek monitorozása mellett. A beteget le kell fektetni az alsó végtagok felemelésével. Amennyiben ez nem elégséges, a plazmatérfogatot növelni kell infúzió, pl. izotóniás sóoldat adásával. Ha a fenti intézkedések nem vezetnek eredményre, szimpatomimetikus szerek adása ajánlott.
A kandezartán haemodialysissel nem távolítható el a szervezetből.
Farmakológiai tulajdonságok - KARBIS 16 MG
Farmakoterápiás csoport:
AngiotenzinII‑antagonisták, önmagukban; ATC kód: C09CA06
Az angiotenzinII a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer elsődleges vazoaktív hormonja, ami jelentős szerepet játszik a hypertonia, a szívelégtelenség és egyéb cardiovascularis kórképek kialakulásában. Lényeges szerepe van a célszervek hypertrophiájának és károsodásának patogenezisében. Az angiotenzinII legfontosabb élettani hatásai, úgymint a vazokonstrikció, az aldoszteronstimuláció, a só- és vízháztartás homeosztázisának szabályozása, valamint a sejtnövekedés serkentése, az 1-es típusú angiotenzin-receptorok (AT1) közvetítésével valósulnak meg.
A kandezartán-cilexetil egy „prodrug” szájon át történő alkalmazásra. Észter hidrolízissel gyorsan alakul át aktív metabolittá, kandezartánná a gyomor béltraktusból történő felszívódás folyamán. A kandezartán egy AIIRA, szelektíven hat az AT1-receptorokra, melyekhez szorosan kötődik és lassan disszociál. Agonista hatása nincs.
A kandezartán nem gátolja az angiotenzin-konvertáló enzimet (ACE), ami az angiotenzinI angiotenzinII-vé történő átalakításáért és a bradikinin lebontásáért felelős. Nem befolyásolja az angiotenzin-konvertáló enzim működését, nem erősíti fel a bradikinin vagy a P-anyag hatását. Ellenőrzött klinikai vizsgálatok során, amelyekben a kandezartánt hasonlították össze ACE-gátlókkal, a köhögés gyakorisága kisebb volt a kandezartán-cilexetilt szedő betegek esetén. A kandezartán nem gátol olyan egyéb hormonreceptort vagy ioncsatornát, amiről ismert, hogy a cardiovascularis szabályozásban fontos szerepet tölt be. Az AT1-receptorok antagonizmusa dózisfüggő emelkedést idéz elő a plazma renin-, angiotenzinI- és angiotenzinII–szintjeiben, és csökkenti a plazma aldoszteronkoncentrációját.
Hypertonia
Hypertoniában a kandezartán dózisfüggő, hosszantartó artériás vérnyomáscsökkenést okoz. Az antihipertenzív hatás a csökkent szisztémás perifériás ellenállás következtében alakul ki, a szívfrekvencia reflektorikus emelkedése nélkül. Nincs arra utaló adat, hogy az első dózis súlyos hypotoniát váltana ki vagy a kezelés abbahagyásakor „rebound” effektus következne be.
Kandezartán-cilexetil egyszeri dózisban történő alkalmazása után a vérnyomáscsökkenés általában két órán belül elkezdődik. Folyamatos kezeléssel a maximális vérnyomáscsökkentő hatás, bármely dózis alkalmazása esetében négy hét alatt érhető el, ami a hosszú távú kezelés során sem csökken. Egy metaanalízis szerint a napi 16mg‑os dózis 32mg‑ra történő emelése eredményeképp a hatás erőssége átlagosan csupán kis mértékben növekedett. Azonban az individuális érzékenységet figyelembe véve néhány betegben az átlagnál erősebb hatás várható. A naponta egyszer adott kandezartán tabletta 24órán át tartó egyenletes vérnyomáscsökkenést biztosít, és az adagolási intervallumban mérhető maximális és minimális hatás között kicsi a különbség. Összesen 1268, enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával két randomizált, kettős vak vizsgálatban a kandezartán és a lozartán antihipertenzív hatását és tolerálhatóságát hasonlították össze. A vérnyomáscsökkenés maradványértéke (szisztolés/diasztolés) napi egyszer 32 mg kandezartán esetében 13,1/10,5 Hgmm, míg napi egyszer 100 mg lozartán-kálium esetében 10,0/8,7 Hgmm volt (a vérnyomáscsökkenésben mért különbség 3,1/1,8Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A kandezartán-cilexetil hidroklorotiaziddal történő együttadásakor a vérnyomáscsökkentő hatás összeadódik. Megnövekedett vérnyomáscsökkentő hatás szintén látható, amikor kandezartán-cilexetilt amlodipinnel vagy felodipinnel kombinációban alkalmaznak.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert blokkoló gyógyszerkészítmények kevésbé kifejezett antihipertenzív hatást fejtenek ki fekete bőrű betegeknél (rendszerint alacsony-renin populáció), mint a nem fekete bőrű betegeknél. Ez a kandezartán esetében is így van. 5156, diasztolés hypertoniában szenvedő beteg bevonásával elvégzett nyílt, klinikai vizsgálatban a kandezartán-terápia ideje alatt mért vérnyomáscsökkenés jelentősen kisebb volt a fekete bőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrű betegeknél (14,4/10,3 Hgmm vs 19,0/12,7 Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A kandezartán fokozza a vese vérátáramlását, és nem befolyásolja vagy emeli a glomeruláris filtrációs rátát (GFR) a renalis vascularis rezisztencia és a filtrációs frakció csökkentése mellett. Egy három hónapos klinikai vizsgálatban hypertoniás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő és microalbuminuriás betegekben a kandezartán-cilexetillel végzett vérnyomáscsökkentő terápia csökkentette a vizeletbe kiválasztott albumin mennyiségét (albumin/kreatinin arány, középérték 30%, 95%-os CI: 0,15, 0,42). Jelenleg nem áll rendelkezésre adat a kandezartán diabeteses nephropathia progressziója esetén kifejtett hatásáról.
Napi egyszeri 8-16 mg (dózis középérték 12 mg) kandezartán-cilexetil hatását vizsgálták cardiovascularis morbiditás, mortalitás tekintetében, randomizált klinikai vizsgálatban 4937 idős, (70‑89év, 21% 80 éves vagy annál idősebb) enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával, melyben az utánkövetési idő középértéke 3,7 év volt (SCOPE– Study on Cognition and Prognosis in the Elderly/ kognitív funkciók és a prognózis vizsgálata idős betegekben). A betegek kandezartán-cilexetil- vagy placebokezelést kaptak, szükség szerint egyéb antihipertenzív kezeléssel kiegészítve. A kandezartán-csoportban a vérnyomásérték 166/90 Hgmm-ről 145/80 Hgmm-re csökkent, a kontroll csoportban 167/90 Hgmm-ről 149/82 Hgmm-re. Az elsődleges végpont, a cardiovascularis események (cardiovascularis mortalitás, nem halálos stroke, nem halálos myocardialis infarctus) tekintetében a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A kandezartán csoportban 26,7 esemény /1000 beteg/évek következett be, míg a kontroll csoportban 30,0 esemény/1000 beteg/évek (a relatív kockázat 0,89, 95%-os CI: 0,75, 1,06, p=0,19).
Gyermekek és serdülők ‑ hypertonia
A kandezartán vérnyomáscsökkentő hatását 1‑ <6 éves és 6 ‑ <17 éves hypertoniás gyermeknél és serdülőknél értékelték két randomizált, kettős vak, multicentrikus, 4 hetes dózismeghatározó vizsgálatban.
Az 1 ‑ <6 éves gyermekek közül 93 beteget, akik 74%-ának volt vesebetegsége, randomizáltak a kandezartán cilexetil szuszpenzió napi egyszeri 0,05, 0,20 vagy 0,40 mg/kg-os per os dózisára. Az analízis elsődleges módszere a szisztolés vérnyomásban bekövetkező változás meredeksége volt, a dózis függvényében. A kandezartán cilexetil három dózisa mellett a szisztolés vérnyomás és a diasztolés vérnyomás a vizsgálat megkezdésétől 6,0/5,2 ‑ 2,0/11,1 Hgmm-rel csökkent. Ugyanakkor, mivel nem volt placebocsoport, a vérnyomásra gyakorolt hatás valódi nagysága bizonytalan marad, ami megnehezíti ebben a korcsoportban az előny kockázat egyensúly meggyőző kiértékelését.
A 6 ‑ <17 éves gyermekeknél és serdülőknél 240 beteget randomizáltak 1: 2: 2: 2 arányban placebóra, alacsony, közepes vagy nagy dózisú kandezartán-cilexetilre. Az < 50 kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a kandezartán-cilexetil dózisa naponta egyszer 2, 8 vagy 16 mg volt. Az > 50 kg testtömegű gyermekeknél és serdülőknél a kandezartán-cilexetil dózisa naponta egyszer 4, 16 vagy 32mg volt. A kandezartán az összesített dózisok mellett a kiindulási értékhez képest az ülve mért szisztolés vérnyomást 10,2 Hgmm-rel (p < 0,0001) és az ülve mért diasztolés vérnyomást 6,6Hgmm‑rel (p = 0,0029) csökkentette. A placebocsoportban a kiindulási értékhez képest szintén csökkent az ülve mért szisztolés vérnyomás, 3,7 Hgmm-rel (p = 0,0074) és az ülve mért diasztolés vérnyomás 1,80 Hgmm-rel (p = 0,0992). A nagymértékű placebo hatás ellenére minden önálló kandezartán-dózis (és minden összesített dózis) szignifikánsan jobb volt, mint a placebo. A maximális vérnyomáscsökkentő választ az 50 kg testtömeg alatti és feletti gyermekeknél és serdülőknél sorrendben a 8 mg-os és a 16 mg-os dózisokkal érték el, és a hatás ezt a pontot követően egy platót ért el.
A beválogatottak 47%-a volt feketebőrű beteg, és 29%-a volt nő. Az átlagos életkor +/ SD 12,9 +/ 2,6 év volt.
A 6 ‑ < 17 éves gyermekeknél és serdülőknél egy, a vérnyomásra gyakorolt kisebb hatást mutató tendencia volt észlelhető a feketebőrű, mint a nem feketebőrű betegeknél.
Szívelégtelenség
A CHARM klinikai vizsgálati program (Candesartan in Heart failure – Assessment of Reduction in Mortality and morbidity) alapján a kandezartán-cilexetillel végzett kezelés csökkenti a halálozást, a szívelégtelenség miatti hospitalizációt és javítja a szisztolés bal kamra dysfunctióban szenvedő betegek tüneteit.
Ez a NYHA funkcionális osztályozás szerinti II–IV besorolású krónikus szívelégtelenségben szenvedő (CHF) betegeken végzett, multinacionális, placebokontrollos, kettős vak vizsgálati program három különálló tanulmányból állt: CHARM-Alternative (n=2028) intolerancia (főként köhögés miatt, 72%) következtében ACE inhibitor kezelésben nem részesülő és ≤40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek, CHARM-Added (n=2548) ACE inhibitorral kezelt és ≤40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek, CHARM-Preserved (n=3023) >40% bal kamra ejekciós frakció értékkel rendelkező betegek. A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, ill. randomizáltak placebo- vagy kandezartán-cilexetil-csoportokba, akik optimális CHF kezelés alatt álltak (a kandezartán-cilexetil adagját fokozatosan növelték a naponta egyszeri 4 mg-ról, illetve 8 mg-ról indulva a naponta egyszer 32mg, illetve a legmagasabb tolerálható adag eléréséig, az átlagdózis 24 mg volt), és az utánkövetési idő középértéke 37,7 hónap volt. A kezelés 6 hónapja után a kandezartán-cilexetilt még szedő (89%) betegek 63%-a a 32 mg-os céldózist kapta.
A CHARM Alternative vizsgálatban a kandezartán-kezelés hatására a vizsgálati összetett végpontként szereplő cardiovascularis halálozás, illetve a krónikus szívelégtelenség hospitalizáció a placebóhoz viszonyítva szignifikáns csökkenést mutatott kockázati arány (HR) 0,77, (95%-os CI: 0,67, 0,89, p<0,001). Ez 23%-os relatív rizikócsökkenésnek felel meg.). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 33,0%-a (95%-os CI: 30,1, 36,0) és a placebokezelésben részesülő betegek 40,0%-a (95%-os CI: 37,0, 43,1) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 7,0% (95%-os CI: 11,2, 2,8) volt. A vizsgálat egész ideje alatt 14 beteget kellett kezelni ahhoz, hogy megelőzhető legyen 1 beteg cardiovascularis esemény miatti halálozása, illetve a szívelégtelenség miatti hospitalizációja. A további összetett végpontként szereplő összhalálozás vagy krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció kandezartán-kezelés hatására szintén szignifikánsan csökkent HR 0,80 (95%-os CI: 0,70, 0,92, p=0,001). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 36,6%-a (95%-os CI: 33,7, 39,7) és a placebo-kezelésben részesülő betegek 42,7%-a (95%-os CI: 39,6, 45,8) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 6,0% (95%-os CI: 10,3, 1,8) volt. Ezen összetett végpontok mortalitási és morbiditási (krónikus szívelégtelenség miatti hospitalizáció) összetevői a kandezartán kedvező hatását erősítették meg. A kandezartán-cilexetil-terápia NYHA funkcionális osztályba sorolás tekintetében javulást eredményezett (p=0,008).
A CHARM-Added vizsgálatban a kandezartán-kezelés hatására a cardiovascularis halálozás és a hospitalizáció összetett végpontjában a placebóhoz viszonyítva szignifikáns csökkenés mutatkozott HR 0,85 (95%-os CI: 0,75, 0,96, p=0,011). Ez 15%-os relatív rizikócsökkenésnek felel meg. A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 37,9%-a (95%-os CI: 35,2, 40,6) és a placebokezelésben részesülő betegek 42,3%-a (95%-os CI: 39,6, 45,1) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 4,4% (95%-os CI: 8,2, 0,6) volt. A vizsgálat egész ideje alatt 23 beteget kellett kezelni ahhoz, hogy megelőzhető legyen 1 beteg cardiovascularis esemény miatti halálozása, illetve a szívelégtelenség miatti hospitalizációja. Az összhalálozás, illetve a krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció összetett végpontja szintén szignifikánsan csökkent kandezartán-kezelés hatására, HR 0,87 (95%-os CI: 0,78, 0,98, p=0,021). A kandezartán-kezelésben részesülő betegek 42,2%-a (95%-os CI: 39,5, 45,0) és a placebokezelésben részesülő betegek 46,1%-a (95%-os CI: 43,4, 48,9) tapasztalta ezt a végpontot, az abszolút különbség 3,9% (95%-os CI: 7,8, 0,1) volt. Ezen összetett végpontok morbiditási és mortalitási összetevője is a kandezartán kedvező hatását erősítette meg. A kandezartán-cilexetil-kezelés hatására javult a NYHA funkcionális osztályba sorolás (p=0,020).
A CHARM-Preserved vizsgálatban a cardiovascularis mortalitás, illetve a krónikus szívelégtelenség miatti első hospitalizáció összetett végpontjában statisztikailag szignifikáns csökkenés nem mutatkozott, HR 0,89 (95%-os CI: 0,77, 1,03, p=0,118). A CHARM vizsgálatokat egyenként értékelve az összhalálozás nem volt statisztikailag szignifikáns. Az összmortalitást azonban összevont betegpopulációkban is értékelték, a CHARM Alternativ és a CHARM Added vizsgálatok, HR 0,88 (95%-os CI: 0,79, 0,98, p=0,018), valamint mind a három vizsgálat, HR 0,91 (95%-os CI: 0,83, 1,00, p=0,055) összevont betegpopulációjában.
A cardiovascularis mortalitás és a krónikus szívelégtelenség miatti hospitalizáció tekintetében a kandezartán kedvező hatása kortól, nemtől, valamint a kiegészítő terápiától függetlenül konzisztensnek mutatkozott. A kandezartán hatékonynak mutatkozott azon betegekben is, akik béta-blokkolót és ACE‑gátló gyógyszereket szedtek egy időben, továbbá a kedvező hatás attól függetlenül jelentkezett, hogy a betegek a terápiás útmutatóban foglalt céldózisban szedték-e az ACE inhibitort vagy sem.
Szívelégtelenségben, illetve csökkent bal kamrai szisztolés funkcióban (bal kamra ejekciós frakció, LVEF ≤40%) szenvedő betegeknél a kandezartán csökkenti a szisztémás vascularis rezisztenciát, a pulmonalis kapillárisnyomást, serkenti a plazma reninaktivitását, növeli az angiotenzinII koncentrációt, valamint csökkenti az aldoszteronszintet.
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII‑receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeknél végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VANEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló vagy angiotenzinII‑receptor-blokkoló kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Felszívódáséseloszlás
Szájon át történő bevételt követően a kandezartán-cilexetil az aktív hatóanyaggá, kandezartánná alakul át. Oldat formájában való alkalmazását követően a kandezartán abszolút biohasznosulása körülbelül 40%. Tablettában beadott ugyanazon mennyiség relatív biohasznosulása mintegy 34%, nagyon csekély változékonysággal. Ezért a tabletta becsült abszolút biohasznosulása 14%. A plazma csúcskoncentráció (Cmax) a tabletta bevételét követően átlagosan 3-4 órával alakul ki. A kandezartán szérumkoncentrációja a terápiás dózistartományon belül az emelkedő dózisokkal arányosan nő. A kandezartán farmakokinetikájában nemtől függő különbség nem volt megfigyelhető. A kandezartán szérumkoncentrációjának idő függvényében történő ábrázolásakor a görbe alatti terület (Area Under the Curve = AUC) nem változik szignifikánsan étkezés hatására.
A kandezartán nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez (több mint 99%). A kandezartán látszólagos megoszlási térfogata 0,1 l/ttkg.
A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.
Biotranszformáció éselimináció
A kandezartán túlnyomórészt változatlan formában ürül a vizelettel és epével, és csak minimális része eliminálódik a májban (CYP2C9). Rendelkezésre álló interakciós vizsgálatok adatai szerint nincs hatással a CYP2C9 és a CYP3A4 enzimekre. Invitro adatok alapján, nem várható kölcsönhatás invivo körülmények között sem olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa a citokróm P450 izoenzimektől, CYP1A2, CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy CYP3A4 függ. Terminális felezési ideje körülbelül 9 óra. Többszöri dózis adagolását nem követi akkumuláció.
A kandezartán teljes plazma clearance értéke körülbelül 0,37 ml/perc/kg, a vese clearance értéke 0,19ml/perc/kg körüli. A kandezartán veséből történő ürülése a glomerulusfiltráció és az aktív tubuláris szekréció útján megy végbe. 14C izotóppal jelzett kandezartán-cilexetil dózis peros beadását követően az adag mintegy 26%-a ürül a vizelettel kandezartán formájában, 7%-a pedig inaktív anyagcseretermékként, míg a székletből a dózis 56%-a nyerhető vissza kandezartán formájában, 10%‑a pedig inaktív anyagcseretermékként.
Farmakokinetika különlegesbetegcsoportokban
Idős korban (65 éves kor felett) a kandezartán Cmax értéke kb. 50%-kal, AUC értéke pedig mintegy 80%‑kal nagyobb, mint fiatal személyekben. Ugyanakkor a vérnyomásválasz és a mellékhatások előfordulásának gyakorisága adott dózisú kandezartán beadását követően hasonló volt az idős és fiatal betegekben (lásd 4.2 pont).
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban a kandezartán Cmax és AUC értékei ismételt adagolás esetén mintegy 50%-kal, illetve 70%-kal emelkedtek, de összehasonlítva a normál vesefunkciójú betegekkel a t1/2 nem változott. Súlyosan károsodott veseműködésű betegekben ezek az értékek kb. 50%, illetve 110% voltak. A kandezartán terminális felezési ideje súlyos vesekárosodásban szenvedő betegekben mintegy megkétszereződött. Haemodialysisben részesülő betegekben a gyógyszer AUC értéke hasonló volt a súlyos vesekárosodásban szenvedőkéhez.
Két vizsgálatban, melyek mindegyikében enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek vettek részt, a kandezartán átlagos AUC értékében növekedést tapasztaltak, az egyik vizsgálatban körülbelül 20%-kal, a másik vizsgálatban körülbelül 80%-kal (lásd 4.2 pont). Súlyos májkárosodásban történő alkalmazást illetően nincs tapasztalat.
Gyermekek és serdülők
A kandezartán farmakokinetikai tulajdonságait 1‑<6éves és 6‑<17éves hypertoniás gyermeknél és serdülőknél értékelték két, egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban.
Az 1‑<6éves gyermekek közül 10, 10‑<25kg testtömegű gyermek kapott egyetlen 0,2mg/kg‑os adag belsőleges szuszpenziót. Nem volt összefüggés a Cmax és az AUC, valamint az életkor vagy a testtömeg között. Clearance adatokat nem gyűjtöttek. Ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés eshetősége ebben a populációban nem ismert.
A 6‑<17éves gyermekekés serdülők közül 22 kapott egyetlen adag 16mg‑os tablettát. Nem volt összefüggés a Cmax és az AUC, valamint az életkor között. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy szignifikáns összefüggés van a testtömeg és a Cmax (p=0,012) és az AUC között (p=0,011). Clearance adatokat nem gyűjtöttek, ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés eshetősége ebben a populációban nem ismert.
A 6évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél az azonos dózis melletti expozíció a felnőtteknél észlelthez hasonló volt.
A kandezartán‑cilexetil farmakokinetikáját 1évnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegeknél nem vizsgálták.
Gyógyszerészeti jellemzők - KARBIS 16 MG
laktóz-monohidrát
kukoricakeményítő
dibutil-szebakát
nátrium-lauril-szulfát
hidroxipropilcellulóz
karmellóz-kalcium
magnézium-sztearát
vörös vas-oxid (E172) (csak a 8, 16 és 32 mg-os tablettában)
Tabletták PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelések: 14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db vagy 98 db tabletta dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható