KENTERA 3,9 MG/24 ÓRA TRANSZDERMÁLIS TAPASZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KENTERA 3,9 MG/24
Késztetéses inkontinencia és/vagy gyakori és sürgető vizelési inger tüneti kezelése instabil hólyagműködésű felnőtt betegeknél.
Adagolás
Az ajánlott adagolás egy 3,9 mg-os transzdermális tapasz hetente kétszer (3-4 naponként).
Idősek
Klinikai vizsgálati tapasztalatok alapján ennél a populációnál nem tekinthető szükségesnek az adag módosítása. Mindazonáltal fokozott figyelemmel kell alkalmazni a Kentera-t idős betegeknél, akik érzékenyebbek lehetnek a központilag ható antikolinerg gyógyszerek hatásaira, és esetükben eltérések mutatkozhatnak a farmakokinetikában (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A Kentera biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A Kentera
alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem javasolt. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása a
4.8 pontban található, de nincs az adagolásra vonatkozó javaslat.
Az alkalmazás módja
A tapaszt – közvetlenül a védőtasakból való kivételt követően – száraz, sérülésmentes bőrfelületen kell alkalmazni a hason, a csípőn vagy a tomporon. Minden új tapasz esetében új alkalmazási területet kell választani annak érdekében, hogy a tapaszok 7 napon belül ne kerülhessenek azonos helyre. A tapaszt tilos feldarabolni vagy elvágni. A sérült tapaszokat nem szabad felhasználni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A Kentera alkalmazása ellenjavallt vizeletretencióban, súlyos gyomor-bél rendszeri megbetegedésekben, myasthenia gravisban és szűk zugú glaukómában, valamint olyan betegeknél, akiknél fennáll ezen állapotok kockázata.
A Kentera-t fokozott óvatossággal szabad alkalmazni máj-, illetve vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A májkárosodásban szenvedő betegeket a Kentera alkalmazása során gondosan monitorozni kell, mivel az oxibutinint nagymértékben a máj metabolizálja. A gyakori vizeletürítés egyéb lehetséges okait (szívelégtelenség vagy vesebetegség) is ki kell vizsgálni a Kentera-val történő kezelés megkezdése előtt. Ha húgyúti fertőzés áll fenn, megfelelő antibakteriális kezelést kell elkezdeni.
Vizeletretenció: Az antikolinerg hatású készítményeket fokozott óvatossággal kell alkalmazni a húgyhólyag klinikailag jelentős kiáramlási szűkületével rendelkező betegeknél, a vizeletretenció kockázata miatt.
Fokozott figyelemmel kell alkalmazni a Kentera-t idős betegeknél, akik érzékenyebbek lehetnek a központilag ható antikolinerg gyógyszerek hatásaira, és esetükben eltérések mutatkozhatnak a farmakokinetikában.
Összesen 496 beteg részesült Kentera-kezelésben a randomizált, kettős vak, placebokontrollos, 12 hetes vizsgálatban és a 14 hetes biztonságossági meghosszabbításában. Közülük 188 beteg (38%) volt 65 éves, illetve idősebb, amely betegek és a fiatalabbak között nem figyeltek meg a biztonságosságra, illetve a hatásosságra vonatkozóan általános különbséget. Ezért a jelenlegi klinikai bizonyítékok alapján az idős betegek esetén nem tekinthető szükségesnek a dózismódosítás.
Az oxibutinin alkalmazásával pszichiátriai és központi idegrendszeri antikolinerg tüneteket, köztük alvászavarokat (például insomnia), valamint kognitív zavarokat hoztak összefüggésbe, különösen idős betegek esetében. Fokozott figyelemmel kell eljárni az oxibutinin és egyéb antikolinerg készítmények egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.5 pont). Ha a betegnél ilyen tünetek jelentkeznek, mérlegelni kell a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztését.
A forgalomba hozatal után a fentieken túl további olyan pszichiátriai tünetek előfordulását jelentették,
melyek hátterében antikolinerg mechanizmus állhat (lásd 4.8 pont).
Az oxibutinin orális alkalmazása indokolttá teszi a következő óvintézkedéseket, ilyen eseteket azonban a
Kentera klinikai vizsgálatai során nem észleltek:
Emésztőrendszeri betegségek: Az antikolinerg hatású készítmények csökkenthetik a gyomor-bél rendszer motilitását, és ezeket a készítményeket fokozott óvatossággal kell alkalmazni a gyomor-bél rendszer obstruktív rendellenességeiben szenvedő betegeknél, a gyomortartalom retenciójának kockázata miatt.
Ugyanez vonatkozik a colitis ulcerosában és a bélatoniában szenvedő betegekre is. Az antikolinerg hatású készítményeket fokozott óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél hiatus
hernia/gastro-oesophagealis reflux áll fenn, és/vagy akik ezzel egyidejűleg oesophagitist okozó vagy
annak súlyosbodását kiváltó készítményeket (pl. biszfoszfonátokat) is szednek.
Az antikolinerg hatású készítményeket fokozott óvatossággal kell alkalmazni autonóm neuropathiában, kognitív zavarban vagy Parkinson–kórban szenvedő betegeknél.
A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy hőkimerülés (láz és csökkent izzadás miatti hőguta) következhet
be, ha meleg környezetben antikolinerg hatású készítmény, például oxibutinin alkalmazására kerül sor. Az oxibutinin súlyosbíthatja a pajzsmirigy-túlműködés, a szívkoszorúér-megbetegedés, a pangásos szívelégtelenség, a szívritmuszavarok, a tachycardia, a magas vérnyomás és a prostata hypertrophia tüneteit.
Az oxibutinin a nyálelválasztás csökkenéséhez vezethet, ami fogszuvasodást, parodontosist és orális candidiasist okozhat.
Az oxibutinin más antikolinerg hatású készítményekkel vagy a CYP3A4 enzim metabolizmusban részt vevő más kompetitív hatóanyaggal történő egyidejű alkalmazása növelheti a szájszárazság, a székrekedés és az álmosság gyakoriságát vagy súlyosságát.
Az antikolinerg szerek megváltoztathatják néhány egyidejűleg alkalmazott gyógyszer abszorpcióját a gastrointestinalis motilitásra gyakorolt antikolinerg hatás következtében. Mivel az oxibutinin metabolizmusában a citokróm P450 rendszer CYP3A4 izoenzime vesz részt, az ezen izoenzimet gátló gyógyszerekkel való kölcsönhatás nem zárható ki. Ezt figyelembe kell venni az azol típusú gombaellenes szerek (pl. ketokonazol), illetve a makrolid típusú antibiotikumok (pl. eritromicin) oxibutininnal történő egyidejű alkalmazásakor.
Az oxibutinin antikolinerg hatását fokozza más antikolinerg vagy antikolinerg hatással rendelkező gyógyszerek egyidejű alkalmazása, például az amantadin vagy más, antikolinerg hatású Parkinson-kór elleni gyógyszerek (pl. biperiden, levodopa), az antihisztaminok, az antipszichotikumok (pl. fenotiazinok, butirofenonok, klozapin), a kinidin, a triciklikus antidepresszánsok, az atropin és rokon vegyületei, pl. az atropinszerű görcsoldók és a dipiridamol.
A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az alkohol fokozhatja az antikolinerg szerek, mint például az oxibutinin okozta álmosságot (lásd 4.7 pont).
Az oxibutinin antagonista hatással lehet a prokinetikus gyógyszerekre.
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az oxibutinin transzdermális tapasz tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek enyhe reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). A Kentera alkalmazása nem javallt terhesség alatt, kivéve, ha erre egyértelműen szükség van.
Szoptatás
A szoptatás közben alkalmazott oxibutinin kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. Ezért alkalmazása a szoptatás alatt nem javasolt.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.
Mivel a Kentera álmosságot, aluszékonyságot és homályos látást okozhat, ezért a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy vezetés és gépek kezelése közben legyenek elővigyázatosak (lásd 4.5 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett gyógyszermellékhatások az alkalmazás helyén tapasztalt reakciók voltak, amelyek a betegek 23,1%-ánál fordultak elő. Egyéb gyakori gyógyszermellékhatásokról is beszámoltak, ilyenek voltak a szájszárazság (8,6%), a székrekedés (3,9%), a hasmenés (3,2%), a fejfájás (3,0%), a szédülés (2,3%) és a homályos látás (2,3%).
A mellékhatások táblázatos listája
A fázis III. és IV. klinikai vizsgálatokban fellépő mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakorisági csoportok szerint kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000). Az egyes gyakorisági csoportokon belül a nemkívánatos hatások csökkenő súlyosság szerinti sorrendben lettek feltüntetve. A klinikai vizsgálatok során nem tapasztalt, de forgalomba hozatal után megfigyelt mellékhatások szintén szerepelnek itt.
| MedDRA Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Gyakori | Húgyúti fertőzés |
| Nem gyakori | Felsőlégúti fertőzés, gombás fertőzés | |
| Pszichiátriai kórképek | Nem gyakori | Szorongás, zavartság, idegesség, nyugtalanság, insomnia |
| Ritka | Pánikreakció#, delírium#, hallucinációk#, tájékozódási zavar# | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Fejfájás, somnolentia |
| Ritka | Memóriazavar#, amnézia#, letargia#, figyelemzavar# | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Gyakori | Homályos látás |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségeiés tünetei | Gyakori | Szédülés |
| Szívbetegségek és aszívvel kapcsolatos tünetek | Nem gyakori | Palpitatio |
| Érbetegségek és tünetek | Nem gyakori | Urticaria, hőhullámok |
| Légzőrendszeri, mellkasiés mediastinalis betegségek és tünetek | Nem gyakori | Rhinitis |
| Emésztőrendszeribetegségek és tünetek | Gyakori | Szájszárazság, székrekedés, hasmenés, hányinger, hasi fájdalom |
| Nem gyakori | Hasi diszkomfort, dyspepsia | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségeiés tünetei | Nem gyakori | Hátfájás |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori | Vizeletretenció, dysuria |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | Viszketés az alkalmazás helyén |
| Gyakori | Az alkalmazás helyén fellépő erythema, az alkalmazás helyén jelentkező reakció vagy kiütés | |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Nem gyakori | Baleseti sérülés |
# forgalomba hozatal utáni jelentésekből származó mellékhatások (nem jelentkeztek a klinikai vizsgálatokban), ahol a gyakorisági kategóriát a klinikai vizsgálati biztonságossági adatok alapján becsülték meg, és az oxibutinin helyi alkalmazásával kapcsolatosan jelentették (antikolinerg hatóanyagcsoportra jellemző hatások).
Az antikolinerg terápiával általánosságban összefüggésbe hozható, illetve az oxibutinin orális alkalmazásakor tapasztalt, de a Kentera klinikai vizsgálatai során vagy forgalomba hozatala után eddig nem észlelt mellékhatások a következők: anorexia, hányás, reflux oesophagitis, csökkent izzadás, hőguta, csökkent könnytermelés, mydriasis, tachycardia, arrhythmia, rémálmok, nyugtalanság, convulsio, intraocularis hypertensio és glaucoma kialakulása, paranoia, fényérzékenység, erekciós zavarok.
Gyermekek és serdülők
Ennél a korcsoportnál a forgalomba hozatal utáni alkalmazás során (szorongásos tünetekkel kísért) hallucinációk és alvászavarok eseteiről számoltak be az oxibutininnel kapcsolatosan. A gyermekek érzékenyebbek lehetnek a készítmény hatásaira, különösen a központi idegrendszeri és pszichiátriai mellékhatásokra.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos
eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az oxibutinin plazmakoncentrációja a transzdermális rendszer(ek) eltávolítása után 1-2 órán belül csökken. A betegeket a tünetek elmúlásáig monitorozni kell. Az oxibutinin túladagolását a következő antikolinerg hatások kísérik: központi idegrendszeri izgalom, kipirulás, láz, dehydratio, szívritmuszavarok, hányás és vizeletretenció. 100 mg oxibutinin-klorid szájon át, alkohollal együtt történő bevétele egy 13 éves fiú esetében emlékezetkiesést okozott, egy 34 éves asszonynál pedig stupor lépett fel, amelyet, miután magához tért, tájékozódási zavar, nyugtalanság, pupillatágulat, bőrszárazság, szívritmuszavar és vizeletretenció követett. Mindkét beteg teljesen felgyógyult a tüneti kezelést követően.
A Kentera-val kapcsolatban nem jelentettek túladagolási esetet.
Farmakológiai tulajdonságok - KENTERA 3,9 MG/24
Farmakoterápiás csoport: húgyúti görcsoldók, ATC-kód: G04B D04. Hatásmechanizmus
Az oxibutinin az acetilkolin kompetitív antagonistájaként fejti ki hatását a posztganglionáris muszkarin receptorokon, amelynek eredményeként ellazítja a húgyhólyag simaizomzatát.
Farmakodinámiás hatások
Hiperaktív hólyagműködésű betegeknél, akiknél a detrusor izom instabil működése vagy hyperreflexiája áll fenn, a cisztometriás vizsgálatok szerint az oxibutinin növeli a húgyhólyag maximális kapacitását és a detrusor izom első összehúzódásakor ürített vizelet térfogatát. Ezáltal az oxibutinin csökkenti a sürgető vizelési ingert, valamint az inkontinenciaepizódok és az akaratlagos vizeletürítések gyakoriságát.
Az oxibutinin az R- és S-izomerek (50 : 50 arányú) racém keveréke. Antimuszkarin aktivitással elsősorban az R-izomer rendelkezik. Az oxibutinin R-izomerje az (elsősorban a húgyhólyag detrusor izomzatában és a parotisban előforduló) M1 és M3 altípusú muszkarin receptorokkal szemben mutat nagyobb szelektivitást, az M2 altípushoz képest (amely túlnyomórészt a szív szöveteiben található meg). Az aktív metabolit, az N-dezetiloxibutinin farmokológiai aktivitást fejt ki a humán detrusor izomra, hasonlóan az oxibutinin in vitro vizsgálatokban megfigyelt farmokológiai hatásához, de nagyobb a kötődési affinitása a parotis szöveteihez, mint az oxibutininnak. Az oxibutinin szabad bázis formája farmokológiailag egyenértékű az oxibutinin-hidrokloriddal.
Klinikai hatásosság
Összesen 957, késztetéses inkontinenciában szenvedő beteg adatait értékelték három kontrollos vizsgálatban, amelyekben a Kentera-t placebóval, orális oxibutininnal és/vagy tolterodin retard kapszulával hasonlították össze. A heti inkontinenciaepizódok számának, a vizeletürítési gyakoriságnak és
az üres hólyagtérfogat értékének csökkenését vizsgálták. A Kentera egyenletes javulást eredményezett a hiperaktív hólyagműködés tüneteiben, a placebóval összehasonlítva.
Felszívódás
A Kentera oxibutininkoncentrációja elegendő ahhoz, hogy a 3-4 napos adagolási intervallumban biztosítsa a folyamatos gyógyszerleadást. Az oxibutinin a sérülésmentes bőr stratum corneum rétegén keresztül passzív diffúzió révén jut be a szisztémás keringésbe. A Kentera alkalmazását követően az oxibutinin plazmakoncentrációja kb. 24-48 órán keresztül nő, 3-4 ng/ml átlagos maximális koncentrációt elérve. Az egyensúlyi állapot a transzdermális tapasz második alkalmazása során alakul ki. Azután az egyensúlyi koncentráció legfeljebb 96 órán át fennmarad. Az oxibutinin és az aktív metabolit, az N-dezetiloxibutinin AUC és Cmax értékei között nincs klinikai szempontból lényeges eltérés a Kentera-nak a has, a tompor vagy a csípő bőrén történő alkalmazását követően.
Eloszlás
Az oxibutinin a szisztémás felszívódást követően a test szöveteiben széles körben eloszlik. A megoszlási térfogatot 5 mg oxibutinin-hidroklorid intravénás beadását követően 193 literre becsülték.
Biotranszformáció
A szájon át beadott oxibutinin elsősorban a citokróm P450 enzimrendszeren keresztül, ezen belül is főként a – leginkább a májban és a bélfalban megtalálható – CYP3A4 révén metabolizálódik. A metabolitok között megtalálható a farmakológiailag inaktív fenilciklohexilglikolsav és a farmokológiailag aktív
N-dezetiloxibutinin is. Az oxibutinin a bőrön keresztüli alkalmazás esetén elkerüli a gyomor-bél rendszerben és a májban történő first-pass metabolizmust, ezáltal csökkentve az N-dezetil metabolit képződését.
Elimináció
Az oxibutinin alapvetően a májban metabolizálódik (lásd fent), és a beadott dózisnak kevesebb mint 0,1%-a kerül változatlan formában kiválasztásra a vizelettel. A beadott dózisnak szintén kevesebb mint 0,1%-a kerül kiválasztásra N-dezetiloxibutinin metabolitként.
Gyógyszerészeti jellemzők - KENTERA 3,9 MG/24
Védőréteg
Poliészter/etilén-vinil-acetát (PET/EVA), átlátszó.
Középső réteg
Triacetin
Akril kopolimer ragasztóoldat, amely 2-etil-hexil-akrilát-N-vinil-pirrolidon és hexametilén-glikol- dimetakrilát polimerrészt tartalmaz.
Leváló réteg
Szilikonnal kezelt poliészter.
A transzdermális tapaszokat egyenként poliamid/polietilén/alumínium/polietilén-tereftalát/papír laminált tasakokba csomagolják, és 2, 8 vagy 24 tapaszonként egy adagolási naptárt is tartalmazó kartondobozba helyezve szállítják.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A védőtasakból való kivétel után haladéktalanul fel kell használni. Használat után a tapasz még jelentős mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. A tapaszban maradó hatóanyag káros hatást fejthet ki, ha a szennyvízhálózatba kerül, ezért az eltávolítás után a használt tapaszt félbe kell hajtani úgy, hogy a tapadó fele – tehát a hatóanyagleadást szabályozó membrán – legyen belül, és így kell az eredeti tasakba visszahelyezni, majd biztonságosan kidobni úgy, hogy ne kerülhessen gyermekek közelébe. Minden használt és fel nem használt tapaszt a helyi előírások szerint kell kidobni vagy visszajuttatni a gyógyszertárba. A használt tapaszokat tilos lehúzni a WC-n vagy a szennyvízelvezető rendszerbe engedni.
Fokozott izzadással járó tevékenységek, víz vagy magas hőmérséklet hatására tapadási probléma léphet fel. A tapaszt ne tegyük ki napfény hatásának.