KERENDIA 10 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KERENDIA 10 MG
A Kerendia a 2‑es típusú cukorbetegséggel összefüggésben kialakuló (albuminuriával járó) krónikus vesebetegség kezelésére javallott felnőtteknek.
A renalis és cardiovascularis eseményekre vonatkozó vizsgálati eredményeket lásd az 5.1 pontban.
A Kerendia a tünetekkel és ≥ 40%-os bal kamrai ejekciós frakcióval (left ventricular ejection fraction, LVEF) járó krónikus szívelégtelenség kezelésére javallott felnőtteknek.
Adagolás
2-es típusú cukorbetegséggel (type 2 diabetes, T2D) összefüggésben kialakuló krónikus vesebetegség
A javasolt céldózis naponta egyszer 20 mg finerenon.
A javasolt maximális dózis naponta egyszer 20 mg finerenon.
A kezelés megkezdése
A szérumkálium-szintet és a becsült glomerulusfiltrációs rátát (eGFR) meg kell határozni annak eldöntéséhez, hogy a finerenon-kezelés elkezdhető-e (lásd még 4.4 pont), és mekkora lehet a kezdő dózis.
A szérumkálium-szint monitorozásához lásd lentebb „A kezelés folytatása” című részt. Ha a szérumkálium-szint ≤ 4,8 mmol/l, a finerenon-kezelés elkezdhető.
Ha a szérumkálium-szint > 4,8–5,0 mmol/l, a finerenon-kezelés elkezdése megfontolható további szérumkáliumszint-monitorozás mellett az első 4 hét során, a beteg jellemzői és a szérumkálium-értékek alapján (lásd 4.4 pont).
Ha a szérumkálium-szint > 5,0 mmol/l, a finerenon-kezelés nem kezdhető el (lásd 4.4 pont). A finerenon ajánlott kezdeti dózisa az eGFR-től függ, az 1. táblázatban leírtak szerint.
-
táblázat: A finerenon-kezelés megkezdése és az ajánlott dózis
eGFR (ml/perc/1,73 m2) Kezdeti dózis (naponta egyszer) ≥ 60 20 mg ≥ 25 – < 60 10 mg < 25 Nem ajánlott A kezelés folytatása
A szérumkálium-szintet és az eGFR értékét a finerenon-kezelés megkezdése, illetve újrakezdése vagy a dózis növelése után 4 héttel újra meg kell határozni (lásd a 2. táblázatot „A finerenon-kezelés folytatása és a dózis beállítása ”).
Ezt követően a szérumkálium-szintet rendszeresen és szükség szerint újra kell mérni a beteg jellemzői és szérum káliumértékei alapján.
-
táblázat: A finerenon-kezelés folytatása és a dózis beállítása
Aktuális finerenon-dózis (naponta egyszer) 10 mg 20 mg Aktuális szérumkálium-szint (mmol/l) ≤ 4,8 Finerenon-dózis emelése napi egyszer 20 mg-ra * Napi egyszeri 20 mg dózis fenntartása > 4,8 – 5,5 Napi egyszeri 10 mg dózisfenntartása Napi egyszeri 20 mg dózisfenntartása > 5,5 Állítsa le a finerenon-kezelést. Fontolja meg a kezelés újrakezdését napi egyszeri10 mg-os dózissal, amikor a szérumkálium-szint ismét≤ 5,0 mmol/l lesz. Állítsa le a finerenon-kezelést. Indítsa újra a kezelést napi egyszer 10 mg-os dózissal, amikor a szérumkálium-szint ismét ≤ 5,0 mmol/l lesz. *a napi egyszer 10 mg dózis fenntartása, ha az eGFR > 30%-kal csökkent a korábbi értékhez képest
Szívelégtelenség, az LVEF ≥ 40% értéke mellett
A javasolt céldózis nagysága a finerenon‑kezelés megkezdésekor mért vesefunkciótól (eGFR) függ (lásd 4. táblázat):
-
40 mg naponta egyszer, ha az eGFR ≥ 60 ml/perc/1,73 m2
-
20 mg naponta egyszer, ha az eGFR ≥ 25 és < 60 ml/perc/1,73 m2 között van A javasolt maximális dózis naponta egyszer 40 mg finerenon.
A kezelés megkezdése
Ha a szérumkálium-szint ≤ 5,0 mmol/l, a finerenon‑kezelés elkezdhető.
A finerenon‑kezelés megkezdésének megítéléséhez (lásd még 4.4 pont) és a kezdeti dózis meghatározásához a szérumkálium-szintet és a becsült glomerulus filtrációs rátát (eGFR) meg kell mérni.
A szérumkálium-szint monitorozásához lásd lentebb „A kezelés folytatása” című részt.
A finerenon ajánlott kezdeti dózisa az eGFR-től függ, a 3. táblázatban leírtak alapján.
-
-
táblázat: A finerenon-kezelés megkezdése és az ajánlott dózis
eGFR (ml/perc/1,73 m2) Kezdeti dózis (naponta egyszer) ≥ 60 20 mg ≥ 25 – < 60 10 mg < 25 Nem ajánlott A kezelés folytatása
A szérumkálium-szintet és az eGFR értékét a finerenon‑kezelés megkezdése, illetve újrakezdése vagy a dózis módosítása után 4 héttel ismételten meg kell mérni (lásd 4. táblázat: A finerenon-kezelés folytatása és a dózis beállítása).
Ezt követően a szérumkálium-szintet és az eGFR értékét rendszeresen újra kell mérni a beteg egyéni jellemzői és szérumkálium-értékei alapján.
- táblázat: A finerenon-kezelés folytatása és a dózis beállítása
| Aktuális finerenon-dózis (naponta egyszer) | ||||
| 10 mg | 20 mg | 40 mg | ||
| Aktuális szérum-kálium-szint (mmol/l) | < 5,0 | Finerenon emelése napi egyszer20 mg-ra, ha az eGFR nem csökkent > 30%-kal a korábbi értékhez képest | Emelés napi egyszer40 mg-ra, ha az eGFR nem csökkent > 30%-kal a korábbi értékhez képestNapi egyszeri 20 mg fenntartása, ha az eGFR< 60 ml/perc/1,73 m2 a kiinduláskor | Napi egyszeri 40 mg fenntartásaNapi 20 mg-ra kell csökkenteni a dózist, ha az eGFR korábbi értékhez képest> 30%-kal csökkent |
| 5,0 – < 5,5 | Napi egyszeri10 mg fenntartása | Napi egyszeri 20 mg fenntartása | Napi egyszeri 40 mg fenntartása | |
| Napi 20 mg-ra kell csökkenteni a dózist, ha az eGFR korábbi értékhez képest> 30%-kal csökkent | ||||
| 5,5 – < 6,0 | Állítsa le a finerenon‑kezelést. Indítsa újra a kezelést napi egyszer 10 mg-mal, amikor a szérumkálium-szintismét < 5,5 mmol/l lesz. | Csökkentés napi egyszer 10 mg-ra. | Csökkentés napi egyszer 20 mg-ra | |
| ≥ 6,0 | Állítsa le a finerenon-kezelést.Indítsa újra a kezelést napi egyszer 10 mg-mal, amikor a szérumkálium-szint ismét < 5,5 mmol/l lesz. Illetve, ha ismét≥ 5,5 mmol/l, akkor várjon az újraindítással, amíg < 5,0 mmol/l lesz. | |||
Ha az eGFR az előző méréshez képest ≥ 40%-kal csökken, mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a finerenon alkalmazásának a felfüggesztését. Miután az eGFR szintje stabilizálódott, a beteg egyéni jellemzőinek megfelelően meg kell fontolni a dózis növelését vagy a kezelés újrakezdését.
Kihagyott adag
A kihagyott adagot be kell venni, amint a beteg azt észreveszi, de csak ugyanazon a napon. A betegnek nem szabad 2 adagot bevennie, hogy pótolja a kihagyott adagot.
Különleges betegcsoportok
Idősek (≥ 65 év)
Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 5.2 pont), de a vesefunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd 4.4. pont).
Vesekárosodás
A kezelés elkezdése
Azoknál a betegeknél, akiknél az eGFR < 25 ml/perc/1,73 m2, a finerenon-kezelés a korlátozott klinikai adatok miatt nem kezdhető el (lásd 4.4 és 5.2 pont).
A kezelés folytatása
Azoknál a betegeknél, akiknél az eGFR ≥ 15 ml/perc/1,73 m2, a finerenon-kezelés a szérum kálium-szint alapján történő dózismódosítás mellett folytatható. 4 héttel a kezelés megkezdése után meg kell határozni az eGFR-t annak eldöntéséhez, hogy a kezdeti dózis emelhető-e (lásd az „Adagolás és alkalmazás”, valamint „A kezelés folytatása” részekhez tartozó 2. és 4. táblázatot).
A korlátozott klinikai adatok miatt a finerenon-kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akiknek az állapota a végstádiumú vesebetegség stádiumába jutott (eGFR < 15 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás
Azon betegek esetében, akik
-
súlyos májkárosodásban szenvednek:
a finerenon-kezelés nem kezdhető el (lásd 4.4 és 5.2 pont). Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
-
közepesen súlyos májkárosodásban szenvednek:
Nem szükséges a kezdeti dózis módosítása. Fontolja meg a szérumkálium-szint további monitorozását, és a monitorozást igazítsa a beteg jellemzői szerint (lásd 4.4 és 5.2 pont).
-
enyhe májkárosodásban szenvednek:
Nem szükséges a kezdeti dózis módosítása.
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása
A finerenont közepes vagy gyenge CYP3A4-gátlókkal, káliumpótló készítményekkel, trimetoprimmal vagy trimetoprim-szulfametoxazollal egyidejűleg szedő betegeknél megfontolandó a szérumkálium-szint további monitorozása és a monitorozás betegjellemzőkhöz igazítása (lásd 4.4 pont). A finerenon-kezeléssel kapcsolatos döntéseket a 2. és 4. táblázatban foglalt iránymutatásoknak megfelelően kell meghozni (lásd az „Adagolás és alkalmazás” és „A kezelés folytatása”).
A finerenon alkalmazásának ideiglenes felfüggesztése válhat szükségessé, amikor a betegnek trimetoprimet vagy trimetoprim-szulfametoxazolt kell szednie. További információkért lásd 4.4 és
4.5 pont.
Testtömeg
Nem szükséges módosítani a dózist a testtömeg alapján (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A finerenon biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében még nem állapították meg. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettákat étkezés közben vagy attól függetlenül is be lehet venni, egy pohár vízzel (lásd 5.2 pont). A tablettákat nem javasolt grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.5 pont).
A tabletták összetörése
Azon betegek számára, akik nem képesek a tablettát egészben lenyelni, a Kerendia tablettát közvetlenül a szájon át történő alkalmazás előtt össze lehet törni, és vízzel vagy pépes ételekkel, például almaszósszal összekeverni (lásd 5.2 pont).
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Egyidejű kezelés erős CYP3A4-gátlókkal (lásd 4.5 pont), pl.:
-
itrakonazol
-
ketokonazol
-
ritonavir
-
nelfinavir
-
kobicisztát
-
klaritromicin
-
telitromicin
-
nefazodon
-
-
Addison-kór
Hyperkalaemia
A finerenonnal kezelt betegeknél hyperkalaemiát figyeltek meg (lásd 4.8 pont).
Egyes betegeknél fokozott a hyperkalaemia kialakulásának kockázata. A kockázati tényezők közé tartozik az alacsony eGFR, a magasabb szérumkálium-szint és a korábbi hyperkalaemiás epizódok. Ezeknél a betegeknél gyakoribb ellenőrzést kell fontolóra venni.
Ha a szérumkálium-szint > 5,0 mmol/l, a finerenon-kezelés nem kezdhető el.
Monitorozás
A finerenon-kezelés megkezdése, újrakezdése vagy adagjának módosítása után 4 héttel újra kell mérni a szérum káliumszintet és az eGFR-értéket. Ezt követően a szérum káliumszintet rendszeresen és szükség szerint kell újra értékelni a beteg egyéni jellemzői és a szérum káliumszintje alapján
(lásd 4.2. pont).
T2D-vel összefüggésben kialakuló krónikus vesebetegség
A kezelés megkezdése és folytatása (lásd 4.2 pont)
Ha a szérumkálium-szint > 4,8–5,0 mmol/l, a finerenon-kezelés elkezdése megfontolható a szérumkálium-szint további monitorozása mellett az első 4 hét során, a beteg jellemzői és a szérum káliumszintje szerint igazítva.
Ha a szérumkálium-szint > 5,5 mmol/l, a finerenon-kezelést fel kell függeszteni. Követni kell a hyperkalaemia kezelésére vonatkozó helyi irányelveket.
Amikor a szérumkálium-szint ismét ≤ 5,0 mmol/l, a finerenon-kezelés újraindítható napi egyszeri 10 mg-mal.
Szívelégtelenség, az LVEF ≥ 40%-os értéke mellett
A kezelés megkezdése és folytatása (lásd 4.2 pont)
Ha a szérumkálium-szint ≥6,0 mmol/l, a finerenon‑kezelést fel kell függeszteni. Követni kell a hyperkalaemia kezelésére vonatkozó helyi irányelveket. Amikor a szérumkálium-szint ismét
<5,5 mmol/l, a finerenon‑kezelés újraindítható napi egyszeri 10 mg-mal. Ha ismételten ≥5,5 mmol/l
szérumkálium-szinteket mérnek, a finerenon‑kezelés csak akkor indítható újra, amikor a szérumkálium-szint eléri a < 5,0 mmol/l-t.
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása
A hyperkalaemia kockázata a szérum káliumszintet növelő, egyidejűleg szedett gyógyszerek mellett is növekedhet (lásd 4.5 pont). Lásd még „A finerenon-expozíciót befolyásoló hatóanyagok egyidejű alkalmazása” című részt.
A finerenont nem ajánlott egyidejűleg alkalmazni
-
káliummegtartó diuretikumokkal (pl. amilorid, triamteren) és
-
egyéb mineralokortikoid-receptor-antagonistákkal (MRA-k), pl. eplerenon, eszaxerenon, spironolakton, kanrenon.
A finerenont óvatosan kell alkalmazni, és a szérumkáliumszintet monitorozni kell, ha egyidejűleg alkalmazzák:
-
káliumpótló készítményekkel vagy káliummal dúsított sópótlók,
-
trimetoprimmal vagy trimetoprim-szulfametoxazollal. A finerenon alkalmazásának időleges felfüggesztése szükségessé válhat.
Vesefunkció romlása szívtelenségben szenvedő betegeknél, akiknél ≥ 40%-os az LVEF értéke
A finerenonnal kezelt, ≥ 40% LVEF- es szívtelenségben szenvedő betegeknél a vesefunkció romlásának fokozott incidenciáját jelentették (lásd 4.8 pont). A vesefunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott a kezelés alatt, és a beteg egyéni jellemzői alapján szükség szerint. Az időskorú betegek és a vesekárosodásban szenvedő betegek (eGFR < 60 ml/perc/1,73 m2) nagyobb kockázatnak vannak kitéve a vesefunkció romlására nézve, ezért őket gyakrabban kell ellenőrizni (lásd 4.2. pont).
Vesekárosodás
A hyperkalaemia kockázata a vesefunkció csökkenésével nő. A vesefunkciót szükség szerint folyamatosan monitorozni kell, a szokásos gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.2 pont).
A kezelés elkezdése
A finerenon-kezelés nem kezdhető el olyan betegeknél, akiknél az eGFR < 25 ml/perc/1,73 m2, mivel a klinikai adatok korlátozottak (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A kezelés folytatása
A korlátozott klinikai adatok miatt a finerenon-kezelést abba kell hagyni azoknál a betegeknél, akik a végstádiumú vesebetegség stádiumába jutottak (eGFR < 15 ml/perc/1,73 m2) (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
A finerenon‑kezelés nem kezdhető el súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2 pont). Ezeket a betegeket nem vizsgálták (lásd 5.2 pont), de a finerenon-expozíció jelentős növekedése várható.
A finerenon alkalmazása mérsékelt májkárosodásban szenvedő betegeknél a finerenon-expozíció növekedése miatt további ellenőrzést igényelhet. A szérum káliumszint további ellenőrzését és az ellenőrzés utánigazítását kell mérlegelni a beteg jellemzőinek megfelelően (lásd 4.2 és 5.2 pont).
A New York Heart Association (NYHA) IV. osztályú betegek
Az NYHA IV. osztályú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a finerenon alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok korlátozottak (lásd 5.1 pont).
Idősek
Az idős betegeknél nagyobb a valószínűsége a vesefunkció károsodásának, valamint olyan gyógyszerekkel történő kezelésnek, amelyek változásokat okozhatnak a vesefunkcióban. Ezért a vesefunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott.
A finerenon-expozíciót befolyásoló hatóanyagok egyidejű alkalmazása
Mérsékelt vagy gyenge CYP3A4-gátlók
A finerenon mérsékelt vagy gyenge CYP3A4-gátlókkal való egyidejű alkalmazása során ellenőrizni
kell a szérum káliumszintjét (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Erős vagy mérsékelt CYP3A4-induktorok
A finerenon és az erős vagy mérsékelt CYP3A4-induktorok nem alkalmazhatók egyidejűleg (lásd 4.5 pont).
Grépfrút
Grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása nem javasolt a finerenon-kezelés alatt (lásd 4.2 és 4.5 pont). Embriofoetalis toxicitás
A finerenon nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha alaposan mérlegelik a kezelés előnyét az anya szempontjából és annak kockázatát a magzatra nézve. Ha egy nő a finerenon szedése alatt teherbe esik, tájékoztatni kell őt a magzatot érintő lehetséges kockázatokról.
A fogamzóképes nőknek azt kell tanácsolni, hogy a finerenon-kezelés alatt alkalmazzanak hatékony fogamzásgátló módszert.
A nőknek azt kell tanácsolni, hogy a finerenon-kezelés alatt ne szoptassanak. Lásd a 4.6 és 5.3 pontot további információkért.
A segédanyagokra vonatkozó információk
A Kerendia laktózt tartalmaz
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem alkalmazható.
A Kerendia nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
A finerenon szinte kizárólag a citokróm P450 (CYP) által közvetített oxidatív metabolizmuson keresztül ürül ki (főként a CYP3A4 [90%], kis mértékben a CYP2C8 [10%] közreműködésével).
Egyidejű alkalmazásuk ellenjavallt
Erős CYP3A4-gátlók
A Kerendia egyidejű alkalmazása itrakonazollal, klaritromicinnel és más erős CYP3A4-gátlókkal (pl. ketokonazol, ritonavir, nelfinavir, kobicisztát, telitromicin vagy nefazodon) ellenjavallt (lásd 4.3 pont), mivel a finerenon-expozíció jelentős növekedése várható.
Egyidejű alkalmazásuk nem ajánlott
Erős és mérsékelt CYP3A4-induktorok
A Kerendia alkalmazása nem javasolt egyidejűleg rifampicinnel és más erős CYP3A4-induktorokkal (pl. karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, orbáncfű) vagy efavirenzzel és más mérsékelt CYP3A4-induktorokkal. Ezek a CYP3A4-induktorok várhatóan jelentősen csökkentik a finerenon plazmakoncentrációját és csökkent terápiás hatást okoznak (lásd 4.4 pont).
A szérum káliumszintjét növelő gyógyszerek
A Kerendia egyidejű alkalmazása nem javasolt káliummegtartó diuretikumokkal (pl. amilorid, triamterén) és más MRA-kkal (pl. eplerenon, eszaxerenon, spironolakton, kanrenon). Ezek a gyógyszerek várhatóan növelik a hyperkalaemia kockázatát (lásd 4.4 pont).
Grépfrút
Grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása a finerenon-kezelés alatt nem javasolt, mivel az várhatóan növeli a finerenon plazmakoncentrációját a CYP3A4 gátlásán keresztül (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Egyidejű alkalmazás óvintézkedésekkel
Mérsékelt CYP3A4-gátlók
Egy klinikai vizsgálatban a (napi háromszor 500 mg) eritromicin egyidejű alkalmazása a finerenon AUC-értékének 3,5‑szeres növekedéséhez és Cmax-értékének 1,9‑szeres növekedéséhez vezetett. Egy másik klinikai vizsgálatban a (napi egyszer 240 mg szabályozott hatóanyag-leadású tabletta) verapamil alkalmazása a finerenon AUC-értékének 2,7‑szeres, illetve Cmax-értékének 2,2‑szeres növekedéséhez vezetett.
A szérum káliumszint emelkedhet, ezért a szérum káliumszint ellenőrzése ajánlott, különösen a finerenon vagy a CYP3A4-gátló alkalmazásának megkezdése, vagy adagolásuk megváltoztatása során (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyenge CYP3A4-gátlók
Az élettani alapú farmakokinetikai (physiologically based pharmacokinetic, PBPK) modell szimulációk szerint a (napi kétszer 100 mg) fluvoxamin növeli a finerenon AUC-jét (1,6‑szeresére) és Cmax-értékét (1,4‑szeresére).
A szérum káliumszint növekedhet, ezért a szérum káliumszint ellenőrzése ajánlott, különösen a finerenon vagy a CYP3A4-gátló alkalmazásának megkezdése, vagy adagolásuk megváltoztatása során (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A szérum káliumszintjét növelő gyógyszerek (lásd 4.4 pont)
A Kerendia egyidejű alkalmazása káliumpótló készítményekkel és trimetoprimmal vagy trimetoprim-szulfametoxazollal várhatóan növeli a hyperkalaemia kockázatát. A szérumkálium-szint ellenőrzése szükséges.
A Kerendia alkalmazásának ideiglenes felfüggesztése szükségessé válhat a trimetoprim- vagy trimetoprim-szulfametoxazol-kezelés alatt.
Vérnyomáscsökkentő gyógyszerek
A hypotensio kockázata a számos további vérnyomáscsökkentő gyógyszer egyidejű alkalmazásával nő. Ezeknél a betegeknél a vérnyomás monitorozása javasolt.
40 mg finerenon hatása a CYP3A4 és CYP2C8 szubsztrátokra
A finerenon napi egyszeri 40 mg dózisban a CYP3A4 enzim gyenge inhibitora in vivo. 40 mg finerenon többszörös dózisának és a midazolámnak, mint a CYP3A4 enzim teszt-
szubsztrátjának egyidejű alkalmazásakor a midazolám átlagos AUC-értéke 1,31-szorosára emelkedett, míg a Cmax-értékre ez nem volt hatással. A szűk terápiás ablakkal rendelkező, érzékeny CYP3A4-szubsztrátok esetében figyelembe kell venni az expozíció lehetséges megnövekedését, amikor egyidejűleg alkalmazzák napi egyszeri 40 mg finerenon-dózissal. A napi egyszeri 20 mg finereron-dózis, 10 napon keresztüli, többszörös adagolása nem volt releváns hatással a midazolámnak, mint CYP3A4 enzim teszt-szubsztrátjának az AUC‑értékére. Így ennél a dózisszintnél kizárható az, hogy a finereron klinikailag releváns gátló vagy indukciós hatást gyakorolna a CYP3A4-re vonatkozóan.
A finerenon napi egyszeri 40 mg dózisban a CYP2C8 enzim gyenge inhibitora in vivo. 40 mg finerenon többszörös dózisának és a repaglinidnak, mint az CYP2C8 enzim teszt-
szubsztrátjának egyidejű alkalmazásakor a repaglinid átlagos AUC-értéke 1,59-szorosára, míg Cmax-értéke 1,30-szorosára emelkedett. A szűk terápiás ablakkal rendelkező CYP2C8-szubsztrátok esetében figyelembe kell venni az expozíció lehetséges megnövekedését, amikor egyidejűleg alkalmazzák napi egyszeri 40 mg finerenon-dózissal.
A napi egyszeri 20 mg finerenon-dózis nem volt klinikailag releváns hatással a repaglinidnek, mint a CYP2C8 enzim teszt-szubsztrátjának az AUC- és Cmax‑értékeire. Így a finerenon nem gátolja a CYP2C8-at ezen a dózisszinten.
Fogamzásgátlás nők esetében
A fogamzóképes nőknek a finerenon-kezelés alatt hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk (lásd 4.4 pont).
Terhesség
A finerenon terhes nőknél történő alkalmazásáról nincsenek adatok. Állatkísérletek során reprodukciós toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).
A Kerendia nem alkalmazható terhesség alatt, kivéve, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a finerenonnal történő kezelést. Ha valaki a finerenon szedése alatt esik teherbe, tájékoztatni kell őt a magzatot érintő lehetséges kockázatokról (lásd 4.4 pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy a finerenon vagy a metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe.
A rendelkezésre álló állatkísérletekből származó farmakokinetikai/toxikológiai adatok a finerenon és metabolitjai anyatejbe történő kiválasztódását jelezték. Az ilyen módon expozíciónak kitett patkány utódokon mellékhatások jelentkeztek (lásd 5.3 pont).
Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A finerenon alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a Kerendia-kezelést vagy tartózkodnak a Kerendia‑kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából (lásd 4.4 pont).
Termékenység
A finerenon emberi termékenységre gyakorolt hatásáról nincsenek adatok.
Állatkísérletek a nőstények termékenységének károsodását mutatták ki a maximális humán expozíciót meghaladó expozíció mellett, ami alacsony klinikai relevanciát jelez (lásd 5.3 pont).
A Kerendia a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket nem befolyásolja.
A biztonságossági profil összefoglalása
A finerenon-kezelés alatt a leggyakrabban jelentett mellékhatás a hyperkalaemia (12,6%) volt. Lásd a
„Kiválasztott mellékhatások leírása – Hyperkalaemia” című részt és a 4.4 pontot. A mellékhatások táblázatos bemutatása
A finerenon biztonságosságát krónikus vesebetegségben (CKD) és T2D-ben szenvedő betegeknél
2 pivotális, III. fázisú vizsgálatban, a FIDELIO‑DKD (diabéteszes vesebetegség) és FIGARO‑DKD vizsgálatokban értékelték. A FIDELIO‑DKD vizsgálatban 2818 beteg kapott (naponta egyszer 10 mg vagy 20 mg) finerenont, a kezelés átlagos időtartama 2,2 év volt. A FIGARO‑DKD vizsgálatban
3671 beteg kapott (naponta egyszer 10 mg vagy 20 mg) finerenont, a kezelés átlagos időtartama 2,9 év volt.
A finerenon biztonságosságát szívelégtelenségben LVEF ≥ 40%-os érték mellett (heart failure, HF) szenvedő betegeknél a III. fázisú FINEARTS-HF vizsgálatban értékelték. Ebben a vizsgálatban
2993 beteg kapott (naponta egyszer 10 mg, 20 mg vagy 40 mg) finerenont, átlagosan 2,1 év kezelési időtartam mellett.
A megfigyelt mellékhatásokat az 5. táblázat tartalmazza. Ezek a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági kategóriái szerint lettek osztályozva.
A mellékhatásokat gyakoriságuk szerint, csökkenő súlyossági sorrendben csoportosítjuk. A gyakoriságok definíciói a következők:
Nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1 000 – < 1/100), ritka
(≥ 1/10 000 – < 1/1 000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszerikategória (MedDRA) | Gyakoriság | CKD T2D-vel | HF LVEF ≥ 40%-kal |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Hyperkalaemia | - |
| Gyakori | Hyponatraemia Hyperurikaemia | HyperkalaemiaHyponatraemia Hyperurikaemia | |
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | Hypotensio | Hypotensio |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | - | Diarrhoea Constipatio |
| A bőr és a bőr alattiszövet betegségei és tünetei | Gyakori | Viszketés | - |
| Vese-és húgyúti betegségek és tünetek | Gyakori | - | Vesekárosodás Akut vesekárosodás |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Emelkedett kreatininszint avérben/ Csökkent glomerulusfiltrációs ráta | Emelkedett kreatininszint avérben/ Csökkent glomerulusfiltrációs ráta |
| Nem gyakori | Csökkent hemoglobinszint | - |
Kiválasztott mellékhatások leírása
Hyperkalaemia
A finerenon‑csoportban a kezelés első hónapjában a kiindulási értékhez képest a szérum átlagos káliumszintjének akár 0,2 mmol/l-es emelkedését figyelték meg a placebócsoporthoz képest, amely szint ezt követően stabil maradt.
A FIDELIO‑DKD és FIGARO-DKD vizsgálatok összesített adatai alapján a finerenonnal kezelt betegek 14,0 %-ánál jelentettek hyperkalaemiás eseményeket, szemben a placebóval kezelt betegek 6,9%-ával. A hyperkalaemia súlyos eseteit gyakrabban jelentették a finerenon (1,1%), mint a placebo (0,2 %) esetében. A finerenonnal kezelt betegek 16,8%-ánál és 3,3%-ánál, illetve a placebóval kezelt betegek 7,4%-ánál és 1,3%-ánál jelentettek > 5,5 mmol/l és > 6,0 mmol/l szérum káliumkoncentrációt. A finerenont kapó betegeknél a kezelés végleges abbahagyásához vezető hyperkalaemia 1,7 % volt, szemben a placebocsoport 0,6%-ával. A hyperkalaemia miatti kórházi kezelés a finerenon-csoportban 0,9% volt, míg a placebocsoportban 0,2%.
A FINEARTS‑HF vizsgálatban a finerenonnal kezelt betegek 9,7%-ánál jelentettek hyperkalaemiás eseményeket, szemben a placebóval kezelt betegek 4,2%-ával. A hyperkalaemia a finerenont kapó betegek 0,4%-nál, míg a placebócsoport betegeinek 0,2%-ánál vezetett a kezelés végleges
leállításához. A hyperkalaemia miatt kórházi kezelésre szorulók száma a finerenon-csoportban 0,5%, míg a placebocsoportban 0,2% volt.
Az összes vizsgálatban a hyperkalaemiás események többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt, és a finerenonnal kezelt betegeknél ezek megszűntek.
A konkrét ajánlásokat lásd a 4.2 és 4.4 pontban.
A vesefunkció romlása
A FIDELIO-DKD és a FIGARO DKD vizsgálatok összesített adataiban a finerenonnal kezelt betegek 5,4%-ánál jelentettek GFR-csökkenést, szemben a placebóval kezelt betegek 4,2%-ával. A végleges leállításhoz vezető GFR-csökkenés aránya a finerenonnal és a placebóval kezelt betegeknél azonos volt (0,2%). A GFR csökkenése miatt kórházi kezelésre szoruló betegek aránya a finerenonnal és a placebóval kezelt betegek körében azonos volt (< 0,1%).
A vér kreatinin szintjének emelkedését a finerenonnal kezelt betegek 2,6%-ánál jelentették, míg a placebóval kezelt betegeknél ez az arány 2,3% volt.
A GFR csökkenésével/vérkreatininszint emelkedése eseteinek a többsége enyhe vagy közepes súlyosságú volt, és a finerenonnal kezelt betegeknél megszűnt. A finerenont szedő betegeknél az eGFR kezdeti csökkenése (átlagosan 2 ml/perc/1,73 m2) idővel enyhült a placebóval kezelt betegekhez képest. Ez a csökkenés a folyamatos kezelés során reverzibilisnek mutatkozott.
A FINEARTS-HF vizsgálatban a vesefunkció romlásával kapcsolatos eseményeket gyakrabban jelentettek a finerenonnal kezelt betegeknél (17,7%), mint a placebót kapóknál (10,9%). A jelentett események között szerepelt a vesekárosodás (6,6% vs 3,9%), a GFR csökkenése (5,2% vs 3,6%), az akut vesekárosodás (3,7% vs 2,1%), a veseelégtelenség (2,6% vs 1,6%) és a vér kreatinin szintjének emelkedése (1,2% vs. 0,8%).
Összességében a bejelentett, a vesefunkció romlásával kapcsolatos, jelentett események többsége enyhe vagy közepes súlyosságú volt, és a finerenonnal kezelt betegeknél megszűnt. Néhány esetben, amikor a finerenon adagolását véglegesen abbahagyták, az eGFR nem tért vissza a kiindulási szintre. A vesefunkció romlásával kapcsolatos, a kezelés végleges abbahagyásához vezető események aránya a finerenon- és a placebo-csoportban azonos volt (0,3%). A kórházi kezelést igénylő, vesefunkció romlásával kapcsolatos események gyakrabban jelentkeztek a finerenonnal kezelt betegeknél, mint a placebo csoportban (2,0% vs 1,3%), és a kórházi kezelést igénylő események közül a leggyakrabban jelentett akut vesekárosodás volt (1,6% a finerenon csoportban vs 0,8% a placebo csoportban).
A finerenont szedő betegeknél a GFR kezdeti csökkenése a folyamatos kezelés során reverzibilisnek tűnt. A finerenon és a placebo közötti GFR átlagos különbség az 1. és a 6. hónap között körülbelül
3 - 4 ml/perc/1,73 m2 volt. A 6. hónap után a GFR csökkenése a placebocsoportban valamivel nagyobb volt, a finerenon és a placebo közötti átlagos különbség körülbelül 2 - 3 ml/perc/1,73 m2 volt.
Hypotensio
A finerenon‑kezelés hatására az átlagos szisztolés vérnyomás 2‑4 Hgmm-rel, az átlagos diasztolés vérnyomás pedig 1-2 Hgmm-rel csökkent az 1. hónapban, és ezt követően stabil maradt.
A FIDELIO‑DKD és FIGARO-DKD vizsgálatok összesített adatai alapján a finerenonnal kezelt betegek 4,7%-ánál jelentettek hypotensiós eseményeket, szemben a placebóval kezelt betegek 3,0%-ával. Három beteg esetében (< 0,1%) a finerenon-kezelést végleg abbahagyták hypotensio miatt. A finerenon-csoportban a hypotensio miatti hospitalizáció ugyanaz volt finerenon és a placebóval kezelt betegeknél (0,1%).
A FINEARTS‑HF vizsgálatban a finerenonnal kezelt betegek 7,6%-ánál jelentettek hypotensiót, szemben a placebóval kezelt betegek 4,7%-ával. Három beteg esetében (0,1%) a finerenon‑kezelést végleg abbahagyták hypotensio miatt. A hypotensio miatt kórházi kezelésre szorultak száma a finerenon‑csoportban 0,4%, míg a placebocsoportban 0,3% volt.
Az összes vizsgálatban a hypotensiós események többsége enyhe vagy közepesen súlyos volt és a finerenonnal kezelt betegeknél ezek megszűntek.
Hyperurikaemia
A FIGARO‑DKD és FIGARO-DKD vizsgálatok összesített adatai alapján a finerenonnal kezelt betegek 5,1%-ánál jelentettek hyperurikaemiát, szemben a placebóval kezelt betegek 3,9%-ával. A kiindulási értéktől a 16. hónapig a szérum átlagos húgysavszintjének 0,3 mg/dl-es emelkedését figyelték meg a placebóhoz képest, ami idővel mérséklődött. A köszvény jelentett eseteinek aránya hasonló volt a finerenonnal kezelt betegeknél (3,1%) és a placebóval kezelt betegeknél (3,0%).
A FINEARTS‑HF vizsgálatban a hyperurikaemia bejelentése hasonló volt a finerenonnal kezelt betegeknél (2,7%) és a placebóval kezelt betegeknél (2,4%). A köszvényes esetek bejelentése hasonló volt a finerenonnal kezelt betegeknél (2,4%) és a placebóval kezelt betegeknél (2,8%).
Az összes vizsgálatot tekintve a hyperurikaemiás események egyike sem volt súlyos, és nem eredményezte a kezelés végleges abbahagyását a finerenont kapó betegeknél.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
A FINEARTS-HF vizsgálatban a finerenon alkalmazása esetén gyakrabban jelentettek hasmenést (5,7% vs 4,4%) és székrekedést (3,8% vs 2,7%), mint a placebo esetében.
Csökkent hemoglobinszint
A FIDELIO‑DKD és FIGARO-DKD vizsgálatok összesített adatai alapján a finerenon alkalmazása a hemoglobinszint átlagosan 0,15 g/dl-es, illetve a hematokritérték 0,5%-os, placebóval korrigált abszolút csökkenésével járt 4 hónapos kezelést követően. Az anaemiáról szóló jelentések összehasonlíthatóak voltak a finerenonnal kezelt betegeknél (6,5 %) és a placebóval kezelt betegeknél (6,1%). A vérszegénység súlyos eseteinek gyakorisága alacsony volt mind a a finerenon-kezelésben részesülő betegeknél, mind a placebóval kezelt betegeknél (0,5%). A hemoglobinszint és a hematokrit változása mindkét vizsgálat esetében átmenetinek bizonyult, és körülbelül 24‑32 hónap elteltével hasonló szintet ért el, mint amelyet a placebóval kezelt csoportban megfigyeltek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - KERENDIA 10 MG
Farmakoterápiás csoport: diuretikumok, aldoszteronantagonisták, ATC-kód: C03DA05 Hatásmechanizmus
A finerenon a mineralokortikoid-receptor (MR) nem szteroid, szelektív antagonistája, amelyet az aldoszteron és a kortizol aktivál, és a génátírást szabályozza. Az MR-hez való kötődése egy specifikus receptor–ligand komplexet hoz létre, amely gátolja a proinflammatorikus és profibrotikus mediátorok expressziójában szerepet játszó transzkripciós koaktivátorok felvételét.
Farmakodinámiás hatások
A FIDELIO‑DKD és FIGARO‑DKD randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus,
III. fázisú, CKD-ben és T2D-ben szenvedő felnőtt betegek körében végzett vizsgálatokban a vizelet albumin-kreatinin arányának (UACR) placebóval korrigált relatív csökkenése a finerenonra randomizált betegeknél 31%, illetve 32% volt a 4. hónapban, az UACR pedig mindkét vizsgálatban csökkent maradt.
A FINEARTS‑HF randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, III. fázisú,
LVEF ≥ 40%-osérték melletti HF-ben szenvedő felnőtt betegek körében végzett vizsgálatban az UACR (urine albumin-to-creatinine ratio, a vizelet albumin-kreatinin aránya) placebóval korrigált relatív csökkenése a finerenonra randomizált betegeknél 30% volt a 6. hónapban, és az UACR csökkent maradt a 2. évben történt utolsó meghatározásig.
Az ARTS‑DN randomizált, kettős vak, placebokontrollos, multicentrikus, CKD-ben és T2D-ben szenvedő felnőtt betegek körében végzett IIb. fázisú vizsgálatban az UACR placebóval korrigált relatív csökkenése a 90. napon 25%, illetve 38% volt a napi egyszeri 10 mg, illetve 20 mg finerenonnal kezelt betegeknél.
Szív-elektrofiziológia
Egy 57 egészséges résztvevőn végzett speciális QT-vizsgálat kimutatta, hogy a finerenon nincs hatással a szív repolarizációjára. Nem volt jele a finerenon QT/QTc-intervallumot megnyújtó hatásának 20 mg (terápiás) vagy 80 mg (szupraterápiás) egyszeri dózisok után.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
T2D-vel összefüggésben kialakuló krónikus vesebetegség
A FIDELIO‑DKD és FIGARO‑DKD vizsgálatok a finerenonnak a placebóval összehasonlított renalis és a cardiovascularis (CV) kimenetelre gyakorolt hatását vizsgálták CKD-ben és T2D-ben szenvedő felnőtt betegeknél.
A betegekre vonatkozó elvárás az volt, hogy standard ellátásban részesüljenek, beleértve egy angiotenzin-konvertáló enzim gátló (ACE-gátló) vagy angiotenzin-receptor-blokkoló (ARB) alkalmazási előírás szerinti maximális tolerálható dózissal történő kezelést.
A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenségben és a NYHA II–IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeket – a mineralo-kortikoid-antagonista- (MRA) terápia 1A osztályú ajánlása miatt – kizárták.
A FIDELIO‑DKD vizsgálatban a betegek a következők bizonyított megléte alapján voltak alkalmasak a vizsgálatra: tartós albuminuria (> 30 mg/g és 5000 mg/g között), az eGFR 25–75 ml/perc/1,73 m2 és a szérum káliumszint pedig ≤ 4,8 mmol/l volt a szűréskor.
A FIDELIO‑DKD vizsgálat elsődleges összetett végpontja a veseelégtelenség első megjelenéséig eltelt idő (meghatározása szerint tartós dialízis vagy veseátültetés, vagy az eGFR tartós, legalább 4 héten keresztül fennálló csökkent, 15 ml/perc/1,73 m2 alatti értéke), az eGFR tartós, legalább 4 héten keresztül fennálló, legalább 40%-os csökkenése a kiindulási értékhez képest, vagy a renalis okú halál voltak. A legfontosabb másodlagos végpont a cardiovascularis (CV) okú halál, a nem fatális szívinfarktus (MI), a nem fatális stroke vagy a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés első előfordulásáig eltelt idő volt.
Összesen 5662 beteget randomizáltak, akik finerenont (n = 2824) vagy placebót (n = 2838) kaptak, és bekerültek az elemzésbe. A medián követési idő 2,6 év volt. A finerenon vagy a placebo dózisát a vizsgálat során napi egyszeri 10 mg és 20 mg között lehetett módosítani, elsősorban a szérum káliumkoncentrációja alapján. A 24. hónapban a finerenonnal kezelt alanyok 67%-át napi egyszeri
20 mg-mal, 31%-át napi egyszeri 10 mg-mal kezelték, 3%-uk pedig megszakította a kezelést.
A vizsgálat végén a betegek 99,7%-ánál rögzítették az életfunkciós adatokat. A vizsgált populáció 63%-a fehér bőrű, 25%-a ázsiai és 5%-a fekete bőrű volt. Az átlagos életkor a betegek vizsgálatba
történő beválasztásakor 66 év volt, és a betegek 70%-a férfi volt. A kiinduláskor az átlagos
eGFR 44,4 ml/perc/1,73 m2 volt, a betegek 55%-ánál az eGFR < 45 ml/perc/1,73 m2 volt, a medián UACR 853 mg/g volt, az átlagos HbA1c 7,7% volt, 46%-nak volt a kórtörténetében ateroscleroticus CV-betegség, 30%-nak koszorúér-betegség, 8%-nak szívelégtelenség, az átlagos vérnyomás pedig 138/76 Hgmm volt. A T2D átlagos időtartama a kiinduláskor 16,6 év volt, és a betegek 47%-ánál, illetve 26%-ánál jelentettek diabéteszes retinopathiát és diabéteszes neuropathiát. A kiinduláskor majdnem minden beteg ACE-gátlót (34%) vagy ARB-t (66%) szedett, és a betegek 97%-a alkalmazott egy vagy több antidiabetikumot (inzulin [64%], biguanidok [44%], glükagonszerű peptid‑1- [GLP‑1] receptor-agonisták [7%], nátrium-glükóz kotranszporter 2- [SGLT2] gátlók [5%]). A kiinduláskor leggyakrabban szedett gyógyszerek a sztatinok (74%) és a kalciumcsatorna-blokkolók (63%) voltak. Statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak ki a finerenon javára az elsődleges összetett végpont és a kulcsfontosságú másodlagos összetett végpont esetében (lásd 1. ábra/6. táblázat alább). A kezelés hatása az elsődleges és a legfontosabb másodlagos végpontok tekintetében általában konzisztens volt az alcsoportok között, beleértve a régiót, az eGFR-t, az UACR-t, a szisztolés vérnyomást (SBP) és a kiindulási HbA1c-értéket.
A FIGARO‑DKD vizsgálatban a betegek a következők bizonyított megléte alapján voltak alkalmasak a vizsgálatra: tartós albuminuria UACR ≥ 30 mg/g és < 300 mg/g között, az eGFR pedig
25‑90 ml/perc/1,73 m2, vagy UACR≥ 300 mg/g szintű UACR és ≥ 60 ml/perc/1,73 m2 szintű eGFR a szűréskor. A betegekre vonatkozó elvárás az volt, hogy a szérum káliumszintnek ≤ 4,8 mmol/l-nek kellett lennie a szűréskor.
Az elsődleges összetett végpont a CV okú halál, a nem fatális MI, a nem fatális stroke vagy a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés első előfordulásáig eltelt idő összetett értéke volt. A másodlagos végpont volt a veseelégtelenség megjelenéséig eltelt idő, az eGFR tartós, legalább 4 héten keresztül fennálló, legalább 40%-os csökkenése a kiindulási értékhez képest, és a renalis okú halál összetett értéke volt.
Összesen 7328 beteget randomizáltak, akik finerenont (n = 3674) vagy placebót (n = 3654) kaptak, és bekerültek az elemzésbe. A medián követési idő 3,4 év volt. A finerenon vagy a placebo dózisát a vizsgálat során napi egyszeri 10 mg és 20 mg között lehetett módosítani, elsősorban a szérum káliumkoncentráció alapján. A 24. hónapban a finerenonnal kezelt alanyok 82%-át napi egyszeri
20 mg-mal, 15%-át napi egyszeri 10 mg-mal kezelték, 3%-uknál pedig megszakadt a kezelést. A vizsgálat végét követően a betegek 99,8%-ánál rögzítették az életfunkciós adatokat. A vizsgált populáció 72%-a fehér bőrű, 20%-a ázsiai és 4%-a fekete bőrű volt. Az átlagos életkor a betegek vizsgálatba történő beválasztásakor 64 év volt, és a betegek 69%-a férfi volt. A kiinduláskor az átlagos eGFR 67,8 ml/perc/1,73 m2 volt, a betegek 62%-ánál az eGFR ≥ 60 ml/perc/1,73 m2 volt, a medián UACR 309 mg/g volt, az átlagos HbA1c 7,7% volt, 45%-nak volt a kórtörténetében atherosclerosisos CV-betegség, 8%-nak szívelégtelenség, valamint az átlagos vérnyomás 136/77 Hgmm volt. A T2D átlagos időtartama a kiinduláskor 14,5 év volt, és a betegek 31%-ánál , jelentettek diabéteszes retinopathiát és 28%-ánál diabéteszes neuropathiát. A kiinduláskor majdnem minden beteg ACE-gátlót (43%) vagy ARB-t (57%) szedett, és a betegek 98%-a alkalmazott egy vagy több antidiabetikumot (inzulin [54%], biguanidok [69%], GLP‑1-receptor-agonisták [8%], SGLT2-gátlók [8%]). A kiinduláskor leggyakrabban szedett egyéb gyógyszerek a sztatinok (71%) voltak.
Statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak ki a finerenon javára az elsődleges összetett cardiovascularis (CV) végpont esetében (lásd alább 2. ábra/7. táblázat). A kezelés hatása az elsődleges végpontok tekintetében konzisztens volt az alcsoportok között, beleértve a régiót, az eGFR-t, az UACR-t, a szisztolés vérnyomást (SBP) és a kiindulási HbA1c-értéket.
A veseelégtelenséghez, az eGFR tartós, legalább 40%-os csökkenéséhez vagy a renalis okú halálhoz kapcsolódó másodlagos összetett végpont alacsonyabb előfordulási aránya volt megfigyelhető a finerenon-csoportban a placebóval összehasonlítva, ez a különbség azonban nem érte el a statisztikailag szignifikáns szintet (lásd alább 7. táblázat). A kezelés hatása a renalis másodlagos összetett végpontra vonatkozóan konzisztens volt a kiindulási eGFR-alcsoportok között, de az UACR < 300 mg/g betegek alcsoportjában a HR 1,16 (95%-os CI 0,91; 1,47), az UACR ≥ 300 mg/g értékű betegek alcsoportjában pedig 0,74 (95%-os CI 0,61; 0,89) volt.
Az előre meghatározott, eseményig eltelt idővel kifejezett másodlagos végpontokat a 7. táblázat tartalmazza.
| Kerendia* (n = 2824) | Placebo (n = 2838) | Kezelés hatása | |||
| n (%) | Esemény/ 100 pyr | n (%) | Esemény/ 100 pyr | HR (95%-os CI) | |
| Elsődleges renalis összetett végpont és összetevői | |||||
| Összetevők: veseelégtelenség, tartós,≥ 40%-os eGFR-csökkenés vagy renalis okú halál | 498 (17,6) | 7,53 | 600 (21,1) | 9,09 | 0,82 (0,73; 0,92)p = 0,0009 |
| Veseelégtelenség | 205 (7,3) | 2,96 | 235 (8,3) | 3,39 | 0,86 (0,72; 1,05) |
| Tartós eGFR-csökkenés ≥ 40% | 473 (16,7) | 7,15 | 577 (20,3) | 8,74 | 0,81 (0,72; 0,91) |
| Renalis okú halál | 2 (< 0,1) | – | 2 (< 0,1) | – | – |
| A legfontosabb másodlagos CV összetett végpont és összetevői | |||||
| Összetevők: CV okú halál, nem fatális MI, nem fatális stroke vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció | 366 (13,0) | 5,11 | 420 (14,8) | 5,93 | 0,86 (0,75; 0,99)p = 0,0344 |
| CV halálozás | 128 (4,5) | 1,70 | 150 (5,3) | 1,99 | 0,86 (0,68;1,09) |
| Nem fatális MI | 70 (2,5) | 0,94 | 87 (3,1) | 1,18 | 0,80 (0,58;1,09) |
| Nem fatális stroke | 90 (3,2) | 1,22 | 87 (3,1) | 1,18 | 1,03 (0,77;1,38) |
| Szívelégtelenség miatti hospitalizáció | 138 (4,9) | 1,88 | 162 (5,7) | 2,22 | 0,85 (0,68;1,07) |
| Másodlagos hatásossági végpontok | |||||
| Bármely okú halál | 219 (7,8) | 2,90 | 244 (8,6) | 3,24 | 0,90 (0,75;1,08)**p = NS |
| Bármely okú hospitalizáció | 1259 (44,6) | 22,59 | 1321(46,5) | 23,91 | 0,95 (0,88;1,02)** |
| Összetevők: veseelégtelenség, tartós,≥ 57%-os eGFR-csökkenés vagy renalis okú halál | 248 (8,8) | 3,60 | 326 (11,5) | 4,74 | 0,75 (0,65;0,90)** |
* Napi egyszeri 10 mg-os vagy 20 mg-os kezelés a mellette alkalmazott ACE-gátló vagy ARB alkalmazási előírás szerinti maximális tolerált dózisa mellett.
** p = statisztikailag nem szignifikáns, a multiplicitási beállítást követően CI: KonfidenciaintervallumHR: Hazárd arány
pyr: betegév (patient-years)
-
ábra: A veseelégtelenség első megjelenéséig, az eGFR ≥ 40%-os tartós csökkenéséig vagy a renalis okú halálig eltelt idő a FIDELIO‑DKD vizsgálatban
Tervezett kezelés
1: Finerenon (n = 2824)
2: Placebo (n = 2838)
0,50
Kumulatív előfordulási valószínűség
0,45
0,40
0,35
0,30
0,25
0,20
0,15
0,10
0,05
0,00
0 6 12 18 24 30 36 42 48
Első eseményig eltelt idő (hónap)
A veszélyeztetett alanyok száma
1 2824 2696 2599 2390 1802 1269 782 437 82
2 2838 2721 2583 2376 1757 1247 791 452 82
| Kerendia* (n = 3674) | Placebo (n = 3654) | Kezelés hatása | |||
| N (%) | Esemény/ 100 pyr | N (%) | Esemény / 100 pyr | HR (95%-os CI) | |
| Elsődleges CV összetett végpont és összetevői | |||||
| Összetevők: CV okú halál, nem fatális MI, nem fatális stroke vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció | 457 (12,4) | 3,88 | 518 (14,2) | 4,46 | 0,87 (0,76; 0,98)p = 0,0254 |
| CV okú halál | 193 (5,3) | 1,56 | 214 (5,9) | 1,75 | 0,89 (0,73; 1,08) |
| Nem fatális MI | 103 (2,8) | 0,85 | 101 (2,8) | 0,84 | 1,00 (0,76; 1,32) |
| Nem fatális stroke | 108 (2,9) | 0,89 | 111 (3,0) | 0,93 | 0,97 (0,74; 1,26) |
| Szívelégtelenség miatti hospitalizáció | 117 (3,2) | 0,97 | 163 (4,5) | 1,36 | 0,71 (0,56; 0,90) |
| Másodlagos renalis összetett végpont és összetevői | |||||
| Összetevők: veseelégtelenség, tartós, ≥ 40%-os eGFR-csökkenés vagy renalis okú halál | 350 (9,5) | 3,17 | 395 (10,8) | 3,59 | 0,87 (0,75; 1,01) p = 0,0635** |
| Veseelégtelenség | 46 (1,3) | 0,40 | 62 (1,7) | 0,55 | 0,72 (0,49;1,05) |
| Tartós, ≥ 40%-os eGFR-csökkenés | 338 (9,2) | 3,06 | 385 (10,5) | 3,50 | 0,86 (0,74;< 1,00) |
| Renalis okú halál | 0 | - | 2 (< 0,1) | - | - |
| Másodlagos hatásossági végpontok | |||||
| Bármely okú halál | 332 (9,0) | 2,69 | 370 (10,1) | 3,03 | 0,89 (0,77;1,03)** |
| Bármely okú hospitalizáció | 1569 (42,7) | 16,94 | 1599(43,8) | 17,54 | 0,97 (0,90;1,04)** |
| Összetevők: veseelégtelenség, tartós, ≥ 57%-os eGFR-csökkenés vagy renalis okú halál | 108 (2,9) | 0,95 | 139 (3,8) | 1,23 | 0,77 (0,60;0,99)** |
* Napi egyszeri 10 mg-os vagy 20 mg-os kezelés – az egyidejűleg alkalmazott ACE-gátló vagy ARB alkalmazási előírás szerint maximálisan tolerált dózisa mellett.
** p = Statisztikailag nem szignifikáns, a multiplicitási beállítást követően CI: KonfidenciaintervallumHR: Hazárd arány
pyr: betegév (patient-years)
Tervezett kezelés 1: Finerenon (n = 3674) 2: Placebo (n = 3654)-
ábra: A CV okú halál, nem fatális miokardiális infarktus, nem fatális stroke vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció első előfordulásáig eltelt idő a FIGARO‑DKD vizsgálatban
0,20 0,18 Kumulatív előfordulási valószínűség 0,16 0,14 0,12 0,10 0,08 0,06 0,04 0,02 0,00 0 6 12 18 24 30 36 42 48 54 Első eseményig eltelt idő (hónap)A veszélyeztetett alanyok száma
1 3674 3588 3505 3415 3308 2771 2175 1703 1085 590
2 3654 3565 3467 3377 3255 2718 2115 1648 1067 576
Szívelégtelenség LVEF ≥ 40%-os érték mellett
A FINEARTS‑HF vizsgálat a finerenon hatását vizsgálta szívelégtelenséggel élő felnőtt betegeknél a placebóval összehasonlítva a cardiovascularis kimenetelekre nézve.
Bevonható betegek voltak, akiknél NYHA II.–IV. osztályú szívelégtelenséget diagnosztizáltak, akiket elsősorban szívelégtelenség miatt kezeltek járóbetegként vagy fekvőbetegként, és LVEF-értékük dokumentáltan ≥ 40% volt. Emellett a betegeknek a szűréskor és randomizáláskor
≥ 25 ml/perc/1,73 m2 volt az eGFR-értékük és ≤ 5,0 mmol/l a szérumkálium-szintjük, valamint háttér-terápiában, többek között antidiuretikus-kezelésben részesültek.
Az elsődleges végpont a cardiovascularis halálozást és az összes (első és rekurrens) szívelégtelenség eseményeket magában foglaló összetett végpont volt, beleértve a szívelégtelenség miatti kórházi kezeléseket és a szívelégtelenség miatti sürgős orvos-beteg találkozásokat is. A másodlagos végpontok tekintetében több részből álló tesztelési eljárást alkalmaztak: ide tartozott az összes (első és rekurrens) szívelégtelenség események száma, és a Kansas City cardiomyopathiás kérdőív (KCCQ) Tüneti Összpontszámának (TSS-Total Symptom Score) változása a kiindulási állapottól a 6., 9. és
12. hónapokig tartó változását mérve (ez a kérdőív a szívelégtelenség tüneteinek gyakoriságát és súlyosságát számszerűsíti).
A vizsgálatban 6001 beteget randomizáltak, akik finerenont (n = 3003) vagy placebót (n = 2998) kaptak. A medián követési idő 2,7 év volt. A vizsgálatba 3247 (54%) olyan beteget is bevontak, akik a megelőző 3 hónapban szívelégtelenséggel kapcsolatos eseményt tapasztaltak, közöttük 1219 beteget (20%) randomizáltak a kórházi kezelések alatt vagy a hazabocsátást követő 7 napon belül.
A vizsgálat időtartama alatt a vesefunkciós paramétereik alapján a betegek 10 mg, 20 mg vagy 40 mg finerenont vagy placebót kaptak naponta egyszer. A 24. hónapban a finerenonnal kezelt alanyok 35%-át napi egyszeri 40 mg-mal, 32%-át napi egyszeri 20 mg-mal, 12%-át napi egyszeri 10 mg-mal kezelték, 1%-uknál pedig megszakították a kezelést. A kezelés során, annak bármely időpontjában a betegek körülbelül 80%-a érte el a saját céldózisát.
A vizsgálat végét jelző értesítést követően a betegek 99,7%-ánál rögzítették az életfunkciós adatokat. A vizsgált populáció 79%-a fehér bőrű, 17%-a ázsiai és 1,5%-a fekete bőrű volt. Az átlagéletkor a betegek vizsgálatba történő beválasztásakor 72 év volt, és a betegek 46%-a nő volt. A kiinduláskor az LVEF érték átlaga 53% volt, a betegek 64%-ánál volt az LVEF ≥ 50%. A betegek 69%-ánál a betegség besorolása NYHA II. Osztály, 30%-ánál NYHA III. osztály és 1%-ánál NYHA IV. osztály volt. A vérnyomás-érték átlaga 129/75 Hgmm, míg a BMI-értéké 30 kg/m2 volt. Az N-terminális agyi
nátriuretikus peptid prohormon (NT-pro-BNP) mediánértéke 1041 pg/ml volt, az eGFR átlaga 62 ml/perc/1,73 m2 volt és a betegek 48%-ánál volt az eGFR < 60 ml/perc/1,73 m2, az UACR mediánja pedig 18 mg/g volt. A betegek 38%-ánál volt jelen pitvarfibrilláció és 41%-uk volt
cukorbeteg. A betegek többsége kacs-diuretikumot (87%), ACE-gátlót vagy ARB-t (79%) vagy egy angiotenzin-receptor neprilizin-gátlót (9%) kapott, és 14% részesült SGLT2-gátló kezelésben.
Statisztikailag szignifikáns különbséget mutattak ki a finerenon javára az elsődleges összetett végpontnál (lásd 8. táblázat alább). A hatás már korán megfigyelhető volt, és a vizsgálat egész ideje alatt fennmaradt (lásd 3. ábra alább).
A finerenon javára statisztikailag szignifikáns különbség mutatkozott a teljes szívelégtelenségi események másodlagos végpontjaiban is. Az előre meghatározott másodlagos hatékonysági végpontok szintén szerepelnek az alábbi 8. táblázatban. A kezelés elsődleges és kulcsfontosságú másodlagos végpontokra gyakorolt hatása konzisztensen alakult minden előzetesen meghatározott alcsoport esetében, ideértve a nemet, az LVEF-et, NYHA besorolási osztályt, az eGFR-t, a legutóbbi szívelégtelenséggel kapcsolatos esemény óta eltelt időt, az SGLT2-gátló kezelést és a diabetes mellitus státuszt.
| Kerendia* (n = 3003) | Placebo (n = 2998) | Kezelés hatása | |||
| [Összesesemény] n (%) | Esemény/ 100 pyr | [Összesesemény] n (%) | Esemény / 100 pyr | (95%-os CI) | |
| Elsődleges CV összetett végpont és összetevői | |||||
| CV okú halál és összes szívelégtelenség esemény összessége | [1083]624 (20,8) | 14,88 | [1283]719 (24,0) | 17,70 | RR 0,84(0,74; 0,95)p = 0,0072 |
| Összes szívelégtelenség esemény** | [842]479 (16,0) | 11,57 | [1024]573 (19,1) | 14,12 | RR 0,82(0,71; 0,94)p = 0,0062 |
| CV okú halál | 242 (8,1) | 3,33 | 260 (8,7) | 3,59 | HR 0,93(0,78; 1,11) |
| Másodlagos hatásossági végpontok | |||||
| KCCQ-TSS (Kansas City cardiomyopathiás kérdőív--Total Symptom Score) változása a kiinduláshoz képest | LSM 7,99 | - | LSM 6,43 | - | LSM-különbség 1,56(0,79; 2,34)p < 0,0001 |
| Javulás a NYHA-osztályban | 557 (18,6)n = 3002 | - | 553 (18,4) | - | OR 1,01(0,88; 1,15) p = 0,9295† |
| Vesével kapcsolatos összetett végpont | 75 (2,5) | 1,16 | 55 (1,8) | 0,85 | HR 1,33(0,94; 1,89)p†† |
| Tartós, ≥ 50%-os eGFR-csökkenés | 68 (2,3) | 1,05 | 51 (1,7) | 0,79 | - |
| eGFR tartós csökkenése< 15 ml/perc/1,73m2-re | 5 (0,2) | 0,08 | 2 (< 0,1) | 0,03 | - |
| Dialízis megkezdése | 2 (< 0,1) | 0,03 | 2 (< 0,1) | 0,03 | - |
| Vesetranszplantáció | 0 (0,0) | 0,00 | 0 (0,0) | - | - |
| Bármely okú halál | 491 (16,4) | 6,71 | 522 (17,4) | 7,17 | HR 0,93(0,83; 1,06) |
Rövidítések: CI: Konfidenciaintervallum; HR: Hazárd arány; LSM: Legkisebb négyzetek középértéke; OR: Esélyhányados; RR: Incidencia arányszám hányados; pyr: betegév
* Kezelés naponta egyszer 10, 20 vagy 40 mg-mal a háttérkezelés mellett, beleértve a diuretikum-kezelést
** A szívelégtelenség események összes (első és kiújuló) száma is kulcsfontosságú másodlagos végpont volt
† Nem szignifikáns (megállt a tesztelési eljárás)
†† A végpontot formálisan nem tesztelték (a tesztelési eljárás megelőző végpontja nem szignifikáns)
- ábra: A CV okú halálozás és az összes (első és kiújuló) szívelégtelenség esemény elsődleges összetett végpontja a FINEARTS‑HF vizsgálatban
Tervezett kezelés
1: Finerenon
2: Placebo
0,6
0,5
Átlagos kumulatív függvény
0,4
0,3
0,2
0,1
| 1 3003 | 2959 2909 | 2859 | 2810 | 2760 | 2576 | 2399 | 2202 | 1977 | 1749 | 1430 | 970 | 385 | 65 | 0 |
| 2 2998 | 2946 2901 | 2855 | 2805 | 2756 | 2571 | 2387 | 2203 | 1964 | 1722 | 1426 | 960 | 377 | 63 | 0 |
0,0
| 0 3 6 9 | 12 | 15 | 18 | 21 24 | 27 | 30 | 33 | 36 | 39 | 42 | 45 |
| A veszélyeztetett alanyok száma | Idő (hónap) |
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a Kerendia vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően a krónikus vesebetegség és szívelégtelenség kezelése vonatkozásában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A finerenon szájon át történő alkalmazás után szinte teljesen felszívódik. A felszívódás gyors, a maximális plazmakoncentráció (Cmax) éhgyomri állapotban a tabletta bevétele után 0,5–1,25 órával jelentkezik. A finerenon abszolút biohasznosulása 43,5% a bélfalban és a májban történő first‑pass metabolizmus miatt. A finerenon in vitro a P‑glikoprotein efflux transzporter szubsztrátja, ami azonban a finerenon nagy permeabilitása miatt nem tekinthető relevánsnak az in vivo felszívódás szempontjából.
A táplálék hatása
A magas zsírtartalmú, magas kalóriatartalmú étellel történő bevitel akár 21%-kal növelte a finerenon AUC-értékét, 19% – 23%-kal csökkentette a Cmax-értékét, és akár 2,5 órára növelte a Cmax eléréséhez szükséges időt. Mivel ez klinikailag nem tekinthető relevánsnak, a finerenon étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
Eloszlás
A finerenon eloszlási térfogata egyensúlyi állapotban (Vₛₛ) 52,6 l. A finerenon humán plazmafehérje-kötődése in vitro 91,7%, a fő kötőfehérje a szérumalbumin.
Biotranszformáció
A finerenon metabolizmusát körülbelül 90%-ban a CYP3A4 és 10%-ban a CYP2C8 közvetíti. Négy fő metabolit volt található a plazmában. Mindegyik metabolit farmakológiailag inaktív.
Elimináció
A finerenon eliminációja a plazmából gyors, az eliminációs felezési ideje (t½) körülbelül 2-3 óra. A finerenonnak a szisztémás keringésből való kiürülése körülbelül 25 l/óra. A beadott dózis körülbelül 80%-a a vizelettel, és körülbelül 20%-a a széklettel ürült ki. A kiürülés szinte kizárólag metabolitok formájában történt, míg a változatlan finerenon kiürülése kisebb jelentőségű (a glomeruláris szűrés következtében a dózis < 1%-a a vizeletben, < 0,2%-a a székletben).
Linearitás
A finerenon farmakokinetikája lineáris a vizsgált dózistartományban, 1,25 és 80 mg között, egyszeri adagolású tablettaként adva.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A FIDELIO‑DKD vizsgálatban finerenont kapott 2818 beteg 58%-a 65 éves vagy idősebb, 15%-a pedig 75 éves vagy idősebb volt. A FIGARO‑DKD vizsgálatban finerenont kapott 3671 beteg 53%-a 65 éves vagy idősebb, 14%-a pedig 75 éves vagy idősebb volt. A FINEARTS‑HF vizsgálatban finerenont kapott 2993 beteg 79%-a 65 éves vagy idősebb, 43%-a pedig 75 éves vagy idősebb volt. Egy I. fázisú vizsgálatban (n = 48) az idős egészséges önkéntesek (≥ 65 évesek) esetében magasabb volt a finerenon-plazmakoncentráció, mint a fiatalabb egészséges önkéntes alanyok (≤ 45 évesek) esetében; az átlagos AUC-, illetve Cmax-értékek 34%-kal, illetve 51%-kal volt magasabb az idősek esetében (lásd 4.2 pont). A populációs farmakokinetikai elemzések nem azonosították az életkort a finerenon AUC- vagy Cmax-értékének kovariánsaként.
Vesekárosodás
Az enyhe vesekárosodás (kreatinin-clearance [CLCR] 60 – < 90 ml/perc) nem befolyásolta a finerenon AUC- és Cmax-értékét.
A normál vesefunkciójú (CLCR ≥ 90 ml/perc) betegekhez képest a mérsékelt (CLCR 30 – < 60 ml/perc) vagy súlyos (CLCR < 30 ml/perc) veseelégtelenség hatása a finerenon AUC-jára hasonló volt,
34 – 36%-os növekedéssel. A mérsékelt vagy súlyos vesekárosodás nem volt hatással a Cmax-értékre (lásd 4.2 pont).
A magas plazmafehérje-kötődés miatt a finerenon dialízissel várhatóan nem távolítható el.
Májkárosodás
Az enyhe májkárosodásban szenvedő cirrhosisos betegeknél nem volt változás a finerenon-expozícióban (lásd 4.2 pont).
Cirrhosisos, mérsékelten károsodott májműködésű betegeknél a finerenon teljes, illetve nem kötött AUC-értéke 38%-kal, illetve 55%-kal emelkedett, míg a Cmax-értéke nem változott az egészséges loop diuretics kontrollszemélyekhez képest (lásd 4.2 pont).
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről nincsenek adatok (lásd 4.2 és 4.5 pont).
Testtömeg
A populációs farmakokinetikai elemzések a testtömeget a finerenon Cmax és AUC kovariánsaként azonosították. A becslések szerint az 57 kg alatti testtömegű egyének Cmax- értéke átlagosan 52%-kal , míg az AUC-értéke 30%-kal volt magasabb; és ezeket a 122 kg feletti testtömegű egyéneknél pedig 32%-kal, illetve 20%-kal becsülték alacsonyabbnak, mint az 57 és 122 kg közötti alanyoknál.
Testtömeg alapján történő dózismódosítás nem indokolt (lásd 4.2 pont).
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
Az UACR koncentráció-hatás időbeli összefüggését maximális hatás modell jellemezte, amely a magas expozíciók esetén telítődést jelzett. A modell által előre jelzett, az UACR-re gyakorolt teljes (99%-os) egyensúlyi állapotú gyógyszerhatás eléréséhez szükséges idő 138 nap volt. A farmakokinetikai (PK) felezési idő 2‑3 óra volt, és a PK egyensúlyi állapotot 2 nap után érte el, ami a farmakodinámiás válaszokra gyakorolt közvetett és késleltetett hatást jelzi.
Klinikai vizsgálatok releváns gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások nélkül
A CYP2C8 erős gátlójának, a gemfibrozilnak (napi kétszer 600 mg) az egyidejű alkalmazása 1,1‑szeresére, illetve 1,2‑szeresére növelte a finerenon átlagos AUC- és Cmax‑értékét. Ez klinikailag nem tekinthető relevánsnak.
A protonpumpagátló omeprazollal (40 mg naponta egyszer) történő előzetes és együttes kezelés nem volt hatással a finerenon átlagos AUC- és átlagos Cmaxₓ‑értékére.
A savkötő alumínium-hidroxid és magnézium-hidroxid (70 mval) egyidejű alkalmazása nem volt hatással a finerenon átlagos AUC‑értékére, és 19%-kal csökkentette az átlagos Cmax‑értékét. Ez klinikailag nem tekinthető relevánsnak.
A finerenon és a CYP2C9‑szubsztrát warfarin, valamint a finerenon és a P‑gp‑szubsztrát digoxin között a kölcsönös farmakokinetikai kölcsönhatás hiányát mutatták ki.
A napi egyszeri 40 mg finerenon többszöri adagolása nem volt klinikailag releváns hatása az emlőrák-rezisztencia fehérje (BCRP) és szerves anion-transzportáló polipeptidek [OATP] szubsztrátjának számító rozuvasztatin AUC- és Cₘₐₓ-értékeire.
Gyógyszerészeti jellemzők - KERENDIA 10 MG
Tablettamag
mikrokristályos cellulóz (E 460) kroszkarmellóz-nátrium hipromellóz 2910 (E 464) laktóz-monohidrát
magnézium-sztearát (E 470b) nátrium-lauril-szulfát (E 487)
Tablettabevonat
hipromellóz 2910 (E 464)
titán-dioxid (E 171) talkum (E 553b)
Kerendia 10 mg filmtabletta
vörös vas-oxid (E 172)
Kerendia 20 mg filmtabletta
sárga vas-oxid (E 172)
Kerendia 40 mg filmtabletta vörös vas-oxid (E 172) sárga vas-oxid (E 172)
PVC/PVDC/alumínium átlátszó, naptárjelzéssel ellátott buborékcsomagolás 14 filmtablettával. 14, 28 vagy 98 filmtablettát tartalmazó csomag.
PVC/PVDC/alumínium átlátszó, egységadagonként perforált buborékcsomagolás 10 × 1 filmtablettával. 100 × 1 filmtablettát tartalmazó csomag.
Fehér, átlátszatlan HDPE tartály, fehér, átlátszatlan polipropilén gyermekbiztos csavaros kupakkal, záróbetéttel. 100 filmtablettát tartalmazó csomag (csak a 10 mg-os és 20 mg-os Kerendia filmtabletták esetében).
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.