KETOPROFEN DOMPÉ 50 MG GRANULÁTUM BELSŐLEGES OLDATHOZ TASAKBAN

Felnőttek

A Ketoprofen Dompé fájdalommal járó gyulladásos állapotok, köztük rheumatoid arthritis, spondylitis ankylopoetica, fájdalmas arthritis, extraarticularis rheuma, poszttraumás gyulladás, valamint a fogászatban, a fül‑orr‑gégészetben, az urológiában és a pulmonológiában előforduló, fájdalommal járó gyulladásos állapotok tüneti kezelésére javallott felnőtteknél.

Gyermekek és serdülők

A Ketoprofen Dompé 16éves vagy annál idősebb serdülők számára lázzal vagy anélkül jelentkező fájdalom és gyulladás tüneti és rövid távú kezelésére javallott, például a csontokat és ízületeket érintő betegségek, posztoperatív fájdalom és otitis esetén.

Adagolás

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a gyógyszert a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Felnőttek és 16éves vagy annál idősebb serdülők

Egy kétrészes tasak teljes tartalmát (50mg ketoprofén, 80mg ketoprofén‑lizinát formájában) naponta háromszor javasolt bevenni, lehetőleg étkezés közben.

A maximális napi dózis 200mg ketoprofén, ami 320mg ketoprofén‑lizinátnak felel meg. A napi 200mg‑os ketoprofén‑dózissal történő kezelés megkezdése előtt gondosan mérlegelni kell az előny-kockázat arányt, ennél nagyobb dózisok alkalmazása pedig nem ajánlott (lásd még 4.4pont).

Idősek

A dózist az orvosnak gondosan kell előírnia, mérlegelve a fent jelzett dózis lehetséges csökkentését (lásd 4.4pont).

Májkárosodás

A kezelést a minimális napi dózissal kell elkezdeni (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél javasolt a kezdő dózis csökkentése, a fenntartó kezelést pedig a legkisebb hatásos dózissal kell végezni. Egyéni dózismódosítások csak a gyógyszer jó tolerálhatóságának megállapítása után mérlegelhetők.

Monitorozni kell a vizelet mennyiségét és a veseműködést (lásd 4.4pont).

A Ketoprofen Dompé nem alkalmazható súlyos máj‑ vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3pont).

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a gyógyszert a tünetek kezeléséhez szükséges lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

Ketoprofen Dompé 50mg granulátum belsőleges oldathoz tasakban:

A tasakot a „teljes dózis” jelöléssel ellátott vonal mentén kell felnyitni, aminek tartalma 50mg ketoprofén‑dózisnak felel meg (80mg ketoprofén‑lizinát formájában).

A tasak tartalmát fél pohár vízbe kell önteni, és 1percen át kevergetni. Az oldatot azonnal meg kell inni.

A Ketoprofen Dompé nem alkalmazható a következő esetekben:

• a készítmény hatóanyagával, bármely más nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerrel (NSAID) vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység esetén;

• olyan betegeknél, akiknél a ketoprofén vagy ugyanilyen hatásmechanizmusú hatóanyagok (például acetilszalicilsav vagy más NSAID‑ok) alkalmazását követően korábban előfordultak már túlérzékenységi reakciók, például bronchospasmus, asztmás roham, akut rhinitis, urticaria, orrpolip, angiooedema vagy egyéb allergiás reakciók. Ilyen betegeknél súlyos, ritkán halálos kimenetelű anaphylaxiás reakciókat figyeltek meg (lásd 4.8pont);

• olyan betegeknél, akiknél korábban asthma bronchiale fordult elő;

• súlyos szívelégtelenség esetén;

• aktív pepticus fekély vagy vérzés, vagy az anamnézisben szereplő visszatérő vérzés/pepticus fekély (két vagy több egymástól független, igazolt vérzés vagy fekély) esetén;

• az anamnézisben szereplő gastrointestinalis vérzés, fekélyek vagy perforáció, illetve krónikus dyspepsia esetén;

• az anamnézisben szereplő, korábbi NSAID‑kezelést követő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció esetén;

• leukopenia és thrombocytahiány esetén;

• Crohn‑betegség vagy colitis ulcerosa esetén;

• gastritis esetén;

• súlyos májkárosodás esetén (májcirrhosis, súlyos hepatitis);

• súlyos vesekárosodás esetén;

• fokozott vérzéshajlam és egyéb véralvadási zavarok esetén, illetve a haemostasis rendellenességei esetén;

• intenzív diuretikus terápiában részesülő egyéneknél;

• a terhesség harmadik trimeszterében.

Figyelmeztetések

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2pont, valamint a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokra vonatkozó további részek).

A Ketoprofen Dompé egyéb NSAID‑okkal egyidejűleg történő alkalmazása kerülendő (beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑gátlókat is).

Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció: bármely NSAID-dal való kezelés esetében beszámoltak olyan gastrointestinalis vérzésről, fekélyről és perforációról, amely halálos kimenetelű is lehet, és a kezelés során bármikor kialakulhat, figyelmeztető tünetek vagy az anamnézisben szereplő súlyos gastrointestinalis események kialakulása mellett, vagy azok nélkül.

A gastrointestinális vérzés, fekély vagy perforáció kockázata fokozottabb az NSAID‑ok nagyobb dózisainak alkalmazása esetén időseknél, illetve olyan betegeknél, akiknek korábban volt már gyomorfekélyük, főleg, ha szövődményként vérzés vagy perforáció lépett fel (lásd 4.3pont). Ezeknél a betegeknél a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a kezelést.

Ezeknél a betegeknél megfontolandó a protektív szerekkel (például mizoprosztol vagy protonpumpa-inhibitorok) végzett kombinációs terápia, valamint azoknál a betegeknél is, akik egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy más, a gastrointestinális kockázatot feltehetően növelő készítményeket kapnak (lásd alább és 4.5pont).

Azoknak a betegeknek, akiknek anamnézisében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különösen az időseknek, minden szokatlan hasi tünetről (többnyire gastrointestinális vérzésről) be kell számolniuk, főleg a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság javasolt azon betegek esetében, akik egyidejűleg olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelhetik a fekély vagy a vérzés kockázatát, például az orális kortikoszteroidok, az antikoagulánsok, pl. warfarin, a szelektív szerotonin-visszavétel‑gátlók (SSRI-k) vagy a thrombocyta-aggregáció-gátlók, például az acetilszalicilsav (ASA) vagy a nikorandil (lásd 4.5pont).

Idősek:

Idős betegeknél az NSAID-okkal történő kezelés során gyakrabban jelentkeznek mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2pont).

Gyermekek:

Egyes ketoprofén‑lizináttal kezelt gyermekeknél – esetenként súlyos – gastrointestinalis vérzés, valamint fekély alakult ki (lásd 4.8pont), ezért a gyógyszer alkalmazását az orvosnak szorosan ellenőriznie kell, aki időről időre felülvizsgálja a szükséges dózist.

Azoknál a betegeknél, akik jelenleg gastrointestinalis betegségben szenvednek, vagy korábban szenvedtek, gondosan ellenőrizni kell az esetleges emésztési zavarok, különösen a gastrointestinalis vérzés kialakulását.

Ha Ketoprofen Dompé-t alkalmazó betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki, a kezelést abba kell hagyni.

Aktív vagy korábbi pepticus fekély:

Az NSAID‑okat óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn‑betegség) szerepel, mert ezek a betegségek súlyosbodhatnak (lásd 4.8pont ‑ Nemkívánatos hatások, mellékhatások).

Egyes epidemiológiai eredmények arra utalnak, hogy a ketoprofén a súlyos gastrointestinalis toxicitás magas kockázatával járhat más NSAID‑okhoz képest, különösen nagy dózisok esetén (lásd még 4.2 és 4.3pont).

Bőrreakciók:

NSAID‑ok alkalmazásával összefüggésben, nagyon ritka esetekben súlyos – néhány esetben végzetes kimenetelű – bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens–Johnson‑szindrómát és toxikus epidermalis necrolysist jelentettek (lásd 4.8pont). A kezelés kezdeti szakaszában magasabbnak tűnik a kockázat, a reakciók a legtöbb esetben a kezelés első hónapjában jelentkeznek. A Ketoprofen Dompé alkalmazását bőrkiütés, nyálkahártya‑elváltozás, vagy más túlérzékenységi reakció első megjelenésekor abba kell hagyni.

A Ketoprofen Dompé nem befolyásolja az alacsony kalóriatartalmú vagy szabályozott étrendet, és cukorbetegek is alkalmazhatják.

A Ketoprofen Dompé nem tartalmaz glutént, ezért a gyógyszert coeliakiában szenvedő betegek is alkalmazhatják.

A Ketoprofen Dompé nem tartalmaz aszpartámot, ezért fenilketonuriában szenvedő betegek is alkalmazhatják.

Óvintézkedések

Cardiovascuaris betegségek, vese‑ és májműködési zavar:

Károsodott veseműködésű betegeknél a ketoprofént különös óvatossággal kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy a gyógyszer alapvetően a vesén keresztül ürül.

A kezelés kezdetén a veseműködést szorosan monitorozni kell szívelégtelenségben, cirrhosisban és nephrosisban szenvedő, diuretikus kezelésben részesülő vagy krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, különösen időseknél. Ezeknél a betegeknél a ketoprofén adása a prosztaglandinképződés gátlása miatt csökkentheti a vese véráramlását, és veseelégtelenséget okozhat (lásd 4.3pont: Ellenjavallatok).

Diuretikus terápiában részesülő, illetve hypovolaemiára hajlamos betegeknél is óvatosság szükséges, mert fokozott a nephrotoxicitás kockázata.

Mint minden egyéb NSAID, ez a gyógyszer is emelheti a vér karbamid‑nitrogén‑ és kreatininszintjét.

Más prosztaglandinszintézis‑gátlókhoz hasonlóan a ketoprofén alkalmazása is együtt járhat a vesét érintő nemkívánatos eseményekkel, amelyek glomerulonephritishez, renalis papillaris necrosishoz, nephrosis‑szindrómához vagy akut vesekárosodáshoz vezethetnek.

Azoknál a betegeknél, akiknek a májfunkciós vizsgálati eredményei kórosak, vagy akiknek az anamnézisében májbetegség szerepel, rendszeresen ellenőrizni kell a transzaminázszinteket, különösen hosszú távú kezelés esetén.

Mint egyéb NSAID‑ok, úgy a ketoprofén hatására is kismértékben és átmeneti jelleggel megemelkedhetnek egyes májfunkciós paraméterek, valamint jelentősen emelkedhet a GOT (ASAT) és GPT (ALAT) szintje. Ezen májenzimértékek jelentős emelkedése esetén a kezelést abba kell hagyni. A ketoprofén alkalmazása kapcsán icterus és hepatitis eseteiről számoltak be.

Hosszú távú kezelés során máj‑ és vesefunkciós vizsgálatokat kell végezni, és monitorozni kell a teljes vérképet.

Az idős betegek hajlamosabbak cardiovascularis, vese- és májkárosodásra.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Más NSAID‑okhoz hasonlóan a kontrollálatlan hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben, ismert ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ketoprofén‑lizináttal kezelni. Hasonló mérlegelés szükséges a cardiovascularis betegségek rizikófaktoraival (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) terhelt betegek hosszabb távú kezelésének elkezdése előtt.

Az anamnézisben szereplő hypertonia és/vagy (enyhe vagy közepes fokú) pangásos szívelégtelenség esetén a beteget megfelelően monitorozni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban folyadékretenció és oedema előfordulását jelentették.

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos NSAID-ok alkalmazása (különösen nagy dózisok és hosszabb ideig történő kezelés esetén) artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) fokozott kockázatával járhat. Nincs elegendő adat a ketoprofén‑lizinát hasonló kockázatának kizárására.

NSAID‑ok alkalmazásával összefüggésben pitvarfibrilláció fokozott kockázatáról számoltak be.

Hyperkalaemia fordulhat elő, különösen azoknál a betegeknél, akiknél alapbetegségként diabetes vagy vesekárosodás áll fenn és/vagy hyperkalaemiát előidéző gyógyszerekkel végzett egyidejű kezelésben részesülnek (lásd 4.5pont).

Ilyen körülmények között a káliumszintet monitorozni kell.

Fertőzések

A ketoprofén elfedheti a fennálló fertőző betegségek tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal rosszabbodik a fertőzés kimenetele. Ezt területen szerzett bakteriális pneumonia, valamint varicella bakteriális szövődményei kapcsán figyelték meg. A Ketoprofen Dompé fertőzéssel összefüggő láz vagy fájdalom kezelésére történő alkalmazásakor javasolt a fertőzés nyomonkövetése. Nem kórházban fekvő betegek esetében a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Légzőrendszeri betegségek

Mint minden NSAID, a ketoprofén alkalmazása is asztmás rohamot válthat ki asthma bronchialéban szenvedő vagy allergiára hajlamos betegeknél.

Azoknál az asztmás betegeknél, akik egyidejűleg krónikus rhinitisben, krónikus sinusitisben, és/vagy nasalis polyposisban is szenvednek, nagyobb a kockázata az acetilszalicilsavval és/vagy NSAID‑okkal szembeni allergiának, mint a populáció többi részénél.

A gyógyszer alkalmazása asztmás rohamokat vagy bronchospasmust, sokkot és egyéb allergiás jelenségeket válthat ki, különösen azoknál, akik allergiásak acetilszalicilsavra vagy NSAID‑okra (lásd 4.3pont). Asztmás és asztmára hajlamos egyéneknél bronchospasmussal járó krízisállapotok, esetlegesen sokk és egyéb allergiás jelenségek léphetnek fel a gyógyszer arachidonsav‑metabolizmussal fennálló kölcsönhatása miatt.

Látászavarok

Látásproblémák, például homályos látás esetén a kezelést abba kell hagyni.

A Ketoprofen Dompé vérképzési rendellenességben, szisztémás lupus erythematosusban, vagy kevert kötőszöveti betegségekben szenvedő betegeknél csak fokozott óvatossággal alkalmazható.

A KetoprofenDompénátriumot tartalmaz

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz 50mg ketoprofént tartalmazó tasakonként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A KetoprofenDompészacharózt tartalmaz (a mentaaroma összetevője)

Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Nem ajánlott kombinációk:

‑ Más NSAID‑ok (beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2‑gátlókat) és szalicilátok nagy dózisai (>3g/nap): különféle NSAID-ok együttes alkalmazása a szinergista hatás miatt fokozhatja a gastrointestinalis fekélyek és vérzés kockázatát.

‑ Antikoagulánsok (heparin és warfarin): a NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok hatásait, például a warfarinét (lásd 4.4pont). A thrombocytafunkció gátlása, valamint a gyomor‑bél nyálkahártya károsodása révén fokozott a vérzés kockázata (lásd 4.4pont). Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor a beteg szoros monitorozása szükséges.

‑ Thrombocytaaggregáció‑gátlók (tiklopidin és klopidogrel): a thrombocytafunkció gátlása, valamint a gyomor‑bél nyálkahártya károsodása miatt fokozódik a vérzés kockázata (lásd 4.4pont). Ha a kombinációt nem lehet elkerülni, akkor a beteg szoros monitorozása szükséges.

‑ Lítium (számos NSAID-nál leírták): a NSAID‑ok növelik a lítium plazmaszintjét (a lítium csökkent kiválasztása a vesében), ami elérheti a toxikus szintet is. Ezért ezt a paramétert monitorozni kell, és a lítium dózisát módosítani kell a ketoprofénnel és más NSAID-okkal végzett kezelés alatt és azt követően.

‑ Heti 15mg‑ot meghaladó dózisban alkalmazott metotrexát: a metotrexát hematológiai toxicitása fokozott, különösen nagy dózisok (>15mg/hét) alkalmazása esetén, ami valószínűleg a metotrexátkötő fehérjékről történő leszorítással, és általában a gyulladáscsökkentő gyógyszerek okozta csökkent renalis clearance‑szel áll összefüggésben.

A ketoprofén‑kezelés abbahagyása vagy megkezdése és a metotrexát beadása között legalább 12órának kell eltelnie.

‑ Hidantoinok és szulfonamidok: ezen hatóanyagok toxikus hatásai fokozódhatnak.

Kombinációk, amelyek elővigyázatosságot igényelnek

‑ A hyperkalaemia kialakulásának kedvező gyógyszerek vagy gyógyszercsoportok:

egyes gyógyszerek vagy gyógyszercsoportok, például a kálium‑klorid, a kálium‑megtakarító diuretikumok, az ACE‑gátlók, az angiotenzin II-receptor‑antagonisták, a NSAID‑ok, a heparin (alacsony molekulatömegű vagy nem frakcionált), a ciklosporin, a takrolimusz és a trimetoprim elősegíthetik a hyperkalaemiát. A hyperkalaemia kialakulása az egyes tényezők együttes fennállásától függhet. A kockázat nagyobb, ha a fenti gyógyszereket egyidejűleg alkalmazzák.

‑ Tenofovir: a tenofovir‑dizoproxil‑fumarát egyidejű alkalmazása NSAID‑okkal növelheti a vesekárosodás kockázatát.

‑ Diuretikumok: a diuretikumokat szedő, különösen a dehidratált, betegeknél nagyobb a veseelégtelenség kialakulásának kockázata, ami a vese prosztaglandinképződés-gátlás okozta csökkent vérellátásának követezménye. Ezeknél a betegeknél az egyidejű kezelés megkezdése előtt folyadékot kell pótolni, és a kezelés megkezdése után szorosan monitorozni kell a veseműködést (lásd 4.4pont). A NSAID‑ok csökkenthetik a diuretikumok hatását.

‑ ACE‑gátlók és angiotenzinII‑antagonisták: ACE‑gátlók vagy angiotenzinII‑antagonisták együttes alkalmazása olyan gyógyszerekkel, amelyek ciklooxigenáz-gátló hatással rendelkeznek, vesekárosodásban szenvedő betegeknél (pl. dehidratált betegek és idős betegek) a vesekárosodás további romlásához vezethet, ideértve az akut veseelégtelenség lehetőségét is. Ezért ezt a kombinációt óvatossággal kell alkalmazni, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, és a kombinált kezelés megkezdése után megfontolandó a veseműködés monitorozása.

‑ Heti 15mg‑nál alacsonyabb dózisban alkalmazott metotrexát: a metotrexát hematológiai toxicitása fokozott, mivel a gyulladáscsökkentők általában csökkentik a metotrexát renalis clearance‑ét. A kombináció alkalmazásának első heteiben hetente kell monitorozni kell a vérképet. Már a veseműködés enyhe romlásakor, valamint időseknél is, fokozottabb ellenőrzés szükséges.

Kortikoszteroidok: fokozott a fekély és a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

‑ Pentoxifillin: fokozott a vérzés kockázata. Fokozott klinikai monitorozásra és a vérzési idő gyakoribb ellenőrzésére van szükség.

‑ Zidovudin: a retikulocytákra gyakorolt hatás miatt megnő az erythropoeticus toxicitás kockázata, amely a NSAID‑kezelés megkezdése után egy héttel jelentkező súlyos anaemiában nyilvánul meg. A NSAID‑kezelés megkezdése után 1-2héttel ellenőrizni kell a teljes vérképet és a retikulocytaszámot.

‑ Szulfonilureák: a NSAID‑ok képesek fokozni a szulfonilureák hypoglykaemiás hatását oly módon, hogy leszorítja azokat a plazmafehérjék kötőhelyeiről.

‑ Szívglikozidok: a NSAID‑ok súlyosbíthatják a pangásos szívelégtelenséget, csökkenthetik a glomerulusfiltrációs rátát, és növelhetik a szívglikozidok szintjét, ugyanakkor a ketoprofén és az aktív glikozidok közötti farmakokinetikai kölcsönhatást nem igazolták.

Kombinációk, amelyeket figyelembe kell venni

‑ Vérnyomáscsökkentők (béta‑blokkolók, ACE‑gátlók, diuretikumok): a NSAID‑ok csökkenthetik a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásait. A NSAID‑kezelés az értágító prosztaglandinok szintézisének gátlása révén csökkentheti ezen gyógyszerek vérnyomáscsökkentő hatását.

‑ Mifepriszton: a fogamzásgátló módszer hatásossága elméletileg csökkenhet a nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID‑ok), köztük az acetilszalicilsav, antiprosztaglandin tulajdonságai miatt.

Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy NSAID‑ok adása a prosztaglandin‑dózis alkalmazásának napján nem befolyásolja hátrányosan a mifeprisztonnak vagy a prosztaglandinnak a méhnyak érésére vagy a méhösszehúzódásokra kifejtett hatását, és nem csökkenti a gyógyszeres terhességmegszakítás klinikai hatásosságát.

‑ Méhen belüli eszközök (IUD): az eszköz hatásossága csökkenhet, ami a terhesség fokozott kockázatával jár.

‑ Ciklosporin és takrolimusz: a NSAID‑okkal történő egyidejű kezelés növelheti a nefrotoxicitás kockázatát, különösen időseknél.

‑ Trombolitikumok: fokozott a vérzés kockázata.

‑ Antikoagulánsok (tiklopidin és klopidogrél) és szelektív szerotonin‑visszavétel‑gátlók (SSRI‑k): gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4pont).

‑ Probenecid: együttadás esetén a probenecid jelentősen csökkentheti a ketoprofén plazmaclearance‑ét, ezáltal megnőhet a ketoprofén plazmakoncentrációja. Ez a kölcsönhatás a renalis tubularis szekrécióra és a glükuron‑konjugációra gyakorolt gátló hatás következménye lehet, ami a ketoprofén dózisának módosítását teszi szükségessé.

‑ Kinolon antibiotikumok: állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy a NSAID‑ok fokozhatják a kinolon antibiotikumok alkalmazásával összefüggésben kialakuló convulsio kockázatát. NSAID‑ot és kinolonokat szedő betegeknél fokozódhat a convulsiók kialakulásának a kockázata.

‑ Difenilhidantoin és szulfonamidok: mivel a ketoprofén nagymértékben kötődik fehérjékhez, egyidejű alkalmazás esetén szükség lehet a difenilhidantoin vagy a szulfonamidok dózisának csökkentésére.

‑ Gemeproszt: csökkenhet a gemeproszt hatásossága.

‑ Az alkoholfogyasztás kerülendő.

Terhesség

A terhesség első és második trimeszterében kerülni kell a ketoprofén alkalmazását.

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrió fejlődését.

Néhány epidemiológiai vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis‑gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség és a gastroschisis kockázatát. A cardialis fejlődési rendellenesség abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról körülbelül 1,5%‑ra növekedett. A kockázat vélhetően a dózissal és a terápia időtartamával együtt nő. Állatkísérletekben igazolták, hogy prosztaglandinszintézis‑gátlók adása növeli a pre‑ és posztimplantációs veszteséget és az embrionalis/foetalis mortalitást.

Ezen kívül, állatkísérletek során az organogenezis időszakában adott prosztaglandinszintézis‑gátlók hatására megnövekedett a fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovasculáris malformációk előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20.hetétől kezdődően a ketoprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében csak akkor adható a ketoprofén, ha annak alkalmazása feltétlenül szükséges.

Ha a ketoprofént terhességet tervező nőnél vagy a terhesség első és második trimeszterében alkalmazzák, a lehető legalacsonyabb dózisban, a lehető legrövidebb ideig szabad alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha a ketoprofén-kezelés a 20.terhességi héttől több napon át történt. A ketoprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet);

• vesekárosodás, ami oligohydramnionnal járó veseelégtelenséghez vezethet (lásd fent);

A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki:

• esetlegesen megnyújthatja a vérzési időt és megnövelheti az antikoaguláns hatást, amely már nagyon alacsony dózisok mellett is előfordulhat;

• gátolhatja a méhösszehúzódokat, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást.

Ha a gyógyszert a szülés várható időpontjához közeli időpontban alkalmazzák, az kisvérköri hemodinamikai változásokat okozhat a születendő gyermeknél, ami súlyos következményekkel járhat a légzésére nézve.

Ezért a ketoprofén alkalmazása a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt.

Szoptatás

Nincs információ arra vonatkozóan, hogy a ketoprofén kiválasztódik‑e az anyatejbe. Szoptatás ideje alatt a ketoprofén alkalmazása nem ajánlott.

Termékenység

A NSAID‑ok alkalmazása csökkentheti a nők termékenységét, ezért terhességet tervező nőknél alkalmazása nem javasolt.

Más prosztaglandinszintézis‑ és ciklooxigenáz‑gátló gyógyszerekhez hasonlóan a Ketoprofen Dompé alkalmazása terhességet tervező nők esetében nem javasolt.

Meddőségi problémával küzdő vagy meddőség miatt kivizsgálás alatt álló nőknél a NSAID‑ok, így a Ketoprofen Dompé alkalmazását is le kell állítani.

Ha a ketoprofén alkalmazása után álmosság, szédülés vagy convulsio jelentkezik, a betegnek kerülnie kell a gépjárművezetést, a gépek kezelését, valamint a nagyfokú éberséget igénylő tevékenységek végzését.

A ketoprofén‑lizinát nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket azonban figyelmeztetni kell a lehetséges mellékhatásokra, mint például aluszékonyság, szédülés, convulsio vagy homályos látás, és fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, ha ezek a tünetek jelentkeznek.

Mint minden gyógyszer, így ez a gyógyszer is okozhat mellékhatásokat, amelyek azonban nem mindenkinél jelentkeznek.

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos események gastrointestinalis jellegűek.

A várható gyakoriságok osztályozása:

nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

A következő mellékhatásokat figyelték meg a ketoprofén felnőtteknél történő alkalmazásakor:

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy bizonyos NSAID-ok alkalmazása (különösen nagy dózisok és hosszabb ideig történő kezelés esetén) artériás thromboticus események (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) fokozott kockázatával járhat (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Néhány esetben beszámoltak a ketoprofén – legfeljebb 2,5g‑os – túladagolásáról.

A legtöbb esetben az észlelt tünetek enyhék voltak, és a következőkre korlátozódtak: letargia, álmosság, hányinger, hányás, epigastrialis fájdalom, hasi fájdalom, fejfájás, szédülés és hasmenés.

Súlyos mértékű túladagolás esetén hypotensio, légzésdepresszió és gastrointestinalis vérzés eseteit figyelték meg.

A betegeket azonnal szakellátó centrumba kell utalni, és tüneti kezelést kell kezdeni.

A ketoprofén‑túladagolásnak nincs specifikus antidotuma.

Jelentős túladagolás gyanúja esetén gyomormosás, valamint tüneti és szupportív kezelés alkalmazása javasolt a kiszáradás ellensúlyozására, továbbá ajánlott a vizeletkiválasztás monitorozása, és acidózis esetén annak korrekciója.

Veseelégtelenség esetén a hemodialízis hasznos lehet a gyógyszer szervezetből történő eltávolítására.