KIGABEQ 100 MG OLDÓDÓ TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KIGABEQ 100 MG
A Kigabeq 1 hónapnál idősebb csecsemők és 7 évnél fiatalabb gyermekek számára javallott:
-
Az infantilis spasmusok (West-syndroma) monoterápiás kezelésére.
-
Más epilepszia elleni gyógyszerekkel kombinálva rezisztens partialis másodlagos generalizált vagy a nélküli epilepsziában szenvedő betegek (fokális rohamok) kezelésére, azaz olyan esetekben, ahol minden más megfelelő gyógyszerkombináció hatástalannak vagy nem tolerálhatónak bizonyult.
A vigabatrin-kezelést kizárólag az epileptológia, a neurológia vagy a gyermekgyógyászati neurológia területére szakosodott orvos kezdeményezheti. A nyomon követést az epileptológia, a neurológia vagy a gyermekgyógyászati neurológia területére szakosodott orvos felügyelete mellett kell elvégezni.
Adagolás
Az infantilis spasmusok (West-syndroma) monoterápiája
Az ajánlott kezdő dózis napi 50 mg/ttkg. A későbbi adagolás napi 25 mg/ttkg-os lépésekben titrálva 3 naponta növelve állítható be, a maximális, ajánlott napi 150 mg/ttkg dózis eléréséig. A vigabatrin dózisait napi kétszer kell adni az alábbi táblázatnak megfelelően.
-
táblázat: Oldódó tabletták száma testtömeg, kezdő dózis és dózisemelés szerint infantilis spasmusok esetén
Testtömeg(kg) Napi 50 mg/ttkgkezdő dózis Az első titrálási lépés ajánlott dózisa (napi 75 mg/ttkg)(3. nap) A második titrálási lépésajánlott dózisa(napi 100 mg/ttkg) (6. nap) 3 0,5 × 100 mg tabletta reggel1 × 100 mg tabletta este 1,0 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este 1,5 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este 4 1 × 100 mg tabletta reggel1 × 100 mg tabletta este 1,5 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este 2 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este 5 1 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este 1,5 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este 2,5 × 100 mg tabletta reggel2,5 × 100 mg tabletta este 6 1,5 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este 2 × 100 mg tabletta reggel2,5 × 100 mg tabletta este 3 × 100 mg tabletta reggel3 × 100 mg tabletta este 7 1,5 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este 2,5 × 100 mg tabletta reggel2,5 × 100 mg tabletta este 3,5 × 100 mg tabletta reggel3,5 × 100 mg tabletta este 8 2 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este 3 × 100 mg tabletta reggel3 × 100 mg tabletta este 4 × 100 mg tabletta reggel4 × 100 mg tabletta este 9 2 × 100 mg tabletta reggel2,5 × 100 mg tabletta este 3,5 × 100 mg tabletta reggel3,5 × 100 mg tabletta este 4,5 × 100 mg tabletta reggel4,5 × 100 mg tabletta este 10 0,5 × 500 mg tabletta reggel0,5 × 500 mg tabletta este 0,5 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este 11 2,5 × 100 mg tabletta reggel3 × 100 mg tabletta este 4 × 100 mg tabletta reggel4 × 100 mg tabletta este 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta este 12 3 × 100 mg tabletta reggel3 × 100 mg tabletta este 4,5 × 100 mg tabletta reggel4,5 × 100 mg tabletta este 1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta este 13 3 × 100 mg tabletta reggel3,5 × 100 mg tabletta este 4,5 × 100 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este 1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta reggel1 × 500 mg és 2 × 100 mgtabletta este 14 3,5 × 100 mg tabletta reggel3,5 × 100 mg tabletta este 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este 1 × 500 mg és 2 × 100 mgtabletta reggel1 × 500 mg és 2 × 100 mgtabletta este 15 0,5 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta este 1,5 × 500 mg tabletta reggel1,5 × 500 mg tabletta este 16 4 × 100 mg tabletta reggel4 × 100 mg tabletta este 1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mgtabletta este 1 × 500 mg és 3 × 100 mgtabletta reggel1 × 500 mg és 3 × 100 mgtabletta este Rezisztens partialis epilepszia (fokális rohamok)
Az ajánlott kezdő dózis napi 40 mg/ttkg.
A fenntartó dózisra vonatkozó javaslatok testtömeg szerint:
Testtömeg: 10–15 kg: napi 0,5–1 g 15–30 kg: napi 1–1,5 g A vigabatrin dózisait napi kétszer kell adni az alábbi táblázatnak megfelelően.
-
táblázat: Oldódó tabletták száma testtömeg és kezdő dózis szerint rezisztens partialis epilepszia esetén
| Testtömeg(kg) | Napi 40 mg/ttkgkezdő dózis |
| 3 | 0,5 × 100 mg tabletta reggel0,5 × 100 mg tabletta este |
| 4 | 0,5 × 100 mg tabletta reggel1 × 100 mg tabletta este |
| 5 | 1 × 100 mg tabletta reggel1 × 100 mg tabletta este |
| 6 | 1 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este |
| 7 | 1,5 × 100 mg tabletta reggel1,5 × 100 mg tabletta este |
| 8 | 1,5 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este |
| 10 | 2 × 100 mg tabletta reggel2 × 100 mg tabletta este |
| 13 | 2,5 × 100 mg tabletta reggel2,5 × 100 mg tabletta este |
| 15 | 3 × 100 mg tabletta reggel3 × 100 mg tabletta este |
| 17 | 3,5 × 100 mg tabletta reggel3,5 × 100 mg tabletta este |
| 19 | 3,5 × 100 mg tabletta reggel4 × 100 mg tabletta este |
| 22 | 4,5 × 100 mg tabletta reggel4,5 × 100 mg tabletta este |
| 25 | 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg tabletta este |
| 28 | 1 × 500 mg tabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mg tabletta este |
| 30 | 1 × 500 mg és 1 × 100 mg tabletta reggel1 × 500 mg és 1 × 100 mg tabletta este |
A Kigabeq-et naponta kétszer, szájon át vagy gasztrikusan kell beadni, és étkezés előtt vagy után is alkalmazható.
A maximális ajánlott dózist nem szabad túllépni.
Ha az epilepszia kontrollja a megfelelő kezelési ciklust követően klinikailag nem javul szignifkánsan, akkor a vigabatrin-kezelést le kell állítani. A vigabatrint fokozatosan, orvosi felügyelet mellett kell visszavonni.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Mivel a vigabatrin a vesén keresztül ürül, elővigyázatosnak kell lenni, ha a gyógyszert 60 ml/percnél alacsonyabb kreatinin-clearance mellett adják be. A dózis módosítását meg kell fontolni. Az ilyen betegek alacsonyabb fenntartó dózisra is reagálhatnak. Figyelni kell, hogy a betegeknél nem jelentkeznek-e olyan mellékhatások, mint a szedáció vagy a zavartság (lásd 4.4 és 4.8 pont).
Májkárosodás
A vigabatrint a májenzimek nem metabolizálják, ezért nincs szükség a dózis vagy az adagolás gyakoriságának módosítására. A vigabatrin adagolása bizonyítottan zavarja néhány májenzim, közöttük a GPT meghatározását (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A Kigabeq-nek „infantilis spasmusok” javallata esetén (27 napos kor alatti) újszülötteknél, valamint
„rezisztens partialis epilepszia” (fokális rohamok) javallata esetén 7 évnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél nincs releváns alkalmazása. Ez utóbbi betegpopuláció esetén történő alkalmazásra már egyéb megfelelő vigabatrin-tartalmú gyógyszerek is elérhetők.
Az alkalmazás módja
A Kigabeq-et szájon át vagy gasztrikusan kell beadni, és étkezés előtt vagy után is alkalmazható.
A gasztrikus beadást olyan gyermekeknél kell alkalmazni, akik nem tudnak nyelni, de enterális úton táplálhatók.
Az alkalmazás módját az epileptológia, a neurológia vagy a gyermekgyógyászati neurológia területére szakosodott orvos határozza meg.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Szájon át történő alkalmazásra
Mivel a vízen kívül egyéb oldószerrel nem végeztek stabilitási vizsgálatokat, a szájon át alkalmazandó oldat elkészítéséhez kizárólag vizet lehet használni. A tabletták teljes feloldódását követően az oldat teljes tartalmát azonnal be kell adni a gyermeknek, közvetlenül a pohárból. Ha fennáll a regurgitáció veszélye, vagy ha a gyermek nem elég idős ahhoz, hogy pohárból igyon, az oldat teljes tartalmát fel kell szívni egy szájon át alkalmazandó fecskendőbe, a fecskendő végét a gyermek szájába kell helyezni és a dugattyút enyhén le kell nyomni.
Miután a gyermek teljesen megitta a gyógyszeroldatot, a poharat egy vagy két teáskanál vízzel (kb. 5
vagy 10 ml) ki kell öblíteni, és ezt ugyanilyen módon be kell adni a gyermeknek.
Gasztrikus beadás
Azoknál a betegeknél, akik nem tudnak nyelni, a Kigabeq egy gyomorcső alkalmazásával adható be. A tablettákat körülbelül 5 vagy 10 ml vízben kell feloldani, és az oldatot egy adapterrel ellátott fecskendő segítségével kell a csőbe juttatni. A gyomorcsövet 10 ml vízzel át kell öblíteni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A vigabatrint szedő betegeknél magas előfordulási gyakorisággal (kb. a betegek 1/3-ánál) jelentettek látótérkiesést (VFD- visual field defects). A nyílt klinikai vizsgálat során tapasztalt gyakoriságokat a
4.8 pont tartalmazza. Általában hónapokkal, akár évekkel a vigabatrin-kezelést követően jelentkezik. A látótér szűkülete súlyos lehet, és gyakorlati következményekkel járhat a beteg számára. A vigabatrin maradandó látásvesztést okozhat.
A perimetriával megerősített látótérkiesésben szenvedő betegek többsége tünetmentes volt. Ezért ez a nemkívánatos hatás megbízhatóan kizárólag szisztematikus perimetriával észlelhető, amely általában csak 9 éves fejlődési életkor feletti betegek esetén lehetséges. A fiatalabb betegeknél elektroretinográfiát kell alkalmazni (lásd: Látótérkiesés).
Az elérhető adatok arra utalnak, hogy a látótérkiesés a vigabatrin abbahagyása után sem fordítható vissza. A látótérkiesés romlása a kezelés abbahagyása után sem zárható ki.
A vigabatrint ezért kizárólag az alternatívákhoz viszonyított előnyök/kockázatok körültekintő értékelése után szabad alkalmazni.
A Vigabatrin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknél előfordult már klinikailag jelentős látótérkiesés.
A betegeknek a látótérkiesés észlelésére irányuló szisztematikus szűrővizsgálaton kell átesniük a vigabatrin szedésének kezdetekor, majd rendszeres időközönként. A látótérkiesési vizsgálatokat
6 havonta meg kell ismételni a kezelés teljes időtartama alatt. A vizsgálatot a kezelés abbahagyása után 6-12 hónapig kell folytatni (lásd: Látótérkiesés).
Látótérkiesés (VFD)
A rendelkezésre álló adatok alapján a szokásos mintázat mindkét szem látómezejének koncentrikus beszűkülése, amely általában sokkal inkább nazális, mint temporális. A középső látómezőben (az excentricitás 30 fokán belül) gyakran látható annuláris nazális hiány. Azonban a vigabatrint szedő betegeknél jelentett látótérkiesés enyhétől a súlyosig terjedt. A súlyos esetek potenciálisan fogyatékosságot okozhatnak, és csőlátás kialakulásával járhatnak. Súlyos esetekben vakság előfordulását is jelentették.
A betegek többsége, akiknél a perimetria hiányosságokat észlelt, korábban nem tapasztaltak semmilyen tünetet, még azokban az esetekben sem, ahol a perimetria súlyos hiányosságokat mutatott. Az elérhető bizonyítékok arra utalnak, hogy a látótérkiesés a vigabatrin abbahagyása után sem fordítható vissza. A látótérkiesés romlása a kezelés abbahagyása után sem zárható ki.
A prevalenciát vizsgáló felmérésekből származó összesített adatok arra utalnak, hogy a vigabatrin-kezelésben részesülő betegek 1/3-a szenved látótérkiesésben. A férfiaknál nagyobb lehet a kockázata, mint a nőknél. A nyílt klinikai vizsgálat során tapasztalt gyakoriságokat a 4.8 pont tartalmazza. A vizsgálat kimutatta a látótérkiesés kockázata és a vigabatrinnal szembeni expozíció mértéke közötti lehetséges összefüggést, mind a napi dózis (1 grammtól 3 grammot meghaladó dózis), mind a kezelés hossza (maximum az első három évben) tekintetében.
Minden betegnek szemészeti vizsgálaton kell részt vennie a vigabatrin-kezelés megkezdése előtt vagy röviddel a kezelés megkezdését követően.
9 éves kor alatti gyermekek esetében ritkán lehet perimetriát végezni. Gyermekeknél a kezelés kockázatát nagy körültekintéssel kell mérlegelni az esetleges előnyökkel szemben. Jelenleg nincs módszer a látótérkiesés diagnosztizálására vagy annak kizárására olyan gyermekek esetében, akiknél a standardizált perimetria nem végezhető el. Ebben a populációban a gyakoriságot és a súlyosságot csak közvetetten jellemezték elektroretinogrammon megjelenő vagy vizuálisan kiváltott potenciális eltérések formájában.
Az elektroretinográfia olyan csecsemők és gyermekek esetében ajánlott, akik nem képesek együttműködni perimetria során. A rendelkezésre álló adatok alapján az elektroretinogramm első oszcilláló potenciálja és a 30 Hz-es villanások látszólag összefüggésben vannak a vigabatrinhoz társított látótérkieséssel. Ezek a válaszok a normál határértékeken túl késleltettek és csökkentek. Ilyen változásokat a vigabatrin-kezelésben részesülő, látótérkiesésben nem szenvedő betegeknél nem figyeltek meg.
A szülőknek és/vagy a gondozóknak alapos tájékoztatást kell biztosítani a vigabatrin-kezelés közben jelentkező látótérkiesés gyakoriságára és következményeire vonatkozóan.
Előfordulhat, hogy csak a súlyos látótérkiesést észlelik, és a nem észlelt, közepesen súlyos hibák hatással lehetnek a gyermek integritására. Ennek következtében a kezelés kezdetekor (legkésőbb 4
héttel a kezelés megkezdését követően) és a kezelés során legalább 6 havonta látásvizsgálatot kell végezni. A vizsgálatot a kezelés abbahagyása után 6-12 hónapig kell folytatni.
Az elérhető adatok arra utalnak, hogy a látótérkiesés visszafordíthatatlan.
Ha az utánkövetés során látótér-beszűkülést észlelnek, akkor meg kell fontolni a vigabatrin fokozatos abbahagyását. Ha a kezelés folytatása mellett döntenek, akkor a progresszió és a látást veszélyeztető kiesés miatt gyakoribb utánkövetés (perimetria) javasolt.
A vigabatrin más retinotoxikus gyógyszerekkel egyidejűleg nem alkalmazható. Neurológiai és pszichiátriai betegségek
A biztonságossági állatvizsgálatok eredményeit figyelembe véve (lásd 5.3 pont) a vigabatrin-kezelésben részesülő betegeknél ajánlott fokozott figyelemmel kísérni a neurológiai funkciókra gyakorolt mellékhatásokat.
Ritka esetekben az elektroenkefalogrammon megjelenő nem specifikus, lassú hullámú aktivitással összefüggő encephalopathiás tünetekről, pl. jelentős szedációról, kábultságról és zavartságról számoltak be nem sokkal a vigabatrin-kezelés megkezdése után. Ezeknek a reakcióknak a kialakulásához vezető kockázati tényezők közé tartozik az ajánlottnál nagyobb kezdő dózis, a javasoltnál nagyobb lépésekben történő dózisemelés, valamint a veseelégtelenség. Ezek az események visszafordíthatók voltak a vigabatrin dózisának csökkentése vagy a kezelés abbahagyása után (lásd 4.8 pont).
Rendellenes mágneses rezonanciás képalkotási jelek
Egyes, vigabatrinnal kezelt csecsemőknél megnövekedett T2-jelzéssel és szimmetrikus mintázatú korlátozott diffúzióval jellemzett rendellenes mágneses rezonanciás képalkotási (MRI) jelváltozásokat figyeltek meg a thalamus, a bazális ganglionok, az agytörzs és a cerebellum vonatkozásában. Egy retrospektív epidemiológiai vizsgálat során az infantilis spasmusokban szenvedő csecsemőknél
(N = 205) a változások előfordulási gyakorisága a vigabatrinnal kezelt betegeknél 22% volt, a más terápiában részesülő betegeknél tapasztalt 4%-kal szemben.
A fenti vizsgálat során, valamint a forgalomba hozatal után tapasztaltak és a publikált szakirodalmi jelentések szerint ezek a változások általában a kezelés abbahagyásával megszűntek. Kevés beteg esetében az elváltozás a vigabatrin-kezelés folytatásának ellenére eltűnt.
Ezen túlmenően intramyelinicus oedema (IME) eseteit jelentették, különösen infantilis spasmus miatt kezelt csecsemőknél (lásd 4.8 és 5.3 pont). Az IME jelentések szerint reverzibilis volt a vigabatrin-kezelés abbahagyását követően, ezért a vigabatrin fokozatos megvonása javasolt IME jelentkezése esetén.
Mozgásszervi rendellenességeket, többek között dystoniát, dyskinesiát és hpertoniát jelentettek olyan betegeknél, akik infantilis spasmusok miatt vigabatrin-kezelésben részesültek. A vigabatrin előny/kockázat arányát minden betegnél egyénileg kell értékelni. Ha a vigabatrin-kezelés közben új mozgásszervi rendellenességek jelentkeznek, akkor mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés fokozatos leállítását.
Egyes betegeknél a rohamok gyakoriságának növekedése vagy újfajta rohamok megjelenése tapasztalható a vigabatrin-kezelés alatt (lásd 4.8 pont). Ez a hatás a myoclonusos rohamokban szenvedő betegeknél különösen jellemző lehet. Ritka esetekben előfordulhat új myoclonus kialakulása vagy a meglévő myoclonus súlyosbodása. Ezeket a jelenségeket okozhatja túladagolás, az egyidejűleg alkalmazott antiepileptikumok plazmakoncentrációinak csökkenése vagy paradox hatás.
A hirtelen megvonás rebound rohamokhoz vezethet. Vigabatrin-kezelés leállítás során a dózist ajánlott 2-4 hetes időszak alatt fokozatos csökkenteni.
A vigabatrint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik kórtörténetében pszichózis, depresszió vagy viselkedési problémák merültek fel. A vigabatrin-kezelés során pszichiátriai eseményekről (például nyugtalanság, depresszió, rendellenes gondolkodás, paranoid reakciók) számoltak be. Ezek az események mind pszichiátriai kórelőzménnyel rendelkező, mind azzal nem rendelkező betegek esetén jelentkeztek, és a vigabatrin dózisának csökkentésével vagy fokozatos elhagyásával általában reverzibilisek voltak.
Öngyilkossági gondolatok és viselkedés
Az antiepileptikumokkal kezelt betegeknél számos indikáció esetében jelentettek öngyilkossági gondolatokat és viselkedést. Egy, antiepileptikumokkal végzett randomizált, placebo-kontrollos metaanalízis az öngyilkossági gondolatok és viselkedés kismértékben megnövekedett kockázatát szintén kimutatta. A hatás mechanizmusa nem ismert, és a rendelkezésre álló adatok nem zárják ki a fokozott kockázat lehetőségét a vigabatrin tekintetében.
Ennek következtében a betegeknél figyelni kell az öngyilkossági gondolatok és viselkedés jeleire, és a megfelelő kezelést fontolóra kell venni. Amennyiben öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés jelei merülnek fel, javasolni kell a betegeknek (és a betegek gondozóinak), hogy azonnal forduljanak orvoshoz.
Vesekárosodás
Mivel a vigabatrin a vesén keresztül ürül, elővigyázatosnak kell lenni, ha a gyógyszert 60 ml/percnél alacsonyabb kreatinin-clearance mellett adják be. Ezeket a betegeket fokozott megfigyelés alatt kell tartani arra vonatkozóan, hogy nem jelentkeznek-e náluk olyan mellékhatások, mint a szedáció vagy a zavartság (lásd 4.2 pont).
Szerológiai vizsgálatokkal való interferencia
A vigabatrin alkalmazása glutamát-piruvát-transzamináz (GPT), és kisebb mértékben a glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT) mért plazmaaktivitásának csökkenéséhez vezethet. A GPT szuppressziójának mértéke 30 és 100% között változik. Ennek következtében ezek a májtesztek mennyiségi szempontból megbízhatatlanok lehetnek a vigabatrin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont).
A vigabatrin megnövelheti a vizeletben lévő aminosavak mennyiségét, ami bizonyos ritka genetikai anyagcserezavarok (például alpha aminoadipicus aciduria) tesztjeinél, téves pozitív eredményekhez vezethet.
Gyógyszerelési hiba kockázata
Mivel a két hatáserősség (100 mg és 500 mg) egyidejűleg alkalmazható, a tablettákat vagy fél tablettákat össze lehet keverni, ami a helytelen adagolás veszélyét hordozza magában. A hatáserősség meghatározásához különös figyelmet kell fordítani a tabletta méretére.
Segédanyagok
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Mivel a vigabatrin nem metabolizálódik, nem kötődik fehérjéhez, és nem indukálja a máj citokróm P450 metabolizáló enzimeket, gyógyszerkölcsönhatás nem valószínű. Kontrollos klinikai vizsgálatok során azonban a fenitoin plazmakoncentrációjában 16-33%-os fokozatos csökkenését figyelték meg. A kölcsönhatás pontos jellege jelenleg nem ismert, azonban az esetek többségében nem valószínű, hogy terápiás jelentőséggel bír.
A karbamazepin, a fenobarbitál és a nátrium-valproát plazmakoncentrációját szintén megfigyelték kontrollos klinikai vizsgálatok során, és klinikailag szignifikáns gyógyszerkölcsönhatásokat nem észleltek.
Terhesség
Ez a gyógyszer nem fogamzóképes nők kezelésére szánt készítmény. Szoptatás
Ez a gyógyszer nem szoptató nők kezelésére szánt készítmény. Termékenység
Patkányokon végzett fertilitási vizsgálatok nem mutattak fertilitás gyakorolt hatást a hím és a nőstény
egyedeknél (lásd 5.3 pont).
A Kigabeq nagymértékben befolyásolja a veszélyes tevékenységek elvégzéséhez szükséges képességeket.
Mivel a vigabatrinnal végzett klinikai vizsgálatok során álmosságot észleltek, a betegeket a kezelés kezdetekor tájékoztatni kell ennek lehetőségéről.
A vigabatrinnal kapcsolatban gyakran számoltak be látótérkiesésről, amely jelentősen befolyásolhatja a veszélyes tevékenységek ellátásához szükséges képességeket. A betegeknél fel kell mérni, hogy nem áll-e fenn látótérkiesés (lásd továbbá 4.4 pont). Különösen figyelni kell a csecsemőkre, a kisgyermekekre és a gyermekekre kerékpározáskor, mászáskor vagy egyéb veszélyes tevékenységek végzésekor.
A biztonságossági profil összefoglalása
A vigabatrin leggyakrabban jelentett mellékhatásai a látótérkiesés (az enyhétől súlyosig, általában hónapokkal vagy akár évekkel a vigabatrin-kezelés után), pszichiátriai rendellenességek, például nyugtalanság, izgatottság, agresszió, idegesség, depresszió, paranoid reakció, idegrendszeri rendellenességek, pl. jelentős szedáció, kábultság és zavartság. Ritkán jelentkező események közé tartoznak az öngyilkossági kísérletek, az encephalopathia és a retinalis rendellenességek.
A vigabatrin hatására egyes betegeknél megnőhet a rohamok gyakorisága, beleértve a status epilepticust is. Ez a hatás a myoclonusos rohamokban szenvedő betegeknél különösen jellemző lehet. Ritka esetekben előfordulhat új myoclonus kialakulása vagy a meglévő myoclonus súlyosbodása.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alább felsorolt mellékhatásokat a vigabatrin jóváhagyása előtti és utáni alkalmazása során jelentették világszerte. Nem specifikusak a gyermekpopulációra nézve.
Az alábbi mellékhatások a szervrendszeri kategóriák és a gyakoriság alapján kerülnek felsorolásra, a leggyakoribbat legelőször említve a következő irányelveknek megfelelően: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszerikategória | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Vérképzőszer vi és nyirokrendsz eri betegségekés tünetek | anaemia | |||||
| Pszichiátriai kórképek | nyugtalanság, agresszió, idegesség, depresszió, paranoid reakció,álmatlanság | hypomania, mania, psychoticus rendellenesség | öngyilkos sági kísérlet | hallucináció | ||
| Idegrendszer i betegségek és tünetek | somnolenti a | beszédzavar, fejfájás, szédülés, paraesthesia, figyelemzavar és memóriacsökk enés, mentális károsodás (gondolkodási zavar), remegés | rendellenes koordináció (ataxia) | encephalo pathia | opticus neuritis | agyi MRI-rendellenessé-gek, intramyelinicus oedema (különösen csecsemőknél) (lásd 4.4 és5.3 pont), mozgási rendellenesség ek, beleértve a dystoniát, a dyskinesiát és a fokozott izomtónust (hypertoniát), önmagukban vagy rendellenesMRI-vel kapcsolatban |
| Szembetegsé gek és szemészeti tünetek | látótérkiesé s | elmosódott látás, diplopia, nystagmus | retinalis rendellen esség (például peripheriá s retinalis atrophia) | opticus atrophia | látásélesség-csökkenés |
| Emésztőrend szeri betegségekés tünetek | hányinger, hányás, hasi fájdalom | |||||
| Máj- és epebetegségek illetve tünetek | hepatitis | |||||
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei éstünetei | alopecia | kiütés | angiooed ema, urticaria | |||
| A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei éstünetei | arthralgia | |||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépőreakciók | fáradtság | oedema, ingerlékenysé g | ||||
| Laboratóriu mi vizsgálatok eredményei | testtömeg-növekedés |
Kiválasztott mellékhatások leírása
Látótérkiesés
A refracter partialis epilepsziában szenvedő betegeknél a látótérkiesés epidemiológiáját figyelték meg egy nyílt, multicentrikus, összehasonlító, párhuzamos csoportos, IV. fázisú megfigyeléses vizsgálat során, amelyben 734, legalább egy éve refracter partialis epilepsziában szenvedő, legalább 8 éves beteg vett részt.
A betegeket három kezelési csoportra osztották: a vigabatrinnal jelenleg kezelt betegek (I. csoport); a vigabatrinnak korábban kitett betegek (II. csoport); és olyan betegek, akik még nem voltak kitéve a vigabatrinnak (III. csoport).
Az alábbi táblázat az értékelhető populáció (n = 524) felvételkor, valamint az első és az utolsó végleges értékelésekor tapasztalt főbb eredményeit tartalmazza:
| Gyermekek (8-12 éves kor) | Serdülők és felnőttek (> 12 éves kor) | |||||
| I. csoport 1 | II. csoport 2 | III. csoport | I. csoport 3 | II. csoport 4 | III. csoport | |
| N = 38 | N = 47 | N = 41 | N = 150 | N = 151 | N = 97 | |
| Nem azonosított etiológiájúlátótérkiesés: | ||||||
| - Felvételkor észlelt | 1 (4,4%) | 3 (8,8%) | 2 (7,1%) | 31 (34,1%) | 20 (19,2%) | 1 (1,4%) |
| - Első végleges értékelésenészlelt | 4 (10,5%) | 6 (12,8%) | 2 (4,9%) | 59 (39,3%) | 39 (25,8%) | 4 (4,1%) |
| - Utolsó végleges értékelésenészlelt | 10 (26,3%) | 7 (14,9%) | 3 (7,3%) | 70 (46,7%) | 47 (31,1%) | 5 (5,2%) |
1 Közepes kezelési időtartam: 44,4 hónap, átlagos napi dózis 1,48 g
2 Közepes kezelési időtartam: 20,6 hónap, átlagos napi dózis 1,39 g
3 Közepes kezelési időtartam: 48,8 hónap, átlagos napi dózis 2,10 g
4 Közepes kezelési időtartam: 23,0 hónap, átlagos napi dózis 2,18 g
Pszichiátriai kórképek
A vigabatrin terápia során pszichiátriai reakciókról számoltak be. Ezek a reakciók mind pszichiátriai kórelőzménnyel rendelkező, mind azzal nem rendelkező betegek esetén jelentkeztek, és a vigabatrin dózisának csökkentésével vagy fokozatos elhagyásával reverzibilisek voltak (lásd 4.4 pont). A depresszió gyakori pszichiátriai reakció volt a klinikai vizsgálatokban, de a vigabatrin abbahagyására ritkán volt szükség.
Encephalopathia
Ritka esetekben az elektroenkefalogrammon megjelenő nem specifikus, lassú hullámú aktivitással összefüggő encephalopathiás tünetekről, például jelentős szedációról, kábultságról és zavartságról számoltak be nem sokkal a vigabatrin-kezelés megkezdése után. Az ilyen jellegű reakciók teljes mértékben reverzibilisek voltak a vigabatrin dózisának csökkentése vagy a kezelés abbahagyása után (lásd 4.4 pont).
Laboratóriumi vizsgálatok
A laboratóriumi adatok szerint a vigabatrin-kezelés nem vezet vesetoxicitáshoz. Az ALAT és az ASAT csökkenését figyelték meg, amit annak tulajdonítottak, hogy a vigabatrin gátolja ezeket az aminotranszferázokat. A krónikus vigabatrin-kezelés a hemoglobin enyhe csökkenésével járhat, amely ritkán bír jelentőséggel.
Rendellenes MRI-jelek
Egyes csecsemők esetében, akiknél vigabatrinnal kezelték az infantilis spasmusokat, tünetmentes és átmeneti MRI-rendellenességeket figyeltek meg az agyban. Ezen MRI-rendellenességek klinikai jelentősége ismeretlen. Mivel ezen gyermekpopuláció rutinszerű MRI-vizsgálata nem ajánlott, az MRI-rendellenességek gyakoriságát a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megbízhatóan felbecsülni. Önmagukban vagy MRI-rendellenességekkel együttesen jelentkező mozgásszervi rendellenességekről számoltak be olyan betegeknél, akiket vigabatrinnal kezeltek infantilis spasmusok miatt, de azok gyakorisága nem ismert.
Gyermekek és serdülők
Pszichiátriai kórképek
Nagyon gyakori: kimerültség, nyugtalanság Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Vigabatrin túladagolásról érkeztek bejelentések. A jelentett dózis leggyakrabban 7,5 és 30 g között volt, de 90 g-ig terjedő adagokról is érkeztek bejelentések. Az esetek közel fele többszöri
hatóanyag-bevétel eredménye volt. A leggyakrabban jelentett tünetek közé tartozott az álmosság és a kóma. Egyéb, ritkábban jelentett tünetek közé tartozott a szédülés, a fejfájás, a psychosis, a légzésidepresszió vagy apnoea, a bradycardia, hypotensio, a nyugtalanság, az ingerlékenység, a zavartság, a rendellenes viselkedés és a beszédzavar.
Kezelés
Nincs specifikus antidotum. A szokásos támogató intézkedéseket kell alkalmazni. Fontolóra kell venni a nem abszorbeált gyógyszer eltávolítására irányuló intézkedéseket. In vitro vizsgálat során kimutatták, hogy az aktív szén nem abszorbeálja jelentős mértékben a vigabatrint. A hemodialízis hatásossága a vigabatrin túladagolás kezelésében nem ismert. Elszigetelt esetekben, terápiás vigabatrin dózissal kezelt, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a hemodialízis 40-60%-kal csökkentette a vigabatrin plazmakoncentrációját.
Farmakológiai tulajdonságok - KIGABEQ 100 MG
Farmakoterápiás csoport: Antiepileptikumok, zsírsavszármazékok, ATC kód: N03AG04
Hatásmechanizmus
A vigabatrin a GABA-transzamináz, a GABA (gamma aminovajsav) lebontásáért felelős enzim szelektív irreverzibilis inhibitora. A vigabatrin növeli a GABA, az agyban található fő gátló neurotranszmitter koncentrációját.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Hosszú távú, kontrollált klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a vigabatrin hatékony anticonvulsivum, ha első vonalbeli kezelésként alkalmazzák infantilis spasmusokban szenvedő betegeknél, valamint kiegészítő kezelésként alkalmazva azoknál, az epilepsiában szenvedő betegeknél, akiknél a hagyományos terápiának nem volt kielégítő szabályozó hatása. Ez a hatás különösen a partialis eredetű rohamokban szenvedő betegeknél jelentős.
Felnőttek
Felszívódás
A vigabatrin vízben oldódó vegyület, amely a gyomor-bél traktuson keresztül gyorsan és teljesen felszívódik. Az étkezés nem befolyásolja a vigabatrin felszívódását. A maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges idő (tmax) körülbelül 1 óra.
Eloszlás
A vigabatrin széles körben eloszlik, és a látszólagos megoszlási térfogata valamivel meghaladja a test teljes víztérfogatát. A plazmafehérjékhez való kötődés elhanyagolható. Az ajánlott dózistartomány felett a plazma és a cerebrospinalis folyadék koncentrációja lineáris összefüggésben van a dózissal.
Biotranszformáció
A vigabatrin nem metabolizálódik jelentős mértékben. A plazmában egyetlen metabolit sem volt megfigyelhető.
Elimináció
A vigabatrin vesekiválasztás útján hagyja el a szervezetet, terminális felezési ideje 5-8 óra. A vigabatrin orális clearance értéke (Cl/F) körülbelül 7 l/óra (azaz 0,10 l/óra/ttkg). A beadást követő első 24 órában egy adag szájon át bevett dózis körülbelül 70%-át lehetett változatlan vigabatrin formában visszanyerni a vizeletből.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés(ek)
A plazmakoncentráció és a hatásosság között nincs közvetlen összefüggés. A gyógyszer hatásának időtartama függ a GABA-transzamináz újraszintézisétől.
Gyermekek és serdülők
A vigabatrin farmakokinetikai tulajdonságait a következő, refracter epilepsziában szenvedő csoportokban vizsgálták: hat (15-26 napos) újszülött, hat (5-22 hónapos) csecsemő és hat (4,6-14,2 éves) gyermek.
A vigabatrin belsőleges oldatként egyetlen, szájon át beadott 37-50 mg/ttkg dózisa után a tmax értéke újszülötteknél és csecsemőknél körülbelül 2,5 óra, míg gyermekeknél 1 óra volt. A vigabatrin átlagos terminális felezési ideje újszülötteknél körülbelül 7,5 óra, csecsemőknél 5,7 óra, gyermekeknél pedig 5,5 óra. A vigabatrin aktív S-enantiomerjének Cl/F középértéke csecsemőknél és gyermekeknél 0,591 l/óra/ttkg, illetve 0,446 l/óra/ttkg volt.
Gyógyszerészeti jellemzők - KIGABEQ 100 MG
4 év
A szájon át alkalmazandó oldatot elkészítés után azonnal használja fel. Első felbontás után: 100 nap
Kigabeq 100 mg oldódó tabletta
Nagy sűrűségű polietilén tartály gyermekbiztos biztonsági záras, csavaros polipropilén kupakkal lezárva.
Kiszerelés: 100 darab oldódó tabletta.
Kigabeq 500 mg oldódó tabletta
Nagy sűrűségű polietilén tartály gyermekbiztos biztonsági záras, csavaros polipropilén kupakkal lezárva.
Kiszerelés: 50 darab oldódó tabletta.
Az oldódó tabletta feloldása
A gyermek életkorától függően tegyen egy pohárba egy vagy két teáskanál (körülbelül 5 vagy 10 ml) vizet. Adja hozzá a vízhez az előírt számú egész Kigabeq tablettát vagy fél tablettát. Várjon, amíg a tabletta/tabletták teljesen fel nem oldódnak; a tabletták általában egy perc alatt feloldódnak, de a feloldódást gyorsíthatja, ha a szájon át alkalmazandó oldatot óvatosan megkeverjük.
A kapott oldat fehéres színű és homályos. Ez a vízben nem oldódó segédanyagok jelenléte miatt normális.