KVENTIAX SR 300 MG RETARD TABLETTA

A Kventiax SR alkalmazása a következő esetekben javasolt:

• schizophrenia kezelésére

• bipoláris zavar kezelésére:

• bipoláris zavar mániás epizódjainak kezelésére, a mérsékelttől a súlyos állapotokig

• bipoláris zavar major depressziós fázisainak kezelésére

• mániás vagy depressziós epizód kiújulásának megelőzésére olyan bipoláris zavarban szenvedő betegeknél, akik korábban reagáltak a kvetiapinnal végzett kezelésre.

• major depressziós epizódok kiegészítő kezelésére olyan major depressziós zavarban (MDD) szenvedő betegeknél, akik az antidepresszáns monoterápiára nem megfelelően reagáltak (lásd 5.1pont). A kezelés megkezdése előtt az orvosnak mérlegelnie kell a Kventiax SR biztonságossági profilját (lásd 4.4pont).

Adagolás

Az adagolási séma az egyes indikációkban eltérő. Ezért meg kell győződni arról, hogy a betegek egyértelmű tájékoztatást kapnak a saját betegségükre vonatkozó megfelelő adagolásról.

Felnőttek

A schizophrenia,valamintabipoláriszavar közepesensúlyosvagysúlyos mániásepizódjainak kezelésére

A Kventiax SR‑t étkezés előtt legalább egy órával kell bevenni. A napi dózis a terápia megkezdésekor az első napon 300mg, a második napon pedig 600mg. A javasolt napi dózis 600mg, azonban klinikailag indokolt esetben a dózis naponta 800mg‑ra emelhető. A dózist a hatásos 400mg és 800mg közötti tartományban kell beállítani, a klinikai választól és a beteg toleranciájától függően. A fenntartó terápia schizophreniában nem igényel dózisváltoztatást.

A bipoláris zavarmajor depressziósepizódjainak kezelésére

A Kventiax SR‑t lefekvéskor kell alkalmazni. A teljes napi dózis a terápia első négy napján: 50mg (az 1.napon); 100mg (a 2.napon); 200mg (a 3.napon) és 300mg (a 4.napon). A napi ajánlott dózis 300mg. Klinikai vizsgálatokban további előny a 600mg‑mal kezelt betegcsoportnál a 300mg‑mal kezelt csoporthoz képest nem volt tapasztalható (lásd 5.1pont). Egyes betegeknél előnyös lehet a 600mg‑os dózis alkalmazása. 300mg‑nál nagyobb dózist csak a bipoláris zavar kezelésében jártas orvos írhat fel. Toleranciaproblémák esetén egyes betegeknél a klinikai vizsgálatok szerint mérlegelni kell a minimum 200mg‑ra történő dóziscsökkentést.

A bipoláris zavar kiújulásának megelőzésére

A bipoláris zavar mániás, kevert vagy depressziós epizódjai kiújulásának megelőzésére azoknál a betegeknél, akiknél a bipoláris betegség akut kezelésében a Kventiax SR hatásosnak bizonyult, ugyanazzal a lefekvéskor alkalmazott dózissal folytatandó a terápia.

A Kventiax SR dózisa a klinikai választól és a betegek egyéni toleranciájától függően napi 300mg és 800mg közötti tartományban alkalmazható. Fontos, hogy a fenntartó terápiára a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni.

Az MDD major depressziós epizódjainak kiegészítő kezelésére:

A Kventiax SR‑t lefekvés előtt kell alkalmazni. A napi dózis a terápia megkezdésekor az első és második napon 50mg, a harmadik és negyedik napon pedig 150mg. Rövid távú vizsgálatokban kiegészítő kezelésként (amitriptilinnel, bupropionnal, citaloprámmal, duloxetinnel, eszcitaloprámmal, fluoxetinnel, paroxetinnel, szertralinnal és venlafaxinnal – lásd 5.1pont) napi 150mg és 300mg dózisnál mutatkozott meg az antidepresszáns hatás, rövid távú monoterápiás vizsgálatokban pedig napi 50mg dózisnál. Nagyobb dózisok esetén fokozott a nemkívánatos események kockázata. Ezért az orvosoknak biztosítaniuk kell, hogy a legalacsonyabb hatásos adagot alkalmazzák a kezelésre, a napi 50mg dózissal kezdve. A beteg állapotának egyedi értékelése alapján kell eldönteni, hogy szükséges‑e a dózis megemelése napi 150mg–ról 300mg‑ra.

Átállítás az azonnal felszabaduló hatóanyag‑tartalmú kvetiapin tablettáról:

A kényelmesebb adagolás érdekében azok a betegek, akik folyamatosan azonnal felszabaduló hatóanyag‑tartalmú kvetiapin tablettát szedtek megosztott dózisban, átállíthatók a Kventiax SR‑rel ekvivalens napi egyszeri dózisra. Egyéni beállítások szükségesek lehetnek.

Idősek

Egyéb antipszichotikumokhoz és antidepresszánsokhoz hasonlóan a Kventiax SR‑t is óvatosan kell alkalmazni, különösen az adagolás kezdeti időszakában. Az időskorú betegek klinikai reakciójának és tűrőképességének ismeretében a dózismódosítás üteme lassabb, a napi terápiás dózis pedig alacsonyabb lehet, mint a fiatalabb betegek esetén. A kvetiapin átlagos plazmaclearance‑e idősebb korban 30‑50%‑kal kisebb volt, mint a fiatal betegek esetén. Az időskorú betegeknek az 50mg/nap kezdő dózis ajánlott. A dózis napi 50mg‑mal emelhető – a terápiás eredménytől és a betegek egyéni toleranciájától függően – a hatékony napi terápia eléréséig.

Az MDD major depressziós epizódjainak kezelésében időskorú betegeknél az adagolást napi 50mg dózissal kell kezdeni az 1–3.napon, ezt a 4. napon napi 100mg‑ra, a 8.napon pedig napi 150mg‑ra kell emelni. A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, a napi 50mg dózissal kezdve. Ha a beteg egyéni értékelése alapján a dózist napi 300mg‑ra kell emelni, ezt kizárólag a kezelés 22.napja után lehet megtenni.

Bipoláris betegség depressziós epizódjainak kezelésében 65év feletti betegeknél a hatékonyságot és a biztonságosságot még nem értékelték.

Gyermekek és serdülők

A Kventiax SR nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők kezelésére, az ezen korcsoportban történő alkalmazásra vonatkozó alátámasztó adatok hiánya miatt. A placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján rendelkezésre álló evidenciák a 4.4, 4.8, 5.1 és 5.2pontokban találhatók.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegek esetén dózismódosítás nem szükséges.

Májkárosodás

A kvetiapin főleg a májban metabolizálódik. Ezért a Kventiax SR‑t ismert májkárosodás fennállása esetén – különösen a kezelés kezdeti időszakában – óvatosan kell alkalmazni. Májkárosodásban a kezdő dózis 50mg/nap. A dózis napi 50mg‑mal emelhető – a klinikai választól és a betegek egyéni toleranciájától függően – a hatásos dózis eléréséig.

Az alkalmazás módja

A Kventiax SR‑t naponta egyszer, éhgyomorra kell alkalmazni. A retard tablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad szétvágni, összerágni vagy összetörni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A citokróm P450 3A4 inhibitorok együttadása, mint pl. a HIV‑proteáz inhibitorok, azol‑gombaellenes szerek, eritromicin, klaritromicin és nefazodon ellenjavallt (lásd 4.5pont).

Mivel a Kventiax SR több javallattal is rendelkezik, a biztonságossági profilt az adott beteg diagnózisa és az alkalmazott dózis alapján kell mérlegelni.

A gyógyszer hosszú távú hatékonyságát és biztonságosságát major depressziós zavarban szenvedő betegek kiegészítő kezelésében nem vizsgálták, értékelték azonban a monoterápia hosszú távú hatékonyságát és biztonságosságát felnőtt betegeknél (lásd 5.1pont).

Gyermekek és serdülők

A kvetiapin nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők kezelésére, az ezen korcsoportban történő alkalmazásra vonatkozó alátámasztó adatok hiánya miatt. A kvetiapinnal folytatott klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a felnőtt betegeknél meghatározott biztonságossági profil mellett (lásd 4.8pont) bizonyos mellékhatások nagyobb gyakorisággal jelentkeztek a gyermekek és serdülők esetén, mint a felnőtteknél (étvágynövekedés, szérum‑prolaktinszint emelkedés, hányás, rhinitis, syncope), vagy más lehet a jelentőségük (extrapiramidális tünetek és ingerlékenység), valamint egy olyan mellékhatást tapasztaltak, amelyet korábban a felnőtt betegekkel folytatott vizsgálatokban nem (vérnyomás‑emelkedés). A pajzsmirigyhormonok szintjének változását szintén megfigyelték gyermekeknél és serdülőknél.

Ezen kívül a kvetiapin‑kezelés hosszú távú biztonságosságát a növekedés és a testi fejlődés tekintetében 26hétnél hosszabb ideig nem vizsgálták. A gondolkodás és a viselkedés fejlődésére vonatkozó hosszú távú hatások nem ismertek.

Kvetiapinnal schizophrenia, bipoláris mánia és bipoláris depresszió kezelésében, gyermekek és serdülők részvételével folytatott placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a kvetiapin mellett megemelkedett az extrapiramidális tünetek incidenciája a placebohoz képest (lásd 4.8pont).

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Emellett az orvosoknak figyelembe kell venniük az öngyilkossággal kapcsolatos események lehetséges kockázatát a kvetiapin‑kezelés hirtelen abbahagyása esetén a kezelt betegség ismert rizikófaktorai miatt.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a kvetiapin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25évnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat, a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Bipoláris betegség major depressziós epizódjainak kezelésében folytatott rövidebb távú klinikai vizsgálatokban megfigyelték, hogy a kvetiapinnal kezelt fiatal felnőtt (25év alatti) betegeknél megemelkedett a szuicid veszélyeztetettség kockázata a placebóval kezelt betegekhez képest (3% vs. 0%). MDD‑s betegek részvételével végzett klinikai vizsgálatokban a fiatal felnőtt (25év alatti) betegeknél megfigyelt öngyilkossággal összefüggő események incidenciája 2,1% (3/144) volt a kvetiapin és 1,3% (1/75) a placebo esetében. Egy major depressziós zavarokkal küzdő, kvetiapinnal kezelt betegek körében végzett népesség alapú retrospektív vizsgálat az önkárosítás és az öngyilkosság emelkedett kockázatát mutatta azon 25-64 éves kor közötti betegek körében, akiknek anamnézisében nem szerepelt önkárosítás, miközben a kvetiapint egyéb antidepresszánsokkal együtt alkalmazták.

Metabolikus kockázat

A metabolikus profil romlásának – beleértve a testtömeg, a vércukor (lásd: hyperglykaemia) és a lipidek változásait – klinikai vizsgálatokban megfigyelt kockázata miatt a beteg metabolikus paramétereit a kezelés megkezdésekor fel kell mérni, és a paraméterek változásait a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell. E paraméterek romlása a klinikai gyakorlatnak megfelelően kezelendő (lásd még 4.8pont).

Extrapiramidális tünetek

Bipoláris megbetegedés depressziós epizódjainak, valamint major depressziós zavar kezelésében végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatokban az extrapiramidális tünetek (EPS) előfordulási gyakorisága magasabb volt a kvetiapinnal kezelt betegeknél, mint a placebocsoportban (lásd 4.8 és 5.1pont).

A kvetiapin alkalmazása akathisiával társult, amely a beteg számára kellemetlen és kimerítő nyugtalansággal és mozgáskényszerrel jellemezhető, ami gyakran együtt jár azzal, hogy a beteg képtelen nyugodtan ülni vagy állni. Ez leginkább a kezelés első néhány hetében jelentkezik. Azoknál a betegeknél, ahol ezek a tünetek jelentkeznek, a dózis emelése ártalmas lehet.

Tardiv dyskinesia

A tardiv dyskinesia jeleinek és tüneteinek jelentkezésekor fontolóra kell venni a dózis csökkentését vagy a kvetiapinnal végzett kezelés leállítását. A tardiv dyskinesia tünetei súlyosbodhatnak vagy akár a kezelés megszakítását követően is felléphetnek (lásd 4.8pont).

Somnolentiaés szédülés

A kvetiapin‑kezelést kapcsolatba hozták a somnolentiával, illetve az ezzel összefüggő tünetekkel, pl. a sedatióval (lásd 4.8pont). Bipoláris depresszió és a major depresszió kezelésében végzett klinikai vizsgálatokban a tünetek általában a kezelés első 3napján jelentkeztek, főként enyhe vagy közepes intenzitással. Azoknál a betegeknél, akiknél súlyos somnolentia lép fel, legalább 2hétig, illetve a tünetek enyhüléséig gyakoribb kapcsolattartásra lehet szükség, és a kezelés leállítása is megfontolandó.

Orthostaticus hypotonia

A kvetiapin‑kezelést orthostaticus hypotoniával és ezzel kapcsolatos szédüléssel hozták összefüggésbe (lásd 4.8pont), amely a somnolentiához hasonlóan általában a kezdeti, dózistitrálási időszakban lép fel. Ez megnövelheti a véletlen sérülés (elesés) előfordulását, különösen időskorú betegeknél. Ezért a betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy fokozott óvatossággal járjanak el, amíg meg nem ismerik a gyógyszer lehetséges hatásait.

A kvetiapint óvatosan kell alkalmazni ismert cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegségben, ill. más hypotoniára hajlamosító tényező esetén. Orthostaticus hypotonia jelentkezése esetén fontolóra kell venni a dózis csökkentését vagy a fokozatosabb titrálást, különösen cardiovascularis alapbetegségben szenvedő betegeknél.

Alvási apnoe szindróma

Alvási apnoe szindrómát jelentettek kvetiapint szedő betegeknél. A kvetiapint óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében alvási apnoe szerepel vagy fennáll annak kockázata, mint például a túlsúlyos/elhízott betegek és a férfiak, és egyidejűleg a központi idegrendszerre ható nyugtatószert kapnak.

Epilepsziás rohamok

Placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a kvetiapinnal és a placebóval kezelt betegek között a rohamok előfordulásában nem volt különbség. Olyan betegek esetén, akik anamnézisében epilepsziás roham szerepel, nem állnak rendelkezésre adatok a rohamok incidenciájára vonatkozóan. Mint egyéb antipszichotikumok alkalmazásakor, a kvetiapin‑kezelés során is óvatosság ajánlott az anamnézisben szereplő epilepsziás roham esetén (lásd 4.8pont).

Neuroleptikus malignus szindróma

A neuroleptikus malignus szindrómát összefüggésbe hozták az antipszichotikumokkal történő kezeléssel, beleértve a kvetiapint is (lásd 4.8pont). Klinikai tünetei közé tartozik a hyperthermia, a megváltozott mentális státusz, az izommerevség, a vegetatív instabilitás, valamint a megnövekedett kreatin‑foszfokináz szint. Ilyen tünetek jelentkezése esetén a Kventiax SR-kezelést abba kell hagyni és a beteget megfelelő orvosi kezelésben kell részesíteni.

Szerotonin-szindróma

A Kventiax SR és más szerotonerg gyógyszerek, például a MAO-gátlók, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k), a szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI-k) vagy a triciklusos antidepresszánsok egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes betegség (lásd 4.5 pont).

Ha klinikailag indokolt más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor. A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.

A kvetiapinnal végzett klinikai vizsgálatok során súlyos neutropenia (neutrophil granulocyta szám <0,5×10⁹/l) előfordulásáról számoltak be. A súlyos neutropenia legtöbb esetben a kvetiapin‑terápia megkezdését követő néhány hónapon belül jelentkezett, és nem mutatott dózisfüggést. A forgalomba hozatal utáni időszakban néhány halálos kimenetelű eset is előfordult.

A neutropenia lehetséges kockázati tényezői a már korábban is fennálló alacsony fehérvérsejtszám és gyógyszer‑indukált neutropenia az anamnézisben. Néhány eset olyan betegeknél is előfordult, akiknél korábban nem álltak fenn kockázati tényezők. Azon betegek esetében, akiknél a neutrophil granulocyta szám 1,0×10⁹/l‑nél alacsonyabb, a kvetiapin alkalmazását le kell állítani. Az ilyen betegeket megfigyelés alatt kell tartani, figyelni kell a fertőzés jeleit és tüneteit, valamint követni kell a neutrophil granulocyta számot (amíg az meg nem haladja az 1,5×10⁹/l sejtszámot) (lásd 5.1pont).

Fertőzéssel vagy lázzal jelentkező betegeknél – különösen, ha nincs nyilvánvaló hajlamosító tényező – neutropeniára kell gyanakodni, és az állapotot klinikailag megfelelő módon kell kezelni.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a kvetiapin-kezelés alatt fellépő, az agranulocytosisra vagy fertőzésre utaló jelekről/tünetekről (például láz, gyengeség, letargia vagy torokfájás) azonnal számoljanak be. Az ilyen betegeknél minél hamarabb meg kell határozni a fehérvérsejtszámot és az abszolút neutrophilszámot – különösen hajlamosító tényezők hiányában.

A norkvetiapinnak, a kvetiapin aktív metabolitjának, közepes‑magas az affinitása számos muszkarinreceptor‑altípushoz. Ez hozzájárul az antikolinerg hatásokat tükröző mellékhatások megjelenéséhez, ha a kvetiapint az ajánlott dózisban alkalmazzák, ha más, antikolinerg hatású gyógyszerrel együtt alkalmazzák, valamint túladagolás esetén. A kvetiapint óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akik antikolinerg (muszkarin) hatású gyógyszereket szednek. A kvetiapint óvatosan kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél jelenleg fennáll vagy korábban előfordult vizeletretenció, klinikailag jelentős prosztata hypertrophia, intestinalis obstructio vagy ezzel összefüggő állapotok, megemelkedett szemnyomás vagy szűk zugú glaucoma (lásd 4.5, 4.8, 5.1 és 4.9pont).

Lásd még 4.5pont.

Erős májenzim‑induktorok, mint karbamazepin vagy fenitoin együttes adása kvetiapinnal lényegesen csökkenti a kvetiapin plazmakoncentrációját, és ez hatással lehet a kvetiapin‑terápia hatékonyságára.

A kvetiapin-kezelés csak akkor kezdhető el májenzim‑induktorokat szedő betegeknél, ha az orvos megítélése szerint a kvetiapin-kezeléstől várható előny meghaladja a májenzim‑induktor kezelés abbahagyásával járó kockázatot. Fontos, hogy a májenzim‑induktor kezelés bármilyen változtatása fokozatosan történjen. Szükség esetén olyan gyógyszerrel kell helyettesíteni, amelynek nincs enziminduktor hatása (pl. nátrium‑valproát).

Testtömeg

Kvetiapinnal kezelt betegeknél testtömeg-növekedésről számoltak be. Folyamatos ellenőrzés és klinikai gyakorlatnak megfelelő, az antipszichotikumok alkalmazásával kapcsolatos iránymutatásokkal összhangban álló kezelés szükséges (lásd 4.8 és 5.1pont).

Hyperglykaemia

Ritkán hyperglykaemiáról és /vagy ketoacidosissal vagy kómával alkalmanként együtt járó diabetes kialakulásáról vagy súlyosbodásáról számoltak be, beleértve néhány halálos kimenetelű esetet is (lásd 4.8pont). Egyes esetekben ezt megelőzően testtömeg-növekedésről számoltak be, ami hajlamosító tényező lehet. Az antipszichotikum alkalmazással kapcsolatos iránymutatásoknak megfelelő klinikai ellenőrzés javasolt. Az antipszichotikumokkal – beleértve a kvetiapint is – kezelt betegeknél figyelni kell a hyperglykaemia jeleit és tüneteit (mint például polydipsia, polyuria, polyphagia és gyengeség), valamint diabetes mellitus vagy kockázati tényezőinek fennállása esetén a betegeknél rendszeresen monitorozni kell a vércukorszint egyensúlyának romlását.

A testtömeget rendszeresen ellenőrizni kell.

Lipidek

A kvetiapinnal végzett klinikai vizsgálatokban a trigliceridek, az LDL‑koleszterin és az összkoleszterin szintjének emelkedését, valamint a HDL‑koleszterin szintjének csökkenését figyelték meg (lásd 4.8pont). Ezek az eltérések a klinikai gyakorlatnak megfelelően kezelendők.

QT szakasz megnyúlás

Klinikai vizsgálatokban és az alkalmazási előírásnak megfelelően alkalmazva a kvetiapin nem eredményezte az abszolút QT szakasz következetes megnyúlását. A poszt‑marketing alkalmazás során néhány esetben a kvetiapin terápiás dózisban történő alkalmazásakor (lásd 4.8pont) és túladagoláskor QT‑szakasz megnyúlást jelentettek (lásd 4.9pont). Más antipszichotikumokhoz hasonlóan a kvetiapin felírásakor is óvatosan kell eljárni azon betegek esetében, akiknél cardiovascularis betegség vagy a családi anamnézisben megnyúlt QT‑intervallum mutatható ki. Fokozott óvatosság szükséges azokban az esetekben is, amelyekben a kvetiapint más, a QTc‑szakaszt ismerten megnyújtó gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, egyidejűleg adott neuroleptikumok esetében, különösen időskorú betegeknél, congenitalis „hosszú/megnyúlt QT szindrómában”, pangásos szívelégtelenségben, szívizom hypertrophiában, hypokalaemiában és hypomagnesaemiában szenvedő betegek esetében (lásd 4.5pont).

Cardiomyopathia és myocarditis

A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő időszakban cardiomyopathiás és myocarditises esetekről számoltak be (lásd 4.8pont). Cardiomyopathia vagy myocarditis gyanúja esetén mérlegelni kell a kvetiapin-kezelés felfüggesztését.

Súlyos, bőrt érintő nemkívánatos reakciók

A kvetiapin-kezeléssel összefüggésben nagyon ritkán súlyos, életveszélyes vagy halálos kimenetelű, bőrt érintő nemkívánatos reakciókat (severe cutaneous adverse reactions, SCARs) jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), a toxicus epidermalis necrolysist (TEN), az akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP), az erythema multiformét (EM) és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszer okozta bőrkiütést /drug reaction with eosinophilia and systemic symptoms (DRESS)/. A súlyos, bőrt érintő nemkívánatos reakciók általában a következő tünetegyüttes egy vagy több tünetével jellemezhetők: kiterjedt bőrkiütés, ami lehet viszkető vagy pustulákkal járó bőrkiütés, exfoliatív dermatitis, láz, lymphadenopathia és lehetséges eosinophilia vagy neutrophilia. Ezeknek a reakcióknak a legtöbbje a kvetiapin-kezelés elkezdését követően 4héten belül alakult ki, néhány DRESS-reakció a kvetiapin-kezelés elkezdését követően 6héten belül jelentkezett. Amennyiben ezekre a súlyos bőrreakciókra utaló jelek és tünetek mutatkoznak, a kvetiapin-kezelést azonnal fel kell függeszteni és fontolóra kell venni egyéb terápiás lehetőséget.

Megvonás

A kvetiapin‑kezelés hirtelen felfüggesztésekor akut megvonási tünetekről számoltak be, mint pl. hányinger, hányás, álmatlanság, fejfájás, hasmenés, szédülés és ingerlékenység. Fokozatos, legalább egy‑két héten át tartó megvonás ajánlott (lásd 4.8pont).

A kvetiapin alkalmazását a demenciához társuló pszichózis kezelésére nem engedélyezték.

Atípusos antipszichotikumokkal kezelt demenciás betegek körében végzett, randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálatok alapján megközelítőleg háromszor nagyobb a cerebrovascularis megbetegedések kialakulási kockázata. A fokozott kockázat mechanizmusa még nem ismert, annak lehetősége egyéb antipszichotikum alkalmazásakor és egyéb betegpopulációban sem zárható ki. A kvetiapint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a stroke kockázati tényezői fennállnak.

Az atípusos antipszichotikus szerekkel végzett vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a demenciához társuló pszichózisban szenvedő időskorú betegek mortalitási kockázata emelkedik a placebóval szemben.

Két különböző, 10hetes placebokontrollos vizsgálatban azonban ugyanebben a beteg‑populációban (n=710; életkor: 56 és 99év között, átlag 83év) a kvetiapinnal kezelt betegek mortalitási rátája 5,5% volt, szemben a placebocsoport 3,2%‑os arányával. E vizsgálatokban különböző, az adott betegpopulációban várható halálokok szerepeltek.

Parkinson-kóros idősek/parkinzonizmus

Egy major depressziós zavarokkal küzdő, kvetiapinnal kezelt betegek körében végzett népesség alapú retrospektív vizsgálat az elhalálozás emelkedett kockázatát mutatta a 65éves kor feletti betegek körében. Ez az összefüggés nem volt megfigyelhető akkor, amikor a Parkonsin-kóros betegeket kivették az elemzésből. Körültekintéssel kell eljárni, amikor a kvetiapint Parkinson-kóros betegeknek rendelik.

Dysphagia

Dysphagiát (lásd 4.8pont) jelentettek a kvetiapinnal kapcsolatban. A kvetiapint óvatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknél az aspirációs pneumónia kockázata fennáll.

Constipatio és intestinalis obstructio

A constipatio az intestinalis obstructio kockázati tényezője. A kvetiapinnal kapcsolatban constipatiót és intestinalis obstructiót jelentettek (lásd 4.8pont). Ez magában foglal olyan halálos kimenetelű eseteket is, amelyekben a betegek az intestinalis obstructio magasabb kockázatának voltak kitéve, beleértve azokat, akik több, motilitást csökkentő gyógyszert alkalmaznak együttesen, és/vagy azon betegeket, akik esetleg nem számolnak be a constipatio tüneteiről. A bélelzáródást/ileust mutató betegeket szoros ellenőrzés alatt kell tartani, és sürgősen ellátásban kell részesíteni.

Vénás thromboembolia (VTE)

Antipszichotikumok alkalmazása kapcsán vénás thromboemboliás (VTE) eseteket jelentettek. Mivel az antipszichotikumokkal kezelt betegek esetében gyakoriak a vénás thromboembolia szerzett rizikófaktorai, a kvetiapin-kezelés előtt és alatt a VTE összes lehetséges kockázati tényezőjét azonosítani kell, és megelőző intézkedéseket kell tenni.

Pancreatitis

A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatal utáni időszakban pancreatitisről is beszámoltak. A forgalomba hozatal utáni beszámolók esetében – noha nem minden esetben álltak fenn kockázati tényezők – sok betegnél álltak fenn pancreatitisszel igazoltan összefüggő tényezők, például emelkedett trigliceridszint (lásd 4.4pont), epekövek és alkoholfogyasztás.

Helytelen gyógyszeralkalmazás és gyógyszerrel történő visszaélés

Helytelen gyógyszeralkalmazással és gyógyszerrel történő visszaélésekkel kapcsolatos eseteket jelentettek. A kvetiapint óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében alkohollal vagy kábítószerrel kapcsolatos visszaélés szerepel.

További információk

Akut mérsékelt és súlyos mániás epizódok kezelésében a kvetiapin nátrium‑valproáttal vagy lítiummal való együttes alkalmazására vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat, de a kombinációs terápiát a betegek jól tolerálták (lásd 4.8 és 5.1pont). A vizsgálatok szerint a hatások a kezelés 3.hetére összeadódnak.

Laktóz

A Kventiax SR laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorbcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

Kventiax SR 50mg-os retard tabletta:

Ez a gyógyszer 8,44mg nátriumot tartalmaz retard tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 0,42%-ának felnőtteknél.

Kventiax SR 150mg-os retard tabletta:

Ez a gyógyszer 14,53mg nátriumot tartalmaz retard tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 0,73%-ának felnőtteknél.

Kventiax SR 200mg-os retard tabletta:

Ez a gyógyszer 19,38mg nátriumot tartalmaz retard tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 0,97%-ának felnőtteknél.

Kventiax SR 300mg-os retard tabletta:

Ez a gyógyszer 29,06mg nátriumot tartalmaz retard tablettánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 1,45%-ának felnőtteknél.

Tekintettel a kvetiapin primer központi idegrendszeri hatásaira, a kvetiapin óvatossággal alkalmazható más központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel együtt, valamint alkoholos befolyásoltság alatt.

A kvetiapint elővigyázatossággal alkalmazandó egyéb szerotonerg gyógyszerekkel, például MAO-gátlókkal, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-k), szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlókkal (SNRI-k) vagy triciklusos antidepresszánsokkal együtt, ugyanis ekkor fokozódik a szerotonin-szindróma (egy potenciálisan életveszélyes betegség) kockázata (lásd 4.4 pont).

Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akik egyéb antikolinerg (muszkarin) hatású gyógyszereket is szednek (lásd 4.4pont).

A kvetiapin citokróm P450 által történő metabolizmusáért elsősorban a CYP3A4 felelős. Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatban a kvetiapin (25mg) és a CYP3A4‑inhibitor ketokonazol együttadása a kvetiapin AUC értékének 5‑8‑szoros emelkedését okozta. Ennek alapján a kvetiapin CYP3A4‑inhibitorokkal való együttadása ellenjavallt. Hasonló okok miatt nem ajánlott grépfrútlé fogyasztása kvetiapin‑terápia mellett.

Abban a többdózisos klinikai vizsgálatban, amelyben a kvetiapin farmakokinetikáját vizsgálták karbamazepin‑kezelés (májenzim‑induktor) előtt és közben, a karbamazepin együttadása szignifikánsan megnövelte a kvetiapin clearance‑ét. Ennek következtében a szisztémás kvetiapin‑expozíció (AUC) átlagosan az önmagában adott kvetiapin‑érték 13%‑ára csökkent, noha egyes betegeknél a hatás nagyobb volt. Az interakció következtében a plazmakoncentráció alacsonyabb lehet, ami befolyásolhatja a kvetiapin‑kezelés hatékonyságát.

Kvetiapin és fenitoin (mikroszomális enzimindukáló) együttes alkalmazása a kvetiapin clearance‑ének nagymértékű, mintegy 450%‑os növekedését okozta. A kvetiapin‑kezelés csak akkor kezdhető el májenzim‑induktorokat szedő betegeknél, ha az orvos megítélése szerint a kvetiapin‑kezeléstől várható előny meghaladja a májenzim induktor‑kezelés abbahagyásával járó kockázatot. Fontos, hogy a májenzim induktor‑kezelés bármilyen változtatása fokozatosan történjen. Szükség esetén olyan gyógyszerrel kell helyettesíteni, amelynek nincs enziminduktor hatása (pl. nátrium‑valproát) (lásd 4.4pont).

A kvetiapin farmakokinetikáját az antidepresszáns hatású imipramin (CYP 2D6 inhibitor) és fluoxetin (CYP 3A4 és CYP 2D6 inhibitor) együttadása jelentősen nem befolyásolja.

Riszperidonnal vagy haloperidollal (antipszichotikumok) való együttadás nem befolyásolta szignifikánsan a kvetiapin farmakokinetikáját. Kvetiapin és tioridazin együttes alkalmazása azonban a kvetiapin clearance megközelítőleg 70%‑os növekedését okozta.

A kvetiapin farmakokinetikáját a cimetidin egyidejű adása nem befolyásolja.

A készítmény nem befolyásolta a lítium farmakokinetikáját.

Egy 6hetes, randomizált vizsgálatban, amelyben lítium és kvetiapin retard tabletta, valamint placebo és kvetiapin retard tabletta kombinációját vizsgálták akut mániában szenvedő felnőtt betegeknél, az extrapiramidális tünetek (különösen a tremor), a somnolentia, és a testtömeg-gyarapodás magasabb incidenciáját figyelték meg, mint a placebót is kapó csoportban (lásd 5.1pont).

Együttadás során sem a nátrium‑valproát, sem a kvetiapin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben.

Valproátot, kvetiapint vagy mindkettőt kapó gyermekek és serdülők retrospektív vizsgálatában a leucopenia és a neutropenia magasabb incidenciáját figyelték meg a kombinációs csoportban, mint a monoterápiás csoportokban.

Gyakran alkalmazott cardiovascularis szerekkel nem végeztek formális interakciós vizsgálatokat.

Fokozott óvatosság szükséges a kvetiapin és más, az elektrolit‑egyensúlyt ismerten megbontó vagy a QT‑intervallumot megnyújtó gyógyszerek együttes alkalmazásakor.

Előfordult, hogy az enzim immunoassay metadonra és triciklusos antidepresszánsokra fals pozitív eredményt mutatott kvetiapint szedő betegeknél. Ajánlott a kérdéses immunoassay vizsgálati eredmények megerősítése a megfelelő kromatográfiás eljárással.

Terhesség

Első trimeszter

A kvetiapin hatásának kitett terhességekből származó, többek között egyéni beszámolókkal és megfigyeléses vizsgálatokkal kapcsolatban közzétett, korlátozott mennyiségű adat (vagyis 300 és 1000 közötti terhességkimenetel) nem utal a malformatiók kezelés miatt megnövekedett kockázatára. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem vonható le végleges következtetés. Állatkísérletekben reproduktív toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3pont). A kvetiapin ezért csak akkor alkalmazható terhesség alatt, ha az előnyök ellensúlyozzák a potenciális kockázatokat.

Harmadik trimeszter

Ha az antipszichotikumokat (beleértve a kvetiapint is) a terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazzák, a szülést követően az újszülöttben fennáll a mellékhatások, például változó súlyosságú és idejű extrapiramidális és/vagy elvonási tünetek, kialakulásának kockázata. Előfordultak agitációval, fokozott vagy csökkent izomtónussal, tremorral, aluszékonysággal, respiratoricus distresszel járó esetek, valamint táplálkozási zavarral kapcsolatos mellékhatás‑jelentések. Az újszülötteket emiatt alapos megfigyelés alatt kell tartani.

Szoptatás

A kvetiapin humán anyatejbe való kiválasztódásával kapcsolatos publikált beszámolók rendkívül korlátozott adatai alapján a kvetiapin kiválasztódása terápiás dózis mellett inkonzisztensnek tűnik. Robusztus adatok hiányában a szoptatás abbahagyásáról vagy a Kventiax SR-terápia leállításáról a szoptatás gyermek számára jelentett előnyeinek, illetve a terápia anya számára jelentett előnyeinek mérlegelésével kell dönteni.

Termékenység

A kvetiapin humán termékenységre gyakorolt hatását még nem értékelték. Noha patkányokban emelkedett prolaktinszinttel kapcsolatos hatásokat figyeltek meg, ezek nem relevánsak közvetlenül az emberek szempontjából (lásd 5.3pont „A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei”).

A központi idegrendszerre gyakorolt primer hatása miatt a kvetiapin befolyásolhatja a szellemi éberséget igénylő tevékenységeket. Ezért a betegeket figyelmeztetni kell, hogy nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket, amíg egyéni érzékenységük nem tisztázott.

A kvetiapin‑kezelés során a leggyakrabban (az esetek ≥10%-ában) észlelt mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, szájszárazság, fejfájás, megvonási tünetek, a szérum triglicerid‑szintek emelkedése, az össz‑koleszterinszint (főként az LDL‑koleszterin) emelkedése, a HDL‑koleszterinszint csökkenése, testtömeg‑növekedés és a csökkent hemoglobinszint és extrapiramidális tünetek.

A kvetiapin-kezeléssel kapcsolatos súlyos bőrreakciókat jelentettek, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), a toxikus epidermalis necrolysist (TEN), és az eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta kiütést (DRESS szindrómát).

A kvetiapin-terápiával összefüggő mellékhatások incidenciáját az alábbi táblázatban (1.táblázat) foglaltuk össze a Council for International Organizations of Medical Sciences (CIOMS III Munkacsoport 1995) formai ajánlása alapján.

1.táblázat: Kvetiapinnal összefüggő mellékhatások

A mellékhatásokat a következő szempontok alapján rangsorolták:

Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100–<1/10), Nem gyakori (≥1/1000–<1/100), Ritka (≥1/10000–<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000), Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

(1) Lásd 4.4pont.

(2) A kezelés első két hetében aluszékonyság jelentkezhet, ami a készítmény további alkalmazása során általában megszűnik.

(3) Egyes betegeknél a szérum transzamináz (SGPT, SGOT) vagy a gamma‑GT szintjeinek tünetmentes növekedését figyelték meg (változás a normálértékről a normálérték felső határának háromszorosát meghaladó értékre bármely alkalommal). Ezek az eltérések a kvetiapin‑kezelés folytatásakor is általában reverzibilisnek bizonyultak.

(4) Egyéb alfa1‑adrenerg blokkoló hatással rendelkező antipszichotikumokhoz hasonlóan, különösen a terápia megkezdésekor a kvetiapin is kiválthat orthostaticus hypotoniát, ami szédüléssel, tachycardiával és egyes betegeknél ájulással járhat együtt (lásd 4.4pont) különösen a kezdeti dózistitrálási időszakban.

(5) Ezen mellékhatások gyakoriságának meghatározása az azonnali felszívódású kvetiapinnal kapcsolatos mellékhatás bejelentések alapján (Adverse Drug Report) posztmarketing adatokból történt.

(6) Éhgyomri vércukor szint ≥126mg/dl (≥7mmol/l) vagy a nem éhgyomri vércukor szint ≥200mg/dl (≥11,1mmol/l) legalább egy alkalommal.

(7) A dysphagia előfordulási gyakoriságának emelkedését kvetiapin‑kezelés mellett csak a bipoláris betegség depressziós fázisára irányuló klinikai vizsgálatokban figyelték meg.

(8) Testtömeg‑gyarapodás >7% a kiindulási értékhez képest, amely főleg a kezelés első heteiben jelentkezik.

(9) A következő megvonási tüneteket figyelték meg leggyakrabban akut, placebokontrollos, monoterápiás klinikai vizsgálatokban: álmatlanság, hányinger, fejfájás, hasmenés, hányás, szédülés, ingerlékenység. A tünetek előfordulása egy héttel a kezelés megszakítása után jelentősen csökkent.

(10) Trigliceridszint ≥200mg/dl (≥2,258mmol/l) (18éves vagy afeletti betegek) vagy ≥150mg/dl (≥1,694mmol/l) (18év alatti betegek) legalább egy alkalommal.

(11) Koleszterinszint ≥240mg/dl (≥6,2064mmol/l) (18éves vagy afeletti betegek) vagy ≥200mg/dl (≥5,172mmol/l) (18év alatti betegek) legalább egy alkalommal. Gyakori volt a ≥30mg/dl (≥0,769mmol/l) LDL‑koleszterinszint növekedés. Azoknál a betegeknél, ahol ez a növekedés előfordult, az átlagos változás 41,7mg/dl (≥1,07mmol/l) volt.

(12) Lásd az alábbi szöveget

(13) Thrombocytaszám <100x10⁹/l legalább egy alkalommal.

(14) A klinikai vizsgálatokból származó mellékhatás‑jelentések alapján a megemelkedett kreatin‑foszfokináz szint nem hozható kapcsolatba neurolepticus malignus szindrómával.

(15) Prolaktinszint (18év feletti betegeknél): >20mikrogramm/l (>869,56pmol/l) férfiaknál; >30mikrogramm/l (>1304,34pmol/l) nőknél bármely alkalommal.

(16) Eleséshez vezethet.

(17) HDL‑koleszterinszint <40mg/dl (1,025mmol/l) férfiaknál; <50mg/dl (1,282mmol/l) nőknél, bármely alkalommal.

(18) Azon betegek incidenciája, akiknél a QTc‑szakasz <450ezredmásodpercről ≥450ezredmásodpercre módosult, ≥30ezredmásodperc növekedéssel. A kvetiapinnal végzett placebokontrollos vizsgálatokban a klinikailag jelentős QT‑megnyúlást mutató betegek incidenciájának változása és az átlagos változás mértéke hasonló volt a kvetiapin- és a placebocsoportban.

(19) >132mmol/l‑ről ≤132mmol/l–re történő változás legalább egy alkalommal.

(20) Szuicid késztetésről és szuicid viselkedésről számoltak be a kvetiapin‑terápia alatt és nem sokkal a kezelés befejezése után (lásd 4.4 és 5.1pont).

(21) Lásd 5.1pont.

(22) A hemoglobinszint csökkenése (férfiaknál ≤13g/dl [8,07mmol/l], nőknél ≤12g/dl [7,45mmol/l]) a kvetiapint szedő betegek 11%‑ánál fordult elő legalább egy alkalommal a klinikai vizsgálatok során, beleértve a vizsgálatok nyílt szakaszát is. Ezen betegek esetén a hemoglobin‑szint átlagos maximum csökkenése bármely esetben –1,5g/dl volt.

(23) Ezeket gyakran olyan esetekben jelentették, amikor tachycardia, szédülés, orthostaticus hypotonia és/vagy szív‑/légzőszervi betegség állt fenn.

(24) Minden vizsgálatra vonatkozóan a kiindulási értékről a potenciálisan klinikailag jelentős értékre történő, a kiindulás után bármikor bekövetkező változáson alapulóan.

A teljes T4, a szabad T4, a teljes T3 és szabad T3 változás meghatározása: <0,8 × alsó normálérték (pmol/l), a TSH szint változásra vonatkozóan pedig >5mIU/l bármely alkalommal.

(25) Az idős (65év feletti) betegeknél nagyobb arányban fordul elő a hányás.

(26) Neutrophil sejtszám megváltozása: a kiinduláskori ≥1,5×10⁹/l‑ről <0,5×10⁹/l‑re a kezelés ideje alatt bármely alkalommal. Azon betegek gyakoriságán alapulóan, akiknél az összes, kvetiapinnal folytatott klinikai vizsgálatban súlyos neutropenia (<0,5×10⁹/l) és infekció jelentkezett (lásd 4.4pont).

(27) Minden vizsgálatra vonatkozóan a kiindulási értékről a potenciálisan klinikailag jelentős értékre történő, a kiindulás után bármikor bekövetkező változáson alapulóan. A változás meghatározása az eosinophilok tekintetében >1×10⁹sejt/l bármely alkalommal.

(28) Minden vizsgálatra vonatkozóan a kiindulási értékről a potenciálisan klinikailag jelentős értékre történő, a kiindulás után bármikor bekövetkező változáson alapulóan. A változás meghatározása a fehérvérsejtszám tekintetében ≤3×10⁹sejt/l bármely alkalommal.

(29) A kvetiapin klinikai vizsgálatai során metabolikus szindrómával kapcsolatosan jelentett nemkívánatos események alapján.

(30) Néhány beteg esetén több mint egy metabolikus faktor (testsúly, vércukor és lipid érték) rosszabbodását figyelték meg a klinikai vizsgálatok során (lásd 4.4pont).

(31) Lásd 4.6pont.

(32) A kezelés kezdetekor vagy röviddel azt követően léphet fel, és hypotoniával és/vagy syncope‑val járhat. A gyakoriság a kvetiapinnal folytatott összes klinikai vizsgálatból származó bradycardia és ezzel kapcsolatos események mellékhatások bejelentésein alapul.

(33) Retrospektív, nem randomizált epidemiológiai vizsgálat alapján.

QT‑idő meghosszabbodást, kamrai arrhythmiát, hirtelen megmagyarázhatatlan halálesetet, szívmegállást és torsades de pointes‑et jelentettek neuroleptikumok alkalmazása során, amelyek gyógyszercsoportra jellemző hatásoknak tekintendők.

Gyermekek és serdülők

A fent leírt mellékhatások megjelenésére lehet számítani a gyermekek és serdülők kezelésekor is. A következő táblázat azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyek a gyermekek és serdülők (10‑től 17éves korig) között nagyobb gyakorisággal fordultak elő, mint a felnőtteknél, vagy amelyeket felnőtteknél nem tapasztaltak.

2.táblázat: A kvetiapinnal összefüggő azon mellékhatások, amelyek gyakrabban fordulnak elő gyermekeknél és serdülőknél, mint felnőtteknél, illetve amelyeket felnőtteknél nem tapasztaltak

A mellékhatásokat a következő szempontok alapján rangsorolták:

Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100–<1/10), Nem gyakori (≥1/1000–<1/100), Ritka (≥1/10000–<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000), Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

(1) Prolaktinszint (18év alatti betegek) >869,56pikomol/l (>20mikrogramm/l) férfiaknál és >1130,428pikomol/l (>26mikrogramm/l) nőknél bármely alkalommal. A betegek kevesebb mint 1%‑ánál emelkedett >100mikrogramm/l-nél magasabbra a prolaktinszint.

(2) A vérnyomás (National Institutes of Health (NIH) kritériumai alapján meghatározott) klinikailag szignifikáns küszöbérték fölé tolódása vagy 20Hgmm‑nél nagyobb szisztolés vagy 10Hgmm‑nél nagyobb diasztolés emelkedés bármely alkalommal, két akut (3‑6hetes), placebokontrollos, gyermekek és serdülők körében végzett klinikai vizsgálat adatai alapján.

(3) Megjegyzés: a gyakoriság megegyezik a felnőtteknél megfigyelttel, de az ingerlékenység más klinikai képhez társulhat gyermekeknél és serdülőknél, mint felnőtteknél.

(4) Lásd 5.1pont.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A leírt klinikai panaszok és tünetek a gyógyszer ismert farmakológiai hatásainak fokozódásából (álmosság, szedáció, tachycardia, hypotonia és antikolinerg hatások) származtak.

A túladagolás a QT-szakasz megnyúlásához, görcsrohamokhoz, status epilepticushoz, rhabdomyolysishez, légzésdepresszióhoz, vizeletretencióhoz, zavartsághoz, deliriumhoz és/vagy agitatióhoz, kómához és halálhoz vezethet.

A már meglévő súlyos cardiovascularis megbetegedés megemelkedett kockázati tényezőt jelenthet a túladagolás során kialakuló hatásokban (lásd 4.4pont Orthostaticus hypotonia).

A túladagolás kezelése

A kvetiapinnak specifikus antidotuma nincs. Súlyos mérgezés esetén gondolni kell arra, hogy azt többféle gyógyszer egyidejű hatása is okozhatja. Intenzív terápia (légutak átjárhatóságának biztosítása, megfelelő oxigenizálás és lélegeztetés, cardiovascularis rendszer működésének monitorozása és gyógyszeres támogatása) javasolt. A szakirodalom alapján a delíriumot és agitatiót, valamint egyértelműen antikolinerg szindrómát mutató betegek 1-2mg fizosztigminnel kezelhetők (folyamatos EKG-monitorozás mellett). Ez standard kezelésként nem javasolt, mivel a fizosztigmin hátrányosan befolyásolhatja a szív ingerületvezetését. A fizosztigmin akkor alkalmazható, ha nincsenek EKG-rendellenességek. Szívritmuszavarok, bármilyen fokú blokk, illetve kiszélesedett QRS esetén a fizosztigmin nem alkalmazható.

A túladagolt gyógyszer felszívódásának megelőzését nem vizsgálták, de súlyos mérgezés esetén megfontolandó a gyomormosás, amennyiben az a bevételt követő egy órán belül kivitelezhető. Aktív szén alkalmazása megfontolandó.

A kvetiapin túladagolásakor jelentkező makacs hypotoniát a megfelelő módon kell kezelni, pl. intravénás folyadékkal és/vagy szimpatomimetikumokkal. Az adrenalin és a dopamin kerülendő, mivel a béta-receptorok stimulációja kvetiapin indukálta alfablokád esetén súlyosbíthatja a hypotoniát.

A módosított hatóanyagleadású kvetiapin-készítmény túladagolásakor, az azonnali hatóanyagleadású készítmény túladagolásához képest később alakul ki a sedativ hatás csúcsa, illetve a sedativ állapot oldódása, és a beteg állapota lassabban javul.

A módosított hatóanyagleadású (XR) kvetiapin-készítmény túladagolásakor gyomorbezoárok kialakulását jelentették, és megfelelő képalkotó diagnosztikai vizsgálat javasolt a beteg további ellátásnak megítéléséhez. A bezoár eltávolítására rutin eljárásként alkalmazott gyomormosás a massza ragacsos, gumiszerű állaga miatt sikertelen lehet.

Néhány esetben a farmakobezoárt endoszkópos eljárással sikeresen eltávolították.

A szoros orvosi felügyelet és megfigyelés mindaddig szükséges, míg a beteg állapota nem rendeződik.