LACOSAMIDE ANFARM 10 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LACOSAMIDE 10 MG/ML
A Lacosamide Anfarm monoterápiaként javallott 2éves kortól epilepsziában szenvedő,
gyermekek és serdülők valamint felnőttek – másodlagos generalizációval járó vagy anélküli – parciális görcsrohamainak kezelésére.
A Lacosamide Anfarm adjuváns terápiaként javallott
-
epilepsziában szenvedő, kétévesnél idősebb gyermekek, serdülők és felnőttek – másodlagos generalizációval járó vagy anélküli – parciális görcsrohamainak kezelésére;
-
idiopátiás generalizált epilepsziában szenvedő, 4évesnél idősebb gyermekek, serdülők és felnőttek elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamainak kezelésére.
Adagolás
Az orvosnak a testtömeg és a dózis szerinti legmegfelelőbb gyógyszerformát és hatáserősséget kell felírnia.
A lakozamid-terápia elkezdhető mind szájon át történő (tabletta vagy szirup) vagy intravénás alkalmazással (oldatos infúzió). Az oldatos infúzió alternatív készítmény olyan betegek számára, akiknél a szájon át történő alkalmazás átmenetileg nem lehetséges. Az intravénás lakozamid-kezelés teljes időtartamát a kezelőorvos határozza meg, klinikai vizsgálatok során öt napon át, naponta kétszer alkalmazott lakozamid infúzióval szereztek tapasztalatot. Az intravénásról a szájon át történő alkalmazásra, illetve a szájon át történő alkalmazásról az intravénásra való áttérés közvetlenül, titrálás nélkül végezhető.
A napi összdózist és a napi kétszeri adagolást fenn kell tartani. Szorosan monitorozni kell azokat a betegeket, akiknek ismert ingerületvezetési zavarai vannak, egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, amelyek PR-megnyúlást okoznak vagy súlyos szívbetegségben (például myocardialis infarctus vagy szívelégtelenség) szenvednek, ha a lakozamid napi dózisa meghaladja a 400mg-ot. (lásd alább az Alkalmazás módja és 4.4 pont)
A lakozamidot naponta kétszer kell alkalmazni (körülbelül 12 órás időközzel).
A felnőttek, serdülők és 2évesnél idősebb gyermekek ajánlott adagolását az alábbi táblázat foglalja össze.
| 50kg-osvagyannálnagyobbtesttömegűgyermekek,serdülőkésfelnőttek | ||
| Kezdő dózis | Titrálás(lépcsőzetesen növelve) | Maximális ajánlott dózis |
| Monoterápia: 50mg naponta kétszer (100mg/nap) vagy 100mg naponta kétszer (200mg/nap) Adjuvánsterápia: 50mg naponta kétszer (100mg/nap) | 50mg kétszer egy nap (100mg/nap) heti rendszeresség- gel | Monoterápia: legfeljebb 300mg naponta kétszer (600mg/nap) Adjuvánsterápia: legfeljebb 200mg naponta kétszer (400mg/nap) |
| Alternatívkezdetiadagolás* (ha alkalmazható): 200mg egyszeri telítő dózis, amelyet naponta kétszer 100mg követ (200mg/nap) | ||
| *A telítő dózis alkalmazása olyan körülmények között lévő betegeknél kezdhető el, amikor az orvos megállapítja, hogy a lakozamid dinamikus egyensúlyi állapotban mért plazmakoncentrációjának és terápiás hatásának gyors elérése garantált. Ezt orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni, figyelembe véve a súlyos szívritmuszavar és a központi idegrendszeri mellékhatások előfordulási gyakoriságának esetleges emelkedését (lásd 4.8 pont). A telítő dózis alkalmazását nem vizsgálták akut körülmények között, például status epilepticusban. | ||
| 2éveskorfelettigyermekekés50kg-nálkisebbtesttömegűserdülők* | ||
| Kezdő dózis | Titrálás(lépcsőzetesen növelve) | Maximális ajánlott dózis |
| Monoterápia és adjuváns terápia: 1mg/ttkg naponta kétszer (2mg/ttkg/nap) | 1mg/ttkg kétszer egy nap (2mg/ttkg/nap) heti rendszeresség- gel | Monoterápia: legfeljebb 6mg/ttkg naponta kétszer (12mg/ttkg/nap) ≥ 10kg – < 40kg közötti testtömegű betegeknél legfeljebb 5mg/ttkg naponta kétszer (10mg/ttkg/nap) ≥ 40kg – < 50kg közötti testtömegű betegeknél |
| Adjuváns terápia: legfeljebb 6mg/ttkg naponta kétszer (12mg/ttkg/nap) ≥ 10kg – < 20kg közötti testtömegű betegeknél legfeljebb 5mg/ttkg naponta kétszer (10mg/ttkg/nap) ≥ 20kg – < 30kg közötti testtömegű betegeknél legfeljebb 4mg/ttkg naponta kétszer (8mg/ttkg/nap) ≥ 30kg – < 50kg közötti testtömegű betegeknél | ||
50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekek, serdülők és felnőttek
Monoterápia (a parciális görcsrohamok kezelésére)
A javasolt kezdő dózis naponta kétszer 50mg (100mg/nap), amelyet egy héttel később naponta kétszer 100mg-os (200 mg/nap) kezdő terápiás dózisra kell emelni.
A lakozamid-kezelés naponta kétszer 100mg-os (200mg/nap) kezdő dózissal is elindítható, az orvosnak a görcsrohamok csökkentésének szükségessége és a lehetséges mellékhatások összehasonlításával végzett mérlegelése alapján.
A válaszreakciótól és a toleranciától függően a fenntartó dózis minden héten tovább emelhető naponta kétszer 50mg-mal (100mg/nap), a naponta kétszer 300mg maximális ajánlott dózis (600mg/nap) eléréséig.
Azoknál a betegeknél, akik elérték a napi kétszeri 200mg-nál (400mg/nap) magasabb dózist, és további antiepilepsziás gyógyszer adása szükséges, az alábbi adjuváns terápiára vonatkozó adagolási ajánlást kell követni.
Adjuváns terápia (a parciális görcsrohamok vagy az elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamok kezelésére)
A javasolt kezdő dózis naponta kétszer 50mg (100mg/nap), amelyet egy héttel később naponta kétszer 100mg-os (200mg/nap) kezdő terápiás dózisra kell emelni.
A válaszreakciótól és a toleranciától függően a fenntartó dózis hetenként naponta kétszer 50mg-mal (100mg/nap) tovább emelhető, a napi kétszeri 200mg-os (400mg/nap) maximális ajánlott dózis eléréséig.
2éves kor feletti gyermekek és 50kg-nál kisebb testtömegű serdülők
A dózist testtömeg alapján kell meghatározni.
Monoterápia (a parciális görcsrohamok kezelésére)
Az ajánlott kezdő dózis 1mg/ttkg naponta kétszer (2mg/ttkg/nap), amelyet egy hét után a kezdeti terápiás dózisra, napi kétszeri 2mg/ttkg-ra (4mg/ttkg/nap) kell emelni.
A válaszreakciótól és a toleranciától függően a fenntartó dózis minden héten napi kétszeri 1mg/ttkg-mal (2mg/ttkg/nap) tovább emelhető. A dózist fokozatosan kell növelni az optimális válaszreakció eléréséig. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni. 10kg és 40kg közötti testtömegű gyermekeknél napi kétszeri 6mg/ttkg (12mg/ttkg/nap) maximális dózis ajánlott. 40 kg és 50kg közötti testtömegű gyermekeknél napi kétszeri 5mg/ttkg (10mg/ttkg/nap) maximális dózis ajánlott.
Az alábbi táblázatok példákat mutatnak be az oldatos infúzió alkalmazási térfogatára az előírt dózis és testtömeg függvényében. Az oldatos infúzió pontos mennyiségét a gyermek pontos testtömegének megfelelően kell kiszámítani.
A 10kg és kevesebbmint40kgközöttitesttömegű,2éves kor feletti gyermekek napikétszeri monoterápiás dózisa a parciális görcsroham kezelésére
| Hét | 1. hét | 2. hét | 3. hét | 4. hét | 5. hét | 6. hét | ||||||
| Előírt dózis | 0,1ml/ttkg (1mg/ttkg) Kezdő dózis | 0,2ml/ttkg (2mg/ttkg) | 0,3ml/ttkg (3mg/ttkg) | 0,4ml/ttkg (4mg/ttkg) | 0,5ml/ttkg (5mg/ttkg) | 0,6ml/ttkg (6mg/ttkg) Maximális ajánlott dózis | ||||||
| Testtömeg | Beadott térfogat | |||||||||||
| 10kg | 1ml (10mg) | 2ml (20mg) | 3ml (30mg) | 4ml (40mg) | 5ml (50mg) | 6ml (60mg) | ||||||
| 15kg | 1,5ml (15mg) | 3ml (30mg) | 4,5ml (45mg) | 6ml (60mg) | 7,5ml (75mg) | 9ml (90mg) | ||||||
| 20kg | 2ml (20mg) | 4ml (40mg) | 6ml (60mg) | 8ml (80mg) | 10ml (100mg) | 12ml (120mg) | ||||||
| 25kg | 2,5ml (25mg) | 5ml (50mg) | 7,5ml (75mg) | 10ml (100mg) | 12,5ml (125mg) | 15ml (150mg) | ||||||
| 30kg | 3ml (30mg) | 6ml (60mg) | 9ml (90mg) | 12ml (120mg) | 15ml (150mg) | 18ml (180mg) | ||||||
| 35kg | 3,5ml (35mg) | 7ml (70mg) | 10,5ml (105mg) | 14ml (140mg) | 17,5ml (175mg) | 21ml (210mg) | ||||||
A 40kgéskevesebbmint50kgközöttitesttömegű gyermekek és serdülők napikétszeri monoterápiás dózisa (1) a parciális görcsroham kezelésére
| Hét | 1. hét | 2. hét | 3. hét | 4. hét | 5. hét |
| Előírt dózis | 0,1ml/ttkg (1mg/ttkg) Kezdő dózis | 0,2ml/ttkg (2mg/ttkg) | 0,3ml/ttkg (3mg/ttkg) | 0,4ml/ttkg (4mg/ttkg) | 0,5ml/ttkg (5mg/ttkg) Maximális ajánlott dózis |
| Testtömeg | Beadott térfogat | ||||
| 40kg | 4ml (40mg) | 8ml (80mg) | 12ml (120mg) | 16ml (160mg) | 20ml (200mg) |
| 45kg | 4,5ml (45mg) | 9ml (90mg) | 13,5ml (135mg) | 18ml (180mg) | 22,5ml (225mg) |
(1) Az 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű serdülőknél alkalmazott adagolás megegyezik a felnőttekével.
Adjuváns terápia (az elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamok kezelésére 4éves kortól vagy a parciális görcsrohamok kezelésére 2éves kortól)
A javasolt kezdő dózis 1mg/ttkg naponta kétszer (2mg/ttkg/nap), amelyet egy hét után napi kétszeri 2mg/ttkg (4mg/ttkg/nap) kezdeti terápiás dózisra kell emelni.
A válaszreakciótól és a toleranciától függően a fenntartó dózis minden héten napi kétszeri 1mg/ttkg-mal (2mg/ttkg/nap) tovább emelhető. A dózist fokozatosan kell beállítani az optimális válaszreakció eléréséig. A legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni. A felnőttekhez képest nagyobb clearance miatt 10kg és 20kg közötti testtömegű gyermekeknél napi kétszeri 6mg/ttkg (12mg/ttkg/nap) maximális dózis ajánlott. 20kg és 30kg közötti testtömegű gyermekeknél napi kétszeri 5mg/ttkg (10mg/ttkg/nap) maximális dózis ajánlott, és 30kg és 50kg közötti testtömegű gyermekeknél napi kétszeri 4mg/ttkg (8mg/ttkg/nap) maximális dózis ajánlott, bár nyílt vizsgálatokban (lásd 4.8 és 5.2pont) ez utóbbi csoportból, kisszámú gyermek esetében legfeljebb napi kétszeri 6mg/ttkg (12mg/ttkg/nap) dózist alkalmaztak.
Az alábbi táblázatok példákat mutatnak be az oldatos infúzió alkalmazási térfogatára az előírt dózis és testtömeg függvényében. Az oldatos infúzió pontos mennyiségét a gyermek pontos testtömegének megfelelően kell kiszámítani.
A 10kgéskevesebbmint20kgközöttitesttömegű,2éves kor feletti gyermekek napikétszeri adjuváns terápiás dózisa
| Hét | 1. hét | 2. hét | 3. hét | 4. hét | 5. hét | 6. hét |
| Előírt dózis | 0,1ml/ttkg (1mg/ttkg) Kezdő dózis | 0,2ml/ttkg (2mg/ttkg) | 0,3ml/ttkg (3mg/ttkg) | 0,4ml/ttkg (4mg/ttkg) | 0,5ml/ttkg (5mg/ttkg) | 0,6ml/ttkg (6mg/ttkg) Maximális ajánlott dózis |
| Testtömeg | Beadott térfogat | |||||
| 10kg | 1ml (10mg) | 2ml (20mg) | 3ml (30mg) | 4ml (40mg) | 5ml (50mg) | 6ml (60mg) |
| 15kg | 1,5ml (15mg) | 3ml (30mg) | 4,5ml (45mg) | 6ml (60mg) | 7,5ml (75mg) | 9ml (90mg) |
A 20kgéskevesebbmint30kgközöttitesttömegű gyermekek és serdülők napikétszeri adjuváns terápiás dózisa
| Hét | 1. hét | 2. hét | 3. hét | 4. hét | 5. hét |
| Előírt dózis | 0,1ml/ttkg (1mg/ttkg) Kezdő dózis | 0,2ml/ttkg (2mg/ttkg) | 0,3ml/ttkg (3mg/ttkg) | 0,4ml/ttkg (4mg/ttkg) | 0,5ml/ttkg (5mg/ttkg) Maximális ajánlott dózis |
| Testtömeg | Beadott térfogat | ||||
| 20kg | 2ml (20mg) | 4ml (40mg) | 6ml (60mg) | 8ml (80mg) | 10ml (100mg) |
| 25kg | 2,5ml (25mg) | 5ml (50mg) | 7,5ml (75mg) | 10ml (100mg) | 12,5ml (125mg) |
A 30kgéskevesebbmint50kgközöttitesttömegű gyermekek és serdülők napikétszer adandó adjuváns terápiás dózisa
| Hét | 1. hét | 2. hét | 3. hét | 4. hét |
| Előírt dózis | 0,1ml/ttkg (1mg/ttkg) Kezdő dózis | 0,2ml/ttkg (2mg/ttkg) | 0,3ml/ttkg (3mg/ttkg) | 0,4ml/ttkg (4mg/ttkg) Maximális ajánlott dózis |
| Testsúly | Beadott térfogat | |||
| 30kg | 3ml (30mg) | 6ml (60mg) | 9ml (90mg) | 12ml (120mg) |
| 35kg | 3,5ml (35mg) | 7ml (70mg) | 10,5ml (105mg) | 14ml (140mg) |
| 40kg | 4ml (40mg) | 8ml (80mg) | 12ml (120mg) | 16ml (160mg) |
| 45kg | 4,5ml (45mg) | 9ml (90mg) | 13,5ml (135mg) | 18ml (180mg) |
A lakozamid-kezelés kezdése telítő dózissal (kezdeti monoterápia vagy átállás monoterápiára a parciálisgörcsrohamokkezeléseesetén,vagyadjuvánsterápiaaparciálisgörcsrohamokkezelése esetén, vagy adjuvánsterápia azelsődlegesgeneralizált tónusos-klónusos görcsrohamok kezeléseesetén)
50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél a lakozamid- kezelés elkezdhető egyetlen 200mg-os telítő dózissal is, amelyet körülbelül 12órával később egy naponta kétszer 100mg-os (200mg/nap) fenntartó adagolás követ. A válaszreakciótól és a toleranciától függően a dózis tovább emelhető a fent leírtak szerint. A telítő dózis alkalmazása olyan körülmények között lévő betegeknél kezdhető el, amikor az orvos megállapítja, hogy a lakozamid dinamikus egyensúlyi állapotban mért plazmakoncentrációjának és terápiás hatásának gyors elérése garantált. Ezt orvosi felügyelet mellett kell alkalmazni, figyelembe véve a súlyos szívritmuszavar és a központi idegrendszeri mellékhatások előfordulási gyakoriságának esetleges emelkedését (lásd 4.8 pont). A telítő dózis alkalmazását nem vizsgálták akut körülmények között, például status epilepticusban.
Akezelésmegszakítása
Amennyiben a lakozamid alkalmazását meg kell szakítani, ajánlatos ezt fokozatosan végezni, heti 4mg/ttkg/nap (50kg-nál kisebb testtömegű betegeknél) vagy 200mg/nap (50kg vagy nagyobb testtömegű betegeknél) lépésekben azoknál a betegeknél, akik elérték a ≥ 6mg/ttkg/nap, illetve a ≥300mg/nap lakozamid dózist. Heti 2mg/ttkg/nap vagy 100mg/nap lépésekben történő lassúbb csökkentés is megfontolható, ha orvosilag szükséges.
Annál a betegnél, akinél súlyos szívritmuszavar jelentkezik, fel kell mérni a klinikai előny/kockázat arányát és amennyiben szükséges a lakozamid-kezelést le kell állítani.
Különlegesbetegcsoportok
Idősek(65éveskorfelett)
Idős betegeknél nincs szükség a dózis csökkentésére. Idős betegeknél figyelembe kell venni az életkorral járó vese-clearance csökkenést és az AUC-szintek emelkedését (lásd a következő, Vesekárosodás” című bekezdést és az 5.2 pontot). Epilepsziában szenvedő idős betegeknél, különösen napi 400mg-ot meghaladó dózisnál a lakozamiddal kapcsolatban csak korlátozottan állnak rendelkezésre klinikai adatok (lásd 4.4, 4.8 és 5.1 pont).
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő felnőtt és gyermekgyógyászati betegeknél (kreatinin-clearance >30ml/perc) nem szükséges a dózis módosítása. Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekgyógyászati és felnőtt betegeknél megfontolható a 200mg-os telítő dózis alkalmazása, de a dózis további emelését (>200mg/nap) elővigyázatosan kell végezni. Az 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekgyógyászati és felnőtt, súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≤ 30ml/perc) vagy végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél az ajánlott maximális dózis napi 250mg és a dózis emelését elővigyázatosan kell végezni. Amennyiben telítő dózis javallott, a 100mg-os kezdő dózist az első héten naponta kétszer 50mg-os adagolással kell folytatni. 50kg-nál kisebb testtömegű, súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél (kreatinin-clearance ≤ 30ml/perc) és végstádiumú vesebetegségben szenvedő gyermekeknél a maximális dózis 25%-os csökkentése javasolt. Minden olyan beteg esetében, akiknek hemodialízisre van szükségük, a megosztott napi dózis legfeljebb 50%- ának megfelelő kiegészítő dózis alkalmazása ajánlott, közvetlenül a hemodialízis befejezését követően. A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek kezelését elővigyázatosan kell végezni, mivel kevés a klinikai tapasztalat egy (ismeretlen farmakológiai hatású) metabolit felhalmozódásával kapcsolatban.
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű gyermekgyógyászati betegek és felnőtt betegeknél az ajánlott maximális dózis napi 300mg.
A dózisemelést ezeknél a betegeknél elővigyázatosan kell végezni, figyelembe véve az egyidejűleg fennálló vesekárosodást. Serdülők és 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű felnőttek esetén megfontolható a 200mg-os telítő dózis alkalmazása, de a dózis további emelését (> 200mg/nap) elővigyázatosan kell végezni. Felnőttek adatai alapján, az 50kg-nál kisebb testtömegű, enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél a maximális dózis 25%-os csökkentését kell alkalmazni. A lakozamid farmakokinetikáját súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem vizsgálták (lásd 5.2 pont). A lakozamid csak akkor adható súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekgyógyászati és felnőtt betegeknek, ha a várható terápiás előny meghaladja a lehetséges kockázatot. Dózismódosításra lehet szükség, ami alatt a betegnél gondosan figyelni kell a betegség aktivitását és a lehetséges mellékhatásokat.
Gyermekek és serdülők
A lakozamid alkalmazása nem ajánlott elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamok kezelésére 4év alatti gyermekeknél, és parciális görcsrohamok kezelésére 2éves kor alatt, mivel ezeknél a korcsoportoknál csak korlátozottan állnak rendelkezésre biztonságossággal és hatásossággal kapcsolatos adatok.
Telítő dózis
Telítő dózis alkalmazását gyermekeknél nem vizsgálták. 50kg-nál kisebb testtömegű serdülők és gyermekeknél a telítő dózis alkalmazása nem ajánlott.
Az alkalmazás módja
Az oldatos infúziót naponta kétszer, 15-60 perc alatt kell beadni. Az infúzió beadás időtartamára legalább 30 perc ajánlott, amikor a dózis infúziónként >200mg (például >400mg/nap.
A Lacosamide Anfarm oldatos infúzió további hígítás nélkül alkalmazható intravénásan, vagy hígítható 9mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid oldatos injekcióval, 50mg/ml (5%-os) glükóz oldatos injekcióval vagy Ringer-laktát oldatos injekcióval.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Ismert másod- vagy harmadfokú atrioventricularis- (AV-) blokk.
Öngyilkosságigondolatokésöngyilkosmagatartás
Antiepilepsziás gyógyszerekkel különböző indikációkban kezelt betegeknél öngyilkossági gondolatokat és öngyilkos magatartást jelentettek. Antiepilepsziás gyógyszerek randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálatainak metaanalízise is az öngyilkossági gondolatok és öngyilkos magatartás kismértékben emelkedett kockázatát mutatta ki. Ezen kockázat mechanizmusa nem ismert, és a rendelkezésre álló adatok nem zárják ki az emelkedett kockázat lehetőségét lakozamid esetében. Ezért a betegeknél ellenőrizni kell az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkos magatartás jeleit, és fontolóra kell venni a megfelelő kezelést. A betegek (és a betegek gondozóinak) figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérjenek orvosi tanácsot, amennyiben öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkos magatartás jelei lépnének fel (lásd 4.8 pont).
Szívritmusésingerületvezetés
Klinikai vizsgálatokban azt tapasztalták, hogy a lakozamid a PR-távolság dózisfüggő megnyúlását okozhatja. A lakozamidot elővigyázatosan kell alkalmazni proarrhythmiás állapotú betegeknél, például akiknek ismerten szív ingerületvezetési zavarai vannak, vagy súlyos szívbetegségben (például myocardialis ischaemia/infarctus, szívelégtelenség, strukturális szívbetegség, a szív nátriumion-csatornáinak zavarai), vagy akiket a szív ingerületvezetését befolyásoló gyógyszerekkel kezelnek, ideértve az antiarrhythmiás gyógyszereket és a nátriumcsatorna-blokkoló antiepileptikus gyógyszereket is (lásd 4.5 pont), továbbá idős betegeknél. Ezeknél a betegeknél a lakozamid dózisának napi 400mg fölé történő emelése előtt, és a lakozamid dinamikus egyensúlyi állapotának elérése után megfontolandó egy EKG-vizsgálat elvégzése.
Az epilepsziás betegeken lakozamiddal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban nem jelentettek pitvarfibrillációt illetve pitvarlebegést; mindkettő előfordult azonban a nyílt epilepszia-vizsgálatokban és a posztmarketing tapasztalatok során (lásd 4.8 pont).
Posztmarketing tapasztalatok alapján AV blokkot jelentettek (ideértve a másodfokú vagy súlyosabb AV blokkot). Proarrhythmiás állapotú betegeknél ventricularis tachyarrhythmiáról számoltak be. Ritka esetekben ezek az események asystoléhez, szívmegálláshoz és halálhoz vezettek a proarrhythmiás állapotú betegeknél.
A betegeket tájékoztatni kell a szívritmuszavar tüneteiről (pl. lassú, gyors vagy szabálytalan pulzus, szívdobogásérzés, légszomj, szédülés érzése, ájulás). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ezen tünetek jelentkeznek.
Szédülés
Lakozamiddal végzett kezelés során szédülést tapasztaltak, ami növelheti az esetleges sérülés, illetve az elesések előfordulását. Emiatt a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy legyenek elővigyázatosak mindaddig, amíg meg nem ismerik a gyógyszer potenciális hatásait (lásd 4.8 pont).
Segédanyagok
Ez a gyógyszer 59,8mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által felnőtteknek ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 3%-ának.
Mioklónusosgörcsrohamokújonnantörténőkialakulásánakvagyrosszabbodásánaklehetősége
Újonnan kialakult vagy rosszabbodó mioklónusos görcsrohamokról számoltak be a PGTCS-es felnőttek, gyermekek és serdülők esetében, különösen a titrálás alatt. Az egynél több görcsrohamtípussal bíró betegek esetében mérlegelni kell az egyik görcsrohamtípus kontrollálásának előnyeit a többi típus megfigyelhető rosszabbodásával szemben.
Az elektro-klinikai romlás lehetősége specifikus gyermekgyógyászati epilepsziás szindrómákban
A lakozamid biztonságosságát és hatásosságát olyan epilepszia szindrómákban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél még nem vizsgálták, akiknél a fokális és generalizált rohamok egyidejűleg lehetnek jelen.
A lakozamidot elővigyázatosan kell alkalmazni azon betegeknél, akiket olyan gyógyszerekkel kezelnek, amelyek ismert módon kapcsolatba hozhatók a PR-megnyúlással (ideértve a nátriumcsatorna-blokkoló antiepilektikumokat), valamint antiarrhythmiás gyógyszerekkel kezelt betegeknél. A klinikai vizsgálatok alcsoport elemzése azonban nem igazolta a PR-megnyúlás fokozott mértékét azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg karbamazepint, illetve lamotrigint kaptak.
Invitroadatok
Az adatok általában arra utalnak, hogy a lakozamid kölcsönhatási potenciálja alacsony. In vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a lakozamid nem indukálja a CYP1A2, CYP2B6 és CYP2C9, és nem gátolja a CYP1A1, CYP 1A2, CYP2A6, CYP2B6, CYP2C8, CYP2C9, CYP2D6 és 2E1 enzimeket a klinikai vizsgálatokban megfigyelt plazmakoncentrációkban. Egy in vitro vizsgálat arra utalt, hogy a bélben a lakozamidot nem szállítja a P-glükoprotein. In vitro adatok azt mutatják, hogy a CYP2C9, a CYP2C19 és a CYP3A4 katalizálni képes az O-dezmetil metabolit képződését.
Invivoadatok
A lakozamid nem gátolja és nem indukálja klinikailag jelentős mértékben a CYP2C19 és a CYP3A4 enzimet. A lakozamid (naponta kétszer 200mg-os dózisban) nem befolyásolta a (CYP3A4 által metabolizált) midazolám AUC-jét, de a midazolám Cmax-értéke enyhén (30%-kal) emelkedett. A lakozamid (naponta kétszer 300mg-os dózisban) nem befolyásolta a (CYP2C19 és CYP3A4 által metabolizált) omeprazol farmakokinetikáját.
A CYP2C19-gátló omeprazol (40mg-os napi egyszeri dózisban) nem okozott klinikailag jelentős változást a lakozamid-expozícióban. A CYP2C19 mérsékelt inhibitorai tehát valószínűleg nem befolyásolják klinikailag jelentős mértékben a szisztémás lakozamid-expozíciót.
A CYP2C9, illetve a CYP3A4 erős inhibitoraival (pl. flukonazol, illetve itrakonazol, ketokonazol, ritonavir, klaritromicin) történő egyidejű kezelés esetén elővigyázatosság javasolt, mert ez a lakozamid szisztémás expozíciójának növekedéséhez vezethet. Az ilyen kölcsönhatásokat in vivo körülmények között nem bizonyították, de az in vitro adatok alapján valószínűnek tekinthetők.
Erős enzim-induktorok, például a rifampicin vagy az orbáncfű (Hypericum perforatum) közepes mértékben csökkenthetik a szisztémás lakozamid expozíciót. Emiatt az ezen enzim-induktorokkal történő kezelést elővigyázatosan kell elkezdeni és befejezni.
Antiepilepsziásgyógyszerek
Interakciós vizsgálatokban a lakozamid nem befolyásolta jelentősen a karbamazepin és a valproinsav plazmakoncentrációit. A lakozamid plazmakoncentrációit nem befolyásolta a karbamazepid és a valproinsav. Különböző korcsoportokban elvégzett populációs farmakokinetikai analízisek becslése szerint más, ismert enziminduktor hatású antiepilepsziás gyógyszerrel (karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, különböző dózisokban) való együttes kezelés 25%-kal csökkentette a teljes szisztémás lakozamid expozíciót felnőtteknél, illetve 17%-kal gyermekeknél és serdülőknél.
Oralis antikoncipiensek
Egy interakciós vizsgálatban nem volt klinikailag jelentős kölcsönhatás a lakozamid és az oralis antikoncipiensek – etinilösztradiol és levonorgesztrel – között. A progeszteron koncentrációi nem változtak, amikor a gyógyszereket egyidejűleg alkalmazták.
Egyéb
Interakciós vizsgálatok azt mutatták, hogy a lakozamid nem befolyásolta a digoxin farmakokinetikáját. Nem volt klinikailag jelentős interakció a lakozamid és a metformin között.
Lakozamid és warfarin együttes alkalmazása nem eredményez klinikailag jelentős változást a warfarin farmakokinetikájában és farmakodinamikájában.
Annak ellenére, hogy a lakozamid és az alkohol kölcsönhatásáról nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a farmakodinámiás hatást nem lehet kizárni.
A lakozamid fehérjekötődése alacsony, kisebb 15%-nál. Valószínűtlennek tekinthető tehát, hogy fehérjekötési helyekért történő versengés révén klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnének fel más gyógyszerekkel.
Fogamzóképes nők
Az orvosoknak meg kell beszélniük a családtervezést és a fogamzásgátlást a lakozamidot szedő fogamzóképes nőkkel (lásd Terhesség).
Ha egy nő úgy dönt, hogy terhességet vállal, a lakozamid alkalmazását gondosan újra kell értékelni.
Terhesség
Általábanazepilepsziávalésazantiepilepsziásgyógyszerekkelkapcsolatoskockázat
Valamennyi antiepilepsziás gyógyszer esetében kimutatták, hogy kezelt epilepsziás nők utódaiban kétszer -háromszor nagyobb a fejlődési rendellenességek prevalenciája, mint az átlagos népességben megfigyelt, körülbelül 3%-os arány. A kezelt populációban a fejlődési rendellenességek növekedését figyelték meg politerápia esetén, nem tisztázott azonban, hogy ebben milyen mértékben játszik szerepet a kezelés illetve a betegség.
Másfelől, a hatásos antiepilepsziás terápiát nem szabad megszakítani, mivel a betegség súlyosbodása mind az anyára, mind a magzatra nézve káros.
Alakozamiddalkapcsolatoskockázat
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a lakozamid tekintetében. Az állatkísérletek nem utalnak semmiféle teratogén hatásra patkányokban, illetve nyulakban, de anyai toxikus dózisok esetében embriotoxicitást figyeltek meg patkányokban és nyulakban (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert.
A lakozamidot a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, hacsak nem feltétlenül szükséges (ha az anyára gyakorolt előny egyértelműen nagyobb a magzatra gyakorolt esetleges kockázatnál). Ha a nők úgy döntenek, hogy terhességet vállalnak, a készítmény alkalmazását gondosan újra kell értékelni.
Szoptatás
A lakozamid kiválasztódik az emberi anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülöttekre/csecsemőkre
vonatkozó kockázat nem zárható ki. A lakozamiddal végzett kezelés alatt ajánlott a szoptatást
abbahagyni.
Termékenység
Nem észlelek mellékhatásokat hím és nőstény patkányok termékenységére, illetve a reprodukciójára olyan dózisok alkalmazásakor, amelyek a maximális ajánlott humán dózisok (MHRD – maximum recommended human dose) alkalmazásakor embereknél mért plazma AUC körülbelül kétszeresének megfelelő plazma expozíciós értéket (AUC) eredményeztek.
A lakozamid kis vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A lakozamid-kezelés során szédülést, illetve homályos látást észleltek.
Ennek megfelelően a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne vezessenek, illetve ne kezeljenek potenciálisan veszélyes gépeket mindaddig, amíg meg nem ismerik a lakozamid hatásait az ilyen tevékenységek végzéséhez szükséges képességeikre.
Abiztonságosságiprofilösszefoglalása
Ezerháromszáznyolc, parciális görcsrohamokban szenvedő beteggel végzett placebokontrollos, adjuváns terápiás klinikai vizsgálatok összesített elemzése alapján a lakozamid-csoportba randomizált betegek összesen 61,9%-ánál és a placebo-csoportba randomizáltak 35,2%-ánál jelentettek legalább 1 mellékhatást. A lakozamid-kezeléssel összefüggő, leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥10%) a szédülés, a fejfájás, az émelygés és a kettőslátás voltak. Ezek intenzitása általában enyhe vagy közepes fokú volt. Egy részük dózisfüggő volt és a dózis csökkentésével enyhíthető volt. A központi idegrendszeri és az emésztőrendszeri mellékhatások előfordulási gyakorisága és súlyossága általában csökkent az idő függvényében.
Az összes kontrollos klinikai vizsgálatban együttesen, a kezelés mellékhatások miatt történt megszakításának aránya 12,2% volt a lakozamiddal kezelt betegek esetében, a placebót szedő betegeknél pedig 1,6% volt. A lakozamid-terápia abbahagyásához vezető leggyakoribb mellékhatás a szédülés volt.
A központi idegrendszeri mellékhatások, például a szédülés előfordulási gyakorisága magasabb lehet a telítő dózis alkalmazása után.
Egy, a lakozamid és a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepin monoterápát összehasonlító „non inferiority” típusú klinikai vizsgálatból származó adatok elemzése alapján a lakozamid-kezeléssel összefüggő, leggyakrabban jelentett mellékhatások (≥10%), a fejfájás és a szédülés voltak. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél mellékhatások miatt meg kellett szakítani a kezelést, a lakozamiddal kezelteknél 10,6%, a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepinnel kezelteknél 15,6% volt.
Egy 4 éves vagy idősebb, elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamokkal (PGTCS) járó, idiopátiás generalizált epilepsziában szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban a lakozamid biztonságossági profilja konzisztens volt a parciális görcsrohamokban szenvedő betegekkel végzett, összevont, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban megfigyelt biztonságossági profillal. A PGTCS- es betegeknél megfigyelt további mellékhatások a mioklónusos epilepszia (2,5% a lakozamid- csoportban és 0% a placebocsoportban) és az ataxia (3,3% a lakozamid-csoportban és 0% a placebocsoportban) voltak. A leggyakrabban bejelentett mellékhatás a szédülés és az aluszékonyság volt. A lakozamid-terápia leállítását leggyakrabban okozó mellékhatások a szédülés és az öngyilkossági gondolatok voltak. A terápia mellékhatások miatti abbahagyásának aránya 9,1% volt a lakozamid-csoportban, és 4,1% volt a placebocsoportban.
Amellékhatásoktáblázatbafoglaltfelsorolása
Az alábbi táblázat azon mellékhatások gyakoriságát mutatja, amelyeket a klinikai vizsgálatok során és a posztmarketing tapasztalatok alapján jelentettek. A gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Agranulocytosis(1) | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Gyógyszer- túlérzékenység(1) | Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)(1,2) | ||
| Pszichiátriai kórképek | Depresszió Zavartság Álmatlanság(1) | Agresszivitás Izgatottság(1) Eufóriás hangulat(1) Pszichotikus zavar(1) Öngyilkossági kísérlet(1) Öngyilkossági gondolatok Hallucináció(1) | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés Fejfájás | Mioklónusos görcsrohamok(3) Ataxia Egyensúlyzavar Memóriazavar Kognitív zavar Aluszékonyság Tremor Nystagmus Hypaesthesia Dysarthria Figyelemzavar Paraesthesia | Syncope (2) Koordinációs zavar Dyskinesia | Convulsio |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Kettőslátás | Homályos látás | ||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Vertigo Tinnitus(1) | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Atrioventricularis blokk(1, 2) Bradycardia(1,2) Pitvarfibrilláció(1,2) Pitvarlebegés(1,2) | Ventricularis tachyarrhythmia(1) | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Émelygés | Hányás Székrekedés Flatulentia Dyspepsia Szájszárazság Hasmenés | ||
| Máj- és epebetegségek illetve tünetek | Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények(2) Emelkedett májenzimértékek (a normálérték felső határának több mint 2-szerese)(1) | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus Bőrkiütés(1) | Angioedema(1) Urticaria(1) | Stevens–Johnson- szindróma(1) Toxicus epidermalis necrolysis(1) | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcsök | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Járászavar Asthenia Fáradtság Ingerlékenység Részegség érzése Fájdalom vagy kellemetlen érzés az injekció beadásának helyén(4) Irritáció(4) | Erythema(4) | ||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Elesés Bőr laceratio Zúzódás |
(1) Posztmarketing tapasztalatok alapján jelentett mellékhatások
(2) Lásd „Egyes mellékhatások leírása”
(3) PGTCS vizsgálatokban jelentették
(4) Az intravénás alkalmazással kapcsolatos, lokális nemkívánatos események
Egyes mellékhatások leírása
A lakozamid alkalmazásával összefügg a PR-távolság dózisfüggő növekedése. A PR-távolság megnyúlásával kapcsolatban mellékhatások (pl. atrioventricularis-blokk, syncope, bradycardia) léphetnek fel.
Az adjuváns kezelésre vonatkozó klinikai vizsgálatok során epilepsziás betegekben a bejelentett első fokú AV-blokk előfordulási gyakorisága „nem gyakori”, 0,7%, 0%, 0,5% illetve 0% volt 200mg, 400mg, 600mg lakozamid, illetve placebo esetében. Másodfokú vagy súlyosabb AV- blokkot nem észleltek ezekben a vizsgálatokban. A posztmarketing tapasztalatok alapján azonban olyan eseteket jelentettek, amikor a lakozamid-kezelés mellett másod- és harmadfokú AV-blokkot észleltek. A lakozamid és a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepin monoterápát összehasonlító „klinikai vizsgálatban a PR-távolság megnyúlás mértéke közel azonos volt a lakozamid és a karbamazepin csoportban.
Az összesített adjuváns kezelésre vonatkozó klinikai vizsgálatokban a syncope előfordulási gyakorisága „nem gyakori” volt, és nem különbözött a lakozamiddal kezelt (n = 944) epilepsziás betegek (0,1%) és a placebóval kezelt (n = 364) epilepsziás betegek között (0,3%). A lakozamid és a szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepin monoterápát összehasonlító klinikai vizsgálatban a lakozamiddal kezelt 444 beteg közül hétnél (1,6%), míg a szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepinnel kezelt 442 beteg közül egynél (0,2%) syncope esetet jelentettek.
Pitvarfibrillációt illetve pitvarlebegést nem jelentettek rövid távú klinikai vizsgálatokban; mindkettő előfordult azonban a nyílt epilepszia-vizsgálatokban és a posztmarketing tapasztalatok során.
Laboratóriumieltérések
Kóros májfunkciós vizsgálati eredményeket figyelték meg lakozamiddal végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatokban olyan, parciális görcsrohamokban szenvedő felnőtt betegek esetében, akik egyidejűleg egy-három antiepilepsziás gyógyszert szedtek. Az ALT-nek a normálérték felső határának háromszorosára vagy többre történő emelkedése a Lacosamide Anfarm-mal kezelt betegek 0,7%-ánál (7/935) és a placebóval kezelt betegek 0%-ánál (0/356) fordult elő.
Többszervetérintőtúlérzékenységireakció
Egyes antiepilepsziás gyógyszerekkel kezelt betegeknél több szervet érintő túlérzékenységi reakciót jelentettek (eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció néven (DRESS) is ismert). Ezeknek a reakcióknak megjelenési formája változatos, de típusosan lázzal és kiütéssel járnak, és különböző szervrendszereket érinthetnek. Amennyiben több szervet érintő túlérzékenységi reakció gyanúja áll fenn, a lakozamid-kezelést abba kell hagyni.
Gyermekekésserdülők
A lakozamid placebokontrollos (255 egy hónapos és négy éves közötti beteg, és 343 négy éves és 17 éves közötti beteg) és nyílt klinikai vizsgálatokban (847 egy hónaposnál idősebb és legfeljebb 18 éves beteg), adjuváns terápiában, parciális görcsrohamokban szenvedő, gyermekeknél és serdülőknél mutatott biztonságossági profilja megegyezik a felnőtteknél megfigyelt biztonságossági profillal. Mivel a kétévesnél fiatalabb gyermekről rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a lakozamid nem ajánlott ebben a korcsoportban.
A gyermekeknél és serdülőknél megfigyelt további mellékhatások a láz, nasopharyngitis, pharyngitis, csökkent étvágy, szokatlan viselkedés és letargia volt. Aluszékonyságot nagyobb gyakorisággal jelentettek gyermekeknél és serdülőknél (≥ 1/10) a felnőttekhez képest (≥ 1/100 - < 1/10).
Idősek
A lakozamid és a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepin-monoterápát összehasonlító klinikai vizsgálatban a lakozamiddal összefüggő mellékhatások típusa az idős betegeknél (≥ 65 év) hasonló volt, mint a 65 évesnél fiatalabb betegeknél. Azonban az elesés, hasmenés és tremor gyakoriságát nagyobb különbséggel (≥5%) jelentették idős betegeknél, mint fiatalabb felnőtteknél. Legnagyobb különbség a leggyakoribb szívet érintő mellékhatás, az első fokú AV-blokk előfordulási arányában volt az idősek és fiatalok között. Ezt az idősek 4,8%-ánál (3/62) jelentették, ezzel szemben a fiatalabb felnőtteknél ez az arány 1,6% (6/382) volt a lakozamiddal kezelteknél. A kezelést mellékhatások miatt megszakítók aránya 21,0% (13/62) volt az időseknél, míg a fiatalabb felnőtteknél ez az arány 9,2% (35/382) volt. Ezek az idősek és fiatal felnőttek között megfigyelt különbségek hasonlóak voltak az aktív komparátor csoportban.
Feltételezettmellékhatásokbejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A lakozamid véletlen vagy szándékos túladagolását követően elsősorban központi idegrendszeri és emésztőrendszeri tüneteket figyeltek meg.
-
A 400mg és 800mg közötti dózisokkal kezelt betegeknél tapasztalt mellékhatások típusai klinikailag nem különböztek a lakozamid javasolt dózisaival kezelt betegeknél megfigyeltektől.
-
800mg-ot meghaladó dózist követően szédülést, émelygést, hányást, görcsrohamokat (generalizált tónusos-klónusos görcsök, status epilepticus) jelentettek. A szív ingerületvezetési zavarait, sokkot és kómát szintén megfigyeltek. Halálesetekről egyszeri dózisban történő, több grammos akut lakozamid túladagolást követően számoltak be.
Kezelés
A lakozamiddal történt túladagolásnak nincs specifikus antidotuma. A lakozamid túladagolás kezelésekor el kell végezni az általános szupportív beavatkozásokat, és sor kerülhet hemodialízisre is, amennyiben szükséges (lásd 5.2 pont).
Farmakológiai tulajdonságok - LACOSAMIDE 10 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: antiepileptikumok, egyéb antiepiletikumok, ATC kód: N03AX18
Hatásmechanizmus
A hatóanyag, a lakozamid (R-2-acetamido-N-benzil-3-metoxi-propionamid) egy funkcionalizált aminosav.
Még nem teljesen tisztázott a pontos mechanizmusa annak, ahogyan a lakozamid kifejti antiepilesziás hatását emberben. In vitro elektrofiziológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a lakozamid szelektíven fokozza a feszültségfüggő nátriumcsatornák lassú inaktivációját, ami a hiperexcitábilis idegsejtmembránok stabilizációját eredményezi.
Farmakodinámiás hatások
A lakozamid parciális és elsődleges generalizált görcsrohamok állatmodelljeinek széles tartományában védelmet biztosított a görcsrohamokkal szemben, és késleltette az ún “kindling” kialakulását.
Nem-klinikai kísérletekben a lakozamid levetiracetámmal, karbamazepinnel, fenitoinnal, valproáttal, lamotriginnel, topiramáttal, illetve gabapentinnel kombinálva szinergista vagy additív antikonvulzív hatásokat mutatott.
Klinikai hatásosság és biztonságosság (parciális görcsrohamok)
Felnőttek
Monoterápia
A lakozamid hatásosságát monoterápiában, egy kettős vak, párhuzamos csoportú, szabályozott hatóanyag-leadású karbamazepinnel szembeni „nem rosszabb, mint a másik” (non-inferiority) típusú klinikai vizsgálatban igazolták. A vizsgálatba 886, olyan 16 éves vagy idősebb beteget vontak be, akiknél az epilepsziát újonnan vagy nemrégiben diagnosztizálták. A betegek kórtörténetében másodlagos generalizációval járó vagy anélkül fellépő, nem provokált parciális görcsrohamokban szerepeltek. A betegek a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepint vagy lakozamidot kapták tabletta formájában, és egyenlő arányban randomizálták őket. A dózist a válaszreakció alapján állapították meg a szabályozott hatóanyagleadású karbamazepin esetén 400-1200mg nap, míg a lakozamid esetén 200-600mg/nap értékben. A kezelés a válaszreakciótól függően legalább 121hétig tartott.
A Kaplan-Meier féle túlélési analízissel végzett becslés alapján azoknak a betegeknek az aránya, akiknél hat hónapig nem lépett fel görcsroham 89,8% volt lakozamiddal, és 91,1% volt karbamazepinnel kezelt betegeknél. A két kezelés közötti korrigált abszolút különbség –1,3% (95%-os CI: –5,5, 2,8) volt. A Kaplan-Meier féle becslés alapján azoknak a betegeknek az aránya, akiknél 12 hónapig nem lépett fel görcsroham, 77,8% volt lakozamiddal, és 82,7% volt karbamazepinnel kezelt betegeknél.
Azon betegek aránya, akiknél hat hónapig nem lépett fel görcsroham a 65éves és annál idősebb betegek között, hasonló volt a két csoportban, 62beteg lakozamiddal és 57beteg karbamazepinnel kezelt betegek közül. Az idősebb betegeknél a fenntartó dózis lakozamid esetén 55betegnél (88,7%) 200mg/nap, hatbetegnél (9,7%) 400mg/nap volt, és a dózist egybetegnél (1,6%) emelték 400mg/nap fölé.
Áttérésmonoterápiára
A lakozamid hatásosságát és biztonságosságát monoterápiára történő váltás esetén hisztorikus- kontrollos, multicentrikus, kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték. A vizsgálatba 425, olyan 16 és 70 év közötti beteget vontak be, akik kórtörténetében nem kontrollált parciális görcsrohamok szerepeltek, és változatlan dózisban egy vagy két, forgalomban lévő antiepileptikumot szedtek. A betegeket randomizált módon állították át lakozamid monoterápiára (400mg/nap vagy 300mg/nap dózist kaptak 3:1arányban). Azoknál a kezelt betegeknél, akiknél a titrálás befejeződött, és elkezdték elvonni az antiepileptikumokat (sorrendben 284 és 99), a monoterápiát a betegek 71,5%-ánál, illetve 70,7%-ánál 57-105napig (középérték 71nap), a célként kitűzött hetvennapos megfigyelési időn túl megtartották.
Adjuvánsterápia
Az ajánlott dózisokban (200mg/nap, 400mg/nap) adjuváns terápiaként alkalmazott lakozamid hatásosságát három multicentrikus, randomizált, placebokontrollos, 12hetes fenntartó periódusú klinikai vizsgálatban állapították meg. A lakozamid 600mg/nap dózisban is hatásosnak bizonyult kontrollált adjuváns terápiás vizsgálatokban, bár a hatásosság hasonló volt a napi 400mg-os dóziséhoz, és a betegek kevésbé jól tolerálták ezt a dózist központi idegrendszeri és emésztőrendszeri mellékhatások miatt. Emiatt a 600mg/nap dózis nem ajánlott. A maximális ajánlott dózis naponta 400mg. Ezeket a – 1308 olyan beteg részvételével végzett, akiknek kórtörténetében átlagosan 23éve szerepeltek parciális görcsrohamok – vizsgálatokat úgy tervezték, hogy egy-három antiepilepsziás gyógyszer egyidejű alkalmazása mellett értékelték a lakozamid hatásosságát és biztonságosságát, nem-kontrollált, másodlagos generalizációval járó vagy anélkül fellépő parciális görcsrohamokban szenvedő betegeknél. Összességében azon betegek aránya, akiknél 50%-os csökkenést tapasztaltak a görcsrohamok gyakoriságában, 23%, 34%, illetve 40% volt a placebo, a 200mg/nap lakozamid, illetve a 400mg/nap lakozamid esetében.
Az intravénás lakozamid egyetlen telítő dózisának farmakokinetikáját és biztonságosságát egy multicentrikus, nyílt vizsgálatban tanulmányozták, melynek célja a lakozamid gyors indítású alkalmazása biztonságosságának és tolerálhatóságának megállapítása volt. Egyetlen intravénás telítő dózist alkalmaztak (beleértve a 200mg-ot is), melyet naponta kétszer per os adagolás követett (az intravénás dózissal azonos dózisban) adjuváns kezelésként, 16-60éves, parciális görcsrohamokban szenvedő felnőtt vizsgálati alanyoknál.
Gyermekekésserdülők
A részleges rohamok hasonló kórélettant és klinikai manifesztációt mutatnak a kétévesnél idősebb gyermekeknél és felnőtteknél. A kétéves és idősebb gyermekeknél a lakozamid hatásosságát a serdülők és a részleges rohamokkal küzdő felnőttek adataiból extrapolálták, akiknél hasonló válasz volt várható, és akiknél a gyermekgyógyászati dózis-módosítások megtörténtek (lásd 4.2 pont), és a biztonságosságot igazolták (lásd 4.8 pont).
A fent említett extrapolációs alapelv által alátámasztott hatásosságot egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos klinikai vizsgálat igazolta. A vizsgálat egy nyolchetes kiindulási időszakból, majd egy azt követő hathetes titrálási időszakból állt. Az alkalmasnak minősülő – egy vagy legfeljebb három antiepilepsziás gyógyszer állandó dózisát kapó – betegeket, akik a szűrést megelőző négy héten belül még legalább két parciális rohamot tapasztaltak, majd a kiindulási időszakba történő belépést megelőző nyolchetes időszak alatt legfeljebb 21napig tapasztaltak rohammentes fázist – placebóra (n = 172) vagy lakozamidra (n = 171) randomizálták.
Az adagolás 2mg/ttkg/nap dózisban kezdődött az 50kg-nál kisebb testtömegű betegeknél, illetve 100mg/nap dózisban az 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű alanyoknál, két megosztott dózisban. A titrálási időszak alatt a fenntartó időszak kitűzött dózistartományának eléréséhez a lakozamid dózisokat hetente egy vagy 2mg/ttkg/nap egységekkel módosították az 50kg-nál kisebb testtömegű alanyoknál, valamint 50 mg/nap vagy 100mg/nap egységekkel az 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű alanyoknál.
Az alanyoknak el kellett érniük a testtömeg-kategóriájukhoz tartozó minimális céldózist a titrálási időszak utolsó három napjára ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a tízhetes fenntartó időszakba való belépéshez. Az alanyoknak továbbra is állandó lakozamid dózist kellett kapniuk a fenntartó időszak alatt, ellenben kiléptették őket és beléptek a vak elrendezésű dóziscsökkentő időszakba.
A parciális rohamoknak a vizsgálat megkezdésekor észlelt 28 naponkénti gyakoriságában a fenntartó időszak alatt egy statisztikailag szignifikáns (p = 0,0003) és klinikailag jelentős csökkenése volt megfigyelhető a lakozamid- és a placebo-csoport között. A kovariáns elemzésen alapuló, placebóval szembeni százalékos csökkenés 31,72% volt (95%-os CI: 16,342, 44,277).
Összességében azokak a betegeknek az aránya, akiknél a parciális rohamoknak a vizsgálat megkezdésekor észlelt 28 naponkénti gyakoriságában legalább 50%-os csökkenés volt megfigyelhető, 52,9% volt a lakozamid-csoportban és 33,3% a placebo-csoportban.
A gyermekgyógyászati életminőség kérdőív (Pediatric Quality of Life Inventory) alapján felmért életminőség jelzése alapján mind a lakozamid, mind a placebo csoport alanyai egészségügyi szempontból hasonló és stabil életminőséget jeleztek a teljes kezelési időszak alatt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság (elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamok)
Az elsődleges generalizált tónusos-klónusos görcsrohamokkal (PGTCS) járó idiopátiás generalizált epilepsziában szenvedő, négy éves vagy idősebb betegeknél adjuváns terápiaként alkalmazott lakozamid hatásosságát vizsgálták egy 24 hetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportos, multicentrikus klinikai vizsgálatban. A vizsgálat egy 12 hetes hisztorikus kiindulási időszakból, egy négyhetes prospektív kiindulási időszakból, valamint egy 24 hetes kezelési időszakból (amely egy hathetes titrálási időszakból és egy 18 hetes fenntartó időszakból) állt. A részvételre alkalmas, egy-három epilepszia elleni gyógyszert állandó dózisban szedő, a 16 hetes kombinált kiindulási időszakban legalább három, dokumentált PGTCS-en átesett betegeket egyenlő arányban randomizálták a lakozamidot vagy placebót kapók csoportjába (a teljes elemzési készlet betegei: lakozamid n = 118, placebo n = 121; közülük nyolc beteg a ≥ 4 – < 12 éves korcsoportba, 16 beteg pedig a ≥ 12 – < 18 éves korcsoportba tartozott az lakozamid-csoportban, illetve kilenc és 16 beteg pedig a placebocsoportban).
A betegeket feltitrálták a fenntartó időszak céldózisára, amely 12mg/ttkg/nap a 30kg-nál kisebb testtömegűek esetében, 8mg/ttkg/nap a 30–50kg testtömegűek esetében, illetve 400mg/nap a legalább 50kg testtömegűek esetében.
| Hatásossági változó Paraméter | Placebo N = 121 | Lakozamid N = 118 |
| A második PGTCS-ig eltelt idő | ||
| Medián (nap) | 77,0 | - |
| 95%-os CI | 49,0; 128,0 | - |
| Lakozamid – Placebo | ||
| Kockázati arány | 0,540 | |
| 95%-os CI | 0,377; 0,774 | |
| p-érték | < 0,001 | |
| Görcsroham mentesség | ||
| Rétegzett Kaplan–Meier-becslés (%) | 17,2 | 31,3 |
| 95%-os CI | 10,4; 24,0 | 22,8; 39,9 |
| Lakozamid – Placebo | 14,1 | |
| 95%-os CI | 3,2; 25,1 | |
| p-érték | 0,011 | |
Megjegyzés: A lakozamid-csoportban a második PGTCS-ig eltelt idő mediánját nem lehetett megbecsülni Kaplan–Meier-módszerrel, mert a betegek > 50%-ánál nem lépett fel második PGTCS a 166. napig.
A gyermekek és serdülők alcsoportjában tett megfigyelések konzisztensek voltak a teljes populáció eredményeivel az elsődleges, másodlagos és egyéb hatásossági végpontok esetében.
Felszívódás
Intravénás alkalmazás után a Cmax az infúzió beadásának végére érhető el. A plazmakoncentráció a dózissal arányosan nő oralis (100‑800mg) és intravénás (50‑300mg) alkalmazás után.
Eloszlás
Az eloszlási térfogat körülbelül 0,6l/ttkg. A lakozamidnak kevesebb, mint 15%-a kötődik plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
A dózis 95%-a ürül a vizelettel, lakozamid és metabolitok formájában. A lakozamid metabolizmusa még nem teljesen ismert.
A vizelettel kiválasztott legfontosabb vegyületek a változatlan lakozamid (körülbelül a dózis 40%-a) és az O-dezmetil metabolitja, 30%-nál kisebb arányban.
A vizeletben körülbelül 20%-ot tesz ki egy poláris frakció – valószínűleg egy szerin-származék –, amely azonban csak kis mennyiségben (0‑2%) volt kimutatható a humán plazmában, egyes vizsgálati alanyoknál. További metabolitokat kis mennyiségben (0,5‑2%) találtak a vizeletben.
In vitro adatok azt mutatják, hogy a CYP2C9, a CYP2C19 és a CYP3A4 katalizálni képes az O-dezmetil metabolit képződését, de az in vivo legfontosabb szerepet játszó izoenzimet nem azonosították. Nem találtak klinikai szempontból jelentős különbséget a lakozamid expozícióban, amikor összehasonlították a farmakokinetikáját gyors metabolizálók (akiknél megtalálható a funkcionális CYP2C19) és lassú metabolizálók között (akiknél hiányzik a funkcionális CYP2C19). Továbbá, egy omeprazollal (CYP2C19-inhibitor) végzett interakciós vizsgálat nem mutatott ki klinikailag lényeges változásokat a lakozamid plazmakoncentrációiban, ami arra utal, hogy ezen mechanizmus jelentősége csekély. Az O-dezmetil-lakozamid plazmakoncentrációja körülbelül 15%-a a lakozamid plazmakoncentrációjának. Ennek a fő metabolitnak nincs ismert farmakológiai hatása.
Kiválasztás
A lakozamid elsősorban a vesén keresztül és biotranszformáció révén választódik ki a szisztémás keringésből. Radioaktív jelzéssel ellátott lakozamid oralis és intravénás alkalmazását követően a beadott radioaktivitás körülbelül 95%-a volt visszanyerhető a vizeletből, és kevesebb, mint 0,5%-a a székletből. A lakozamid eliminációs felezési ideje körülbelül 13 óra. A farmakokinetika a dózissal arányos és az idő függvényében állandó, alacsony egyéneken belüli és egyének közötti variabilitással. Naponta kétszeri adagolást követően az egyensúlyi állapot (steady-state) plazmakoncentrációi három napos időszak után érhetők el. A plazmakoncentráció körülbelül kettes akkumulációs faktorral növekszik.
Egyetlen 200mg-os telítő dózissal a megközelítőleg ugyanolyan dinamikus egyensúlyi állapotú koncentrációk érhetők el, mint a naponta kétszer 100mg-os per os dózis alkalmazása után.
Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Nem
Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a nemnek nincs klinikailag lényeges hatása a lakozamid plazmakoncentrációira.
Vesekárosodás
A lakozamid AUC-értéke körülbelül 30%-kal emelkedett enyhe vagy közepesen súlyos és 60%-kal súlyos vesekárosodásban szenvedő és hemodialízisre szoruló, végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegekben, egészséges vizsgálati alanyokkal összehasonlítva, a Cmax értéke azonban nem változott.
A lakozamid hatásosan eltávolítható a plazmából hemodialízissel. Egy négy órás hemodialízis kezelést követően a lakozamid AUC-értéke körülbelül 50%-kal csökken. Emiatt ajánlott a dózisok kiegészítése hemodialízist követően (lásd 4.2 pont). Az O-dezmetil metabolit expozíció többszörösére nőtt közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében. Végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél hemodialízis hiányában a szintek magasabbak voltak, és folyamatosan emelkedtek a 24 órás mintavétel alatt. Nem ismert, vajon a végstádiumú vesebetegségben szenvedő egyéneknél a magasabb metabolit expozíció okozhat-e mellékhatásokat, farmakológiai aktivitást azonban nem találtak a metabolit esetében.
Májkárosodás
Közepesen súlyos májkárosodásban (Child-Pugh B) szenvedő egyéneknél magasabbak voltak a lakozamid plazmakoncentrációi (körülbelül 50%-kal magasabb AUCnorm). A magasabb expozíció részben a vizsgált személyek csökkent vesefunkciójának volt tulajdonítható. A vizsgálatba bevont betegek nem-renalis clearance-ének csökkenése a becslések szerint a lakozamid AUC 20%-os növekedését eredményezte. A lakozamid farmakokinetikáját nem vizsgálták súlyos májkárosodásban szenvedőknél (lásd 4.2 pont).
Idősek (65 éves kor felettiek)
Egy idős férfiakkal és nőkkel végzett vizsgálatban – amelybe négy, 75 éves kor feletti beteget vontak be–, az AUC-érték 30%-kal, illetve 50%-kal volt magasabb fiatalok értékeihez képest. Ez részben az alacsonyabb testtömegnek tulajdonítható. A testsúllyal korrigált különbség 26%, illetve 23%. Fokozott variabilitást is megfigyeltek az expozíció tekintetében. A lakozamid renalis clearance-e csak enyhén csökkent ebben a vizsgálatban az idős egyéneknél.
Általános dóziscsökkentés nem szükséges, hacsak a csökkent vesefunkció miatt nem indokolt (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A lakozamid gyermekgyógyászati farmakokinetikai profilját egy populációs farmakokinetikai analízisben határozták meg, amelyhez hat placebokontrollos randomizált klinikai vizsgálatban és öt nyílt vizsgálatban részt vett 1655felnőtt és olyan epilepsziás gyermek és serdülő ritka plazmakoncentráció adatait használták fel, akiknek életkora egyhónaptól 17éves korig terjedt. Ezen vizsgálatok közül hármat felnőtteknél, hetet gyermekeknél és serdülőknél és egyet vegyes korcsoportúaknál végeztek. Az alkalmazott lakozamid dózis napi kétszeri bevitel mellett 2‑17,8mg/ttkg/nap volt, nem több mint 600mg/nap.
A 10kg-os, 20kg-os, a 30kg-os és az 50kg-os testtömegű gyermekeknél a becsült plazma-clearance 0,46l/óra, 0,81l/óra, 1,03l/óra és 1,34l/óra volt. Összehasonlításképpen, felnőtteknél (70kg testtömeg) a becsült plazma-clearance 1,74l/óra volt.
A PGTCS vizsgálatból származó szórványos farmakokinetikai mintákkal végzett populációs farmakokinetikai elemzés hasonló expozíciót mutatott a PGTCS-es betegeknél és a parciális görcsrohamokban szenvedő betegeknél.
Gyógyszerészeti jellemzők - LACOSAMIDE 10 MG/ML
3év.
Hígítás után:
A 6.6 pontban megadott oldatokkal történő hígítás után, a hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 25ºC-on 24 órán át, 2–8°C-on 48 órán át igazolt injekciós üvegben vagy PVC infúziós zsákban.
Mikrobiológia szempontból a készítményt azonnal fel kell használni.
Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, amely általános esetben 2–8ºC közötti hőmérsékleten tárolva nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítás ellenőrzött és validált aszeptikus körülmények között történt.
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
A gyógyszer hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
20 ml oldat szürke, fluorpolimer bevonattal rendelkező, brómbutil gumidugóval és alumínium kupakkal lezárt, lepattintható műanyag védőkupakkal ellátott, átlátszó, színtelen I-es típusú injekciós üvegben és dobozban.
1×20ml-es és 5×20ml-es csomagolások.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Szabad szemmel is látható részecskéket tartalmazó vagy elszíneződött készítményt nem szabad felhasználni.
Ez a gyógyszer csak egyszeri felhasználásra alkalmazható, minden fel nem használt oldatot meg kell semmisíteni.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A Lacosamide Anfarm oldatos infúziót fizikailag kompatibilisnek és kémiailag stabilnak találták, amikor az alábbi oldatokkal összekeverve 24 órán át tárolták legfeljebb 25°C hőmérsékleten vagy 48órán át 2–8°C közötti hőmérsékleten.
Hígításra felhasználható oldatok:
9mg/ml (0,9%) nátrium-klorid oldatos injekció,
50mg/ml (5%) glükóz oldatos injekció,
Ringer-laktát oldatos injekció.