LAPIDEN 1,5 MG RETARD TABLETTA

A Lapiden 1,5 mg retard tabletta esszenciális hypertonia kezelésére javallt felnőtteknél.

Adagolás

24 óránként egy tabletta, lehetőleg reggel, egészben, szétrágás nélkül, vízzel lenyelve.

Nagyobb dózisok mellett az indapamid vérnyomáscsökkentő hatása nem erősödik, de a szaluretikus hatása fokozódik.

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont):

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30ml/perc alatti érték), a kezelés ellenjavallt.

A tiazid- és rokon diuretikumok kizárólag normális vagy minimálisan csökkent vesefunkció mellett fejtik ki teljes hatásukat.

Májkárosodás (lásd 4.3 és 4.4pont)

Súlyos májkárosodás esetén a kezelés ellenjavallt.

Idősek (lásd 4.4pont):

Időseknél a plazma kreatinin-értéket korhoz, testtömeghez és nemhez kell igazítani. Időseket akkor lehet Lapiden 1,5mg retard tablettával kezelni, ha normális vagy csupán minimálisan csökkent a vesefunkciójuk.

Gyermekek és serdülők

A Lapiden 1,5mg retard tabletta biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával, egyéb szulfonamidokkal vagy a készítmény, 6.1pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos vesekárosodás.

• Hepaticus encephalopathia vagy súlyos májkárosodás.

• Hypokalaemia.

Különleges figyelmeztetések

Májfunkció-károsodásban a tiazid- és rokon diuretikumok, különösen elektrolit-egyensúlyzavar jelenlétében, hepaticus encephalopathiát okozhatnak, amely májkómává progrediálhat. Amennyiben ez előfordul, a diuretikum alkalmazását azonnal fel kell függeszteni.

Fényérzékenység

A tiazidok és tiazid-típusú diuretikumok adásával kapcsolatosan fényérzékenységi reakciók eseteiről számoltak be (lásd 4.8pont). Ha a kezelés alatt fényérzékenységi reakció következik be, a terápiát ajánlott leállítani. Amennyiben a diuretikum újbóli adása szükséges, a napfénynek és mesterséges UV-sugárzásnak kitett testfelületet megfelelő módon kell védeni.

Az alkalmazással kapcsolatos különleges óvintézkedések

Víz- és elektrolit egyensúly

Plazma nátriumszint

A plazma nátriumtartalmát a kezelés előtt, majd ezt követően rendszeres időközönként meg kell mérni. A plazma nátriumtartalmának csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért szükséges a monitorozás, amit a szokásosnál gyakrabban kell végezni az idős, illetve a cirrhosisos betegeknél (lásd 4.8 és 4.9pont). Bármilyen diuretikus kezelés előidézhet hyponatraemiát, alkalmanként igen súlyos következményekkel. A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotensióhoz vezethet. Az egyidejű kloridion‑vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist okozhat: ezen hatás előfordulása és mértéke csekély.

Plazma káliumszint

A hypokalaemiával megjelenő káliumhiány a tiazid diuretikumokkal és tiazid-rokon vegyületekkel végzett kezelés jelentős kockázatát jelenti. A hypokalaemia izomrendellenességeket okozhat. Rabdomyolysis eseteit jelentették, főként súlyos hypokalaemia esetén. A hypokalaemia (<3,4mmol/l) kialakulását meg kell akadályozni bizonyos, magas kockázati csoportoknál, vagyis az időseknél, alultáplált és/vagy több gyógyszerrel egyidejűleg kezelt betegeknél, ödémás és asciteszes cirrhoticus betegeknél, coronaria arteria‑betegségben, illetve szívelégtelenségben szenvedőknél. Ezekben az esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz készítmények cardialis toxicitását és az arrythmiák kialakulásának kockázatát.

A megnyúlt QT-szakasszal rendelkező egyének szintén kockázatnak vannak kitéve, attól függetlenül, hogy az elváltozás kongenitális vagy iatrogén eredetű. A hypokalaemia és a bradycardia tehát a súlyos arrythmiák, különösen az akár fatális torsades de pointes kialakulásának hajlamosító tényezői.

A fent említett esetek mindegyikében a plazma káliumszint gyakoribb monitorozása szükséges. Az első káliumszint-ellenőrzést a kezelés elindítását követő első heten kell elvégezni.

Az észlelt hypokalaemiát rendezni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, ha a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.

Plazma magnéziumszint:

A tiazidok és a velük rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8 pont).

Plazma kalciumszint

A tiazid- és rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását és ezzel a plazma kalciumszintjének enyhe, átmeneti emelkedését idézhetik elő. Valódi hypercalcaemia az előzőleg fel nem ismert hyperparathyroidismus következménye lehet.

A kezelést a mellékpajzsmirigy‑funkció vizsgálata előtt fel kell függeszteni.

Vércukorszint

Diabeteses betegeknél, különösen hypokalaemia jelenlétében, fontos a vércukorszint megfelelő gyakorisággal végzett ellenőrzése.

Húgysav

Hyperuricaemiás betegek esetében fokozódhat a köszvényes rohamra való hajlam.

Vesefunkció és diuretikumok

A tiazid és rokon diuretikumok akkor fejtik ki teljes hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan károsodott (a felnőttek plazma kreatininszintje 25mg/l azaz 220mikromol/l alatti). Idősek esetében a plazma kreatininértékeket a kor, testsúly és a nem függvényében korrigálni kell.

A diuretikus kezelés elkezdésekor bekövetkező víz- és nátriumvesztés másodlagos hypovolaemiát, és ezen keresztül a glomerulus filtráció csökkenését okozza. Ennek következtében emelkedhet a vér karbamid- és a plazma kreatininszintje. Ez az átmeneti, funkcionális vesekárosodás normál veseműködés esetén általában nem jár következményekkel, de súlyosbíthatja az előzőleg már fennálló vesekárosodást.

Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder, zárt zugú glaucoma

A szulfonamid vagy szulfonamid származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet.

A tünetek közé tartozik az akut látásélesség-csökkenés, vagy szemfájdalom, amelyek jellemzően a gyógyszerszedés elkezdése után néhány órán vagy heteken belül jelentkezhetnek. A kezeletlen zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Elsődleges kezelésként a lehető leghamarabb abba kell hagyni a gyógyszer szedését. Megfontolandó az azonnali gyógyszeres kezelés vagy sebészeti beavatkozás, ha a szembelnyomás továbbra sem kontrollálható. A zártzugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhat a szulfonamid- vagy penicillin allergia.

Sportolók

A sportolók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ez a gyógyszer olyan hatóanyagot tartalmaz, ami a doppingvizsgálatkor pozitív eredményt adhat.

Segédanyagok

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nem javasolt kombinációk

Lítium

Az emelkedett plazma lítiumszint a túladagolás jeleivel jelentkezhet, csakúgy, mint a sószegény diéta során (csökkent lítium kiválasztás a vizeletben). Ha ennek ellenére a diuretikum alkalmazása mégis szükséges, elengedhetetlen a plazma lítiumszint gondos monitorozása és a dózis ennek megfelelő módosítása.

Fokozott óvatosságot igénylő kombinációk

Torsades de pointes-t okozó gyógyszerek, mint például, de nem kizárólag:

• Ia. osztályú antiaritmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid),

• III. osztályú antiaritmiás szerek (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretílium),

• bizonyos antipszichotikumok: fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin),

• benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid),

• butirofenonok (például droperidol, haloperidol),

• egyéb antipszichotikumok (például pimozid),

• egyéb gyógyszerek (például bepridil, ciszaprid, difemanil, iv. eritromicin, halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, iv. vinkamin, metadon, asztemizol, terfenadin).

A fenti gyógyszerek növelik a ventricularis arrhythmiák főként a torsades de pointes kockázatát (a hypokalaemia is kockázati tényező). A kombináció alkalmazása előtt ellenőrizni kell a káliumszintet és rendezni kell az esetleg fennálló hypokalaemiát. Klinikai, illetve EKG-monitorozás, továbbá a plazma elektrolitok ellenőrzése ajánlott. Hypokalaemiában olyan gyógyszereket kell alkalmazni, amelyek nem okozhatnak torsades de pointes-t.

NSAID-ok (szisztémás alkalmazásban), többek között a szelektív COX-2-inhibitorok, nagy dózisú acetilszalicilsav (≥3g/nap)

Ezek a készítmények csökkenthetik az indapamid antihipertenzív hatását. Dehidrált betegeknél (csökkent glomeruláris filtráció) fennáll az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata.

Ilyen esetekben a kezelés elindításakor a beteg megfelelő hidrálása és a vesefunkciók monitorozása szükséges.

Angiotenzin-konvertáló-enzim (ACE) gátlók

A már meglévő nátriumhiányos állapotban elindított ACE‑gátló-kezelés (különösen veseartéria stenosisos betegeknél) hirtelen kialakuló hypotensio és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának kockázatát hordozza magában.

Hypertoniában, ha az előzőleg alkalmazott diuretikus kezelés nátriumhiányt okozhatott, a következő intézkedések szükségesek:

• vagy 3 nappal az ACE‑gátló-kezelés előtt le kell állítani a diuretikum alkalmazását, amit – szükség esetén – egy hypokalaemiát kiváltó diuretikum adásával újra lehet indítani,

• vagy kezdetben kis dózisú ACE-gátlót kell adni, és a dózist fokozatosan kell emelni.

Pangásos szívelégtelenségben nagyon kis dózisú ACE-gátlóval kell a kezelést elindítani, lehetőleg az egyidejűleg adott hypokalaemiát kiváltó diuretikum dózisának csökkentését követően.

Minden esetben szükséges a vesefunkció (plazma kreatininszint) monitorozása az ACE-gátló-kezelés első heteiben.

Hypokalaemiát okozó egyéb készítmények: amfotericinB (iv.), glüko- és mineralokortikoidok (szisztémás alkalmazásban), tetrakozaktid, bélfalizgató hatású laxativumok

Ezekben az esetekben fennáll a hypokalaemia fokozott kockázata (additív hatás). A plazma káliumszintjét ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell. Különösen fontos ennek szem előtt tartása egyidejű digitálisz-kezelés alkalmazásakor. Nem bélfalizgató hatású laxativumokat kell alkalmazni.

Baklofén

Fokozott antihipertenzív hatás jelentkezhet. A kezelés elindításakor a beteg megfelelő hidrálása és a vesefunkciók monitorozása szükséges.

Digitálisz készítmények

A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz toxicitás kialakulására. Monitorozni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG-t, és ha szükséges, módosítani kell a kezelést.

Különös odafigyelést igénylő kombinációk

Allopurinol

Indapamiddal való együttes alkalmazás növelheti az allopurinol által kiváltott túlérzékenységi reakciók incidenciáját.

Mérlegelést igénylő kombinációk

Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren):

Egyes betegeknél ugyan hasznos lehet ilyen kombinációk racionális alkalmazása, hypokalaemia vagy hyperkalaemia ennek ellenére kialakulhat (főként veseelégtelenségben vagy diabetesben szenvedő betegeknél). A plazma káliumszintjét és az EKG-t monitorozni kell, és ha szükséges, felül kell vizsgálni a terápiát.

Metformin

A diuretikumok, főként kacsdiuretikumok alkalmazásával összefüggésbe hozható funkcionális veseelégtelenség miatt fokozódhat a metformin által előidézett laktátacidózis kockázata. Metformin nem alkalmazható, ha a plazma kreatinin szintje férfiaknál meghaladja a 15mg/l-t (135mikromol/l) nőknél pedig a 12mg/l-t (110mikromol/l).

Jódtartalmú kontrasztanyagok

Diuretikumok okozta dehidrációban fokozott az akut veseelégtelenség kockázata, főként nagydózisú jódtartalmú kontrasztanyag alkalmazásakor. A jódtartalmú készítmény beadása előtt rehidráció szükséges.

Imipramin‑típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok

Fokozódik az antihipertenzív hatás és az orthostaticus hypotonia kockázata (additív hatás).

Kalcium (sók)

A vizelettel történő kalcium-kiválasztás csökkenése miatt fennáll a hypercalceamia kockázata.

Ciklosporin, takrolimusz

Változatlan keringő ciklosporin-szint mellett is fennáll a plazmában a kreatininszint‑emelkedés kockázata még víz‑/nátriumhiány jelenléte nélkül is.

Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás alkalmazásban)

Csökken az antihipertenzív hatás, (kortikoszteroidok által kiváltott víz-/nátriumretenció).

Terhesség

Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazid-expozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő, s ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.

Állatkísérletekben nem jeleztek – direkt vagy indirekt – káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3 pont).

Elővigyázatosságból az indapamid alkalmazása kerülendő a terhesség alatt.

Szoptatás

Az indapamidnak illetve metabolitjainak az anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ.

Szulfonamid‑származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia is felléphet. A készítmény újszülöttre/csecsemőre gyakorolt káros hatása nem zárható ki. Az indapamid a tiazid‑típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.

Az indapamid alkalmazása a szoptatás alatt nem javasolt.

Termékenység

Nőstény és hím patkányokon végzett reprodukciós toxicitási vizsgálatok nem mutattak a termékenységet befolyásoló hatást (lásd 5.3pont).

Várhatóan nincs hatással a humán termékenységre.

Az indapamid nem befolyásolja az éberséget, de a vérnyomás csökkenése miatt egyes esetekben eltérő reakciók jelentkezhetnek, különösen a kezelés kezdeti szakában, vagy amikor egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszert is hozzáadnak a terápiához.

Következésképp, károsodhatnak a gépjárművezetéshez vagy a gépek kezeléséhez szükséges képességek.

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakrabban jelentett mellékhatások a hypokalaemia, főként bőrgyógyászati jellegű túlérzékenységi reakciók voltak az allergiára, asztmára és maculopapulosus kiütésekre hajlamos személyeknél.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A következő nemkívánatos hatásokat figyelték meg az indapamid-kezelés alatt, melyek a következő gyakorisági kategóriákba sorolhatók:

nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

Az 1,5 mg-os és 2,5 mg-os indapamid-adagot összehasonlító II. és III. fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:

- 1,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 10%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 4%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23 mmol/l volt.

- 2,5 mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6 hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4 mmol/l) a betegek 25%-ánál észleltek, illetve <3,2 mmol/l értéket a betegek 10%-ánál. 12 hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41 mmol/l volt.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek:

Az indapamid 40mg dózisig, vagyis a terápiás adag 27-szereséig nem okozott toxicitást.

Az akut mérgezés tünetei főként a víz- és elektrolitzavarok (hyponatremia, hypokalaemia). Klinikai tünetként jelentkezhet a hányinger, hányás, hypotensio, görcsök, vertigo, álmosság, zavartság és az akár anuriáig is fokozódó polyuria vagy oliguria, (a hypovolaemia miatt).

Kezelés:

Az első intézkedések között van a bevett gyógyszer(ek) gyors eltávolítása gyomormosással és/vagy aktív szén adásával, amit a víz- és elektrolit-egyensúly helyreállítása követ, az erre szakosodott intézményben.