Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LECALPIN 10 MG
A Lecalpin filmtabletta enyhe és középsúlyos esszenciális hypertonia kezelésére javallott.
Adagolás
Az ajánlott dózis 10mg naponta egyszer, szájon át bevéve, legalább 15perccel étkezés előtt. A beteg egyéni válaszreakciójától függően a napi dózis 20mg-ig növelhető.
A dózis beállítását fokozatosan kell végezni, mivel a maximális antihipertenzív hatás kb. 2hét alatt alakul ki.
Azoknál a betegeknél, akiknél egy antihipertenzív hatóanyag nem elegendő a vérnyomás beállításához, a lerkanidipin hozzáadása előnyös hatású lehet egy béta‑receptor‑blokkolóval (például atenolol), egy diuretikummal (például hidroklorotiazid) vagy egy angiotenzinkonvertáló-enzim-gátlóval (például kaptopril vagy enalapril) végzett kezeléshez.
Mivel a lerkanidipin dózis-hatás görbéje meredeken emelkedik, és maximumát 20‑30mg között éri el, a hatásosság nagyobb dózisok alkalmazása esetén valószínűleg nem javul, viszont a mellékhatások fokozódhatnak.
Idősek
Habár a farmakokinetikai adatok és a klinikai tapasztalat azt mutatják, hogy nem szükséges a napi dózis módosítása, de a kezelés elkezdése nagyobb figyelmet igényel idős betegeknél.
Gyermekek és serdülők
A lerkanidipin a klinikai tapasztalatok hiánya miatt nem javasolt 18év alatti gyermekek és serdülők számára.
Vese-, illetve májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vese- illetve májkárosodásban szenvedő betegeknél a kezelés elindítása fokozott óvatosságot igényel. Bár az ezekbe az alcsoportokba tartozó betegek a javasolt adagolást jól tűrik, óvatosság ajánlott a dózis 20mg‑ra emelésekor. Májkárosodott betegeknél az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé.
A lerkanidipin ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (GFR <30ml/min) beleértve a dialízis alatt álló betegeket is (lásd 4.3 és 4.4 pontokat).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A tablettát kevés vízzel, legalább 15perccel étkezés előtt kell bevenni, lehetőleg a reggeli előtt.
A készítményt nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 és 4.5 pontokat).
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Balkamra‑kiáramlást gátló obstrukció.
-
Kezeletlen congestiv szívelégtelenség.
-
Instabil angina pectoris.
-
Myocardialis infarctus után 1 hónapon belül.
-
Súlyos májkárosodás.
-
Súlyos vesekárosodás (GFR <30ml/min), beleértve a dialízis alatt álló betegeket is.
-
Együttadása ellenjavallt:
-
a CYP3A4 erős gátlószereivel (lásd 4.5pont),
-
ciklosporinnal (lásd 4.5pont),
-
grépfrúttal vagy grépfrútlével (lásd 4.5pont).
Sick sinus szindróma
Különleges óvatossággal alkalmazható a lerkanidipin sick sinus szindrómás betegek esetében (ha nincs pacemaker beültetve).
Balkamra-diszfunkció
Bár a hemodinamikailag ellenőrzött vizsgálatok nem mutattak ki befolyást a ventrikuláris funkcióra, óvatosan kell eljárni balkamra‑diszfunkcióban szenvedő betegek kezelésekor.
Ischemiás szívbetegség
Ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél a fokozott cardiovascularis kockázat kapcsolatba hozható egyes rövid hatású dihidropiridinekkel. Bár a lerkanidipin hosszú hatású, mégis körültekintést igényel az ilyen betegek kezelése.
Ritkán néhány dihidropiridin mellkasi fájdalmat vagy angina pectorist okozhat. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy már fennálló angina pectorisban szenvedő betegek esetében gyakoribbá válik a rohamok előfordulása, és hosszabbodik azok időtartama, valamint súlyosabbak lesznek. Egyedi esetekben myocardialis infarctus is előfordulhat (lásd 4.8pont).
Alkalmazása vese- és májkárosodás esetén:
Enyhe és közepesen súlyos vese- és májkárosodásban szenvedő betegek esetében fokozott óvatosság szükséges. Bár ezek a betegek a szokásos, 10 mg-os napi dózist általában jól tűrik, óvatosság ajánlott a napi dózis 20mg-ra történő emelésekor.
Májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé.
A lerkanidipin szedése ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR <30ml/min), beleértve a hemodialízist igénylő betegeket is. (lásd 4.2pont).
Peritoneális dialízis
A peritoneális dialízist igénylő betegeknél a lerkanidipin zavaros peritoneális effluens kialakulásával hozható összefüggésbe. A zavarosság a peritoneális kifolyó oldatban a triglicerid-koncentráció megnövekedésének tulajdonítható. Bár a mechanizmus ismeretlen, a zavarosság a lerkanidipin-kezelés abbahagyása után hamarosan megszűnik. Fontos ennek az összefüggésnek a felismerése, mivel a zavaros peritoneális effluens tévesen fertőző peritonitis diagnózishoz, következésképpen szükségtelen kórházi kezeléshez és empirikus antibiotikum adagoláshoz vezethet.
CYP3A4 induktorok
A CYP3A4 induktorai, mint az antikonvulzív szerek (például fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin) és a rifampicin csökkenthetik a lerkanidipin plazmaszintjét, és emiatt a lerkanidipin hatékonysága a vártnál kisebb lehet (lásd 4.5pont).
Alkohol
Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mert fokozhatja az antihipertenzív szerek vazodilatátor hatását (lásd 4.5 pont).
Gyermekek és serdülők
A lerkanidipin biztonságosságát és hatásosságát 18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél nem állapították meg.
Segédanyagok
Laktóz-monohidrát
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Együttadásuk ellenjavallt
CYP3A4-inhibitorok
Ismert, hogy a lerkanidipin a CYP3A4 enzimen metabolizálódik, és ezért a CYP3A4 enzim inhibitorainak a gyógyszerrel egyidejűleg való alkalmazása befolyásolhatja a lerkanidipin metabolizációját és eliminációját.
A CYP3A4 erős inhibitorával, a ketokonazollal végzett interakciós vizsgálatban a lerkanidipin plazmakoncentrációja jelentősen megnőtt (az eutomer S-lerkanidipin AUC értéke 15-szörösére emelkedett, míg a Cmax 8-szorosára nőtt).
A lerkanidipin együttadását a CYP3A4 inhibitoraival (például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir, eritromicin, troleandomicin, klaritromicin) el kell kerülni (lásd 4.3 pont).
Ciklosporin
Lerkanidipin és ciklosporin együttes alkalmazása esetén mindkét gyógyszer plazmaszintjének emelkedését tapasztalták. Egy fiatal egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy ha a ciklosporin a lerkanidipin bevétele után legalább 3órával később került bevételre, a lerkanidipin plazmaszintje nem változott, míg a ciklosporin AUC értéke 27%‑kal megnőtt. Ezzel szemben, ha a lerkanidipin és a ciklosporin egyidejűleg került beadásra, ez a lerkanidipin plazmakoncentrációjának háromszoros emelkedését, és a ciklosporin AUC értékének 21%‑os növekedését okozta. A ciklosporin és a lerkanidipin nem adhatók egyidejűleg (lásd 4.3 pont).
Grépfrút vagy grépfrútlé
A többi dihidropiridinhez hasonlóan a lerkanidipin is érzékeny arra, hogy a grépfrút vagy a grépfrútlé gátolja a metabolizmusát, ennek következtében a szisztémás elérhetősége fokozódik, és megnő a hipotenzív hatása. A lerkanidipint nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 pont).
Együttadásuk nem ajánlott
CYP3A4 induktorok
A lerkanidipin együttadása a CYP3A4 induktoraival – mint például antikonvulzív szerekkel (pl.:fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin), valamint rifampicinnel – fokozott óvatosságot igényel, mert az antihipertenzív hatás mérséklődhet, és a szokásosnál gyakoribb vérnyomásmérések válnak szükségessé (lásd 4.4 pont).
Alkohol
Kerülni kell az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedésekor, mivel az alkohol fokozhatja az antihipertenzív szerek értágító hatását (lásd 4.4 pont).
Elővigyázatos alkalmazás, beleértve a dózismódosítást
CYP3A4 szubsztrátjai
Óvatosság szükséges, ha a lerkanidipin a CYP3A4 egyéb szubsztrátjaival mint pl. terfenadin, asztemizol, III. osztályba tartozó antiarritmiás szerek, pl. amiodaron, kinidin, szotalol együtt kerül alkalmazásra.
Midazolám
Ha a lerkanidipint per os 20mg-os dózisban együtt adták midazolámmal idős önkénteseknek, a lerkanidipin felszívódása mintegy 40%-kal megemelkedett, az abszorpció sebessége azonban lassult (a tmax 1,75 óráról 3 órára tolódott ki). A midazolám koncentrációja nem változott.
Metoprolol
A lerkanidipin és az elsősorban a májon át kiválasztódó béta‑blokkoló metoprolol együttadása esetén, a metoprolol biohasznosulása nem változik, ugyanakkor a lerkanidipiné 50%‑kal csökken. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a béta‑blokkolók csökkentik a májon átáramló vér mennyiségét, ezért ebbe a gyógyszercsoportba tartozó egyéb gyógyszerek is előidézhetik ezt a hatást. Ebből következik, hogy a lerkanidipin biztonságosan adható béta‑adrenoreceptor‑blokkolókkal, de a dózis módosítása szükséges lehet.
Digoxin
Ha 20mg lerkanidipint adtak tartós béta-metildigoxin-kezelésben részesülő betegeknek, nem volt farmakokinetikai kölcsönhatásra utaló bizonyíték. Azonban a digoxin Cmax-értéke átlagosan 33%-kal nőtt, míg az AUC és a vese-clearance nem változott szignifikánsan. Egyidejű digoxin-kezelés alatt álló betegeknél figyelni kell a digitálisz‑intoxikáció jeleit.
Együttadása más gyógyszerekkel
Fluoxetin
A fluoxetinnel (a CYP2D6 és a CYP3A4 inhibitora) végzett interakciós vizsgálatban, amelyet 65±7éves (átlag ± SD) önkéntesekkel végeztek, nem találtak klinikailag lényeges változást a lerkanidipin farmakokinetikájában.
Cimetidin
Egyidejűleg adott napi 800mg dózisú cimetidin nem változtatja meg szignifikánsan a lerkanidipin plazmaszintjét, de nagyobb dózisok alkalmazásakor óvatosság szükséges, mivel a lerkanidipin biohasznosulása és hipotenzív hatása fokozódhat.
Szimvasztatin
Amikor 20mg lerkanidipint ismétlődően együtt adtak 40mg szimvasztatinnal, a lerkanidipin AUC-ja nem változott szignifikánsan, míg a szimvasztatin AUC-értéke 56%‑kal, az aktív metabolitjának, a béta‑hidroxisavnak az AUC-értéke pedig 28%‑kal nőtt. Nem valószínű, hogy ilyen mértékű változásnak klinikai jelentősége lenne. Nem várható kölcsönhatás, ha az ilyen gyógyszereknél javasoltaknak megfelelően a lerkanidipint reggel, a szimvasztatint pedig este veszi be a beteg.
Diuretikumok és ACE-gátlók
A lerkanidipin biztonságosan adható együtt diuretikumokkal és ACE‑gátlókkal.
Egyéb, vérnyomásra ható gyógyszerek
Ami az összes antihipertenzív gyógyszert illeti, fokozott vérnyomáscsökkentő hatásokat lehet megfigyelni, ha a lerkanidipint más, vérnyomásra ható gyógyszerekkel, például a húgyúti tünetek kezelésére szolgáló alfa-receptor-blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, neuroleptikumokkal együtt adják. Ezzel szemben, a vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése figyelhető meg kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazáskor.
Terhesség
Nem áll rendelkezésre adat a lerkanidipin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. Nem klinikai vizsgálatok szerint a lerkanidipinnek nincs bizonyított teratogén hatása állatokon végzett vizsgálatok alapján (lásd 5.3). Mivel egyéb dihidropiridin‑származékok állatoknál teratogénnek bizonyultak, a lerkanidipin nem adható terhes nőknek vagy fogamzóképes nőknek, ha nem alkalmaznak hatékony fogamzásgátló módszereket.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a lerkanidipin, illetve metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. Nem lehet kizárni az újszülöttekre/csecsemőkre vonatkozó kockázatot. A lerkanidipin nem alkalmazható a szoptatás alatt.
Termékenység
A lerkanidipinre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásokat jelentettek a spermiumok fejében, amelyek károsan befolyásolhatják a megtermékenyítést. Azokban az esetekben, amikor az ismételt in vitro megtermékenyítés sikertelen, és erre más magyarázatot nem találnak, figyelembe kell venni a kalciumcsatorna-blokkolók lehetséges szerepét is.
A Lecalpin kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ennek ellenére fokozott óvatosság szükséges, mert szédülés, gyengeség, fáradékonyság és ritkán aluszékonyság fordulhat elő.
A biztonságossági profil összefoglalása
A lerkanidipin biztonságosságát napi egyszeri 10-20mg-os dózis alkalmazásával végzett, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél), valamint aktív kontrollos és nem kontrollos, hosszú távú klinikai vizsgálatokban, összesen 3676 lerkanidipinnel kezelt hipertóniás betegnél.
A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően leggyakrabban jelentett mellékhatások: perifériás ödéma, fejfájás, kipirulás, tachycardia és palpitatio.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatban a klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatal után, világszerte nyert tapasztalatokból származó, a gyógyszer szedésével összefüggésbe hozható mellékhatások találhatók, a MedDRA szervrendszeri kategóriái szerint csoportosítva, és előfordulásuk gyakorisága szerint feltüntetve: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| MedDRA szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenység | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | szédülés | somnolentia, syncope | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | tachycardia, palpitatio | angina pectoris | ||
| Érbetegségek és tünetek | kipirulás | hypotensio | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | dyspepsia, hányinger, gyomortáji fájdalom | hányás, hasmenés | gingiva hypertrophia1, zavaros peritoneális effluens1 | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | szérum transzaminázszint emelkedése1 | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés pruritus | urticaria | angioedema1 | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | myalgia | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | polyuria | pollakiuria | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | perifériás ödéma | asthenia fáradtság | mellkasi fájdalom |
1 világszerte spontán bejelentésekből származó mellékhatások a forgalomba hozatalt követően
A kiválasztott mellékhatások leírása
A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás ödéma incidenciája 0,9% volt a 10-20mg lerkanidipinnel kezelteknél és 0,83% volt a placebocsoportban. Ez a gyakoriság a teljes vizsgálati populációban elérte a 2%-ot, beleértve a hosszú távú klinikai vizsgálatokat is.
A lerkanidipin nem befolyásolja kedvezőtlenül a vércukorszintet vagy a szérum lipidszintjét.
Egyes dihidropiridinek ritkán okozhatnak szívtáji fájdalmat vagy angina pectorist. Nagyon ritkán az angina pectorisban szenvedő betegek a rohamok gyakoribbá, hosszabbá vagy súlyosabbá válásáról számolhatnak be. Izolált esetekben myocardialis infarctus előfordulhat.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A forgalomba hozatalt követően néhány túladagolási esetről számoltak be, 30-40mg-tól 800mg-ig terjedő dózistartományban, beleértve az öngyilkossági kísérleteket is.
Tünetek
Más dihidropiridinekhez hasonlóan, a lerkanidipin túladagolásakor jelentős mértékű perifériás vazodilatáció jelentkezhet, kifejezett hypotoniával és reflex tachycardiával.
Nagyon nagy dózisokban azonban a perifériás szelektivitás elveszhet, ami bradycardiát és negatív inotróp hatást okoz. A túladagolással kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a hypotonia, a szédülés, a fejfájás és a palpitáció.
Kezelés
A klinikailag szignifikáns hypotonia aktív cardiovasculáris támogatást igényel, ideértve a szív- és a légzésfunkció gyakori megfigyelését, a végtagok felemelését, valamint a keringő folyadék és a vizelet mennyiségének megfigyelését.
A lerkanidipin tartós farmakológiai hatásának ismeretében fontos, hogy a beteg cardiovasculáris státuszát legalább 24 órán át monitorozni kell. Mivel a készítmény erősen kötődik fehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos. Azokat a betegeket, akiknél közepesen súlyos vagy súlyos mérgezés feltételezhető, intenzív osztályon kell megfigyelni.
Farmakológiai tulajdonságok - LECALPIN 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Szelektív kalciumcsatorna‑blokkolók, főként érhatásokkal - dihidropiridin-származékok
ATC kód: C08CA13
Hatásmechanizmus
A lerkanidipin a dihidropiridin‑csoportba tartozó kalciumantagonista: gátolja a kalciumion transzmembrán influxát a szív- és a simaizomsejtekbe. Antihipertenzív hatásának mechanizmusa az, hogy közvetlenül ellazítja az erek simaizomzatát, és így csökkenti a teljes perifériás rezisztenciát.
Farmakodinámiás hatások
Rövid plazmafelezési ideje ellenére a lerkanidipin antihipertenzív hatása tartós, ami annak köszönhető, hogy erős a membránokhoz való kötődése és nagy vaszkuláris szelektivitása miatt nem rendelkezik negatív inotróp hatással.
Mivel a lerkanidipin által okozott értágulat fokozatosan alakul ki, reflex tachycardiával járó akut hypotonia a hypertoniás betegeknél csak ritkán figyelhető meg.
Hasonlóan az egyéb aszimmetrikus 1,4‑dihidropiridinekhez, a lerkanidipin antihipertenzív hatása főként az (S)-enantiomerjének tulajdonítható.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A lerkanidipin klinikai hatásosságát és biztonságosságát napi egyszeri 10-20mg-os dózis alkalmazásával végzett, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban értékelték (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél) és aktív kontrollos és nem kontrollos hosszú távú, összesen 3676 hipertóniás betegnél végzett klinikai vizsgálatokban.
A legtöbb klinikai vizsgálatot enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális hipertónia (az idős és diabeteses betegeket is beleértve) kezelésében végezték, olyan betegeknél, akik a lerkanidipint önmagában, vagy ACE-gátlókkal, diuretikumokkal vagy béta-blokkolókkal kombinálva kapták.
A terápiás javallatot alátámasztó klinikai vizsgálatok mellett végeztek kisebb, nem kontrollos, de randomizált vizsgálatokat súlyos hypertoniában szenvedő betegeknél is (az átlag±SD diasztolés vérnyomás 114,5±3,7Hgmm volt). A vizsgálat kimutatta, hogy a 25beteg 40%-ánál naponta egyszer adott 20mg lerkanidipin hatására normalizálódott a vérnyomás, míg naponta kétszer 10mg adásakor a normalizálódás a 25beteg 56%-ánál következett be. Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban izolált szisztolés hypertoniában szenvedő betegeknél a lerkanidipin szintén hatásosnak bizonyult, és a szisztolés vérnyomást az átlagos 172,6±5,6Hgmm kiindulási értékről 140,2±8,7Hgmm-re csökkentette.
Gyermekek és serdülők
Gyermekeknél és serdülőknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
Felszívódás
10-20mg szájon át történő bevétele után a lerkanidipin teljes mértékben felszívódik, csúcskoncentrációja a plazmában 3,3ng/ml±2,09SD, illetve 7,66ng/ml±5,90SD, ezek az értékek a bevétel után 1,5‑3órával mérhetők.
A lerkanidipin két enantiomerje hasonló plazmaprofillal rendelkeznek: a plazma csúcskoncentrációt azonos időben érik el, a plazma csúcskoncentráció értéke, és az AUC értéke átlagosan 1,2‑szer magasabb az (S) enantiomer esetében, és az elimináció felezési ideje azonos a két enantiomer esetében. A két enantiomer esetében, in vivo körülmények között, nincs egymás közti átalakulás.
A nagyfokú „first‑pass” metabolizmus következtében a szájon át adott lerkanidipin biológiai hasznosulásának értéke, étkezést követően bevéve körülbelül 10%, míg egészséges önkénteseknél éhgyomorra bevéve ez 1/3‑ára csökken.
A lerkanidipin biológiai hasznosulása 4‑szeresére is nőhet, ha a lerkanidipin tablettát zsíros étkezést követően 2órán belül veszi be a beteg, ezért a lerkanidipin tablettát ajánlott inkább étkezés előtt bevenni.
Eloszlás
A hatóanyag gyorsan és nagymértékben jut a plazmából a szövetekbe és a szervekbe.
A lerkanidipin több mint 98%-ban kötődik a szérumfehérjékhez. Súlyos fokú vese- vagy májkárosodásban a szérumfehérjék mennyisége lecsökken, ezért megemelkedhet a nem kötött frakció mennyisége.
Biotranszformáció
A lerkanidipint a CYP3A4 rendszer gyorsan lebontja, eredeti hatóanyag sem a vizeletben, sem a székletben nem mutatható ki. Túlnyomórészt inaktív metabolitokká alakul át, az alkalmazott dózis 50%-a a vizelettel távozik.
Emberi máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy 20mg lerkanidipin adásával elérhető legmagasabb plazmakoncentráció 160-, illetve 40‑szeresének megfelelő koncentrációban kis mértékben gátolja a CYP3A4, illetve CYP2D6 enzimeket.
Interakciós vizsgálatok azt is kimutatták, hogy embernél a lerkanidipin nem befolyásolja a midazolám vérszintjét, ami a CYP3A4 tipikus szubsztrátja, és nem befolyásolja a metoprololét sem, ami pedig a CYP2D6 tipikus szubsztrátja. Ezek alapján nem várható, hogy a lerkanidipin terápiás dózisokban gátolja azoknak az anyagoknak a biológiai átalakulását, melyeket a CYP3A4, ill. a CYP2D6 metabolizál.
Elimináció
Az elimináció fő útja a biotranszformáció.
Számított átlagos terminális felezési ideje 8‑10óra, a terápiás hatás időtartama a lipidmembránokhoz való jelentős fokú kötődés miatt mégis mintegy 24óra. Az ismételt alkalmazás nem eredményez akkumulációt.
Linearitás/nem-linearitás
A lerkanidipin per os bevétele után a lerkanidipin vérszintje nem teljesen arányos a bevett dózissal (nem-lineáris kinetika).
10, 20, ill. 40 mg-os dózis bevétele után a plazma csúcskoncentrációk aránya 1:3:8 volt, a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területek aránya pedig 1:4:18 volt, ami arra utal, hogy a „firstpass” metabolizáló rendszer progresszív módon telítődik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a dózis emelésével a lerkanidipin biológiai hasznosulása megnő.
Idősek, máj- és veseelégtelenség
Időseknél, valamint enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén vagy enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban a lerkanidipin farmakokinetikája hasonló volt, mint az átlagos betegpopulációban; súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegeknél mintegy 70%-kal magasabb vérszinteket mértek. Közepes, illetve súlyos fokú májkárosodásban a lerkanidipin szisztémás biohasznosulása növekedhet, mivel elsősorban a májban metabolizálódik.
Gyógyszerészeti jellemzők - LECALPIN 10 MG
Tablettamag:
magnézium-sztearát;
povidon (K-29/32);
A-típusú karboximetilkeményítő-nátrium;
laktóz-monohidrát;
mikrokristályos cellulóz.
Filmbevonat:
Lecalpin 10mg filmtabletta:
makrogol 3350;
részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol);
talkum;
titán-dioxid (E 171);
sárga vas-oxid (E 172).
Lecalpin 20mg filmtabletta:
makrogol 3350;
részlegesen hidrolizált poli(vinil-alkohol);
talkum;
titán-dioxid (E 171);
sárga vas-oxid (E 172);
vörös vas-oxid (E 172).
Al/PVC/PVDC buborékcsomagolás: Legfeljebb 30°C-on tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
HDPE tartály: Az eredeti csomagolásban tárolandó. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva.
Filmtabletták (Al/PVC/PVDC) buborékcsomagolásban vagy garanciazáras, lepattintható LDPE kupakkal és nedvességmegkötő betéttel ellátott HDPE tartályban és dobozban.
Kiszerelés:
Lecalpin 10mg filmtabletta:
7db vagy 14db vagy 28db vagy 30db vagy 35db vagy 42db vagy 50db vagy 56db vagy 90db vagy 98db vagy 100db filmtabletta buborékcsomagolásban (Al/PVC/PVDC) és dobozban. 100db filmtabletta tartályban és dobozban.
Lecalpin 20mg filmtabletta:
7db vagy 14db vagy 28db vagy 30db vagy 35db vagy 42db vagy 50db vagy 56db vagy 90db vagy 98db vagy 100db filmtabletta buborékcsomagolásban (Al/PVC/PVDC) és dobozban. 100db filmtabletta tartályban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.