LEFLOKIN 5 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LEFLOKIN 5 MG/ML
A Leflokin 5mg/ml oldatos infúzió felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont):
-
Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont)
-
Krónikus bakteriális prostatitis
-
Inhalációs anthrax: posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés (lásd 4.4 pont)
A fenti fertőzésekben a Leflokin oldatos infúzió csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.
-
Területen szerzett pneumonia
-
Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések / szövődményes bőr- és bőrfüggelék-fertőzések.
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
A Leflokin 5 mg/ml oldatos infúziót lassú intravénás infúzióban, naponta egy vagy két alkalommal kell adni. Az adagolást a fertőzés típusa és súlyossága, valamint a feltételezett kórokozó érzékenysége határozza meg. A beteg állapotától függően, néhány nap után rendszerint lehetővé válik a kezdeti intravénás kezelésről a szájon át történő (250, ill. 500 mg-os Leflokin filmtabletta) adagolásra való áttérés. Mivel a parenteralis, ill. per os adagolás bioekvivalens, ugyanazon adag alkalmazható.
A kezelés időtartama
A kezelés időtartama a betegség lefolyásától függ. A Leflokin 5 mg/ml oldatos infúzióval ill. filmtablettával történő kezelést az általános antibiotikus kezelés irányelveinek megfelelően minimálisan 48-72 óráig kell alkalmazni, miután a beteg láztalanná vált vagy a bakteriális eradikáció bizonyítást nyert.
Adagolás
A levofloxacin adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók:
Adagolás normál veseműködés esetén
(kreatinin-clearance > 50 ml/perc)
| Javallatok | Napi adagolás(súlyosságtól függően) | Kezelés maximális időtartama1(súlyosságtól függően) |
| Területen szerzett pneumonia | 500 mg naponta egyszer vagy kétszer | 7-14 nap |
| Akut pyelonephritis | 500 mg naponta egyszer | 7-10 nap |
| Szövődményes húgyúti fertőzések | 500 mg naponta egyszer | 7-14 nap |
| Krónikus bakteriális prostatitis | 500 mg naponta egyszer | 28 nap |
| Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések | 500 mg naponta egyszer vagy kétszer | 7-14 nap |
| Inhalációs anthrax | 500 mg naponta egyszer | 8 hét |
1A kezelés időtartamába mind az intravénás, mind a peros kezelés beletartozik. Az intravénás kezelésről a peros kezelésre történő átállás ideje a klinikai állapottól függ, de általában 2-4 nap.
Különleges betegcsoportok
Károsodott veseműködés
(kreatinin-clearance ≤ 50 ml/perc)
| Adagolás | |||
| 250 mg/24 h | 500 mg/24 h | 500 mg/12 h | |
| Kreatinin-clearance | első adag 250 mg | első adag 500 mg | első adag 500 mg |
| 50-20 ml/perc | majd: 125 mg/24 h | majd: 250 mg/24 h | majd: 250 mg/12 h |
| 19-10 ml/perc | majd: 125 mg/48 h | majd: 125 mg/24 h | majd: 125 mg/12 h |
| <10 ml/perc (beleértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1 | majd: 125 mg/48 h | majd: 125 mg/24 h | majd: 125 mg/24 h |
1Hemodialízist vagy folyamatos ambulanter végzett peritoneális dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges.
Májkárosodás
Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben, s kiválasztása elsősorban a vesén át történik, az adag módosítása nem szükséges.
Idősek
Nincs szükség a szokásos adag módosítására, hacsak azt a veseműködés nem teszi indokolttá (lásd 4.4pont Szívbetegségek bekezdése).
Gyermekek és serdülők
A Leflokin 5 mg/ml oldatos infúzió alkalmazása gyermekek és növésben lévő serdülők (18 éves korig) esetében ellenjavallt (lásd. 4.3 pont).
Az alkalmazás módja
Az infúziót kizárólag lassú intravénás infúzióban kell alkalmazni naponta egyszer vagy kétszer, a kezelés maximális időtartama 14 nap. A 250 mg-os (50 ml) infúzió beadásának időtartama legalább 30perc. Az 500 mg-os (100 ml) infúzió beadásának időtartama legalább 60 perc (lásd 4.4 pont). A beteg állapotától függően, néhány nap elteltével általában lehetőség nyílik ugyanazon adaggal, a kezdeti intravénás kezelésről a per os adagolásra történő áttérésre.
Inkompatibilitással kapcsolatban lásd a 6.2 pontot, egyéb infúziós készítményekkel történő kompatibilitást illetően pedig a 6.6 pontot.
A Leflokin 5 mg/ml oldatos infúzió nem alkalmazható:
• a készítmény hatóanyagával, a levofloxacinnal, más kinolonokkal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén,
• epilepsziában szenvedő betegeknél,
• az anamnézisben szereplő, a fluorokinolonok adásával összefüggő ínelváltozások esetén,
• gyermekeknél és növésben lévő serdülőknél (18 év alatt),
• terhesség alatt,
• szoptatás esetén.
A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny / kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).
A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint. Ezért a levofloxacin adása nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (amennyiben az MRSA-fertőzés kezelésére általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak).
Az E. coli – a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó – fluorokinolon-rezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a helyi viszonyoknak megfelelő, fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia gyakoriságot kell figyelembe venni a gyógyszer felírásakor.
Inhalációs anthrax: Az embernél történő alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok a Bacillusanthracisin vitro érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárni anthrax fertőzés kezelése esetén.
Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások
Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.
Az infúzió beadásának időtartama
250 mg levofloxacin (50 ml oldatos infúzió) alkalmazásakor az infúzió javasolt időtartama legalább 30 perc, 500mg levofloxacin (100 ml oldatos infúzió) alkalmazásakor az infúzió javasolt időtartama legalább 60 perc. Ismert, hogy ofloxacin infúzió adása során tachycardia és átmeneti vérnyomásesés jelentkezhet. A jelentős mértékű vérnyomásesés következtében ritkán keringés-összeomlás alakulhat ki. Amennyiben a levofloxacin (az ofloxacin L-enantiomerje) infúzió beadása során nagymértékű vérnyomásesés jelentkezik, az infúziót azonnal le kell állítani.
Íngyulladás és ínszakadás
Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását . Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, a levofloxacin 1000mg-os napi adagjával kezelt betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.
A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.
Myoclonus
Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearance-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.
Clostridioides difficile – kísérőbetegség
A levofloxacinnal történő kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridioides difficile okozta betegség (Clostridioides difficile-associated disease, CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacinnal történő kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a Leflokin oldatos infúzió adását azonnal abba kell hagyni, és a beteget haladéktalanul megfelelő kezelésben kell részesíteni. Ebben a klinikai állapotban bélműködést gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt.
Görcsrohamra való hajlam
Anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin oldatos infúzió alkalmazása ellenjavallt. Egyéb kinolon-származékokhoz hasonlóan csak különleges óvatossággal alkalmazható a levofloxacin az alábbi esetekben: görcsrohamra való hajlam (pl. előzetesen fennálló központi idegrendszeri károsodás), egyidejű fenbufénnel, hasonló nem-szteroid gyulladásgátlókkal, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő készítményekkel, mint pl. teofillinnel történő kezelés (lásd 4.5 pont). Görcsrohamok esetén a levofloxacinnal végzett kezelést abba kell hagyni.
Glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány
Kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén látens vagy manifeszt glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolítikus reakciók kialakulására, ezért a levofloxacin körültekintéssel alkalmazandó.
Vesekárosodás
Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén az adagot módosítani kell (lásd 4.2 pont).
Túlérzékenységi reakciók
A levofloxacin súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (melyek az angioödémától egészen az anafilaxiás sokkig terjedhetnek) okozhat, esetenként már az első adag beadását követően (lásd a 4.8 pontot). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ilyen esetben azonnal fel kell függeszteni a kezelést és azonnal tájékoztatni kell a kezelőorvost, vagy az ügyeletes orvost, aki majd a szükséges intézkedéseket megteszi.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.
A glükózanyagcsere zavarai
Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont). Ez rendszerint olyan diabéteszes betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.
A fényérzékenység megelőzése
Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (pl. kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt, és azt követően 48 óráig.
K-vitamin-antagonistával történő egyidejű kezelés
Mivel a levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e szerek egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd 4.5 pont).
Pszichotikus reakciók
Kinolonokkal, így levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciók előfordulásáról. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin-adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, a levofloxacin-kezelést meg kell szakítani és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akik kórtörténetében pszichiátriai betegség szerepel.
Szívbetegségek
A fluorokinolonok – beleértve a levofloxacint – alkalmazása során fokozott óvatosságra van szükség azoknál a betegeknél, akik esetén olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyek a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamosítanak, mint például:
-
veleszületett hosszú QT- szindróma,
-
egyidejűleg alkalmazott, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (pl.: I/A és III. osztályú antiarrhytmicumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok),
-
nem korrigált elektrolitegyensúly-zavar (pl. hypokalaemia és hypomagnesaemia),
-
időskor,
-
szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia). Idősek és nők érzékenyebbek lehetnek a QTc meghosszabbodását eredményező gyógyszerekre, ezért óvatossággal kell eljárni a fluorokinolonok, így a levofloxacin alkalmazásakor is ezeknél a betegcsoportoknál. (Lásd 4.2 pont Idősek bekezdése, és 4.5, 4.8, 4.9 pontok.)
Perifériás neuropathia
A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegeket figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).
Hepatobiliáris rendellenességek
A levofloxacinnal kapcsolatban akár halálos kimenetelű májelégtelenséghez vezető májnecrosis kialakulásáról is beszámoltak, különösen olyan betegeknél, akik egyéb súlyos betegségben, pl. szepszisben szenvedtek (lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a gyógyszer alkalmazását meg kell szakítani, és a kezelőorvost azonnal értesíteni kell, ha májrendellenességre utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, mint pl. étvágytalanság, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység.
Myasthenia gravis súlyosbodása
A fluorokinolonok, beleértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuszkuláris aktivitást, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatásokat, beleértve a halált és a légzéstámogatást igénylő eseteket is összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében myasthenia gravis szerepel.
Látási rendellenességek
Amennyiben a látás romlása vagy bármilyen más, a szemekre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pontok).
Felülfertőződés
A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását okozhatja. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni.
Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás
Az opiátok kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletéből álpozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség az opiátok kimutatására végzett szűrővizsgálatok pozitív eredményének a megerősítésére.
A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnosztizálása esetén.
Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhibaokozta regurgitatio/billentyűelégtelenség
Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).
Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:
-
mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett
-
aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett
-
szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).
Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.
Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.
Akut pancreatitis
Akut pancreatitis kialakulása lehetséges levofloxacint szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfort, akut hasi fájdalom vagy hányás jelentkezése esetén a betegek azonnali orvosi kivizsgálása szükséges. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin alkalmazását abba kell hagyni; diagnózisa esetén a levofloxacint nem szabad újra alkalmazni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8 pont).
Vérképzőszervi rendellenességek
A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.
Segédanyag(ok)
Nátrium
A készítmény 350mg (15,2mmol) nátriumot 100ml oldatos infúzióban, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 17,5%-ának felnőtteknél.
Egyéb gyógyszerek hatása a Leflokin 5 mg/ml oldatos infúzióra
Teofillin, valamint fenbufén, ill. hasonló nem-szteroid gyulladásgátló készítmények
A klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között fellépő farmakokinetikai kölcsönhatást nem észleltek. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy egyéb, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazásakor azonban az agyi görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő. A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében 13%-kal magasabbak voltak, mint önmagában történő alkalmazásakor.
Probenecid és cimetidin
A probenecid és a cimetidin statisztikailag jelentős hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin (24%-kal) és a probenecid (34%-kal) is csökkentette. Ennek oka, hogy mindkét hatóanyag gátolja a levofloxacin tubularis szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott adagok esetén azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek klinikai jelentősége lenne.
A tubularis renalis szekréciót befolyásoló gyógyszerek (mint a probenecid és a cimetidin) levofloxacinnal történő egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodás esetén.
A Leflokin 5 mg/ml oldatos infúzió hatása egyéb gyógyszerekre
Ciklosporin
A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal történő együttes alkalmazás esetén 33%-kal nőtt.
K-vitamin-antagonisták
Levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarinnal) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet, ezért K-vitamin-antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd 4.4 pont).
QT-szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek
Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat, mint a levofloxacint is, azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg a QT-intervallum meghosszabbodását eredményező gyógyszeres kezelésben részesülnek (mint I/A és III. osztályú antiarrhytmicumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont).
Egyéb fontos információ
A klinikai farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a levofloxacin farmakokinetikája nem változik klinikailag számottevő mértékben, ha a levofloxacint az alábbi gyógyszerekkel együtt adják: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.
Terhesség
Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Állatokon végzett reprodukciós vizsgálatok nem mutattak közvetlen vagy közvetett ártalmas hatásokat (lásd 5.3pont).
A human adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek azonban arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetnek adott fluorokinolonok hatására, ezért a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok).
Szoptatás
A Leflokin oldatos infúzió szoptatás alatt ellenjavallt. Nincsenek megfelelő adatok a levofloxacin human anyatejbe történő kiválasztódására vonatkozóan; azonban egyéb fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. A human adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy a nagy ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődő szervezetnek adott fluorokinolonok hatására, ezért a levofloxacin alkalmazása szoptatás alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pontok).
Termékenység
A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukcióra kifejtett toxicitást, és nem hatott a szaporodóképességükre.
A levofloxacin kis vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes mellékhatások (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a beteg koncentrálóképességét és a reakciókészséget, ezért az ilyen képességet különösen igénylő tevékenységek (pl. járművezetés, gépkezelés) végzésekor alkalmazása kockázatos lehet.
Az alábbi adatok több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követő, nagyobb beteganyagon szerzett tapasztalatokból származnak.
A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg:
Nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben tüntettük fel.
| Szervrendszer | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100) | Ritka(≥1/10000 – <1/1000) | Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | gombás fertőzés, beleértve a Candida-fertőzést, patogén rezisztencia | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | leukopenia, eosinophilia | thrombocytopenia neutropenia | csontvelőelégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát, agranulocytosist, haemolyticus anaemiát | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | angiooedema, túlérzékenység (lásd 4.4 pont) | anafilaxiás sokka anafilaktoid sokka (lásd 4.4 pont) | ||
| Endokrin betegségek és tünetek | nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) | |||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | étvágytalanság | hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetén (lásd 4.4 pont) | hyperglykaemia, hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) | |
| Pszichiátriai kórképek* | álmatlanság | szorongás, zavart állapot, idegesség | pszichotikus reakciók (pl. hallucináció, paranoia), depresszió, agitáció, abnormális álmok, rémálmok | önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd 4.4pont); mánia |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek* | fejfájás, szédülés | aluszékonyság, remegés, az ízérzés zavarai | görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pontok), paraesthesia | szenzoros és szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont), szaglás zavarai beleértve a teljes szagelvesztést is, mozgászavar, extrapyramidalis zavarok, az ízérzékelés teljes elvesztése, syncope, jóindulatú intracranialis hypertensio; myoclonus |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek* | látászavarok, mint homályos látás (lásd 4.4 pont) | átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont), uveitis | ||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* | vertigo | fülzúgás | hallásvesztés, halláskárosodás | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** | tachycardia palpitáció | kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet, kamrai arrhythmia és torsade de pointes (főképp a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamos betegeknél), QT-intervallum meghosszabbodása az EKG-n (lásd 4.4és4.9pontok) | ||
| Érbetegségek és tünetek** | phlebitis | hypotensio | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | nehézlégzés | bronchospasmus, allergiás pneumonitis | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés, hányás, hányinger | hasi fájdalom, emésztési zavar, flatulencia, székrekedés | véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4pont), pancreatitis (lásd 4.4 pont) | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | májenzimszint- emelkedés (pl. GPT / GOT, GGT, alkalikus foszfatáz) | bilirubinszint-emelkedés | icterus, súlyos májkárosodás, beleértve a halálos akut májelégtelenséget, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont), hepatitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei b | bőrkiütés, viszketés, urticaria, hyperhidrosis | eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés | toxikus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme, fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont), leukocytoclasticus vasculitis, stomatitis; a bőr hyperpigmentatiója | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* | ízületi fájdalom, izomfájdalom | ínbántalmak (lásd 4.3 és 4.4 pontok), beleértve az íngyulladást (pl. Achilles-ín) is, izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd4.4 pont) | rhabdomyolysis, ínszakadás (pl. Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pontok), ligamentum ruptura, izomszakadás, arthritis | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | szérum-kreatininszint-emelkedés | akut veseelégtelenség (pl. interstitialis nephritis következtében) | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* | az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség) | gyengeségérzés | lázas állapot | fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat) |
aAz anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.
bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek.
*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek [beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat], memória- és koncentrációzavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4pont).
**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).
Egyéb fluorokinolon-alkalmazással kapcsolatos mellékhatások:
- extrapiramidális tünetek és az izomkoordináció egyéb zavarai,
- allergiás vasculitis,
- porfíriás betegeknél porfíriás rohamok.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az állatokon végzett toxicitási vizsgálatok, ill. a terápiás adagolás feletti adagokkal végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin oldatos infúzió akut túladagolásának legfontosabb várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT-intervallum meghosszabbodása.
A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszert érintő hatásokat, pl. zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, hallucinációt és remegést is tapasztaltak.
Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG-monitorozás szükséges, mert fennáll a QT-szakasz meghosszabbodásának lehetősége.
A hemodialízis vagy a peritonealis dialízis és a CAPD nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Specifikus antidotum nem ismert.
Farmakológiai tulajdonságok - LEFLOKIN 5 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: kinolon antibiotikumok, fluorokinolonok
ATC-kód: J01MA12
A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális hatóanyag, a racém ofloxacin L-enantiomerje.
Hatásmechanizmus
A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően a levofloxacin a DNS–DNS-giráz komplexen és a topoizomeráz IV-en fejti ki hatását.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések
A levofloxacin baktericid aktivitásának a mértéke a maximális szérum koncentráció (cmax) vagy a görbe alatti terület (AUC) és a minimális gátlókoncentráció (MIC) arányától függ.
A rezisztencia mechanizmusa
A rezisztencia fő mechanizmusa a gyr-A mutáción alapul. In vitro keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és az egyéb fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb típusú antibakteriális szerek között.
Érzékenységi vizsgálati határértékek
A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) a levofloxacin vonatkozásában megállapította az érzékenységi vizsgálathoz a MIC (minimális gátló koncentráció) értelmezési kritériumait, amelyek felsorolása itt található: https://www.ema.europa.eu/documents/other/minimum-inhibitory-concentration-mic-breakpoints_en.xlsx.
Antibakteriális spektrum
A rezisztencia előfordulás az adott faj esetén térben és időben változhat, ezért a rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Szükség szerint szakértő tanácsát kell kérni akkor, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a szer használhatósága legalább néhány fertőzés-típus esetén kérdéses.
Általában érzékeny fajok
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Bacillus anthracis
Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny
Staphylococcus saprophyticus
Streptococcus, C és G csoport
Streptococcus agalactiae
Streptococcus pneumoniae
Streptococcus pyogenes
Aerob Gram-negatív baktériumok
Eikenella corrodens
Haemophilus influenzae
Haemophilus parainfluenzae
Klebsiella oxytoca
Moraxella catarrhalis
Pasteurella multocida
Proteus vulgaris
Providencia rettgeri
Anaerob baktériumok
Peptostreptococcus
Egyéb
Chlamydophila pneumoniae
Chlamydophila psittaci
Chlamydia trachomatis
Legionella pneumophila
Mycoplasma pneumoniae
Mycoplasma hominis
Ureaplasma urealyticum
Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat:
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecalis
Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#
Koaguláz-negatív Staphylococcus spp.
Aerob Gram-negatív baktériumok
Acinetobacter baumannii
Citrobacter freundii
Enterobacter aerogenes
Enterobacter cloacae
Escherichia coli
Klebsiella pneumoniae
Morganella morganii
Proteus mirabilis
Providencia stuartii
Pseudomonas aeruginosa
Serratia marcescens
Anaerob baktériumok
Bacteroides fragilis
Eredendően rezisztens fajok
Aerob Gram-pozitív baktériumok
Enterococcus faecium
# A meticillin-rezisztens S. aureus-nál nagyon gyakori a ko-rezisztencia fluorokinolonokkal – beleértve a levofloxacint – szemben is.
Felszívódás
A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljes mértékben felszívódik, a plazma-csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás közel 100%.
A levofloxacin az 50‑600 mg tartomány között lineáris farmakokinetikát követ.
Az étkezés kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását.
Eloszlás
A levofloxacin kb. 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez. 500 mg-os napi adag többszöri alkalmazásakor a levofloxacin elhanyagolható mértékben akkumulálódik. 500 mg levofloxacin napi kétszeri adása esetén kismértékű akkumuláció várható. A dinamikus egyensúlyi állapot (steady-state) 3 napon belül alakul ki.
A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció
A bronchialis nyálkahártyába és az epithelialis folyadékfilmbe (ELF) történő penetráció
500 mg szájon át történő adását követően a bronchialis nyálkahártya és az epithelialis filmréteg maximális levofloxacin-koncentrációja 8,3 µg/g, ill. 10,8 µg/g volt, mely a beadást követően kb. 1órával alakult ki.
A tüdőszövetekbe történő penetráció
500 mg szájon át való adását követően a tüdőszövetek maximális levofloxacin-koncentrációja hozzávetőleg 11,3 µg/g volt, ami a beadást követően 4-6 órán belül alakult ki. A tüdőszövetben kialakult koncentráció jóval meghaladta a plazmakoncentráció mértékét.
A blister-hólyag-tartalomba történő penetráció
500 mg levofloxacin napi egyszeri, ill. kétszeri adását követően, 3 nap elteltével a blister-hólyag folyadéktartalmának maximális levofloxacin-koncentrációja a beadást követően 2-4 órával hozzávetőleg 4,0, ill. 6,7 µg/ml volt.
A cerebrospinalis folyadéktérbe történő penetráció
A levofloxacin kismértékben jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe.
A prosztataszövetbe történő penetráció
Napi egyszeri 500 mg levofloxacin 3 napon át történt adagolását követően a prosztataszövetben mért koncentráció 8,7 µg/g, 8,2 µg/g illetve 2,0 µg/g volt 2, 6 illetve 24 óra elteltével; a prosztata/plazma koncentráció arány átlagos értéke 1,84 volt.
Vizeletben mérhető koncentráció
150 mg, 300 mg, ill. 500 mg levofloxacin szájon át adott egyszeri adagját követően 8-12 órával a vizelet átlagos koncentrációja 44 mg/l, 91 mg/l, ill. 200 mg/l volt.
Biotranszformáció
A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. E metabolitok a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a beadott adag <5%-át teszik ki és a vesén keresztül választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil és kiralitása nem invertálódik.
Elimináció
A levofloxacin per os és intravénás alkalmazását követően relatíve lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 h). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az adag több, mint 85%-a).
Mivel a levofloxacin per os és intravénás alkalmazása között nincsenek nagy farmakokinetikai különbségek, a két adagolási mód egymással helyettesíthető, feltéve, hogy az emésztőrendszer működése zavartalan.
Linearitás
A levofloxacin farmakokinetikája az 50 – 600 mg közötti dózistartományon belül lineáris.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével – a táblázatban megadottak szerint – a vesén át történő elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idők pedig emelkednek:
-
-
Clcr [ml/perc] < 20 20-40 50-80 ClR [ml/perc] 13 26 57 t1/2 [óra] 35 27 9
-
Idősek
A levofloxacin kinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin-clearance különbségéből adódókat.
Nemek közötti eltérések
A női és férfi alanyok elkülönített vizsgálata kis, ill. marginális eltéréseket mutatott a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának.
Gyógyszerészeti jellemzők - LEFLOKIN 5 MG/ML
nátrium-klorid
sósav (pH beállításhoz)
nátrium-hidroxid (pH beállításhoz)
injekcióhoz való víz
A Leflokin 5 mg/ml infúzió nem keverhető heparinnal vagy lúgos kémhatású oldatokkal (pl. nátrium-hidrogén-karbonát).
3 év
Felbontást követően:
A fénytől való védelem érdekében a felhasználásig az egyedi dobozban tárolandó.
Az eredeti tartályból adagolt infúziót a beadás közben fénytől nem szükséges védeni.
Továbbhígítás:
Felbontás után a kompatibilis oldatokkal történő keverés esetén az oldat kémiai stabilitása 24 órán át igazolt megfelelő fényvédelem alkalmazása esetén. A továbbhígított infúzió fényvédelméről a beadásig gondoskodni szükséges.
Az oldatos infúziót a bakteriális kontamináció elkerülése érdekében felbontás, ill. a gumidugó átszúrása után azonnal (3 órán belül) fel kell használni. Ettől eltérő felbontás utáni tárolási idő és tárolási körülmény esetén a felelősség a felhasználót terheli.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!
100ml oldat lehúzható műanyag (HDPE) védőlappal fedett, két egyenértékű csatlakozó ponttal rendelkező dugóval és műanyag (LDPE) kupakkal ellátott, színtelen, átlátszó, zárt műanyag (LDPE) infúziós tartályban. Infúziós tartályok egyesével kartondobozban.
10db egyedi kartondobozba csomagolt műanyag tartály dobozban.
kezelésével kapcsolatos információk
Egyéb infúziós oldattal történő keverés:
A Leflokin oldatos infúzió az alábbi infúziós oldatokkal kompatibilis:
0,9%-os nátrium-klorid-oldat
5%-os glükóz-oldat
0,45% nátrium-klorid + 2,5% glükóz oldat
0,2% kálium-klorid + 5% glükóz oldat
2,5% glükóz Ringer-oldatban
parenterális táplálásra szolgáló kombinált oldatok (aminosavak, szénhidrátok, elektrolitok)
Az inkompatibilitással kapcsolatban ld. a 6.2 pontot.
Az infúziós tartályt felhasználás előtt ellenőrizni kell. Csak akkor használható fel, ha az oldat tiszta, színtelen vagy halvány zöldessárga színű, és látható idegen részecskéktől mentes.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két kereszt)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 3.§-ának) pontja szerinti járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).