Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LERCATON 20 MG
A Lercaton felnőttek részére, enyhe és közepesen súlyos essentialis hypertonia kezelésére javallott.
Adagolás
Az ajánlott dózis 10 mg, naponta egyszer, per os bevéve, legalább 15 perccel étkezés előtt. A beteg egyéni válaszreakciójától függően a napi dózis 20 mg-ig növelhető.
A dózis beállítása legyen lépcsőzetes, mivel a maximális antihipertenzív hatás kb. 2 hét alatt alakul ki.
Olyan betegek esetében, akiknek egy antihipertenzív szer nem elég hatékony a vérnyomás beállításához, a Lercaton-t előnyösen lehet hozzáadni a béta-receptor-blokkoló (atenolol), diuretikum (hidroklorotiazid) vagy angiotenzin-konvertáló enzimgátló (kaptopril vagy enalapril) terápiához.
A lerkanidipin dózis-hatás görbéje meredeken emelkedik, maximumát 20-30 mg között éri el. Nagyobb dózisok alkalmazása estén a hatásosság nem javul, inkább csak a mellékhatások fokozódása várható.
Idősek
A farmakokinetikai adatok és a klinikai tapasztalat azt mutatják, hogy nem szükséges a napi dózis módosítása, de a kezelés elkezdése nagyobb figyelmet igényel idős betegeknél.
Gyermekek és serdülők
A Lercaton biztonságosságát és a hatásosságát nem állapították meg 18 évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Máj-, illetve vesekárosodás
A kezelés enyhe vagy közepesen súlyos máj-, illetve vesekárosodásban csak óvatosan kezdhető el. Bár ezek a betegek a szokásos adagolást általában jól tolerálják, óvatosság ajánlott a dózis 20 mg-ra emelésekor. Májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé.
A Lercaton ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (GFR <30ml/perc) beleértve a dialízis alatt álló betegeket is (lásd 4.3 és 4.4 pontokat).
Az alkalmazás módja
Óvintézkedések a gyógyszer felhasználása vagy alkalmazása előtt:
-
A készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Bal kamra kiáramlását gátló obstrukció.
-
Kezeletlen congestiv szívelégtelenség.
-
Instabil angina pectoris vagy aktuális (1 hónapon belüli) myocardiális infarctus.
-
Súlyos fokú májkárosodás.
-
Súlyos fokú vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc), beleértve a dialízis alatt álló betegeket is.
-
Együttadás:
Sick sinus szindróma
Sick sinus szindrómában szenvedő (pacemaker nélküli) betegek lerkanidipin-kezelésekor fokozott óvatosság ajánlott.
Balkamra-diszfunkció
Bár a hemodinamikailag ellenőrzött vizsgálatok nem mutatták ki a kamrafunkció károsodását, óvatosság tanácsolt balkamra-diszfunkcióban szenvedő betegek kezelésekor.
Ischaemiás szívbetegség
Ischaemiás szívbetegségben a fokozott cardiovascularis kockázat kapcsolatba hozható egyes rövid hatású dihidropiridinekkel. Bár a lerkanidipin hosszú hatású, mégis körültekintést igényel az ilyen betegek kezelése.
Ritka esetekben a dihidropiridinek mellkasi fájdalmat vagy angina pectorist okozhatnak. Nagyon ritkán előfordult, hogy angina pectorisban szenvedő betegek esetében gyakoribbá vált a rohamok előfordulása és azok hosszabbak és súlyosabbak voltak. Izolált esetekben myocardialis infarctus fordult elő (lásd 4.8 pont).
Alkalmazás vese- vagy májkárosodás esetén
Enyhe és közepesen súlyos máj- és vesekárosodásban szenvedő betegek esetében különös óvatosság ajánlott. Bár ezek a betegek a szokásos 10 mg-os napi dózist általában jól tűrik, óvatosság ajánlott a napi dózis 20mg-ra történő emelésekor. Közepesen súlyos fokú májkárosodás esetén az antihipertenzív hatás fokozott lehet, ezért a dózis módosítása válhat szükségessé.
A lerkanidipin ellenjavallt súlyos máj- vagy vesekárosodásban (GFR <30 ml/perc), beleértve a hemodialízist igénylő betegeket is (lásd 4.2 pont és 4.3 pont).
Peritoneális dialízis
A peritoneális dialízist igénylő betegeknél a lerkanidipin zavaros peritoneális effluens kialakulásával hozható összefüggésbe. A zavarosság a peritoneális kifolyó oldatban a triglicerid-koncentráció megnövekedésének tulajdonítható. Bár a mechanizmus ismeretlen, a zavarosság a lerkanidipin-kezelés abbahagyása után hamarosan megszűnik. Fontos ennek az összefüggésnek a felismerése, mivel a zavaros peritoneális effluens tévesen fertőző peritonitis diagnózishoz, következésképpen szükségtelen kórházi kezeléshez és empirikus antibiotikum adagoláshoz vezethet.
CYP3A4-induktorok
A CYP3A4 induktorai, mint az antikonvulzív szerek (például fenitoin, karbamazepin) és a rifampicin, csökkenthetik a lerkanidipin plazmaszintjét, és emiatt a lerkanidipin hatásossága a vártnál kisebb lehet (lásd 4.5 pont).
Alkohol
Az alkoholfogyasztást kerülni kell, mert fokozhatja az antihipertenzív szerek vazodilatátor hatását (lásd 4.5 pont).
Laktóz
Ez a gyógyszer laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Gyermekek és serdülők
A lerkanidipin biztonságosságát és a hatásosságát nem állapították meg gyermekek estében.
Együttadásuk ellenjavallt
CYP3A4-inhibitorok
Ismerjük, hogy a lerkanidipin a CYP3A4 enzimen metabolizálódik, és ezért a CYP3A4 enzim inhibitorainak a gyógyszerrel egyidejűleg való alkalmazása befolyásolhatja a lerkanidipin metabolizációját és eliminációját.
A CYP3A4 erős inhibitorával, a ketokonazollal végzett interakciós vizsgálatban a lerkanidipin plazmakoncentrációja jelentősen megnőtt (az eutomer (S)-lerkanidipin AUC-értéke 15-szörösére emelkedett, míg a cmax 8-szorosára nőtt).
A lerkanidipin együttadását a CYP3A4 inhibitoraival (például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir, eritromicin, troleandomicin, klaritromicin) el kell kerülni (lásd 4.3 pont).
Ciklosporin
Lerkanidipin és a ciklosporin együttes alkalmazása esetén mindkét gyógyszer plazmaszintjének emelkedését tapasztalták. Egy fiatal egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy ha a ciklosporin a lerkanidipin bevétele után 3 órával később került bevételre, a lerkanidipin plazmaszintje nem változott, míg a ciklosporin AUC-értéke 27%-kal nőtt. Ezzel szemben, ha a lerkanidipin és a ciklosporin egyidejűleg került beadásra, ez a lerkanidipin plazmakoncentrációjának háromszoros emelkedését és a ciklosporin AUC-értékének 21%-os növekedését okozta.
A ciklosporint és a lerkanidipint nem szabad együtt adni (lásd 4.3 pont).
Grépfrút vagy grépfrútlé
A többi dihidropiridinhez hasonlóan a lerkanidipin is érzékeny a metabolizmus grépfrúttal vagy grépfrútlével történő gátlására, ennek következtében a szisztémás elérhetősége fokozódik és megnő a vérnyomáscsökkentő hatása. A lerkanidipint nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.3 pont).
Együttadásuk nem ajánlott
CYP3A4-induktorok
A lerkanidipin együttadása a CYP3A4-induktoraival – mint például antikonvulzív szerek (pl. fenitoin, fenobarbitál, karbamazepin), és rifampicin – óvatosságot igényel, mert az antihipertenzív hatás mérséklődhet, és a szokásosnál gyakoribb vérnyomásmérések válnak szükségessé (lásd 4.4 pont).
Alkohol
Kerülni kell az alkoholfogyasztást a gyógyszer szedésekor, mivel az alkohol fokozhatja az antihipertenzív szerek értágító hatását (lásd 4.4 pont).
Elővigyázatos alkalmazás, beleértve a dózismódosítást
CYP3A4 szubsztrátjai
Óvatosság szükséges, ha a lerkanidipin a CYP3A4 egyéb szubsztrátjaival mint pl. terfenadin, asztemizol, III. osztályba tartozó antiarritmiás szerek, pl. amiodaron, kinidin, szotalol együtt kerül alkalmazásra.
Midazolám
Ha a lerkanidipint per os 20 mg dózisban együtt adták midazolámmal idős önkénteseknek, a lerkanidipin felszívódása mintegy 40%-kal megemelkedett, az abszorpció sebessége azonban lassult (a tmax 1,75 óráról 3 órára tolódott ki). A midazolám koncentrációja nem változott.
Metoprolol
A lerkanidipin és az elsősorban a májon át kiválasztódó béta-blokkoló, metoprolol együttadása esetén, a metoprolol biohasznosulása nem változik, ugyanakkor a lerkanidipiné 50%-kal csökken. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a béta-blokkolók csökkentik a májon átáramló vér mennyiségét, ezért ebbe a gyógyszercsoportba tartozó egyéb gyógyszerek is előidézhetik ezt a hatást. Ebből következik, hogy a lerkanidipin biztonságosan adható béta-adrenerg-blokkolókkal, de a dózis módosítására szükség lehet.
Digoxin
Ha 20 mg lerkanidipint adtak tartós béta-metildigoxin-kezelésben részesülő betegeknek, nem volt farmakokinetikai kölcsönhatásra utaló bizonyíték. Azonban a digoxin cmax-értéke átlagosan 33%-kal nőtt, míg az AUC és a vese-clearance nem változott szignifikánsan. Egyidejű digoxin-kezelés alatt álló betegeknél figyelni kell a digitálisz‑intoxikáció jeleit.
Együttadása más gyógyszerekkel
Fluoxetin
A fluoxetinnel (a CYP2D6 és a CYP3A4 inhibitora) végzett interakció vizsgálatban, amelyet 65±7éves (átlag ± SD) önkéntesekkel végeztek, nem találtak klinikailag lényeges változást a lerkanidipin farmakokinetikájában.
Cimetidin
Egyidejűleg adott napi 800 mg dózisú cimetidin nem változtatja meg szignifikánsan a lerkanidipin plazmaszintjét, de magasabb dózisok alkalmazásakor óvatosság szükséges, mivel a lerkanidipin biohasznosulása és hipotenzív hatása fokozódhat.
Szimvasztatin
Ha 20 mg lerkanidipint ismétlődően együtt adtak 40 mg szimvasztatinnal, a lerkanidipin AUC-értéke nem változott szignifikánsan, míg a szimvasztatin AUC-értéke 56%-kal, az aktív metabolitjának, a béta-hidroxisavnak AUC-értéke pedig 28%-kal nőtt. Nem valószínű, hogy ilyen mértékű változásnak klinikai jelentősége lenne. Nem várható kölcsönhatás, ha az ilyen gyógyszereknél javasoltaknak megfelelően a lerkanidipint reggel, a szimvasztatint pedig este veszi be a beteg.
Diuretikumok és ACE-gátlók
A lerkanidipin biztonságosan adható együtt diuretikumokkal és ACE-gátlókkal.
Egyéb vérnyomásra ható gyógyszerek
Ami az összes antihipertenzív gyógyszert illeti, fokozott vérnyomáscsökkentő hatásokat lehet megfigyelni, ha a lerkanidipint más, vérnyomásra ható gyógyszerekkel, például a húgyúti tünetek kezelésére szolgáló alfa-receptor blokkolókkal, triciklusos antidepresszánsokkal, neuroleptikumokkal együtt adják. Ezzel szemben, a vérnyomáscsökkentő hatás csökkenése figyelhető meg kortikoszteroidokkal való egyidejű alkalmazáskor.
Terhesség
A lerkanidipin terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek adatok. Bár az állatokon végzett vizsgálatok nem mutattak teratogén hatásokat (lásd 5.3 pont), de ezeket más dihidropiridin-vegyületek esetében megfigyelték. A lerkanidipin nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes nőknél, akik nem használnak fogamzásgátlást.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a lerkanidipin, illetve metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. Nem lehet kizárni az újszülöttekre/csecsemőkre vonatkozó kockázatot. A lerkanidipin nem alkalmazható a szoptatás alatt.
Termékenység
A lerkanidipinre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Néhány, kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt betegnél reverzibilis biokémiai változásokat jelentettek a spermiumok fejében, amelyek károsan befolyásolhatják a megtermékenyítést. Azokban az esetekben, amikor az ismételt in vitro megtermékenyítés sikertelen, és erre más magyarázatot nem találnak, figyelembe kell venni a kalciumcsatorna-blokkolók lehetséges szerepét is.
A Lercaton kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Mindazonáltal óvatosság ajánlott, mivel szédülés, gyengeség, fáradékonyság és ritkán aluszékonyság fordulhat elő.
A biztonságossági profil összefoglalása
A lerkanidipin biztonságosságát 10-20 mg napi egyszeri dózisban értékelték kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél), valamint aktív kontrollos és nem kontrollos, hosszú távú klinikai vizsgálatokban, összesen 3676 lerkanidipinnel kezelt hipertóniás betegnél.
A klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követően leggyakrabban jelentett mellékhatások: perifériás ödéma, fejfájás, kipirulás, tachycardia és palpitatio.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi táblázatban a klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatal után, világszerte nyert tapasztalatokból származó, a gyógyszer szedésével összefüggésbe hozható mellékhatások találhatók, a MedDRA – szervrendszeri kategóriái szerint csoportosítva, és előfordulásuk gyakorisága szerint feltüntetve: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| MedDRA szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenység | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | szédülés | somnolentia, syncope | |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | tachycardia, palpitatio | angina pectoris | ||
| Érbetegségek és tünetek | kipirulás | hypotensio | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | dyspepsia, nausea gyomortáji fájdalom | hányás, hasmenés | gingiva hypertrophia1, zavaros peritoneális effluens1 | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | szérum transzaminázszint emelkedés1 | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés pruritus | urticaria | angioedema1 | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | myalgia | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | polyuria | pollakiuria | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | perifériás ödéma | asthenia fáradtság | mellkasi fájdalom |
1 világszerte spontán bejelentésekből származó mellékhatások a forgalomba hozatalt követően
A kiválasztott mellékhatások leírása
A placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a perifériás ödéma incidenciája 0,9% volt a 10-20 mg lerkanidipinnel kezelteknél és 0,83% volt a placebocsoportban. Ez a gyakoriság a teljes vizsgálati populációban elérte a 2%-ot, beleértve a hosszú távú klinikai vizsgálatokat is.
A lerkanidipin nem befolyásolja kedvezőtlenül a vércukorszintet vagy a szérum lipidszintjét.
Egyes dihidropiridinek ritkán okozhatnak szívtáji fájdalmat vagy angina pectorist. Nagyon ritkán az angina pectorisban szenvedő betegek, a rohamok gyakoribbá, hosszabbá vagy súlyosabbá válásáról számolhatnak be. Izolált esetekben myocardialis infarctus előfordulhat.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A forgalomba hozatalt követően néhány túladagolási esetről számoltak be, 30-40 mg-tól 800 mg-ig terjedő dózistartományban, beleértve az öngyilkossági kísérleteket is.
Tünetek
Más dihidropiridinekhez hasonlóan, a lerkanidipin túladagolásakor jelentős mértékű perifériás vazodilatáció jelentkezhet kifejezett hypotoniával és reflex tachycardiával.
Nagyon nagy adagokban azonban a perifériás szelektivitás elveszhet, ami bradycardiát és negatív inotróp hatást okoz. A túladagolással kapcsolatos leggyakoribb mellékhatások a hypotonia, a szédülés, a fejfájás és a palpitáció.
Kezelés
A klinikailag szignifikáns hypotonia aktív cardiovasculáris támogatást igényel, ideértve a szív- és a légzésfunkció gyakori megfigyelését, a végtagok felemelését, valamint a keringő folyadék és a vizelet mennyiségének megfigyelését.
A lerkanidipin tartós farmakológiai hatásának ismeretében fontos, hogy a beteg cardiovasculáris státuszát legalább 24 órán át monitorozni kell. Mivel a készítmény erősen kötődik fehérjékhez, a dialízis valószínűleg nem hatásos. Azokat a betegeket, akiknél közepesen súlyos vagy súlyos mérgezés feltételezhető, intenzív osztályon kell megfigyelni.
Farmakológiai tulajdonságok - LERCATON 20 MG
Farmakoterápiás csoport: Szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként érhatásokkal – dihidropiridin‑származékok
ATC kód: C08CA13
Hatásmechanizmus
A lerkanidipin a dihidropiridin-csoportba tartozó kalciumantagonista: gátolja a kalciumion transzmembrán influxát a szív- és a simaizomsejtekbe. Antihipertenzív hatásának mechanizmusa az, hogy közvetlenül ellazítja az erek simaizomzatát, és így csökkenti a teljes perifériás rezisztenciát.
Farmakodinámiás hatások
Rövid plazmafelezési ideje ellenére a lerkanidipin antihipertenzív hatása tartós, ami annak köszönhető, hogy erős a membránokhoz való kötődése. Nagy vascularis szelektivitása miatt nem rendelkezik negatív inotróp hatással.
Mivel a Lercaton által okozott értágulat fokozatosan alakul ki, reflex tachycardiával járó akut hypotonia a hypertoniás betegeknél csak ritkán figyelhető meg.
Hasonlóan az egyéb aszimmetrikus 1,4-dihidropiridinekhez, a lerkanidipin antihipertenzív hatása főként az (S)-enantiomerjének tulajdonítható.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A lerkanidipin klinikai hatásosságát és biztonságosságát napi egyszeri 10-20 mg dózisban értékelték kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban (1200 lerkanidipint és 603 placebót kapó betegnél) és aktív kontrollos és nem kontrollos hosszú távú összesen 3676 hipertóniás betegnél végzett klinikai vizsgálatokban.
A legtöbb klinikai vizsgálatot enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális hipertónia (az idős és diabeteses betegeket is beleértve) kezelésére végezték, olyan betegeknél, akik a lerkanidipint önmagában, vagy ACE-gátlókkal, diuretikumokkal vagy béta-blokkolókkal kombinálva kapták.
A terápiás javallatot alátámasztó klinikai vizsgálatok mellett végeztek kis, nem kontrollos, de randomizált vizsgálatokat súlyosan hypertoniás betegeknél is, akiknek a diasztolés vérnyomása 114,5±3,7Hgmm (átlag ± SD) volt. A vizsgálat kimutatta, hogy a 25 beteg 40%-ánál naponta egyszer adott 20 mg lerkanidipin hatására normalizálódott a vérnyomás, míg naponta kétszer 10 mg adásakor a normalizálódás a 25 beteg 56%-ában következett be. Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban izolált szisztolés hypertoniában szenvedő betegeknél a lerkanidipin szintén hatékonynak bizonyult, és a vérnyomást 172,6±5,6Hgmm értékről 140,2±8,7Hgmm-re csökkentette.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
Felszívódás
10-20 mg bevétele után a lerkanidipin teljes mértékben felszívódik, csúcskoncentrációja a plazmában 3,3nanogramm/ml ± 2,09SD, illetve 7,66nanogramm/ml ± 5,90SD, ezek az értékek a bevétel után 1,5-3 órával mérhetők.
A lerkanidipin két enantiomerje hasonló plazmaszint profillal rendelkeznek: a plazma csúcskoncentrációt azonos időben érik el, a plazma csúcskoncentráció értéke és az AUC-értéke átlagosan 1,2-szer magasabb az (S)-enantiomer esetében, és az eliminációs felezési ideje azonos a két enantiomer esetében.
A két enantiomer esetében nincs egymás közti átalakulás in vivo körülmények között.
A nagyfokú „first pass” metabolizmus következtében a per os adott lerkanidipin biológiai hasznosulásának értéke evést követően bevéve körülbelül 10%, egészséges önkénteseknél éhgyomorra bevéve ez 1/3-ra csökken.
A lerkanidipin biológiai hasznosulása 4-szeresére is nőhet, ha a Lercaton-t zsíros étkezést követően 2 órán belül veszi be a beteg, ezért a Lercaton filmtablettát ajánlott inkább étkezés előtt bevenni.
Eloszlás
A hatóanyag gyorsan és nagymértékben jut a plazmából a szövetekbe és a szervekbe.
A lerkanidipin több mint 98%-ban kötődik a szérum fehérjékhez. Súlyos fokú vese- vagy májműködési zavarban a szérum fehérjék mennyisége lecsökken, ezért megemelkedhet a nem kötött frakció mennyisége.
Biotranszformáció
A lerkanidipint a CYP3A4 rendszer gyorsan lebontja, eredeti hatóanyag sem a vizeletben, sem a székletben nem mutatható ki. Túlnyomórészt inaktív metabolitokká alakul át, az alkalmazott dózis 50%-a a vizelettel távozik.
Emberi máj mikroszómákon végzett in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy 20 mg lerkanidipin adásával elérhető legmagasabb plazmakoncentráció 160-, illetve 40-szeresének megfelelő koncentrációban kis mértékben gátolja a CYP3A4, illetve CYP2D6 enzimeket.
Interakciós vizsgálatok azt is kimutatták, hogy embernél a lerkanidipin nem befolyásolja a midazolám vérszintjét, ami a CYP3A4 szubsztrátja, és nem befolyásolja a metoprololét sem, ami a CYP2D6 tipikus szubsztrátja. Ezek alapján nem várható, hogy a lerkanidipin terápiás adagokban gátolja azoknak az anyagoknak a biológiai átalakulását, melyeket a CYP3A4, ill. a CYP2D6 metabolizál.
Elimináció
Az elimináció fő útja a biotranszformáció.
Számított átlagos terminális felezési ideje 8-10 óra, a terápiás hatás tartama a lipidmembránokhoz való jelentős fokú kötődése miatt mégis mintegy 24 óra. Az ismételt alkalmazás nem eredményez akkumulációt.
Linearitás/nem-linearitás
A lerkanidipin per os bevétele után a lerkanidipin vérszintje nem teljesen arányos a bevett dózissal (nem-lineáris kinetika).
10, 20, ill. 40 mg adag bevétele után a plazma csúcskoncentrációk aránya 1:3:8 volt, a plazmakoncentráció-idő görbe alatti területek aránya pedig 1:4:18 volt, ami arra utal, hogy a „firstpass” metabolizáló rendszer progresszív módon telítődik. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a dózis emelésével a lerkanidipin biológiai hasznosulása megnő.
Különleges betegcsoportok
Idős betegeknél, valamint enyhe és közepes fokú máj- vagy vesekárosodásban a lerkanidipin farmakokinetikája hasonló volt, mint az átlagos betegcsoportban. Súlyos vesekárosodásban szenvedő vagy dialízisre szoruló betegekben magasabb vérszinteket mértek (mintegy 70%-kal).
Súlyosabb fokú májkárosodásban a lerkanidipin szisztémás biohasznosulása magasabb lehet, mivel elsősorban a májban metabolizálódik.
Gyógyszerészeti jellemzők - LERCATON 20 MG
Tablettamag:
laktóz-monohidrát;
mikrokristályos cellulóz;
karboximetilkeményítő-nátrium;
povidon K30;
magnézium-sztearát.
Filmbevonatkeverék:
hipromellóz;
talkum;
titán-dioxid (E 171);
makrogol 6000;
sárga vas-oxid (E 172).
Lercaton 10 mg filmtabletta: 7 db, 14 db, 28 db, 60 db vagy 90 db filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Lercaton 20 mg filmtabletta: 28 db, 60 db vagy 90 db filmtabletta fehér, átlátszatlan PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés (egy keresztes)
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).