LESCOL XL 80 MG RETARD TABLETTA

Dyslipidaemia

Primaer hypercholesterinaemia vagy kevert típusú dyslipidaemia kezelésére felnőtt betegeknél a diéta kiegészítéseként, ha a diétára és az egyéb, nem farmakológiai kezelésekre (pl. testmozgás, testsúly‑csökkentés) adott válasz nem kielégítő.

Koszorúér-betegség másodlagos prevenciója

Koszorúér-betegségben szenvedő felnőtteknél a transzkatéteres koszorúér-kezelés (percutan coronaria intervenció) után a nemkívánatos major kardiális események másodlagos prevenciója céljából (lásd 5.1 pont).

Adagolás

Felnőttek

Dyslipidaemia

A Lescol XL-kezelés megkezdése előtt a betegeket standard koleszterinszint-csökkentő diétára kell beállítani, amit a kezelés ideje alatt is folytatni kell.

A kezdő és a fenntartó adagokat a kiindulási LDL-koleszterinszintnek és terápiás célértéknek megfelelően egyénileg kell meghatározni.

A javasolt dózistartomány 20‑80mg. Azon betegek esetében, akiknél <25%‑os LDL‑koleszterinszint‑csökkenés a cél, kezdő adagként 20mg-os fluvastatin alkalmazható, amit este kell bevenni. Azon betegek esetében, akiknél ≥25%-os LDL‑koleszterinszint‑csökkenés a cél, a javasolt kezdő adag 40mg fluvastatin, amit este kell bevenni. Az adag napi 80mg‑ig emelhető, amit vagy naponta egyszer (80mg retard tabletta formájában) a nap folyamán bármikor be lehet venni, vagy naponta 2-szer (reggel és este) egy-egy 40mg‑os fluvastatin formájában lehet adni.

Egy adott adag maximális lipidcsökkentő hatása 4héten belül alakul ki. Szükség esetén az adagot 4hetes vagy hosszabb időszakok után kell módosítani.

Koszorúér-betegség másodlagos prevenciója

Koszorúér-betegségben szenvedők esetén, percutan coronaria intervenció után a szükséges adag napi 80mg.

A Lescol XL hatásos monoterápiaként. Ha a Lescol XL‑t kolesztiraminnal vagy más epesavkötő gyantával kombinációban alkalmazzák, akkor a gyógyszernek a gyantához történő kötődése következtében kialakuló jelentős interakció elkerülése érdekében, legalább 4órával a gyanta adása után kell adni. Azokban az esetekben, amikor fibráttal vagy niacinnal történő együttes adása szükséges, akkor az egyidejű kezeléssel járó előnyöket és kockázatokat gondosan mérlegelni kell (a fibrátokkal és a niacinnal történő együttadásra vonatkozóan lásd a 4.5pontot).

Gyermekek és serdülők

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekek és serdülők

A heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő, 9éves vagy idősebb gyermekeknél és serdülőknél a fluvastatin‑kezelés megkezdése előtt a beteget standard koleszterinszint‑csökkentő diétára kell állítani, és ezt a kezelés ideje alatt is folytatni kell.

A javasolt kezdő adag 20mg fluvastatin. Az adagot 6hetes időszakonként kell módosítani. Az adagokat a kiindulási LDL‑koleszterinszintnek és a javasolt terápiás célértéknek megfelelően egyénileg kell meghatározni. A maximális napi adag 80mg, naponta kétszer egy 40 mg-os fluvastatin vagy naponta egyszer 1Lescol XL 80mg retard tabletta formájában.

A fluvasztatinnak nikotinsavval, kolesztiraminnal vagy fibrátokkal történő együttes adását gyermekek és serdülők esetén nem vizsgálták.

A Lescol XL hatását heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában csak olyan gyermekeken vizsgálták, akik betöltötték a 9.életévüket vagy annál idősebbek voltak.

Vesekárosodás

A Lescol XL eliminációját a máj végzi, a beadott adag kevesebb, mint 6%‑a választódik ki a vizelettel. A fluvasztatin farmakokinetikája sem enyhe, sem súlyos fokú veseelégtelenségben nem változik meg. Ezért ezeknél a betegeknél a dózis módosítása nem szükséges, azonban tekintettel arra, hogy súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin‑clearance <0,5ml/másodperc vagy 30ml/perc) a 40mg/nap feletti adagok alkalmazásáról csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, ezekkel az adagokkal óvatosan kell a kezelést elkezdeni.

Májkárosodás

A Lescol XL aktív májbetegségben szenvedő betegeknél, valamint tisztázatlan, tartós szérum transzaminázszint‑emelkedés esetén ellenjavallt (lásd 4.3, 4.4 és 5.2pont).

Idősek

Nincs szükség dózismódosításra ebben a korcsoportban.

Az alkalmazás módja

A Lescol XL tabletta étkezéssel együtt vagy anélkül is bevehető, és egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni.

A Lescol XL ellenjavallt azoknál a betegeknél:

• akik a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben ismerten túlérzékenyek.

• akik aktív májbetegségben szenvednek, vagy tisztázatlan, tartós szérum transzaminázszint‑emelkedésük van (lásd 4.2, 4.4 és 4.8 pont).

• akik terhesek és szoptatnak (lásd 4.6 pont).

Májfunkció

A forgalomba hozatalt követően bizonyos sztatinok, köztük a Lescol XL esetén is végzetes vagy nem végzetes májelégtelenségről számoltak be. Noha a Lescol XL-kezeléssel való oki összefüggést nem állapítottak meg, a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy számoljanak be minden, a májelégtelenségre utaló lehetséges panaszról és tünetről (pl. hányinger, hányás, étvágytalanság, sárgaság, az agyi funkció károsodása, könnyen kialakuló véraláfutás vagy vérzés), és mérlegelni kell a kezelés abbahagyását.

Mint más lipidcsökkentő gyógyszerek esetén, a kezelés megkezdése előtt és a kezelés megkezdése után 12héttel vagy az adag emelésekor, valamint ezt követően rendszeres időközönként a májfunkciók ellenőrzése javasolt minden betegnél. Ha az aszpartát‑aminotranszferáz- vagy az alanin‑aminotranszferázszint emelkedése meghaladja a normálérték felső határának a háromszorosát, és ez tartósan fennmarad, akkor a kezelést abba kell hagyni. Nagyon ritka esetekben feltehetően a gyógyszer hatásával összefüggő hepatitist észleltek, ami a kezelés abbahagyása után megszűnt.

Ha a beteg anamnézisében májbetegség vagy jelentős alkoholfogyasztás szerepel, akkor a Lescol XL‑t csak óvatosan szabad adni.

Vázizmok

Fluvasztatin alkalmazása mellett ritkán beszámoltak myopathia előfordulásáról. Myositis és rhabdomyolysis előfordulásáról nagyon ritkán számoltak be. Mással nem magyarázható diffúz myalgia, az izom nyomásérzékenysége vagy izomgyengeség és/vagy a kreatinin-kináz (CK) értékek kifejezett emelkedése esetén myopathiára, myositisre vagy rhabdomyolysisre kell gondolni. A betegek figyelmét ezért fel kell hívni arra, hogy azonnal közöljék orvosukkal, ha mással nem magyarázható izomfájdalmat, nyomásérzékenységet vagy izomgyengeséget tapasztalnak, különösen akkor, ha ezekhez rossz közérzet vagy láz is társul.

Nagyon ritkán előfordult immunmediált nekrotizáló myopathia (IMNM) bizonyos sztatinokkal való kezelés alatt vagy után. Az IMNM-t tartós proximalis izomgyengeség és emelkedett szérum kreatin‑kináz‑értékek jellemzik, amelyek a sztatin‑kezelés megszakítása ellenére fennmaradnak.

Kölcsönhatás fuzidinsavval

A Lescol XL egyidejűleg nem alkalmazható szisztémás fuzidinsav-készítményekkel, illetve a fuzidinsav-kezelés befejezését követő hét napon belül. Olyan betegek esetében, akiknél a szisztémás fuzidinsav alkalmazását nélkülözhetetlennek ítélik, a sztatin-kezelést fel kell függeszteni a fuzidinsav-kezelés idejére. Fuzidinsav és sztatinok kombinációjával kezelt betegeknél beszámoltak (esetenként végzetes kimenetelű) rhabdomyolisis előfordulásáról (lásd 4.5 pont) A beteget fel kell világosítani arról, hogy haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia, ha izomgyengeséget, -fájdalmat vagy –érzékenységet tapasztal.

A sztatin-terápia a fuzidinsav-kezelés utolsó dózisának alkalmazásától számított hét nap múlva újrakezdhető.

Kivételes esetekben, amikor például súlyos fertőzés kezelése céljából hosszú távú szisztémás fuzidinsav-kezelésre van szükség, a Lescol XL és a fuzidinsav egyidejű alkalmazása csak esetenként, és csak szoros orvosi felügyelet mellett vehető számításba.

A kreatinin-kináz-szint mérése

Jelenleg nincs arra bizonyíték, hogy a sztatinokat szedő, tünetmentes betegek esetén a plazma össz‑kreatinin-kináz (CK) vagy más izom eredetű enzim szintjének rutinszerű ellenőrzése szükséges lenne. Amennyiben a kreatinin-kináz‑szint mérésére sor kerül, azt nem szabad fárasztó testmozgást követően vagy egyéb, a CK‑szintet valószínűsíthetően emelő, alternatív ok fennállása esetén végezni, mivel ez megnehezíti az eredmények értékelését.

A kezelés előtt

Mint minden más sztatint, a kezelőorvosnak a fluvasztatint is csak elővigyázatosan szabad rendelnie olyan betegek esetén, akiknél fennállnak a rhabdomyolysisre és annak szövődményeire hajlamosító tényezők. A fluvasztatin-kezelés megkezdése előtt a kreatinin-kináz-szintet a következő esetekben meg kell mérni:

• vesekárosodás

• hypothyreosis

• a beteg saját vagy családi anamnézisében szereplő öröklődő izombetegség

• egy sztatin vagy fibrát által kiváltott izomtoxicitás az anamnézisben

• alkoholabúzus

• sepsis

• hypotonia

• fokozott izommunka

• nagyobb műtét

• súlyos metabolikus-, endokrin- vagy elektrolitzavarok

• idősek esetében (70év felett), a mérések szükségességét a rhabdomyolysisre hajlamosító egyéb tényezők megléte esetén mérlegelni kell.

Ilyen esetekben a kezelés kockázatát a lehetséges előnyökhöz viszonyítva kell mérlegelni, és a betegek klinikai monitorozása ajánlott. Ha a kiindulási CK‑szint jelentősen emelkedett (ötször nagyobb, mint a normál érték felső határa) a szintet az eredmény megerősítése érdekében 5‑7nap múlva ismét meg kell mérni. Ha a kiindulási CK‑szint még mindig lényegesen magasabb (ötször nagyobb, mint a normál érték felső határa) a kezelést nem szabad elkezdeni.

A kezelés alatt

Ha a fluvasztatint kapó betegeknél izomtünetek, mint izomfájdalom, gyengeség vagy görcsök jelentkeznek, a CK‑szintet meg kell mérni. Ha a CK‑szint jelentősen megemelkedett (ötször nagyobb, mint a normálérték felső határa), a kezelést le kell állítani.

Ha az izomtünetek súlyosak és mindennapos kellemetlenséget okoznak, a kezelés megszakítását akkor is mérlegelni kell, ha CK‑szint emelkedése nem magasabb, mint a normálérték felső határának ötszöröse.

Ha a tünetek megszűnnek és a CK‑szint normalizálódik, akkor a fluvasztatinnak vagy egy másik sztatinnak a legalacsonyabb dózisban, szoros ellenőrzés mellett történő ismételt adása mérlegelhető.

A myopathia emelkedett kockázatáról számoltak be azoknál a betegeknél, akik más HMG‑CoA‑reduktáz‑gátlókkal együtt immunszuppresszív szereket (beleértve a ciklosporint is), fibrátokat, nikotinsavat vagy eritromicint kaptak. A forgalomba hozatalt követően a fluvasztatin ciklosporinnal, illetve a fluvasztatin kolhicinnel történő együttes adása esetén a myopathia elszigetelt eseteiről számoltak be. A Lescol XL‑t az ilyen gyógyszereket egyidejűleg szedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.5pont).

Interstitialis tüdőbetegség

Interstitialis tüdőbetegség kivételes eseteiről számoltak be bizonyos sztatinok alkalmazásakor, különösen tartós kezelés mellett (lásd 4.8 pont). Az ilyen esetekben a következő tünetek jelentkezhetnek: dyspnoe, improduktív köhögés és az általános egészségi állapot romlása (fáradékonyság, testsúlycsökkenés és láz). Amennyiben gyanítható, hogy a betegnél interstitialis tüdőbetegség alakult ki, a sztatin‑kezelést fel kell függeszteni.

Diabetes mellitus

A rendelkezésre álló információk alapján a sztatinok megnövelik a vércukorszintet, valamint azoknál a betegeknél, akik a későbbi diabetes kialakulása szempontjából nagy kockázatnak vannak kitéve, hyperglykaemiát okozhatnak, antidiabetikus kezelést téve szükségessé. A sztatinokkal való kezelés leállítása azonban nem indokolt, mivel a sztatinok vascularis betegségek kockázatainak csökkentéséből származó előnye meghaladja a hyperglykaemia kialakulásának kockázatát. A kockázatnak kitett beteget (éhomi glükóz 5,6-6,9mmol/l, BMI>30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia) a nemzeti irányelveknek megfelelően klinikai és biokémiai szempontból monitorozni kell.

Myasthenia gravis vagy ocularis myasthenia

Néhány esetben beszámoltak arról, hogy a sztatinok de novo myasthenia gravist vagy ocularis myastheniát okoztak, illetve súlyosbították ezeket, ha már korábban is fennálltak (lásd 4.8 pont). A LescolXL alkalmazását le kell állítani, ha a tünetek súlyosbodnak. Beszámoltak a tünetek kiújulásáról, miután a beteg (ismét) alkalmazni kezdte ugyanazt vagy egy másik sztatint.

Gyermekek és serdülők

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiás gyermekek és serdülők

Tizennyolc év alatti betegeknél a hatásosságot és a biztonságosságot két évnél hosszabb kezelési időszak esetén nem vizsgálták. A tartós kezelés fizikális, intellektuális és szexuális érésre gyakorolt hatásával kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre adatok. A gyermekkorban kezdett LescolXL‑kezelés felnőttkorban jelentkező morbiditás- és mortalitás‑csökkentő hosszú távú hatásosságát nem állapították meg (lásd 5.1pont).

A fluvasztatint csak 9éves és idősebb, heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekek esetén vizsgálták (a részletekért lásd 5.1pont). Mivel ebben a csoportban a pubertás előtt álló gyermekeknél a tapasztalat nagyon korlátozott, ezért a kezelés megkezdése előtt a lehetséges kockázatokat és előnyöket gondosan mérlegelni kell.

Homozygota familiaris hypercholesterinaemia

A nagyon ritka betegségben, a homozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő betegek esetén a fluvasztatin alkalmazásáról nem áll rendelkezésre adat.

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánkként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Fibrátok és niacin

A fluvasztatin bezafibráttal, gemfibrozillal, ciprofibráttal vagy niacinnal (nikotinsav) való együttes adásának nem volt klinikailag jelentős hatása sem a fluvasztatin, sem a másik lipidcsökkentő szer biohasznosulására. Mivel a myopathia és/vagy a rhabdomyolysis fokozott kockázatát észlelték azoknál a betegeknél, akik HMG‑CoA-reduktáz-gátlók mellett ezen vegyületek valamelyikét kapták, ezért az egyidejű kezeléssel járó előnyt és kockázatot gondosan mérlegelni kell, és ezeket a kombinációkat csak óvatosan szabad alkalmazni (lásd 4.4 pont).

Kolhicinek

Kolhicinekkel történő egyidejű alkalmazás kapcsán beszámoltak olyan ritka esetekről, ahol myotoxicitás (izomfájdalom és izomgyengeség), valamint rhabdomyolysis jelentkezett. Az egyidejű kezeléssel járó előnyt és kockázatot gondosan mérlegelni kell, és ezeket a kombinációkat csak óvatosan szabad alkalmazni (lásd 4.4pont).

Ciklosporin

Vesetranszplantált betegeken történt vizsgálatok azt mutatják, hogy a stabil adagban ciklosporint kapó betegeknél a fluvasztatin (max. 40mg/nap dózisig) biohasznosulása nem emelkedik klinikailag jelentős mértékben. Egy másik vizsgálat eredményei szerint, amelyben a stabil adagban ciklosporint kapó vesetranszplantált betegeknek Lescol XL tabettát (80mg fluvasztatin retard tablettát) adtak, a fluvasztatin expozíciója (AUC) és maximális koncentrációja (Cmax) a kétszeresére emelkedett az egészségesekre vonatkozó irodalmi adatokhoz képest. Bár ezek a fluvasztatinszint‑emelkedések klinikai szempontból nem voltak jelentősek, ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni. A fluvasztatin kezdő és fenntartó adagjának a lehető legalacsonyabbnak kell lennie, amikor ciklosporinnal együtt alkalmazzák.

Egyidejű alkalmazás esetén a Lescol XL-nek (80mg fluvasztatin retard tablettának) nincs hatása a ciklosporin biohasznosulására.

Warfarin és egyéb kumarin-származékok

Egészséges önkénteseknél a fluvasztatin és warfarin egyszeri adagjának adása az önmagában adott warfarinhoz képest nem befolyásolta kedvezőtlenül a warfarin plazmaszintjét és a prothrombinidőt.

Mindazonáltal beszámoltak arról, hogy fluvasztatin és warfarin, ill. egyéb kumarin‑származékok együttes alkalmazása során nagyon ritkán, izoláltan előfordultak vérzéses események és/vagy a prothrombinidő megnyúlása. A warfarint vagy más kumarin‑származékot szedő betegeknél a fluvasztatin-kezelés megkezdése előtt, annak leállításakor, valamint a dózis megváltoztatásakor a prothrombinidő ellenőrzése javasolt.

Rifampicin

Az előzetesen rifampicinnel (rifampinnel) kezelt egészséges önkénteseknél a fluvasztatin adása a fluvasztatin biohasznosulásának kb. 50%‑os csökkenését eredményezte. Noha jelenleg nincs arra utaló klinikai bizonyíték, hogy a tartósan rifampicin-kezelésben részesülő betegeknél (pl. tuberculosis kezelése) a fluvasztatin lipidszint-csökkentő hatása megváltozna, a lipidszintek kielégítő csökkenésének biztosítása érdekében a fluvasztatin adagolásának megfelelő módosítása lehet indokolt.

Orális antidiabetikumok

A nem‑inzulindependens (2‑es típusú) diabetes mellitus (NIDDM) kezelésére orális szulfonilureákat (glibenklamid [gliburid], tolbutamid) szedő betegeknél a kezelés fluvasztatinnal történő kiegészítése nem okoz klinikailag jelentős változásokat a szénhidrát‑háztartás egyensúlyában. A glibenklamiddal kezelt NIDDM betegek (n=32) esetében a fluvasztatin adása (naponta kétszer 40mg 14napon át) a glibenklamid átlagos Cmax értékét 50%‑kal, AUC értékét 69%‑kal és t1/2 értékét 121%‑kal emelte meg. A glibenklamid (napi 5‑20mg) a fluvasztatin átlagos Cmax értékét 44%-kal, AUC értékét 51%‑kal emelte. Ebben a vizsgálatban a glükóz-, inzulin- és C‑peptid-szintek nem változtak. Ennek ellenére a glibenklamiddal (gliburiddal) és a fluvasztatinnal egyidejűleg kezelt betegek megfelelő ellenőrzését folytatni kell, amikor a fluvasztatin adagját napi 80mg‑ra emelik.

Epesavkötők

A gyógyszernek az epesavkötő gyantához való kötődése következtében kialakuló jelentős interakció elkerülése érdekében a fluvasztatint legalább 4órával a gyanta (pl. kolesztiramin) után kell adni.

Flukonazol

Ha a fuvaszatint előzőleg flukonazollal (CYP 2C9-gátló) kezelt egészséges önkénteseknél alkalmazták, akkor a fluvasztatin expozíciójának kb. 84%‑os, a csúcskoncentrációjának kb. 44%‑os növekedése jelentkezett. Bár nem volt arra vonatkozó klinikai bizonyíték, hogy a fluvasztatin biztonságossági profilja a 4napon át előzetesen flukonazollal kezelt betegeknél megváltozott volna, mégis óvatosság szükséges, ha a fluvasztatint flukonazollal adják együtt.

Hisztamin H2‑receptor‑antagonisták és protonpumpa-gátlók

A fluvasztatin cimetidinnel, ranitidinnel vagy omeprazollal történő együttes adása a fluvasztatin biohasznosulásának megnövekedését eredményezi, melynek azonban nincs klinikai jelentősége.

Fenitoin

A fenitoin farmakokinetikájában a fluvasztatinnal történő egyidejű alkalmazás alatt bekövetkező változásnak a nagysága összességében viszonylag kismértékű, és klinikailag nem jelentős. Így a fenitoin plazmaszintjének rutinszerű ellenőrzése a fluvasztatin adása alatt elégséges.

Cardiovascularis szerek

Nem alakul ki jelentős farmakokinetikai interakció, ha a fluvasztatint propranolollal, digoxinnal, lozartánnal, klopidogrellel vagy amlodipinnel adják együtt. Ezért a farmakokinetikai adatok alapján nem szükséges a monitorozás vagy a dózismódosítás a fluvasztatin és ezen szerek egyidejű alkalmazása esetén.

Itrakonazol és eritromicin

A fluvasztatin együttes adása az olyan, erős citokróm P450 (CYP) 3A4-gátlókkal, mint az itrakonazol és az eritromicin, minimális hatással volt a fluvasztatin biohasznosulására. Tekintettel arra, hogy ez az enzim csak minimális mértékben vesz részt a fluvasztatin metabolizációjában, nem valószínű, hogy más CYP3A4-gátlók (pl. ketokonazol, ciklosporin) befolyásolják a fluvasztatin biohasznosulását.

Fuzidinsav

Szisztémás fuzindinsav és sztatinok egyidejű alkalmazása esetén emelkedhet a myopathia, és ezen belül a rhabdomyolysis előfordulásának kockázata. Egyelőre ismeretlen, milyen interakciós mechanizmus (farmakodinámiás, farmakokinetikai vagy mindkettő) áll ennek hátterében. E gyógyszerkombináció alkalmazása mellett beszámoltak (esetenként végzetes kimenetelű) rhabdomyolisis előfordulásáról.

Amennyiben szisztémás fuzidinsav-kezelésre van szükség, a Lescol XL-kezelést le kell állítani a fuzidinsav-kezelés időtartamára. Lásd: 4.4pont.

Grépfrútlé

Mivel a fluvasztatin nem lép kölcsönhatásba más CYP3A4‑szubsztrátokkal, ezért a fluvasztatin és a grépfrútlé között sem várható interakció.

Fogamzóképes nők

A fogamzóképes korban lévő nőknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk.

Ha a Lescol XL‑t szedő beteg teherbe esik, a kezelést fel kell függeszteni.

Terhesség

A fluvasztatin terhesség alatt történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű adat.

Mivel a HMG‑CoA-reduktáz-gátlók csökkentik a koleszterin és valószínűleg más, koleszterinből származó biológiailag aktív anyagok szintézisét, terhes nőknek adva magzatkárosodást okozhatnak. Ezért a Lescol XL terhesség alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Szoptatás

Preklinikai adatok alapján a fluvasztatin kiválasztódik az anyatejbe. A fluvasztatin újszülött gyermekekre/csecsemőkre gyakorolt hatásairól nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű információ.

A Lescol XL szoptató nőknek ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Termékenység

Állatkísérletekben hím- és nőstény termékenységre gyakorolt hatást nem észleltek.

A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták.

A leggyakrabban jelentett mellékhatások az enyhe emésztőrendszeri tünetek, álmatlanság és fejfájás voltak.

A gyógyszer okozta mellékhatások (1.táblázat) MedDRA szervrendszeri kategóriánként vannak felsorolva. Az egyes szervrendszeri kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások gyakoriság szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb az első. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a gyógyszer okozta mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. Emellett, minden egyes gyógyszer okozta mellékhatás esetén a megfelelő gyakorisági kategória az alábbi megegyezés szerint (CIOMS III) kerül megadásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 ‑ <1/10); nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100); ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1. táblázat Gyógyszer okozta mellékhatások

* A Lescol-lal (fluvastatin) a forgalomba hozatalt követően, spontán esetismertetéseken és szakirodalmi eseteken keresztül szerzett tapasztalatokon alapul. Mivel ezeket a reakciókat egy bizonytalan méretű populációból önkéntesen jelentették, ezért gyakoriságukat nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni, ami ezért nem ismertként került besorolásra.

A következő nemkívánatos eseményekről számoltak be bizonyos sztatinok alkalmazása mellett:

• Alvászavarok, köztük álmatlanság és rémálmok

• Emlékezetvesztés

• Sexualis dysfunctio

• Depresszió

• Diabetes mellitus: A gyakoriság a kockázati tényezők meglététől, ill. hiányától függ (éhomi glükóz ≥5,6mmol/l, BMI>30kg/m², megnövekedett trigliceridszint, hypertonia a kórtörténetben).

• Tendinopathia, néhány esetben ínszakadással társulva.

Gyermekek és serdülők

Heterozygota familiaris hypercholesterinaemiás gyermekek és serdülők

A heterozygota familiaris hypercholesterinaemiában szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a fluvasztatin biztonságossági profilja a felnőtteknél megfigyelthez hasonló volt, abban a két, nyílt, nem komparatív klinikai vizsgálatban, amelyben 114, 9‑17éves beteget értékeltek. A két klinikai vizsgálat egyikében sem észleltek a növekedésre vagy a szexuális érésre gyakorolt hatást. Mindazonáltal a vizsgálatnak azon képessége, hogy a kezelésnek bármilyen ilyen jellegű hatását kimutassa, alacsony volt.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

A HMG‑CoA-reduktáz-gátlókkal és egyéb lipidcsökkentőkkel történő kezelés velejárói a májfunkcióban kimutatható biokémiai eltérések. A kontrollos klinikai vizsgálatok összesített analízisei alapján az alanin‑aminotranszferáz vagy az aszpartát‑aminotranszferáz enzimek szintjének a normál érték felső határának háromszorosát bizonyítottan meghaladó mértékű emelkedése, napi 20mg fluvastatin kapszula mellett 0,2%‑ban, napi 40mg fluvastatin kapszula mellett 1,5%‑1,8%‑ban, napi 80mg Lescol XL retard tabletta mellett 1,9%‑ban és naponta kétszer 40mg fluvastatin kapszula mellett 2,7%‑4,9%‑ban fordult elő. Azoknak a betegeknek a többsége, akiknél ezek a biokémiai eltérések előfordultak, tünetmentesek volt. A CK‑szint jelentős, a normálérték felső határának ötszörösét meghaladó emelkedése nagyon kisszámú betegnél alakult ki (0,3‑1%).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Ezidáig a fluvasztatin túladagolására vonatkozóan kevés tapasztalat van. A Lescol XL túladagolása esetén nem áll rendelkezésre specifikus kezelés. Ha túladagolás következne be, a beteget szükség szerint tüneti és szupportív kezelésben kell részesíteni. A májfunkciót és a szérum CK‑szintet monitorozni kell.