LEVETIRACETAM STADA 500 MG FILMTABLETTA
- levetiracetam
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LEVETIRACETAM 500 MG
A Levetiracetam STADA tabletta monoterápiában újonnan diagnosztizált epilepsziában szenvedő, 16éves kor feletti felnőttek és serdülők – másodlagos generalizációval járó vagy anélkül fellépő – parciális görcsrohamainak kezelésére javallott.
A Levetiracetam STADA adjuváns terápiaként javallott:
-
epilepsziában szenvedő felnőttek, serdülők, gyermekek és 1hónapos kor feletti csecsemők – másodlagos generalizációval vagy anélkül fellépő – parciális görcsrohamainak kezelésére;
-
juvenilis myoclonusos epilepsziában szenvedő felnőttek és 12éves kor feletti serdülők myoclonusos görcsrohamainak kezelésére;
-
idiopathiás generalizált epilepsziában szenvedő felnőttek és 12éves kor feletti serdülők primer generalizált tónusos-clonusos görcsrohamainak kezelésére;
Adagolás
Parciális görcsrohamok
Az ajánlott adagolás monoterápia (16éves kor felett) és kiegészítő kezelés esetén megegyezik; az alábbiaknak megfelelően.
Minden indikációra
Felnőttek (≥18 éves) és 50kg-os vagy annál nagyobb testtömegű (12-től betöltött 18éves korig) gyermekek és serdülők számára
A javasolt kezdő dózis naponta 2‑szer 500mg. Ez a dózis a kezelés első napjától kezdve alkalmazható. A lehetséges mellékhatások enyhítésére, a kezelőorvos által végzett értékelés alapján a görcsrohamok csökkenésére alacsonyabb, napi 2‑szer 250mg‑os kezdő dózis is adható, ami két hét múlva naponta 2‑szer 500mg‑ra emelhető.
A terápiás válaszreakciótól és a tolerálhatóságtól függően a napi dózis 2‑szer 1500mg‑ig emelhető. A dózis változtatása 2‑4hetente történhet, napi 2‑szer 250mg‑os vagy 2‑szer 500mg‑os emeléssel vagy csökkentéssel.
50 kg-nál kisebb testtömegű (12–betöltött 18éves) 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők és 1hónaposnál idősebb gyermekek számára
Az orvosnak a testtömeg, az életkor és a dózis szerint a legmegfelelőbb gyógyszerformát, kiszerelést és hatáserőséget kell felírnia. A dózis testtömegen alapuló módosításával kapcsolatban olvassa el a Gyermekek és serdülők pontot.
A kezelés leállítása
Amennyiben a levetiracetám alkalmazását meg kell szakítani, ajánlatos a gyógyszer adását fokozatosan abbahagyni (például felnőtteknél és 50kg feletti testtömegű serdülőknél: 2‑4hetente napi 2×500mg‑os dóziscsökkentéssel;
6hónaposnál idősebb csecsemőknél, gyermekeknél és az 50kg‑nál alacsonyabb testtömegű serdülőknél: a dózis csökkentése nem lépheti túl a napi 2×10mg/ttkg-ot kéthetente csecsemőknél [6hónaposnál fiatalabbaknál]: a dózis csökkentése nem haladhatja meg a kéthetente napi 2×7mg/ttkg‑ot).
Különleges betegcsoportok
Idősek (65évesek és annál idősebbek)
Csak a vesekárosodásban szenvedő idős betegek kezelése során szükséges a terápia módosítása (lásd alább, a „Vesekárosodás” című bekezdést).
Vesekárosodás
A napi dózist egyénenként kell megállapítani, a vesefunkció alapján.
Felnőttek esetében a dózist az alábbi táblázatnak megfelelően kell módosítani. Ennek a dózistáblázat használatához szükség van a kreatinin-clearance (CLKr) becsült értékének ismeretére, ml/perc egységben kifejezve. A CLKr (ml/perc) becslése felnőttek és 50kg vagy ezt meghaladó testtömegű serdülők számára a következő képlet segítségével történik a szérum kreatinin (mg/dl) mért értéke alapján:
| CLKr = | [140 – életkor (évek)] × testtömeg (kg) | (× 0,85 nők esetében) |
| 72 × szérum kreatinin (mg/dl) |
Ezután a CLKr-értékét a testfelülethez (BSA – body surface area) kell igazítani az alábbiak szerint:
| CLKr (ml/perc/1,73m2) = | CLKr (ml/perc) | × 1,73 |
| az egyén test felülete (m2) |
Az alkalmazott dózis módosítása károsodott vesefunkciójú, 50kg‑nál nagyobb testtömegű felnőtt és serdülő betegeknél:
| Csoport | Kreatinin-clearance (ml/perc/1,73m2) | Dózis és gyakoriság |
| Normális vesefunkció | >80 | naponta 2‑szer 500‑1500mg |
| Enyhe vesekárosodás | 50‑79 | naponta 2‑szer 500‑1000mg |
| Közepesen súlyos vesekárosodás | 30‑49 | naponta 2‑szer 250‑750mg |
| Súlyos vesekárosodás | <30 | naponta 2‑szer 250‑500mg |
| A vesebetegség végső stádiuma dialízis alatt(1) | -- | naponta 1‑szer 500‑1000mg (2) |
(1) A levetiracetám-kezelés első napján 750mg‑os telítő dózis ajánlott.
(2) A dialízist követően egy 250‑500mg‑os kiegészítő dózis alkalmazása ajánlott.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél a levetiracetám dózisát a vesefunkció alapján módosítani kell, mivel a levetiracetám clearance-e a vesefunkció függvénye. Ez az ajánlás a vesekárosodásban szenvedő felnőtt betegekkel végzett vizsgálatokon alapszik.
A ml/perc/1,73m2‑ben mért CLKr fiatal serdülőknél, gyermekeknél és csecsemőknél a szérum kreatinin (mg/dl) meghatározásból számítható ki az alábbi képlet (Schwartz-képlet) segítségével.
| CLKr (ml/perc/1,73m2) = | Testmagasság (cm) × ks |
| Szérum kreatinin (mg/dl) |
ks=0,45 az időre született csecsemőknél 1éves korig; ks=0,55 a 13évesnél fiatalabb gyermekeknél és a serdülő lányoknál; ks=0,7serdülő fiúknál
Az alkalmazott dózis módosítása károsodott vesefunkciójú csecsemőknél, gyermekeknél és 50kg alatti testtömegű serdülő betegeknél:
| Csoport | Kreatinin-clearance (ml/perc/1,73m2) | Dózis és gyakoriság (1) | |
| 1hónapos és a 6hónapos kort még be nem töltött csecsemők | 6‑23hónapos korú csecsemők, gyermekek és 50kg testtömeg alatti serdülők | ||
| Normális | >80 | naponta 2‑szer 7‑21mg/ttkg (0,07‑0,21ml/ttkg) | naponta 2‑szer 10‑30mg/ttkg (0,10‑0,30ml/ttkg) |
| Enyhe | 50‑79 | naponta 2‑szer 7‑14mg/ttkg (0,07‑0,14ml/ttkg) | naponta 2‑szer 10‑20mg/ttkg (0,10‑0,20ml/ttkg) |
| Közepes | 30‑49 | naponta 2‑szer 3,5‑10,5mg/ttkg (0,035‑0,105ml/ttkg) | naponta 2‑szer 5‑15mg/ttkg (0,05‑0,15ml/ttkg) |
| Súlyos | <30 | naponta 2‑szer 3,5‑7mg/ttkg (0,035‑0,07ml/ttkg) | naponta 2‑szer 5‑10mg/ttkg (0,05‑0,10ml/ttkg) |
| Végstádiumú vesebetegségben szenvedő, dialízis kezelésben részesülő betegek | -- | naponta 1‑szer 7‑14mg/ttkg (0,07‑0,14ml/ttkg) (2) (4) | naponta 1‑szer 10‑20mg/ttkg (0,10‑0,20ml/ttkg) (3) (5) |
(1) A belsőleges oldatot a 125mg alatti dózisok esetében kell alkalmazni, olyan dózisoknál, amelyek nem többszörösei a 125mg‑nak, amikor az ajánlott adag nem biztosítható több tabletta bevételével, valamint olyan betegek esetében, akik nem képesek lenyelni a tablettákat.
(2) A levetiracetám-kezelés első napján 10,5mg/ttkg (0,105ml/ttkg) telítő dózis ajánlott.
(3) A levetiracetám-kezelés első napján 15mg/ttkg (0,15ml/ttkg) telítő dózis ajánlott.
(4) A dialízist követően egy 3,5‑7mg/ttkg‑os (0,035‑0,07ml/ttkg) kiegészítő dózis alkalmazása ajánlott.
(5) A dialízist követően egy 5‑10mg/ttkg‑os (0,05‑0,10ml/ttkg) kiegészítő dózis alkalmazása ajánlott.
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májműködési zavarban nem szükséges a dózis módosítása. Súlyos májkárosodásban a kreatinin-clearance a valóságosnál enyhébbnek mutatja a veseelégtelenség mértékét. Emiatt 60ml/perc/1,73m2 alatti kreatinin-clearance-értékek esetében a napi fenntartó dózis 50%‑os csökkentése ajánlott.
Gyermekek és serdülők
A kezelőorvosnak a beteg életkorának, testtömegének és a dózisnak legmegfelelőbb gyógyszerformát, kiszerelést és hatáserősséget kell felírnia.
A tabletta gyógyszerformát nem adaptálták csecsemőknél és 6évesnél fiatalabb gyermekeknél való alkalmazásra. Ebben a betegcsoportban a belsőleges oldat a javasolt gyógyszerforma. A rendelkezésre álló tabletták hatáserőssége továbbá nem megfelelő a 25kg‑nál kisebb testtömegű gyermekek kezdő terápiájára, olyan betegek számára, akik nem képesek lenyelni a tablettákat, valamint a 125mg (fél 250mg‑os tabletta) alatti adagok alkalmazására. A fenti esetek mindegyikében belsőleges oldatot kell alkalmazni.
Monoterápia
A monoterápiában alkalmazott levetiracetám biztonságosságát és hatásosságát 16év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Újonnan diagnosztizált, másodlagos generalizációt mutató vagy nem mutató epilepsziában szenvedő, legalább 50kg testsúlyú serdülők (16–betöltött 18évesek), akiknél részleges görcsrohamok jelentkeznek.
Kérjük, olvassa el a fenti, legalább 50kg testsúlyú felnőttekre (≥18évesek) és a 12 évesnél idősebb gyermekekre és serdülőkre (12–betöltött 18évesek) vonatkozó részt.
Kiegészítő kezelés 6-23 hónapos csecsemők, gyermekek (2-11 év között) és 50 kg-nál kisebb testtömegű (12–betöltött 18 éves) 12 évesnél idősebb gyermekek és serdülők számára
Csecsemőknél és 6évesnél fiatalabb gyermekeknél a belsőleges oldat a javasolt gyógyszerforma.
A 6éves vagy ennél idősebb gyermekeknél belsőleges oldatot kell alkalmazni a 125mg alatti dózisoknál, az olyan dózisoknál, amelyek nem többszörösei a 125mg‑nak, ha az ajánlott adag nem biztosítható több tabletta bevételével, valamint olyan betegek esetében, akik nem képesek lenyelni a tablettákat.
A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni minden indikációnál. 25kg testtömegű gyermekek vagy serdülők esetében a javasolt kezdő dózis naponta 2‑szer 250mg, a maximális napi adag pedig 2‑szer 750mg.
A legalább 50kg testtömegű gyermekek dózisa megegyezik a felnőttek dózisával minden javallat esetén.
Kérjük, olvassa el a fenti, legalább 50kg testsúlyú felnőttekre (≥18évesek) és a 12 évesnél idősebb gyermekekre és serdülőkre (12–betöltött 18évesek) vonatkozó részt minden javallat esetén.
Kiegészítő kezelés 1hónapos életkornál idősebb, 6hónaposnál fiatalabb csecsemők számára
A csecsemők számára javasolt gyógyszerforma a belsőleges oldat.
Az alkalmazás módja
A filmtablettát szájon át kell bevenni, és megfelelő mennyiségű folyadékkal lenyelni. A tabletta étkezéstől függetlenül vehető be. A szájon át történő alkalmazást követően előfordulhat, hogy a levetiracetám keserű íze érezhető. A napi dózist két, egyenlően elosztott adagban kell bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy más pirrolidon-származékkal, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél szükséges lehet a levetiracetám dózisának módosítása. Súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél az alkalmazandó dózis megválasztása előtt ajánlatos a vesefunkció vizsgálata (lásd 4.2pont).
Akut vesekárosodás
A levetiracetám alkalmazásához nagyon ritkán akut vesekárosodás társult, melynek megjelenési ideje néhány nap és néhány hónap közé esett.
Vérsejtszám
Ritka esetekben a levetiracetám alkalmazásával összefüggésben, általában a kezelés kezdetekor, a vérsejtszámok csökkenését (neutropenia, agranulocytosis, leukopenia, thrombocytopenia és pancytopenia) írták le. Teljes vérképvizsgálat javasolt azoknál a betegeknél, akik nagyfokú gyengeséget, lázat, visszatérő fertőzéseket vagy véralvadási zavarokat tapasztalnak (lásd a 4.8pont).
Öngyilkosság
Antiepilepsziás gyógyszerekkel (többek között levetiracetámmal) kezelt betegeknél öngyilkosságot, öngyilkossági kísérletet, öngyilkossági gondolatokat és viselkedést jelentettek. Antiepilepsziás gyógyszerek randomizált, placebokontrollos vizsgálatainak metaanalízise az öngyilkossági gondolatok és viselkedés kismértékben emelkedett kockázatát mutatta ki. Ezen kockázat mechanizmusa nem ismert.
Ennek következtében a betegeknél folyamatosan ellenőrizni kell a depresszió és/vagy öngyilkossági gondolatok és viselkedés jeleit, és fontolóra kell venni a megfelelő kezelést. A betegek (és a betegek gondozóinak) figyelmét fel kell hívni arra, hogy kérjenek orvosi tanácsot, amennyiben a depresszió és/vagy öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés jelei lépnének fel.
Rendellenes és agresszív viselkedés
A levetiracetam pszichotikus tüneteket és viselkedési rendellenességeket okozhat, ideértve az ingerlékenységet és az agresszivitást. A levetiracetámmal kezelt betegeket monitorozni kell olyan pszichiátriai tünetek kialakulása tekintetében, amelyek fontos hangulati és/vagy személyiségváltozásra utalnak. Ha ilyen viselkedést észlel, fontolóra kell venni a kezelés módosítását vagy a fokozatos abbahagyását. Ha fontolóra veszi az abbahagyást, kérjük, olvassa el a 4.2pontot.
A rohamok súlyosbodása
Mint más típusú epilepszia elleni gyógyszerek, a levetiracetám is növelheti ritkán a rohamok gyakoriságát vagy súlyosságát. Ezt a paradox hatást legtöbbször a levetiracetám alkalmazásának kezdetétől vagy a dózis növelésétől számított egy hónapon belül jelentették, és a gyógyszer abbahagyásával vagy a dózis csökkentésével visszafordítható volt. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy az epilepszia súlyosbodása esetén azonnal beszéljenek kezelőorvosukkal.
Elektrokardiogram QT‑intervallum megnyúlása
Ritka esetekben az EKG‑n a QT‑intervallum megnyúlását észlelték a forgalomba hozatalt követően előforduló mellékhatások jelentése során. A levetiracetámot óvatosan kell alkalmazni a QTc‑intervallum megnyúlásában szenvedő betegek kezelésekor, a QTc‑intervallumot befolyásoló gyógyszerekkel egyidejűleg kezelt betegeknél vagy azoknál a betegeknél, akiknél releváns, eleve meglévő szívbetegség vagy elektrolitzavar áll fenn.
Gyermekek
A tabletta gyógyszerformát nem adaptálták csecsemőknél és 6évesnél fiatalabb gyermekeknél való alkalmazásra.
A gyermekekre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok nem utalnak arra, hogy a készítmény befolyásolná a növekedést, illetve pubertást. Gyermekeknél a tanulásra, növekedésre, endokrin funkciókra, pubertásra és gyermekvállalásra gyakorolt hosszú távú hatások azonban továbbra is ismeretlenek.
Antiepilepsziás gyógyszerek
Felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó premarketing adatok szerint a levetiracetám nem befolyásolja a vizsgált egyéb antiepilepsziás gyógyszerek (fenitoin, karbamazepin, valproinsav, fenobarbitál, lamotrigin, gabapentin és primidon) szérumkoncentrációját, továbbá ezek a gyógyszerek sem befolyásolják a levetiracetám farmakokinetikáját.
A felnőttekhez hasonlóan a 60mg/ttkg/nap dózisszintig terjedő levetiracetám dózisokkal kezelt gyermekeknél sem találtak a gyógyszerkészítmények közötti, klinikailag szignifikáns kölcsönhatásokra utaló bizonyítékot.
Epilepsziában szenvedő (4‑betöltött 18éves) gyermekeknél és serdülőknél észlelt farmakokinetikai kölcsönhatások retrospektív elemzése megerősítette, hogy a szájon át adott levetiracetámmal végzett kiegészítő kezelés nem befolyásolja az egyidejűleg adott karbamazepin és valproát egyensúlyi szérumkoncentrációit. Az adatok azonban arra utalnak, hogy az enzimindukciót okozó antiepilepsziás gyógyszereket szedő gyermekeknél 20%‑kal magasabb a levetiracetám clearance‑e. A dózis módosítása nem szükséges.
Probenicid
A renalis tubularis szekréciót gátló probenecid (napi 4‑szer 500mg‑os dózisban) csökkenti a levetiracetám elsődleges metabolitjának renalis clearance‑ét, magáét a levetiracetámét azonban nem befolyásolja. Mindazonáltal az említett metabolit koncentrációja alacsony marad.
Metotrexát
Levetiracetám és metotrexát egyidejű alkalmazásakor a metotrexát clearance-ének csökkenését jelentették, aminek következtében a potenciálisan toxikus szintekig emelkedett/tartósan magas metotrexát-koncentrációt mértek a vérben. A vérben a metotrexát- és levetiracetám-szinteket gondosan monitorozni kell azoknál a betegeknél, akiket ezzel a két gyógyszerrel egyidejűleg kezelnek.
Orális fogamzásgátlók és egyéb farmakokinetikai interakciók
A levetiracetám napi 1000mg‑os dózisban alkalmazva nem befolyásolta az oralis antikoncipiensek (etinilösztradiol és levonorgesztrel) farmakokinetikáját; az endokrin paraméterekben (luteinizáló hormon és progeszteron) sem volt változás. A napi 2000‑mg dózisú levetiracetám nem befolyásolta a digoxin és a warfarin farmakokinetikáját; nem változtatta meg a protrombinidőt sem. Digoxinnal, oralis antikoncipiensekkel, illetve warfarinnal együtt történő alkalmazása nem befolyásolta a levetiracetám farmakokinetikáját.
Hashajtók
Izolált esetekben a levetiracetám csökkent hatásosságáról számoltak be, amikor az ozmotikusan ható makrogol hashajtót egyidejűleg alkalmazták szájon át adott levetiracetámmal. Ezért a makrogolt nem szabad szájon át alkalmazni a levetiracetám bevétele előtt illetve után, egy órán belül.
Ételek és alkohol
Az étkezés nem befolyásolta a levetiracetám felszívódását, annak sebességét azonban enyhén csökkentette.
A levetiracetám és az alkohol kölcsönhatására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nőket szakorvosi tanácsadásban kell részesíteni. A levetiracetám-kezelés szükségességét felül kell vizsgálni, ha egy nő terhességet tervez. Mint minden antiepileptikus gyógyszer esetében, a levetiracetám alkalmazás hirtelen megszakítása is kerülendő, mert ez áttöréses rohamokat eredményezhet, melyek mind az anyára, mind a születendő gyermekre nézve súlyos következményekkel járhatnak. Amikor csak lehetséges, a monoterápiát kell előnyben részesíteni, mivel az egyidejűleg több antiepilepsziás gyógyszerrel végzett kezelés, az adott antiepileptikumoktól függően, a veleszületett malformációk magasabb kockázatával járhat a monoterápiához képest.
Terhesség
A forgalomba hozatalt követően gyűjtött nagy mennyiségű adat levetiracetám monoterápiában részesülő terhes nőkről (több mint 1800, amelyek közül több mint 1500‑nál az expozíció az 1.trimeszter során következett be) nem utal a jelentős veleszületett malformációk kockázatának növekedésére. Csak korlátozott mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre az intrauterin levetiracetám monoterápiának kitett gyermekek idegrendszeri fejlődéséről. Ugyanakkor, a jelenlegi (körülbelül 100gyermek bevonásával végzett) epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak az idegrendszer fejlődési zavarainak vagy késedelmes fejlődésének megnövekedett kockázatára.
A levetiracetám terhesség alatt akkor alkalmazható, ha alapos értékelést követően megállapították, hogy klinikailag indokolt. Ebben az esetben a legalacsonyabb hatásos dózis ajánlott.
A terhesség alatti élettani változások hatással lehetnek a levetiracetám koncentrációjára. A terhesség ideje alatt a levetiracetám plazmakoncentrációinak csökkenését figyelték meg. Ez a csökkenés a harmadik trimeszterben kifejezettebb (a terhesség előtti kiindulási koncentráció maximum 60%‑a). Biztosítani kell a levetiracetámmal kezelt terhes nők megfelelő klinikai kezelését.
Szoptatás
A levetiracetám kiválasztódik az anyatejbe. Emiatt a szoptatás nem ajánlott.
Ha a szoptatás ideje alatt azonban levetiracetám-kezelésre van szükség, a szoptatás fontosságának figyelembevételével mérlegelni kell a kezelés előny/kockázat arányát.
Termékenység
Állatkísérletekben nem figyeltek meg termékenységre gyakorolt hatást (lásd 5.3pont). Klinikai adatok nem állnak rendelkezésre, emberben a potenciális veszély nem ismert.
A levetiracetám kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az egyéni érzékenységben fennálló esetleges különbségek miatt egyes betegek, főként a terápia kezdetén vagy a dózis emelését követően álmosságot vagy egyéb központi idegrendszeri tüneteket észlelhetnek. Emiatt ajánlatos az óvatosság olyan esetekben, amikor a betegeknek gyakorlottságot igénylő feladatokat kell teljesíteniük, például gépjárművezetéskor vagy gépek kezelésekor. A betegek lehetőleg ne vezessenek gépjárművet, illetve ne kezeljenek gépeket mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy a kezelés nem befolyásolja az ilyen tevékenységek végzéséhez szükséges képességeiket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a nasopharyngitis, a somnolentia, a fejfájás, a fáradtság és a szédülés voltak. Az alábbiakban ismertetett mellékhatás profil valamennyi vizsgált indikációban végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatok összesített elemzésén alapszik, melyekben összesen 3416beteget kezeltek levetiracetámmal. Ezeket az adatokat a levetiracetámmal végzett hasonló, nyílt, kiterjesztéses vizsgálatok, valamint a posztmarketing tapasztalatok egészítik ki. A levetiracetám biztonságossági profilja általában hasonló volt a különböző korcsoportok (felnőtt és gyermekgyógyászati betegek) és a jóváhagyott epilepszia javallatok esetében.
A mellékhatások táblázatba foglalt felsorolása
Felnőttekkel, serdülőkkel, gyermekekkel és 1 hónaposnál idősebb csecsemőkkel végzett klinikai vizsgálatok során és a posztmarketing tapasztalatok alapján bejelentett mellékhatások listáját az alábbi táblázat ismerteti, szervrendszerek és előfordulási gyakoriság szerinti csoportosításban. A mellékhatások felsorolása csökkenő súlyossági sorrendben történik, és az előfordulási gyakoriságuk meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000) és nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszerenkénti csoportosítás MedDRA szerint | Gyakorisági kategória | |||
| Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nasopharyngitis | Fertőzés | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Thrombocytopenia, leukopenia | Pancytopenia, neutropenia, agranulocytosis | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), túlérzékenység (beleértve az angioedemát és az anaphylaxiát is) | |||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia | Testtömegcsökke-nés, testtömeg-növekedés | Hyponatraemia | |
| Pszichiátriai kórképek | Depresszió, ellenséges magatartás/ agresszivitás, szorongás, insomnia, idegesség/ ingerlékenység | Öngyilkossági kísérlet, öngyilkossági gondolatok, pszichotikus zavar, szokatlan viselkedés, hallucináció, düh, zavartság, pánikroham, érzelmi labilitás/hangulat-ingadozások, izgatottság | Befejezett öngyilkosság, személyiségzavar, gondolkodási zavarok, delírium | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Somnolentia, fejfájás | Convulsio, egyensúlyzavar, szédülés, letargia, tremor | Amnesia, memóriazavar, koordinációs zavar/ataxia, paraesthesia, figyelemzavar | Choreoathetosis, dyskinesia, hyperkinesia, járászavar, encephalopathia, rohamok súlyosbodása |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Diplopia, homályos látás | |||
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Vertigo | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Az elektro-kardiogramon a QT‑intervallum megnyúlása | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Köhögés | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Hasi fájdalom, diarrhoea, dyspepsia, hányás, nausea | Pancreatitis | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | A májfunkciós vizsgálatok kóros eredménye | Májelégtelenség, hepatitis | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Bőrkiütés | Alopecia, ekcéma, pruritus | Toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson szindróma, erythema multiforme | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgyengeség, myalgia | Rhabdomyolysis és a szérum kreatin-foszfokinázszint emelkedése* | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Akut vesekárosodás | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Asthenia/ fáradtság | |||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Sérülés | |||
* A gyakoriság jelentősen magasabb a japán betegeknél, mint a nem-japán betegeknél.
Egyes mellékhatások leírása
Nagyobb az anorexia kockázata, ha a levetiracetámot topiramáttal együtt adják.
Több alopeciás esetben gyógyulást tapasztaltak a levetiracetám abbahagyásakor.
Egyes pancytopeniás esetekben csontvelő-szuppressziót észleltek.
Encephalopathiás esetek általában a kezelés elején fordultak elő (néhány naptól néhány hónapig) és a kezelés abbahagyása után reverzibilisek voltak.
Gyermekek és serdülők
Összesen 190, 1hónapos és 4éves kor közötti beteget kezeltek levetiracetámmal a placebokontrollos és nyílt kiterjesztésű vizsgálatokban. Közülük 60beteg placebokontrollos vizsgálatokban részesült levetiracetám-kezelésben. A 4‑16éves korúak esetében összesen 645beteget kezeltek levetiracetámmal a placebokontrollos és nyílt kiterjesztésű vizsgálatokban. Közülük 233beteg placebokontrollos vizsgálatokban részesült levetiracetám-kezelésben. A fenti adatokat mindkét említett gyermekgyógyászati korcsoportban kiegészítik a levetiracetám posztmarketing alkalmazásával nyert tapasztalatok.
Továbbá végeztek egy, a forgalomba hozatalt követő gyógyszerbiztonsági vizsgálatot is 101, 12hónaposnál fiatalabb csecsemő bevonásával. Az epilepsziában szenvedő, 12hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében nem állapítottak meg új gyógyszerbiztonsági kockázatot a levetiracetám alkalmazásával kapcsolatban.
A levetiracetám mellékhatás-profilja általában hasonló volt a különböző korcsoportok és a jóváhagyott epilepszia javallatok esetében. A gyermekgyógyászati betegeken végzett placebokontrollos klinikai vizsgálatokban nyert gyógyszer-biztonságossági eredmények összhangban voltak a levetiracetám felnőtteknél tapasztalt biztonságossági profiljával, a viselkedési és a pszichiátriai mellékhatások kivételével, amelyek gyermekeknél gyakoribbak voltak, mint felnőtteknél. A 4‑16éves gyermekeknél és serdülőknél a hányás (nagyon gyakori, 11,2%), az izgatottság (gyakori, 3,4%), a hangulatingadozások (gyakori, 2,1%), az érzelmi labilitás (gyakori, 1,7%), az agresszivitás (gyakori, 8,2%), a szokatlan viselkedés (gyakori, 5,6%) és a letargia (gyakori, 3,9%) gyakrabban fordult elő, mint a többi korcsoportban vagy az összesített biztonságossági profilban. Az 1hónapos és 4éves kor közötti csecsemők és gyermekek esetében az ingerlékenységet (nagyon gyakori, 11,7%) és a koordinációs zavart (gyakori, 3,3%) gyakrabban jelentették, mint a többi korcsoportban vagy az összesített biztonságossági profilban.
Egy kettős vak, placebokontrollos, non-inferioritás igazolására tervezett, gyermekgyógyászati biztonságossági vizsgálatban a levetiracetám kognitív és neuropszichológiai hatását elemezték 4‑16éves, parciális görcsrohamokban szenvedő gyermekeknél. Azt állapították meg, hogy a levetiracetám nem különbözött („nem rosszabb, mint” – non-inferior) a placebótól a Leiter-R-féle figyelem és memória, összetett memóriavizsgálat (Leiter-R Attention and Memory, Memory Screen Composite) kiindulási pontszámaihoz képest mért változás alapján, a protokoll szerinti betegcsoportban. A viselkedési és emocionális funkcióhoz kapcsolódó eredmények romlást jeleztek a levetiracetám-kezelés alatt álló betegeknél az agresszív viselkedés terén, amelyet validált ellenőrző listával (CBCL – Achenbach Child Behavior Checklist) végzett, szabványos és szisztematikus méréssel mutattak ki. Azoknál a betegeknél azonban, akik a levetiracetámot a hosszú távú, nyílt, követéses vizsgálatban is tovább szedték, általában nem tapasztaltak állapotromlást a viselkedési és emocionális funkció terén, nevezetesen, az agresszív viselkedéssel kapcsolatos mérési eredmények nem romlottak a kiindulási eredményekhez képest.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
A levetiracetám túladagolási eseteiben somnolentia, agitatio, agresszivitás, tudatzavar, légzésdepresszió és coma fordult elő.
A túladagolás kezelése
Akut túladagoláskor gyomormosás vagy hánytatás végezhető. A levetiracetámnak nincs specifikus antidotuma. A túladagolás kezelése tüneti jellegű, sor kerülhet hemodialízisre is. A művese extrakciós hatékonysága 60%‑os a levetiracetám és 74%‑os az elsődleges metabolit esetében.
Farmakológiai tulajdonságok - LEVETIRACETAM 500 MG
Farmakoterápiás csoport: antiepiletikumok, egyéb antiepileptikumok
ATC kód: N03AX14
A hatóanyag, a levetiracetám egy pirrolidon-származék (az alfa-etil-2‑oxo-1‑pirrolidin-acetamid S‑enantiomerje), kémiai szempontból nem áll rokonságban egyetlen jelenleg forgalomban lévő antiepileptikum hatóanyagával sem.
Hatásmechanizmus
A levetiracetám hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott. Az invitro és az invivo vizsgálatok arra utalnak, hogy a levetiracetám nem változtatja meg az alapvető sejtfunkciókat és a normális neurotranszmissziót.
In vitro vizsgálatok szerint a levetiracetám oly módon hat az intraneuronális Ca2+-szintekre, hogy részlegesen gátolja az N‑típusú Ca2+-áramokat, valamint csökkenti a Ca2+‑felszabadulást az intraneuronális raktárakból. Emellett részlegesen gátolja a GABA és a glicin által szabályozott áramokban a cink és a béta‑karbolinok indukálta csökkenést. In vitro vizsgálatokban kimutatták továbbá, hogy rágcsálók agyszövetében a levetiracetám egy specifikus helyhez kötődik. Ez a kötőhely a szinaptikus vezikuláris protein2A, amely ismereteink szerint szerepet játszik a vezikulafúzióban és a neurotranszmitter-exocitózisban. A levetiracetámnak és analógjainak a szinaptikus vezikuláris protein2A‑hoz történő kötődési affinitási sorrendje korrelációt mutat az epilepszia egér audiogén modelljében tapasztalható görcsgátló hatékonyságukkal. E megfigyelés alapján úgy tűnik, hogy a levetiracetám és a szinaptikus vezikuláris protein2A közötti kölcsönhatás szerepet játszik a gyógyszer antiepilepsziás hatásmechanizmusában.
Farmakodinámiás hatások
Állatkísérletes modelleken a levetiracetám a parciális és elsődlegesen generalizált görcsrohamok széles tartományában gátolja meg a görcsök fellépését anélkül, hogy prokonvulzív hatást fejtene ki. Elsődleges metabolitja inaktív. Embernél az epilepszia parciális és generalizált formáiban egyaránt (epileptiform kisüléseknél, illetve fotoparoxizmális válaszreakcióban) igazolódott a levetiracetám farmakológiai profilja alapján várható széles hatásspektrum.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Adjuváns terápia epilepsziában szenvedő felnőttek, serdülők gyermekek és 1hónaposnál idősebb csecsemők - másodlagos generalizációval járó vagy anélkül fellépő – parciális görcsrohamainak kezelésére
Felnőtteknél a napi 1000mg‑os, 2000mg‑os illetve 3000mg‑os, két egyenlő részre elosztott adagban alkalmazott levetiracetám hatásosságát mutatták ki 3 kettős vak, placebokontrollos, legfeljebb 18hetes kezelési időtartamú vizsgálatban. Egy összesített adatokon végzett elemzés szerint azon betegek százalékos aránya, akiknél az alapértékhez képest 50%‑kal vagy nagyobb mértékben csökkent a parciális görcsrohamok hetenkénti gyakorisága stabil dózis mellett (12/14 hétig) 27,7%, 31,6%, illetve 41,3% volt a sorrendben 1000, 2000, illetve 3000mg levetiracetámmal kezelt betegeknél, a placebóval kezelt betegek esetében pedig ez az érték 12,6% volt.
Gyermekek és serdülők
Gyermekgyógyászati betegeknél (4‑16éves) a levetiracetám hatásosságát állapították meg egy kettős vak, placebokontrollos, 14hetes terápiás időtartamú vizsgálatban, amelybe 198beteget vontak be. Ebben a vizsgálatban a betegek napi 60mg/ttkg‑os fix dózisban kapták a levetiracetámot (napi kétszeri adagolásban).
A levetiracetámmal kezelt betegek 44,6%‑ánál, míg a placebóval kezelt betegek 19,6%‑ánál csökkent a kiindulási értékhez képest legalább 50%‑kal a parciális görcsrohamok hetenkénti gyakorisága. A tovább folytatott, hosszan tartó kezelés mellett a betegek 11,4%‑a legalább 6hónapig, 7,2%‑uk pedig legalább 1évig rohammentes volt.
Gyermekgyógyászati betegeknél (1hónapos és 4évesnél fiatalabb) a levetiracetám hatásosságát egy kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban értékelték, amelybe 116beteget vontak be, akiket 5napig kezeltek. Ebben a vizsgálatban a betegeknek naponta 20 g/ttkg, 25mg/ttkg, 40mg/ttkg vagy 50mg/ttkg belsőleges oldatot írtak fel a kor szerinti titrációs sémának megfelelően. A vizsgálatban a 20mg/ttkg/nap dózist 40mg/ttkg/nap adagra emelték az 1hónapos és a 6hónapos kort még be nem töltött csecsemőknél, illetve 25mg/ttkg/nap dózisról 50mg/ttkg/nap adagra a 6hónaposnál idősebb csecsemők és 4évesnél fiatalabb gyermekek esetén. A teljes napi adagot napi kétszeri dózisra osztva kapták.
A hatásosság elsődleges fokmérője a válaszarány volt (a betegek azon százaléka, akiknél a kiinduláshoz képest 50%‑nál nagyobb arányban csökkent a napi átlagos parciális görcsrohamok előfordulási gyakorisága), amit egy 48órás video‑EEG‑t használó „vak”, központi leolvasó értékelt. A hatásossági analízisbe 109, olyan beteget vontak be, akik mind a vizsgálat megkezdésekor, mind az értékelési periódusok alatt legalább 24órán keresztüli video‑EEG megfigyelés alatt álltak. A levetiracetámmal kezelt betegek 43,6%‑a, illetve a placebót szedők 19,6%‑a volt kezelésre reagálónak tekinthető. Az eredmények minden korcsoportban konzisztensek. Folyamatos, hosszú távú kezelés mellett a betegek 8,6%‑a volt legalább 6 hónapig és 7,8%‑uk volt legalább 1évig rohammentes.
35, parciális görcsrohamokban szenvedő, 1évesnél fiatalabb csecsemőt kezeltek placebokontrollos klinikai vizsgálatokban, akik közül csak 13 volt 6hónaposnál fiatalabb.
Monoterápia újonnan diagnosztizált epilepsziában szenvedő, 16éves kor feletti betegek – másodlagos generalizációval járó vagy anélkül fellépő – parciális görcsrohamainak kezelésére
A monoterápiában alkalmazott levetiracetám hatásosságát egy kettős vak, párhuzamos-csoportú, szabályozott hatóanyag-leadású (CR – controlled release) karbamazepinnel történő „non-inferiority” összehasonlításban állapították meg, 576 újonnan vagy nemrégiben diagnosztizált epilepsziában szenvedő 16 éves vagy idősebb betegben. Valamennyi beteg vagy nem-provokált parciális görcsrohamokban vagy csak generalizált tónusos-clonusos görcsrohamokban szenvedett. A betegeket napi 400‑1200mg karbamazepin CR‑re vagy 1000‑3000mg levetiracetámra randomizálták, a kezelés időtartama pedig – a válaszreakciótól függően – legfeljebb 121hét volt.
Hathónapos rohammentességet értek el a levetiracetámmal kezelt betegek 73,0%‑a és a karbamazepin CR‑rel kezelt betegek 72,8%‑a esetében, a korrigált abszolút különbség a kezelések között 0,2% volt (95%‑os CI: -7,8 8,2). A betegek több mint a fele maradt rohammentes 12hónapon keresztül (56% a levetiracetámmal, illetve 58,5% a karbamazepin CR‑rel kezelt betegek esetében).
Egy, a klinikai gyakorlatot tükröző vizsgálatban az egyidejűleg adott egyéb antiepileptikumo(ka)t el lehetett vonni korlátozott számú, az adjuváns levetiracetám-kezelésre reagáló beteg esetében (69felnőtt beteg közül 36‑nál).
Adjuváns terápia juvenilis myoclonusos epilepsziában szenvedő felnőttek és 12éves kor feletti serdülők myoclonusos görcsrohamainak kezelésére
A levetiracetám hatásosságát bizonyították egy kettős vak, placebokontrollos, 16hetes vizsgálatban, 12éves vagy idősebb, különböző szindrómák formájában fellépő myoclonusos görcsrohamokkal járó idiopathiás generalizált epilepsziában szenvedő betegeknél. A betegek többsége juvenilis myoclonusos epilepsziában szenvedett.
Ebben a vizsgálatban a levetiracetám dózisa napi 3000mg volt, 2 egyenlő részre elosztva. A levetiracetámmal kezelt betegek 58,3%‑ánál, illetve a placebóval kezelt betegek 23,3%‑ánál csökkent hetenként legalább 50%‑kal azon napok száma, amelyeken myoclonusos görcsrohamok léptek fel. A tovább folytatott, hosszan tartó kezelés mellett a betegek 28,6%‑a legalább 6hónapig, 21,0%‑uk pedig legalább 1 évig volt myoclonusos görcsrohamoktól mentes.
Adjuváns terápia idiopathiás generalizált epilepsziában szenvedő felnőttek és 12éves kor feletti serdülők primer generalizált tónusos-clonusos görcsrohamainak kezelésére
A levetiracetám hatásosságát állapították meg egy olyan kettős-vak, placebokontrollos, 24hetes vizsgálatban, amelybe különböző szindrómák (juvenilis myoclonusos epilepszia, juvenilis absence epilepszia, gyermekkori absence epilepszia, illetve ébredési grand mal görcsrohamokkal járó epilepszia) formájában fellépő primer generalizált tónusos-clonusos (PGTC) görcsrohamokkal járó idiopathiás generalizált epilepsziában szenvedő felnőtteket, serdülőket és – korlátozott számban – gyermekeket vontak be. Ebben a vizsgálatban a levetiracetám dózisa felnőtteknél és serdülőknél napi 3000mg, gyermekeknél pedig napi 60mg/ttkg volt, 2 egyenlő részre elosztva. A levetiracetámmal kezelt betegek 72,2%‑ánál, illetve a placebóval kezeltek 45,2%‑ánál csökkent legalább 50%‑kal a PGTC görcsrohamok hetenkénti gyakorisága. A tovább folytatott, hosszan tartó kezelés mellett a betegek 47,4%‑a legalább 6 hónapig, 31,5%‑uk pedig legalább 1évig mentes volt a tónusos-clonusos görcsrohamoktól.
A levetiracetám igen jól oldódó és permeábilis vegyület. Farmakokinetikai profilja lineáris, alacsony egyénen belüli és egyének közötti variabilitással. Ismételt alkalmazás esetén nem változik a szer clearance-e. A kinetikai mutatók nemre, rasszra és a cirkadián ritmusra vonatkozóan sem mutatnak lényeges különbséget. Farmakokinetikai jellemzői hasonlóak egészséges önkéntesek és epilepsziában szenvedő betegek esetében.
A szer teljes és lineáris felszívódása következtében a plazmaszintek előre megjósolhatók a levetiracetám mg/testtömeg-kilogrammban kifejezett orális dózisa alapján. Emiatt nincs szükség a levetiracetám plazmaszintjének monitorozására.
Szignifikáns korrelációt mutattak ki a nyálban és a plazmában mérhető koncentrációk között felnőtteknél és gyermekeknél (a nyál-/plazmakoncentráció aránya 1 és 1,7 között változott a tabletta esetében, valamint az adagolás után 4órával a belsőleges oldat esetében).
Felnőttek és serdülők
Felszívódás
Orális alkalmazást követően a levetiracetám gyorsan felszívódik. Abszolút biológiai felhasználhatósága (bioavailability) közel 100%.
A plazma csúcskoncentrációt (cmax) az adagolást követően 1,3óra múlva éri el. Az egyensúlyi (steady-state) állapot napi kétszeri adagolás esetében 2nap múlva áll be.
A plazma csúcskoncentráció (cmax) értéke egyetlen 1000mg‑os dózis alkalmazását követően 31, napi 2‑szer 1000mg‑os ismételt adagolás esetén pedig 43mikrogramm/ml.
A felszívódás mértékét sem az alkalmazott dózis, sem a táplálék nem befolyásolja.
Eloszlás
Ember esetében nem állnak rendelkezésre a szer szöveti eloszlására vonatkozó adatok.
Sem a levetiracetám, sem elsődleges metabolitja nem kötődik jelentős mértékben a plazmafehérjékhez (<10%). A levetiracetám megoszlási térfogata körülbelül 0,5‑0,7l/kg, tehát a test teljes víztérfogatához igen közeli érték.
Biotranszformáció
Az emberi szervezetben a levetiracetám metabolizmusa nem jelentős mértékű. A metabolizmus legfőbb (a dózis 24%‑át érintő) útja az acetamid-csoport enzimatikus hidrolízise. Az elsődleges metabolit, az ucb L057 képződésében nem játszanak szerepet a máj citokróm P450 izoenzimjei. Az acetamid-csoport hidrolízise számos szövetben mérhető, többek között a vérsejtekben is. Az ucbL057 metabolit farmakológiailag inaktív.
Két jelentéktelen metabolitot is azonosítottak. Egyikük (a dózis 1,6%‑a) a pirrolidon gyűrű hidroxilációja, másikuk (a dózis 0,9%‑a) pedig a pirrolidon gyűrű megnyílása révén keletkezik. Egyéb, eddig még nem azonosított komponensek csak a dózis 0,6%‑át teszik ki.
Sem a levetiracetám, sem elsődleges metabolitja esetében nem bizonyították in vivo körülmények között az enantiomerek egymásba történő kölcsönös átalakulását.
In vitro a levetiracetám és elsődleges metabolitja nem gátolta a főbb humán citokróm P450-izoenzimek (CYP3A4, 2A6, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 1A2), a glükuronil-transzferáz (UGT1A1 és UGT1A6) és az epoxid-hidroxiláz aktivitását. Ezen kívül in vitro a levetiracetám nem befolyásolja a valproinsav glükuronidációját sem.
Humán májsejt-tenyészetben a levetiracetámnak alig vagy egyáltalán nincs hatása a CYP1A2‑re, a SULT1E1‑re, illetve az UGT1A1‑re. A levetiracetám a CYP2B6 és a CYP3A4 enyhe indukcióját okozta. Az orális fogamzásgátlókra, a digoxinra és a warfarinra vonatkozó in vitro adatok és in vivo interakciós adatok arra utalnak, hogy nem várható jelentős enzimindukció in vivo. Emiatt valószínűtlen, hogy a levetiracetám interakcióba lépne más szerekkel, illetve fordítva.
Elimináció
Felezési ideje a plazmában 7±1óra, és ez nem változik sem a dózis, sem az alkalmazás módja, sem pedig az ismételt adagolás függvényében. Az átlagos teljes test clearance 0,96ml/perc/kg volt.
A kiválasztás döntően a vizelettel történik, ami átlagosan a dózis 95%‑át jelenti (körülbelül a dózis 93%‑a ürül 48órán belül). A széklettel csak a dózis 0,3%‑a választódik ki.
Ismételt adagolás esetén a vizelettel történő kumulatív kiválasztódás során a levetiracetám 66%‑a, illetve az elsődleges metabolit 24%‑a ürül ki az első 48óra alatt.
A levetiracetám és az ucbL057 renalis clearance-értéke 0,6, illetve 4,2ml/perc/kg, ami arra utal, hogy a levetiracetám glomerularis filtrációval, majd ezt követő tubularis reabszorpcióval ürül, és hogy az elsődleges metabolit kiválasztásában a glomerularis filtráció mellett az aktív tubularis szekréció is szerepet játszik. A levetiracetám kiválasztása korrelációt mutat a kreatinin-clearance‑szel.
Idős betegek
Idős betegeknél a felezési idő körülbelül 40%‑kal megnő (10‑11órára). Ennek oka a vesefunkció romlása ebben a betegcsoportban (lásd 4.2pont).
Vesekárosodás
Mind a levetiracetám, mind elsődleges metabolitjának teljes test clearance‑e korrelációt mutat a kreatinin-clearance-szel. Ajánlatos tehát a levetiracetám napi fenntartó adagját közepesen súlyos és súlyos vesekárosodásban a kreatinin-clearance alapján módosítani (lásd a 4.2pont).
Anuriás, a veseelégtelenség végstádiumában lévő felnőtt betegeknél a felezési idő körülbelül 25, illetve 3,1óra volt a dialízisek közötti, illetve a dialízisek alatti periódusokban.
A levetiracetám frakcionált eltávolítása egy típusos, 4‑órás dialízis időszak alatt 51% volt.
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban nem észleltek lényeges változást a levetiracetám clearance-ben. A legtöbb, súlyos májkárosodásban szenvedő betegnél a levetiracetám-clearance több mint 50%‑kal csökkent az egyidejűleg fennálló vesekárosodás következtében (lásd 4.2pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek (4‑12évesek)
Egyszeri orális (20mg/ttkg) levetiracetám dózis (6‑12éves) epilepsziás gyermekeknek való adását követően a felezési idő 6óra volt. A teljes test clearance körülbelül 30%‑kal volt magasabb, mint felnőtt epilepsziás betegek esetében.
Ismételt oralis adagolást (20‑60mg/ttkg/nap) követően (4‑12éves) epilepsziás gyermekeknél a levetiracetám gyorsan felszívódott. A plazma csúcskoncentrációt 0,5‑1,0órával az adagolást követően mérték. A plazma csúcskoncentrációk és a görbe alatti terület esetében lineáris és a dózissal arányos növekedést figyeltek meg. Az eliminációs felezési idő körülbelül 5óra volt. A látszólagos teljes test clearance 1,1ml/perc/ttkg volt.
Csecsemők és gyermekek (1hónapostól 4éves korig)
A 100mg/ml belsőleges oldat egyetlen (20mg/ttkg) dózisának adását követően (1hónapos és 4éves kor közötti) epilepsziás gyermekek esetében a levetiracetám gyorsan felszívódott, és a plazma csúcskoncentrációkat körülbelül 1 órával az adagolás után mérték. A farmakokinetikai eredmények azt mutatták, hogy a felezési idő rövidebb (5,3óra) volt, mint felnőtteknél (7,2óra), a látszólagos clearance pedig gyorsabb (1,5ml/perc/ttkg) volt, mint felnőtteknél (0,96ml/perc/ttkg).
Az 1hónapos és 16éves közötti korú betegekkel lefolytatott populációs farmakokinetikai analízisben a testtömeg jelentős mértékű összefüggést mutatott a látszólagos clearance-szel (a clearance a testtömeg növekedésével együtt nőtt) és a látszólagos eloszlási volumennel. A kor szintén befolyásolta mindkét paramétert. Ez a hatás kifejezett volt a fiatalabb csecsemők esetében, fokozatosan csökkent az életkor növekedésével, majd a körülbelül 4 éves korosztályban elhanyagolható mértékűvé vált.
Mindkét populációs farmakokinetikai analízisben körülbelül 20%‑kal emelkedett a levetiracetám látszólagos clearance‑e, amikor egy enziminduktor antiepileptikummal adták együtt.
Gyógyszerészeti jellemzők - LEVETIRACETAM 500 MG
Tablettamag:
mikrokristályos cellulóz
kopovidon
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
magnézium-sztearát
Filmbevonat:
Levetiracetam STADA 250mg filmtabletta:
Opadry II kék, ami az alábbiakat tartalmazza:
poli(vinil-alkohol)
titán-dioxid (E171)
makrogol 3350
talkum
indgókármin almumínium-só (E132)
Levetiracetam STADA 500mg filmtabletta:
Opadry II sárga, ami az alábbiakat tartalmazza:
poli(vinil-alkohol)
titán-dioxid (E171)
makrogol 3350
talkum
sárga vas-oxid (E172)
Buborékcsomagolás (PVC/alumínium)
Levetiracetam STADA 250mg filmtabletta
10, 20, 30, 50, 60, 100, 150, 180 vagy 200filmtabletta.
Levetiracetam STADA 500mg filmtabletta
10, 20, 30, 50, 60, 100, 120, 150, 180 vagy 200filmtabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás:II/1 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható