LEVOXA 500 MG FILMTABLETTA

A levofloxacin felnőttek számára a következő fertőzések kezelésére javallott (lásd 4.4 és 5.1pontok):

• akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4pont)

• krónikus bakteriális prostatitis

• inhalációs anthrax: expozíciót követő profilaxis és gyógyító kezelés (lásd 4.4pont).

Az alábbi javallatokban a levofloxacin csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek.

• akut bakteriális sinusitis

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a krónikus bronchitist is beleértve – akut exacerbációja

• területen szerzett pneumonia

• szövődményes bőr‑ és lágyrészfertőzések

• szövődménymentes cystitis (lásd 4.4pont)

A Levoxa filmtabletta azoknál a betegeknél is alkalmazható a terápia befejezésére, akiknél a kezdeti, intravénás levofloxacin‑kezelés során javulás mutatkozott.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

A Levoxa filmtablettákat naponta egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ.

A Levoxa filmtabletta azoknál a betegeknél is alkalmazható a terápia befejezésére, akik javulást mutattak a kezdeti, intravénás levofloxacin‑kezelésre. Mivel a parenterális és per os gyógyszerformák bioekvivalensek, ezért ugyanazt a dózist lehet alkalmazni.

Adagolás

A Levoxára vonatkozóan az alábbi adagolási ajánlások adhatók

Adagolás normálveseműködésú betegek esetén(kreatinin‑clearance >50ml/perc)

Különleges betegcsoportok

Vesekárosodás (kreatinin‑clearance ≤50ml/perc)

¹ Nincs szükség további dózisok alkalmazására hemodialízis vagy folyamatos ambuláns peritoneális dialízis (CAPD) kezelések után.

Májkárosodás

Nincs szükség a dózis módosítására, mivel a levofloxacin a májban nem metabolizálódik jelentős mértékben, és főként a vesén át választódik ki.

Idősek

A vesefunkció miatti megfontolásokon kívül időseknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4pont „Íngyulladás és ínszakadás”, valamint „QT‑szakasz megnyúlása” c. rész).

Gyermekek és serdülők

A Levoxa ellenjavallt gyermekek és fejlődésben lévő serdülők számára (lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

A Levoxa filmtablettákat széttörés nélkül, megfelelő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni. A megfelelő dózis biztosításához a tabletták a bemetszésnél kettétörhetők. A tabletták étkezés közben vagy étkezések közötti időszakban is bevehetők.

A Levoxa filmtablettát legalább két órával a vas‑sókat, cink‑sókat tartalmazó készítmények, magnézium‑, illetve alumíniumtartalmú antacidumok vagy didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén), valamint a szukralfát alkalmazása előtt vagy után kell bevenni, mivel ellenkező esetben csökkenhet a felszívódás mértéke (lásd 4.5pont).

Tilos a Levoxa filmtabletta alkalmazása:

• a készítmény hatóanyagával, a levofloxacinnal, egyéb kinolonokkal vagy bármely, a 6.1pontban felsorolt segédanyagával szembeni túlérzékenységben szenvedő betegeknél.

• epilepsziás betegeknél.

• azoknál a betegeknél, akiknél a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható ínrendellenességek szerepelnek az anamnézisben.

• gyermekeknél és fejlődésben lévő serdülőkorúaknál.

• terhesség alatt.

• szoptatás alatt.

A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

Rezisztencia kockázata

A meticillin‑rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel ugyancsak rezisztens a fluorokinolonokkal, köztük a levofloxacinnal szemben is. Ezért a levofloxacin nem ajánlott ismerten vagy feltehetően MRSA-fertőzések kezelésére, kivéve azokat az eseteket, ha a laboratóriumi eredmények igazolták a levofloxacinnal szembeni érzékenységet (és az általában az MRSA-fertőzések kezelésére szolgáló antibakteriális szereket nem tartják megfelelőnek).

A fertőzés pontos diagnózisát követően a levofloxacin alkalmazható akut bakteriális sinusitis, valamint krónikus bronchitis akut exacerbatiojának kezelésére.

Az E. coli – a húgyúti fertőzésekben leggyakrabban szerepet játszó patogén – fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciája változó mértékű az Európai Unión belül. A gyógyszert felíró orvosoknak ajánlott figyelembe venniük az E. coli fluorokinolonokkal szemben mutatott rezisztenciájának helyi prevalenciáját.

Inhalációs anthrax: A humán alkalmazás a Bacillusanthracisinvitro érzékenységi adatain, valamint állatkísérletes és korlátozott számú humán adatokon alapul. A terápiát végző orvosnak tájékozódnia kell az anthrax kezelésével kapcsolatos nemzeti és/vagy nemzetközi konszenzus dokumentumokban.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, a levofloxacin 1000mg-os napi adagjával, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Myoclonus

Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha a levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearence-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni.

Clostridium difficile által okozott betegség

A levofloxacinnal végzett kezelés alatt vagy azt követően (akár több héttel a kezelés után) jelentkező hasmenés, különösen, ha az súlyos, tartós és/vagy véres, a Clostridium difficile által okozott megbetegedés (Clostridiumdifficile-associated disease/CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhe és az életveszélyes között változhat, legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8pont). Ezért fontos erre a diagnózisra is gondolni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos hasmenés jelentkezik a levofloxacin‑kezelés alatt, vagy azt követően. CDAD gyanúja vagy megállapítása esetén a levofloxacint azonnal le kell állítani, és késlekedés nélkül megfelelő terápiát kell elindítani. Antiperisztaltikus készítmények alkalmazása ebben a klinikai helyzetben ellenjavallt.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

A kinolonok csökkenthetik a görcsküszöböt és görcsrohamot válthatnak ki. A levofloxacin ellenjavallt azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében epilepszia szerepel (lásd 4.3pont), továbbá - az egyéb kinolonokhoz hasonlóan – az alkalmazás kivételes körültekintést igényel görcshajlamra hajlamos betegek esetében, illetve azoknál, akiket egyidejűleg a görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, pl. teofillinnel kezelnek (lásd 4.5pont). Görcsrohamok jelentkezésekor (lásd 4.8pont) a levofloxacin‑kezelést le kell állítani.

Glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz-hiányban szenvedő betegek

A kinolon antibakteriális gyógyszerrel kezelt, látens vagy manifeszt glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz aktivitás hiányában szenvedő betegnél fokozódhat a haemolyticus reakciókra való hajlam. Ezért, ha ilyen betegeknél levofloxacint kell alkalmazni, monitorozni kell a haemolysis esetleges megjelenését.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Mivel a levofloxacint főként a vese választja ki, a Levoxa dózisát módosítani kell a vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2pont).

Túlérzékenységi reakciók

A levofloxacin súlyos, potenciálisan halálos túlérzékenységi reakciókat (pl. egészen anaphylaxiás sokkig fokozódó angiooedemát) okozhat, esetenként akár az első dózist követően is (lásd 4.8pont). A beteg azonnal hagyja abba a kezelést, és forduljon kezelőorvosához vagy sürgősségi szakorvoshoz, aki megteszi a megfelelő sürgősségi intézkedéseket.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások

Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) és akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN, DRESS-szindróma vagy AGEP, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal.

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek – leggyakrabban időseknél előforduló – vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát, ami rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont).

A levofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása.

Fényérzékenység kialakulásának megelőzése

A levofloxacinnal kapcsolatosan fényérzékenység kialakulásáról számoltak be (lásd 4.8pont).

A fényérzékenység kialakulásának megelőzése érdekében a betegek a kezelés alatt, illetve a terápia befejezését követő 48órán belül feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV sugárzásnak (pl. kvarclámpa vagy szolárium).

K‑vitamin-antagonistákkal kezelt betegek

A levofloxacinnal és K‑vitamin-antagonistákkal (pl. warfarin) folytatott egyidejű kezelés során nőhetnek a véralvadási tesztek (PT/INR) értékei és/vagy a vérzéses események előfordulásának gyakorisága, ezért a betegek véralvadási értékeit monitorozni kell, amikor ezeket a gyógyszereket egyidejűleg alkalmazzák (lásd 4.5pont).

Pszichotikus reakciók

A kinolonokkal, többek között a levofloxacinnal kezelt betegeknél beszámoltak pszichotikus reakciókról. Nagyon ritkán az események öngyilkossági gondolatok és önveszélyes viselkedés kialakulásáig is eljutottak – némely esetekben akár egyetlen dózis levofloxacin beadása után is (lásd4.8pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók jelennek meg, a levofloxacin‑kezelést az ilyen jellegű reakciók jeleinek és tüneteinek első megjelenésekor azonnal fel kell függeszteni és a betegnek javasolni kell, hogy forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Meg kell fontolni alternatív nem fluorokinolon antibiotikum-terápia lehetőségét, és megfelelő intézkedéseket kell foganatosítani. Fokozott óvatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus vagy olyan betegeknél alkalmazzák, akiknek anamnézisében pszichiátriai megbetegedés szerepel.

QT‑szakasz megnyúlása

Fokozott óvatosság szükséges, ha a fluorokinolonokat, így a levofloxacint is olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél ismerten fennállnak a QT‑szakasz megnyúlásának következő kockázati tényezői:

• kongenitális hosszú QT‑szindróma

• a QT‑szakasz megnyúlását előidéző bizonyos készítmények egyidejű alkalmazása (pl. IA és III.osztályba tartozó antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok)

• nem korrigált elektrolitegyensúly‑zavar (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia)

• szívbetegségek (pl. szívelégtelenség, myocardialis infarctus, bradycardia).

Az idősek, illetve a nők fokozottan érzékenyek lehetnek a QTc‑szakaszt megnyújtó gyógyszerekre. Ezért óvatosság szükséges, amikor a fluorokinolonokat - beleértve ebbe a levofloxacint is - ezeknél a betegcsoportoknál alkalmazzák. (Lásd a 4.2pont „Idősek” c. része, továbbá 4.5, 4.8, 4.9pontok.)

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Máj‑ és epebetegségek

Akár halálos májelégtelenségig fokozódó májnecrosis eseteiről számoltak be a levofloxacinnal kapcsolatosan, elsősorban súlyos alapbetegségekben, pl. sepsisben szenvedő betegeknél (lásd 4.8pont). A betegeknek azt kell tanácsolni, hogy hagyják abba a kezelést és forduljanak kezelőorvosukhoz, ha a májbetegség olyan jeleit és tüneteit tapasztalják, mint az étvágytalanság, sárgaság, sötét színű vizelet, pruritus vagy hasi érzékenység.

Myasthenia gravis exacerbatiója

A fluorokinolonok, többek között a levofloxacin is rendelkezik neuromuscularis blokkoló hatással, ezért fokozhatja az izomgyengeséget a myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A forgalomba hozatalt követően súlyos mellékhatások – beleértve ebbe a halált és légzéstámogatást igénylő állapotokat is – voltak összefüggésbe hozhatók a fluorokinolon myasthenia gravisban szenvedő betegeknél történő alkalmazásával. A levofloxacin alkalmazása nem javasolt azon betegek számára, akiknek anamnézisében igazolt myasthenia gravis szerepel.

Látászavarok

Ha a beteg látáskárosodást vagy bármilyen, a szemet érintő hatást tapasztal, azonnal szemész szakorvoshoz kell fordulnia (lásd 4.7és 4.8pontok).

Felülfertőződés

A levofloxacin alkalmazása, főként tartós kezelés során, rezisztens mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet. Megfelelő intézkedéseket kell tenni, ha felülfertőződés következik be a terápia alatt.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Akut pancreatitis

Levofloxacin szedése során akut pancreatitis léphet fel. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfortérzés, akut hasi fájdalom vagy hányás esetén a betegnek haladéktalanul orvoshoz kell fordulnia. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin-kezelést fel kell függeszteni; diagnózisa esetén a levofloxacin szedését nem szabad újrakezdeni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8pont).

Vérképzőszervi rendellenességek

A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását.

Laboratóriumi vizsgálati eredményekre gyakorolt hatás

Levofloxacinnal kezelt betegeknél az opiátok vizeletből történő meghatározása álpozitív eredményt adhat, emiatt az opiátokra pozitív vizsgálati eredmények megerősítéséhez szükség lehet más, specifikusabb vizsgálati módszerek alkalmazására.

A levofloxacin gátolhatja a Mycobacteriumtuberculosis szaporodását, és ezért álnegatív eredményt adhat a tuberculosis bakteriológiai diagnózisa során.

Segédanyagok

Laktóz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Más gyógyszerek hatása a Levoxára

Vas‑sók, cink‑sók, magnézium‑ vagy alumínium‑tartalmú antacidok, didanozin

A levofloxacin felszívódása jelentős mértékben csökken, ha a Levoxa filmtablettával egyidejűleg vas‑sókat és magnézium‑, illetve alumínium‑tartalmú antacidumokat vagy didanozint (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén) is kap a beteg. Úgy tűnik, hogy a fluorokinolonok és cinket tartalmazó multivitaminok egyidejű alkalmazása csökkenti az orális felszívódást. Az olyan divalens vagy trivalens kationokat tartalmazó készítményeket, mint amilyenek pl. a vas‑sók, cink‑sók, továbbá a magnézium‑, illetve alumínium‑tartalmú antacidok, valamint a didanozin (csak alumínium- vagy magnéziumtartalmú puffert tartalmazó didanozin-készítmények esetén), nem ajánlott a Levoxa filmtabletta bevételét megelőző, illetve az azt követő 2órán belül bevenni (lásd 4.2pont). A kalcium‑sók minimális hatást gyakorolnak a levofloxacin orális felszívódására.

Szukralfát

A Levoxa tabletták biohasznosulását jelentősen csökkenti az egyidejűleg alkalmazott szukralfát. Amennyiben a betegnek szukralfátot és levofloxacint egyidejűleg kell kapnia, a legjobb megoldás, ha a szukralfátot 2órával a Levoxa filmtabletta után alkalmazzák (lásd 4.2pont).

Teofillin, fenbufén vagy hasonló, nem‑szteroid gyulladásgátló gyógyszerek

Egy klinikai vizsgálat során nem találtak farmakokinetikai interakciókat a levofloxacin és teofillin között. Azonban a cerebrális görcsküszöb kifejezett csökkenése jöhet létre, amikor a kinolonokat teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy más, a görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel alkalmazzák együtt.

A levofloxacin koncentrációja fenbufén jelenlétében mintegy 13%‑kal volt magasabb, mint önmagában való alkalmazásakor.

Probenecid és cimetidin

A probenecid és cimetidin statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance‑ét a cimetidin 24%‑kal, a probenecid pedig 34%‑kal csökkentette. Ennek oka az, hogy mindkét gyógyszer képes blokkolni a levofloxacin renalis tubularis szekrécióját. A vizsgálatban tesztelt dózisok mellett azonban nem valószínű, hogy a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségek klinikai jelentőséggel bírnak.

Elővigyázatosság szükséges, ha levofloxacint olyan, a renalis tubularis szekréciót befolyásoló gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, mint amilyen a probenecid és a cimetidin, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

Kortikoszteroidok

A kortikoszteroidokat alkalmazó betegeknél fokozott a tendinitis és tendonruptura kockázata.

Egyéb idevonatkozó információk

Klinikai farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a levofloxacin farmakokinetikája nem módosult klinikailag jelentős mértékben, amikor a levofloxacint a következő gyógyszerekkel adták együtt: kalcium‑karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin.

A Levoxa hatása más gyógyszerekre

Ciklosporin

A ciklosporin felezési ideje 33%‑kal növekedett, ha a készítményt levofloxacinnal alkalmazták együtt.

K‑vitamin-antagonisták

Emelkedett véralvadási értékekről (PT/INR) és/vagy akár súlyos vérzékenységről is beszámoltak levofloxacinnal és K-vitamin-antagonistával (pl. warfarint) egyidejűleg kezelt betegeknél. Ennek megfelelően a K‑vitamin-antagonistával kezelt betegek véralvadási értékeit folyamatosan monitorozni kell (lásd 4.4pont).

A QT‑szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerek

A levofloxacin – egyéb fluorokinolonokhoz hasonlóan – csak fokozott elővigyázatossággal alkalmazható a QT‑szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerekkel (pl. IA és III. osztályú antiaritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) kombinálva (lásd4.4pont „QT‑szakasz megnyúlása” c. rész).

Egyéb idevonatkozó információk

Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem befolyásolta a teofillin (a CYP1A2 teszt‑szubsztrátja) farmakokinetikáját, ami arra utal, hogy a levofloxacin nem CYP1A2‑inhibitor.

Egyéb interakciók

Táplálék

Táplálék és a levofloxacin között nem jön létre klinikailag jelentős interakció. Ezért a Levoxa filmtabletta táplálékbeviteltől függetlenül szedhető.

Terhesség

Korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatkísérletek a reprodukciós toxicitás tekintetében nem utalnak sem közvetlen, sem közvetett káros hatásokra (lásd 5.3pont). Mivel azonban nem állnak rendelkezésre humán adatok, továbbá a kísérleti adatok alapján a fluorokinolonok esetében fennáll annak a kockázata, hogy a növekvő szervezet teherviselő porcainak károsodását idézik elő, ezért a levofloxacint tilos terhes nőknél alkalmazni (lásd 4.3és 5.3pontok).

Szoptatás

A Levoxa szoptató nők számára ellenjavallt. A levofloxacin emberi anyatejbe történő kiválasztódásáról csupán elégtelen információ áll rendelkezésre; más fluorokinolonok azonban kiválasztódnak az anyatejbe. Humán adatok hiányában és mivel a kísérleti adatok arra utalnak, hogy a fluorokinolonok miatt a növekvő szervezetben fennáll a teherviselő porcok károsodásának kockázata, ezért a levofloxacint tilos szoptatás alatt alkalmazni (lásd 4.3és 5.3pontok).

Termékenység

Patkányoknál a levofloxacin nem gyakorolt káros hatást a termékenységre vagy szaporodási teljesítményre.

A levofloxacin kevéssé, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Néhány mellékhatás (pl. szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) csökkentheti a beteg koncentráló‑ és reakcióképességet, ami viszont kockázatot jelent azokban a helyzetekben (pl. gépjárművezetés, gépek kezelése), ahol ezek a képességek kiemelten fontosak.

Az alábbiakban megadott információk több mint 8300beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból, valamint a forgalomba hozatalt követően szerzett, kiterjedt tapasztalatokból származnak.

A gyakoriság a következő konvenció alapján került meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100‑<1/10), nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), ritka (≥1/10000‑<1/1000), nagyon ritka (≤1/10000), nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő kerülnek megadásra.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

aAnaphylaxiás és anaphylactoid reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is jelentkezhetnek.

^bA nyálkahártyán, ill. bőrön jelentkező reakciók esetenként akár az első dózis beadását követően is jelentkezhetnek.

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos – esetenként több – szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek [beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat], memória- és koncentrációzavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával összefüggésbe hozható nemkívánatos hatások közé tartoznak:

• A porphyriás rohamok a porphyriában szenvedő betegeknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok alapján, továbbá a terápiás dózist meghaladó adagolással végzett klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a Levoxa filmtabletta akut túladagolásának legfontosabb várható jelei olyan központi idegrendszeri tünetek, mint pl. a zavartság, szédülés, eszméletzavarok és konvulzív görcsrohamok, a megnyúlt QT‑szakasz, valamint emésztőrendszeri reakciók, mint pl. a hányinger, és nyálkahártya‑erosiók.

A forgalomba hozatalt követően központi idegrendszeri hatásokat, többek között zavart tudatállapotot, görcsrohamot, myoclonust, hallucinációt és tremort figyeltek meg.

Túladagoláskor tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT‑szakasz lehetséges megnyúlása miatt javasolt az EKG-monitorozás.

A gyomornyálkahártya védelmére antacidok alkalmazhatók. Hemodialízissel–ideértve a peritoneális dialízist és a CAPD‑t is–nem lehet a levofloxacint hatékonyan eltávolítani a szervezetből. A levofloxacinnak nincs ismert specifikus antidotuma.