LINAGLIPTIN-METFORMIN STADA 2,5 MG/1000 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LINAGLIPTIN-METFORMIN 2,5 MG/1000 MG
A Linagliptin-Metformin Stada filmtabletta 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegek glykaemiás kontroll javítására javallott, a diéta és a testmozgás kiegészítőjeként, az alábbi esetekben:
-
azoknál a betegeknél, akiknél a kontroll a monoterápiában alkalmazott metformin még tolerálható maximális dózisa mellett sem megfelelő;
-
a diabetes kezelésére szolgáló más gyógyszerekkel, például inzulinnal kombinálva, olyan betegeknél, akik ezen gyógyszerek és a metfomin kombinációjával nem állíthatók be megfelelően;
-
olyan betegeknél, akik már külön tabletták formájában kombinált linagliptin‑ és metformin‑kezelésben részesülnek.
(A különböző kombinációkra vonatkozó adatokat lásd a 4.4, 4.5 és 5.1pontban).
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥90ml/perc)
A linagliptin/metformin kombinációs antihyperglykaemiás kezelés dózisát egyénileg kell megállapítani a beteg mindenkori kezelési protokollja, annak hatásossága és tolerálhatósága függvényében, de az 5mg linagliptint plusz 2000mg metformin‑hidroklorid ajánlott maximális napi dózist nem szabad túllépni.
M onoterápiában alkalmazott metforminmég tolerálható maximális dózisamellett nem megfelelő glykaemiás kontrollú betegek
Az önmagában alkalmazott metformin‑kezeléssel nem megfelelően kontrollált betegeknél a linagliptin/metformin kombináció szokásos kezdő dózisának naponta kétszer 2,5mg linagliptint (5mg‑os napi összdózist) kell tartalmaznia, a már korábban alkalmazott metformin dózissal kombinálva.
Linagliptintésmetformintegyütt szedő betegek átállítása
A linagliptint és metformint együtt szedő betegek esetében a linagliptin/metformin-kombinációt a már korábban alkalmazott metformin és linagliptin dózissal kell elkezdeni.
Kettős kombináció – metformin és szulfonilureamég tolerálható maximális dózisa–mellett nem megfelelő glykaemiás kontrollú betegek
A linagliptin/metformin-kombináció dózisának naponta kétszer 2,5mg linagliptin-dózist (5mg‑os napi összdózis), valamint a már korábban alkalmazott dózishoz hasonló metformin-dózist kell tartalmaznia. A linagliptin plusz metformin-hidroklorid szulfonilureával kombinációban történő alkalmazása esetén a hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében a szulfonilurea alacsonyabb dózisának alkalmazására lehet szükség (lásd 4.4pont).
Kettős kombináció – inzulin és metformin még tolerálható maximális dózisa–mellett nemmegfelelő glykaemiás kontrollú betegek
A linagliptin/metformin-kombináció adagjának naponta kétszer 2,5mg linagliptin-dózist (5mg‑os napi összdózis), valamint a már korábban alkalmazott adaghoz hasonló metformin-dózist kell tartalmaznia. A linagliptin plusz metformin-hidroklorid inzulinnal kombinációban történő alkalmazása esetén a hypoglykaemia kockázatának csökkentése érdekében az inzulin alacsonyabb dózisának alkalmazására lehet szükség (lásd 4.4pont).
A metformin különböző dózisainak biztosításához a Linagliptin-Metformin Stada filmtabletta az alábbi hatáserősségekben áll rendelkezésre: 2,5mg linagliptin plusz 500mg metformin-hidroklorid, 2,5mg linagliptin plusz 850mg metformin-hidroklorid és 2,5mg linagliptin plusz 1000mg metformin-hidroklorid.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Mivel a metformin a vesén keresztül ürül ki, a linagliptin/metformin-kombinációt kellő körültekintéssel kell alkalmazni az életkor előrehaladtával. A vesefunkció monitorozására van szükség a főként időskorú betegek körében előforduló és metforminnal összefüggésbe hozható laktátacidózis megelőzése érdekében. (lásd 4.3 és 4.4pont).
Vesekárosodás
A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3‑6havonta történő ellenőrzése szükséges.
Azon betegeknél, akiknél a GFR <60ml/perc, a laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő faktorokat (lásd 4.4pont) fel kell mérni, mielőtt a metformin-kezelés megkezdése felmerül.
Amennyiben nem áll rendelkezésre a Linagliptin-Metformin Stada filmtabletta megfelelő hatáserősségű formája, a fix dózisú kombináció helyett az egyedi monokomponenseket kell alkalmazni.
1.táblázat: Adagolás vesekárosodásban szenvedő betegeknél
| GFR ml/perc | Metformin | Linagliptin |
| 60‑89 | A maximális napi dózis 3000mg. A csökkenő veseműködéshez mérten megfontolandó a dózis csökkentése. | Nem szükséges dózismódosítás |
| 45‑59 | A maximális napi dózis 2000mg. A kezdő dózis legfeljebb a maximális adag fele. | Nem szükséges dózismódosítás |
| 30‑44 | A maximális napi dózis 1000mg. A kezdő dózis legfeljebb a maximális adag fele. | Nem szükséges dózismódosítás |
| <30 | A metformin ellenjavallt. | Nem szükséges dózismódosítás |
Májkárosodás
A készítmény metformin hatóanyaga miatt a Linagliptin-Metformin Stada alkalmazása nem javasolt májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2pont). A linagliptin/metformin-kombinációval nincsenek klinikai tapasztalatok a májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan.
Gyermekek és serdülők
A hatásosságot a 10és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekek és serdülők esetében klinikai vizsgálatban nem igazolták (lásd a 4.8, 5.1 és 5.2pontot), ezért a gyermekek és serdülők linagliptinnel történő kezelése nem ajánlott. A linagliptint nem vizsgálták 10évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegek esetében.
Az alkalmazás módja
A Linagliptin-Metformin Stada filmtablettát a metforminnal összefüggő gastrointestinalis mellékhatások csökkentése érdekében naponta kétszer, étkezés közben kell bevenni.
Minden betegnek folytatnia kell az ajánlott diétát, amely egyenletes napi szénhidrátbevitelet biztosít. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell az energiabevitelt megszorító étrendjüket.
Amennyiben egy adag bevétele kimarad, az adagot be kell venni, amint az a beteg eszébe jut. Ugyanakkor nem szabad egyidőben kétszeres adagot bevenni. Ilyen esetben ki kell hagyni a kimaradt adagot.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).
-
Diabeteses prekóma.
-
Súlyos veseelégtelenség (GFR <30ml/perc).
-
Olyan akut állapotok, amelyek a veseműködés megváltozását eredményezhetik, mint pl. dehidráció, súlyos fertőzés, sokk.
-
Szöveti hypoxiát okozó betegségek (különösen akut betegségek vagy krónikus betegségek rosszabbodása), például dekompenzált szívelégtelenség vagy légzési elégtelenség, nem rég lezajlott myocardialis infarctus, sokk.
-
Májkárosodás, akut alkoholos intoxikáció, alkoholizmus (lásd 4.5pont).
Általános figyelmeztetések
A Linagliptin-Metformin Stada nem alkalmazható 1‑es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.
Hypoglykaemia
Amikor a linagliptint szulfonilureához adták egyidejű metformin háttérkezelés mellett, a hypoglykaemia incidenciája a placebo esetében észlelt szint fölé emelkedett.
A szulfonilureák, illetve az inzulin hypoglykaemiát okozó tulajdonsága jól ismert. Ezért óvatosság szükséges, ha a Linagliptin-Metformin Stada‑t szulfonilureával és/vagy inzulinnal kombinációban alkalmazzák. Esetleg fontolóra kell venni a szulfonilurea, illetve az inzulin dózisának csökkentését (lásd 4.2pont).
A hypoglykaemia előfordulását nem mellékhatásként definiálták a linagliptin-, a metformin- és a linagliptin plusz metformin-kezelésnél. Klinikai vizsgálatokban a hypoglykaemia előfordulási gyakorisága összehasonlíthatóan alacsony volt a linagliptint metforminnal kombinációban alkalmazó, illetve a metformint önmagában szedő betegeknél.
Laktátacidózis
A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.
Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.
Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [NSAID‑ok]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májkárosodás, a rosszul beállított diabetes, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiaval társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5pont).
A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus dyspnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az asthenia és a hypothermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (>5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.
Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása
Jódtartalmú kontrasztanyagok intravascularis alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.5pont.
Veseműködés
A GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell, lásd 4.2pont. A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR <30ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják, lásd 4.3pont.
Szívműködés
A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hypoxia és a vesekárosodás kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenség esetén a linagliptin/metformin-kombináció alkalmazható a szív- és a vesefunkció rendszeres monitorozása mellett. Akut és intstabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél linagliptin/metformin-kombináció alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Sebészeti beavatkozások
A metformin adását az általános, spinalis vagy epiduralis anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.
Idősek
Körültekintően kell eljárni 80éves vagy idősebb korú betegek kezelésekor (lásd 4.2pont).
Korábban már jól kontrollált 2‑es típusú diabeteses betegek klinikai státuszában bekövetkező változás
Mivel a Linagliptin-Metformin Stada metformint tartalmaz, az olyan, korábbi linagliptin/metformin kombinációjával történő kezelés mellett jól kontrollált 2‑es típusú diabetesben szenvedő beteget, akinél laboreltérések vagy klinikai betegség (különösen, ha bizonytalan vagy nehezen meghatározható betegség) alakul ki, azonnal ki kell vizsgálni, hogy nem ketoacidózis vagy laktátacidózis okozza-e az állapotváltozást.
A kivizsgálásnak az alábbiakat kell magába foglalnia: szérumelektrolitok és -ketonok, vércukor, valamint – szükség esetén – vér pH, laktát-, piruvát- és metforminszintek. Amennyiben az acidózis bármelyik formája kialakul, a linagliptin/metformin-kombináció szedését azonnal abba kell hagyni és meg kell tenni a megfelelő korrekciós intézkedéseket.
Akut pancreatitis
A DPP‑4‑gátlók alkalmazása az akut pancreatitis kialakulásának kockázatával járt. Akut pancreatitist figyeltek meg a linagliptint szedő betegeknél. Egy, a cardiovascularis rendszert és a veseműködés biztonságosságát vizsgáló 2,2évig tartó (medián érték) megfigyelési időszakú vizsgálatban (CARMELINA) a linagliptinnel kezelt betegek 0,3%‑ánál, a placebóval kezelt betegek 0,1%‑ánál jelentettek akut pancreatitist.
A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellemző tüneteiről. Amennyiben pancreatitis gyanúja merül fel, azonnal abba kell hagyni a linagliptin/metformin-kombinációval végzett kezelést. Ha az akut pancreatitis beigazolódik, a linagliptin/metformin-kombináció adását nem szabad újrakezdeni.
Körültekintően kell eljárni olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében pancreatitis szerepel.
Bullosus pemphigoid
Bullosus pemphigoid eseteiről számoltak be linagliptint szedő betegeknél. A CARMELINA vizsgálatban bullosus pemphigoid esetet jelentettek a linagliptinnel kezelt beteg 0,2%‑ánál, míg a placebót kapók közül egyetlen betegnél sem fordult elő. Amennyiben bullosus pemphigoid gyanúja merül fel, a linagliptin/metformin-kombináció alkalmazását abba kell hagyni.
B12‑vitamin
A metformin csökkentheti a szervezet B12‑vitamin szintjét. A metformin adagjának, illetve a kezelés időtartamának növekedésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismerten B12‑vitaminhiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn, megemelkedik az alacsony B12‑vitaminszint kockázata. B12‑vitaminhiány gyanúja (pl. anaemia vagy neuropathia) esetén monitorozni kell a szérum B12‑vitamin szintjét. A B12‑vitamin szintjének időszakos monitorozására lehet szükség olyan betegeknél, akiknél a B12‑vitamin hiányát okozó kockázati tényezők állnak fenn. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12‑vitaminhiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.
A Linagliptin-Metformin Stada nátriumot tartalmaz
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek. Ugyanakkor a készítmény egyes hatóanyagaival, vagyis a linagliptinnel és a metforminnal végeztek ilyen vizsgálatokat. Az ismételt dózisokban együttesen alkalmazott linagliptin és a metformin egészséges önkénteseknél és betegeknél nem változtatta meg jelentősen sem a linagliptin, sem a metformin farmakokinetikáját.
Linagliptin
Az interakciók in vitro értékelése
A linagliptin a CYP3A4 izoenzim gyenge kompetitív és gyenge-közepesen erős hatásmechanizmus-alapú inhibitora, de más CYP izoenzimet nem gátol. A gyógyszer egyik CYP izoenzimnek sem induktora.
A linagliptin a P‑glikoprotein szubsztrátja, és csekély mértékben gátolja a P‑glikoprotein által mediált digoxin transzportot. Ezen eredmények és az in vivo interakciós-vizsgálatok alapján a linagliptin valószínűleg nem lép kölcsönhatásba más P‑gp szubsztráttal.
Az interakciók in vivo értékelése
Más gyógyszerek hatása a linagliptinre
Az alább ismertetett klinikai vizsgálati adatok arra utalnak, hogy a klinikailag jelentős interakciók kockázata más gyógyszerekkel történő együttadása esetén alacsony.
Metformin:
Naponta háromszor 850mg metformin-hidroklorid ismételt együttadása napi egyszeri 10mg linagliptinnel egészséges önkénteseknél nem változtatta meg klinikailag jelentős mértékben a linagliptin farmakokinetikáját.
Szulfonilureák
5mg linagliptin dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikája nem változott meg egyszeri 1,75mg‑os glibenklamid (gliburid) dózis együttadása esetén.
Ritonavir:
A linagliptin egyszeri, 5mg‑os per os dózisának és a P‑glikoprotein, valamint a CYP3A4 potens inhibitorának számító ritonavir többszöri 200mg‑os per os adagjának a kombinációja körülbelül 2‑szeresére növelte a linagliptin AUC-, és 3‑szorosára a Cmax‑értékét. A nem kötött koncentráció, ami a linagliptin terápiás dózisa mellett általában 1% alatt van, a ritonavirrel történő együttadáskor 4‑5‑szörösére emelkedett. A linagliptin szimulációs dinamikus egyensúlyi állapotú plazmakoncentrációja ritonavirrel és anélkül azt mutatták, hogy az expozíció növekedése nem jár együtt az akkumuláció növekedésével. A linagliptin farmakokinetikájának ezen változásait klinikailag nem tekintik jelentősnek. Ezért nem várható klinikailag releváns interakció más P‑glikoprotein/CYP3A4‑inhibitorokkal.
Rifampicin:
5mg linagliptin többszöri dózisának együttadása a potens P‑glikoprotein és CYP3A4‑induktor rifampicinnel, a linagliptin dinamikus egyensúlyi állapotának AUC‑értékét 39,6%-kal, Cmax‑értékét pedig 43,8%‑kal csökkentette, és a mélyponti koncentrációnál a DPP‑4-gátlás körülbelül 30%‑kal csökkent. Ezek alapján a linagliptin erős P‑gp-induktorokkal való együttadása esetén várhatóan nem alakul ki a linagliptin teljes hatása, különösen, ha hosszabb időn keresztül adagolják együtt azokat. Más potens P‑glikoprotein és CYP3A4-induktorokkal – mint pl. karbamazepin, fenobarbitál és fenitoin – történő együttadását nem vizsgálták.
A linagliptin más gyógyszerekre kifejtett hatása
Ahogyan az alábbiakban ismertetésre kerül, a klinikai vizsgálatokban a linagliptinnek nem volt klinikailag releváns hatása a metformin, a gliburid, a szimvasztatin, a warfarin, a digoxin és az orális fogamzásgátlók farmakokinetikájára, amely in vivo bizonyíték arra, hogy kicsi a valószínűsége a CYP3A4, CYP2C9, CYP2C8, P‑glikoprotein és organikus kationtranszporter (organic cationic transporter, OCT) szubsztrátokkal létrejövő gyógyszerkölcsönhatásnak.
Metformin:
Napi 10mg linagliptin és az OCT-szubsztrát metformin-hidroklorid 850mg‑os adagjának többszöri együttadása egészséges önkénteseknél nem gyakorolt klinikailag releváns hatást a metformin farmakokinetikájára. Ebből következően a linagliptin nem gátlószere az OCT-mediálta transzportnak.
Szulfonilureák:
Többszöri, orálisan adagolt, 5mg dózisú linagliptin és egyszeri, orálisan adott, 1,75mg dózisú glibenklamid (gliburid) együttadása klinikailag nem jelentős mértékben, 14%‑kal csökkentette a glibenklamid AUC- és Cmax‑értékeit. Mivel a glibenklamid elsősorban a CYP2C9 segítségével metabolizálódik, ezért ezek az adatok alátámasztják azt a következtetést, hogy a linagliptin nem CYP2C9‑inhibitor. Klinikailag jelentős interakció egyéb szulfonilureákkal (pl. glipizid, tolbutamid és glimepirid) – amelyek eliminációja a glibenklamidhoz hasonlóan elsősorban a CYP2C9 által történik – sem várható.
Digoxin:
5mg linagliptin többszöri napi dózisának együttadása többszöri, 0,25mg dózisú digoxinnal egészséges önkénteseknél nem gyakorolt hatást a digoxin farmakokinetikájára. Ezek alapján a linagliptin in vivo nem gátolja a P‑glikoprotein által mediált transzportot.
Warfarin:
5mg linagliptin többszöri napi dózisa nem változtatta meg az egyszeri adagban alkalmazott S(-) vagy R(+) warfarin – a CYP2C9 szubsztrátja – farmakokinetikáját.
Szimvasztatin:
Egészséges önkénteseknél a linagliptin többszöri napi dózisának minimális hatása volt a szimvasztatin – egy szenzitív CYP3A4‑szubsztrát – dinamikus egyensúlyi állapotú farmakokinetikai jellemzőire. A szokványos dózis kétszeresének megfelelő, 10mg‑os dózisban adott linagliptin és egyidejűleg adott 40mg szimvasztatin hat napig történő alkalmazása esetén a szimvasztatin plazma AUC‑értéke 34%‑kal, a plazma Cmax‑értéke pedig 10%‑kal emelkedett.
Orális fogamzásgátlók:
5mg linagliptin együttadása nem változtatta meg a levonorgesztrel vagy etinilösztradiol steady-state farmakokinetikáját.
Metformin
Óvatosan adható kombinációk
A glükokortikoidok (szisztémás vagy helyi alkalmazás mellett), a béta‑2‑agonisták és a diuretikumok intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkeznek. A beteget tájékoztatni kell erről és gyakoribb vércukorszint-monitorozásra van szükség, különösen az ilyen gyógyszerekkel történő kezelés elkezdésekor. Amennyiben szükséges, az antihiperglykaemiás készítmény adagját az ezen gyógyszerekkel folytatott terápia alatt, illetve annak abbahagyásakor módosítani kell.
Egyes gyógyszerek, például az NSAID‑ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)‑2‑inhibitorok, az ACE‑gátlók, az angiotenzin‑II‑receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Az ilyen készítmények metforminnal történő együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinált alkalmazás során a veseműködés szoros monitorozása szükséges.
Organikus kation transzporterek (OCT)
A metformin az OCT1- és OCT2-transzporternek egyaránt szubsztrátja. A metformin együttadása
-
OCT1‑inhibitorokkal (például verapamil) csökkentheti a metformin hatásosságát,
-
OCT1‑induktorokkal (például rifampicin) fokozhatja a metformin gastrointestinalis felszívódását és hatásosságát,
-
OCT2‑inhibitorokkal (például cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, iszavukonazol) csökkentheti a metformin renalis eliminációját, ezáltal a metformin plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet,
-
OCT1‑et és OCT2‑t egyaránt gátló gyógyszerekkel (például krizotinib, olaparib) módosíthatja a metformin hatásosságát és renalis eliminációját.
Ezért óvatosság javasolt, amennyiben ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a metformin plazmakoncentrációja megnövekedhet. Szükség esetén megfontolható a metformin dózisának módosítása, mivel az OCT‑inhibitorok/‑induktorok módosíthatják a metformin hatásosságát.
Együttadása nem ajánlott
Alkohol
Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.
Jódtartalmú kontrasztanyagok
A linagliptin/metformin kombináció adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.4pont.
Terhesség
A linagliptin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).
A rendelkezésre álló korlátozott számú adat arra utal, hogy a metformin terhes nőknél való alkalmazása nem jár együtt a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával. A metforminnal végzett állatkísérletek nem igazoltak káros hatást a reproduktív toxicitásra vonatkozóan (lásd 5.3pont).
A preklinikai reprodukciós vizsgálatok nem mutattak a linagliptin és a metformin együttes alkalmazásának tulajdonítható additív teratogén hatást.
A linagliptin/metformin kombináció nem alkalmazható a terhesség alatt. Amennyiben a beteg terhességet tervez vagy teherbe esik, a linagliptin/metformin-kombinációval történő kezelést abba kell hagyni és minél hamarabb inzulin-kezelésre kell áttérni annak érdekében, hogy csökkentsék a kóros vércukorszintekhez társuló magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.
Szoptatás
Az állatkísérletes adatok alapján a linagliptin és a metfomin is kiválasztódik a szoptató patkányok anyatejébe. A metformin kis mennyiségben kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem ismert, hogy a linagliptin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a linagliptin/metformin kombinációval történő kezelést/tartózkodnak a kezeléstől – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét az anyára nézve.
Termékenység
A linagliptin/metformin-kombináció humán termékenységre gyakorolt hatását nem vizsgálták. A linagliptin semmilyen, a termékenységre gyakorolt mellékhatását nem figyelték meg hím- és nőstény patkányoknál (lásd 5.3pont).
A linagliptin/metformin kombináció nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ugyanakkor fel kell hívni a betegek figyelmét a hypoglykaemia kockázatára, ha a linagliptin/metformin-kombinációt egyéb, ismerten hypoglykaemiát okozó antidiabetikus készítményekkel (pl. szulfonilureákkal) kombinációban alkalmazzák.
A biztonságossági profil összefoglalása
A naponta kétszer 2,5mg (vagy a bioekvivalensnek számító naponta egyszer 5mg) dózisú, metforminnal kombinációban alkalmazott linagliptin biztonságosságát több mint 6800, 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegnél értékelték. Placebokontrollos vizsgálatokban több mint 1800 beteget kezeltek naponta kétszer 2,5mg linagliptin terápiás adagjával (vagy a bioekvivalensnek számító naponta egyszer 5mg‑mal), metforminnal kombinációban, ≥12/24hetes kezelés során.
A hét placebokontrollos vizsgálat összesített analízisében a nemkívánatos események összesített incidenciája a placebo plusz metformin‑kezelésben részesülő betegeknél hasonló volt a 2,5mg linagliptin plusz metformin‑kezelés mellett észlelt gyakorisághoz (54,3 és 49,0%). A kezelés nemkívánatos események jelentkezése miatti abbahagyásának aránya a placebo plusz metformin‑kezelésben részesülő betegeknél és a linagliptin plusz metformin‑kezelést kapó betegeknél észlelt gyakorisághoz hasonló volt (3,8% és 2,9%).
A linagliptin és metformin együttes alkalmazásával összefüggő, leggyakrabban jelentett mellékhatás a hasmenés (1,6%) volt, melynek gyakorisága a metformin- és placebo-kezelés mellett észlelt gyakorisághoz (2,4%) hasonló mértékű.
Hypoglykaemia előfordulhat a linagliptin/metformin-kombináció szulfonilureával történő együttadása esetén (≥1 eset 10betegből).
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
Az alábbi táblázat a linagliptin+metformin kombináció vagy az egy komponensből (linagliptin vagy metformin) álló kezelés klinikai vizsgálata során és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt összes mellékhatását mutatja szervrendszerek szerint osztályozva. A különálló hatóanyagok esetén korábban jelentett mellékhatások a linagliptin/metformin-kombináció lehetséges mellékhatásai közé tartoznak, még abban az esetben is, ha a mellékhatás nem fordult elő a klinikai vizsgálatok során.
A mellékhatások a szervrendszerek és az abszolút gyakoriság alapján kerülnek felsorolásra. A gyakorisági kategóriák az alábbiak: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100-<1/10), nem gyakori (≥1/1000-<1/100), ritka (≥1/10000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
2.táblázat: A klinikai vizsgálatok során és a forgalomba-hozatalt követően tapasztalt mellékhatások linagliptin+metformin-kezelést önmagában (egykomponensű vagy kombinációs kezelés) vagy más antidiabetikumokkal kombinálva kapó betegeknél.
| Szervrendszeri kategória Mellékhatás | Mellékhatás gyakorisága |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nasopharyngitis | nem gyakori |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Túlérzékenység (pl. bronchiális hiperreaktivitás) | nem gyakori |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Hypoglykaemia1 | nagyon gyakori |
| Laktátacidózis§ | nagyon ritka |
| B12‑vitaminszintjénekcsökkenése/B12‑vitamin-hiány§,† | gyakori |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Ízérzészavar§ | gyakori |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Köhögés | nem gyakori |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Étvágytalanság | nem gyakori |
| Hasmenés | gyakori |
| Hányinger | gyakori |
| Pancreatitis | ritka# |
| Hányás | nem gyakori |
| Székrekedés2 | nem gyakori |
| Hasi fájdalom§ | nagyon gyakori |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Májfunkciós zavarok2 | nem gyakori |
| Hepatitis§ | nagyon ritka |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Angiooedema | ritka |
| Urticaria | ritka |
| Erythema§ | nagyon ritka |
| Bőrkiütés | nem gyakori |
| Viszketés | nem gyakori |
| Bullosus pemphigoid | ritka# |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Magas amilázszint a vérben | nem gyakori |
| Magas lipázszint a vérben* | gyakori |
-
A klinikai vizsgálatokban megfigyelt >3×ULN (a normál érték felső határának {upper limit of normal, ULN} 3‑szorosát meghaladó) mértékű lipázszint-emelkedés alapján.
# A linagliptin hatásának vizsgálata a cardiovascularis rendszerre és a veseműködés biztonságosságára CARMELINA vizsgálat alapján, lásd alább.
§ A metformin-monoterápia azonosított mellékhatásai. További információért lásd a metformin alkalmazási előírását.
† Lásd 4.4pont.
1 A linagliptin/metformin-kombináció és szulfonilurea együttadása esetén megfigyelt mellékhatások.
2 A linagliptin/metformin-kombináció és inzulin-kezelés együttes alkalmazása esetén megfigyelt mellékhatások.
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Hypoglykaemia
Egy vizsgálatban a linagliptint metformin és szulfonilura kombinációja mellé adták. Linagliptin és metformin szulfonilureával történő egyidejű alkalmazása esetén a hypoglykaemia volt a leggyakrabban jelentett nemkívánatos esemény (linagliptin+metformin+szulfonilurea 23,9%, placebo+metformin+szulfonilurea 16,0%).
Amikor a linagliptint és a metformint inzulinnal kombinációban alkalmazták, akkor is a hypoglykaemia volt a leggyakrabban jelentett nemkívánatos esemény, azonban hasonló gyakorisággal fordult elő, mint a placebo+metformin+inzulin csoportokban (linagliptin+metformin+inzulin esetén 29,5%‑ban, míg placebo+metformin+inzulin esetén 30,9%‑ban) és a súlyos (ellátást igénylő) epizódok aránya alacsony volt (1,5% és 0,9%).
Egyéb mellékhatások
Az emésztőrendszeri betegségek, mint pl. hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság és hasi fájdalom leggyakrabban a linagliptin/metformin-kombináció vagy metformin-hidroklorid-kezelés kezdetén jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán meg is szűnnek. Megelőzésképpen javasolt a linagliptin/metformin-kombinációt étkezés közben vagy étkezés után bevenni. A metformin-hidroklorid dózisának fokozatos emelése javíthatja az emésztőrendszeri tolerálhatóságot.
A linagliptin hatásának biztonságosságaa cardiovascularis rendszerre és a veseműködésre(CARMELINA vizsgálat)
A CARMELINA vizsgálat a linagliptin cardiovascularis és renalis biztonságosságát értékelte a placebóval összehasonlítva, olyan 2‑es típusú diabeteses és emelkedett cardiovascularis kockázatú betegeknél, akiknek a kórtörténetében bizonyított macrovascularis vagy vesebetegség szerepel (lásd 5.1pont). A vizsgálatban 3494beteget kezeltek linagliptinnel (5mg), 3485beteget pedig placebóval. Mindkét kezelést a standard ellátás részeként alkalmazták, amellyel a HbA1c és a cardiovascularis kockázati tényezők regionális mértékeit vették célba. A linagliptint kapó betegeknél a mellékhatások és a súlyos mellékhatások összes előfordulása hasonló volt a placebót kapó betegeknél tapasztaltakkal. Ezen vizsgálat biztonságossági adatai összhangban vannak a linagliptin korábbi, ismert biztonságossági profiljával.
A kezelt populációban súlyos hypoglykaemiás eseményeket (orvosi ellátást igénylő) jelentettek a linagliptinnel kezelt betegek 3,0%‑ánál és a placebót kapók 3,1%‑ánál. Azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor szulfonilureát alkalmaztak, a súlyos hypoglykaemia 2,0% volt a linagliptinnel kezelt betegeknél és 1,7% a placebóval kezelt betegek esetében. Azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor inzulint alkalmaztak, a súlyos hypoglykaemia előfordulása 4,4% volt a linagliptinnel kezelt betegeknél és 4,9% a placebóval kezelt betegeknél.
A vizsgálat teljes megfigyelési időszakában a linagliptinnel kezelt betegek 0,3%‑ánál jelentettek akut hasnyálmirigy-gyulladást, míg ugyanez a placebóval kezelt betegeknél 0,1% volt.
A CARMELINA vizsgálatban a linagliptinnel kezelt betegek 0,2%‑ánál jelentettek bullosus pemphigoidot, míg a placebóval kezelt csoportban nem fordult elő egyszer sem.
Gyermekek és serdülők
A 2‑es típusú diabéteszben szenvedő, 10és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekek és serdülők bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban a linagliptin biztonságossági profilja összességében a felnőtt populációban megfigyeltekhez hasonló volt.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Linagliptin
Az egészséges önkéntesekkel végzett, kontrollos klinikai vizsgálatokban 600mg egyszeri dózisig (amely a javasolt dózis 120‑szorosának felel meg) a linagliptin okozta mellékhatások dózisfüggő növekedése nem volt igazolható. 600mg feletti dózisokkal nincsenek humán tapasztalatok.
Metformin
Hypoglykaemia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85g‑os adagjáig, habár ilyen esetben laktátacidózis előfordult. A metformin jelentős túladagolása vagy a kísérő rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, amit kórházban kell kezelni. A laktát és a metformin-hidroklorid leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.
Kezelés
Túladagolás esetén javasolt a szupportív kezelések alkalmazása, azaz a fel nem szívódott szer eltávolítása az emésztőrendszerből, klinikai monitorozás, és szükség esetén kórházi kezelés alkalmazható.
Farmakológiai tulajdonságok - LINAGLIPTIN-METFORMIN 2,5 MG/1000 MG
Farmakoterápiás csoport: Diabetes kezelésére alkalmazott gyógyszerek, orális vércukorszint csökkentő készítmények kombinációi, ATC kód: A10BD11
A Linagliptin-Metformin Stada két, egymást kiegészítő hatásmechanizmusú antihyperglykaemiás gyógyszer kombinációját tartalmazza a 2‑es típusú diabeteses betegek glykaemiás kontrolljának javítása érdekében: a dipeptidil‑peptidáz‑4- (DPP‑4) gátló linagliptint és a biguanidok terápiás osztályába tartozó metformin-hidrokloridot.
Linagliptin
Hatásmechanizmus
A linagliptin a DPP‑4 (dipeptidil‑peptidáz‑4)-enzim inhibitora, ez az enzim játszik szerepet a glukagon-szerű peptid‑1 (glucagon-like peptide-1, GLP‑1) és a glükózdependens inzulinotrop polipeptid (glucose- dependent insulinotropic polypeptide, GIP) inkretin hormonok inaktivációjában.
Mindkét inkretin hormon szerepet játszik a glükóz homeosztázis fiziológiás szabályozásában. Az inkretinek bazális szekréciója a nap folyamán alacsony és étkezés után a szintjük azonnal megemelkedik.
A GLP‑1 és a GIP normális és emelkedett vércukorszint esetén is fokozzák az inzulin bioszintézisét és a hasnyálmirigy béta sejtjeiből történő szekrécióját. A GLP‑1 csökkenti továbbá a glukagon szekrécióját a pancreas alfa-sejtjeiből, ami a hepatikus glükózkibocsátás csökkenését eredményezi. A linagliptin nagyon hatékonyan, reverzibilis módon kötődik a DPP‑4‑hez, és ezáltal tartósan emeli és megnyújtja az aktív inkretinszinteket. A linagliptin glükózdependens módon fokozza az inzulinszekréciót és csökkenti a glukagonszekréciót, amely a glükóz homeosztázis általános javulását eredményezi. A linagliptin szelektíven kötődik a DPP‑4‑hez, és in vitro ez a szelektivitás >10000‑szeres a DPP‑8‑cal vagy DPP‑9‑cel szembeni aktivitáshoz képest.
Metformin
Hatásmechanizmus
A metformin-hidroklorid antihyperglykaemiás hatással rendelkező biguanid, amely csökkenti mind a bazális, mind a posztprandiális plazma glükózszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért nem okoz hypoglykaemiát.
A metformin-hidroklorid három mechanizmus által fejtheti ki a hatását:
-
a glükoneogenezis és a glikogenolízis gátlásával csökkenti a máj glükóztermelését,
-
fokozza a vázizmok inzulinérzékenységét, ezáltal javítja a perifériás glükózfelvételt és –felhasználást,
-
késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.
A metformin-hidroklorid a glikogénszintetáz befolyásolásán keresztül serkenti az intracelluláris glikogénszintézist. A metformin-hidroklorid fokozza az ezidáig ismert összes típusú membrán glükóztranszporter ((membrane glucose transporter, GLUT) szállító kapacitását.
Embernél – a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül – a metformin-hidrokloridnak kedvező hatása van a lipidmetabolizmusra. Terápiás adaggal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a metformin-hidroklorid csökkenti az összkoleszterin-, LDL‑koleszterin- és a trigliceridszinteket.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Metformin‑terápia mellé adott linagliptin kiegészítő kezelés
A linagliptin hatásosságát és biztonságosságát metforminnal kombinációban egy kettős vak, placebokontrollos, 24hetes vizsgálatban értékelték olyan betegeknél, akiknek metformin-monoterápia mellett elégtelen volt a glykaemiás kontrollja. A metforminhoz hozzáadott linagliptin az átlagos kiindulási 8%‑os HbA1c‑értékről szignifikánsan javította a HbA1c‑szintet (-0,64%‑os változás a placebóval összehasonlítva). A linagliptin szignifikáns mértékben, -21,1mg/dl‑rel javította az éhomi plazmaglükózszinteket (fasting plasma glucose, FPG) és -67,1mg/dl‑rel a 2‑órás posztprandiális glükózszinteket (postprandial glucose, PPG) a placebóhoz képest, valamint a betegek nagyobb hányada érte el a <7,0%‑os HbA1c‑célértéket (28,3% linagliptin- versus 11,4% placebo-kezelés mellett). A hypoglykaemia észlelt incidenciája a linagliptinnel kezelt betegeknél a placebóhoz hasonló volt. A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a két csoportban.
Egy 24hetes, placebokontrollos, faktoriális elrendezésű vizsgálatban kiindulási kezelésként alkalmazva a metforminnal (naponta kétszer 500mg vagy 1000mg) kombinációban alkalmazott, naponta kétszer adott 2,5mg linagliptin a glykaemiás paraméterek szignifikáns javulását eredményezte bármelyik monoterápiával összehasonlítva, a 3.táblázatban foglaltaknak megfelelően (átlagos kiindulási HbA1c 8,65%).
3.táblázat: Glykaemiás paraméterek a záróviziten (24hetes vizsgálat) a linagliptin és a metformin vonatkozásában, a hatóanyagokat önmagukban és kombinációban alkalmazva diéta és testmozgás mellett nem megfelelően kontrollált, 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél
| Placebo | Linagliptin 5mg naponta egyszer1 | Metformin HCl500mg naponta kétszer | Linagliptin 2,5mgnaponta kétszer1+ metformin HCl 500mgnaponta kétszer | Metformin HCl1000mg naponta kétszer | Linagliptin 2,5mg naponta kétszer1+ metformin HCl 1000mgnaponta kétszer | |
| HbA1c (%) | ||||||
| Betegek száma | n = 65 | n = 135 | n = 141 | n = 137 | n = 138 | n = 140 |
| Kiindulás (átlag) | 8,7 | 8,7 | 8,7 | 8,7 | 8,5 | 8,7 |
| Kiinduláshoz képest bekövetkező változás (korrigált átlag) | 0,1 | -0,5 | -0,6 | -1,2 | -1,1 | -1,6 |
| Különbség a placebóhoz képest (korrigált átlag) (95%-os CI) | -- | -0,6 (-0,9, -0,3) | -0,8 (-1,0, -0,5) | -1,3 (-1,6, -1,1) | -1,2 (-1,5, -0,9) | -1,7 (-2,0, -1,4) |
| <7%‑os HbA1c‑t elérő betegek (n, %) | 7 (10,8) | 14 (10,4) | 27 (19,1) | 42 (30,7) | 43 (31,2) | 76 (54,3) |
| Mentőkezelésre szoruló betegek aránya (%) | 29,2 | 11,1 | 13,5 | 7,3 | 8,0 | 4,3 |
| Éhomi plazmaglükóz (FPG)(mg/dl) | ||||||
| Betegek száma | n = 61 | n = 134 | n = 136 | n = 135 | n = 132 | n = 136 |
| Kiindulás (átlag) | 203 | 195 | 191 | 199 | 191 | 196 |
| Kiinduláshoz képest bekövetkező változás (korrigált átlag) | 10 | -9 | -16 | -33 | -32 | -49 |
| Különbség a placebóhoz képest (korrigált átlag) (95%-osCI) | -- | -19 (-31, -6) | -26 (-38, -14) | -43 (-56, -31) | -42 (-55, -30) | -60 (-72, -47) |
1 A linagliptin napi összdózisa 5mg.
A HbA1c‑szint kiinduláshoz viszonyított átlagos csökkenése általában véve nagyobb mértékű volt a magasabb kiindulási HbA1c‑értékek mellett. A plazmalipidekre gyakorolt hatások általában semlegesek voltak. A linagliptin és metformin kombinációja mellett észlelt testtömegcsökkenés hasonló volt az önmagában alkalmazott metformin vagy placebo mellett észlelthez, és nem történt testtömegváltozás a kiinduláshoz képest az önmagában alkalmazott linagliptin-kezelés mellett. A hypoglykaemia gyakorisága hasonló volt az egyes kezelési csoportokban (placebo 1,4%, linagliptin 5mg 0%, metformin 2,1% és linagliptin 2,5mg plusz metformin naponta kétszer 1,4%).
A naponta kétszer 2,5mg linagliptin hatásosságát és biztonságosságát a naponta egyszer 5mg‑os dózissal szemben – a készítményt metforminnal kombinációban alkalmazva metformin-monoterápia mellett elégtelen glykaemiás kontrollal rendelkező betegeknél – egy kettős vak, placebokontrollos, 12hetes vizsgálatban értékelték. A naponta egyszer 5mg és a naponta kétszer 2,5mg linagliptin-dózis a placebóhoz képest egymással összemérhető nagyságú (konfidencia intervallum (CI): -0,07; 0,19), -0,80%‑os (7,98%‑os kiindulási értékről) és -0,74%‑os (7,96%‑os kiindulási értékről) szignifikáns HbA1c‑szint csökkenést eredményezett. Az észlelt hypoglykaemia incidencia a linagliptinnel kezelt betegeknél hasonló volt a placebo-kezelés mellett észlelthez. A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a két csoportban.
Linagliptin kiegészítő kezelés metformin és szulfonilurea kombinációs kezelés mellé adva
Egy 24hetes, placebokontrollos vizsgálatban értékelték az 5mg linagliptin hatásosságát és biztonságosságát a placebóhoz képest olyan betegeknél, akiket metformin és szulfonilurea kombinációjával nem sikerült megfelelően kezelni. A linagliptin szignifikánsan javította a HbA1c‑értéket (-0,62%‑os változás a placebóhoz képest) az átlagos kiindulási 8,14%‑os HbA1c‑értékről. A linagliptin szignifikáns javulást eredményezett a <7,0%‑os HbA1c‑célértéket elérő betegek arányában (31,2% linagliptin- versus 9,2% placebo-kezelés mellett), valamint az éhomi plazmaglükóz (FPG) vonatkozásában is, a placebóhoz viszonyított -12,7mg/dl‑es csökkenéssel. A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a két csoportban.
Linagliptin kiegészítő kezelés metformin és empagliflozin kombinációs kezelés mellé adva
A metforminnnal és empagliflozinnal (10mg (n=247) vagy 25mg (n=217)) nem megfelelően beállított betegeknél a, 24hetes kiegészítő 5mg linagliptin-kezelés mellett a HbA1c‑szint-csökkenés korrigált átlagértéke a kiinduláshoz képest sorrendben -0,53% (ami szignifikáns különbség a hozzáadott placebóval szemben, ahol ez a csökkenés -0,32% (95%‑os CI -0,52; -0,13)), illetve -0,58% volt (ami szignifikáns különbség a hozzáadott placebóval szemben, ahol ez a csökkenés -0,47%-nak bizonyult (95%-os CI -0,66; -0,28)). A kiinduláskor HbA1c≥7,0% értékkel rendelkező, és 5mg linagliptinnel kezelt betegek statisztikailag jelentősen nagyobb hányada érte el a <7%‑os HbA1c célértéket, mint a placebo csoport betegei.
Linagliptin metforminnal és inzulinnal kombinálva
Egy 24hetes placebokontrollos vizsgálatban értékelték a (naponta egyszer adott 5mg) linagliptin hatásosságát és biztonságosságát inzulinnal kombinálva metformin mellett vagy anélkül. Ebben a vizsgálatban a betegek 83%‑a szedett metformint inzulinnal kombinációban. A linagliptin metforminnal és inzulinnal kombinálva jelentősen javította a HbA1c‑t ebben az alcsoportban, a kiinduláshoz képest (átlagos kiindulási HbA1c 8,28%) a korrigált átlagos változás -0,68 volt (CI: -0,78; -0,57) a metformin plusz inzulin kombinációhoz adott placebóhoz viszonyítva. A kiindulási értékekhez képest a testtömeg egyik csoportban sem változott jelentősen.
A linagliptinre vonatkozó 24hónapos adatok, metformin-kezelés kiegészítéseként, a glimepiriddelösszehasonlítva
Egy vizsgálatban, melyben az 5mg dózisú linagliptin vagy (átlagosan 3mg dózisú) glimepirid hozzáadott kezelés hatásosságát és biztonságosságát vizsgálták olyan betegeknél, akiknél a metformin-monoterápia nem biztosított megfelelő glykaemiás kontrollt, a linagliptin-csoportban a HbA1c‑szint átlagos csökkenése -0,16% (átlagos kiindulási HbA1c‑szint 7,69%), a glimepirid-csoportban pedig ‑0,36% volt (átlagos kiindulási HbA1c‑szint 7,69%), az átlagos kezelési különbség így 0,20% volt (97,5%‑os konfidencia intervallum: 0,09, 0,299).
A hypoglykaemia incidenciája a linagliptin-csoportban (7,5%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a glimepirid-csoportban (36,1%). A linagliptinnel kezelt betegek a kiinduláshoz képest szignifikáns átlagos testtömegcsökkenést mutattak, míg a glimepiridet kapó betegek testtömege szignifikánsan nőtt (-1,39 versus +1,29kg).
Linagliptin kiegészítő kezelés 2‑es típusú diabetesben szenvedő idősek (70év feletti) körében
A 2‑es típusú diabetesben szenvedő idős (70év feletti) betegeknek adott linagliptin kiegészítő kezelés hatékonyságát és biztonságosságát 24hétig tartó, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban figyelték meg. A betegek háttérkezelésként metformint és/vagy szulfonilureát és/vagy inzulint kaptak. A beállítás azután vált lehetővé, hogy az első 12hétben a háttérkezelésként adott antidiabetikus terápia adagjait állandó szinten tartották. A linagliptin szignifikánsan javította a HbA1c‑értéket (24hét után a változás -0,64%‑os volt a placebóhoz képest) az átlagos kiindulási 7,8%‑os HbA1c‑értékről. A linagliptin szignifikáns javulást mutatott az éhomi plazmaglükóz (FPG) vonatkozásában is a placebóhoz képest. A testtömeg nem különbözött szignifikánsan a két csoportban.
Idős (70éves vagy idősebb), 2‑es típusú diabetesben szenvedő (n=183), bázis kezelésként metformint szedő és alapkezelésként inzulint adagoló betegek adatainak összesített elemzése során azt találták, hogy a linagliptin metforminnal és inzulinnal kombinálva jelentősen javította a HbA1c‑t; a kiinduláshoz képest a korrigált átlagos változás -0,81% volt (CI: -1,01; -0,61) a metformin plusz inzulin kombinációhoz adott placebóhoz viszonyítva (a kiindulási HbA1c‑érték 8,13% volt).
A linagliptin hatásának vizsgálata a kardiovaszkuláris rendszerre és a veseműködés biztonságosságára (CARMELINA vizsgálat)
A CARMELINA olyan randomizált vizsgálat volt, amelyben 6979, 2‑es típusú diabetesben szenvedő beteg vett részt, akiknek a kórtörténetében macrovascularis vagy vesebetegség miatt bizonyítottan emelkedett cardiovascularis kockázat szerepelt, és akiket 5mg linagliptinnel (3494fő) vagy placebóval (3485fő) kezeltek a standard ellátás részeként a HbA1c, a cardiovascularis rendszer és a vesefunkciók kockázati tényezőinek regionális standardjait megcélozva. A vizsgálati populáció 1211résztvevője (17,4%‑a) 75éves vagy idősebb volt és 4348beteg (62,3%) vesebetegségben szenvedett.
A populáció körülbelül 19%‑ának volt 45ml/perc/1,73m2 vagy nagyobb, de 60ml/perc/1,73m2 értéknél kisebb az eGFR értéke, és a populáció 28%‑ának volt 30ml/perc/1,73m2 vagy annál nagyobb eGFR értéke, és 45ml/perc/1,73m2‑nél kisebb értéke, és 15%‑ának volt 30ml/perc/1,73m2‑nél kisebb eGFR értéke. Az átlagos HbA1c a kiinduláskor 8,0% volt.
A vizsgálat célja az volt, hogy igazolja az elsődleges kardiovaszkuláris végpont non-inferioritását, amely a cardiovascularis halál vagy a nem halálos myocardialis infarctus (MI) vagy a nem halálos stroke (3P‑MACE) első előfordulásának kompozit végpontja volt. A renális kompozit végpontot vese eredetű halálozásként vagy tartós végstádiumú vesebetegségként vagy 40%‑os vagy annál nagyobb mértékű eGFR‑csökkenésként határozták meg.
A 2,2éves medián utánkövetés után a linagliptin a standard ellátás mellett alkalmazva nem növelte a major cardiovascularis események vagy a vesekimenetelű események kockázatát. A további végpontként definiált szívelégtelenség miatti kórházi felvétel rizikója nem növekedett azokhoz a 2‑es típusú diabetesben szenvedő betegekhez viszonyítva, akik a standard ellátáshoz nem kaptak linagliptint (lásd 4.táblázat).
4.táblázat: Cardiovascularis és renális kimenetelek a kezelési csoportok alapján a CARMELINA vizsgálatban
| Linagliptin 5mg | Placebo | Kockázati arány | |||
| Alanyok száma (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | Alanyok száma (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | (95%-os CI) | |
| Betegek száma | 3494 | 3485 | |||
| Elsődleges cardiovascularis kompozit (cardiovascularis halál, nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus, nem halálos kimenetelű stroke) | 434 (12,4) | 57,7 | 420 (12,1) | 56,3 | 1,02 (0,89;1,17)** |
| Másodlagos renális kompozit (renális eredetű halálozás, ESRD azaz a végstádiumú veseelégtelenség, vagy az eGFR 40%‑os, tartós csökkenése) | 327 (9,4) | 48,9 | 306 (8,8) | 46,6 | 1,04 (0,89; 1,22) |
| Összhalálozás | 367 (10,5) | 46,9 | 373 (10,7) | 48,0 | 0,98 (0,84; 1,13) |
| Cardiovascularis eredetű halál | 255 (7,3) | 32,6 | 264 (7,6) | 34 | 0,96 (0,81; 1,14) |
| Szívelégtelenség miatti kórházi ellátás | 209 (6,0) | 27,7 | 226 (6,5) | 30,4 | 0,90 (0,74; 1,08) |
-
BÉ=betegév
** A non-inferioritásra vonatkozó tesztelés annak igazolására, hogy a kockázati arány 95%‑os megbízhatósági tartományának felső határa kevesebb, mint 1,3.
Az albuminuria progressziójának elemzése során (változás a normoalbuminuriától a mikro- vagy makroalbuminuriára, vagy a mikroalbuminuriáról makroalbuminuriára) a becsült kockázati arány 0,86 (95%‑os CI: 0,78; 0,95) volt a linagliptinnél a placebóval szemben.
A linagliptin hatásának biztonságossága a cardiovascularis rendszerre (CAROLINA vizsgálat)
A CAROLINA olyan randomizált vizsgálat volt, amelyben 6033, 2‑es típusú, korai diabetesben szenvedő és emelkedett cardiovascularis kockázatú vagy bizonyítottan szövődményekkel rendelkező beteg vett részt, akiket 5mg linagliptinnel (3023fő) vagy 1‑4mg glimepiriddel kezeltek (3010fő) a standard ellátás mellett (ideértve a háttérkezelésként adott metformint a betegek 83%‑ánál), a cardiovascularis kockázati tényezők és a HbA1c regionális standardoknak megfelelő célértékeinek elérése érdekében. A vizsgálati populáció átlagéletkora 64év volt, és 2030beteg (34%) volt 70éves vagy idősebb. A vizsgálati populációból 2089betegnek (35%) volt cardiovascularis betegsége és 1130betegnek (19%) vesekárosodása, amelyben az eGFR értéke a kiinduláskor kevesebb mint 60ml/perc/1,73m2 volt. Az átlagos HbA1c a kiinduláskor 7,15% volt.
A vizsgálat célja az volt, hogy igazolja az elsődleges cardiovascularis végpont non-inferioritását, amely a cardiovascularis halál vagy a nem halálos myocardiális infarctus (MI) vagy a nem halálos stroke (3P‑MACE) első előfordulásának összetett végpontja volt.
A 6,25éves medián utánkövetés után a szokásos ellátás mellett adott linagliptin a glimepiridhez képest nem növelte a major cardiovascularis események kockázatát (5.táblázat). Az eredmények konzisztensek voltak a metformint kapó és nem kapó betegeknél.
5.táblázat: Major cardiovascularis események (major adverse cardiovascular events, MACE) és mortalitás a kezelési csoportok alapján a CAROLINA vizsgálatban
| Linagliptin 5mg | Glimepirid(1‑4mg) | Kockázati arány | |||
| Alanyok száma (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | Alanyok száma (%) | Előfordulás/ 1000BÉ* | (95%-os CI) | |
| Betegek száma | 3023 | 3010 | |||
| Elsődleges kompozit (cardiovascularis halál, nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus, nem halálos kimenetelű stroke) | 356 (11,8) | 20,7 | 362 (12,0) | 21,2 | 0,98 (0,84; 1,14)** |
| Összhalálozás | 308 (10,2) | 16,8 | 336 (11,2) | 18,4 | 0,91 (0,78; 1,06) |
| Cardiovascularis eredetű halál | 169 (5,6) | 9,2 | 168 (5,6) | 9,2 | 1,00 (0,81; 1,24) |
| Szívelégtelenség miatti kórházi felvétel | 112 (3,7) | 6,4 | 92 (3,1) | 5,3 | 1,21 (0,92; 1,59) |
-
BÉ=betegév
** A non-inferioritásra vonatkozó tesztelés annak igazolására, hogy a kockázati arány 95%‑os megbízhatósági tartományának felső határa kevesebb, mint 1,3.
A teljes kezelési időszakban (a kezelés medián időtartama 5,9év volt) a mérsékelt vagy súlyos fokú hypoglykaemiát tapasztaló betegek aránya 6,5% volt a linagliptin-kezelés esetében és 30,9% a glimepirid-kezelés esetében, súlyos hypoglykaemia a linagliptint kapó betegek 0,3%‑ánál, míg a glimepiridet kapó betegek 2,2%‑ánál jelentkezett.
Metformin
A prospektív, randomizált (UKPDS) vizsgálat igazolta az intenzív vércukorszint kontroll hosszú távú előnyeit 2‑es típusú diabetesben. Az önmagában alkalmazott diétás kezelés elégtelensége után metforminnal kezelt túlsúlyos betegek eredményeinek értékelése a következőket mutatta:
-
a diabétesszel összefüggő bármilyen szövődmény abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: a metformin-csoportban (29,8esemény/1000betegév) az önmagában alkalmazott diétás kezeléshez képest (43,3esemény/1000betegév), p=0,0023, valamint a kombinált szulfonilurea- és inzulin- monoterápia kezelési csoportokhoz képest (40,1esemény/1000betegév), p=0,0034,
-
a diabétesszel összefüggő bármely halálozás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: metformin-csoport: 7,5esemény/1000betegév, csak diétás kezelésben részesülők csoportja: 12,7esemény/1000betegév, p=0,017,
-
az összmortalitás abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: metformin-csoport: 13,5esemény/1000betegév, szemben a csak diétát folytatók csoportjával: 20,6esemény/1000betegév (p=0,011), valamint a kombinált szulfonilurea- és inzulin-monoterápia kezelési csoportokkal: 18,9esemény/1000betegév (p=0,021),
-
a myocardialis infarctus abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése: metformin-csoport: 11esemény/1000betegév, csak diétás kezelésben részesülők csoportja: 18esemény/1000betegév (p=0,01).
Gyermekek és serdülők
A napi egyszeri 10mg‑os, szükség szerint 25mg‑ra emelhető dózisú empagliflozin, és a napi egyszeri 5mg‑os linagliptin hatásosságát és biztonságosságát 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő, 10és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekek és serdülők bevonásával vizsgálták egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos, párhuzamos csoportú vizsgálatban (DINAMO) 26héten keresztül, egy legfeljebb 52hétre kiterjesztett kettős vak, aktív kezelésű biztonságossági időszakkal kiegészítve. A kiindulási átlagos HbA1c 8,03% volt. Az 5mg linagliptinnel végzett kezelés nem mutatott szignifikáns javulást a HbA1c értékében. 26hét elteltével a linagliptin és a placebo közötti kezelési különbség ‑0,34% volt (95%‑os CI -0,99; 0,30; p=0,2935) a HbA1c változásának korrigált átlaga alapján. A HbA1c kiindulástól mért változásának korrigált átlaga 0,33% volt a linagliptinnel kezelt betegek esetében és 0,68% a placebóval kezelt betegeknél (lásd 4.2pont).
Az egészséges egyénekkel végzett bioekvivalencia vizsgálatok igazolták, hogy a linagliptin/metformin-hidroklorid kombinációs tabletta bioekvivalens a különálló tabletták formájában együtt alkalmazott linagliptin- és metformin-hidroklorid-kezeléssel.
A 2,5/1000mg dózisú linagliptin/metformin kombináció étkezéskor történő alkalmazása során nem változott a linagliptin teljes expozíciója. Metformin-kezelés mellett az AUC nem változott, a metformin szérum csúcskoncentrációja azonban 18%‑kal csökkent étkezés közbeni alkalmazás esetén. A szérum csúcskoncentráció kialakulásáig eltelt idő 2órával későbbre csúszott metformin-kezelés mellett, étkezés utáni állapotban. Ezek a változások valószínűleg klinikailag nem jelentősek.
Az alábbi megállapítások a linagliptin/metformin-kombináció egyes hatóanyagainak farmakokinetikai tulajdonságait tükrözik.
Linagliptin
A linagliptin farmakokinetikáját alaposan feltérképezték egészséges egyéneknél és 2‑es típusú diabetesben szenvedő betegeknél is. 5mg‑os dózis egészséges önkénteseknek és betegeknek történő peros adását követően a linagliptin gyorsan felszívódott, a plazma csúcskoncentráció (medián tmax) a beadást követően 1,5órával alakult ki.
A linagliptin plazmakoncentrációja trifázisos módon csökken, a felezési idő hosszú (a linagliptin terminális felezési ideje több mint 100óra), ez főként a linagliptin DPP‑4‑hez való telíthető, szoros kötődésével magyarázható, és nem járul hozzá a hatóanyag akkumulációjához. A linagliptin akkumulációjának effektív felezési ideje körülbelül 12óra, ezt 5mg linagliptin többszöri orális adásával határozták meg. Napi egyszer 5mg linagliptin adását követően az egyensúlyi plazmakoncentráció a harmadik dózis után alakul ki. A linagliptin plazma AUC‑értéke az 5mg‑os dózisok adását követően körülbelül 33%‑kal magasabb egyensúlyi állapotban, mint az első dózis után. A linagliptin AUC‑értékének egyénen belüli és egyének közötti variációs koefficiense nagyon kicsi (12,6% illetve 28,5%). A linagliptin DPP‑4‑hez való koncentrációfüggő kötődése miatt a linagliptin farmakokinetikája a teljes expozíció tekintetében nem lineáris. Valójában a linagliptin teljes plazma AUC‑értéke a dózissal arányosnál kisebb mértékben nő, míg a nem kötött AUC hozzávetőleg a dózissal arányosan növekszik. A linagliptin farmakokinetikája általában hasonló volt egészséges személyeknél és 2‑es típusú diabetesben szenvedőknél.
Felszívódás
A linagliptin abszolút biohasznosulása körülbelül 30%. Magas zsírtartalmú étel együttadása a linagliptinnel 2órával megnyújtja a Cmax kialakulásához szükséges időt, és a Cmax‑értékét 15%‑kal csökkenti, de az AUC0-72h‑ra kifejtett hatást nem figyeltek meg. Klinikailag releváns Cmax és tmax változásra nem kell számítani, ezért a linagliptin bevehető étkezés közben és étkezéstől függetlenül is.
Eloszlás
A szöveti kötődés eredményeképpen az átlagos látszólagos megoszlási térfogat egyensúlyi állapotban egy 5mg‑os linagliptin dózis intravénás adását követően egészséges egyéneknél körülbelül 1110liter, amely arra utal, hogy a linagliptin nagymértékben megoszlik a szövetekben. A linagliptin plazmafehérje-kötődése koncentrációfüggő, mértéke az 1nmol/l‑nél észlelt 99%‑ról ≥30nmol/l esetén 75‑89%‑ra csökken, ami arra utal, hogy a DPP‑4 kötődés a linagliptin növekvő koncentrációi esetén telíthető. Magas koncentrációk esetén, ahol a DPP‑4 teljesen telített, a linagliptin 70‑80%‑a kötődik a DPP‑4‑től eltérő egyéb plazmafehérjékhez, így 20‑30% található szabadon a plazmában.
Biotranszformáció
10mg [14C] izotóppal jelölt linagliptin peros adását követően a radioaktivitás körülbelül 5%‑a választódik ki a vizelettel. A metabolizmus alárendelt szerepet játszik a linagliptin eliminációjában. Egyensúlyi állapotban a linagliptin relatív expozíciójának 13,3%‑áért felelős fő metabolit farmakológiailag inaktívnak bizonyult, és így nem járul hozzá a linagliptin plazma DPP‑4 inhibitoros aktivitásához.
Elimináció
A [14C] izotóppal jelölt linagliptin egészséges egyéneknek történő peros adását követően a beadott radioaktivitás körülbelül 85%‑a ürült a széklettel (80%) vagy a vizelettel (5%) az adagolást követő 4napon belül. A renális clearance egyensúlyi állapotban körülbelül 70ml/perc.
Vesekárosodás
Egyensúlyi állapotban a linagliptin-expozíció az enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél hasonló volt az egészséges vizsgálati személyekéhez. Közepes fokú vesekárosodásban az expozíció mérsékelten, körülbelül 1,7‑szeresére nőtt a kontrollal összehasonlítva. Az expozíció a 2‑es típusú diabetesben és súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél 1,4‑szeresére nőtt a 2‑es típusú diabeteses, normális vesefunkciójú betegekhez képest. A linagliptin AUC‑jére vonatkozó, egyensúlyi állapoti előrejelzések szerint a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek expozíciója hasonló a közepes fokú vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedőkéhez. Mindezek mellett a linagliptin várhatóan nem eliminálódik a terápia szempontjából szignifikáns mértékben hemodialízissel vagy peritoneális dialízissel. A linagliptin dózisának módosítása vesekárosodás esetén nem szükséges, tehát a linagliptin alkalmazása tovább folytatható egy hatóanyagot tartalmazó tabletta formájában és ugyanolyan 5mg‑os napi összdózisban, ha a linagliptin/metformin kombináció szedését a vesefunkció igazolt romlása miatt abba kell hagyni.
Májkárosodás
Több 5mg‑os linagliptin dózis adását követően az (Child-Pugh osztályozás szerinti) enyhe, közepes fokú és súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a linagliptin átlagos AUC- és Cmax‑értéke hasonló volt az összevetett egészséges kontrollszemélyekéhez.
Testtömegindex (BMI)
A testtömegindexnek nincs klinikailag releváns hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II.fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján. A forgalomba hozatalt megelőző klinikai vizsgálatokat 40kg/m2‑es BMI értékig végezték el.
Nem
A nemnek nincs klinikailag releváns hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II.fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján.
Idősek
Az életkornak nem volt klinikailag releváns hatása a linagliptin farmakokinetikájára az I. és II.fázisú vizsgálati adatok populációs farmakokinetikai elemzése alapján. Idős vizsgálati alanyoknál (a 65‑80évesek korcsoportjában, a legidősebb beteg 78éves volt) a linagliptin plazmakoncentrációi hasonlóak voltak a fiatalabb vizsgálati személyekéhez. A linagliptin koncentrációját 2‑es típusú diabetesben szenvedő, idős (70év feletti) betegeknél vizsgálták egy 24hétig tartó, III.fázisú klinikai vizsgálatban. A vizsgálat során mért linagliptin-koncentrációk azokban a tartományokban voltak, mint amelyeket korábban, fiatalabb 2‑es típusú diabetesben szenvedő betegeknél észleltek.
Gyermekek és serdülők
Egy II.fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban ≥10–<18éves, 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél tanulmányozták 1mg és 5mg linagliptin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját. A megfigyelt farmakokinetikai és farmakodinámiás válaszok konzisztensek voltak a felnőtt vizsgálati résztvevőknél megfigyeltekkel. Az 5mg linagliptin jobbnak bizonyult az 1mg‑os hatáserősségnél a minimális DPP‑4‑gátlás tekintetében (72%, ill. 32%, p=0,0050), valamint számszerűen nagyobb mértékben csökkentette a HbA1c korrigált átlagos változásának értékét a kiindulási értékhez képest (–0,63%, ill. –0,48%, nem szignifikáns). Az adatkészlet korlátozottsága miatt az eredményeket elővigyázatosan kell értelmezni.
Egy III.fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban, 2‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő, 10és betöltött 18.életév közötti életkorú gyermekeknél és serdülőknél vizsgálták az 5mg linagliptin farmakokinetikáját és farmakodinámiáját (a HbA1c kiindulástól mért változásával). A megfigyelt expozíció-válasz összefüggés általánosságban összehasonlítható volt a gyermekgyógyászati és felnőtt betegek között, de a gyermekeknél kisebb becsült gyógyszerhatással. A linagliptin orális adagolása a felnőtt betegeknél megfigyelt tartományon belüli expozíciót eredményezett. A mélyponti koncentrációk megfigyelt geometriai átlaga és az adagolás után 1,5órával mért koncentrációk geometriai átlaga (a tmax körüli koncentrációnak felel meg) a steady state állapotnál 4,30nmol/l, illetve 12,6nmol/l voltak. A megfelelő plazmakoncentrációk felnőtt betegek esetében 6,04nmol/l és 15,1nmol/l voltak.
Rassz
Az etnikai származásnak nem volt nyilvánvaló hatása a linagliptin plazmakoncentrációira a rendelkezésre álló farmakokinetikai adatok összetett elemzése alapján, amelyek europid, hispán, afrikai és ázsiai származású betegek bevonásával készültek. Ezen kívül a linagliptin farmakokinetikai jellemzői hasonlóak voltak a japán, kínai és fehér (vagy europid) egészséges önkénteseken valamint 2‑es típusú diabeteses afro‑amerikai betegekkel végzett, célzott I‑es fázisú vizsgálatokban.
Metformin
Felszívódás
A metformin orális adagjának alkalmazását követően a tmax 2,5óra múlva alakul ki. Egy 500 vagy 850mg‑os metformin-hidroklorid tabletta abszolút biohasznosulása egészséges egyéneknél hozzávetőleg 50‑60%. Az orális adag alkalmazását követően a székletben fellelhető, fel nem szívódott frakció 20‑30% volt.
Orális alkalmazást követően a metformin-hidroklorid felszívódása telíthető és nem teljes. Feltételezhető, hogy a metformin-hidroklorid felszívódásának farmakokinetikája nem lineáris.
A javasolt metformin-hidroklorid dózisok és adagolási sémák mellett az egyensúlyi plazmakoncentráció 24‑48órán belül érhető el és általában kevesebb, mint 1µg/ml. A kontrollos klinikai vizsgálatok során a legmagasabb metformin-hidroklorid plazmaszintek (Cmax) még maximális dózisok esetén sem haladták meg az 5µg/ml‑es szintet.
Táplálék hatására a metformin-hidroklorid felszívódása csökken, és időben némileg lelassul. 850mg‑os dózis alkalmazását követően 40%‑kal alacsonyabb plazma csúcskoncentrációt, 25%‑os AUC (görbe alatti terület) csökkenést, és a plazma csúcskoncentráció eléréséhez szükséges idő 35perccel történő meghosszabbodását figyelték meg. Ezen csökkenések klinikai jelentősége nem ismert.
Eloszlás
A plazmafehérje-kötődés elhanyagolható. A metformin-hidroklorid bejut az erythrocytákba. A vér csúcskoncentrációja alacsonyabb, mint a plazma csúcskoncentráció és hozzávetőleg ugyanabban az időben alakul ki. A vörösvértestek valószínűleg egy másodlagos eloszlási teret jelentenek. Az átlagos megoszlási térfogat (Vd) a 63‑276l közötti tartományban van.
Biotranszformáció
A metformin-hidroklorid változatlan formában ürül a vizelettel. Embernél metabolit nem volt kimutatható.
Elimináció
A metformin-hidroklorid renális clearance értéke >400ml/perc, amely arra utal, hogy a metformin glomerulusfiltráció és tubuláris szekréció útján eliminálódik. Az orális dózist követően a látszólagos terminális eliminációs felezési idő körülbelül 6,5óra.
Károsodott vesefunkció esetén a renális clearance a kreatininnel arányosan csökken, így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami emelkedett metformin-hidroklorid plazmaszinteket eredményez.
Gyermekek és serdülők
Egy dózist alkalmazó vizsgálat: 500mg metformin-hidroklorid egyszeri adását követően hasonló farmakokinetikai profil volt kimutatható gyermekgyógyászati betegeknél, mint egészséges felnőtteknél.
Többszöri dózist alkalmazó vizsgálat: az adatok egy vizsgálat eredményeire korlátozódnak. Naponta kétszer 500mg ismételt adagjainak beteg gyermekeken történő 7napos alkalmazását követően a plazma csúcskoncentráció (Cmax) és a szisztémás expozíció (AUC0‑t) körülbelül 33%‑kal és 40%‑kal volt alacsonyabb azon diabeteses felnőttekhez képest, akik 14napig kaptak naponta kétszer 500mg‑os ismételt dózisokat. Mivel a készítmény dózisát a glykaemiás kontroll alapján egyénileg titrálják, ezért ennek csak korlátozott klinikai jelentősége van.
Gyógyszerészeti jellemzők - LINAGLIPTIN-METFORMIN 2,5 MG/1000 MG
Tablettamag:
kopovidon
kukoricakeményítő
vízmentes nátrium-karbonát (E500)
kroszpovidon, A‑típusú (E1202)
magnézium-sztearát (E470b)
vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551)
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/500mg filmtabletta
Filmbevonat
hipromellóz 2910, 5mPas (E464)
titán-dioxid (E171)
talkum (E553b)
propilénglikol (E1520)
sárga vas-oxid (E172)
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/850mg filmtabletta
Filmbevonat
hipromellóz 2910, 5mPas (E464)
titán-dioxid (E171)
talkum (E553b)
propilénglikol (E1520)
sárga vas-oxid (E172)
vörös vas-oxid (E172)
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/1000mg filmtabletta
Filmbevonat
hipromellóz 2910, 5mPas (E464)
titán-dioxid (E171)
talkum (E553b)
propilénglikol (E1520)
vörös vas-oxid (E172)
A Linagliptin-Metformin Stada buborékcsomagolásban vagy tartályban kerül forgalomba.
Buborékcsomagolás
A Linagliptin-Metformin Stada Alumínium//OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban 10, 14, 28, 30, 56, 60, 84, 90, 98, 100 és 120tablettát tartalmazó csomagolásban, vagy 120tablettát (2csomag, egyenként 60tabletta), 180tablettát (2csomag, egyenként 90tabletta, vagy 3csomag, egyenként 60tabletta) és 200tablettát (2csomag, egyenként 100tabletta) tartalmazó gyűjtőcsomagolásban kerül forgalomba.
A Linagliptin-Metformin Stada adagonként perforált Alumínium//OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban 10×1, 14×1, 28×1, 30×1, 56×1, 60×1, 84×1, 90×1, 98×1, 100×1 és 120×1 tablettát tartalmazó csomagolásban, vagy 120tablettát (2csomag, egyenként 60×1tabletta), 180tablettát (2csomag, egyenként 90×1tabletta, vagy 3csomag, egyenként 60×1tabletta) és 200tablettát (2csomag, egyenként 100×1tabletta) tartalmazó gyűjtőcsomagolásban kerül forgalomba.
Tartály
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/500mg filmtabletta
- 60filmtablettát tartalmazó gyermekbiztos, polipropilén (PP) kupakkal lezárt, szilikagélt tartalmazó tasakot tartalmazó nagysűrűségű polietilén (HDPE) tartályokban.
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/850mg filmtabletta
- 60 vagy 180filmtablettát tartalmazó gyermekbiztos, polipropilén (PP) kupakkal lezárt, szilikagélt tartalmazó tasakot tartalmazó nagysűrűségű polietilén (HDPE) tartályokban.
Linagliptin-Metformin Stada 2,5mg/1000mg filmtabletta
- 60 vagy 180filmtablettát tartalmazó gyermekbiztos, polipropilén (PP) kupakkal lezárt, szilikagélt tartalmazó tasakot tartalmazó nagysűrűségű polietilén (HDPE) tartályokban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./1. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követő járóbeteg-ellátásban alkalmazható gyógyszer (J).
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.