Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - LISAC 50 MG/ML
A LISAC szirup mint egy nem specifikus immunmodulátor, a szokásos antivirális vagy sebészeti kezelés kiegészítő terápiájaként immunkompetens betegeknél az alábbi vírusos fertőzésekben adható:
-
Felső légúti vírusos infectiók kezelése (pl. akut rhinopharyngitis, akut pharyngitis, akut laryngitis, akut laryngopharyngitis).
-
Szövődménnyel nem járó, ismétlődő, labialis vagy genitalis, Herpes simplex vírus okozta fertőzések.
-
Szövődménymentes Herpes zoster-fertőzés (reaktiválódó Herpes zoster vírus- [HZV] fertőzés).
-
Bőr- vagy nyálkahártya- (genitalis vagy oralis) érintettségű humán papillomavírus- (HPV) fertőzések (pl. condyloma acuminatum).
Szubakut szklerotizáló panencephalitis (SSPE).
Adagolás
Az adagolást a beteg testtömege és a betegség súlyossága alapján kell meghatározni.
A napi összdózist a normál ébrenléti órákra egyenletesen elosztva, egyenlő adagokban kell alkalmazni.
A napi 4g-os adag nem léphető túl.
Felnőttek és időskorúak
Az ajánlott napi adag 50mg/ttkg, legfeljebb napi 4g (általában naponta 3-4-szer 4adagolófecskendőnyi*, vagyis 3-4-szer 20ml szirup).
Gyermekek és serdülők
Napi 50mg/ttkg, vagy az alábbi táblázat szerint:
| Testtömeg | Adag |
| 9ttkg alatt | Naponta 3-4-szer 0,5adagolófecskendőnyi* (3-4-szer 2,5ml) szirup |
| 9–14ttkg | Naponta 3-4-szer 1adagolófecskendőnyi* (3-4-szer 5ml) szirup |
| 15–21ttkg | Naponta 3-4-szer 1,5adagolófecskendőnyi* (3-4-szer 7,5ml) szirup |
| 21ttkg felett | Felnőtt adag |
*A pontos adag kimérése érdekében a szirup dobozához mellékelt műanyag adagolófecskendőt kell használni. Az adagolás megkönnyítésére a fecskendő 0,5ml és 5ml között osztással van ellátva.
A kezelés általános időtartama
Akut megbetegedések
Rövid lefolyású vírusos megbetegedésekben a kezelést a tünetek megszűnését követően még 1‑2napig vagy tovább kell folytatni az orvos megítélése szerint. A kezelés időtartama általában 5‑14nap.
Elhúzódó vírusos megbetegedések
A kezelést a tünetek megszűnését követően még 1-2hétig vagy tovább kell alkalmazni az orvos megítélése szerint.
Recidiváló esetek
Kezdetben az adag és a kezelés időtartama megegyezik az akut betegségekben alkalmazottal. Ezt követően a tünetmentes betegnél csökkentett fenntartó dózis javasolt - amely felnőtteknél és időseknél napi 2–4adagolófecskendőnyi (10–20ml) szirup – a recidíva első tüneteinek megjelenéséig. Ekkor vissza kell térni az akut napi adagolásra, melyet a tünetek megszűnését követően még 1-2napig szükséges folytatni, majd ismételten a napi fenntartó adag alkalmazása javasolt. A beteg állapotának értékelésére és a további kezelés szükségességének megállapítására irányuló rendszeres monitorozás mellett a kezelés szükség szerint ismételhető.
Krónikus megbetegedések
Napi 50mg/ttkg az alábbi adagolás szerint:
-
tünetmentes esetek: 30nap adagolás után 60napos kihagyás.
-
enyhe tünetek: 60nap adagolás után 30nap kihagyás.
-
súlyos tünetek: 90nap adagolás után 30nap kihagyás.
Ezen adagolási mód szükség szerint ismételhető. A kezelés során a recidíva tüneteire irányuló monitorozás szükséges.
Indikációspecifikus adagolás és időtartam
Szubakut szklerotizáló panencephalitis (SSPE)
Napi 100mg/ttkg, legfeljebb napi 60–80ml, folyamatos, hosszú távú kezelés formájában, rendszeres klinikai és laboratóriumi monitorozás, valamint a további kezelés szükségességének újraértékelése mellett. Nagyon súlyos esetekben az ajánlott napi adag túlléphető.
Humán papillomavírus okozta genitalis fertőzések
Külső genitalis szemölcsök (kivéve a perianalis, az intraanalis vagy a meatusban levő szemölcsöket) vagy endocervix-szel összefüggő HPV-fertőzésekben napi 60ml a hagyományos helyi kezelés vagy sebészi beavatkozás adjuváns terápiájaként, 14–28napig az alábbiak szerint:
-
az alacsony kockázatnak kitett betegeknél 14–28napon át folyamatosan adagolva, ezt követően legfeljebb 2hónapos gyógyszermentes időszak a maximális víruseradikáció érdekében;
-
a magas kockázatnak1kitett betegeknél a maximális víruseradikáció érdekében 3hónapon át minden hónapban 1-2 egymást követő héten hetente 5napig adagolva.
1Genitális HPV-fertőzésekben szenvedő betegeknél a recidívákra vagy cervicalis dysplasiára vonatkozó legújabb elfogadott magas kockázati profil hasonló az egyéb állapotokra jellemző profilokhoz, és az alábbiakat foglalja magába:
- genitális HPV-fertőzés az anamnézisben több mint 2éves időtartammal vagy több mint három hatástalan kezeléssel;
- immunszuppresszió az alábbi okok miatt:
- recidiváló vagy krónikus fertőzések, vagy bármilyen egyéb, nemi úton terjedő betegség az anamnézisben,
- tumorellenes kemoterápia,
- rendszeres és mértéktelen alkoholfogyasztás,
- rosszul kontrollált diabetes mellitus,
- atopia,
- orális fogamzásgátlók tartós (legalább 2éven át történő) használata,
- a vörösvértestek folátszintje 660nmol/l-nál alacsonyabb,
- vaginalis promiszkuitás vagy a tartós szexuális partner változása,
- analis szex,
- 20±3év feletti életkor,
- dohányzás.
Az alkalmazás módja
A készítmény kizárólag szájon át alkalmazható. A megfelelő adag kiméréséhez a szirup dobozához mellékelt, 5ml-es osztással ellátott műanyag adagolófecskendőt kell használni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
-
Aktuálisan zajló köszvényes roham;
-
Kórosan emelkedett szérumhúgysavszint.
Az inozin-acedoben-dimepranol hatására a kiindulási szérum- vagy vizelethúgysavszintek átmenetileg megemelkedhetnek, de általában a normál tartományon belül maradnak (8mg/dl-t, illetve az ennek megfelelő 420mikromol/l-t tekintve felső határnak). Ez különösen férfiaknál és mindkét nem esetén az időskorúaknál következhet be.
A húgysavszintek emelkedésének oka az, hogy a gyógyszer inozin összetevője emberben húgysavvá bomlik le, azaz a szérumhúgysav-koncentráció emelkedésének oka nem az enzim- vagy a veseclearance-funkciók gyógyszer okozta változása.
Ennélfogva a gyógyszer csak fokozott körültekintéssel adható azon betegeknek, akiknek az anamnézisében köszvény, hyperuricaemia, urolithiasis vagy károsodott vesefunkció szerepel. A kezelés során a húgysavszintek rendszeres ellenőrzése szükséges.
Tartós (3hónapnyi vagy hosszabb) alkalmazás során húgyúti kövek képződése előfordulhat. A szérum- és/vagy a vizelethúgysavszint, a májfunkció, a vérkép és a vesefunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott az inozin-dimepranol-acedoben tartós alkalmazása esetén.
Néhány betegnél túlérzékenységi reakció (urticaria, angiooedema, anaphylaxia) előfordulhat. Ezekben az esetekben a LISAC-kal történő kezelést abba kell hagyni.
Segédanyagok
A LISAC szirup metil- és propil-parahidroxibenzoátot tartalmaz, amelyek (esetleg csak a későbbiekben jelentkező) allergiás reakciókat okozhatnak.
Ez a gyógyszer szacharózt tartalmaz. Fogkárosodást okozhat.
A LISAC szirup 8ml-t meghaladó egyszeri adagja több mint 5g szacharózt tartalmaz, amit diabetes mellitus esetén figyelembe kell venni.
Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz-malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz-hiányban a készítmény nem szedhető.
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz adagonként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.
Az inozin-acedoben-dimepranol egyidejű alkalmazása immunszuppresszív szerekkel kerülendő, mert egymás hatását módosíthatják.
Az inozin-acedoben-dimepranol elővigyázatossággal adható együtt xantinoxidáz-gátlókkal vagy a húgysavürítést fokozó hatóanyagokkal, beleértve a vízhajtókat is.
Zidovudinnal (azidotimidinnel, AZT-vel) történő egyidejű alkalmazás hatására a zidovudinból történő nukleotidképzés több különböző mechanizmus útján fokozódik, ami a zidovudin biohasznosulásának növekedését és a vérben keringő monocyták intracelluláris foszforilációjának fokozódását eredményezi. Ezáltal az inozin-acedoben-dimepranol megnöveli a zidovudin hatását.
Terhességben és a szoptatás teljes időszaka alatt a LISAC alkalmazása (a humán megfigyelések/adatok hiánya miatt) általában nem ajánlott, illetve a várható előnyök és a lehetséges mellékhatások viszonya egyéni mérlegelést igényel.
Az inozin-acedoben-dimepranol nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Az inozin-acedoben-dimepranollal való kezelés során a legtöbbször megfigyelt, a gyógyszeralkalmazással összefüggő mellékhatás mind felnőtteknél, mind gyermekeknél a vizelet- és a szérumhúgysav-koncentráció átmeneti megemelkedése (értéke általában a normál tartományon belül marad), és rendszerint a kezelés befejezése után néhány nappal visszatér a kiindulási értékre.
A mellékhatásokat az alábbi, MedDRA szerinti gyakorisági kategóriákba sorolták: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| GyakoriságSzervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori |
| Pszichiátriai kórképek | idegesség, insomnia | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | somnolentia | |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | vertigo | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hányinger, hányás, epigastrialis diszkomfortérzés | hasmenés, székrekedés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | pruritus, bőrkiütés | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | polyuria | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | kimerültség, rossz közérzet | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | húgysav-vérszint emelkedett, vizelet-húgysavszint emelkedett | transzaminázok szintje emelkedett, alkalikusfoszfatáz-vérszint emelkedett, a vér karbamid-nitrogén (BUN) szintjének emelkedése |
A forgalomba hozatalt követően az alábbi mellékhatásokat jelentették az inozin-acedoben-dimepranollal kapcsolatban. Előfordulási gyakoriságuk nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg):
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenység, anaphylaxiás reakció |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | gyomortáji és hasi fájdalom |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | angioedema, erythema, urticaria |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az inozin-acedoben-dimepranol túladagolására vonatkozóan nincsenek tapasztalatok.
Az állatkísérletes toxicitási vizsgálatok fényében nem valószínű, hogy a húgysavszintek átmeneti emelkedésén kívül bármilyen súlyos nemkívánatos esemény lépne fel.
Túladagolás esetén tüneti és támogató terápia javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - LISAC 50 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás vírusellenes szerek, Közvetlenül ható vírusellenes szerek, ATCkód: J05AX05
Az inozin-acedoben-dimepranol szintetikus purinszármazék, amely immunmodulációs és vírusellenes hatásokkal bír. Az immunrendszerre hatva, a sejtes immunválaszt befolyásolva növeli a szervezet saját védekezőképességét; ugyanakkor gátolja a vírusok szaporodását is.
Ezen hatások abból erednek, hogy in vivo egyértelműen fokozza a szervezet immunválaszát.
Klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy az inozin-acedoben-dimepranol javítja a csökkent vagy kórosan működő sejtmediált immunitást egy Th1-típusú válasz kiváltása révén, amely a T‑lymphocyták érését és differenciálódását, valamint az indukált lymphoproliferatív válaszok potencírozását indítja el a mitogén vagy antigén által aktivált sejtekben. Hasonlóképpen a gyógyszerről azt is kimutatták, hogy modulálja a T-lymphocyták és a természetes ölősejtek (natural-killer, NK sejtek) citotoxicitását és a CD8+ szuppresszor és a CD4+ helper sejtek funkcióit, valamint növeli az IgG és a komplement felszíni markerek számát. Az inozin-acedoben-dimepranol fokozza az IL-1 és IL-2 citokinek termelését, valamint in vitro növeli az IL-2 receptor expresszióját. In vivo szignifikáns mértékben fokozza az endogén IFN-gamma szekrécióját és csökkenti az IL-4 termelését. Továbbá kimutatták, hogy potencírozza a neutrofil granulocyták, a monocyták és a makrofágok kemotaxisát és fagocitaaktivitását.
In vivo az inozin-acedoben-dimepranol fokozza a lymphocyták csökkent fehérjeszintézisét és transzlációs képességét, ugyanakkor gátolja a virális RNS-szintézist a következő mechanizmusok révén (melyeknek mértéke még további vizsgálatokat igényel):
(1) inozin-mediált orotsav beépítése poliriboszómákba,
(2) a poliadenilsav virális mRNS-hez történő kötődésének gátlása, és
(3) a transzmembrán-fehérjekomplexek molekuláris reorganizációja történik, amelyek szerepet játszanak a T-sejt specifikus receptor signalling-jában, ami a lymphocyták membránon belüli plazmarészecskéin (IMP-n) keresztül zajlanak, és ami közel háromszorosára növeli a membrán sűrűségét.
Az inozin-acedoben-dimepranol in vitro csak nagy koncentrációkban gátolja a cGMP-foszfodiészterázt; ezen koncentrációk az in vivo immunfarmakológiai hatások szempontjából nem vehetők figyelembe.
A gyógyszer két összetevője különböző farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezik.
Felszívódás
Emberben a per os alkalmazást követően az inozin-acedoben-dimepranol gyorsan felszívódik az emésztőrendszerből, és megjelenik a szisztémás keringésben. Izotópos vizsgálatokban a bevételt követő 8–24órán belül a vizeletben mért radioaktivitások alapján az N,N-dimetilamino-2-propanol (DIP) és p‑acetamido‑benzoesav (PAcBA) összetevők felszívódása gyakorlatilag teljesnek tekinthető. Hasonlóképpen, rézuszmajmoknál történő orális alkalmazást követően a radioaktív izotóppal jelölt DIP és PAcBA összetevők intravénás koncentrációinak 94–100%-a mutatható ki a vizeletben.
Az inozin-acedoben-dimepranolból származó inozin az endogén inozinnal egyezően a purinlebontás útvonalán metabolizálódik. A felszívódás mennyiségi méréséhez a húgysavszintek emelkedését határozzák meg. Orális alkalmazást (tabletta) követően az exogén inozinnak legfeljebb 70%-a ürül a vizelettel húgysav formájában, a fennmaradó hányad a normál metabolitok, azaz xantin és hipoxantin formájában távozik.
Embernél a radioaktív izotóppal jelölt gyógyszer nem alkalmas a keletkező inozin felszívódásának mérésére, mivel a radioaktív izotóp a normál purinmetabolizmus útvonalain keresztül később beépülhet a DNS-be, amit állatkísérletes vizsgálatok meg is erősítettek (radioaktivitás megjelent a nukleotid-frakcióban).
Eloszlás
A radioaktív izotóppal jelölt gyógyszert majmoknál alkalmazva a radioaktív izotóp a következő szövetekben volt kimutatható (csökkenő sorrendben): vese, tüdő, máj, szív, lép, here, hasnyálmirigy, agy és vázizomzat.
Biotranszformáció
A készítmény inozin komponense az elimináció során ugyanazon anyagcsere útvonalra (purinlebontás) kerül, mint az endogén inozin.
Emberben a fő metabolit a DIP esetében az N-oxid, a PAcBA esetében pedig az o-acil-glükuronid.
Embernél 1gramm izotóppal jelzett inozin-acedoben-dimepranol per os bevételét követően a DIP esetében 3,7mikrogramm/ml, illetve a PAcBA esetében 9,4mikrogramm/ml plazmakoncentrációkat mértek a bevétel után 2, illetve 4órával. Humán dózistolerancia vizsgálatokban a szérumhúgysav-koncentráció növekedése – mint a gyógyszer eredetű inozin mérésének indirekt markere – nem lineáris, és az 1. és 3.óra között ±10% variabilitást mutat.
Elimináció
4gramm/nap dózisú inozin-acedoben-dimepranol per os adása mellett, kromatográfiásan mérve a beadott mennyiség 85%-ának megfelelő PAcBA és metabolitjai választódnak ki a vizelettel 24óra alatt. A DIP eliminációs felezési ideje 3,5óra. A PAcBA eliminációs felezési ideje 50perc.
Humán vizsgálatok szerint steady-state állapotban minden gramm per os bevett inozin-acedoben-dimepranolból 0,147gramm húgysav választódik ki a vizelettel 24óra alatt.
Biohasznosulás/AUC
Orális adagolás mellett a 4.napon elért steady-state állapotnál a PAcBA molekularésznek és metabolitjainak a vizelettel ürülő mennyisége a bevett mennyiségnek legalább 90%-a, a DIP és metabolitjainak vizelettel ürülő mennyisége a bevett adagnak legalább 76%-a volt. A vizelettel ürülő mennyiségek alapján meghatározott „plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC)” a DIP esetében legalább 88%, a PAcBA esetében legalább 77% volt.
Gyógyszerészeti jellemzők - LISAC 50 MG/ML
Szacharóz
Metil-parahidroxibenzoát (E218)
Propil-parahidroxibenzoát (E216)
Nátrium-hidroxid (a pH beállítására, E524)
Citromsav (a pH beállítására, E330)
Tisztított víz
Legfeljebb 25°C-on tárolandó. Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!
A gyógyszer első felbontás utáni tárolására vonatkozó előírások:
Az első felnyitás után 6hónapig legfeljebb 25°C-on tárolható. Hűtőszekrényben nem tárolható! Nem fagyasztható!
A LISAC 150ml szirupot tartalmazó, fehér HDPE kupakkal, fehér HDPE garanciazárral és átlátszó LDPE tömítőbetéttel lezárt, III. hidrolitikai osztályba sorolt barna üvegben kerül fogalomba. A csomagoláshoz az adagolást megkönnyítő (0,5ml-től 5,0ml-ig terjedő) skálával rendelkező adagolófecskendő is tartozik. A fecskendőtest alacsony sűrűségű polietilénből (LDPE), a tolórúd polisztirolból készült. Egy üveg betegtájékoztatóval együtt, dobozban.