LISOPRESS 10 MG TABLETTA

Hypertonia

Hypertonia kezelése.

Szívelégtelenség

Tüneteket okozó szívelégtelenség kezelése.

Acut myocardialis infarctus

A hemodinamikailag stabil betegek rövid távú (6 hetes) kezelése az acut myocardialis infarctust követő 24órán belül.

Diabetes mellitus veseszövődményének kezelése:

2-es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegek vesebetegségének kezelése, kezdődő nephropathia kezelése (lásd 5.1 pont).

Adagolás

A dózist egyénileg, a beteg klinikai jellemzői és vérnyomás válasza alapján kell beállítani (lásd4.4pont).

Hypertonia

A Lisopress alkalmazható monoterápiában és más típusú vérnyomáscsökkentőkkel kombinációban is. (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont)

Kezdő dózis

Hypertoniás betegeknél a szokásos javasolt kezdő dózis 10mg. Nagymértékben aktivált renin‑angiotenzin-aldoszteron rendszer esetén (különösen renovascularis hypertoniában, só- és/vagy volumenhiány esetén, cardialis decompensatióban vagy súlyos hypertoniában) a kezdő dózist követően túlzott mértékű vérnyomásesés jelentkezhet. Ilyen betegeknél 2,5‑5mg-os kezdő dózis javasolt, orvosi felügyelet mellett. Alacsonyabb kezdő dózisra van szükség károsodott veseműködés esetén (lásd lent 1. táblázat).

A 2,5mg-os dózis az 5mg-os Lisopress tabletta felezésével biztosítható.

Fenntartó dózis

A szokásos hatékony fenntartó dózis 20mg naponta egyszer. Általánosságban, ha a kívánt terápiás hatás nem alakul ki egy bizonyos dózissal 2-4hét alatt, a dózist tovább lehet emelni. A hosszú távú, kontrollos klinikai vizsgálatokban a maximális alkalmazott dózis 80mg/nap volt.

Diuretikummal kezelt betegek

A Lisopress-kezelés kezdetét követően szimptómás hypotonia jelentkezhet. Ennek valószínűsége az egyidejűleg vízhajtóval kezelt betegeknél nagyobb. Ezért óvatosság szükséges, mivel ezek a betegek volumen- és/vagy sóhiányosak lehetnek. Ha lehetséges, a vízhajtó adását a Lisopress-kezelés elkezdése előtt 2-3 nappal le kell állítani. Azoknál a hypertoniás betegeknél, akiknél a vízhajtót nem lehet leállítani, a Lisopress-kezelést 5mg-os dózissal kell elkezdeni. Monitorozni kell a vesefunkciót és a szérum káliumszintet. A Lisopress ezt követő adagolását a vérnyomásválasz alapján kell módosítani. Ha szükséges, a vízhajtó-kezelést újra lehet indítani (lásd 4.4 és 4.5 pont).

Dózismódosítás vesekárosodásban

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél az adagolást a kreatinin-clearance alapján, az 1. táblázatban leírtak szerint kell meghatározni.

1. táblázat Dózismódosítás vesekárosodásban

* A dózist és/vagy az adagolás gyakoriságát a vérnyomásválasztól függően kell módosítani.

A 2,5mg-os dózis az 5mg-os Lisopress tabletta felezésével biztosítható.

A dózist fokozatosan lehet emelni, amíg a vérnyomás a normál tartományba kerül, illetve a maximális napi 40mg dózisig.

Alkalmazása 6‑16 éves, hypertoniás gyermekeknél és serdülőknél

A javasolt kezdő adag 2,5mg naponta egyszer 20‑<50kg testtömegű betegek számára és 5mg naponta egyszer a ≥50kg testsúlyú betegek számára. Az adagot egyénileg kell meghatározni; 20‑<50kg testtömegű gyermekek és serdülők esetén a maximális napi dózis 20mg, ≥50kg testtömegű betegek esetében a maximális napi dózis 40mg. A 0,61mg/ttkg (illetve a 40mg) feletti dózisokat nem vizsgálták gyermekek és serdülők esetében (lásd5.1pont).

Csökkent veseműködésű gyermekek és serdülők esetében alacsonyabb kezdő adag vagy hosszabb adagolási intervallum megfontolandó.

A 2,5mg-os dózis az 5mg-os Lisopress tabletta felezésével biztosítható.

Szívelégtelenség

Tüneteket okozó szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a Lisopress adjuváns kezelésként alkalmazható a diuretikumok – illetve, ha szükséges – digitálisz glikozidok vagy béta-blokkolók mellett (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont). A Lisopress napi egyszeri 2,5mg-os dózisban kezdhető el, amit orvosi felügyelet mellett kell adni a vérnyomásra kifejtett kezdeti hatás meghatározása érdekében. ALisopress dózisát:

• legfeljebb 10mg-os lépésekben,

• legalább 2hetes időközönként kell emelni,

• a beteg által tolerált legnagyobb, de maximum napi 35mg-os dózisig.

A dózist a betegek egyéni klinikai válasza alapján kell módosítani.

Azoknál a betegeknél, akiknél nagyobb a tüneteket okozó hypotonia veszélye, pl. hyponatraemiával kísért vagy anélkül jelentkező sóhiány esetén, hypovolaemiás vagy erőteljes diuretikus kezelést kapó betegeknél, ezeket az állapotokat lehetőség szerint korrigálni kell a Lisopress-kezelés előtt. Monitorozni kell a vesefunkciót és a szérum káliumszintet (lásd 4.4pont).

A 2,5mg-os dózis az 5mg-os Lisopress tabletta felezésével biztosítható.

Acut myocardialis infarctus

A betegeknek, amennyiben lehetséges, kapniuk kell a javasolt standard kezeléseket, mint trombolitikum, acetilszalicilsav és béta-blokkoló. Az intravénás vagy transzdermális nitroglicerin adható együtt a Lisopress-szel. (lásd 4.3, 4.4, 4.5 és 5.1 pont)

Kezdődózis (az infarctust követő első 3nap)

A Lisopress-kezelés a tünetek jelentkezését követő 24órán belül elkezdhető. A kezelés nem kezdhető el, ha a szisztolés vérnyomás 100Hgmm-nél alacsonyabb. A Lisopress első dózisa 5mg szájon át, amit 24óra múlva 5mg, 48óra múlva 10mg, majd ezt követően naponta egyszer 10mg követ. Azoknak a betegeknek, akiknek a szisztolés vérnyomása alacsony (120Hgmm vagy alacsonyabb) a kezelés kezdetekor vagy az infarctust követő első 3napban, alacsonyabb – 2,5mg-os – dózist kell adni szájon át (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <80ml/perc) a Lisopress kezdő dózisát a beteg kreatinin‑clearanc-e alapján kell meghatározni (lásd 1. táblázat).

A 2,5mg-os dózis az 5mg-os Lisopress tabletta felezésével biztosítható.

Fenntartó dózis

A fenntartó dózis 10mg naponta egyszer. Hypotonia (100Hgmm vagy annál alacsonyabb szisztolés vérnyomás) jelentkezése esetén 5mg-os napi fenntartó dózis adható, ami szükség esetén 2,5mg-ra csökkenthető átmenetileg. Tartósan fennálló hypotonia esetén (szisztolés vérnyomás 90Hgmm vagy kevesebb, több mint 1órán át) a Lisopress-t le kell állítani.

A kezelést 6hétig kell folytatni, majd ezt követően a beteg állapotát újra kell értékelni. Szívelégtelenség tüneteinek jelentkezése esetén a Lisopress-kezelést folytatni kell (lásd 4.2pont).

A diabetes mellitus veseszövődményeinek kezelése

2-es típusú diabetesben szenvedő hypertoniás betegek kezelésére, kezdődő nephropathia esetén a dózis 10mg Lisopress naponta egyszer, ami szükség esetén napi egyszer 20mg‑ra emelhető, hogy az ülve mért diasztolés vérnyomás 90Hgmm alatt legyen.

Vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <80ml/perc) a Lisopress kezdő dózisát a beteg kreatinin‑clearance alapján kell meghatározni (lásd 1. táblázat).

Gyermekek és serdülők

A lizinopril biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre a 6éves kor feletti hypertoniás gyermekek és serdülők esetében, de egyéb terápiás javallatban nem áll rendelkezésre tapasztalat (lásd 5.1pont). A lizinopril alkalmazása gyermekek és serdülők esetében a hypertonián kívül más indikációban nem ajánlott.

A lizinopril adása nem javasolt 6éves kor alatti gyermekeknek, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő gyermekeknek (glomerulus filtrációs ráta <30ml/perc/1,73m²) (lásd 5.2pont).

Idősek

A klinikai vizsgálatokban nem észleltek az életkorral összefüggő változást a gyógyszer hatásossági vagy biztonságossági profiljában. Ha azonban az előrehaladott életkor miatt a vesefunkció csökkent, az 1. táblázatban található irányelvek alapján kell meghatározni a Lisopress kezdő dózisát. Ezt követően a dózist a vérnyomásváltozás alapján kell módosítani.

Vesetranszplantált betegek

Nincs tapasztalat a Lisopress közelmúltban vesetranszplantáción átesett betegeknek történő adására vonatkozóan. Ezért a Lisopress-kezelés ezeknél a betegeknél nem javasolt.

Az alkalmazás módja

A Lisopress-t szájon át, naponta egyszer kell adni. A többi, naponta egyszer adandó gyógyszerhez hasonlóan a Lisopress-t is minden nap megközelítőleg ugyanabban az időpontban kell bevenni. A Lisopress tabletta felszívódását az étkezés nem befolyásolja.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy más angiotenzin‑konvertáló enzim (ACE)-inhibitorral szembeni túlérzékenység.

• Korábbi ACE‑inhibitor-kezeléssel kapcsolatban előfordult angiooedema a kórtörténetben.

• Öröklött vagy idiopathiás angiooedema.

• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).

• A Lisopress egyidejű alkalmazása aliszkiréntartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR <60ml/perc/1,73m²) (lásd 4.5 és 5.1 pont).

• Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A Lisopress-kezelést legkorábban 36órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd még 4.4. és 4.5 pont).

Tüneteket okozó hypotonia

Tüneteket okozó hypotonia ritkán észlelhető a szövődménymentes hypertoniás betegeknél. A lizinoprilt kapó hypertoniás betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő hypotonia volumenhiány, pl. vízhajtó kezelés, diétás sómegszorítás, dialízis, hasmenés vagy hányás, illetve súlyos reninfüggő hypertonia esetén (lásd 4.5 és 4.8pontok). Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél kísérő veseelégtelenséggel vagy anélkül is megfigyeltek tüneteket okozó hypotoniát. Ez legnagyobb valószínűséggel súlyosabb fokú szívelégtelenségben fordul elő, amit a nagy dózisú kacsdiuretikum alkalmazása, a hyponatraemia vagy a funkcionális vesekárosodás jelez. A tüneteket okozó hypotonia szempontjából veszélyeztetett betegeknél a kezelés elkezdését és a dózismódosítást szorosan kell monitorozni. Hasonló megfontolások vonatkoznak az ischaemiás szívbetegségben vagy cerebrovascularis betegségben szenvedőkre is, akiknél a túlzott mértékű vérnyomáscsökkenés myocardialis infarctust vagy cerebrovascularis történést okozhat.

Hypotonia esetén a beteget hanyatt kell fektetni, és szükség esetén intravénás infúzióban fiziológiás sóoldatot kell adni. Az átmeneti hipotenzív válasz nem jelenti a további adagolás ellenjavallatát, ami általában probléma nélkül adagolható tovább, miután volumenpótlásra a vérnyomás rendeződött.

Normál vagy alacsony vérnyomású, szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a lizinopril alkalmazása esetén a vérnyomás tovább csökkenhet. Erre a hatásra számítani kell, és emiatt nem kell leállítani a kezelést. Ha a hypotonia tüneteket okoz, szükség lehet a Lisopress dózisának csökkentésére vagy a kezelés leállítására.

Hypotonia acut myocardialis infarctusban

A lizinopril-kezelés nem kezdhető el acut myocardialis infarctusban azoknál a betegeknél, akiknél a vazodilatátor-kezelés után fennáll a további súlyos hemodinamikai romlás veszélye. Ilyen betegek azok, akiknek a szisztolés vérnyomása 100Hgmm vagy kevesebb, illetve akik cardiogen shockban szenvednek. Az infarctust követő első 3napban a dózist csökkenteni kell, ha a szisztolés vérnyomás 120Hgmm vagy kevesebb. A fenntartó dózist 5mg-ra vagy átmenetileg 2,5mg-ra kell csökkenteni, ha a szisztolés vérnyomás 100Hgmm vagy kevesebb. Ha a hypotonia tartósan fennáll (a szisztolés vérnyomás 90Hgmm vagy kevesebb több mint 1órán át), a lizinopril-kezelést le kell állítani.

Aorta- és mitrális billentyű-stenosis/hypertrophias cardiomyopathia

A többi ACE-inhibitorhoz hasonlóan a lizinoprilt elővigyázatosan kell adni mitrális billentyű‑stenosisban és a bal kamrai kiáramlási obstrukció, pl. aortastenosis vagy hypertrophias cardiomyopathia esetén.

Károsodott veseműködés

Károsodott veseműködés esetén (kreatinin-clearance <80ml/perc) a lizinopril kezdeti adagolását a beteg kreatinin-clearance-e (lásd 1. táblázat a 4.2pontban), ezt követően pedig a beteg kezelésre adott válasza alapján kell beállítani. A kálium- és kreatininszint rutinszerű monitorozása ezen betegek szokásos orvosi kezelésének részét képezi.

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az ACE‑inhibitor-kezelés elkezdését követően jelentkező hypotonia tovább ronthatja a veseműködést. Ilyen helyzetben jelentették acut veseelégtelenség jelentkezését, ami általában reverzibilis volt.

Bilateralis arteria renalis stenosisban vagy a szoliter vese artéria renalisának stenosisában szenvedő, angiotenzin‑konvertáló enziminhibitorral kezelt egyes betegeknél a vér urea- és a szérum kreatininszintjének emelkedését észlelték, ami a kezelés leállítása után általában rendeződött. Ez különösen veseelégtelenségben szenvedő betegeknél valószínű. Renovascularis hypertonia egyidejű jelenléte esetén fokozott a súlyos hypotonia és a veseelégtelenség veszélye. Ezeknél a betegeknél a kezelést szoros orvosi felügyelet mellett, alacsony kezdődózissal kell elkezdeni és a dózist óvatosan kell titrálni. Mivel a diuretikus kezelés a fentieket súlyosbíthatja, a lizinopril-kezelés első heteiben a diuretikus kezelést le kell állítani és a vesefunkciót monitorozni kell.

Egyes hypertoniás betegeknél a renovascularis betegség fennállásának jele nélkül is észlelték a vér urea- és szérum kreatininszint általában kismértékű és átmeneti emelkedését, különösen, ha a lizinoprilt diuretikummal együtt adták. Ez nagyobb valószínűséggel fordul elő előzetesen már fennálló vesekárosodás esetén. Szükség lehet a dózis csökkentésére és/vagy a diuretikum és/vagy a lizinopril adásának leállítására.

Acut myocardialis infarctusban a lizinopril-kezelés nem kezdhető el azoknál a betegeknél, akiknél a kóros veseműködés nyilvánvaló, amit a 177mikromol/l feletti szérum kreatininszint és/vagy az 500mg-ot meghaladó 24órás fehérjeürítés jelez. Ha a vesekárosodás a lizinopril-kezelés alatt alakul ki (szérum kreatininkoncentráció meghaladja a 265mikromol/l-t vagy a kezelés előtti érték kétszeresét), az orvosnak mérlegelnie kell a lizinopril-kezelés leállítását.

Túlérzékenység/angiooedema

Ritkán az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a gége és/vagy a garat angiooedemáját jelentették angiotenzin-konvertáló enziminhibitorral, köztük lizinoprillal, kezelt betegeknél. Ez a kezelés folyamán bármikor előfordulhat. Ilyen esetben a lizinoprilt le kell állítani, és megfelelő kezelést és monitorozást kell kezdeni, és a beteg csak a tünetek teljes megszűnését követően bocsátható el. Még azokban az esetekben is tartós megfigyelésre lehet szükség, ahol a nyelvet érintő duzzadás nem okoz légzési elégtelenséget, mivel az antihisztamin- és kortikoszteroid-kezelés hatása kevésnek bizonyulhat.

Nagyon ritkán halálos kimenetelű eseteket jelentettek a gége és a nyelv ödémáját okozó angiooedema miatt. Azoknál a betegeknél, akiknél a nyelv, a hangrés vagy a gége érintett, nagy valószínűséggel légúti elzáródás alakul ki, különösen, ha az anamnézisben a légutakat érintő műtét szerepel. Ilyen esetben azonnal sürgősségi kezelést kell kezdeni. Ide tartozik az adrenalin adása és/vagy az átjárható légút biztosítása. A beteget szoros orvosi felügyelet alatt kell tartani a tünetek teljes és tartós megszűnéséig.

Az angiotenzin-konvertáló enziminhibitorok nagyobb gyakorisággal okoznak angiooedemát feketebőrű betegeknél, mint a nem-feketebőrűeknél.

Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében nem ACE‑inhibitorral kapcsolatos angiooedema szerepel, fokozott lehet az angiooedema kialakulásának kockázata az ACE‑inhibitor adása alatt (lásd4.3pont).

Az ACE-gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt. A szakubitril/valzartán-kezelést legkorábban 36órával a lizinopril utolsó adagját követően szabad elkezdeni. A lizinopril-kezelést legkorábban 36órával a szakubitril/valzartán utolsó adagját követően szabad elkezdeni (lásd 4.3. és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. szirolimusz, everolimusz, temszirolimusz) és vildagliptinnel történő egyidejű alkalmazása az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (pl. a légutak vagy a nyelv duzzanata, légzéskárosodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). A racekadotril-, mTOR-gátló- és vildagliptin-kezelés megkezdésekor elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már ACE-gátló-kezelésben részesülnek.

Anaphylactoid reakciók hemodializált betegeknél

Anaphylactoid reakció jelentkezését észlelték high-flux membránokkal (pl. AN69) dializált, egyidejűleg ACE‑inhibitorral kezelt betegeknél. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell más típusú dializáló membrán használatát vagy másfajta vérnyomáscsökkentő alkalmazását.

Anaphylactoid reakció alacsony denzitású lipoprotein (LDL)-aferezis alatt

ACE‑inhibitort kapó betegeknél ritkán életveszélyes anaphylactoid reakció jelentkezését észlelték dextrán-szulfáttal végzett alacsony denzitású lipoprotein (LDL)-aferezis során. Ez a reakció elkerülhető volt, ha az egyes aferezisek előtt az ACE‑inhibitor adását átmenetileg leállították.

Deszenzibilizáció

ACE‑inhibitort kapó betegeknél a (pl. Hymenoptera venommal végzett) deszenzibilizáló-kezelés alatt tartós anaphylactoid reakciók jelentkeztek. Ezeknél a betegeknél el lehetett kerülni ezeket a reakciókat, ha az ACE‑inhibitort átmenetileg leállították, de ismételten jelentkeztek, ha a gyógyszerkészítményt véletlenül újra adták.

Májkárosodás

Nagyon ritkán az ACE‑inhibitorokkal kapcsolatban egy cholestaticus sárgasággal kezdődő szindrómát észleltek, amely fulmináns necrosishoz és (néha) halálhoz vezethet. Ennek a szindrómának a mechanizmusa nem tisztázott. Azoknál a lizinoprilt kapó betegeknél, akiknél sárgaság alakul ki vagy a májenzimértékek jelentősen emelkednek, a lizinopril adását le kell állítani, és megfelelő orvosi utánkövetésre van szükség.

Neutropenia/Agranulocytosis

Neutropenia/agranulocytosis, thrombocytopaenia és anaemia jelentkezését észlelték ACE‑inhibitorokat szedő betegeknél. Normál veseműködésű és egyéb komplikáló tényezőtől mentes betegeknél ritkán jelentkezik neutropenia. A neutropenia és az agranulocytosis az ACE‑inhibitor leállítását követően megszűnik. A lizinoprilt csak rendkívül óvatosan szabad alkalmazni kollagén‑érbetegségben szenvedő, immunszuppresszáns kezelést kapó, allopurinollal vagy prokainamiddal kezelt betegeknél, illetve ezen komplikáló tényezők kombinációja esetén, különösen fennálló vesekárosodás esetén. Néhány ilyen betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek egyes esetekben nem reagáltak az intenzív antibiotikus kezelésre. Ha a lizinoprilt ilyen betegeknek adják, rendszeresen javasolt ellenőrizni a fehérvérsejtszámot, és figyelmeztetni kell a betegeket, hogy jelezzék, ha bármilyen fertőzésre utaló tünetet észlelnek.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)

Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy az aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és a beszűkült veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenséget is) kockázatát, ezért a RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, az csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.

Az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.

Etnikai különbségek

Az angiotenzin‑konvertáló enziminhibitorok nagyobb incidenciával okoznak angiooedemát feketebőrű betegeknél, mint a nem-feketebőrűeknél.

A többi ACE‑inhibitorhoz hasonlóan a lizinopril is kevésbé hatékonyan csökkenti a vérnyomást feketebőrű betegeknél a nem-feketebőrűekhez képest, valószínűleg a feketebőrű hypertoniás betegek közötti alacsony reninszint nagyobb prevalenciája miatt.

Köhögés

ACE‑inhibitorok alkalmazása során köhögés jelentkezését észlelték. A köhögés jellemzően nem produktív, tartósan fenn áll, és a kezelés leállítása után megszűnik. Az ACE‑inhibitorok által kiváltott köhögés lehetőségét a köhögés differenciáldiagnózisa során figyelembe kell venni.

Műtét/anesztézia

Jelentős műtéti beavatkozás vagy vérnyomáscsökkenést okozó szerekkel végzett anesztézia során a lizinopril tabletta gátolhatja a kompenzatorikus reninfelszabadulás által kiváltott angiotenzinII‑képződést.

Ha hypotonia jelentkezik, és annak hátterében ezt a mechanizmust feltételezik, az állapot volumenpótlással rendezhető.

Hyperkalaemia

Az ACE-gátlók hyperkalaemiát okozhatnak, mivel gátolják az aldoszteron felszabadulását. Ez a hatás az ép vesefunkciójú betegeknél általában nem jelentős. Hyperkalaemia azonban kialakulhat károsodott vesefunkciójú betegeknél, diabeteseseknél, és/vagy káliumpótlókat (beleértve a sópótlókat), káliummegtakarító vízhajtót (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), illetve egyéb, a szérum káliumszintet emelő gyógyszert (pl. heparin, trimetoprim vagy trimetoprim/szulfametoxazol kombináció, másnéven ko-trimoxazol), és különösen aldoszteron-antagonistákat vagy angiotenzin receptor-blokkolókat szedő betegek esetén. Az ACE-gátló-kezelésben részesülő betegeknél a káliummegtakarító diuretikumok és az angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása esetén elővigyázatossággal kell eljárni. A fent említett gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén a szérum káliumszint és a vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.5pont).

Diabeteses betegek

Orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kezelt cukorbetegeknél a vércukorszintet gondosan kell monitorozni az ACE‑inhibitor-kezelés első hónapja alatt (lásd 4.5pont).

Lítium

A lítium és lizinopril együttes alkalmazása általában nem javasolt (lásd 4.5pont).

Terhesség

ACE-gátlóval történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ACE‑gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni. (lásd 4.3 és 4.6pont).

Egyéb vérnyomáscsökkentő szerek

A lizinopril vérnyomáscsökkentő hatását a vele egyidejűleg adott egyéb vérnyomáscsökkentő szerek (pl.glicerin-trinitrát és egyéb nitrátok, illetve egyéb vazodilatátorok) fokozhatják.

A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII‑receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és beszűkült veseműködést (beleértve az akut veseelégtelenséget is), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1 pont).

Gyógyszerek, melyek növelhetik az angiooedema előfordulásának kockázatát

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása szakubitril/valzartán-nal ellenjavallt az angiooedema kialakulásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.3. és 4.4 pont).

Az ACE-gátlók egyidejű alkalmazása mTOR (mammalian target of rapamycin) gátlókkal (pl. temszirolimusz, szirolimusz, everolimusz) vagy neutrális endopeptidáz (NEP) gátlókkal (pl. racekadotril) vagy szöveti plazminogén aktivátorokkal vagy vildaliptinnel az angiooedema kialakulásának fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.4 pont).

Diuretikumok

Ha vízhajtóval egészítik ki a lizinoprilt kapó beteg kezelését, a vérnyomáscsökkentő hatás általában additív.

A diuretikumot kapó betegeknél és különösen azoknál, akiknél a vízhajtó kezelést a közelmúltban kezdték, a lizinopril hozzáadása a kezeléshez túlzott mértékű vérnyomáscsökkenést okozhat.

A tüneteket okozó hypotonia lehetősége a minimálisra csökkenthető, ha a diuretikum adását leállítják a lizinopril-kezelés elkezdése előtt (lásd 4.4 és 4.2pont).

Káliumpótlók, káliummegtakarító vízhajtók vagy káliumtartalmú sópótlók és egyéb gyógyszerek, melyek növelhetik a szérum káliumszintet

Bár a szérum káliumszintje általában a normál tartományon belül marad, egyes lizinoprillel kezelt betegeknél hyperkalaemia fordulhat elő. A káliummegtakarító diuretikumok (pl. spironolakton, triamteren vagy amilorid), a káliumpótlók vagy káliumtartalmú sópótlók a szérum káliumszintjének jelentős növekedését válthatják ki. Elővigyázatosság szükséges a lizinopril egyéb, a szérum káliumszintet növelő készítményekkel történő együttes alkalmazásakor is, így például a trimetoprimmel és ko-trimoxazollal (trimetoprim/szulfametoxazol) történő együttes alkalmazáskor, ugyanis ismert, hogy a trimetoprim káliummegtakarító diuretikumhoz, például az amiloridhoz hasonló hatást fejt ki. Ezért a lizinopril együttes adása az említett gyógyszerekkel nem ajánlatos. Amennyiben az együttadás indokolt, megfelelő óvatossággal és a szérum káliumszint gyakori monitorozása mellett kell ezeket alkalmazni.

Ciklosporin

Az ACE-gátlók ciklosporinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

Heparin

Az ACE-gátlók heparinnal történő egyidejű alkalmazásakor hyperkalaemia fordulhat elő. Javasolt a szérum káliumszint monitorozása.

Ha a lizinoprilt káliumürítő diuretikummal adják együtt, a diuretikum-indukálta hypokalaemia javulhat.

Lítium

Lítium és ACE-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén a szérum lítiumkoncentrációk reverzibilis emelkedését és toxikus hatásokat észleltek. A tiazid diuretikumok egyidejű adása fokozhatja a lítiumtoxicitás kockázatát és felerősítheti az ACE-inhibitorok miatt már fokozott lítiumtoxicitást.

A lizinopril alkalmazása lítiummal nem javasolt, de ha a kombináció feltétlenül szükséges, a szérum lítiumszintet gondosan kell monitorozni (lásd 4.4pont).

Nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID-ok), beleértve az acetilszalicilsavat is ≥3g/nap dózisban

ACE-inhibitorok és nem-szteroid gyulladásgátlók (azaz acetilszalicilsav gyulladásgátló adagolási rendben, COX-2-gátlók és nemszelektív NSAID-készítmények) egyidejű alkalmazása során előfordulhat a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése. Az ACE-inhibitorok és NSAID-ok egyidejű alkalmazása ezen kívül fokozhatja a vesefunkció romlásának (beleértve az akut veseelégtelenséget is) és a szérum káliumszint emelkedésének kockázatát, különösen előzetesen fennálló rossz veseműködésű betegeknél. Ezek a hatások általában reverzibilisek. A kombináció alkalmazása óvatosságot igényel, különösen idős betegeknél. Ennek megfelelően a kezelés elején, majd a kezelés során időszakosan, javasolt a vesefunkció monitorozása, valamint a beteg megfelelő hidrálása.

Arany

Arany injekció (pl. nátrium-aurotiomalát) alkalmazása után nitritoid reakciók (vazodilatációs tünetek, kimelegedés, hányinger, szédülés, és hypotonia, ami nagyon súlyos is lehet) előfordulását gyakrabban jelentették ACE-gátlókkal egyidejűleg kezelt betegeknél.

Triciklusos antidepresszánsok/antipszichotikumok/anesztetikumok

Bizonyos anesztetikumok, triciklikus antidepresszánsok és antipszichotikumok együttadása ACE‑inhibitorokkal tovább csökkentheti a vérnyomást (lásd 4.4pont).

Szimpatomimetikumok

A szimpatomimetikumok csökkenthetik az ACE-inhibitorok vérnyomáscsökkentő hatását.

Antidiabetikumok

Az epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ACE-inhibitorok és az antidiabetikumok (inzulinok, orális antidiabetikumok) együttadása fokozhatja a vércukorszint-csökkentő hatást, és ez hypoglykaemia veszélyével jár. Ez a jelenség gyakoribbnak tűnik a kombinált kezelés első heteiben, valamint károsodott veseműködésű betegeknél.

Acetilszalicilsav, trombolitikumok, béta-blokkolók, nitrátok

A Lisopress alkalmazható egyidejűleg acetilszalicilsavval (kardiológiai dózisban), trombolitikumokkal, béta-blokkolókkal és/vagy nitrátokkal.

Terhesség

Az ACE-gátlók első trimeszterben történő szedését követő teratogén kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem egyértelmű, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Hacsak az ACE-gátlóval történő folyamatos kezelés nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket más, olyan antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek biztonságossága terhességben alátámasztott. Az ACE-gátló szedését azonnal abba kell hagyni, amennyiben terhességet állapítottak meg. Szükség esetén más, megfelelő kezelésre kell átállni.

Ismert, hogy ACE-gátlók második és harmadik trimeszterben történő szedése emberben magzatkárosodást (csökkent veseműködés, oligohydramnion, a koponya csontosodásának visszamaradása) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okozhat (lásd5.3pont). Amennyiben az ACE-gátló szedése a terhesség második, illetve harmadik trimeszterében történt, javasolt a vese és a koponya ultrahangos ellenőrzése.

ACE-gátlót szedő anyák csecsemőit fokozottan kell vizsgálni hypotonia esetleges kialakulása szempontjából. (lásd 4.3, 4.4pontot).

Szoptatás

Mivel nem áll rendelkezésre adat a lizinopril szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a készítményt nem javasolt adni szoptatás alatt, hanem szoptatás alatt ajánlott átállni olyan készítményre, melynek biztonságossági profilja jobban alátámasztott, különösen újszülöttek és koraszülöttek esetén.

Gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy esetenként szédülés vagy fáradtság jelentkezhet.

A következő mellékhatásokat a lizinopril-kezelés és más ACE-inhibitorok adása során a következő gyakoriságokkal észlelték:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

Ritka (≥1/10000 - <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000),

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg a gyakoriság).

Szervrendszerek és gyakoriságuk szerint csoportosítva a következő mellékhatások fordulnak elő:

* Jelentettek egy tünetegyüttest, amelyben a következők közül egy vagy több jelentkezhet: láz, vasculitis, myalgia, arthralgia/arthritis, antinukleáris antitest-pozitivitás (ANA), emelkedett vörösvértest-süllyedés (We), eosinophilia és leukocytosis, bőrkiütés, fényérzékenység vagy más bőrgyógyászati manifesztáció.

Gyermekek és serdülők

Klinikai vizsgálatokból származó biztonságossági adatok azt mutatják, hogy a lizinoprilt általában jól tolerálják a hypertoniás gyermekek és serdülők, és a lizinopril biztonságossága ebben a korcsoportban hasonló, mint a felnőtteknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Kevés adat áll rendelkezésre a lizinopril-túladagolásról. ACE-gátlók túladagolásakor a következő tüneteket figyelték meg: hypotonia, keringési shock, elektrolitzavarok, veseelégtelenség, hyperventilatio, tachycardia, palpitatio, bradycardia, szédülés, idegesség, köhögés.

A túladagolás javasolt terápiája fiziológiás konyhasó- és volumenpótlás. Hypotonia jelentkezése esetén a beteget Trendelenburg helyzetbe kell fektetni. Ha hozzáférhető, angiotenzinII infúziós kezelést és/vagy intravénás katekolaminok adását is mérlegelni kell. Ha a bevétel a közelmúltban történt, a lizinopril eliminációját elősegítő módszereket kell alkalmazni (pl. hánytatás, gyomormosás, adszorbens és nátrium‑szulfát adása). A lizinopril a keringésből hemodialízissel eltávolítható (lásd4.4pont). Terápiarezisztens bradycardia esetén pacemaker-kezelés szükséges. A vitális paramétereket, a szérum elektrolitértékeket és a kreatininkoncentrációt gyakran kell ellenőrizni.