LOPEDIUM 2 MG KEMÉNY KAPSZULA

Felnőtteknek, serdülőknek és 6év feletti gyermekeknek:

Különböző eredetű akut és krónikus diarrhoea tüneti kezelése.

Felnőtteknek:

Ileostomia utáni állapotban alkalmazható a székletek számának és volumenének csökkentésére és konzisztenciájuk javítására/a széklet keménységének fokozására.

18 év feletti felnőtteknél orvos által korábban diagnosztizált irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelésre.

Adagolás

Az adagolás a beteg korától és az eset súlyosságától függ.

Felnőtteknek és 6évesnél idősebb gyermekeknek és serdülőknek

Akut hasmenés

A kezdő adag felnőtteknek 2kapszula (4mg), gyermekeknek/serdülőknek pedig 1kapszula (2mg). Ezt követően 1kapszula (2mg) adása javasolt minden laza széklet után.

Krónikus hasmenés

A kezdő adag felnőtteknek 2kapszula (4mg), gyermekeknek/serdülőknek pedig 1kapszula (2mg). Ezt a kezdő adagot addig kell emelni, amíg a beteg naponta 1-2 alkalommal szilárd székletet nem ürít, ami általában napi 1-6kapszulával (2-12mg), mint fenntartó adaggal, érhető el.

Felnőttek számára a maximális adag akut és krónikus hasmenés esetén naponta 8kapszula (16mg), gyermekek/serdülők esetében pedig a testtömegtől függ (3kapszula/20ttkg), de nem haladhatja meg a napi 8kapszulát.

18 év feletti felnőtteknél irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelése:

A kezdő adag 2kapszula (4mg), ezt követően 1kapszula (2mg) minden laza széklet után, vagy ahogy az orvos javasolta korábban. A maximális napi adag nem haladhatja meg a napi 6kapszulát (12mg).

12 éves kor alatti gyermekek

A 12 év alatti gyermekeknél történő alkalmazásról korlátozott adat áll rendelkezésre (lásd 4.8 pont).

6éves kor alatti gyermekek

A Lopedium 2mg kemény kapszula 6évesnél fiatalabb gyermekeknél nem alkalmazható (lásd 4.3pont).

Idősek

Időskorú betegek esetén dózismódosítás nem szükséges.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

Vesekárosodásban szenvedő betegek számára dózismódosítás nem szükséges.

Májkárosodásban szenvedő betegek

Bár májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamidot ezeknél a betegeknél fokozott óvatossággal kell alkalmazni a csökkent „first pass” metabolizmus miatt (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A kapszulát egészben kell lenyelni. A kapszula bevehető a nap bármely szakában, étkezéstől függetlenül kevés folyadékkal.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• 6évesnél fiatalabb gyermeknek a loperamid-hidroklorid hatóanyag egyáltalán nem adható.

• A loperamid-hidroklorid nem lehet első választandó szer az alábbi esetekben:

• magas lázzal, véres széklettel járó akut dysentheria;

• akut colitis ulcerosa;

• invazív kórokozó, beleértve Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta enterocolitis;

• széles spektrumú antibiotikum kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis.

• A Lopedium 2mg kemény kapszulát tilos alkalmazni obstipatio és minden olyan kórkép esetén, amikor a perisztaltika gátlása káros lehet (pl. ileus, subileus, megacolon és toxicus megacolon). A Lopedium 2mg kemény kapszula szedését azonnal abba kell hagyni, ha székrekedés, haspuffadás vagy ileus alakul ki.

Orvosi javallat nélkül kizárólag akut, hirtelen kialakuló hasmenés tüneteinek, beleértve a szelek okozta kellemetlen hasi panaszokat (úgynevezett hasi diszkomfortérzés), puffadás, görcsök kezelésére alkalmazható.

Krónikus, tartós hasmenés vagy bélműtétet követő állapot esetén a Lopedium kezelés csak orvosi vizsgálatot követően, orvosi javaslat alapján történhet

Loperamid-hidrokloriddal csak a hasmenés tüneti kezelése érhető el. Amennyiben a diarrhoea oka ismert, minden esetben oki terápiát kell alkalmazni.

Hasmenés kapcsán, különösen gyermekeknél, folyadék- és elektrolithiány fordulhat elő. Ilyen esetben a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás és a megfelelő diéta biztosítása a legfontosabb.

6évesnél fiatalabb gyermekeknek egyáltalán nem adható a loperamid-hidroklorid hatóanyag.

Fertőzéses eredetű diarrhoeaban nem pótolja az antibakteriális kezelést.

A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut diarrhoea‑ban 48órán belül nem következik be javulás, a kezelést abba kell hagynia, és orvoshoz kell fordulnia.

Amennyiben a beteg irritábilis bél szindrómában (IBS) jelentkező akut hasmenéses periódusok tüneti kezelésére alkalmazza ezt a gyógyszert, az alábbiakban részletezett további figyelmeztetések és óvintézkedések is vonatkozóak:

• A Lopedium kapszula csak abban az esetben alkalmazható irritábilis bél szindróma tüneteinek kezelésére, amennyiben az irritábilis bél szindrómát korábban már orvos diagnosztizálta.

• A 40 évesnél idősebb betegeknek a Lopedium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben az irritábilis bél szindróma tüneteit egy ideje már nem tapasztalták.

• A 40 évesnél idősebb betegeknek a Lopedium kapszula alkalmazása előtt konzultálniuk kell kezelőorvosukkal, amennyiben a jelenleg tapasztalt tünetek eltérnek a korábbi tünetegyüttestől.

• A betegnek konzultálnia kell kezelőorvosával, amennyiben súlyos székrekedést vagy testsúlycsökkenést tapasztal.

• Ha a beteg tünetei rosszabbodnak, új tüneteket tapasztal, a tünetegyüttes megváltozik, vagy ha 2hét után is jelentkeznek hasmenéses epizódok, a betegnek ismét kezelőorvosához kell fordulnia.

Azoknál az AIDS-es betegeknél, akik hasmenés miatt loperamid-hidrokloridot kapnak, a kezelést a haspuffadás legkisebb jelére abba kell hagyni. Egyedi esetekben a loperamid‑hidroklorid-kezelésben részesülő AIDS-es betegeknél jelentkező, vírusok és/vagy baktériumok által okozott fertőzéses colitis kapcsán toxicus megacolon előfordulását jelentették.

Bár májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamid-hidrokloridot ezeknél a betegeknél fokozott óvatossággal kell alkalmazni a „first pass” metabolizmus csökkenése miatt. Ezt a gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel náluk központi idegrendszeri mellékhatásokhoz vezető relatív túladagolás léphet fel. Ópiátfüggő egyéneknél a loperamiddal, mint ópiát-helyettesítővel történő visszaélés és nem megfelelő alkalmazás eseteit írták le (lásd 4.9 pont, Túladagolás).

A túladagolással kapcsolatosan cardialis eseményekről, köztük QT-szakasz, illetve a QRS-komplexum megnyúlásáról és torsadesdepointes-ről számoltak be. Egyes esetekben a kimenetel halálos volt (lásd 4.9 pont). A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára. A betegeknek nem szabad túllépniük a javasolt adagot és/vagy javasolt kezelési időtartamot.

A készítmény segédanyagként 127mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz, így ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Nem‑klinikai adatok szerint a loperamid egy P‑glikoprotein‑szubsztrát. A loperamid (16mg egyszeri adagban) és kinidin vagy ritonavir (mindkettő P‑glikoprotein‑szubsztrát) egyidejű adagolása a loperamid plazmaszintjének 2‑3-szoros emelkedéséhez vezetett. A javasolt (2‑16mg/nap) adagban alkalmazott loperamid és a P‑glikoprotein inhibitorok együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4mg egyszeri adag) és a CYP3A4 izoenzimet, valamint P‑glikoproteint is gátló itrakonazol együttes adása a loperamid plazmaszintjének 3-4‑szeres emelkedését eredményezte. Ugyanebben a vizsgálatban a CYP2C8 izoenzimet gátló gemfibrozil a loperamidszintet körülbelül kétszeresére emelte. Az itrakonazol és a gemfibrozil kombinációja a loperamid plazma csúcskoncentrációjának négyszeres emelkedéséhez, a teljes plazma-expozíció 13‑szoros emelkedéséhez vezetett. Ezek az emelkedések, a pszichomotoros tesztek (azaz a szubjektív álmosság és az ún. szám‑szimbólum behelyettesítés teszt [Digit Symbol Substitution Test]) alapján, nem jártak központi idegrendszeri hatásokkal.

A loperamid (16mg egyszeri adagban) és a CYP3A4 izoenzimet, valamint P‑glikoproteint gátló ketokonazol együttes adása a loperamid plazmaszintek ötszörös emelkedését okozta. Ez az emelkedés a pupillaméret‑mérés alapján nem járt fokozott farmakodinámiás hatásokkal.

A loperamid együttes adagolása oralis dezmopresszinnel, feltehetően a lassabb gastrointestinalis motilitás következtében, a dezmopresszin plazmaszintjének háromszoros emelkedését eredményezte.

Várhatóan a hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek fokozhatják a loperamid hatását, míg a gyomor-bélürülést fokozó gyógyszerek csökkenthetik a loperamid hatását.

Terhesség

Nincs arra utaló jel, hogy a loperamid teratogén hatást vagy magzati károsodást okozna, de ennek ellenére terhesség esetén, különösen az első trimeszterben történő alkalmazás előtt a terápiás előnyöket mérlegelni kell a lehetséges veszélyekkel szemben.

Terhesség alatt ennek a gyógyszernek a szedése nem javasolt.

Szoptatás

A loperamid kismértékben kiválasztódhat az anyatejbe, ezért alkalmazása szoptatás idején nem javasolt.

Terhesség vagy szoptatás esetén a kezelőorvossal konzultálni kell a készítmény alkalmazásával kapcsolatban.

A loperamiddal kezelt hasmenéses szindrómák során fáradtság, szédülés vagy álmosság fordulhat elő. Ennélfogva a Lopedium 2mg kemény kapszula alkalmazásakor a gépjárművezetés vagy a balesetveszélyes gépek kezelése csak fokozott óvatossággal javasolt.

Felnőttek és 12éves vagy annál idősebb serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31 kontrollált és nem‑kontrollált vizsgálatban összesen 3076 hasmenés miatt kezelt felnőtt és 12éves vagy annál idősebb serdülő bevonásával értékelték. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel, és 5 vizsgálatban 321 beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

Az akut hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a loperamiddal kapcsolatosan leggyakrabban (azaz legalább 1%-os incidenciával) jelentett mellékhatások a székrekedés (2,7%), a flatulentia (1,7%), a fejfájás (1,2%) és a hányinger (1,1%) voltak. A krónikus hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban (azaz legalább 1%-os incidenciával) jelentett mellékhatások a flatulentia (2,8%), a székrekedés (2,2%), a hányinger (1,2%) és a szédülés (1,2%) voltak.

Az alábbiakban a klinikai vizsgálatok (akut és/vagy krónikus hasmenésben egyaránt) során vagy a forgalomba hozatalt követő időszakban a loperamid-hidrokloriddal kapcsolatban jelentett mellékhatások vannak feltüntetve.

Az alábbi felsorolás azokat a mellékhatásokat foglalja össze, amelyeket a loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentettek a 31 kontrollált és nem‑kontrollált vizsgálat során, melyeket összesen 3076 hasmenés miatt kezelt felnőtt és 12éves és ennél idősebb serdülő bevonásával végeztek. Ezek közül 26 vizsgálatban 2755 beteget kezeltek akut hasmenéssel és 5 vizsgálatban 321beteget kezeltek krónikus hasmenéssel.

A gyakorisági kategóriákat az alábbiak szerint határozták meg:

Nagyon gyakori (≥1/10),

Gyakori (≥1/100 – <1/10),

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100),

Ritka ≥1/10000 – <1/1000),

Nagyon ritka (≤1/10000),

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg).

A loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban felnőtt, ill. 12 éves és annál idősebb serdülők bevonásával végzett klinikai vizsgálatok során jelentett mellékhatások gyakorisága

* Ezeket a tüneteket a forgalomba hozatal után jelentették. Mivel a forgalomba hozatal utáni jelentések nem tesznek különbséget a nemkívánatos gyógyszerhatások között a krónikus vagy akut indikáció tekintetében, illetve, hogy felnőttek vagy gyermekek kapták a gyógyszert, a gyakoriságokat az összes loperamid-hidrokloriddal végzett vizsgálat eredményeiből becsülték.

A loperamid-hidroklorid forgalomba hozatalát követően jelentett mellékhatások

Mivel a forgalomba hozatal utáni jelentések nem tesznek különbséget a loperamid-hidroklorid nemkívánatos gyógyszerhatásai között a krónikus vagy akut hasmenés indikáció tekintetében, illetve, hogy felnőttek vagy gyermekek kapták a gyógyszert, az alábbi mellékhatások az indikáció és betegpopuláció kombinált adatai alapján kerülnek felsorolásra.

Gyermekek

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607 olyan, 10napos és 13éves kor közötti gyermeken értékelték, akik az összesen 13 kontrollált vagy nem‑kontrollált, az akut hasmenés loperamid‑hidroklorid kezelésével kapcsolatos klinikai vizsgálat egyikében vettek részt. Általánosságban, ebben a betegpopulációban a mellékhatás‑profil hasonló volt ahhoz, amit a felnőtteknél, valamint a 12éves vagy annál idősebb serdülőknél a loperamid-hidrokloriddal végzett klinikai vizsgálatokban észleltek.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Azoknál a betegeknél, akik túladagolták a loperamidot (40 mg és 792 mg közötti adagokat jelentettek), cardialis eseményeket, köztük a QT- szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását, torsadesdepointes-t, egyéb súlyos ventricularis arrhythmiát, szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás kapcsán fény derülhet a fennálló Brugada-szindrómára.

A leszokás során elvonási szindróma eseteit figyelték meg olyan egyéneknél, akik a loperamid rendkívül nagy adagjaival visszaéltek, nem megfelelően alkalmazták, illetve szándékosan túladagolták.

Ezen kívül túladagolás esetén (beleértve a májműködési zavar miatt bekövetkező relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, somnolentia, miosis, fokozott izomtónus és légzésdepresszió), vizeletretenció és ileus fordulhatnak elő. A központi idegrendszeri hatásokra a gyermekek érzékenyebbek lehetnek, mint a felnőttek.

Kezelés

Túladagolás esetén a QT-intervallum EKG-val való monitorozásának megkezdése szükséges.

Ha túladagolás központi idegrendszeri tünetei lépnek fel, antidotumként naloxont lehet adni. Mivel a loperamid hatásának időtartama a naloxonéhoz képest hosszabb (1-3óra), a naloxon ismételt adására lehet szükség. Ezért a beteget legalább 48órán keresztül szorosan kell ellenőrizni annak érdekében, hogy a potenciális központi idegrendszeri depressziót észlelni lehessen.