MEFORAL 500 MG FILMTABLETTA

Prediabétesz kezelése felnőtteknél, akiknél nagy a kockázata a manifeszt 2-es típusú diabétesz mellitusz kialakulásának (pl. károsodott glükóztolerancia (IGT), emelkedett éhomi plazmaglükózszint (IFG) és az alábbiak bármelyike esetén: 60 év alatti életkor, BMI ≥30kg/m², a családban elsőfokú rokonoknál előforduló diabétesz, emelkedett trigliceridszintek, csökkent HDL-koleszterin-szint, magas vérnyomás, HbA1c ≥6,0%, terhességi diabétesz a kórelőzményben).

2-es típusú diabétesz mellitusz kezelése, különösen túlsúlyos betegeknél, a megfelelő vércukorszint fenntartása céljából.

• 2-es típusú diabétesz mellituszban szenvedő felnőttek esetében a metformin monoterápiában, illetve más orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinációban alkalmazható.

• 2-es típusú diabétesz mellituszban szenvedő 10 éves vagy idősebb gyermekek és serdülők esetében a metformin monoterápiában vagy inzulinnal kombinációban alkalmazható.

Túlsúlyos, 2-es típusú diabétesz mellituszban szenvedő felnőtt betegek esetében a diétás megszorítások eredménytelenségét követően, a metformin elsővonalbeli alkalmazása esetén a diabéteszes komplikációk előfordulásának csökkenését tapasztalták (lásd 5.1 pont).

A Meforal-kezelés sikerét elősegíti a diéta betartása és a testmozgás.

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápia és kombináció más orális antidiabetikumokkal

A szokásos kezdő dózis 500-850mg metformin-hidroklorid 2-3 alkalommal naponta, étkezés közben, vagy étkezés után bevéve.

10-15 nap elteltével a vércukorszintmérések alapján a dózis módosítható. A dózis lassú, fokozatos növelése javítja a gastrointestinalis toleranciát.

A javasolt maximális dózis összesen 3g metformin-hidroklorid naponta, 3 részletben bevéve.

Átállás más orális antidiabetikumról: a másik gyógyszer szedését abba kell hagyni, és a metformin‑hidroklorid szedését a fent ajánlott dózis alapján kell elkezdeni.

Kombináció inzulinnal

A metformin-hidroklorid és az inzulin alkalmazható együtt is, kombinációban, a jobb vércukorkontroll elérése érdekében. A metformin-hidrokloridból a szokásos kezdő dózist, 500-850mg-ot kell alkalmazni 2‑3 alkalommal naponta, míg inzulinból a vércukorszintmérések alapján meghatározott szükséges mennyiséget.

Idősek

Idősek esetén a vesekárosodás miatt a metformin-hidroklorid dózisát a vesefunkcióhoz kell igazítani. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges ebben az esetben (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Monoterápia és inzulinnal való kombinációs terápia

• A Meforal 500 és 850mg filmtabletta 10 éves vagy idősebb gyermekek és serdülők esetében alkalmazható.

• A szokásos kezdő dózis 500-850mg metformin-hidroklorid 1 alkalommal naponta, étkezés közben, vagy étkezés után bevéve.

10-15 nap elteltével a vércukorszint-mérések alapján a dózis módosítható. A dózis lassú, fokozatos növelése javítja a gastrointestinalis toleranciát.

A metformin-hidroklorid javasolt maximális dózisa naponta 2g, 2 vagy 3 részletben bevéve.

Monoterápia (prediabétesz)

Az ajánlott kezdő adag napi 1 filmtabletta (500mg vagy 850mg), mely szükség szerint napi 2filmtabletta (naponta kétszer 500mg vagy 850mg) dózisra emelhető.

A filmtablettát étkezés közben vagy étkezés után kell bevenni.

A dózis lassú, fokozatos növelése javítja a gastrointestinalis toleranciát.

A kezelőorvos határozza meg, ha a kezelést folytatni kell a rendszeres glykaemiás kontroll, ill. a rizikófaktorok figyelembevételével.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis), diabéteszes prekóma;

• súlyos vesekárosodás (GFR < 30ml/perc);

• akut állapotok, amelyek megváltoztathatják a vesefunkciót, mint például: dehydratio, súlyos fertőzés, sokk;

• betegség, amely szöveti hypoxiát (különösen akut betegséget vagy krónikus betegség súlyosbodását) okozhat, mint például:

- dekompenzált szívelégtelenség;

- légzési elégtelenség;

- közelmúltban lezajlott myocardiális infarctus;

- sokk.

• - májelégtelenség, akut alkoholos intoxikáció, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis, egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut romlásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut romlásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal anti-inflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Diagnózis

A betegeket és/vagy a gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hypotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a vér csökkent pH értéke (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Az orvosnak fel kell hívnia a betegei figyelmét a laktátacidózis kockázataira és tüneteire.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

Mivel a metformint a vese választja ki, a GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont).

• legalább évente, normális vesefunkciójú betegek esetében,

• legalább 2-4 alkalommal évente, azon betegek esetében, akiknek a kreatinin-clearance-e a normális érték alsó határán van, valamint idősek esetében.

A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont).

A vesekárosodás az idős betegeknél gyakori és tünetmentes. Különös gondossággal kell ezért eljárni azokban az esetekben, amikor vesekárosodás állhat fenn, például az antihypertensiv vagy diuretikus terápia kezdetén, vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalmazásának kezdetén.

Szívfunkció

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hypoxia és a veseelégtelenség kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformint a szív- és vesefunkció rendszeres monitorozásával lehet alkalmazni.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Egyéb óvintézkedések

• Minden betegnek folytatnia kell a diétáját a napi szénhidrátmennyiség rendszeres beosztásával. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell a csökkentett kalóriatartalmú diétájukat.

• A diabétesz ellenőrzésére szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

• A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát; azonban elővigyázatosság szükséges akkor, ha inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureák vagy meglitinidek) kombinációban alkalmazzák.

• A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12-vitamin-szint kockázata növekszik a metformin dózisának, a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismert, hogy B12-vitamin-hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például vérszegénység vagy neuropátia) ellenőrizni kell a B12-vitamin szérumszintjét. A B12-vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél rendszeres B12-vitamin-ellenőrzésre lehet szükség. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

Gyermekek és serdülők

A 2-es típusú diabétesz diagnózisát a metformin-kezelés előtt igazolni kell.

A metformin az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok alapján a növekedésre és a pubertásra nem gyakorolt hatást, ugyanakkor erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hosszú távú vizsgálati adatok. Ezért a lehetséges metformin hatások vonatkozásában – különösen a pubertás kor előtt lévő gyermekeknél – ezeknek a paramétereknek a gondos megfigyelése javasolt.

10 és 12 év közötti gyermekek

A 10 és 12év közötti korcsoportból összesen 15 gyermeket és serdülőt vontak be a kontrollos klinikai vizsgálatba. Habár a metformin hatásosságában és biztonságosságában 12éves kor alatti és idősebb gyermekeknél nincs különbség, különös óvatosság szükséges a 10 és 12év közötti gyermekeknek történő gyógyszerfelíráskor.

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Kerülni kell az alkoholfogyasztást, illetve az alkoholt tartalmazó gyógyszerek alkalmazását.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravascularis alkalmazása veseelégtelenség kialakulásához vezethet, ami a metformin akkumulációját okozhatja, ezáltal növelve a laktátacidózis kialakulásának kockázatát.

Elővigyázatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek,például az NSAID-ok, köztük a szelektív-ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát.

Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsichyperglykaemiás aktivitással rendelkező készítmények, (pl. glükokortikoidok [szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett] és szimpatomimetikumok): Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés szükséges, különösen a terápia kezdetén. Amennyiben szükséges, a metformin dózisát módosítani kell a fent említett gyógyszerek alkalmazásakor, és azok elhagyásakor is.

- Szerves kationtranszporterek (OCT)

A metformin az OCT1-nek és az OCT2-nek is szubsztrátja.

Metformin együttes alkalmazása

• Az OCT1 (például verapamil) inhibitorai csökkenthetik a metformin hatásosságát.

• Az OCT1 induktorai (pl. rifampicin) fokozhatják a metformin gyomor-bélrendszeri felszívódását és hatásosságát.

• Az OCT2 gátlói (pl. cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol)csökkenthetik a metformin renális eliminációját, és ezáltal a metformin plazmakoncentrációjánaknövekedéséhez vezethetnek.

• Az OCT1 és az OCT2 (például krizotinib, olaparib) inhibitorai megváltoztathatják a metformin

hatásosságát és a vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja nőhet. Szükség esetén megfontolandó a metformin dózisának módosítása, mivel az OCT-inhibitorok / -induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.

Terhesség

A terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó) nem megfelelően kontrollált diabétesz a szülési rendellenességek és koraszülés fokozott kockázatával jár együtt.

A rendelkezésre álló korlátozott számú adat nem jelezte a születési rendellenességek fokozott kockázatát metformin alkalmazásakor terhes nők esetében. Állatkísérletek nem igazoltak károsító hatást a terhességre, az embrionális-, foetalis-, és posztnatális fejlődésre és a szülésre vonatkozóan (lásd 5.3 pont).

Ha a beteg terhességet tervez, a terhesség alatt ajánlatos a diabéteszt vagy a prediabéteszt nem metforminnal kezelni, 2-es típusú diabétesz mellitusz esetén inkább inzulint kell adni, hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normális értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az anyatejbe. Az anya metformin-kezelésének hatásai ezidáig nem voltak kimutathatóak az anyatejjel táplált újszülöttek, illetve csecsemők esetében.

Mindazonáltal, mivel csak korlátozott adat áll rendelkezésre, ezért a szoptatás nem javasolt a metforminnal való kezelés ideje alatt. Meg kell fontolni a szoptatás befejezését, figyelembe véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló gyógyszermellékhatások lehetséges kockázatát.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolja metformin adása még 600mg/ttkg/nap dózisban sem, amely megközelítőleg háromszorosa a maximálisan javasolt, testfelülethez viszonyított humán dózisnak.

A metformin monoterápiában nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Azonban a beteg figyelmét fel kell hívni a hypoglykaemia veszélyeire abban az esetben, ha a metformint más antidiabetikumokkal (szulfonilureák, inzulin, meglitinidek) kombinációban kapja.

Az alábbi mellékhatások jelentkezhetnek metformin-terápia mellett.

Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10 000 – <1/1000)

nagyon ritka (<1/10 000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: csökkent B12-vitamin-szint, vagy B12-vitamin-hiány (lásd 4.4 pont)

Nagyon ritka: Laktátacidózis (lásd 4.4 pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

Ízérzési rendellenességek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

Gyomor-bélrendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos hatások leggyakrabban a terápia kezdetén fordulnak elő, és a legtöbb esetben spontán elmúlnak. Ezen tünetek megelőzésére javasolt a napi metformin dózist 2-3 részletben, étkezések közben, vagy azután bevenni. A dózis lassú, fokozatos növelése szintén javítja a gastrointestinalis toleranciát.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

Májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, melyek a metformin elhagyását követően reverzibilisnek bizonyultak.

A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

Bőrreakciók, mint erythema, pruritus és urticaria.

Gyermekek és serdülők

A publikált és a kereskedelmi forgalomba hozatal után tapasztalt nemkívánatos hatások adatai, valamint a 10–16 év közötti korcsoportba tartozó korlátozott számú gyermekkel és serdülővel végzett, összesen 1 évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatból nyert adatok hasonló nemkívánatos hatás-profilt mutattak, mint felnőttek esetében.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A metformin-hidroklorid 85g-os dózisáig nem tapasztalták hypoglykaemia kialakulását, de laktátacidózis előfordult ilyen dózisok alkalmazásánál. A metformin jelentős túladagolása és az egyéb kockázati tényezők megléte laktátacidózis kialakulásához vezethet.

A laktátacidózis kialakulása sürgős ellátást igénylő állapotot jelent, és kórházban kezelendő. A laktát és metformin eltávolításának leghatékonyabb módja a hemodialízis.