MEGESIN 160 MG TABLETTA

A Megesin 160 mg tabletta előrehaladott emlőcarcinoma (rekurrens, inoperábilis vagy metasztatikus állapot) palliatív kezelésére javallt.

A Megesin 160 mg tabletta malignus folyamatokhoz társuló, illetve AIDS miatti anorexia vagy cachexia kezelésére is javallt mindkét nemnél.

A Megesin160 mg tabletta nem alkalmazható a jelenleg elfogadott olyan terápiás eljárások helyettesítésére, mint a sebészi, radioterápiás vagy kemoterápiás kezelés.

Az alábbi indikációk mindegyikében legalább két hónapos folyamatos kezelés szükséges ahhoz, hogy a gyógyszer hatásosságát meg lehessen állapítani.

Felnőttek:

Emlőcarcinoma: a javasolt per os dózis napi 160 mg megesztrol-acetát (1 db Megesin 160 mg tabletta).

Anorexia vagy cachexia: naponta 320-800 mg (2-5 db Megesin 160 mg tabletta),egyetlen adagban vagy megosztott dózisokban alkalmazva. A napi maximális dózis 800 mg (azaz 5 db Megesin 160 mg tabletta).

Gyermekek:

A megeszterol‑acetát biztonságossága és hatásossága gyermekek esetében nem megalapozott. A Megesin 160 mg tabletta nem javasolt gyermekgyógyászati alkalmazásra.

Idős betegek:

A dózis módosítása nem szükséges.

Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek:

A dózis csökkentése ajánlott.

Vesekárosodás:

Minthogy a készítmény renálisan elimilálódik vesekárosodás esetén az adag csökkentése megfontolandó.

• a megesztrol‑acetáttal vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• terhesség (főként az első 4hónap alatt) és szoptatás;

• thromboembolia;

• cutan porphyria, akut, intermittens porphyria;

• a megesztrol-acetát terhességi tesztként való alkalmazása ellenjavallt.;

• ismeretlen eredetű hüvelyi vérzés esetén.

Gondos monitorozás javasolt minden rekurrens, ill. metasztatikus tumorban szenvedő beteg esetén.

A megesztrol-acetát más típusú neopláziás megbetegedések kezelésére nem javallt.

Azoknál a betegeknél, akiknek kórelőzményében thrombophlebitis szerepel, vagy akik súlyos májkárosodásban szenvednek, a megesztrol csak fokozott körültekintéssel alkalmazható, az adagokat ennek megfelelően kell beállítani. Általánosságban véve a Megesin 160mg alkalmazása nem javasolt azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében thrombophlebitis szerepel. A fogamzóképes korban lévő nőknek kerülniük kell a teherbeesést. A megesztrol-acetát alkalmazása, főként a terhesség első 4hónapja alatt, a magzat genitális rendellenességeivel volt összefüggésbe hozható. A megesztrol‑kezelés alatt teherbe eső betegeket tájékoztatni kell a magzatra gyakorolt esetleges káros hatásokról.

Hypertoniás vagy atherosclerosisban szenvedő betegeknél a megesztrol-acetát csak kellő körültekintéssel alkalmazható, a megesztrol atherogén hatása miatt, ami az LDL frakció növekedését és a HDL-koleszterin csökkenését idézi elő.

Bár a megesztrol-acetát glükokortikoid aktivitása nem teljesen ismert, laboratóriumi adatok bizonyítják a hypophysis-mellékvese axis suppressioját.

A megesztrol-acetát szedése során újonnan diagnosztizált diabetes mellitus-szal, a már fennálló diabetes mellitus súlyosbodásával (az inzulin dózisának emelése), Chushing szindrómával és ritkán klinikailag jelentős mellékvese elégtelenséggel kapcsolatos klinikai esetekről számoltak be. Ezért a hypophysis-mellékvese axis suppressioját figyelembe kell venni minden betegnél, akik tartósan megesztrol-acetátot szednek vagy a tartós kezelést abbahagyják, illetve akiknél csökkent mellékvese-működésre utaló tünetek vagy jelek mutatkoznak, pl. hypotonia, hányinger, hányás, szédülés vagy gyengeség. E betegek esetében a mellékvese-működést laboratóriumi módszerekkel vizsgálni kell és szükség esetén gyorsan ható glükokortikoidokat kell adni.

Óvatosan alkalmazandó asztma, szívelégtelenség, epilepszia, migrén, vesekárosodás, diabetes mellitus, hyperlipidaemia és depresszió esetén.

Mivel a gyógyszer laktózt tartalmaz, a ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp-laktáz hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

In vitro vizsgálatok igazolják, hogy a megesztrol-acetát gátolja a haematopoietikus prekurzor sejtek sejtciklusát daganatellenes kemoterápiás készítményekkel adva együtt.

A megesztrol-acetát lehetséges in vivo interakcióit nem vizsgálták. Mivel ez egy szterol-struktúra, a glükokortikoidokhoz hasonló interakció lehetőségét számításba kell venni. Ennek megfelelően az enziminduktor gyógyszerekkel, pl. a barbiturát-származékokkal, fenitoinnal, rifampicinnel való együttadáskor a megesztrol-acetát metabolizmusának fokozódása a beadott dózis emelését teszi szükségessé.

Kolesztiramin vagy neomicin egyidejű alkalmazása a megesztrol-acetát abszorpció csökkenéséhez vezet, aminek oka a szterol-szerkezet.

Terhesség:

A megesztrol-acetát terhességben ellenjavallt

A megesztrol-acetát káros farmakológiai hatást gyakorol a terhességre és/vagy a magzatra/újszülöttre. A megesztrolnak teratogén hatása van.

A progesztogén szerek, a terhesség első három hónapjában való alkalmazása tipikusan a vetélés (ismételt) kockázatának csökkentését szolgálta. Nem létezik azonban olyan konkluzív bizonyíték, amely az ilyen kezelés hatásosságát támasztaná alá. Éppen ellenkezőleg, számos adat mutat a terhesség első 4 hónapjában végzett kezelés lehetséges negatív hatásaira. Ezen felül a nők többségénél a vetélés tényleges oka olyan defektus volt, amit valószínűleg nem befolyásolt a progesztogén gyógyszer. Ezzel szemben a progesztogén szerek – tokolítikus hatásuknak köszönhetően – kedvezőtlenül késleltethetik az ilyen, defektusos foetus spontán vetélését. Ennek megfelelően a progesztogén szerek alkalmazása a terhesség első 4 hónapja alatt nem tanácsos.

A progesztogének, többek között a megesztrol, a terhesség első trimeszterében való alkalmazása, a magzat genitalis malformációival volt összefüggésbe hozható. A hímnemű magzatnál előforduló hypospadiák kockázata megközelítőleg kétszerese a megesztrol-acetát expozíciónak kitett magzatoknál. A progesztogén szernek kitett nőnemű magzatokra gyakorolt hatásból eredő kockázatra vonatkozó adatok nem elégségesek, mégis az egyes, ilyen gyógyszerek által kifejtett expozíció a külső nemi szervek enyhe virilizációját idézhetik elő.

A fertilitást és a szaporodási funkciókat vizsgáló, patkányokkal végzett állatkísérletek arra utalnak, hogy a megesztrol-acetát emelt dózisai egyes hímnemű magzatoknál reverzíbilis feminizációs hatásokat váltottak ki.

A fogamzóképes korban lévő nőknek azt kell tanácsolni, hogy kerüljék el az ismételt teherbeesést.

Szoptatás:

A megesztrol-acetát szoptatás alatt ellenjavallt. A megesztrol-acetát kiválasztódik az emberi anyatejbe és az újszülöttet/szoptatott csecsemőt fenyegető mellékhatások miatt a megesztrol-kezelés alatt a szoptatást meg kell szakítani és figyelembe kell venni az anyára gyakorolt jótékony hatást.

Nem végeztek vizsgálatokat a Megesin gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásaira vonatkozóan. .

A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra. A gyakoriság osztályozására a következő konvenciókat alkalmazzák:

Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100‑<1/10), Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), Ritka (≥1/10000‑1/1000) és Nagyon ritka (<1/10000), valamint nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)

Nem ismert gyakoriságú: tumor flare (hypercalcaemiával vagy anélkül)

Endokrin betegségek és tünetek

Ritka: mellékvese elégtelenség

Nem ismert gyakoriságú: Chushingoid- arc, Chushing szindróma

(A mellékvese elégtelenség lehetőségét minden betegben meg kell fontolni krónikus megesztrol‑kezeléskor, illetve megvonásakor. Glükokortikoid pótlás esetleg szükségessé válhat. Megesztrol‑kezelés megvonása után klinikailag manifeszt mellékvesekéreg elégtelenséget ritkán jelentettek.).

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: diabetes, glükóz tolerancia csökkenése, hyperglykaemia, fokozott étvágy

Pszichiátriai kórképek:

Nem ismert gyakoriságú: hangulatváltozások

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: Carpal-tunnel syndróma, letargia

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: szívelégtelenség

Érbetegségek és tünetek:

Gyakori: hypertonia, hőhullámok

Ritka: thrombophlebitis, tüdőembólia (néhány esetben fatális kimenetellel),

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: dyspnoe

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hányinger, hányás, hasmenés, flatulencia

Nem ismert gyakoriságú: székrekedés

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Gyakori: kiütés

Nem ismert gyakoriságú: alopecia

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem ismert gyakoriságú: gyakori vizelés

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Gyakori: metrorrhagia, áttöréses vérzés, impotencia

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Gyakori: asthenia, fájdalom, oedema

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Nagyon gyakori: testtömeg‑gyarapodás (ami általában nem a folyadékretenció következménye)

(A testtömeg‑gyarapodás fokozott étvággyal társul, a zsír- és testtömeg fokozódásában nyilvánul meg).

Tartós megesztrol-acetát-kezelés során ritkán idioszinkráziás allergiás reakciókról, többek között urticariáról számoltak be.

A megesztrol-acetát nem idézi elő a citotoxikus szerek többségére egyébként jellemző myelosuppressiót.

A hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg axis gátlásának lehetőségét figyelembe kell venni minden megesztrol-acetáttál kezelt betegnél, továbbá krónikus kezelés leállításakor, illetve azoknál, akik hypotoniában szenvednek, hányingerük van, hánynak, szédülnek vagy erőtlennek érzik magukat. Ezeknél a betegeknél szükséges lehet a laboratóriumi vizsgálat a mellékvesekéreg-elégtelenség igazolására, amit követően gyorshatású glükokortikoidot kell adni.

AIDS-ben szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatban nem volt statisztikailag szignifikáns különbség megesztrol vagy placebo kezelés között. Legalább 5 % gyakorisággal fordult elő ezekben a vizsgálatokban hasmenés, impotencia, kiütés, flatulencia, asthenia és fájdalom. Az impotenciát kivéve mind gyakoribb volt a placeboval kezelt csoportban.

6 hónapon keresztül, 1600 mg napi megesztrol acetát adásakor a klinikai vizsgálatokban nem tapasztaltak súlyos, váratlan mellékhatást. Akut túladagolásban az életfunkciók támogatása és tüneti kezelés javasolt. Nincs specifikus antidotum. Egerekben egyszeri, nagy dózis (5g/ttkg) per os beadásakor nem észleletek toxikus tüneteket. Dializálhatóságát nem tanulmányozták, azonban alacsony oldékonysága alapján feltételezhető, hogy ez nem lenne hatékony formája a túladagolás kezelésének.