MELIPRAMIN 25 MG FILMTABLETTA

• A depresszió minden formája (szorongással vagy anélkül): major depresszió, bipoláris zavar depresszív fázisa, atípusos depresszió, depresszív állapotok, disztímia.

• Pánikbetegség.

• Enuresis nocturna (6éves kor felett; átmeneti, kiegészítő kezelésként, ha az organikus ok kizárható).

Adagolás

A dózis napi nagysága és elosztása egyénileg határozandó meg a tünetek jellegétől és súlyosságától függően. A kellő terápiás hatás eléréséhez – hasonlóan egyéb antidepresszánsokhoz – legalább 2-4 (esetleg 6-8) hetes kezelésre van szükség. A kezelést célszerű alacsony dózissal indítani, és fokozatos módosítással beállítani a legkisebb hatékony dózist, majd a fenntartó adagot. Idős, illetve 18év alatti életkorban a hatékony dózis beállítása fokozott óvatosságot igényel.

Depresszió

18-60éves ambuláns betegek:

A kezdő dózis naponta 1-3×25mg. Ez a dózis fokozatosan maximum napi 150-200mg-ra emelhető az első hét végére. A fenntartó dózis rendszerint 50-100mg/nap.

18-60éves kórházi betegek:

Kórházi körülmények között − különösen súlyos esetekben − a kezdő dózis 75mg/nap. A napi 25mg-mal emelhető napi 200mg-ig (kivételesen napi 300mg-ig).

60év feletti és 18év alatti betegek:

Ezen korosztályokba tartozó betegek fokozottan reagálhatnak a fenti dózisokra, ezért a lehető legkisebb dózissal kell a kezelést megkezdeni. Ez lépcsőzetesen emelhető, általában napi 50-75mg-ra. Az optimális dózist mintegy 10nap alatt javasolt elérni, a továbbiakban ez folytatandó a kezelés végéig.

Pánikbetegség

Mivel ez a betegcsoport fokozottan érzékeny a mellékhatásokra, a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni a terápiát. Az antidepresszáns-kezelés kezdetén jelentkező átmeneti szorongásfokozódás benzodiazepin beállításával kivédhető, kezelhető, amit a szorongás csökkenésével párhuzamosan fokozatosan el lehet hagyni. A Melipramin dózisa fokozatosan emelhető általában napi 75-100mg-ra (kivételesen 200mg-ig). Legalább hat hónapos kezelés szükséges. A kezelés végén a gyógyszer fokozatosan leépített elhagyása javasolt.

Gyermekek és serdülők:

6évesnél idősebb gyermekeknek kizárólag enuresis nocturna átmeneti, kiegészítő kezelésére javasolt, amennyiben annak hátterében organikus ok kizárható.

A javasolt adagolás:

6-8év (20-25ttkg): naponta 25mg

9-12év (25-35ttkg): naponta 25-50mg

12év (35ttkg) felett: naponta 50-75mg

6év alatti gyermekek:

A Melipramin alkalmazása 6éves kor alatt ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Az ajánlott magasabb dózis akkor indokolt, ha a javasolt alacsonyabb dózis 1hét elteltével nem járt kellő eredménnyel.

Gyermekek napi dózisa a 2,5mg/ttkg-ot nem haladhatja meg!

A megadott határokon belül a legkisebb hatékony dózis adása javasolt. A napi dózist egy részletben, vacsora után, lefekvés előtt célszerű beadni. Ha az enuresis már a kora esti órákban jelentkezik, a napi dózist javasolt megosztva − egy részét délután, a maradékot lefekvés előtt − alkalmazni. A kezelés időtartama a három hónapot nem haladhatja meg. A gyógyszer fenntartó dózisa a tünetek alakulásától függően csökkentendő. A kezelés végén a gyógyszer fokozatos leépítése szükséges.

Relapszus esetén a kezelés újra indítása előtt alapos fizikális kivizsgálást kell végezni.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával, illetve a dibenzo-azepin csoportba tartozó egyéb triciklusos antidepresszánsokkal, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• MAO-bénítóval (beleértve a moklobemidet) való kezelés (lásd 4.5pont).

• Frissen lezajlott myocardialis infarctus. Ingerületvezetési zavar. Arrhythmia.

• Mániás epizód.

• Súlyos vese-, illetve májkárosodás.

• Vizeletretentio.

• Szűk zugú glaukóma.

• Porphyria.

• 6év alatti életkor.

Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, amelyek kezelésére a Melipramin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.

Terápiás hatása csak 2-4hetes kezelés után jelentkezik. Terápiás hatásának késői jelentkezése miatt a szuicid késztetéseket egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan azonnal nem csökkenti, ezért a beteg szoros felügyelete szükséges, míg jelentős állapotjavulás nem következik be.

Fenntartó dózissal legalább 6hónapos kezelés szükséges. Elhagyása csak fokozatos dóziscsökkentéssel történhet, mert a kezelés hirtelen abbahagyása esetén elvonási tünetek (hányinger, fejfájás, rossz közérzet, nyugtalanság, szorongás, alvászavarok, arrhythmiák, extrapyramidális tünetek) jelentkezhetnek, főként gyermekkorban.

Enuresis nocturnában szenvedő, imipraminnal kezelt gyerekeknél viselkedési zavarok fordulhatnak elő.

Bipoláris zavar depresszív fázisában adva mániát provokálhat, mániás epizódban nem adható.

Mivel az imipramin egyéb triciklusos antidepresszánsokhoz hasonlóan csökkenti a görcsküszöböt, fokozott görcskészségű, epilepsziás anamnézisű, illetve epilepsziás betegek esetében fokozott observatio és megfelelő antikonvulzív terápia szükséges (lásd 4.5pont: fenitoin, enziminduktorok). A rohamok előfordulása dózisfüggőnek tűnik.

Melipramin terápia alatt elektrokonvulzív (ECV) kezelés nem javallt, mert fokozza annak veszélyeit.

Pánikbetegségben szenvedő beteg triciklusos antidepresszánssal való kezelésének első napjaiban a szorongás paradox fokozódása jelentkezhet. Ez 1-2héten belül rendszerint megszűnik, szükség esetén valamilyen benzodiazepin származékkal kezelhető (lásd 4.2pont).

Pszichotikus betegek triciklusos antidepresszánssal való kezelése kezdetén is fokozódhat a nyugtalanság, szorongás agitáltság.

Antikolinerg hatása miatt fokozott ellenőrzés mellett adható glaukóma, prosztata hypertrophia, nagyfokú obstipatio esetén, mert fokozhatja a tüneteket. A csökkent könnytermelés és a mucoid váladék felhalmozódása kontaktlencsét viselőkben a cornea epitheliumának sérüléshez vezethet.

Fokozott figyelmet igényel adása ischaemiás szívbetegség, máj- és vesefunkció-zavar, diabetes mellitus (vércukorszint változhat) esetén.

Óvatosan adandó mellékvese-daganatokban (phaeochromocytoma vagy neuroblastoma), mert hipertenzív krízist provokálhat.

Hyperthyreosisban szenvedő vagy thyreoida készítményt szedő betegnél a kardiális mellékhatások fokozódása lehetséges, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges.

Az anesztézia során fellépő ritmuszavarok és hypotonia veszélyének esetleges növekedése miatt ilyen beavatkozást megelőzően az imipramin-kezelésről feltétlenül tájékoztatni kell az aneszteziológust.

Néhány izolált esetben eosinophylia, leukopenia, agranulucytosis, thrombocytopenia és purpura előfordulását írták le imipramin-kezeléssel párhuzamosan, ezért rendszeres vérképellenőrzés szükséges.

Hyponatraemia (általában időskorban) az összes típusú antidepresszánssal összefüggésben előfordulhat és minden olyan betegnél gondolni kell rá, akinél álmosság, zavartság vagy konvulziók lépnek fel.

Hosszútávú triciklusos antidepresszáns-kezelés alatt a fogszuvasodás megnövekedését észlelték, ezért rendszeres fogászati ellenőrzés szükséges.

Idős- és fiatalkorban a mellékhatások kifejezettebben jelentkeznek, ezért − főként a kezelés kezdetén − alacsonyabb dózisokat kell alkalmazni (lásd4.2 pont).

Az imipramin fényérzékenységet okoz, ezért a terápia során az intenzív napfénytől tartózkodni kell.

Az arra érzékeny, illetőleg egyes idős betegeknél antikolinerg (delirozus) pszichoszindrómát okozhat, ami a gyógyszer elhagyásával néhány napon belül lecseng.

Segédanyagok

A Melipramin filmtabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Alkalmazásának idején szeszes italok fogyasztása tilos!

A kezelés megkezdése előtt, valamint annak folyamán rendszeresen az alábbiak ellenőrzése javasolt:

• vérnyomás (különösen labilis keringésű vagy hipotenziós betegek esetében)

• májfunkciók (különösen fennálló májbetegség esetén)

• minőségi vérkép (láz, torokgyulladás − esetleg leukopenia, agranulocytosis jele − esetén soron kívül, egyébként a kezelés kezdeti szakában és hosszú távú kezelés során rendszeresen)

• EKG (kardiovaszkuláris betegség esetén, idős korban)

Szerotonin-szindróma

A Melipramin filmtabletta és a buprenorfin egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.5pont).

Ha klinikailag indokolt más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.

A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.

• MAO-bénítókkal nem adható együtt, mert szinergizmus miatt a centrális és perifériás noradrenerg hatások toxikus szintig fokozódhatnak (hipertóniás krízis, hyperpyrexia, myoclonus, agitáció, konvulziók, delirium, kóma).

MAO-bénítóval végzett kezelés elhagyása után csak 3hét elmúltával adható biztonságosan Melipramin (kivéve a reverzibilis MAO-bénítót, a moklobemidet, ahol elég 24órás szünet). Triciklusos antidepresszánsról MAO-bénító-kezelésre való áttéréskor is három hetes szünetet kell tartani. Áttérés után akár a Melipramint, akár a MAO-gátlót kezdetben kis dózisban ajánlott adni.

A dózis a hatás ellenőrzése mellett fokozatosan emelhető.

• Májenzim-gátlók: A citokróm P450 2D6 izoenzim gátlóinak imipraminnal való együttadásakor az imipramin plazmaszintje megnőhet, mivel ezek csökkenthetik az imipramin metabolizmusát. Ezen enzim gátlói közé tartoznak egyrészt olyan gyógyszerek, amelyeket az enzim nem metabolizál (például cimetidin, metilfenidat), valamint olyan gyógyszerek is, amelyek az enzim szubsztrátjai (például egyéb antidepresszánsok, fenotiazinok, az Ic típusú antiaritmikumok (propafenon, flekainid)). Az összes SSRI antidepresszáns is gátolja a P450 2D6 izoenzimet, azonban nem egyforma mértékben. Óvatosság ajánlott tehát mindezen gyógyszereknek imipraminnal való együttadásakor, illetve az SSRI antidepresszánsról imipraminra (vagy fordítva) való váltáskor (különösen fluoxetin esetében, hosszú felezési ideje miatt).

A triciklusos antidepresszánsok növelhetik az antipszichotikumok plazmakoncentrációját (kompetíció a hepatikus enzimeken).

• Orális fogamzásgátlók, ösztrogenek: Izolált esetekben megfigyelték, hogy orális fogamzságátlót, illetve ösztrogént szedő nőknél a triciklusos antidepresszánsok hatásának csökkenése mellett az antidepresszánsra jellemző toxikus tünetek jelentkeztek. Ezért együttadásukkor óvatosság, a toxikus tünetek jelentkezésekor pedig valamelyik gyógyszer adagjának csökkentése ajánlott.

• Májenzim-induktorok (alkohol, nikotin, meprobamát, barbiturátok, antiepileptikumok, stb.) fokozzák az imipramin metabolizmusát, a plazmakoncentráció és az antidepresszáns hatás csökken.

• Antikolinerg hatású gyógyszerek (például fenotiazinok, antiparkinson gyógyszerek, antihisztaminok, atropin, biperiden) együtt adva az antimuszkarin hatásból eredő hatások és mellékhatások fokozódnak (például ileus paralyticus). Ezért ilyen esetekben szoros felügyelet és óvatos dózismódosítás szükséges.

• Központi idegrendszeri depresszánsokkal (például opiátok, benzodiazepinek, barbiturátok, általános anesztetikumok), alkohollal együtt adva jelentősen fokozódik a hatásuk és mellékhatásaik is.

• Antipszichotikumok megemelhetik a triciklusos antidepresszánsok plazmaszintjét így a hatásnövekedés mellett fokozódnak a mellékhatásaik is. Szükséges lehet a dózis csökkentése. Tioridazinnal kombinálva súlyos ritmuszavar léphet fel.

• Pajzsmirigyhormon-készítmények fokozhatják az imipramin antidepresszáns hatását, valamint a kardiális mellékhatásokat, ezért ilyen esetben fokozott ellenőrzés szükséges.

• Adrenerg neuron blokkolók (guanetidin, betanidin, rezerpin, klonidin, metildopa) antihipertenzív hatását az imipramin csökkenti. Ezért hipertenziós betegnek inkább más típusú gyógyszer (vízhajtó, vazodilatátor, béta-blokkoló) adása ajánlott.

• Szimpatomimetikumok (főként adrenalin, noradrenalin, izoprenalin, efedrin, fenilefrin) kardiovaszkuláris hatását az imipramin fokozza.

• Fenitoin antikonvulzív hatását az imipramin csökkenti.

• Kinidin: Triciklusos antidepresszánsok együtt adása kinidin típusú antiaritmikummal ingerületvezetési zavarok és ritmuszavarok fellépésének veszélye miatt kerülendő.

• Orális antikoagulánsok: Triciklusos antidepresszánsok gátolják az orális antikoagulánsok lebomlását, így növelik azok eliminációs felezési idejét. Ez a vérzés veszély fokozódását okozza. Ezért együttadásukkor fokozott óvatosság és protrombinszint ellenőrzés szükséges.

• Antidiabetikumok: imipramin-kezelés mellet változhat a vércukorszint, ezért a kezelés beállításakor, elhagyásakor, illetőleg dózismódosításkor vércukorszint-ellenőrzés javasolt.

• Alprazolam és diszulfiram: az imipramin dózisának csökkentésre lehet szükség, alprazolammal vagy diszulfirammal történő együttadása esetén.

• Béta-blokkolók: az olyan gyógyszerek, mint a labetalol és propranolol az imipramin vérkoncentrációjának emelkedését idézhetik elő. Ezen interakciók klinikai jelentősége bizonytalan.

• Vízhajtók: triciklusos antidepresszáns és diuretikum együttes alkalmazása fokozhatja az orthostatikus hypotonia kockázatát.

• Alpha2-adrenoceptor stimulánsok: apraklonidinnel vagy brimonidinnel történő együttadása kerülendő.

• Antiviralis gyógyszerek: a ritonavirhoz hasonló gyógyszerek megemelhetik az antidepresszánsok plazmakoncentrációját.

• Kalciumcsatorna-blokkolók: az olyan kalcium-antagonisták, mint a diltiazem és a verapamil megemelhetik az imipramin vérszintjét.

• Nitrátok: a csökkent nyálelválasztás mérsékelheti a sublingualis nitrát készítmények hatékonyságát.

• Dopaminerg gyógyszerek: fokozott központi idegrendszeri toxicitást eredményezhet a triciklusos antidepresszánsok együttes alkalmazása olyan dopaminerg gyógyszerekkel, mint a szelegilin és entakapon.

• Központi hatású étvágycsökkentők: fokozott központi idegrendszeri toxicitás kockázata miatt egyidejű alkalmazásuk nem javasolt.

• Antineoplasztikus gyógyszerek: súlyos orthostatikus hypotonia kockázata miatt együttadása altretaminnal kerülendő.

A triciklusos antidepresszánsok interakcióba léphetnek az alábbi gyógyszercsoportokkal is:

• Analgetikumok: mellékhatások (nefopam), konvulziók (tramadol), szedáció (ópioid fájdalomcsillapítók) vagy ventrikuláris aritmiák kockázatának lehetséges megemelkedése.

• Antiaritmiás gyógyszerek: a QT-szakaszt megnyújtó gyógyszerekkel együtt adva a kamrai aritmiák kockázatának emelkedése.

• Izomlazítók: a baklofén fokozott izomrelaxáns hatása.

A Melipramin filmtabletta az alábbiakkal együtt elővigyázatossággal alkalmazandó:

• Buprenorfin: fokozódik a potenciálisan életveszélyes állapotot jelentő szerotonin-szindróma kockázata (lásd 4.4pont).

Terhesség

Nincs bizonyíték a gyógyszer biztonságosságára a terhesség ideje alatt. Mivel egyes esetekben triciklusos antidepresszánsok és magzati fejlődési rendellenességek között lehetséges összefüggést észleltek, ezért az imipraminnal való kezelés terhesség ideje alatt kerülendő, kivéve, ha a kezelés várható előnyei felülmúlják a lehetséges kockázatot.

Olyan újszülötteknél, akiknél az anya imipramint szedett a szülésig, dyspnoea, letargia, kólika, ingerlékenység, alacsony, vagy magas vérnyomás, tremor vagy spazmus alakult ki az első pár órában vagy napban. Amennyiben lehetséges, az imipramin-kezelést a dózis fokozatos csökkentésével kell abbahagyni, legalább 7héttel a számított szülés időpontja előtt.

Szoptatás

A Melipramin az anyatejbe kiválasztódik, ezért nem adható szoptató anyáknak, kivéve, ha a kezelés elengedhetetlen, ilyenkor a szoptatás abbahagyását kell tanácsolni a szoptató anyának.

A Melipramin szedése fokozott baleseti kockázatot (homályos látás, álmosság és egyéb központi idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak) eredményezhet, ezért alkalmazásának kezdeti időszakában gépjárművet vezetni és balesetveszélyes munkát végezni tilos. A későbbiekben az orvosnak egyedileg kell előírnia a szükséges tilalom mértékét és időtartamát. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy az alkohol vagy egyes gyógyszerek fokozhatják ezeket a hatásokat. (lásd 4.5pont).

Az alább felsorolt mellékhatások nem feltétlenül jelentkeznek mindenkinél. Mivel a mellékhatások egy részének előfordulása dózisfüggő, elmúlik a dózis csökkentésével, vagy a kezelés előrehaladtával.

További nehézséget jelent, hogy néhány mellékhatást nehéz elkülöníteni a depresszió tüneteitől (például fáradékonyság, alvászavar, agitáció, szorongás, szájszárazság).

Súlyos pszichés vagy neurológiai mellékhatás jelentkezése esetén az imipramin-kezelést fel kell függeszteni.

Idős betegek érzékenyebbek az antikolinerg, a neurológiai, pszichés vagy a kardiovaszkuláris mellékhatásokra. Metabolizáló és kiválasztó képességük csökkenhet, ami a gyógyszer plazmaszintjének megemelkedéséhez vezethet.

Az imipramin kezelés során előforduló mellékhatások gyakoriságát (nagyon gyakori (³1/10), gyakori (³1/100-<1/10), nem gyakori (³1/1000-<1/100), ritka (³1/10000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)) szervrendszerek szerint megadva az alábbiakban soroljuk fel.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: agranulocytosis, leukopenia, thrombocytopenia és purpura, eosinophylia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: szisztémás anafilaxiás reakció hypotensióval, allergiás alveolitis (pneumonitis) eozinofiliával vagy anélkül.

Endokrin betegségek és tünetek

Ritka: megnövekedett emlőmirigyek, galactorrhoea, SIADH (syndrome of inappropriate antidiuretic hormon secretion), vércukorszint emelkedés vagy csökkenés.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyongyakori: testtömeg-növekedés.

Gyakori: anorexia.

Ritka: testtömegcsökkenés.

Pszichiátriai kórképek

Gyakori: delirózus tudatzavar (leginkább idős és Parkinson-kóros betegeknél), dezorientáció és hallucinációk, hypomániás, mániás átcsapás, agitáció, nyugtalanság, szorongásfokozódás, fáradékonyság, álmosság, alvászavar, libidó és potenciazavar.

Nem gyakori: pszichotikus tünetek aktiválódása.

Ritka: agresszivitás.

Nem ismert: paranoid téveszmék fokozódása fordulhat elő triciklusos antidepresszánssokkal való kezelés alatt, ami gyakrabban figyelhető meg idős betegeknél vagy magas dózisok alkalmazása esetén.

Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az imipramin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyongyakori: tremor.

Gyakori: paraesthesia, fejfájás, szédülés.

Nem gyakori: epilepsziás rohamok.

Ritka: extrapyramidális tünetek, ataxia, myoclonus, beszédzavar, EEG elváltozások.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nagyongyakori: akkomodációs zavar, homályos látás.

Ritka: glaukóma, mydriasis.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem ismert: fülzúgás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nagyongyakori: sinus tachycardia, klinikailag irreleváns EKG eltérések (T és ST eltérés) normál kardiális státuszú betegeken.

Gyakori: arrhythmiák, vezetési zavarok (kiszélesedett QRS- és PR-szakasz, Tawara-szár blokk), palpitáció.

Ritka: kardiális dekompenzáció.

Érbetegségek és tünetek

Nagyongyakori: orthostatikus hypotonia, hőhullámok.

Ritka: vérnyomásemelkedés, perifériás vazospazmus.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyongyakori: székrekedés, szájszárazság.

Gyakori: hányás, hányinger.

Ritka: ileus paralyticus, hasi panasz, stomatitis, nyelvsérülés.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Ritka: hepatitis sárgasággal vagy anélkül, károsodott májfunkció.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon gyakori: izzadás.

Gyakori: allergiás bőrreakciók (kiütés, urticaria).

Ritka: lokális vagy generalizált oedema, fotoszenzitivitás, pruritus, petechiák, hajhullás.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: vizeletürítési nehézség.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: hyperpyrexia, gyengeség.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Gyakori: emelkedett transzaminázok.

Vegyes hatások: Habár nem addiktív, megvonási tünetek jelentkezhetnek a terápia hirtelen megszakításakor. Ilyen tünet lehet hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, fejfájás, insomnia, idegesség, szorongás, ingerlékenység, túlzott izzadás (lásd 4.4pont).

Légzésdepressziót, nyugtalanságot és elvonási tüneteket jelentettek azoknál az újszülötteknél, akik édesanyja imipramint szedett a terhesség utolsó trimeszterében.

Gyógyszercsoportra jellemző hatások

Nagyrészt 50éves és idősebb betegeken végzett epidemiológiai vizsgálatok a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlókat (SSRI) és triciklusos antidepresszánsokat (TCA) szedő betegeknél a csonttörések emelkedett kockázatát mutatták ki. A kockázatemelkedés mechanizmusa nem ismert.

Hyponatraemiát (általában időskorban) az összes típusú antidepresszánssal összefüggésben megfigyeltek (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetei:

Központi idegrendszer: szédülés, kábultság, stupor, kóma, ataxia, nyugtalanság, agitáció, fokozott reflexek, izomrigiditás, choreo-athetoid mozgások, konvulziók.

Kardiovaszkuláris rendszer: hypotensio, tachycardia, arrhythmia, ingerületvezetési zavar, shock, szívelégtelenség, nagyon ritkán szívmegállás.

Egyéb: légzésdepresszió, cyanosis, hányás, láz, izzadás, mydriasis, olyguria vagy anuria.

A tünetek általában 4órán belül a mérgezés után jelentkeznek és a maximumukat 24óra elteltével érik el.

A késleltetett felszívódás (a túladagolás miatti fokozott antikolinerg hatás), a hosszú felezési idő és a gyógyszer enterohepatikus körforgása miatt, a beteg egészen 4-6napig ki lehet téve a veszélynek.

Kezelése:

Akinél felmerül az imipramin túladagolás gyanúja, azonnal kórházba kell szállítani, ahol legalább 72órás szoros megfigyelése szükséges. Specifikus antidotuma nem ismert, ezért kizárólag tüneti kezelés lehetséges. Mivel a gyomor kiürülése az antikolinerg hatás miatt késleltetett (12óra, vagy több), mielőbb szükséges a gyomortartalom kiürítése (gyomormosás vagy éber betegnél hánytatás), aktív szén adása. A szív- és keringési rendszert, a vérgázokat és az elektrolitokat folyamatosan monitorozni kell. Tüneti terápiaként antikonvulzív terápia (iv. diazepám, fenitoin, fenobarbitál, illetve inhalációs anesztetikum + izomrelaxáns), mesterséges lélegeztetés, pacemaker, plazma expander, dopamin vagy dobutamin cseppinfúzió, igen ritkán újraélesztésre lehet szükség. Sem a haemo-, sem a peritoneális dialízis nem hatékony az imipramin alacsony plazmakoncentrációja miatt. Nagy megoszlási térfogata miatt a forszírozott diurézis sem hatásos. Amióta ismert, hogy a fizosztigmin súlyos bradycardiát, asystoliát, epilepsziás rohamot okozhat, nem javasolt imipramin túladagolás esetén való alkalmazása.