MELOXICAM-ZENTIVA 15 MG/1,5 ML OLDATOS INJEKCIÓ

• Rheumatoid arthritis és spondylitis ankylopoetica akut exacerbációjának rövid távú tüneti kezelésére javallt, ha a meloxikám orális vagy rectalis adagolása nem megoldható.

• Osteoarthritis exacerbációjának rövid távú tüneti kezelésére.

A Meloxicam-Zentiva felnőttek kezelésére szolgál.

Adagolás

Naponta 1 × 15mg‑os injekció.

A meloxikám napi összdózisa nem haladhatja meg a 15mg-ot.

A kezelés egy injekció beadására korlátozódik, amelyet a kezelés első napján adnak be, de nagyon indokolt, kivételes esetben (pl. ha az orális vagy rectalis adagolás nem lehetséges), a beadás lehetősége 2-3napra emelhető.

A mellékhatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.4pont). A beteg igényét a tünetek enyhítésére és a terápiára adott választ időnként újra kell ellenőrizni.

Különleges betegcsoportok

Idősek (lásd 5.2pont):

A javasolt napi adag időseknek 7,5mg (fél ampulla). (lásd még 4.2pont „A mellékhatásokszempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek” és 4.4pont).

A mellékhatásokszempontjából fokozottan veszélyeztetett betegek (lásd 4.4pont)

Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a mellékhatások kockázata, pl. gastrointestinalis vagy cardiovascularis betegség szerepel az anamnézisükben, a kezelést napi egyszer 7,5mg-os dózissal kell kezdeni (egy 1,5ml-es ampulla fele).

Vesekárosodás (lásd 5.2pont):

A készítmény hemodialízist nem igénylő, súlyos vesekárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Súlyos vesekárosodásban szenvedő, dializált betegeknél a napi adag nem haladhatja meg a 7,5mg‑ot (fél ampulla).

Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance>25ml/perc) nem szükséges csökkenteni az adagot. (Súlyos vesekárosodásban szenvedő, nem dializálható betegek esetén (lásd 4.3pont).

Májkárosodás (lásd 5.2pont):

Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban nem szükséges csökkenteni az adagot. (Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan lásd a 4.3pontot).

Gyermekek és serdülők:

A Meloxicam-Zentiva alkalmazása ellenjavallt 18évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében (lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

Intramuscularis alkalmazásra.

Az injekciót lassan és mélyen a glutealis izom dorsoglutealis régiójába (a farpofa külső-felső kvadránsába) kell beadni, az asepsis szabályainak szigorú betartásával. Ismételt alkalmazáskor a jobb- és baloldalt váltogatni kell. Az injekció befecskendezése előtt mindig ellenőrizni kell, hogy a tű nem vénába talált-e.

Ha az injekció beadása közben erős fájdalom jelentkezik, az adást azonnal abba kell hagyni. Csípőprotézis esetén az injekció beadása az ellenkező oldali farpofába javasolt.

A kezelést szájon át (tablettával) kell folytatni.

A gyógyszer a következő esetekben ellenjavallt:

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hasonló hatásmechanizmusú készítménnyel (pl. nem-szteroid gyulladásgátlók – NSAID, acetilszalicilsav (ASA)) szembeni túlérzékenység.

A Meloxicam-Zentiva injekció nem adható olyan betegnek, akinél ASA vagy az NSAID‑ok osztályába tartozó más gyógyszer adása kapcsán korábban asztma, orrpolip, angioneuroticus ödéma vagy urticaria jelentkeztek.

• Véralvadási zavarban szenvedők vagy egyidejű antikoaguláns kezelés (az ellenjavallat a beadás módja miatt áll fenn).

• Korábbi NSAID–kezeléshez kapcsolódó gastrointestinalis (GI) vérzés vagy perforáció

• Aktív, illetve a kórelőzményben szereplő peptikus fekély/emésztőrendszeri vérzés (igazolt fekély vagy vérzés legalább két alkalommal).

• Gastrointestinalis vérzés, cerebrovascularis vérzés vagy egyéb vérzési rendellenesség.

• Súlyos májelégtelenség.

• Nem dializált (nem dializálható) súlyos veseelégtelenség.

• Súlyos szívelégtelenség.

• A terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6pont).

• 18év alatti gyermekek és serdülők.

A nemkívánatos hatások előfordulása minimálisra csökkenthető, ha a tünetek kezelésére a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig alkalmazzák (lásd 4.2pont, valamint a gastrointestinalis (GI) és cardiovascularis kockázatokat, alább).

Az ajánlott maximális napi adag nem léphető túl még abban az esetben sem, ha a kívánt terápiás hatást nem sikerült elérni, továbbá nem adható kiegészítésként más NSAID sem, mert ez fokozhatja a toxicitást, ugyanakkor a terápiás előnye nem bizonyított. Kerülni kell a meloxikám és egyéb NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz‑2 gátlók egyidejű alkalmazását.

A meloxikám nem alkalmas akut fájdalom csillapítását igénylő betegek kezelésére.

Amennyiben javulás néhány nap alatt sem következik be, újra kell értékelni a kezelés klinikai hasznosságát.

Ha a beteg kórtörténetében oesophagitis, gastritis és/vagy peptikus fekély szerepel, a meloxikám kezelést csak a fennálló állapot teljes gyógyulása után szabad megkezdeni. Az ilyen betegeknél rutinszerűen figyelemmel kell kísérni a betegség esetleges kiújulását a meloxikám-kezelés során, valamint azokon a betegeknél is, akiknek a múltban ilyen típusú betegségük volt.

Gastrointestinalis hatások

NSAID‑ok alkalmazása kapcsán beszámoltak gastrointestinalis vérzésről, fekélyképződésről és potenciálisan halálos kimenetelű perforációról, melyek a kezelés bármely fázisában, az anamnézisben szereplő súlyos GI események hiányában, előzetes figyelmeztető tünetekkel, illetve azok nélkül jelentkezhetnek.

A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata nagyobb az NSAID‑ok magasabb adagjai mellett, illetve olyan betegeknél, akik kórelőzményében GI fekély szerepel, különösképpen vérzéses vagy perforációs szövődmény esetén (lásd 4.3pont), továbbá időskorúaknál. Ezen betegek kezelését a lehető legalacsonyabb adaggal kell megkezdeni.

Ezeknél a betegeknél, valamint az egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsavat, vagy a gastrointestinalis kockázatot fokozó egyéb gyógyszert igénylő betegeknél megfontolandó protektív szerek (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) egyidejű alkalmazása (lásd alább és 4.5pont).

Olyan betegek (főként időskorúak), akiknek a kórelőzményében GI toxicitás szerepel, minden szokatlan, elsősorban a kezelés kezdeti szakaszaiban jelentkező hasi tünetről (különös tekintettel a GI vérzésre) számoljanak be kezelőorvosuknak.

Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg alkalmaznak bizonyos gyógyszereket, amelyek növelhetik a fekélyképződés vagy a vérzés kockázatát, mint pl. a terápiás dózisú illetve idős betegeknek adott heparin, egyéb, nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy ≥ 500mg egyszeri vagy ≥ 3g napi adagban alkalmazott acetilszalicilsav esetében a meloxikámmal történő kezelés nem javasolt (lásd 4.5pont).

Meloxicam-Zentiva-kezelés alatt álló betegnél GI vérzés vagy fekély jelentkezése esetén a kezelést meg kell szakítani.

Ha a beteg kórelőzményében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel az NSAID‑ok körültekintéssel alkalmazandók, mivel exacerbációt okozhatnak (lásd 4.8pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

Hypertonia és/vagy enyhe/közepesen súlyos pangásos szívelégtelenség előzetes fennállása esetén a beteget folyamatosan ellenőrizni kell és tanácsokkal kell ellátni, mivel az NSAID‑ok alkalmazásával kapcsolatban előfordult folyadékretenció és ödéma.

Javasolt a veszélyeztetett betegek vérnyomásának klinikai monitorozása a kezelés megkezdése előtt és különösen a meloxikám-kezelés kezdeti szakaszában.

Klinikai és epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint néhány NSAID alkalmazása során (különös tekintettel a hosszú távú, magas adagokkal végzett kezelésekre) kis mértékben fokozódhat az artériás thrombotikus események (pl. myocardialis infarctus, stroke) kialakulásának kockázata. Nem áll rendelkezésre kellő adat a meloxikám ilyen irányú kockázatának kizárásához.

Nem megfelelően beállított hypertonia, pangásos szívelégtelenség, diagnosztizált ischaemiás szívbetegség, perifériás artériás betegség és/vagy cerebrovascularis betegség esetén a meloxikámmal történő kezelést csak gondos mérlegelés után szabad megkezdeni. Hasonlóan megfontolandó a tartós meloxikám kezelés megindítása olyan betegek kezelése esetén, akiknél cardiovascularis betegségekre hajlamosító tényezők (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) fennállnak.

Bőrreakciók

A meloxikám használatával kapcsolatban életveszélyes bőrreakciókat jelentettek, úgymint Stevens-Johnson-szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN).

A betegeket tájékoztatni kell a jelekről és a tünetekről, valamint szoros megfigyelés alatt kell tartani a bőrreakciók kialakulása szempontjából. A SJS és a TEN kialakulásának kockázata a kezelés első heteiben a legmagasabb.

A Meloxicam-Zentiva injekció alkalmazását abba kell hagyni, amennyiben a SJS-ra vagy a TEN-re jellemző jelek, illetve tünetek kialakulnak (pl.: progrediáló bőrkiütések, amelyek gyakran hólyagokkal vagy nyálkahártya-léziókkal együtt jelentkeznek).

A SJS és a TEN kezelésekor a legjobb eredmények a korai diagnózis, valamint a lehetséges gyanúsított gyógyszerek szedésének azonnali abbahagyása esetén érhetők el. A meloxikám injekció alkalmazásának korai megszakítása jobb prognózissal társul.

Ha a betegnél a meloxikám használatával összefüggő SJS vagy TEN alakul ki, a meloxikámot tilos újra alkalmazni a betegnél.

Mindig ugyanott jelentkező (fix) gyógyszerkiütések (fixed drug eruption, FDE) eseteit jelentették a meloxikám alkalmazásával összefüggésben.

A meloxikám alkalmazásának újraindítása nem javasolt olyan betegeknél, akik anamnézisében meloxikámmal összefüggő FDE szerepel. Előfordulhat keresztreakció más oxikámokkal.

Máj- és vesefunkciós paraméterek

Az NSAID-ok többségéhez hasonlóan, meloxikám alkalmazásakor esetenként a szérum aminotranszferázok, a szérum bilirubinszint, illetve a májműködés egyéb paramétereinek emelkedését figyelték meg; továbbá megfigyelték a szérum kreatinin- és a vér karbamidszintjének az emelkedését és más laboratóriumi zavarok kialakulását is.

Ezek az esetek többségében csekély mértékűek, átmeneti jellegűek voltak. Jelentős vagy hosszabb távon fennmaradó eltérés esetén a meloxikám alkalmazását meg lehet szakítani és ellenőrző vizsgálatokat kell végezni.

Funkcionális veseelégtelenség

Az NSAID-ok a renális prosztaglandinok értágító hatásának gátlásával funkcionális veseelégtelenséget válthatnak ki a glomerulus filtráció csökkentése révén. Ez a nemkívánatos hatás dózisfüggő. A kezelés elkezdésekor vagy az adag emelése után a diurézis és a veseműködés gondos ellenőrzése javasolt az alábbi rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében:

• idős betegek,

• egyidejű kezelés pl. ACE-gátlókkal, angiotenzin II-receptor-antagonistákkal, szartánokkal és diuretikumokkal (lásd 4.5pont),

• hypovolaemia (a kiváltó októl függetlenül),

• pangásos szívelégtelenség,

• veseelégtelenség,

• nephrosis szindróma,

• lupus nephropathia,

• súlyos májműködési zavar (a szérum albuminszint<25g/l, vagy a Child-Pugh pontszám ≥ 10).

Az NSAID-ok ritkán előidézhetnek interstitialis nephritist, glomerulonephritist, vesevelő-necrosist vagy nephrosis szindrómát.

Hemodializált, végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a meloxikám adagja nem haladhatja meg a 7,5mg-ot. Enyhe, ill. közepesen súlyos vesekárosodás esetén (ahol a kreatinin‑clearance>25ml/perc) nem kell az adagot csökkenteni.

Nátrium,kálium-és vízretenció

NSAID-ok alkalmazása során nátrium-, kálium-, és vízretenció alakulhat ki, továbbá ezek a gyógyszerek gátolhatják a vizelethajtók nátriumürítő hatását. Ezen kívül gyengülhet a vérnyomáscsökkentők antihipertenzív hatása is (lásd 4.5pont). Mindez ödémát, szívelégtelenséget és hypertoniát idézhet elő, ill. súlyosbíthatja ezeknek a kórképeknek a kórlefolyását. Következésképpen szükséges a veszélyeztetett betegek klinikai ellenőrzése (lásd 4.2 és 4.3pont).

Hyperkalaemia

A hyperkalaemiát a diabetes vagy más káliumszintet növelő egyidejű kezelés okozhat (lásd 4.5pont). Ezekben az esetekben a káliumértékeket rendszeresen ellenőrizni kell.

Pemetrexeddel történő kombináció

A pemetrexedet szedő enyhe‑közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, a meloxikám alkalmazását meg kell szakítani a pemetrexed kezelés előtt 5nappal, és nem adható meloxikám a kezelés napján és utána még legalább 2napig (lásd 4.5pont).

További figyelmeztetések

Legyengült vagy gyengébb testalkatú betegek az esetleges mellékhatásokat rosszabbul tolerálhatják, így szoros követést igényelnek.

Más NSAID‑okhoz hasonlóan, fokozott óvatosság szükséges idős betegek kezelésekor, akiknél magasabb a vese-, máj-, illetve szív rendellenes működésének kockázata. Idős korban gyakrabban fordulnak elő az NSAID-ok okozta mellékhatások, különösen a gastrointestinalis vérzés és perforáció, melyek fatális kimenetellel is járhatnak (lásd 4.2pont).

A meloxikám elfedheti az egyidejűleg fennálló fertőző betegségek tüneteit.

A többi intramuscularisan beadott NSAID-hoz hasonlóan tályog és necrosis alakulhat ki a beadás helyén.

A meloxikám is - mint miden gyógyszer, amelyről ismeretes, hogy gátolja a ciklooxigenáz/prosztaglandin szintézist - hátrányosan hat a női termékenységre, ezért nem javasolt az olyan nők esetében, akik gyermek vállalását tervezik. Éppen ezért azon nők esetében, akiknek fogamzással kapcsolatos nehézségei vannak, illetve akik terméketlenség miatt kivizsgáláson esnek át, fontolóra kell venni a meloxikám elhagyását (lásd 4.6pont).

Meloxicam-Zentiva oldatos injekció nátriumot tartalmaz:

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Hyperkalaemiával kapcsolatos kockázatok

Bizonyos gyógyszerek, ill. terápiás csoportok elősegítik a hyperkalaemia kialakulását, ilyenek a káliumsók, a káliumot visszatartó diuretikumok, ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor- antagonisták, az NSAID-ok, a (kis molekulasúlyú, ill. nem frakcionált) heparinok, a ciklosporin, a takrolimusz, továbbá a trimetoprim.

A hyperkalaemia kezdete a társuló, további tényezőktől is függhet.

A kockázat fokozott, ha a fenti gyógyszereket meloxikámmal együtt alkalmazzák.

Farmakodinámiás interakciók

Egyéb NSAID‑ok, és acetilszalicilsav

Egyéb NSAID-okkal történő kombináció, köztük az acetilszalicilsav ≥500mgegyszeri és ≥ 3 g napi adagban történő adása nem javasolt (lásd 4.4pont).

Kortikoszteroidok (pl. glükokortikoidok):

A kortikoszteroidokkal történő együttes alkalmazás körültekintést igényel, mivel fokozott a gyomor-bélrendszeri fekélyképződés, ill. a vérzés kockázata.

Antikoagulánsok, vagy heparin:

Fokozott a vérzésveszély a vérlemezke funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt. Az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (pl. warfarin) hatásait (lásd 4.4pont). NSAID-ok és antikoagulánsok ill. a heparin együttes adása időseknek, vagy kuratív alkalmazása nem javasolt (lásd 4.3 és 4.4pontok).

Az intramuscularis alkalmazás miatt az antikoagulánsokkal kezelt betegek esetében a meloxikám oldatos injekció alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 és 4.4pontok).

A heparin alkalmazásának fennmaradó eseteiben (pl. megelőző jelleggel) fokozott óvatosság szükséges a vérzési kockázat növekedése miatt.

Trombolitikumok és thrombocytaaggregáció-gátlók:

A vérlemezke-funkció gátlása és a gastroduodenalis nyálkahártya károsodása miatt nő a vérzés kockázata.

Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k):

Fokozott a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

Diuretikumok, ACE-gátlók és angiotenzin II-receptor-antagonisták:

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más antihipertenzív gyógyszerek hatását. Egyes (pl. dehidrált, vagy idős) csökkent veseműködésű betegeknél a ciklooxigenáz-gátló gyógyszerek és ACE-gátlók vagy angiotenzin‑IIantagonisták egyidejű adása tovább ronthatja a vesefunkciót, még akár akut veseelégtelenség is kialakulhat, ami azonban általában reverzibilis. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni, főleg idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell és az együttes terápia megkezdése után a vesefunkciót ellenőrizni kell, de később is rendszeres időközönként ellenőrzésre van szükség (lásd 4.4pont).

Egyéb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (pl. béta-blokkolók):

A béta-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatása csökkenhet (az értágító hatású prosztaglandinok gátlása miatt).

Kalcineurin-gátlók (pl. ciklosporin, takrolimusz):

Az NSAID-ok a vesében a prosztaglandin-szintézis befolyásolásával fokozhatják a kalcineurin-gátlók nephrotoxikus hatását, ezért kombinált kezelés esetén a veseműködés monitorozása szükséges. Ajánlott a veseműködés gondos ellenőrzése, főleg idős betegek esetén.

Deferaszirox:

A meloxikám és a deferaszirox egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis mellékhatások kockázatát. Ezen gyógyszerek kombinálása esetén óvatosan kell eljárni.

Farmakokinetikai interakciók (a meloxikám hatása az egyéb gyógyszerek farmakokinetikájára)

Lítium:

Beszámoltak arról, hogy az NSAID-ok (a lítium renalis kiválasztásának a csökkentése révén) növelik a lítium szintjét a vérben, ami toxikus értéket érhet el. A lítium és az NSAID gyógyszerek együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4pont). Ha ez a kombináció szükségesnek látszik, akkor a meloxikám-kezelés megkezdésekor, az adag módosításakor és a kezelés abbahagyásakor is gondosan ellenőrizni kell a lítium vérszintjét.

Metotrexát

Az NSAID‑ok csökkenthetik a metotrexát tubularis szekrécióját, ezáltal megemelik a metotrexát plazmakoncentrációját. Ezért a nagy dózisú (több, mint heti 15mg) metotrexát-kezelésben részesülő betegeknek az egyidejű NSAID-kezelés nem ajánlott (lásd 4.4pont).

Az NSAID készítmények és a metotrexát közötti interakció kockázatát az alacsony metotrexát dózissal kezelt betegeknél is figyelembe kell venni, különösen károsodott vesefunkció esetén. Amennyiben mindkét készítmény adása szükséges, a vérsejtszám és a vesefunkció monitorozása szükséges. Óvatosság szükséges abban az esetben, ha a metotrexátot és az NSAID készítményt 3napon belül kapta a beteg, mivel ez esetben a metotrexát plazmaszintje nőhet, ami fokozhatja a toxicitását.

Habár a 15mg/hét dózisban adott metotrexát farmakokinetikáját az egyidejű meloxikám-kezelés lényegileg nem befolyásolja, figyelembe kell venni, hogy a metotrexát hematológiai toxicitását az NSAID-kezelés fokozhatja (lásd fent) (lásd 4.8pont).

Pemetrexed:

Enyhe‑közepesen súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 45–79 ml/perc) fennállásakor a meloxikám és a pemetrexed egyidejű alkalmazása esetén a pemetrexed adása előtt 5 napig, aznap, majd utána 2napig szüneteltetni kell a meloxikám alkalmazását. Hogyha szükséges a meloxikám és a pemetrexed kombinálása, akkor szorosan ellenőrizni kell a betegeket, különös tekintettel a csontvelő-szuppresszióra, vesekárosodásra és a gastrointestinalis mellékhatásokra. Súlyos vesekárosodás (45ml/perc alatti kreatinin-clearance) esetén a meloxikám és a pemetrexed együttes adása nem ajánlott.

Az ép veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegekben a meloxikám 15mg-os adagjai csökkentik a pemetrexed eliminációját, ennek következtében növelik a pemetrexed mellékhatásainak az előfordulását. Ezért óvatosságra van szükség, ha 15 mg meloxikámot pemetrexeddel egyidejűleg alkalmaznak a normál veseműködésű (kreatinin-clearance ≥ 80 ml/perc) betegek esetében.

Farmakokinetikai interakciók (egyéb gyógyszerek hatása a meloxikám farmakokinetikájára)

Kolesztiramin:

A kolesztiramin meggyorsítja a meloxikám kiürülését, mivel megszakítja az enterohepatikus körforgást, így a meloxikám clearance-e 50%‑kal nő, és a felezési idő 13±3órára csökken. Az interakció klinikai jelentőségű.

Farmakokinetikai kölcsönhatások (a meloxikám és más gyógyszerek kombinációjának hatása a farmakokinetikára)

Orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid)

A meloxikám csaknem teljesen a májmetabolizmuson keresztül eliminálódik, ennek a folyamatnak a közel kétharmada a (CYP) P450 enzimeken keresztül történik (a fő út a CYP 2C9, a CYP 3A4 kisebb mértékben vesz részt a folyamatban), egyharmada pedig egyéb utakon, például peroxidáz oxidáción keresztül. A farmakokinetikai interakció lehetőségére akkor kell gondolni, ha a meloxikámot olyan szerekkel adják együtt, amelyek gátolják a CYP 2C9 és/vagy CYP 3A4 enzimeket, vagy a metabolizmusuk ezeken az enzimeken történik. A CYP 2C9-en keresztül létrejövő interakcióra például az orális antidiabetikumok (szulfonilureák, nateglinid) esetében lehet számítani, és ez ezen szerek és a meloxikám plazmaszintjének emelkedéséhez vezethet. Az egyidejűleg meloxikámot és szulfonilureákat vagy nateglinidet kapó betegeknél gondosan monitorozni kell a hypoglykaemia kialakulását.

A meloxikám és az egyidejűleg adott antacidok, cimetidin, digoxin között nem mutattak ki klinikai szempontból jelentős farmakokinetikai kölcsönhatásokat.

Gyermekek és serdülők

Gyógyszerkölcsönhatás vizsgálatokat csak felnőtteknél végeztek.

Terhesség

A prosztaglandin-szintézis gátlása káros hatással lehet a terhességre és/vagy a magzat/embrió fejlődésére. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok arra utalnak, hogy a prosztaglandin-szintézis gátlóinak alkalmazása korai terhességben fokozza a vetélés és a szívfejlődési rendellenességek kockázatát. A cardiovascularis fejlődési rendellenességek abszolút kockázata kevesebb, mint 1%‑ról kb. 1,5%‑ra emelkedett. A feltételezések szerint a kockázat az alkalmazott adaggal és a kezelés időtartamával párhuzamosan nő. Állatokban, a prosztaglandinszintézis-gátlók alkalmazása bizonyítottan megemelte az implantáció előtti és utáni veszteséget, valamint az embrionális/magzati letalitást. Ezen kívül beszámoltak az állatokban jelentkező különböző malformációk –beleértve a cardiovascularis rendellenességet is- magasabb incidenciájáról az organogenezis időszakában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátlók hatására.

A terhesség 20.hetétől kezdődően a meloxikám alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá a ductus arteriosus szűkülésének eseteit is jelentették második trimeszter alatti kezelés során, az ilyen esetek többsége a kezelés felfüggesztését követően rendeződött. Ebből kifolyólag, a terhesség első és második trimeszterében a Meloxicam-Zentiva 15mg/1,5 ml oldatos injekció alkalmazását kerülni kell, és csak akkor szabad alkalmazni, ha az egyértelműen szükséges. Ha a meloxikámot olyan nő kapja, aki teherbe kíván esni, illetve aki a terhességének első vagy második trimeszterében van, a lehető legalacsonyabb adagot javasolt alkalmazni a lehető legrövidebb ideig. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkületének antenatalis monitorozása, ha a Meloxicam-Zentiva-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Meloxicam-Zentiva 15mg/1,5ml oldatos injekció alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy a ductus arteriosus szűkületének észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimesztere alatt a prosztaglandinszintézis-gátlók az alábbi kockázatot jelentik:

- a magzat számára:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkülete/ záródása és pulmonalis hypertonia);

• renalis diszfunkció, amely oligohydroamnionnal járó veseelégtelenségig progrediálhat (lásd fent);

- az anya és az újszülött számára a terhesség végén:

• a vérzési idő esetleges megnyúlása, anti-aggregációs hatás, mely már nagyon kis adagok alkalmazása esetén is fellép,

• a méhösszehúzódások gátlása, ami késői vagy és elhúzódó szülést okozhat.

Következésképpen a Meloxicam-Zentiva 15mg/1,5ml oldatos injekció alkalmazása ellenjavallt a terhesség hármadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3pont).

Szoptatás

Bár a meloxikámmal nincs külön tapasztalat, ismeretes, hogy a NSAID-ok kiválasztódnak az anyatejbe. Ezért a szoptató nők esetében a Meloxicam-Zentiva 15mg/1,5ml oldatos injekció alkalmazása nem javasolt.

Termékenység

A meloxikám kedvezőtlenül befolyásolhatja a női fertilitást, ezért alkalmazása nem ajánlott olyan nők esetében, akik teherbe kívánnak esni. Azoknál a nőknél, akik nehezen esnek teherbe vagy meddőségi vizsgálaton vesznek részt, megfontolandó a Meloxicam-Zentiva-kezelés megszüntetése.

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat a gyógyszer vezetési képességekre és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre kifejtett hatásait illetően. A farmakodinámiás profil és a jelentett mellékhatások alapján azonban, a meloxikámnak nincs, vagy csak elhanyagolható hatása van ezekre a képességekre. Ugyanakkor azon betegek számára, akiknél látászavar, aluszékonyság, vertigo, illetve a központi idegrendszer egyéb zavara előfordul, ajánlatos a gépjárművezetéstől és a gépek kezelésétől tartózkodni.

a) Általános leírás

Klinikai vizsgálatok és epidemiológiai adatok alapján, egyes NSAID-ok alkalmazása során kismértékben fokozódhat az artériás thrombotikus szövődmények (pl. myocardialis infarctus, stroke) kockázata, különösen nagyobb adagok alkalmazása és hosszú távú kezelés esetén (lásd 4.4pont).

Ödéma, hypertonia és szívelégtelenség kialakulásáról számoltak be NSAID-kezeléssel összefüggésben.

A leggyakrabban észlelt mellékhatások gyomor-bélrendszeri természetűek. Peptikus fekély, perforáció, gyomor-bélrendszeri vérzés fordulhat elő, ami olykor fatálisnak bizonyulhat – különösen időseknél (lásd 4.4 pont). Hányinger, hányás, hasmenés, bélgázok, székrekedés, emésztési zavar, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, stomatitis ulcerosa, colitis és Crohn-betegség heveny fellángolásáról (lásd 4.4pont) számoltak be kezelés után. Gastritist ritkábban észleltek.

Súlyos bőrreakciók (SCARs): Stevens-Johnson-szindróma (SJS) és a toxicus epidermalis necrolysis (TEN) eseteit jelentették. (lásd 4.4pont).

Az alábbi mellékhatások gyakorisága 27, egyenként legalább 14 napos kezelést alkalmazó klinikai vizsgálatban jelentett eseményeken alapul. Az információk alapját képező klinikai vizsgálatokban 15197 beteg kapott napi 7,5 vagy 15mg meloxikámot tabletta vagy kapszula formájában legfeljebb 1évig. Az alábbi felsorolás azokat a mellékhatásokat is tartalmazza, amelyeket a forgalomba hozatal után jelentettek.

A mellékhatásokat előfordulásuk incidenciája alapján az alábbiak szerint csoportosították:

Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100–≤1/10); nem gyakori (≥1/1000–≤1/100)

ritka (≥1/10000–≤1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

b) Mellékhatások táblázatos felsorolása

* Agranulocytosis nagyon ritka eseteit jelentették (lásd c) pont) .

** Szívelégtelenséget jelentettek NSAID-kezeléssel összefüggésben.

*** Gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció, melyek néhány esetben súlyosak és fatális kimenetellel is járhatnak, különösen idősek esetében (lásd 4.4pont).

c) Információ egyes súlyos és/vagy gyakori mellékhatásokra vonatkozóan:

Nagyon ritka esetben agranulocytosist jelentettek meloxikámmal és más potenciálisan myelotoxikus hatású gyógyszerekkel történő kezelés során (lásd 4.5pont).

d) Mellékhatások, melyeket a készítménnyel kapcsolatban még nem figyeltek meg, de amelyek arra a gyógyszercsoportra jellemzőek, melyhez a meloxikám is tartozik:

Organikus vesekárosodás, mely valószínűleg akut veseelégtelenséget okoz: nagyon ritka esetben beszámoltak interstitialis nephritis, akut tubularis necrosis, nephrosis szindróma és papillaris necrosis kialakulásáról (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Az akut NSAID túladagolás tünetei általában letargia, aluszékonyság, émelygés, hányás, epigastrialis fájdalom. Ezen tünetek szupportív kezelés mellett általában reverzibilisek. Jelentkezhet gastrointestinalis vérzés. Súlyos mérgezések hipertóniát, akut veseelégtelenséget, hepatikus diszfunkciót, légzésdepressziót, kómát, convulsiókat és cardiovascularis összeomlást okozhatnak.

Anafilaktoid reakciókról beszámoltak az NSAID‑kezelés során, és túladagolás esetén is előfordult.

Kezelés

A betegeket NSAID-túladagolás után tüneti és szupportív kezelésben kell részesíteni. Klinikai vizsgálat kimutatta, hogy 4g kolesztiramin naponta háromszor orálisan adva meggyorsítja a meloxikám eliminációját.