METFORMIN STADA XR 500 MG RETARD TABLETTA

2‑es típusú diabetes mellitus kezelésére felnőttek esetén, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta és a fizikai aktivitás önmagában nem eredményezi a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját.

• A Metformin Stada XR alkalmazható monoterápiában, valamint más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kombinálva.

A diabeteses szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2‑es típusú diabetesben szenvedő betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsőként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1pont).

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥90ml/perc)

2‑es típusú diabetes mellitusbanmonoterápiaként és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

• A szokásos kezdő dózis naponta egyszer egy Metformin Stada XR 500mg retard tabletta.

• 10‑15nap után a dózist a vércukorszintmérések eredményei alapján kell módosítani. A dózis lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális toleranciát. A javasolt maximális dózis napi 4Metformin Stada XR 500mg retard tabletta.

• A dózist 10‑15naponként 500mg‑mal javasolt emelni, legfeljebb napi egyszer 2000mg‑ig, az esti étkezés közben történő bevétellel. Amennyiben a Metformin Stada XR tabletta napi egyszeri 2000mg‑os dózisával nem érhető el a glykaemiás kontroll, akkor a Metformin Stada XR 1000mg retard tabletta napi kétszeri adagolását kell megfontolni, mindkét dózis étkezés közben történő bevételével. Ha a glykaemiás kontroll továbbra sem érhető el, a betegeket át lehet állítani standard azonnali hatóanyag-leadású metformin tablettára, legfeljebb napi 3000mg‑os dózisig.

• Amennyiben a beteg már metformint szed, a Metformin Stada XR kezdő dózisának azonosnak kell lennie az azonnali hatóanyag-leadású tabletta napi dózisával.

• A 2000mg napi dózisnál nagyobb dózissal kezelt betegek esetén nem javasolt az átállítás Metformin Stada XR‑re.

• Ha egy másik orális antidiabetikumról tervezik az átállást, a másik gyógyszert el kell hagyni, és el kell kezdeni a metformin szedését a fent leírt dózisban.

Inzulinnal együtt történő alkalmazás

A metformin és az inzulin alkalmazható kombinált terápiaként a vércukorszint jobb beállítása érdekében.

A Metformin Stada XR szokásos kezdő dózisa napi egyszer egy 500mg-os tabletta az esti étkezés közben bevéve, míg az inzulin mennyiségét a vércukorszintmérések alapján kell megállapítani.

Idősek

A vesekárosodás lehetősége miatt időseknél a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3‑6havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Adatok hiányában a metformin-hidroklorid retard tabletta alkalmazása nem javasolt gyermekeknél és serdülőknél.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Metformin Stada XR retard tablettát az esti étkezés közben kell bevenni.

A tablettát egészben, kevés vízzel kell lenyelni. Nem szabad összetörni vagy szétrágni.

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis),

• diabeteses prekóma,

• súlyos vesekárosodás (GFR <30ml/perc),

• akut állapotok, melyek megváltoztathatják a veseműködést, mint pl.:

• dehidráció,

• súlyos infekció,

• sokk.

• olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl.:

• dekompenzált szívelégtelenség,

• légzési elégtelenség,

• nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus,

• sokk.

• májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban akut vesekárosodás esetén, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. Akut vesekárosodás esetén a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és NSAID‑ok) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5pont).

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hypotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a vér csökkent pH értéke (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (>5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

A kezelőorvosnak figyelmeztetnie kell a beteget a laktátacidózis kockázatára és tüneteire.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

A GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell, lásd 4.2pont. A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR <30ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek módosítják a veseműködést, lásd 4.3pont.

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hypoxia és a veseelégtelenség fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció-ellenőrzés mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával, és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a képalkotó eljárást megelőzően vagy annak idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.5pont.

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során megfelelően elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell az energiaszegény diétát.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12-vitamin-szint kockázata növekszik a metformin dózisának, valamint a kezelés időtartamának növelésével, és/vagy azoknál a betegeknél, akiknél olyan kockázati tényezők állnak fenn, melyekről ismert, hogy B12-vitamin-hiányt okoznak. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például anaemia vagy neuropátia) ellenőrizni kell a B12-vitamin szérumszintjét. Rendszeres B12-vitamin-szint ellenőrzésre lehet szükség azoknál a betegeknél, akiknél a B12-vitamin-hiány kockázati tényezői fennállnak. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát, ugyanakkor elővigyázatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

A tabletta külső bevonata megjelenhet a székletben. Javasolt a beteget felvilágosítani arról, hogy ez normális jelenség.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Együttadása nem ajánlott

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás esetén.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását fel kell függeszteni a képalkotó eljárást megelőzően vagy annak idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.4pont.

Elővigyázatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek, például az NSAID‑ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz- (COX) 2‑inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin‑II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek (például glükokortikoidok [szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett] és szimpatomimetikumok)

Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés elvégzésére lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, a metformin dózisát módosítani kell ezen gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén.

Organikus kationtranszporterek (OCT)

A metformin az OCT1 és OCT2 transzporternek is szubsztrátja.

Együttadás metforminnal:

• az OCT1 inhibitorok (mint például a verapamil) csökkenthetik a metformin hatékonyságát

• az OCT1 induktorok (mint például a rifampicin) fokozhatják a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatékonyságát

• az OCT2 inhibitorok (mint például a cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkenthetik a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet

• az OCT1 és OCT2 inhibitorok (mint például a krizotinib és olaparib) megváltoztathatják a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatossággal kell eljárni, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.

Terhesség

A nem kontrollált hyperglykaemia a fogamzás időszakában és a terhesség alatt a veleszületett rendellenességek, a terhesség elvesztése, a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia, és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár. Fontos, hogy a terhesség alatt a vércukorszint a lehető legközelebb legyen a normál szinthez, ezáltal csökkentve a hyperglykaemiával összefüggő káros következmények kockázatát az anya és gyermeke számára.

A metformin átjut a placentán, akár az anyai koncentrációkkal azonos szinteket elérve.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálatból, és publikált adatokból (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) származó, terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat (több mint 1000expozíciós kimenetel) azt mutatja, hogy a perikoncepciós szakaszban és/vagy a terhesség alatt a metformin-expozíciót követően nem emelkedett sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülöttkori toxicitás kockázata.

Korlátozott számú és nem egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a méhen belül metformin-expozíciónak kitett gyermekek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatásról. Úgy tűnik, hogy 4éves korig a metformin nem befolyásolja a motoros és szociális fejlődést a terhesség alatt expozíciónak kitett gyermekeknél, bár a hosszú távú eredményekre vonatkozó adatok korlátozottak.

Klinikailag indokolt esetekben, a metformin alkalmazása megfontolható inzulin kiegészítéseként vagy alternatívájaként terhesség alatt és a fogamzás időszakában.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik a humán anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülöttek, illetve csecsemők esetében. Mindazonáltal, mivel csak korlátozott adat áll rendelkezésre, az anyatejjel való táplálás nem javasolt a metformin-kezelés ideje alatt. Meg kell fontolni a szoptatás felfüggesztését, figyelembe véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatás lehetséges kockázatát.

Termékenység

Hím és a nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a metformin adása még 600mg/ttkg/nap dózisban sem, amely megközelítőleg háromszorosa a javasolt, testfelülethez viszonyított maximális humán dózisnak.

A metformin monoterápia formájában alkalmazva nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A beteget figyelmeztetni kell azonban a hypoglykaemia kockázatára, ha a metformint más antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.

A forgalomba hozatalt követően, illetve a kontrollos klinikai vizsgálatok során a retard metformin tablettával kezelt betegeknél jelentett mellékhatások jellegüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak, mint amiket az azonnali hatóanyag-leadású metformin tablettával kezelt betegeknél jelentettek.

A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak. Az ilyen mellékhatások elkerülése érdekében lassú dózisnövelés ajánlott.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-hidroklorid retard tabletta alkalmazásakor.

Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori: ≥1/10; gyakori: ≥1/100–<1/10; nem gyakori: ≥1/1000–<1/100; ritka: ≥1/10000–<1/1000; nagyon ritka: <1/10000; nem ismert:a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.

Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori:

• csökkent B12-vitamin-szint, vagy B12-vitamin-hiány (lásd 4.4pont).

Nagyon ritka:

• laktátacidózis (lásd 4.4pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• megváltozott ízérzés.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

• gyomor-bél rendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos hatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gasztrointesztinális tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

• bőrreakciók, mint például erythema, pruritus, urticaria.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Nem észleltek hypoglykaemiát a metformin 85g‑os dózisáig, habár ilyen esetben előfordult laktátacidózis. A metformin jelentős túladagolása, vagy egyidejűleg fennálló rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, és kórházban kezelendő. A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.