METFORMIN VIATRIS XR 500 MG RETARD TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - METFORMIN 500 MG
Felnőttek 2-es típusú diabetes mellitusának kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta és a mozgás önmagában nem eredményezi a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját. A Metformin Viatris XR alkalmazható monoterápiában, továbbá más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kombinálva.
A diabeteses szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2-es típusú diabetesben szenvedő betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsőként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1pont).
Adagolás
Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90ml/perc)
Monoterápiában és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva
A szokásos kezdő dózis naponta egyszer egy Metformin Viatris XR 500 mg retard tabletta az esti étkezés közben bevéve.
10-15nap után a dózist a vércukorszintmérések eredménye alapján kell módosítani. A dózis lassú emelése javíthatja az emésztőrendszeri toleranciát. A javasolt maximális dózis napi 2000mg, az esti étkezéssel bevéve.
A dózist 10-15naponként 500mg-mal javasolt emelni, a maximális napi egyszer 2000mg‑ig, egy dózisban az esti étkezéssel egyidejűleg bevéve. Amennyiben a glykaemiás kontroll nem érhető el naponta egyszer 2000mg alkalmazásával, akkor megfontolandó a napi kétszer 1000mg-os dózis adása, amely esetben a két dózist a reggeli és az esti étkezéssel egyidejűleg kell bevenni. Ha a glykaemiás kontroll még mindig nem érhető el, a betegeket standard metformin tablettára kell átállítani maximum 3000mg napi dózisig.
A metformin tablettával már kezelt betegeknél a Metformin Viatris XR retard tabletta kezdő dózisának azonosnak kell lennie az azonnali hatóanyag-leadású tabletta napi dózisával. A 2000mg napi metformin dózisnál nagyobb dózissal kezelt betegek esetén nem javasolt az átállítás Metformin Viatris XR retard tablettára.
A Metformin Viatris XR 750mg és a Metformin Viatris XR 1000mg retard tabletták fenntartó terápiaként javallottak olyan betegek számára, akiket már kezelnek (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tablettával.
A Metformin Viatris XR 750mg vagy a Metformin Viatris XR 1000mg retard tabletták dózisainak meg kell egyezniük a (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tabletta napi dózisával, ami legfeljebb maximum 1500mg, illetve 2000mg lehet, az esti étkezésekkel bevéve. 10-15 nap után ajánlott a Metformin Viatris XR 750 mg, illetve 1000 mg retard tabletta dózis megfelelőségének ellenőrzése a vércukorszintmérések alapján.
Más orális antidiabetikumról való átállás esetén: a másik gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és a titrálást a Metformin Viatris XR 500 mg-os retard tablettával kell kezdeni a fentiek szerint, mielőtt áttérnénk a Metformin Viatris XR 750 mg vagy a Metformin Viatris XR 1000 mg retard tablettára.
Inzulinnal kombinált alkalmazás
A vércukorszint jobb beállítása érdekében a metformin és az inzulin alkalmazható kombinált terápiában. A metformin szokásos kezdő dózisa naponta egyszer egy 500mg retard tabletta az esti étkezéssel egyidejűleg bevéve, míg az inzulin mennyiségét a vércukorszintmérések alapján kell megállapítani. Titrálást követően mérlegelni kell a Metformin Viatris XR 1000 mg retard tablettára való átállást.
Azon betegek esetén, akiket már metformin és inzulin kombinációjával kezelnek, a Metformin Viatris XR 750mg vagy a Metformin Viatris XR 1000mg retard tabletták dózisainak meg kell egyezniük a (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tabletta napi dózisával, amely a megadott sorrendben legfeljebb maximum 1500mg, illetve 2000mg lehet az esti étkezésekkel bevéve, míg az inzulin mennyiségét a vércukorszintmérések alapján kell megállapítani.
Idősek
Időseknél a vesekárosodás lehetősége miatt a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).
Vesekárosodás
A GFR-t a metformin-tartalmú készítménnyel végzett kezelés elindítása előtt, majd ezt követően legalább évente ellenőrizni kell. Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a vesekárosodás további progressziójának kockázata, továbbá az időseknél a veseműködést gyakrabban, például 3-6havonta kell ellenőrizni.
| GFR ml/perc | Maximális napi összdózis | További megfontolások |
| 60-89 | 2000mg | A vesekárosodáshoz mérten megfontolandó a dózis csökkentése. A 60-89 ml/perc GFR-értékkel rendelkező betegek esetében a maximális napi összdózis megegyezik a normál veseműködésű felnőtteknél jelenleg jóváhagyott dózissal. |
| 45-59 | 2000mg | A laktátacidózis kockázatát esetlegesen növelő tényezőket (lásd 4.4pont) figyelembe kell venni a metformin-kezelés elindításának megfontolása előtt. A kezdő dózis legfeljebb a maximális dózis fele. |
| 30-44 | 1000mg | |
| <30 | - | A metformin ellenjavallt. |
Gyermekek és serdülők
Megfelelő adatok hiányában a Metformin Viatris XR retard tabletta alkalmazása gyermekeknél és serdülőknél nem ajánlott.
Az alkalmazás módja
A Metformin Viatris XR-t étkezés közben kell bevenni és egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni. Amikor a Metformin Viatris XR-t napi egyszeri adagolásban alkalmazzák, a dózist az esti étkezés során kell bevenni. A tablettákat nem szabad szétrágni, eltörni vagy összetörni.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).
-
Diabeteses prekóma.
-
Súlyos vesekárosodás (GFR < 30ml/perc).
-
Akut állapotok, melyek megváltoztathatják a veseműködést, mint pl.:
-
dehidráció
-
súlyos infekció
-
sokk.
-
Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl.:
-
dekompenzált szívelégtelenség
-
légzési elégtelenség
-
nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus
-
sokk.
-
Májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.
Laktátacidózis
A laktátacidózis egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut romlásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy sepsisben lép fel. A veseműködés akut romlásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.
Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.
Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetleg akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [NSAID-ok]) alkalmazásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.3 és 4.5pont).
A betegeket és/vagy a gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus dyspnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az asthenia és a hypothermia, amit kóma követ. A laktátacidózisra utaló tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a vér csökkent pH értéke (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (>5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.
Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:
A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.
Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek
alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus
vizsgálatokat kell elvégezni.
Veseműködés
A GFR-t a kezelés megkezdése előtt és ezt követően a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30ml/perc, és a gyógyszer szedését átmenetileg fel kell függeszteni a veseműködést módosító állapotokban (lásd 4.3pont).
Szívműködés
Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fokozottabb a hypoxia és az elégtelen veseműködés kockázata. Stabil, krónikus szívelégtelenségben a metformin rendszeres szív- és vesefunkció-ellenőrzés mellett adható.
Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedőknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása
Jódtartalmú kontrasztanyagok intravascularis alkalmazása a kontrasztanyag által előidézett nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár.
A metformin alkalmazását képalkotó vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére fel kell függeszteni, és csak legalább 48óra elteltével lehet visszaállítani, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5pont).
Sebészeti beavatkozások
A metformin alkalmazását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.
Egyéb óvintézkedések
-
Minden betegnek folytatnia kell a nap során megfelelően elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek energiaszegény diétát kell tartaniuk.
-
A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.
-
A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát; ugyanakkor elővigyázatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.
-
A tabletta külső bevonata megjelenhet a székletben. A beteget fel kell világosítani arról, hogy ez normális jelenség.
Együttadása nem ajánlott
Alkohol
Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.
Jódtartalmú kontrasztanyagok
A metformint a képalkotó vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére fel kell függeszteni, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4pont).
Körültekintő alkalmazást igénylő kombinációk
Egyes gyógyszerek, mint például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz- (COX) 2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-antagonisták, valamint a vizelethajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. A veseműködés szoros ellenőrzése szükséges, amikor ezeket a készítményeket metforminnal együtt kezdik el adni, illetve alkalmazzák kombinációs kezelés során.
Intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek (például [szisztémás vagy lokális alkalmazású] glükokortikoidok, valamint szimpatomimetikumok)
Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzésre lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, az ezzel a gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén módosítani kell a metformin dózisát.
Organikus kationtranszporterek (Organic Cation Transporters, OCT)
A metformin mind az OCT1, mind az OCT2 transzporter szubsztrátja.
Metformin egyidejű alkalmazása:
-
OCT1 inhibitorokkal (például verapamil) csökkentheti a metformin hatásosságát.
-
OCT1 induktorokkal (például rifampicin) fokozhatja a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatásosságát.
-
OCT2 inhibitorokkal (például cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimethoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.
-
OCT1 és OCT2 inhibitorokkal (például krizotinibbel és olaparibbal) megváltoztathatja a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.
Ezért elővigyázatosság javasolt – különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél – ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózisának módosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.
Terhesség
A terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó), kontrollálatlan diabetes a veleszületett rendellenességek és a perinatalis mortalitás fokozott kockázatával jár együtt.
A metformin terhes nőknél történő alkalmazásával kapcsolatosan korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló adatok nem utalnak a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatára. Állatkísérletek nem igazoltak a terhességre, embrionális, foetalis, postnatalis fejlődésre és a szülésre gyakorolt káros hatásokat (lásd 5.3pont).
Ha a beteg terhességet tervez, illetve terhesség alatt a diabetest nem ajánlott metforminnal kezelni. Diabetes esetén inzulin adása ajánlott a normál értékhez lehető legközelebb álló vércukorszint fenntartásához, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a magzati fejlődési rendellenességek kockázatát.
Szoptatás
A metformin kiválasztódik a humán anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat az anyatejjel táplált újszülötteknél/csecsemőknél. Mivel azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre adatok, az anyatejjel való táplálás nem javasolt metformin-kezelés ideje alatt.
El kell dönteni, hogy abba kell-e hagyni a szoptatást, számításba véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatások lehetséges kockázatát.
Termékenység
A metformin 600mg/ttkg/nap dózisban – ami a testfelületre számított maximális ajánlott humán dózis megközelítőleg háromszorosa – nem befolyásolta a hím és a nőstény patkányok termékenységét (lásd 5.3pont).
Néhány klinikai vizsgálat arra utal, hogy a metformin növelheti az ovuláció mértékét azoknál a nőknél, akik policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvednek. Azonban ezidáig nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a metformin növeli az élveszületések számát PCOS-ben szenvedő nőknél.
A metformin-monoterápia nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A beteget azonban figyelmeztetni kell a hypoglykaemia kockázatára, ha a metformint más antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.
A forgalomba hozatalt követő adatok alapján, illetve a kontrollos klinikai vizsgálatokban a metformin retard tablettával kezelt betegeknél jelentett mellékhatások jellegüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak azokhoz, amelyekről az azonnali hatóanyag-leadású metformin tablettával kezelt betegek esetében számoltak be.
A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak.
A következő mellékhatások jelentkezhetnek metforminnal végzett terápia során.
Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori: ≥ 1/10; gyakori:≥1/100 – < 1/10; nem gyakori: ≥ 1/1000 – < 1/100; ritka: ≥ 1/10000 – < 1/1000; nagyon ritka: <1/10000; nem ismert: a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg.
Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatásokat csökkenő súlyosság szerint ismertetjük.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon ritka:
-
laktátacidózis (lásd 4.4pont).
-
A B12-vitamin felszívódásának csökkenése a szérumszint csökkenésével együtt, a metformin hosszan tartó alkalmazása során. Ennek az etiológiának a lehetőségét a megaloblastos anaemiában szenvedő betegeknél ajánlott mérlegelni.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori:
-
az ízérzés zavara.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori:
-
gastrointestinalis zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. Megelőzésükhöz a metformint napi 2-3 részre elosztott dózisban, étkezés közben vagy után javasolt bevenni. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gastrointestinalis tolerálhatóságot.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nagyon ritka:
-
májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűntek.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Nagyon ritka:
-
bőrreakciók, mint erythema, pruritus, urticaria.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Hypoglykaemia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85g-os dózisáig, habár ilyen esetben laktátacidózis jelentkezett. A metformin jelentős túladagolása, vagy az együtt járó rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, és kórházban kezelendő. A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.
Farmakológiai tulajdonságok - METFORMIN 500 MG
Farmakoterápiás csoport: Vércukorszint-csökkentő gyógyszerek, kivéve inzulinok; biguanidok
ATC kód: A10BA02
Hatásmechanizmus
A metformin egy antihyperglykaemiás hatású biguanid, ami egyaránt csökkenti a bazális és a posztprandiális vércukorszintet. Nem serkenti az inzulinszekréciót, ezért önmagában nem okoz hypoglykaemiát.
A metformin három mechanizmuson keresztül fejtheti ki a hatását:
-
a glükoneogenezis és a glükogenolízis csökkentésével gátolja a máj glükóztermelését;
-
az izomban növeli az inzulinérzékenységet, elősegítve ezzel a perifériás glükózfelvételt és ‑felhasználást;
-
késlelteti a glükóz bélből történő felszívódását.
A metformin serkenti az intracelluláris glikogénszintézist a glikogén-szintáz befolyásolásán keresztül. A metformin fokozza az eddig ismert összes típusú membrán glükóztranszporter (GLUT) szállítókapacitását.
Farmakodinámiás hatások
Klinikai vizsgálatokban a metforminnal kezelt betegek testtömegük stabilizálódását vagy kismértékű csökkenését tapasztalták.
Embereknél – a vércukorszintet befolyásoló hatástól függetlenül – az azonnali hatóanyag-leadású metforminnak kedvező hatása van a lipidmetabolizmusra. Terápiás dózisokkal végzett kontrollos, közép- és hosszú távú klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az azonnali hatóanyag-leadású metformin csökkenti az összkoleszterin-, LDL-koleszterin- és a trigliceridszinteket. Hasonló hatást nem mutattak ki a retard gyógyszerformánál, feltehetően az esti alkalmazás miatt, továbbá előfordulhat a trigliceridszint emelkedése.
Klinikai hatásosság
Egy prospektív, randomizált (UKPDS) vizsgálat kimutatta a 2-es típusú, túlsúlyos diabeteses betegek intenzív vércukorszint kezelésének hosszú távú előnyeit az elsővonalbeli terápiaként alkalmazott azonnali hatóanyag-leadású metforminnal, miután a diéta nem volt elégséges.
A csak diétás kezelés elégtelensége után metforminnal kezelt túlsúlyos betegek eredményeinek értékelése a következőket mutatta:
-
Bármilyen, a diabetesszel összefüggő szövődmény abszolút kockázatának szignifikáns csökkenése volt megfigyelhető a metformin-csoportban (29,8 eset/1000 betegév), összevetve a csak diétán levő csoportéval (43,3 eset/1000 betegév), p=0,0023; összehasonlítva a kombinált szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoporttal (40,1 eset/1000 betegév), p=0,0034.
-
Szignifikáns csökkenés volt észlelhető a diabetesszel összefüggő mortalitás abszolút kockázatában: a metformin-csoportban 7,5eset/1000betegév, a csak diétát tartó csoportban 12,7eset/1000betegév, p=0,017.
-
Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható az összmortalitás abszolút kockázatában: a metformin-csoportban 13,5eset/1000 betegév, a csak diétát tartó csoportban 20,6eset/1000betegév (p=0,011). A kombinált szulfonilurea és inzulin monoterápiás csoportban 18,9 eset/1000 betegév (p=0,021).
-
Szignifikáns csökkenés volt látható a myocardialis infarctus abszolút kockázatában: a metforminnal kezelt csoportban 11eset/1000betegév, a csak diétát tartó csoportban 18eset/1000betegév (p=0,01).
Szulfonilureához másodvonalbeli terápiaként kombinációban adott metformin esetén nem volt kimutatható előnyös hatás.
Az 1-es típusú diabetes mellitusban a metformin és inzulin kombinációját alkalmazták egyes esetekben, de a kombináció klinikai előnyei hivatalosan nem igazolódtak.
Felszívódás
A metformin retard tabletta orális alkalmazását követően a felszívódás jelentősen megnyúlt az azonnali hatóanyag-leadású tablettával összehasonlítva; a tmax ideje 7óra (az azonnali hatóanyag‑leadású tablettánál tmax 2,5óra).
Az azonnali hatóanyag-leadású tablettához hasonlóan, dinamikus egyensúlyi (steady state) állapotban a Cmax és az AUC nem arányosan emelkedik az alkalmazott dózissal. Az egyszeri 2000mg metformin retard tabletta orális alkalmazása utáni AUC hasonló ahhoz, mint amit az 1000mg azonnali hatóanyag-leadású tabletta napi kétszeri bevételénél megfigyeltek.
A retard metformin tabletta Cmax és AUC egyénen belüli variábilitása hasonló az azonnali hatóanyag‑leadású tablettáéhoz.
Az AUC 30%-kal csökken, ha a retard tablettát éhgyomorra adják (a Cmax és a tmax változatlan marad). Retard tabletta adásakor a metformin felszívódásának mértékét az étkezés nem befolyásolja. Ismételten alkalmazott retard metformin tabletta esetén napi 2000mg-ig nem figyeltek meg akkumulációt.
A táplálkozás után beadott egyetlen 1000mg-os metformin retard tablettával 1214ng/ml átlagos plazma csúcskoncentráció érhető el, aminek medián időtartama 5óra (tartomány: 4-10óra).
A metformin 1000mg-os retard tabletta az 1000mg dózisban alkalmazott 500mg-os metformin retard tablettákkal egészséges egyéneknél, éhomi alkalmazás során bioegyenértékűnek bizonyult a Cmax és AUC tekintetében.
Amikor az 1000mg-os retard tablettát teltgyomri állapotban adják be, az AUC 77%-kal emelkedik (a Cmax 26%-kal növekszik, a tmax kismértékben, körülbelül 1órával meghosszabbodik).
Eloszlás
A plazmafehérjéhez való kötődés elhanyagolható. A metformin bejut az eritrocitákba. A vérben észlelt csúcskoncentráció kisebb, mint a plazma csúcskoncentráció, és hozzávetőlegesen azonos időben jelentkezik. A vörösvértestek leginkább másodlagos megoszlási teret képviselnek. Az átlagos megoszlási térfogat (Vd) 63 és 276l közötti.
Biotranszformáció
A metformin változatlan formában ürül a vizelettel. Embernél metabolit nem volt kimutatható.
Elimináció
A metformin vese-clearance-e > 400ml/perc, ami arra utal, hogy a metformin glomerulusfiltrációval és tubuláris szekrécióval választódik ki. Egyszeri orális dózist követően a látszólagos terminális eliminációs felezési idő megközelítően 6,5óra.
Ha vesekárosodás áll fenn, a renalis clearance a kreatininszint arányában csökken, és így az eliminációs felezési idő megnyúlik, ami a metformin plazmaszintjének emelkedéséhez vezet.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A rendelkezésre álló adatok közepesen súlyos vesekárosodásra vonatkozóan korlátozottak, és nem adnak megbízható becslést a metformin szisztémás expozíciójára ezen betegcsoport esetében, összehasonlítva a normál veseműködéssel. Ezért a dózismódosítást a klinikai hatásossági/tolerabilitási szempontok alapján kell megtenni (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - METFORMIN 500 MG
Magnézium-sztearát,
kolloid vízmentes szilícium-dioxid,
povidon K30,
hipromellóz.
PVC/Al buborékcsomagolás.
30, 60, 90, illetve 100 retard tablettát tartalmazó PVC/Al buborékcsomagolás kartondobozban.
100 retard tablettát tartalmazó HDPE tartály gyermekbiztonsági zárral ellátott PP kupakkal.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes).
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).