MIGLUSTAT DIPHARMA 100 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MIGLUSTAT 100 MG
A Miglustat Dipharma az enyhe és közepesen súlyos, I. típusú Gaucher-kórban szenvedő felnőtt betegek orális kezelésére javallt. A Miglustat Dipharma kizárólag olyan betegek kezelése esetén alkalmazható, akik számára az enzimszubsztitúciós terápia nem megfelelő (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A Miglustat Dipharma C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő felnőttek, gyermekek és
serdülők progresszív neurológiai tüneteinek kezelésére javallt (lásd 4.4 és 5.1 pont).
A kezelést a Gaucher-kór vagy a C típusú Niemann–Pick-betegség kezelésében jártas orvosoknak kell vezetniük.
Adagolás
Adagolás I. típusú Gaucher-kórban
Felnőttek
I. típusú Gaucher-kórban szenvedő felnőtt betegek kezelése esetén az ajánlott kezdő dózis napi
háromszor 100 mg.
Egyes betegeknél hasmenés miatt szükségessé válhat az adag átmeneti csökkentése, napi egyszer vagy kétszer 100 mg-ra.
Gyermekek és serdülők
A miglusztát hatásosságát 0–17 éves korú, I. típusú Gaucher-kórban szenvedő gyermekek és serdülők
esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Adagolás C típusú Niemann–Pick-betegségben
Felnőttek
C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő felnőtt betegek kezelése esetén az ajánlott dózis napi háromszor 200 mg.
Gyermekek és serdülők
A C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő gyermekek és serdülők (12 évesek és annál
idősebbek) kezelése során a javasolt dózis naponta háromszor 200 mg.
A 12 éves kor alatti betegek esetében az adagolást a testfelszín alapján módosítani kell az alábbiak szerint:
| Testfelszín (m2) | Ajánlott dózis |
| > 1,25 | Háromszor 200 mg naponta |
| > 0,88 – 1,25 | Kétszer 200 mg naponta |
| > 0,73 – 0,88 | Háromszor 100 mg naponta |
| > 0,47 – 0,73 | Kétszer 100 mg naponta |
| ≤ 0,47 | Egyszer 100 mg naponta |
Egyes betegeknél hasmenés miatt szükségessé válhat az adag átmeneti csökkentése.
A Miglustat Dipharma-kezelés betegre gyakorolt előnyös hatását szabályos időközönként értékelni
kell (lásd 4.4 pont).
A 4 évesnél fiatalabb, C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő betegek esetében a
Miglustat Dipharma-kezelés tapasztalatai korlátozottak.
Különleges betegcsoportok
Idősek
70 év feletti betegek esetén a miglusztát alkalmazásával nincs tapasztalat.
Vesekárosodás
A farmakokinetikai adatok a vesekárosodásban szenvedő betegeknél fokozott szisztémás miglusztát- expozíciót mutatnak. Ha a beteg korrigált kreatinin-clearance-értéke 50-70 ml/perc/1,73 m2, a gyógyszeradagolást napi kétszeri 100 mg-os adaggal kell kezdeni I. típusú Gaucher-kór esetén és napi kétszer 200 mg adaggal (12 évesnél fiatalabb betegek esetében a testfelszínhez viszonyítottan módosítva) C típusú Niemann–Pick-betegségben.
Ha a beteg korrigált kreatinin-clearance-értéke 30-50 ml/perc/1,73 m2, a gyógyszeradagolást napi egy 100 mg-os kapszulával kell kezdeni I. típusú Gaucher-kór esetén és napi kétszer 100 mg adaggal
(12 évesnél fiatalabb betegek esetében a testfelszínhez viszonyítottan módosítva) C típusú
Niemann-Pick-betegségben. A súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén
(kreatinin-clearance < 30 ml/perc/1,73 m2) a gyógyszer alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és
5.2 pont).
Májkárosodás
A miglusztátot májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem vizsgálták. Az alkalmazás módja
Oralis alkalmazásra.
A Miglustat Dipharma étkezés közben és étkezéstől függetlenül is bevehető.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Remegés
Klinikai vizsgálatok során az I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegek körülbelül 37%-a, míg egy klinikai vizsgálatban a C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő betegek 58%-a számolt be a kezelés során jelentkező remegésről. Ez a remegés I. típusú Gaucher-kórban a kezek felerősödött fiziológiás remegéseként került leírásra. A remegés rendszerint a kezelés első hónapjában kezdődött, és sok esetben a kezelés folytatása után 1-3 hónappal megszűnt. A dózis csökkentése rendszerint néhány napon belül enyhítheti a remegést, egyes esetekben azonban a kezelés felfüggesztése válhat szükségessé.
Emésztőrendszeri zavarok
A betegek több mint 80%-ánál figyeltek meg gastrointestinalis problémákat, elsősorban hasmenést, amelyek vagy a kezelés kezdetén, vagy időszakosan a kezelés során jelentkeztek (lásd 4.8 pont). A hatásmechanizmus nagy valószínűséggel az intesztinális diszacharidázok, mint a szacharáz-izomaltáz gátlása a tápcsatornában, mely az étellel bevitt diszacharidok csökkent felszívódásához vezet. A klinikai gyakorlatban megfigyelték, hogy a miglusztát okozta gastrointestinalis események reagálnak az étrend egyéni módosítására (például a szacharóz, laktóz és egyéb szénhidrátok bevitelének csökkentése), a miglusztát bevételének az étkezések közötti időzítésére és/vagy hasmenés elleni gyógyszer, pl. loperamid adására. Egyes betegeknél szükséges lehet a dózis átmeneti csökkentése.
Azokat a krónikus hasmenésben vagy egyéb perzisztáló gastrointestinalis panaszokban szenvedő betegeket, akiknél ezek a beavatkozások nem járnak eredménnyel, a klinikai gyakorlatnak megfelelően ki kell vizsgálni. A miglusztátot még nem értékelték olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében jelentős gyomor-, bélrendszeri betegség, többek között gyulladásos bélbetegség szerepel.
Miglusztáttal kezelt, C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő betegeknél a forgalomba hozatalt követően Crohn-betegség eseteit jelentették. A gastrointestinalis zavarok gyakori nemkívánatos eseményei a a miglusztát. Ezért azoknál a krónikus hasmenésben és/vagy hasi fájdalmakban szenvedő betegeknél, akik nem reagálnak a beavatkozásokra, vagy abban az esetben, ha a klinikai állapotuk rosszabbodik, mérlegelni kell a Crohn-betegség lehetőségét.
Spermatogenesisre gyakorolt hatás
A férfibetegeknek megbízható fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a Miglustat Dipharma szedése alatt és a kezelés abbahagyását követő 3 hónapig. A fogamzás tervezett időpontja előtt három hónappal a miglusztát szedését fel kell függeszteni és a kezelés felfüggesztését követő 3 hónapban megbízható fogamzásgátlásról kell gondoskodni (lásd 4.6 és 5.3 pont). Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a miglusztát károsan befolyásolja a spermatogenezist és a spermiumok paramétereit, és csökkenti a termékenységet (lásd 4.6 és 5.3 pont).
Különleges betegcsoportok
Mivel nem áll rendelkezésre elegendő információ, a miglusztát alkalmazása vese- vagy májkárosodásban szenvedők esetén elővigyázatosságot igényel. A veseműködés és a miglusztát clearance-e között szoros összefüggés van, és a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén jelentősen megnő a miglusztát-expozíció (lásd 5.2 pont). Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő klinikai tapasztalat ezeknél a betegeknél az adagolási javaslatok kidolgozásához. A súlyos vesekárosodásban (kreatinin clearance < 30 ml/perc/1,73 m2) szenvedő betegek esetén a miglusztát alkalmazása nem javasolt.
I. típusú Gaucher-kór
Bár a korábban kezelést nem kapó, I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegeknél nem történt közvetlen összehasonlítás az enzimszubsztitúciós kezeléssel, nincs bizonyíték arra, hogy a miglusztát alkalmazása az enzimszubsztitúciós terápiánál hatékonyabb vagy biztonságosabb. Az I. típusú
Gaucher-kór miatt kezelést igénylő betegek standard kezelése az enzimszubsztitúciós terápia (lásd 5.1 pont). Kifejezetten a súlyos Gaucher-kórban szenvedő betegeknél nem értékelték a miglusztát hatásosságát és biztonságosságát.
Javasolt a B12-vitamin szintjének rendszeres ellenőrzése, mivel az I. típusú Gaucher-kórban szenvedő
betegek között magas a B12-vitaminhiány előfordulási aránya.
A miglusztáttal kezelt betegeknél perifériás neuropátiát jelentettek, egyéb tényezők, például
B12-vitaminhiány vagy monoklonális gammopátia fennállásával együtt, vagy anélkül. A perifériás neuropátia gyakoribbnak tűnik I. típusú Gaucher-kóros betegeknél, mint az átlagpopulációban. Minden beteg esetén a kezelés megkezdése előtt, majd ismételten neurológiai vizsgálatot kell végezni.
Az I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegek esetén a vérlemezkeszám monitorozása javasolt.
I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegek esetén, akik az ERT-ről miglusztát-kezelésre váltottak, a vérlemezkeszám enyhe, vérzéssel nem társuló csökkenését figyelték meg.
C típusú Niemann–Pick-betegség
A miglusztát-kezelés neurológiai tünetekre kifejtett jótékony hatását C típusú Niemann–Pick- betegségben szabályos időközönként (például 6 havonta) értékelni kell; a miglusztát-kezelés folytatását legalább 1 év kezelés után újra meg kell vizsgálni.
Néhány C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő beteg miglusztát-kezelése során a vérlemezkék számának enyhe, vérzéssel nem társuló csökkenését figyelték meg. A klinikai vizsgálatban részt vevő betegek 40-50%-ának volt normálisnál alacsonyabb vérlemezkeszáma a kiinduláskor. Ezeknél a betegeknél a vérlemezkeszám ellenőrzése ajánlott.
Növekedés lassulása gyermekeknél és serdülőknél
C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedő néhány gyermeknél és serdülőnél a miglusztáttal való kezelés korai szakaszában a növekedés lassulását jelentették, ahol a kezdeti csökkent testtömeg- gyarapodáshoz csökkent testhossznövekedés társulhatott vagy követhette azt. A miglusztát-kezelés során a növekedést ellenőrizni kell gyermek és serdülő betegek esetében. A kezelés folytatásának kockázat/haszon arányát egyéni szempontok alapján kell újraértékelni.
A rendelkezésre álló, korlátozott mennyiségű adatok arra utalnak, hogy a miglusztát és az imiglucerázzal történő enzimpótlás együttes alkalmazása I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegekben csökkent miglusztát-expozíciót eredményezhet (egy kisebb, párhuzamos csoportú vizsgálat szerint ez a csökkenés kb. 22%-os a Cmax, és 14%-os az AUC esetén). A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a miglusztát nem, vagy csak korlátozott mértékben hat az imigluceráz farmakokinetikájára.
Terhesség
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a miglusztát tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek anyai és embriofoetalis toxicitást mutattak, beleértve a csökkent embriofoetalis túlélést is (lásd 5.3 pont). Embereknél a potenciális veszély nem ismert. A miglusztát átjut a méhlepényen és terhesség alatt nem alkalmazható.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a miglusztát kiválasztódik-e az anyatejbe. A Miglustat Dipharma a szoptatás ideje
alatt nem szedhető.
Termékenység
Patkányokon végzett vizsgálatok igazolták, hogy a miglusztát kedvezőtlen hatással van a spermiumok paramétereire (mozgékonyság és morfológia), csökkentve ezáltal a termékenységet (lásd 4.4 és
5.3 pont).
Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél
A fogamzóképes nőknek fogamzásgátlást kell alkalmazniuk. A férfibetegeknek megbízható fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a Miglustat Dipharma szedése alatt és az azt követő 3 hónapban (lásd 4.4 és 5.3 pont).
A Miglustat Dipharma elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Gyakori mellékhatásként szédülésről számoltak be, és szédülés esetén tilos a gépjárművezetés és a gépek kezelése.
A biztonságossági profil összefoglalása
A miglusztát klinikai vizsgálatai során jelentett leggyakoribb mellékhatás a hasmenés, flatulencia, hasi fájdalom, testtömegcsökkenés, valamint remegés volt (lásd 4.4 pont). A miglusztát klinikai vizsgálatai során jelentett leggyakoribb, súlyos mellékhatás a perifériás neuropátia volt (lásd 4.4 pont).
Tizenegy klinikai vizsgálatban, különböző javallatok alapján 247 beteget kezeltek 3 × 50 - 200 mg/nap miglusztáttal, átlagosan 2,1 éven keresztül. E betegek közül 132 volt I. típusú Gaucher-kóros és 40
C típusú Niemann–Pick-betegségben szenvedett. A mellékhatások általában enyhék, közepesen épsúlyosak voltak, és hasonló gyakorisággal fordultak elő az értékelt javallatok és dózisok esetében.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A klinikai vizsgálatokból és a spontán bejelentésekből származó mellékhatásokat, amelyek a betegek
>1%-ánál fordultak elő, az alábbi táblázat ismerteti, szervrendszer és gyakoriság szerinti felbontásban
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori Thrombocytopenia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Fogyás, étvágycsökkenés
Pszichiátriai kórképek
Gyakori
Depresszió, álmatlanság, csökkent libidó
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Gyakori
Remegés
Perifériás neuropathia, ataxia, amnesia, paraesthesia, hypaesthesia, fejfájás, szédülés
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori Gyakori
Hasmenés, flatulencia, hasi fájdalom
Hányinger, hányás, haspuffadás/hasi panaszok, székrekedés,
(nagyon gyakori: ≥ 1/10, gyakori: ≥ 1/100 - < 1/10, nem gyakori ≥ 1/1000 - < 1/100, ritka: ≥ 1/10 000 - < 1/1000, nagyon ritka: < 1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
dyspepsia
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Gyakori Izomgörcsök, izomgyengeség
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori Kimerültség, gyengeség, hidegrázás és rossz közérzet
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei
Gyakori Idegvezetési vizsgálatok kóros eredményei
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Fogyásról a betegek 55%-ánál számoltak be. A prevalencia maximuma 6 és 12 hónap közé tehető.
A miglusztátot olyan javallatokban is vizsgálták, amelyekben bizonyos olyan eseményeket mellékhatásként jelentettek (pl. neurológiai és neuropszichológiai panaszokat/tüneteket, kognitív diszfunkciót és thrombocytopeniát), amelyeket az alapbetegség is előidézhetett.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül
Tünetek
Túladagolásból eredő akut tünetet nem figyeltek meg. A klinikai vizsgálatok során a miglusztátot legfeljebb hat hónapon át, napi max. 3000 mg-os dózisokban adták HIV-fertőzött betegeknek. A mellékhatások között előfordult granulocitopénia, szédülés és paresztézia. Hasonló betegcsoportban, akik napi 800 mg-os vagy nagyobb adagot kaptak, leukopéniát és neutropéniát is megfigyeltek.
Kezelés
Túladagolás esetén a szokásos orvosi ellátás javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - MIGLUSTAT 100 MG
Farmakoterápiás csoport: Tápcsatorna és anyagcsere egyéb gyógyszerei, ATC-kód: A16AX06 Az I. típusú Gaucher-kór
Az Gaucher-kór egy örökölt anyagcsere-rendellenesség, melynek oka, hogy a szervezet nem képes a glükozilceramid lebontására, melynek következtében ez az anyag felhalmozódik a lizoszómákban, és számos kórállapotot idéz elő. A miglusztát a glükozilceramid-szintáz inhibitora. Ez az enzim felelős a legtöbb glikolipid szintézisének első lépéséért is. In vitro a glükozilceramid-szintázt a miglusztát
20-37 µM-os IC50-értékkel gátolja. Emellett a nem lizoszomális glükozilceramidáz gátlását is kimutatták in vitro kísérletekben. A glükozilceramid-szintáz ezen gátló tulajdonsága képezi a szubsztrátredukciós terápia alapját a Gaucher-kór kezelésében.
A miglusztát pivotális vizsgálatát olyan betegeken hajtották végre, akik nem tudtak vagy nem akartak enzimszubsztitúciós terápián részt venni, például az intravénás infúzióval járó kellemetlenségek vagy az intravénás kezelési mód nehézségei miatt. A tizenkét hónapos, nem összehasonlító vizsgálatot huszonnyolc, az enyhétől a közepesen súlyos fokig terjedő, I. típusú Gaucher-kórban szenvedő beteg kezdte el, és 22 beteg fejezte be. Tizenkét hónap után átlagosan 12,1%-os máj- és 19,0%-os léptérfogat-csökkenés volt tapasztalható. A hemoglobinkoncentráció 0,26 g/dl-es, és a trombocitaszám 8,29 × 109/l-es átlagos növekedését figyelték meg. Tizennyolc beteg döntött úgy, hogy folytatja a miglusztát szedését egy választható, meghosszabbított kezelési időszakban. 24 és 36 hónap elteltével 13 betegnél volt kimutatható klinikai javulás. Hároméves folyamatos miglusztát-kezelés után a máj és a lép térfogatának átlagos csökkenése 17,5%, illetve 29,6% volt. A trombocitaszám átlagosan
22,2 × 109/l-rel, a hemoglobin-koncentráció pedig átlagosan 0,95 g/dl-rel növekedett.
A második nyílt, kontrollos vizsgálatot 36 olyan betegen végezték, akik legalább 2 év óta enzimszubsztitúciós terápián vettek részt. A betegeket véletlenszerűen három csoportra osztották: az első csoportban folytatódott az imigluceráz-kezelés, a második csoport tagjai kombinált imigluceráz- és miglusztát-kezelést kaptak, a harmadik csoport tagjai pedig áttértek a miglusztát-kezelésre. A vizsgálat 6 hónapig tartott, melynek során randomizált összehasonlítást végeztek, majd 18 hónapos kiterjesztett vizsgálat következett, melynek során az összes beteg miglusztát-monoterápiában részesült. Az első 6 hónapban a miglusztát-kezelésre áttért betegeknél a máj- és léptérfogat, valamint a hemoglobinszint változatlan maradt. Egyes betegeknél a trombocitaszám-csökkenés és fokozott chitotriozidáz-aktivitás lépett fel, ami azt jelzi, hogy a miglusztát-monoterápia lehet, hogy nem minden betegnél képes a betegség aktivitásának azonos szintű kontrollálására. A kiterjesztett vizsgálatot
29 beteg folytatta. A 6 hónap elteltével mért értékekkel való összehasonlítás azt mutatta, hogy a betegség a miglusztát-monoterápiával 18 vagy 24 hónap után változatlanul kézben tartható volt (sorrendben 20, illetve 6 betegnél). A miglusztát-monoterápiára való áttérést követően egyetlen betegnél sem volt kimutatható az I. típusú Gaucher-kór gyors romlása.
A fenti két vizsgálat során három adagra osztva, összesen napi 300 mg miglusztátot kaptak a betegek. 18 betegen további monoterápiás vizsgálatot is végeztek napi 150 mg-os adaggal. Ennek eredményei a napi 300 mg-os adagolással összehasonlítva kisebb hatásfokot mutattak.
Egy nyílt, nem összehasonlító, 2 éves vizsgálat 42, I. típusú Gaucher-kórban szenvedő beteget vizsgált, akik legalább 3 éven keresztül részesültek ERT-kezelésben, és legalább 2 évig volt stabil a betegségük. A betegeket naponta háromszor 100 mg-os miglusztát-monoterápiára állították át. A máj térfogata (elsődleges hatékonysági változó) nem változott a kiindulási állapottól a kezelés végéig. Hat beteg esetén a miglusztát-kezelést hamarabb megszakították a betegség lehetséges rosszabbodása miatt, ahogyan azt a vizsgálatban definiálták. Tizenhárom beteg esetén a kezelést mellékhatás miatt félbeszakították. A hemoglobinszint [–0,95 g/dl (95%-os CI: –1,38; –0,53)] és vérlemezkeszám
[-44,1 × 109/l (95%-os CI: –57,6; –30,7)] kiindulási és vizsgálat végi átlagértékei között kismértékű csökkenést figyeltek meg. Huszonegy beteg teljesítette a 24 hónapos miglusztát-kezelést. Közülük a kiindulásnál 18 beteg máj- és léptérfogata, hemoglobinszintje és vérlemezkeszáma esett a meghatározott terápiás céltartományba, és a 24. hónap végén 16 beteg maradt meg ezeken a terápiás céltartományokon belül.
Az I. típusú Gaucher-kór csont-manifesztációit 3 nyílt klinikai vizsgálat során tanulmányozták, amelyekben miglusztáttal kezelték a betegeket, naponta háromszor 100 mg-os dózissal, legfeljebb két éven át (n = 72). A nem ellenőrzött, összevont adatok elemzése azt mutatta, hogy a csont ásványianyag-sűrűségének normálértéke (Z-score) a lumbális csigolyák és a combnyak területén a kiindulási értékhez képest több mint 0,1 egységgel nőtt 27 (57%) és 28 (65%) betegnél a longitudinális csontsűrűség méréskor. A kezelési időszak alatt nem tapasztaltak csontkrízist, avaszkuláris nekrózist vagy csonttörést.
C típusú Niemann–Pick-betegség
A C típusú Niemann–Pick-betegség egy igen ritka, mindig progresszív és végül fatális
neurodegeneratív betegség, melyre a lipidek károsodott intracelluláris transzportja jellemző. A
neurológiai tüneteket az ideg- és gliasejtekben rendellenesen felhalmozódó glükoszfingolipidek következményének tartják.
C típusú Niemann–Pick-betegségben a miglusztát biztonságosságára és hatékonyságára szolgáló adatok egy prospektív, nyílt klinikai vizsgálatból és egy retrospektív felmérésből származnak. A klinikai vizsgálatba 29 felnőtt és fiatalkorú beteget vontak be egy 12 hónapos kontrollált időszakra, melyet átlagosan 3,9 évig, illetve maximum 5,6 évig tartó kiterjesztett terápiás időszak követett.
Emellett 12 gyermek és serdülő beteget választottak be egy nem kontrollált, átlagosan 3,1 évig és maximum 4,4 évig tartó alvizsgálatba. A vizsgálatba beválasztott 41 beteg közül 14 beteg kapott 3 évnél hosszabb miglusztát-kezelést. A felmérés klinikai vizsgálaton kívüli, átlagosan 1,5 évig
miglusztáttal kezelt 66 beteget foglalt magába. Mindkét adathalmaz tartalmazott gyermek-, serdülő- és felnőtt betegeket, akiknek életkora 1 és 43 év közötti volt. A miglusztát szokásos adagja felnőtt betegeknél napi háromszor 200 mg volt, míg gyermek és serdülő betegeknél a testtömeghez igazították az adagot.
Összességében az adatok azt mutatják, hogy a miglusztát-kezelés csökkentheti a C típusú Niemann– Pick-betegek klinikailag jelentős neurológiai tüneteinek progresszióját.
A miglusztát-kezelés C típusú Niemann–Pick-betegség neurológiai tüneteire kifejtett előnyös hatását szabályos időközönként (azaz 6 havonta) értékelni kell; legalább 1 év miglusztát-kezelést követően szükséges a kezelés folytatását újra felbecsülni (lásd 4.4 pont).
A miglusztát farmakokinetikai paramétereit egészséges egyéneknél, kisszámú, I. típusú Gaucher- kórban, Fabry-betegségben szenvedő betegnél, HIV-fertőzött betegeknél és felnőtt, serdülőkorú és gyermek C típusú Niemann–Pick-betegségben vagy III. típusú Gaucher-kórban szenvedő felnőtteknél, serdülőkorúaknál és gyermekeknél vizsgálták.
A miglusztát kinetikája időfüggetlennek és dózisarányosnak mutatkozott. Egészséges egyénekben a miglusztát gyorsan felszívódik. A plazmakoncentráció kb. 2 órával az adag beadása után éri el a maximális szintet. Az abszolút biohasznosulást nem állapították meg. A gyógyszer étkezés közbeni bevétele esetén a felszívódás sebessége csökken (a Cmax-érték 36%-kal csökkent, a tmax 2 órával késett), a miglusztát felszívódásának mértékében azonban nem következett be statisztikailag szignifikáns változás (AUC 14%-kal csökkent).
A miglusztát látszólagos eloszlási térfogata 83 l. A miglusztát nem kötődik a plazmafehérjékhez. A miglusztát főleg a vesén keresztül választódik ki, a vizeletből visszanyerhető változatlan gyógyszer a dózis 70-80%-át teszi ki. A látszólagos orális clearance (CL/F) 230 ± 39 ml/perc. Az átlagos féléletidő 6-7 óra.
100 mg 14C-miglusztát egyszeri dózisának egészséges egyénekben való egyszeri alkalmazását követően a radioaktivitás 83%-át a vizeletben, 12%-át a székletben igazolták. Számos metabolitot azonosítottak a vizeleten és a székletben. A vizeletben legnagyobb mennyiségben előforduló metabolit a miglusztát-glükuronid, mely a dózis 5%-ának felelt meg. A radioaktivitás terminális felezési ideje a plazmában 150 óra volt, mely egy vagy több, igen hosszú felezési idejű metabolit jelenlétére utal. Az ezért felelős metabolitot nem azonosították, de az felhalmozódhat és miglusztát egyensúlyi (steady- state) állapotát meghaladó koncentrációt érhet el.
A miglusztát farmakokinetikája felnőtt, I. típusú Gaucher-kórban, illetve C típusú Niemann–Pick-
betegségben szenvedő betegeknél hasonló az egészséges egyénekéhez.
Gyermekek és serdülők
3 és 15 év közötti, III. típusú Gaucher-kórban és 5-16 éves C típusú Niemann–Pick-betegségben
szenvedő gyermekkorú és serdülőkorú betegekből származnak farmakokinetikai adatok.
Gyermekeknél a testfelszínhez igazított, napi háromszor 200 mg dózis olyan Cmax- és AUC-értékeket
eredményezett, amelyek körülbelül kétszeresei voltak a napi háromszor 100 mg dózisban alkalmazott,
I. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegekből származó értékeknek, megfelelve a miglusztát dózissal lineáris farmakokinetikájának. Egyensúlyi állapotban a miglusztát koncentrációja a liquorban hat
III. típusú Gaucher-kórban szenvedő betegnél a plazmakoncentráció 31,4–67,2%-a volt.
A Fabry-kórban szenvedő és vesekárosodásban szenvedő betegek korlátozott mennyiségű adatai szerint a CL/F értéke a veseműködéssel együtt csökken. Bár az enyhe és közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok száma nagyon kicsi volt, az adatok kb. 40, illetve 60%-os CL/F-csökkenésre utalnak az enyhe, illetve a közepesen súlyos esetekben (lásd 4.2 pont). A súlyos vesekárosodással kapcsolatos adatok összesen két betegtől származnak, akiknél a kreatinin- clearance 18 – 29 ml/perc volt. E tartomány alá nem lehet extrapolálni. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén a CL/F csökkentése legalább 70%-os.
A rendelkezésre álló adatok alapján nem fedezhető fel szignifikáns vagy trendszerű összefüggés a miglusztát farmakokinetikai paraméterei és a demográfiai változók (kor, testtömegindex, nemi vagy etnikai hovatartozás) között.
A májkárosodásban szenvedő betegekre, illetve idősekre (> 70 év) vonatkozóan nem áll rendelkezésre
farmakokinetikai adat.
Gyógyszerészeti jellemzők - MIGLUSTAT 100 MG
Kapszulatartalom
Magnézium-sztearát Kapszulahéj
Zselatin
Titán-dioxid (E171) Jelölőfesték összetétele
Fekete vas-oxid (E172) Kálium-hidroxid Sellak
Propilén-glikol (E1520)
12 db kapszulát tartalmazó (adagonként perforált), vagy 21 db kapszulát tartalmazó (perforálatlan)
PCTFE/PVC//alumínium buborékcsomagolás.
84 db kemény kapszula perforálatlan buborékcsomagolásban, dobozban.
84×1 db kemény kapszula adagonként perforált buborékcsomagolásban, dobozban. 84 db kemény kapszula perforálatlan buborékcsomagolásban és másodlagos, lezárt tárcacsomagolásban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.