MINIRIN 0,2 MG TABLETTA

Centralis diabetes insipidus kezelése.

Primer enuresis nocturna rövidtávú kezelésére 5 éves kor felett, az organikus okok kizárása után normál vizelet-koncentráló képesség esetén.

Felnőttek nagy mennyiségű éjszakai vizeletürítéssel társuló nocturiájának tüneti kezelése. Pl. az éjszakai vizelet termelődése meghaladja hólyag kapacitását.

Általában:

Az étkezés befolyása: Az étkezés csökkentheti az alacsony dózisban alkalmazott dezmopresszin antidiuretikus hatásának erősségét és időtartamát (lásd 4.5 pont).

Vízretenció vagy hyponatraemia tüneteinek (fejfájás, hányinger/hányás, testtömeg növekedés és súlyos esetben görcsök) megjelenése esetén a kezelést a beteg állapotának teljes rendeződéséig abba kell hagyni. A kezelés újrakezdése esetén a folyadék bevitel korlátozására fokozott figyelmet kell fordítani (lásd 4.4 pont).

Amennyiben 4 hét alatt, a megfelelő dózistitrálást követően nem érnek el megfelelő klinikai hatást, a kezelést abba kell hagyni.

Indikációk:

Centralis diabetes insipidus:

Az adagolást egyedileg kell beállítani. A klinikai tapasztalatok alapján a napi adag 0,2 mg és 1,2 mg között van. A megfelelő kezdő adag felnőtteknek és gyermekeknek naponta 3-szor 0,1 mg. Az adagolást a beteg válaszreakciójának megfelelően kell beállítani, általában a megfelelő fenntartó adag naponta 3-szor 0,1-0,2 mg.

Vízretenció vagy hyponatraemia tüneteinek megjelenése esetén a kezelést abba kell hagyni és az adagot ismételten be kell állítani.

Primer enuresis nocturna:

A szokásos napi adag 0,2 mg lefekvés előtt. Ha ez az adag nem hatásos a napi adag 0,4 mg-ig emelhető. A folyadékbevitelt korlátozni kell.

A Minirin tablettával való kezelés 3 hónapig javasolt. A kezelés folytatásának szükségességét legalább egy hetes kezelés nélküli időszak után kell újraértékelni.

Nocturia:

Túlzott éjszakai vizeletürítés diagnózisát legalább két nappal a kezelés megkezdése előtt egy gyakoriság/térfogat diagram segítségével kell felállítani.

Ha az éjszakai vizelet-termelődés meghaladja a funkcionális hólyagkapacitást vagy meghaladja a 24órás vizelet-termelődés 1/3-át, éjszakai túlzott mennyiségű vizeletürítéssel állunk szemben.

A javasolt kezdő adag 0,1 mg lefekvés előtt. Ha egy hét után ez az adag nem hatásos, az adag 0,2 mg-ra emelhető, majd hetente történő emeléssel 0,4 mg-ra. A folyadékbevitelt korlátozni kell

65 évnél idősebb korban a kezelés elkezdése nem javasolt. Amennyiben az orvos mégis idős betegek kezelése mellett dönt, akkor a kezelés megkezdése előtt és 3 nappal a kezelés megkezdése vagy a dózis emelése után, illetve a kezelés során mindig, amikor a kezelőorvos azt szükségesnek ítéli, a szérum nátrium szintet meg kell mérni.

Vesekárosodásban szenvedő betegek:

Közepes vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek ((kreatinin-clearance <50 ml/perc) nem adható (lásd 4.3 pont).

Májkárosodásban szenvedő betegek:

Májkárosodásban szenvedő betegekben nem végeztek vizsgálatot. Mivel in vitro humán mikroszómával végzett vizsgálatok alapján a dezmopresszin nem metabolizálódik jelentős mértékben a májban, így nem valószínű, hogy a dezmopresszin a máj metabolizmusára ható gyógyszerekkel interakcióba lépne. Hivatalos in vivo vizsgálatokat nem végeztek (lásd 5.2 pont).

Gyermekek:

A Minirin tabletta centralis diabetes insipidus és primer enuresis nocturna kezelésére alkalmazható (lásd 5.1 pont és 4.2 pont). A javasolt adagolás megegyezik a felnőtt adagolással.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Habituális vagy pszichogén polydipsia (a vizelettermelődés meghaladja a 40 ml/kg/24 órát).

• Ismert vagy feltételezett szívelégtelenség és egyéb, diuretikus kezelést igénylő állapotok.

• Közepes vagy súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 50 ml/perc alatt van).

• Ismert hyponatraemia.

• Nem megfelelő ADH elválasztás (SIADH).

Különleges figyelmeztetések:

Enuresis és nocturia kezelése esetén a folyadékbevitelt korlátozni kell minimum a gyógyszer bevétele előtti 1 órától kezdve a bevételt követő nap reggeléig (legalább 8 óra).

Ha a kezelés nem jár együtt a folyadékbevitel megfelelő korlátozásával, tünetekkel járó (fejfájás, hányinger, hányás, Na-szint csökkenés, testtömeg növekedés és súlyosabb esetben convulsio) vízretenció/hyponatraemia alakulhat ki.

Minden beteget, és ha van, a beteg gondozóját megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy tartsa be a folyadékbevitel korlátozását.

A gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Óvintézkedések:

Súlyos hólyag-rendellenességet és a húgycső elzáródását a kezelés megkezdése előtt figyelembe kell venni.

Idős betegek esetén és azoknál a betegeknél, akiknél a szérum nátriumszint a normál tartomány alacsonyabb tartományában van, a hyponatraemia kialakulásának veszélye nagyobb lehet.

A dezmopresszinnel való kezelést meg kell szakítani olyan betegség kialakulása esetén, amely a folyadék és/vagy elektrolit egyensúly zavarát okozza (mint pl. szisztémás fertőzés, láz, gastroenteritis).

Különös óvatossággal kell eljárni olyan betegek esetén, akiknél az agyűri nyomásfokozódás veszélye fennáll. Körültekintéssel alkalmazható a dezmopresszin folyadék és/vagy elektrolit egyensúlyi zavarban szenvedő betegek esetén.

Figyelmet kell fordítani a hyponatraemia elkerülésére, gondosan kell ügyelni a folyadék fogyasztás korlátozására, gyakrabban kell ellenőrizni a szérum nátrium szintet olyan egyidejűleg szedett gyógyszerek esetén, mint pl. triciklikus antidepresszánsok, szelektív szerotonin–újrafelvétel gátlók, klórpromazin, karbamazepin, nem-szteroid (NSAID) gyulladáscsökkentők, amelyek rendellenes ADH szekréciót indukálhatnak.

Olyan gyógyszerek, amelyek ismerten SIADH indukáló készítmények, mint pl. a triciklikus antidepresszánsok, klórpromazin, karbamazepin, szelektív szerotonin–újrafelvétel gátlók fokozhatják a dezmopresszin antidiuretikus hatását és a vízretenció, illetve hyponatraemia veszélyét (lásd 4.4 pont).

A nem-szteroid (NSAID) gyulladáscsökkentők vízretenciót, illetve hyponatraemiat okozhatnak (lásd 4.4 pont).

Loperamid egyidejű adása a dezmopresszin plazmakoncentrációját a háromszorosára is emelheti, amely fokozhatja a vízretenció, illetve a hyponatraemia veszélyét.

Bár vizsgálatok nem történtek, de az intestinalis transzportot lassító készítményeknek is lehet hasonló hatása.

In vitro humán mikroszómával végzett vizsgálatok alapján a dezmopresszin nem metabolizálódik jelentős mértékben a májban, így nem valószínű, hogy a dezmopresszin a máj metabolizmusára ható gyógyszerekkel interakcióba lépne. Hivatalos in vivo vizsgálatokat nem végeztek.

Az étkezés 40%-kal csökkentheti a Minirin tabletta felszívódási arányát és mértékét. A farmakodinámiás jellemzők (vizelet-kiválasztás, ozmolalitás) nem változtak.

Az étkezés csökkentheti az alacsony dózisban alkalmazott dezmopresszin antidiuretikus hatásának erősségét és időtartamát.

Terhesség:

Korlátozott számú (n=53) diabetes insipidusban szenvedő, illetve szintén korlátozott számú (n=54) von Willebrand betegségben szenvedő terhes nő dezmopresszinnel történő kezelése során sem a terhes anyán, sem a magzaton/újszülöttön nem jelentkeztek mellékhatások. Napjainkig erre vonatkozóan egyéb epidemiológiai adatok nem állnak rendelkezésre. Az állatkísérletek sem direkt sem indirekt károsító hatást nem mutattak sem a terhességre, sem az embrionális/magzati fejlődésre, sem pedig a szülésre vagy a postnatalis fejlődésre.

Terhes nők kezelését körültekintően kell végezni.

Fertilitási vizsgálatokat nem végeztek. Humán cotyledo modellen végzett in vitro vizsgálatok azt mutatták, hogy a dezmopresszin a javasolt dózisnak megfelelő koncentrációban adagolva nem jut át a placentán.

Szoptatás:

Nagy dózisú dezmopresszinnel (300 μg nasalisan) kezelt szoptató anyák anyatejének vizsgálata során megállapították, hogy az a mennyiség, amely a gyermekbe átjuthat, sokkal kevesebb, mint amennyi a diurézis befolyásoláshoz szükséges.

A Minirin tablettának nincs, vagy elhanyagolható hatása van a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre.

A dezmopresszin legsúlyosabb mellékhatása a hyponatraemia, amely fejfájást, hasi fájdalmat, hányingert, hányást, testtömeg gyarapodást, szédülést, zavartságot, rossz közérzetet, memória zavart, vertigót, összeesést, súlyos esetekben görcsöket és kómát okozhat. Azon nocturiával kezelt felnőttek többségénél, akiknél hyponatraemia jelentkezett, az alacsony nátrium szint a kezelés megkezdése után három nappal alakult ki. Felnőtteknél a hyponatraemia veszélye a dezmopresszin dózisának emelkedésével nő és nők esetében szembetűnőbb.

Felnőtteken a kezelés alatt jelentkező leggyakrabban jelentett mellékhatás a fejfájás volt (12%). Egyéb gyakran előforduló mellékhatások a hyponatraemia (6%), szédülés (3%), magas vérnyomás (2%) és gyomor-bélrendszeri rendellenességek (hányinger 4%), hányás (1%), hasi fájdalom (3%), hasmenés (2%) és székrekedés (1%) voltak. Kevésbé gyakori az alvásra/tudati szintre gyakorolt hatás, amely álmatlanságban (0,96%), aluszékonyságban (0,4%) vagy gyengeségben (0,06%) nyilvánul meg.

Anafilaxiás reakciókat a klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg, de spontán megjelenő mellékhatásként jelentettek.

Gyermekeken a kezelés alatt leggyakrabban jelentkező mellékhatás a fejfájás (1%) volt. Kevésbé gyakoriak voltak a pszichiátria rendellenességek [(kiegyensúlyozatlanság (0,1%), agresszió (0,1%), szorongás (0,05%), hangulatváltozások (0,05%), rémálmok (0,05%)], amelyek a kezelés abbahagyása után általában mérséklődtek, a gyomor-és bélrendszeri rendellenességek [(hasi fájdalom (0,65%), hányinger (0,35%), hányás (0,2%), és hasmenés (0,15%)]. Anafilaxiás reakciókat a klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg, de spontán megjelenő mellékhatásként jelentettek.

A nemkívánatos hatásokat az alábbi táblázatban foglaljuk össze.

Felnőttek:

Az adatok nocturia indikációban, klinikai vizsgálatban (n=1557), valamint post marketing megfigyelések során minden felnőtt indikációban (beleértve centralis diabetes insipidus is) orális dezmopresszin kezelésben részesülő felnőtteken jelentett mellékhatások gyakoriságán alapulnak. A csak post marketing megfigyelésekből származó mellékhatásokat a gyakorisága „Nem ismert” oszlopban tüntettük fel.

* A hyponatraemia fejfájást, hasi fájdalmat, hányingert, hányást, testtömeg növekedést, szédülést, zavart állapotot, rossz közérzetet, memória zavarokat, vertigót, összeesést, súlyos esetben görcsöket és kómát okozhat.

** Csak CDI-ben figyelték meg.

Gyermekek és serdülőkorúak:

Az adatok primer enuresis nocturna indikációban, klinikai vizsgálatban orális dezmopresszin kezelésben részesülő gyermekeken és serdülőkorúakon (n=1923) jelentett mellékhatások gyakoriságán alapulnak. A csak post marketing megfigyelésekből származó mellékhatásokat a gyakorisága „Nem ismert” oszlopban tüntettük fel.

* A hyponatraemia fejfájást, hasi fájdalmat, hányingert, hányást, testtömeg növekedést, szédülést, zavart állapotot, rossz közérzetet, memória zavarokat, vertigót, összeesést, súlyos esetben görcsöket és kómát okozhat.

** Post marketing adatok alapján, gyermekeken és serdülőkorúakon egyaránt jelentett (<18 éves).

*** Post marketing adatok alapján szinte kizárólag gyermekeken és serdülőkorúakon jelentett (<18éves).

**** Post marketing adatok alapján elsősorban gyermekeken jelentett (<12 éves).

A dezmopresszin legsúlyosabb mellékhatása a hyponatraemia, amely fejfájást, hasi fájdalmat, hányingert, hányást, testtömeg gyarapodást, szédülést, zavartságot, rossz közérzetet, memória zavart, vertigót, összeesést, súlyos esetekben görcsöket és kómát okozhat. A lehetséges hyponatraemia oka az elvárt antidiuretikus hatás. A hyponatraemia gyermekeken reverzibilis és gyakran az olyan napi szokások megváltozásával hozható összefüggésbe, amelyek befolyással vannak a folyadékfogyasztásra és/vagy verejtékezésre. Azon nocturiával kezelt felnőtt klinikai vizsgálati alanyok többségén, akiknél kialakult az alacsony szérum nátriumszint, az a kezelés első napjaiban vagy a dózis emelésekor jelentkezett. Mind a felnőttek, mind pedig a gyermekek esetén különös figyelmet kell fordítani a 4.4 pontban található figyelmeztetésekre.

Egyéb speciális betegcsoportok:

Idős betegek esetén és azoknál a betegeknél, akiknél a szérum nátriumszint a normál tartomány alacsonyabb tartományában van, a hyponatraemia kialakulásának veszélye nagyobb lehet (lásd 4.4 pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A Minirin tabletta túladagolása a hatás elhúzódásához vezet, növelve a vízretenció és hyponatraemia kialakulásának veszélyét.

Kezelése:

Bár a hyponatraemia kezelése egyéni, általában a következők javasoltak: tünetmentes hyponatraemia esetén a kezelést abba kell hagyni és korlátozni kell a folyadékfogyasztást és amennyiben szükséges tüneti kezelést kell alkalmazni.