MIRAPEXIN 0,18 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MIRAPEXIN 0,18 MG
A MIRAPEXIN felnőttek számára az idiopátiás Parkinson-kór jeleinek és tüneteinek kezelésére javallott önmagában (levodopa nélkül) vagy levodopával kombinációban, vagyis a betegség lefolyása során, egészen a késői stádiumokig, amikor a levodopa hatása csökken vagy nem egyenletes, és ingadozó terápiás hatás („end of dose” vagy „on-off” fluktuációk) lép fel.
A MIRAPEXIN felnőttek számára közepesen súlyos vagy súlyos idiopátiás nyugtalanláb-szindróma tüneti kezelésére javallott, 0,54 mg bázist (0,75 mg sót) meg nem haladó adagban (lásd 4.2 pont).
Adagolás
Parkinson-kór
A napi adagot 3 egyenlő részre elosztva kell bevenni.
A kezelés bevezető szakasza
A pramipexol kezdő adagja 0,264 mg bázis (0,375 mg só) naponta, ezt fokozatosan, 5–7 napos időközönként kell növelni. Ha nem jelentkeznek elviselhetetlen mellékhatások, a fenntartó adagot a maximális terápiás hatást biztosító szintre kell növelni.
| A MIRAPEXIN dózisemelésének ütemezése | ||||
| Hét | Adag (mg bázis) | Teljes napi adag (mg bázis) | Adag (mg só) | Teljes napi adag (mg só) |
| 1. | 3 × 0,088 | 0,264 | 3 × 0,125 | 0,375 |
| 2. | 3 × 0,18 | 0,54 | 3 × 0,25 | 0,75 |
| 3. | 3 × 0,35 | 1,1 | 3 × 0,5 | 1,50 |
Ha további dózisnövelés szükséges, akkor ezt hetente, a pramipexol bázisra vonatkozóan napi
0,54 mg-os (a sóra vonatkozóan 0,75 mg-os) lépcsőkben kell végezni a maximális napi adag 3,3 mg bázis (4,5 mg só) eléréséig.
Megjegyzendő azonban, hogy 1,1 mg bázis (1,5 mg só) feletti napi adag esetén nagyobb eséllyel jelentkezik aluszékonyság (lásd 4.8 pont).
Fenntartó kezelés
A pramipexol egyéni napi adagja 0,264 mg-tól maximum 3,3 mg-ig terjedhet, bázisra számítva (a só esetében: 0,375 mg-tól maximum 4,5 mg-ig). A kulcsfontosságú klinikai vizsgálatok során a dózisemelés ideje alatt hatásosnak bizonyult legkisebb napi adag 1,1 mg, bázisra számítva (a só esetében: 1,5 mg). A további dózismódosítást a klinikai válasz és a mellékhatások megjelenésének függvényében kell végezni. A klinikai vizsgálatok résztvevőinek kb. 5%-át kezelték 1,1 mg bázisnál (1,5 mg sónál) alacsonyabb dózissal. Előrehaladott Parkinson-kórban – ha a levodopa adagjának csökkentését tervezik – előnyös lehet 1,1 mg bázisnál (1,5 mg sónál) nagyobb pramipexol napi adagot alkalmazni. A beteg egyéni reakcióitól függően ajánlott a levodopa adagját csökkenteni a MIRAPEXIN dózisának emelése és a fenntartó kezelés alatt egyaránt (lásd 4.5 pont).
A kezelés abbahagyása
A dopaminerg terápia hirtelen abbahagyása neuroleptikus malignus szindrómát vagy
dopamin-agonista megvonási szindrómát idézhet elő. A pramipexol adagját naponta bázisra számítva 0,54 mg-mal (só esetében: 0,75 mg-mal) kell csökkenteni a bázisra számítva 0,54 mg-os (a só esetében: 0,75 mg) napi adag eléréséig. Ezt követően naponta bázisra számítva 0,264 mg-mal (só esetében: 0,375 mg) kell csökkenteni a napi adagot (lásd 4.4 pont). A dopamin-agonista megvonási szindróma fokozatos dóziscsökkentés mellett is megjelenhet, és átmeneti dózisnövelésre lehet szükség, mielőtt a fokozatos dóziscsökkentést folytatni lehetne (lásd 4.4 pont).
Vesekárosodás
A pramipexol eliminációja a veseműködés függvénye. A kezelés elkezdésekor a következő adagolási rendet célszerű betartani:
Nem szükséges csökkenteni a napi adagot vagy az adagolás gyakoriságát, ha a kreatinin-clearance 50 ml/perc felett van.
Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance a 20–50 ml/perc tartományban van, a MIRAPEXIN kezdő napi adagját két részre elosztva kell alkalmazni; a kezdő adag 2 × 0,088 mg/nap (bázisra számítva; a só esetében: 2 × 0,125 mg/nap), vagyis 0,176 mg/nap bázis (0,25 mg/nap só). A maximális napi dózis az 1,57 mg pramipexol bázist (2,25 mg sót) nem haladhatja meg.
Azoknál a betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance alacsonyabb 20 ml/percnél, a MIRAPEXIN napi adagját egyszerre kell beadni; a kezdő adag 0,088 mg/nap (bázisra számítva; a só esetében:
0,125 mg/nap). A maximális napi dózis az 1,1 mg pramipexol bázist (1,5 mg sót) nem haladhatja meg.
Ha a fenntartó kezelés ideje alatt romlik a veseműködés, a MIRAPEXIN napi adagját a kreatinin-clearance százalékos csökkenésével azonos mértékben kell csökkenteni, például ha a kreatinin-clearance 30%-kal csökkent, akkor a MIRAPEXIN napi adagját 30%-kal kell csökkenteni. A napi adag két részre elosztva adható, ha a kreatinin-clearance 20–50 ml/perc között van, míg 20 ml/percnél alacsonyabb kreatinin-clearance esetén a teljes napi adag egyszerre adandó.
Májkárosodás
Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a dózis módosítása valószínűleg nem szükséges, mivel a felszívódott hatóanyag körülbelül 90%-a a veséken keresztül választódik ki. Mindazonáltal nem vizsgálták a májelégtelenségnek a MIRAPEXIN farmakokinetikájára gyakorolt potenciális hatását.
Gyermekek és serdülők
A MIRAPEXIN biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. A MIRAPEXIN-nek gyermekeknél és serdülőknél Parkinson-kór javallata esetén nincs releváns alkalmazása.
Nyugtalanláb-szindróma
A MIRAPEXIN javasolt kezdő dózisa 0,088 mg bázis (0,125 mg só) naponta egyszer, 2-3 órával lefekvés előtt. Azoknál a betegeknél, akiknek további tüneti kezelésre van szükségük, a dózist
4-7 naponként lehet emelni maximum 0,54 mg bázis (0,75 mg só) napi dózisig (az alábbi táblázat szerint). A legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni (lásd 4.4 pont, Nyugtalanláb-szindróma augmentációja).
| A MIRAPEXIN adagolásának ütemezése | ||
| Titrációs lépés | Napi egyszeri, esti dózis (mg bázis) | Napi egyszeri, esti dózis (mg só) |
| 1 | 0,088 | 0,125 |
| 2* | 0,18 | 0,25 |
| 3* | 0,35 | 0,50 |
| 4* | 0,54 | 0,75 |
* ha szükséges
A beteg terápiás válaszát 3 hónap kezelés után ellenőrizni kell, és mérlegelni kell a kezelés folytatását. Ha a kezelést néhány napnál hosszabb időre felfüggesztik, a gyógyszer szedését a dózis titrálásával, a fentiekben vázolt módon kell újraindítani.
A kezelés leállítása
Mivel nyugtalanláb-szindróma esetén a napi dózis nem fogja meghaladni a 0,54 mg bázist (0,75 mg sót), a MIRAPEXIN fokozatos dóziscsökkentés nélkül leállítható. Egy 26 hetes, placebokontrollos vizsgálatban a kezelés hirtelen megszakítását követően a nyugtalanláb-szindróma tüneteinek visszatérését (a tünetek súlyosságának rosszabbodása a kiinduláshoz képest) a betegek 10%-ánál figyelték meg (135-ből 14). Ezt a hatást hasonlónak találták minden dózis esetében.
Vesekárosodás
A pramipexol eliminációja a vesefunkciótól függ. 20 ml/perc feletti kreatinin-clearance-ű betegeknél a napi dózis csökkentése nem szükséges.
A MIRAPEXIN alkalmazását hemodializált vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeken nem vizsgálták.
Májkárosodás
Májelégtelenségben szenvedő betegeknél a dózis módosítása nem szükséges, mivel a felszívódott hatóanyag körülbelül 90%-a a veséken keresztül választódik ki.
Gyermekek és serdülők
A MIRAPEXIN a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők kezelésére nem javasolt.
Tourette-szindróma
Gyermekek és serdülők
A MIRAPEXIN nem javasolt gyermekek és 18 évesnél fiatalabb serdülők számára, mivel a hatásosságát és a biztonságosságát ebben a populációban nem igazolták. A MIRAPEXIN az erre a kórképre vonatkozó negatív előny/kockázat arány miatt nem alkalmazható Tourette-szindrómás gyermekeknél vagy serdülőknél (lásd 5.1 pont).
Az alkalmazás módja
A tablettát szájon át kell bevenni, vízzel kell lenyelni; étkezés közben vagy az étkezések közötti időben egyaránt bevehető.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Vesekárosodásban szenvedő Parkinson-kóros betegek kezelésére a 4.2 pontban leírtaknak megfelelően csökkentett adagban kell alkalmazni a MIRAPEXIN-t.
Hallucinációk
A dopaminagonistákkal és a levodopával folytatott kezelés ismert mellékhatásaként hallucinációk jelentkezhetnek. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy (elsősorban vizuális) hallucinációk felléphetnek.
Dyskinesis
Előrehaladott Parkinson-kórban levodopa és MIRAPEXIN kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózistitrálásának kezdeti szakaszában dyskinesis alakulhat ki. Ha ez történik, csökkenteni kell a levodopa adagját.
Dystonia
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmanként axialis dystoniáról számoltak be a
pramipexol-kezelés megkezdése, illetve a dózis fokozatos emelése kapcsán, beleértve az antecollist, a camptocormiát és a pleurothotonust is (Pisa-szindróma). Bár a dystonia lehet a Parkinson-kór tünete, ezeknél a betegeknél a tünetek javultak a pramipexol adagjának csökkentése, illetve a gyógyszer megvonása után. Amennyiben dystonia jelentkezik, felül kell vizsgálni a dopaminerg gyógyszeres rezsimet, és mérlegelni kell a pramipexol adagjának módosítását.
Hirtelen elalvás és aluszékonyság
A pramipexol alkalmazása során aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok fordultak elő, mindenekelőtt Parkinson-kóros betegekben. Ritkán arról is beszámoltak, hogy a hirtelen elalvás a napi tevékenységek végzése közben, olykor tudatosulás vagy figyelmeztető jelek nélkül következett be.
Minderről a betegeket is tájékoztatni kell, és figyelmeztetni kell őket, hogy a MIRAPEXIN-kezelés ideje alatt körültekintéssel vezessenek gépjárművet, ill. üzemeltessenek gépeket. Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizód, tilos gépjárművet vezetniük vagy gépeket kezelniük. Ezenkívül az adag csökkentése vagy a kezelés abbahagyása is megfontolható. A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.5, 4.7 és 4.8 pont).
Impulzuskontroll-zavarok
A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak tisztában kell lenniük azzal, hogy impulzuskontroll-zavarok viselkedésbeli tünetei – beleértve a kóros szerencsejáték-szenvedélyt, a fokozott libidót, a hiperszexualitást, a költekezési, vásárlási vagy falási kényszert, illetve a túlevést – jelentkezhetnek a dopaminagonistákkal, többek között MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dózis csökkentését/fokozatos leállítását.
Mánia és delírium
A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a mánia és a delírium kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak fel kell hívni a figyelmét, hogy a pramipexollal kezelt betegeknél mánia és delírium fordulhat elő. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dóziscsökkentést/fokozatos leállítást.
Pszichotikus betegek
Pszichotikus betegek csak abban az esetben kezelhetők dopaminagonistákkal, ha a lehetséges előnyök felülmúlják a kockázatokat. A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.5 pont).
Szemészeti ellenőrzés
Rendszeres időközönként vagy látászavar kialakulásakor ajánlott szemészeti vizsgálatot végezni.
Súlyos cardiovascularis betegség
Súlyos cardiovascularis betegségben körültekintően kell eljárni. A dopaminerg terápiával összefüggő posturalis hypotensio általános kockázata miatt – különösen a kezelés kezdetén – célszerű ellenőrizni a vérnyomást.
Neuroleptikus malignus szindróma
A dopaminerg terápia hirtelen megvonásakor neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tüneteket jelentettek (lásd 4.2 pont).
Dopaminagonista-megvonási szindróma (DAWS)
DAWS megjelenését jelentették a dopamin-agonisták adása mellett, beleértve a pramipexolt is (lásd 4.8 pont). Parkinson-kóros betegeknél a kezelés abbahagyását a pramipexol fokozatos dóziscsökkentésével kell végezni (lásd 4.2 pont). Korlátozott mennyiségű adatok alapján megállapítható, hogy az impulzuskontroll-zavarokban szenvedő betegek, illetve akik nagy napi dózisban és/vagy nagy kumulatív dózisban kapnak dopamin-agonistákat, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve a DAWS kialakulását tekintve. A megvonási tünetek közé tartozik a levertség, szorongás, depresszió, fáradékonyság, verejtékezés és fájdalom, melyek esetleg nem enyhülnek a levodopa hatására. A pramipexol-kezelés fokozatos leépítése és abbahagyása előtt a betegeket tájékoztatni kell az esetleges megvonási tünetekről. A fokozatos leépítés és abbahagyás alatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Súlyos és/vagy tartósan fennálló tünetek esetén meg kell fontolni a pramipexol legalacsonyabb hatásos adagjának átmeneti adagolását.
Nyugtalanláb-szindróma augmentációja
A nyugtalanláb-szindróma pramipexollal történő kezelése augmentációt eredményezhet. A rosszabbodás az esti tünetek korábbi (akár már délután történő) jelentkezését, a tünetek fokozódását és a tünetek más végtagokra való kiterjedését jelenti.
Az augmentáció kockázata nagyobb dózis esetében fokozott. A kezelés előtt a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy augmentáció léphet fel, és tanácsolni kell nekik, hogy az augmentáció tüneteinek észlelésekor forduljanak a kezelőorvosukhoz. Augmentáció gyanúja esetén meg kell fontolni az adagolás legkisebb hatásos dózisra történő módosítását vagy a pramipexol-kezelés abbahagyását (lásd 4.2 és 4.8 pont).
Plazmafehérje-kötődés
A pramipexol rendkívül csekély mértékben (< 20%) kötődik plazmafehérjékhez, és emberben elhanyagolható mértékű a biotranszformációja. Ennélfogva nem valószínű, hogy kölcsönhatásba lépne más, a plazmafehérje-kötődést vagy biotranszformáción keresztül az eliminációt befolyásoló gyógyszerekkel. Mivel az antikolinerg szerek főként biotranszformáción keresztül eliminálódnak, ezért ilyen kölcsönhatás valószínűsége kicsi – jóllehet az antikolinerg szerekkel való kölcsönhatást nem tanulmányozták. Nincs farmakokinetikai interakció a szelegilinnel és a levodopával.
Az aktív renalis eliminációs utak inhibitorai/kompetitorai
A cimetidin kb. 34%-kal csökkenti a pramipexol renalis clearance-ét, minden bizonnyal a vesetubulusok kationos szekréciós transzportrendszerének gátlásával. Ezért a vesén keresztül aktív transzportfolyamatok révén eliminálódó, ill. az ezen mechanizmusokat gátló gyógyszerek, például a cimetidin, az amantadin, a mexiletin, a zidovudin, a ciszplatin, a kinin és a prokainamid és a pramipexol között felléphet kölcsönhatás, ami a pramipexol csökkent clearance-ét eredményezheti. A pramipexol adagjának csökkentése megfontolandó, ha ezeket a gyógyszereket a MIRAPEXIN-nel együtt adják.
Kombináció levodopával
MIRAPEXIN és levodopa kombinált alkalmazása esetén a MIRAPEXIN dózisának növelésével párhuzamosan ajánlott csökkenteni a levodopa, ill. változatlanul hagyni az egyéb antiparkinson gyógyszerek adagját.
A lehetséges additív hatások miatt a pramipexollal együtt csak körültekintéssel szabad más szedatív gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.4, 4.7 és 4.8 pont).
Antipszichotikus gyógyszerek
A pramipexol és antipszichotikus gyógyszerek kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.4 pont), pl. ha antagonista hatások várhatók.
Terhesség
A terhességre és szoptatásra gyakorolt hatást nem tanulmányozták ember esetén. A pramipexol patkányon és nyúlon nem bizonyult teratogén hatásúnak, ugyanakkor patkányban az anyaállatokra toxikus dózisban embriotoxikus hatást fejtett ki (lásd 5.3 pont). A MIRAPEXIN alkalmazása nem javasolt terhesség alatt, hacsak nem egyértelműen szükséges, pl. ha a várható előny felülmúlja a lehetséges magzati kockázatot.
Szoptatás
Mivel a pramipexol-kezelés emberben gátolja a prolaktinelválasztást, ezáltal valószínűleg a tejelválasztást is. Embernél nem vizsgálták, hogy a pramipexol kiválasztódik-e az anyatejbe. Patkánynál az izotóppal jelzett pramipexol a plazmaszintet meghaladó koncentrációban dúsult az anyatejben. Humán adatok hiányában a MIRAPEXIN alkalmazása nem javasolt a szoptatás alatt. Ha alkalmazása elkerülhetetlen, abba kell hagyni a szoptatást.
Termékenység
Nem végeztek az emberi termékenységre gyakorolt hatásokat értékelő vizsgálatokat. Állatkísérletekben a pramipexol, mint az a dopaminagonistáknál várható, befolyásolta az ösztruszciklusokat, és rontotta a nőstények fertilitását. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok nem mutattak ki a hím állatok fertilitását közvetlenül vagy közvetve befolyásoló káros hatásokat.
A MIRAPEXIN nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A pramipexol hallucinációkat és aluszékonyságot okozhat.
A MIRAPEXIN-nel kezelt betegeket, akiknél aluszékonyság és/vagy hirtelen elalvási epizódok tapasztalhatók, figyelmeztetni kell, hogy mindaddig tartózkodjanak a gépjárművezetéstől vagy az éberség csökkenése esetén önmaguk vagy mások súlyos vagy halálos sérülésének veszélyével járó tevékenységektől (pl. gépek kezelése), amíg az említett rendellenességek már megszűntek (lásd még 4.4, 4.5 és 4.8 pont).
A placebokontrollos vizsgálatok összesített eredményeinek elemzése alapján az összesen 1923, pramipexollal kezelt és 1354, placebóval kezelt betegnél gyakran jelentettek mellékhatásokat mindkét csoportban. A pramipexolt kapó betegek 63%-a, míg a placebót kapó betegek 52%-a legalább egy gyógyszermellékhatásról beszámolt.
A gyógyszermellékhatások többsége általában a terápia korai szakaszában kezdődik, és legtöbbjük rendszerint elmúlik, még akkor is, ha a terápiát folytatják.
A mellékhatások – az egyes szervrendszereken belül – gyakoriság (a mellékhatást várhatóan tapasztaló betegek száma) szerint lettek felsorolva, az alábbi kategóriák szerint: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 - < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000); nagyon ritka
(< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Parkinson-kór, leggyakoribb mellékhatások
A Parkinson-kóros betegeknél leggyakrabban jelentett (≥ 5%) gyógyszermellékhatások, melyek a placebóhoz képest a pramipexol-kezelés esetén gyakrabban jelentkeznek a hányinger, a dyskinesis, a hypotensio, a szédülés, az aluszékonyság, az álmatlanság, a székrekedés, a hallucinációk, a fejfájás és a fáradtság voltak. Az aluszékonyság előfordulási gyakorisága – 1,5 mg pramipexol sót meghaladó napi dózis alkalmazása esetén – növekedett (lásd 4.2 pont). A levodopával való kombináció esetén
gyakrabban jelentkezett dyskinesis mint gyógyszermellékhatás. A kezelés kezdeti szakaszában hypotensio léphet fel, különösen, ha túlságosan gyors ütemben növelik a pramipexol adagját.
-
táblázat: Parkinson-kór
Szervrendszer Nagyongyakori (≥ 1/10) Gyakori(≥ 1/100 –< 1/10) Nem gyakori (≥ 1/1000 –< 1/100) Ritka(≥ 1/10 000 –< 1/1000) Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzések pneumonia Endokrinbetegségek és tünetek elégtelenantidiuretikushor mon-szekréció1 Pszichiátriai kórképek álmatlanság, hallucinációk, szokatlan álmok, zavartságimpulzuskontr oll-zavarok és kényszeres viselkedés tünetei vásárlási kényszer, kóros szerencsejáték-szenvedély, nyugtalanság,hiperszexualitás, érzékcsalódás, libidozavar, paranoia, delírium,falási kényszer1, hyperphagia1 mánia Idegrendszeri betegségek és tünetek aluszékony ság, szédülés,dyskinesis fejfájás hirtelen elalvás, amnesia, hyperkinesis,syncope Szembetegsége k és szemészeti tünetek látásromlás, beleértve a kettőslátást, a homályos látást és a csökkentlátásélességet is Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatostünetek szívelégtelenség1 Érbetegségek és tünetek hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalisbetegségek és tünetek dyspnoe, csuklás Emésztőrendsz eri betegségek és tünetek hányinger székrekedés, hányás A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei túlérzékenység, viszketés, bőrkiütés A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek éstünetek spontán peniserectio Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók fáradtság, perifériás oedema dopaminagonis ta-megvonási szindróma, beleértve a levertséget, a szorongást, a depressziót, a fáradtságot, a verejtékezéstés a fájdalmat is Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei testtömegcsök kenés, beleértve az étvágycsökkenését is testtömeg-növekedés 1 Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%-os bizonyossággal nem magasabb a „nem gyakori” kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő a 2762, pramipexollal kezelt, Parkinson-kórban szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban.
Nyugtalanláb-szindróma, leggyakoribb mellékhatások
A pramipexollal kezelt nyugtalanláb-szindrómás betegeknél leggyakrabban jelentett (≥ 5%) mellékhatás a hányinger, a fejfájás, a szédülés és a fáradtság volt. A hányingert és a fáradtságot gyakrabban jelentették a MIRAPEXIN-nel kezelt nőbetegeknél (20,8%, illetve 10,5%), mint a férfiaknál (6,7%, illetve 7,3%).
-
táblázat: Nyugtalanláb-szindróma
| Szervrendszer | Nagyon gyakori(≥ 1/10) | Gyakori(≥ 1/100 –< 1/10) | Nem gyakori (≥ 1/1000 –< 1/100) | Ritka(≥ 1/10 000 –< 1/1000) | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | pneumonia1 | ||||
| Endokrin betegségek és tünetek | elégtelen antidiuretikushormon-szekréció1 | ||||
| Pszichiátriai kórképek | álmatlanság, szokatlan álmok | nyugtalanság, zavartság, hallucinációk, libidozavar, érzékcsalódás1, hyperphagia1, paranoia1, mánia1, delírium1, impulzuskontro ll-zavarok és kényszeres viselkedés tünetei1 (például: vásárlási kényszer, kóros szerencsejáték-szenvedély, hiperszexualitás, falási kényszer) | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | nyugtalanláb-szindróma augmentáció ja | fejfájás, szédülés, aluszékonys ág | hirtelen elalvás, syncope, dyskinesis, amnesia1,hyperkinesis1 | ||
| Szembetegsége k és szemészeti tünetek | látásromlás, beleértve a csökkent látásélességet, a kettőslátást és a homályoslátást is | ||||
| Szívbetegségek és a szívvelkapcsolatos tünetek | szívelégtelensé g1 | ||||
| Érbetegségek és tünetek | hypotonia | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasi ésmediastinalis | dyspnoe, csuklás |
| betegségek és tünetek | |||||
| Emésztőrendsz eri betegségek és tünetek | hányinger | székrekedés, hányás | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei | túlérzékenység, viszketés, bőrkiütés | ||||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek éstünetek | spontán peniserectio | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | fáradtság | perifériás oedema | dopaminagonis ta-megvonási szindróma, beleértve a levertséget, a szorongást, a depressziót, a fáradtságot, averejtékezést és a fájdalmat is | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | testtömegcsökk enés, beleértve az étvágy csökkenését is, testtömeg-növekedés |
1 Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%-os bizonyossággal nem magasabb a „nem gyakori” kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő az 1395, pramipexollal kezelt, nyugtalanláb-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban.
Kiválasztott mellékhatások ismertetése
Aluszékonyság
A pramipexol alkalmazása során gyakran fordul elő aluszékonyság, emellett nem gyakran kifejezett napközbeni aluszékonyság és hirtelen elalvási epizódok is felléphetnek (lásd még 4.4 pont).
Libidozavarok
A pramipexol-kezelés során nem gyakran libidozavarok (fokozott vagy csökkent) fordulhatnak elő.
Impulzuskontroll-zavarok
A dopaminagonistákkal, köztük a MIRAPEXIN-nel kezelt betegeknél is kóros szerencsejáték-szenvedély, fokozott libido, hiperszexualitás, költekezési, vásárlási vagy falási kényszer, illetve túlevés jelentkezhet (lásd 4.4 pont).
Egy 3090 Parkinson-kóros beteget magában foglaló keresztmetszeti, retrospektív szűrés és eset-kontroll vizsgálat során az összes dopaminerg vagy nem dopaminerg kezelést kapó beteg 13,6%-ánál jelentkezett egy impulzuskontroll-zavar a megelőző 6 hónapban. A megfigyelt manifesztációk közé tartozik a kóros szerencsejáték-szenvedély, a vásárlási vagy falási kényszer és a kényszeres szexuális viselkedés (hiperszexualitás). Az impulzuskontroll-zavarok lehetséges független kockázati tényezői közé tartozott a dopaminerg kezelés és a nagyobb dózisú dopaminerg kezelés, a fiatalabb életkor
(≤ 65 év), a nőtlenség/hajadonság és a beteg által jelentett, családban előfordult szerencsejáték-
szenvedély.
Dopaminagonista-megvonási szindróma
Dopaminagonisták – köztük a pramipexol – fokozatos leépítésekor vagy elhagyásakor nem motoros mellékhatások léphetnek fel. A tünetek közé tartozik a levertség, a szorongás, a depresszió, a fáradtság, a verejtékezés és a fájdalom (lásd 4.4 pont).
Szívelégtelenség
Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során a pramipexollal kezelt betegeknél szívelégtelenségről számoltak be. Egy farmakoepidemiológiai vizsgálatban összefüggést találtak a pramipexol használata és a szívelégtelenség magasabb kockázata között ahhoz képest, mint amikor nem alkalmaztak pramipexolt (a megfigyelt kockázati arány: 1,86; 95%-os CI, 1,21–2,85).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A jelentős túladagolásról nincsenek klinikai adatok. A dopaminagonista farmakodinámiás tulajdonságaiból adódó várt mellékhatások a hányinger, a hányás, a hyperkinesis, a hallucinációk, az izgatottság és a hypotensio. A dopaminagonisták túladagolására nincs ismert antidotum. Központi idegrendszeri izgalom tüneteinek észlelésekor neuroleptikum adására lehet szükség. Túladagolás esetén általános szupportív kezelést kell alkalmazni gyomormosással, intravénás folyadékpótlással, orvosi szén adásával és EKG-monitorozással.
Farmakológiai tulajdonságok - MIRAPEXIN 0,18 MG
Farmakoterápiás csoport: Parkinson-kór elleni gyógyszerek, dopaminagonisták, ATC kód: N04BC05 Hatásmechanizmus
A pramipexol a dopaminreceptorok D2-alcsoportjához nagy szelektivitással és specificitással kötődő
dopaminagonista, mely a D3-receptorok iránt is mutat affinitást, és teljes értékű intrinszik aktivitást fejt ki.
A pramipexol a corpus striatum dopaminreceptorainak ingerlésével enyhíti a Parkinson-kórban kialakuló mozgászavart. Az állatkísérletek eredményei alapján a dopamin szintézisét, felszabadulását és anyagcseréjét is gátolja.
A pramipexol hatásmechanizmusa a nyugtalanláb-szindróma kezelésében nem ismert. A neurofarmakológiai bizonyítékok a dopaminerg rendszer primer érintettségére utalnak.
Farmakodinámiás hatások
Pramipexollal kezelt egészséges önkéntesekben a prolaktinelválasztás dózisfüggő csökkenését észlelték. Egy egészséges önkénteseken végzett klinikai vizsgálatban, amelyben a MIRAPEXIN retard tabletta dózisát a javasoltnál gyorsabban (3 naponként) emelték a 3,15 mg pramipexol bázis (4,5 mg só) napi dózisra, vérnyomás- és szívfrekvencia-emelkedést figyeltek meg. Ilyen hatásokat betegeken végzett vizsgálatokban nem figyeltek meg.
Klinikai hatásosság és biztonságosság Parkinson-kór esetén
A pramipexol enyhíti az idiopátiás Parkinson-kór okozta panaszokat és tüneteket. A placebokontrollos
klinikai vizsgálatok során hozzávetőleg 1800, Hoehn–Yahr I–V. stádiumú Parkinson-kórban szenvedő beteget kezeltek pramipexollal. Ezek közül kb. 1000 résztvevő előrehaladottabb stádiumú betegségben szenvedett, egyidejű levodopa-kezelésben részesült, és motoros szövődményeket is elszenvedett.
A kontrollos klinikai vizsgálatok tapasztalatai szerint korai vagy előrehaladott stádiumú Parkinson-kórban kb. 6 hónapig nem csökken a pramipexol hatásossága. A 3 évnél is hosszabb időtartamú nyílt klinikai vizsgálatok során sem észlelték a kezelés hatásosságának csökkenését.
Egy kettős vak, 2 év időtartamú kontrollos vizsgálat során a pramipexollal elkezdett kezelés – a levodopa kezdő terápiához képest – szignifikánsan késleltette a motoros szövődmények kialakulását, ill. csökkentette ezek gyakoriságát. A motoros szövődmények kialakulásának késleltetésére gyakorolt pramipexol-hatás értékelésekor azt is szem előtt kell tartani, hogy a levodopa hatására (az UPDRS [Egységesített Parkinson–kór Pontozóskála] pontszám átlagos változása alapján ítélve) nagyobb mértékben javultak a motoros működések. A hallucinációk és az aluszékonyság a pramipexol-csoportban általában véve a dózisemelés alatt volt összességében gyakoribb. Azonban nem volt jelentős különbség a fenntartó kezelés ideje alatt. Parkinson-kóros betegek pramipexol-kezelésének elkezdése előtt célszerű mindezt fontolóra venni.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a MIRAPEXIN vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől Parkinson-kórban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Klinikai hatásosság és biztonságosság nyugtalanláb-szindróma esetén
A pramipexol hatásosságát négy placebokontrollos klinikai vizsgálatban értékelték, amelyekbe körülbelül 1000, a közepesen súlyostól a nagyon súlyosig terjedő idiopátiás nyugtalanláb-szindrómában szenvedő beteget vontak be.
A primer hatásossági végeredmény mérője a Restless Legs Syndrome Rating Scale (IRLS [Nyugtalanláb-szindróma Skála]) és a Clinical Global Impression Improvement (CGI-I [Klinikai Összbenyomás – Javulás]) értékében a kiindulási értékhez képest bekövetkezett átlagos változás voltak. Mindkét primer végpont esetében statisztikailag szignifikáns különbséget figyeltek meg a 0,25 mg-mal, 0,5 mg-mal és 0,75 mg pramipexol sóval kezelt csoportban a placebóval összehasonlítva. A 12 hétig tartó kezelést követően a kiindulási IRLS-érték 23,5 pontról 14,1 pontra javult a placebocsoportban, és 23,4-ről 9,4 pontra a pramipexollal (kombinált dózisok) kezelt csoportban. A módosított átlagos különbség -4,3 pont volt (95%-os CI: -6,4; -2,1 pont, a p-érték
< 0,0001). CGI-I szerint terápiás választ (javult, nagymértékben javult) mutatók aránya 51,2% és 72,0% voltak a placebóval, illetve a pramipexollal kezelt csoportban (a 20%-os különbségre vonatkozó 95%-os CI: 8,1%; 31,8%, p < 0,0005). A hatásosság napi 0,088 mg bázis (0,125 mg só) esetén már az első heti kezelés után megfigyelhető volt.
Egy placebokontrollos, 3 héten át végzett poliszomnográfiás vizsgálatban a MIRAPEXIN szignifikánsan csökkentette a periodikus végtagmozgások számát az ágyban töltött idő alatt.
A hosszabb távú hatásosságot egy placebokontrollos vizsgálatban értékelték. Huszonhat hétig tartó kezelést követően az IRLS-összpontszám korrigált átlagos csökkenése 13,7 volt a pramipexol- és 11,1 a placebocsoportban, és a kezelések közti -2,6-es átlagos különbség statisztikailag szignifikáns volt
(p = 0,008). A CGI-I reszponderarány (sokat javult, nagyon sokat javult) 50,3% (80/159) volt a placebo és 68,5% (111/162) a pramipexol esetében (p = 0,001), ami a kezelni szükséges betegszám (number needed to treat – NNT) szempontjából 6 betegnek felel meg (95%-os CI: 3,5; 13,4).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez a MIRAPEXIN vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően nyugtalanláb-szindrómában (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Klinikai hatásosság és biztonságosság Tourette-szindróma esetén
A pramipexol hatásosságát 6–17 éves, Tourette-szindrómás gyermekek bevonásával egy hathetes, kettős vak, randomizált, placebokontrollos, flexibilis (napi 0,0625–0,5 mg) dózisú vizsgálatban értékelték. Összesen 63 beteget randomizáltak (43 pramipexolt, 20 placebót kapott). Az elsődleges végpont a Yale Global Tic Severity Scale (YGTSS [Yale Összesített Tic Súlyossági Skála]) Total Tic Score-jában (TTS [Tic-összpontszám]) bekövetkező, a kiindulási értékhez viszonyított változás volt. A pramipexolt a placebóval összevetve, a hatásosság tekintetében nem találtak különbséget sem az elsődleges végpont, sem a másodlagos végpontok esetén, melyek a YGTSS-összpontszámban és a Patient Global Impression of Improvement (PGI–I [Beteg Összbenyomása – Javulás]), a Clinical Global Impression of Improvement (CGI-I [Klinikai Összbenyomás – Javulás] vagy a Clinical Global Impressions of Severity of Illness (CGI-S [Klinikai Összbenyomás – Betegség Súlyossága]) skálákban történő változások voltak. A pramipexol-csoport betegeinek legalább 5%-ánál előforduló és a placebót kapó betegekhez képest a pramipexol-kezelésben részesülőknél gyakrabban megfigyelt nemkívánatos események a következők voltak: fejfájás (27,9%, placebo: 25,0%), álmosság (7,0%, placebo: 5,0%),
hányinger (18,6%, placebo: 10,0%), hányás (11,6%, placebo 0,0%), felhasi fájdalom (7,0%, placebo
5,0%), orthostaticus hypotonia (9,3%, placebo: 5,0%), myalgia (9,3%, placebo: 5,0%), alvászavar
(7,0%, placebo: 0,0%), dyspnoe (7,0%, placebo: 0,0%) és felső légúti fertőzés (7,0%, placebo: 5,0%). Egyéb, a vizsgálati szer alkalmazásának felfüggesztéséhez vezető, jelentős nemkívánatos esemény volt a pramipexol-csoportban: tudatzavar, beszédzavar és állapotrosszabbodás (lásd 4.2 pont).
Felszívódás
A szájon át adott pramipexol rövid idő alatt és teljes mértékben felszívódik. Abszolút biohasznosulása meghaladja a 90%-ot; plazmaszintje 1-3 órával a gyógyszer bevétele után tetőzik. Az egyidejűleg elfogyasztott táplálék nem csökkenti a felszívódás mértékét, az ütemét azonban lelassítja. A pramipexol farmakokinetikája lineáris, plazmaszintjének interindividuális ingadozása csekély.
Eloszlás
Emberben a pramipexol rendkívül csekély mértékben (< 20%) kötődik plazmafehérjékhez; megoszlási térfogata jelentős (400 l). Patkányban magas (a plazmaszint nyolcszorosának megfelelő) koncentrációt ér el az agyszövetben.
Biotranszformáció
A pramipexol csupán kismértékben metabolizálódik az emberi szervezetben.
Elimináció
Az elimináció fő útvonala a változatlan pramipexol renalis excretiója. A 14C-izotóppal jelzett dózis kb. 90%-a a vesén keresztül választódik ki, míg a székletben kevesebb mint 2% található. A pramipexol teljes clearance-e kb. 500 ml/perc, a renalis clearance kb. 400 ml/perc. Eliminációs felezési ideje (t½) eltérő, fiatalokban 8 óra, időskorúakban 12 óra.
Gyógyszerészeti jellemzők - MIRAPEXIN 0,18 MG
mannit kukoricakeményítő
vízmentes kolloid szilícium-dioxid povidon K 25
magnézium-sztearát
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
OPA/Alu/PVC-Alu buborékcsomagolás. Buborékcsomagolásonként 10 tablettát tartalmaz.
3 vagy 10 buborékcsomagolást (30 vagy 100 tabletta) tartalmazó doboz. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható